Hungarian
Ügyszám:
.
III/00528/2014
Első irat érkezett: 03/18/2014
.
Az ügy tárgya: 5/2013. PJE 3. pontja és a 6/2013. PJE 4. pontja elleni bírói kezdeményezés (deviza alapú kölcsönszerződések érvénytelensége)
.
Eljárás típusa: Bírói kezdeményezés (egyedi normakontroll eljárás)
.
Indítványozók típusa:bíró
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/24/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó bíró - a Pp. 155/B.§ (1) és (3) bekezdései alapján, az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett - a Ptk. 239/A. §-a alapján a szerződés érvénytelenségének (részleges érvénytelenségének) megállapítása iránt indított perekről szóló 5/2013. Polgári Jogegységi Határozat 3. pontja, és a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 6/2013. Polgári Jogegységi Határozat 4. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Álláspontja szerint a jogegységi határozatok nem biztosítják a bíróságok jogalkalmazásának egységét, mert ellentétes iránymutatást adnak, ezért sértik az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdését..
.
Indítványozó:
    Fővárosi Törvényszék
Támadott jogi aktus:
    5/2013. Polgári Jogegységi Határozat 3. pontja
    6/2013. Polgári Jogegységi Határozat 4. pontja
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
25. cikk (3) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
III_528_0_2014_vegzes_anonim.pdfIII_528_0_2014_vegzes_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3167/2014. (VI. 3.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2014/2057
.
Az ABH 2014 tárgymutatója: alkotmányossági felülvizsgálat; jogegység
.
A döntés kelte: Budapest, 05/27/2014
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
25. cikk
25. cikk (2) bekezdés
25. cikk (3) bekezdés
26. cikk
27. cikk
28. cikk

.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2014.05.20 15:00:00 2. öttagú tanács
2014.05.27 15:00:00 2. öttagú tanács

.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    Az Alkotmánybíróság az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában és a 6/2013. Polgári Jogegységi határozat 4. pontjában foglaltak alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 73.Pf.638.355/2013/4. számú végzésében benyújtott indítványában az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában, és a 6/2013. Polgári Jogegységi határozat 4. pontjában foglaltak alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt.
    [2] A másodfokú bíróság az előtte folyó egyedi ügyben az alábbiakat észlelte. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felek között 2007. április 25-én létrejött kölcsönszerződés, az ezen szerződésre vonatkozó ingatlan önálló zálogszerződés, illetve a 2007. május 2-án létrejött egyoldalú kötelezettségvállalásról szóló nyilatkozat semmis. Keresetének jogalapjaként a Ptk. 239/A. § (1) bekezdését, a Hpt. 213. § (1) bekezdés c), d) pontját, valamint a Ptk. 251. § (1) bekezdését jelölte meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a Ptk. 239/A. § (1) bekezdése együtt alkalmazandó a Pp. 123. §-ával, ezért a perben megállapítási keresetnek nincs helye. Arra az esetre, ha a bíróság a kölcsönszerződés egyes pontjait mégis érvénytelennek találná, kérte a szerződés részleges érvénytelenségének megállapításával egyidejűleg a szerződést az érvénytelenség okának kiküszöbölésével hatályában fenntartani és a szerződés megkötésének időpontjára vissza­menőleg érvényessé nyilvánítani. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet kereset szerinti megváltoztatását kérte. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a perbeli kölcsönszerződés semmis, mert az a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) és d) pontjában foglaltakat nem tartalmazza. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjával kapcsolatban kiemelte, hogy a 6/2013. jogegységi határozat lényegében azt írja elő, hogy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményét kell alkalmazni, ha a szerződés nem felel meg a d) pont szerinti elvárásnak és azt módosítani nem lehet. A Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjával kapcsolatban pedig szintén ezen jogegységi határozatot tekintette iránymutatónak.
    [3] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a jogvita elbírálásakor figyelemmel kell lennie egyrészt a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. Polgári jogegységi határozat 4. pontjában foglaltakra, mely szerint ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg – a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt –, a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie. A jogegységi tanács álláspontja szerint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogvitákban a bíróságoknak különösen arra kell törekedniük, hogy minden lehetséges esetben kiküszöböljék az érvénytelenség okát és a szerződést érvényessé nyilvánítsák. A szerződés érvényessé nyilvánítása olyan helyzetet teremt, mintha a felek már eredetileg ís érvényes szerződést kötöttek volna (ex tunc hatályú érvényessé nyilvánítás). A bíróságnak érvénytelen deviza alapú kölcsönszerződések esetében azért kell elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására törekednie, mert az esetek nagy részében ez a megoldás szolgálja mindkét szerződő fél, de főként az adósok érdekét, akiknek a még fennálló tartozása más érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása esetén egy összegben azonnal esedékessé válna.
    [4] A másodfokú bíróság szerint másrészt a jogvita elbírálásánál irányadónak kellett tekinteni a Ptk. 239/A. §-a alapján a szerződés érvénytelenségének (részleges érvénytelenségének) megállapítása iránt indított perekről szóló 5/2013. Polgári jogegységi határozatot is. Ennek 3. pontja értelmében a Ptk. 239/A. §-a alapján indult megállapítási perben az érvénytelenség jogkövetkezményének az alkalmazása iránt viszontkeresetet akkor lehet előterjeszteni, ha az alperes a szerződés érvénytelenségét nem vitatja, vagyis elismeri a keresetben foglaltakat. Így tehát ha az alperes az érvénytelenség fennállását nem ismeri el, a jogkövetkezmények levonása iránt viszontkeresetet – arra az esetre, ha a bíróság a felperes keresetének helyt adna – nem nyújthat be, mert feltételhez kötött viszontkereset előterjesztésének nincs helye.
    [5] A másodfokú bíróság szerint a fenti két jogegységi határozat alapján az az ellentmondásos helyzet áll elő, hogy a bíróságnak a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie (6/20013. PJE), de erre még sincs lehetőség az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában foglalt korlátozás miatt, mert az alperes számára csak akkor teszi lehetővé a viszontkereset előterjesztését a felperes Ptk. 239/A. §-a szerinti megállapítási keresetével szemben, ha az alperes a szerződés érvénytelenségét nem vitatja.

    [6] 2. Az indítvány szerint az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében „a Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz”. A jogegységi határozat célja a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása.
    [7] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 155/B. § (1) bekezdése értelmében a bíróság az Alkotmánybíróságnak a jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárását az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglalt szabályok szerint hivatalból vagy kérelemre kezdeményezheti.
    [8] Az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában foglaltak a másodfokú bíróság megítélése szerint alaptörvény-ellenesek, az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltakat sértik, nem biztosítják a bíróságok jogalkalmazásának egységét, az alsóbb bíróságoknak kötelező, de ellentétes iránymutatást adnak. Az indítvány szerint a másodfokú bíróság az Alkotmánybíróságtól várja az iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a jogalkalmazás során a 6/2013. Polgári jogegységi határozat 4. pontjában foglaltak vagy az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában foglaltak szerint járjon el.

    [9] 3. Az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma szerint bírálta el. Az Abtv. 37. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásban, bírói kezdeményezés alapján folytatott egyedi normakontroll eljárásban, alkotmányjogi panasz alapján, vagy nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata során felülvizsgálja a közjogi szervezetszabályozó eszközöknek, valamint az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogegységi határozatoknak az Alaptörvénnyel, illetve nemzetközi szerződéssel való összhangját. Az indítványozókra, az eljárásra és a jogkövetkezményekre a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

    [10] 4. Tekintettel arra, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény a jogbiztonság és a jogegység biztosítása körében a jelen ügyben benyújtott indítványban felvetett alkotmányjogi kérdést illetően azonosan rendelkezik, a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban foglaltak alapján az Alkotmánybíróság 3068/2013. (III. 14.) AB határozatának a [24] bekezdésében rögzítettek az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatát tükrözik. Eszerint az azonos szintű jogszabályok közötti valós vagy vélt kollízióval kapcsolatosan a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban elvi éllel mutatott rá az Alkotmánybíróság arra, hogy „meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet. [...] Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának. [...] Az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet.” (ABH 1991, 175, 176.).

    [11] 5. Az indítvány az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése sérelmére hivatkozik. Ez a szabály az Alaptörvénynek az államra vonatkozó rendelkezései között található. Az Alaptörvény 25–28. cikkei a bíróságokról szólnak. A 25. cikk (2) bekezdése a bíróságok feladatait határozzák meg. A 25. cikk (3) bekezdése a Kúria egyik feladatkörét és ennek a feladatkörnek az egyik eszközét a joghatásával együtt határozza meg. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésével az a kérdés, hogy két jogegységi határozat egyes elemei egymással vélt vagy valós ellentétben állnak, nem hozható összefüggésbe.
    [12] Az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. A 3037/2014. (III. 13.) AB határozat [29]–[30] bekezdése értelmében a bírósági eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata.
    [13] A két jogegységi határozat felhívott pontjainak, továbbá a Ptk., a Hpt. és a Pp. egyes érintett rendelkezéseinek az értékelése az alkalmazandó jog megválasztását, a szabályok egymáshoz való viszonyának az önálló értelmezését jelentené.
    [14] Az indítvány az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésén kívül más, anyagi alkotmányellenességhez vezető okot nem hozott fel a jogegységi határozatokkal kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság ezért a bírói kezdeményezést elutasította.

      Dr. Balogh Elemér s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Paczolay Péter s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      03/18/2014
      .
      Number of the Decision:
      .
      3167/2014. (VI. 3.)
      Date of the decision:
      .
      05/27/2014
      .
      .