Ügyszám:
256/B/1991
A határozat száma:
5/1992. (I. 30.) AB határozat
A határozat szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetések és az
intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejű rendelet 6. § (3) bekezdésének c / pontja,
továbbá - ezzel összefüggésben - a büntetőügyekben hozott
határozatok végrehajtása során a bírósági
büntetésvégrehajtási csoportra és a bírósági gazdasági
hivatalra háruló feladatokról szóló 108/1979. ( IK 8. )
IM utasítás 36., 53., 104. és 109. §-a alkotmányellenes,
ezért azokat 1992. december 31-i hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Indítványozó a büntetések és az intézkedések
végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet
( a továbbiakban : Bv tvr ) 6. § (3) bekezdés c /
pontja, továbbá - ezzel összefüggésben - a
büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a
bírósági büntetésvégrehajtási csoportra és a bírósági
gazdasági hivatalra háruló feladatokról szóló 108/1979.
( IK 8. ) IM utasítás ( a továbbiakban: Ut. ) 36. és
53. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és e
rendelkezések megsemmisítését indítványozta.
Álláspontja szerint a Bv tvr azon rendelkezése, amely
főszabályként kizárja a büntetésvégrehajtási bíró ( a
továbbiakban: bv bíró ) végzése elleni fellebbezés
lehetőségét, ellentétes az Alkotmány 57. § (5)
bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal,
valamint az 55. § (1) bekezdésében foglalt, a személyi
szabadságra, illetve az attól való megfosztásra vonatkozó
rendelkezéssel. Ennek következtében alkotmányellenesek az
Ut. azon rendelkezései, amelyek a fellebbezés kizártsága
miatt a bv bírói határozatok felülvizsgálatára irányadó
szabályokat tartalmazzák, mivel azok jogorvoslatnak nem
tekinthetők.
Az igazságügyminiszter érdemben egyetértett az
indítvánnyal. Jelezte, hogy a büntetésvégrehajtási jog
újrakodifikálásának jelenlegi szakaszában elkülönítetten
vizsgálják a bv bíró intézményét, és a Kormány által már
elfogadott szabályozási koncepció szerint általában
lehetővé teszik a jogorvoslatot a bv bírói határozatok
ellen. A bv bírói intézményt újraszabályozó
törvényjavaslatot 1992. első negyedévében kívánják az
Országgyűlés elé terjeszteni.
II.
Az Alkotmánybíróság döntésénél a következőket vette
figyelembe.
1.1 Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint: "A Magyar
Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint
mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói,
államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely
jogát vagy jogos érdekét sérti."
Az Alkotmány 55. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar
Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a
személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától
másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a
törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani."
1.2 A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény
( a továbbiakban: Be) 397. § (1) bekezdése deklarálja,
hogy a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról a
bíróság gondoskodik. A bíróságokról szóló 1972. évi IV.
törvény 43/A. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a
büntetések és az intézkedések végrehajtása során a
bíróságra háruló feladatokat a büntetésvégrehajtási bíró
és a hivatásos pártfogó látja el.
A jogerős bírósági ítélettel kiszabott büntetések és
intézkedések végrehajtásának részletes szabályairól
legmagasabb szinten a Bv tvr rendelkezik. A tvr II.
fejezete tartalmazza a bíróság büntetésvégrehajtási
feladatainak, így a bv bíró működésének " eljárási
jogát ", míg az "anyagi jogi" szabályok elsősorban a
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben
( Btk ), illetve magában a Bv tvr-ben találhatóak.
A bv bíró működését meghatározó jogszabályok következő
szintjét azok a miniszteri rendeletek képezik, amelyek a
Bv tvr felhatalmazást tartalmazó rendelkezésein / 103. §
(3) bek., 105. § (2) bek., 127. § (1) és (2) bekezdés /
alapulnak. A Bv tvr az igazságügyminisztert, fiatalkorúak
tekintetében a művelődési minisztert, valamint a
katonák tekintetében a honvédelmi minisztert és az
igazságügyminisztert felhatalmazta, hogy a büntetések és
az intézkedések végrehajtásának részletes szabályait a
legfőbb ügyésszel és az érdekelt miniszterekkel
egyetértésben meghatározza.
A bv bíró tevékenységének további részletszabályait a
többször módosított 108/1979. ( IK 8. ) IM utasításban
határozta meg az igazságügyminiszter a Be 404. § (1)
bekezdésének k / pontjában és a Bv tvr 127. § (1)
bekezdésében kapott felhatalmazás alapján.
1.3 A Bv tvr 7 - 16. §-ai, valamint 67/A. §-a alapján
a bv bíró hatáskörébe a következő döntések tartoznak:
- a szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása,
- a feltételes szabadságra bocsátás,
- a feltételes szabadság megszüntetése,
- a szigorított javító-nevelő munka végrehajthatósága
megszűnésének megállapítása,
- a szigorított javító-nevelő munka átváltoztatása
szabadságvesztésre,
- halasztás a szigorított javító-nevelő munka helyébe
lépő szabadságvesztés megkezdésére,
- más munkahely vagy munka kijelölése a javító-nevelő
munka végrehajtására,
- közérdekű munkaként végzendő javító-nevelő munka esetén
a munkahely kijelölése,
- a javító-nevelő munka végrehajtásának évente legfeljebb
harminc napra félbeszakítása,
- a javító-nevelő munka végrehajthatósága megszünésének
megállapítása,
- a javító-nevelő munka átváltoztatása
szabadságvesztésre,
- halasztás a javító-nevelő munka helyébe lépő
szabadságvesztés megkezdésére,
- a pártfogó felügyelet elrendelése, meghosszabbítása,
megszüntetése, továbbá a bíróság határozatában előírt
magatartási szabályok megváltoztatása,
- a szabadságvesztés fokozatának utólagos meghatározása
fiatalkorúként elítélt, huszonegyedik életévét betöltő
személy esetén,
- elbocsátás a javítóintézetből,
- a javítóintézeti nevelés folytatásának elrendelése,
- a tanulmányok folytatásának elrendelése a
javítóintézetben az elítélt 19 évének betöltése után.
1.4. A Bv tvr 6. § (3) bekezdésének c / pontja szerint
a bv bíró " eljárása során hozott végzés ellen - eltérő
rendelkezés hiányában - fellebbezésnek nincs helye; ha a
végzés törvénysértő, azt hivatalból vagy az ügyész
indítványára megváltoztatja ".
A fentebb felsorolt bv bírói döntések közül
fellebbezésnek van helye
- a feltételes szabadság megszüntetése,
- a szigorított javító-nevelő munka átváltoztatása
szabadságvesztésre,
- a javító-nevelő munka átváltoztatása
szabadságvesztésre,
- a javítóintézeti nevelés folytatásának elrendelése
tárgyában hozott határozatok ellen.
A bv bíró végzése elleni fellebbezést a megyei
( fővárosi ) bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen,
bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson bírálja el. A
bíróság eljárására egyébként a fellebbezés vétségi
eljárásban elintézésének a Be-ben meghatározott szabályai
az irányadók /Bv tvr 6. § (4) bek./.
Bár a Bv tvr 6. § (3) bekezdésének c/ pontja a meg nem
fellebezhető bv bírói végzések hivatalbóli, illetve
ügyészi indítványra történő felülvizsgálatáról
rendelkezik, a felülvizsgálat alapjául szolgál az elítélt
vagy érdekében más, így a védő kezdeményezése is. A Bv
tvr 2. § (3) bekezdése általánosságban szögezi le, hogy
az elítéltet a büntetések és az intézkedések végrehajtása
során panaszjog illeti meg.
1.5. A panaszjog gyakorlása esetén követendő eljárást az
Ut. szabályai határozzák meg. Ezek szerint
- a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának
megváltoztatása,
- a feltételes szabadságra bocsátás,
- a fiatalkorú javítóintézetből elbocsátása,
- a tanulmányoknak a javítóintézetben folytatása
- a pártfogó felügyelet elrendelése
tárgyában hozott döntés esetén, ha a bv bíró határozata
ellen az elítélt vagy érdekében más nyújt be
felülvizsgálati kérelmet, a bíróság a kérelem érkezésétől
számított 8 napon belül az ügyet újból megvizsgálja. Ha a
kérelmet alaposnak tartja, újabb meghallgatást tűz ki
/Ut. 36., 53., 94., 104. és 109. §/. Ha ennek
eredményeként eredeti döntését törvénysértőnek találja,
azaz a panasznak, - az Ut. szóhasználatával élve
felülvizsgálati kérelemnek, - helyt ad, akkor - más
szabályozás hiányában - úgy kell tekinteni, mintha
határozatát hivatalból változtatta volna meg.
Összegezve: A jelenlegi jogi szabályozás szerint a bv
bíró 20 féle döntése közül 4 döntésfajta ellen van helye
fellebbezésnek . A 16 panasszal megtámadható döntés közül
pedig csupán 5 esetben rendezi a miniszteri utasítás a
panasz /felülvizsgálati kérelem/ folytán a bv bíró által
kötelezően lefolytatandó eljárást. A további 11 esetben a
panaszjog csupán általánosságban biztosított, azonban a
bv bíró kötelezettségét a panasz esetén sem törvényi, sem
alacsonyabb szintű jogszabály, illetve utasítás nem
határozza meg.
2. Az Alkotmánybíróság az 1.2. - 1.5. pontokban írt
hatályos jogi rendezés, valamint a büntetőeljárási
jogorvoslatok tételesjogi és elméleti vizsgálata alapján
megállapította, hogy a bv bíró döntése ellen az elítélt
részéről benyújtható panasz jogorvoslat, az elítélt
panaszjoga jogorvoslati jog. A büntetésvégrehajtás során
a bíróságokra háruló feladatokat ellátó bv bíró
eljárásában is érvényesül a jogorvoslati jogosultság
büntetőeljárási alapelve, azaz konkrétan az elítélt azon
joga, hogy a bv bíró határozatának törvényességét és
megalapozottságát vitassa.
Megvizsgálandó azonban: a bv bíró határozata elleni
panasz megfelel-e a jogorvoslat mint alkotmányos alapjog
követelményeinek, tekintettel arra, hogy
- a bv bíró döntései közül 11 esetben még utasítás
szintjén sincs a bv bíró számára előírt kötelezettség a
panaszban foglaltak megvizsgálására,
- az utasításban szabályozott 5 esetben is csupán akkor
köteles a panasz, illetve felülvizsgálati kérelem alapján
eljárni, ha azt alaposnak tartja,
- a panaszt /felülvizsgálati kérelmet/ minden esetben
maga a döntést hozó bíró vizsgálja felül.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a bv bírói
döntések jelentős hányadában komoly érdekek fűzödnek a
határozatok helyességéhez, törvényességéhez, így ahhoz,
hogy a döntések vitathatók legyenek. Az ítéletben
meghatározott joghátrány ugyanis főként a büntetés,
illetve az intézkedés végrehajtása során érvényesül,
akkor amikor valaki ténylegesen elveszíti a szabadságát,
amikor kijelölt helyen kell laknia és/vagy dolgoznia,
amikor korlátozzák a mozgásszabadságát stb. Kétségtelen,
hogy az alapvető emberi jogokba való beavatkozás
jogalapját a büntetőeljárásban meghozott jogerős ítélet
teremti meg, azonban a tényleges korlátozás, a
beavatkozás a végrehajtás menetében történik. Az egyének
helyzetében jogilag ugyan az elítélés, ténylegesen
azonban a végrehajtás ténye váltja ki az érzékelhető
változást.
Az Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alkotmányos
alapjogok között rögzíti. Az, hogy az 57. § (5)
bekezdése szerint a jogorvoslati jogot mindenki " a
törvényekben meghatározottak szerint" gyakorolhatja,
utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre az egyes
eljárásokban, arra, hogy a jogorvoslatnak többféle
formája lehet. A büntetések és intézkedések
végrehajtásának menetében azonban a jogorvoslati jog mint
alkotmányos alapjog megköveteli, hogy az érdemi,
ügydöntő, az elítélt helyzetét, jogait lényegesen
befolyásoló határozat tekintetében a jogorvoslat
biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv
részéről a felülvizsgálatot, az állásfoglalást a döntés
helyessége, törvényessége tekintetében, esetleg a döntés
megváltoztatását vagy hatályon kivül helyezését. Vagyis a
jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog
immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a
más szervhez vagy - jelen esetben a bv bírói végzések
tekintetében - ugyanazon szervezeten belüli magasabb
fórumhoz fordulás lehetősége. Ugyanakkor az ilyen
felülvizsgálatot nem biztosító jogorvoslat nem
feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi, nem ügydöntő
határozatok esetén.
3.1 A büntetések és büntetőjogi intézkedések végrehajtása
során a törvénysértés többirányú lehet. Okozhatja a
bírósági határozat végrehajtásának késedelmét,
akadályozhatja az állami büntetőigény érvényesülését, de
lehetséges, hogy a büntetés célján túlmenő hátrányokhoz
vezet az elítélt helyzetében. A jogorvoslati jog, mint
alkotmányos alapjog tekintetében ez utóbbi hatás érdemel
figyelmet. Az Alkotmánybíróság ennek tükrében vizsgálta
az egyes, fellebbezéssel nem támadható bv bírói
határozatokat.
3.2.1. A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása
(Btk 46. §, Bv tvr 7. §, 8/1979. (VI. 30.)IM r. 125. §, Ut.
51-54. §)
A Btk 46. §-ának értelmében a büntetés végrehajtása alatt
tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy
rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel
enyhébb fokozatban kell végrehajtani, ha pedig az elítélt
a büntetésvégrehajtás rendjét ismételten és súlyosan
megzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetés
hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák
végre. Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel
a bíróság az előbbi határozatát hatályon kívül
helyezheti.
Tekintettel arra, hogy e bírói döntéshez az elítéltnek a
büntetés végrehajtása során tanúsított magatartása
szolgál alapul, a döntés nem az ítélkező bíróság, hanem a
bv bíró jogkörébe tartozik.
A bv bíró határozata lényegesen befolyásolja az elítélt
helyzetét. A szabadságvesztés végrehajtásának egyes
fokozataiban eltérő az elítélt elkülönítése a
külvilágtól, őrzése, felügyelete és ellenőrzése, a
büntetésvégrehajtási intézeten belüli mozgása,
életrendje, jutalmazása és fenyítése / Bv tvr 25-28. § /.
Igen lényeges, hogy a feltételes szabadságra bocsátás
lehetséges időpontja is a végrehajtás fokozataihoz
igazodik / Btk 47. § (2) bek. /, így a bv bíró döntése
azt is befolyásolja.
A bv bírói határozat tehát egyfelől az eredeti ítéleti
rendelkezés módosítása az elítélt végrehajtás alatti
magatartásának mérlegelése alapján, másfelől jelentős
változást eredményez az elítélt jogi és valóságos
helyzetében. Ezekre figyelemmel garanciális jelentőségű
követelmény a másodfokú felülbírálatot lehetővé tevő
alkotmányos jogorvoslati jognak biztosítása. Ennek hiánya
e döntési típusnál alkotmányellenes, mivel az elítélt
panaszjoga - a bírói döntés következményeire tekintettel
- nem minősíthető hatékony, alapjogi erejű jogorvoslati
jognak.
3.2.2. A feltételes szabadságra bocsátás (Btk 47. §, Bv
tvr 8. §, 8/1979. (VI. 30) IM r. 120. §, Ut. 32-37. §)
A feltételes szabadságra bocsátás közvetlenül és
jelentősen érinti az ítéletben kiszabott büntetés
végrehajtását, mivel csökkenti a szabadságvesztés bíróság
által meghatározott tartamának ténylegesen végrehajtásra
kerülő részét.
A Btk egyértelműen rendezi, hogy a szabadságvesztés egyes
fokozataiban az elítéltek mennnyi idő eltelte után
bocsáthatók feltételes szabadságra, valamint meghatározza
azokat az eseteket, amikor a feltételes szabadságra
bocsátás kizárt. Ezen túlmenően azonban a döntésnél igen
széleskörű a bv bíró mérlegelési léhetősége. Feltételes
szabadságra bocsátásnak ugyanis akkor van helye, ha -
különösen az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt
tanúsított kifogástalan magatartására és arra a
készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot
fog folytatni - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja
további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
Mivel a bv bíró döntése az ítéletben kiszabott büntetés
ténylegesen végrehajtásra kerülő részére van befolyással,
és az elítéltnek alapvető érdekei fűződnek a számára
kedvezőtlen bv bírói döntés kifogásolhatóságához, az
alkotmányos értelemben vett jogorvoslati jog megkívánja e
határozatfajtánál a másodfokú felülvizsgálati eljárás
lehetőségét. Az elítélt panaszjoga és a bv bíró számára a
felülvizsgálati kérelem alapján a miniszteri utasításban
előírt eljárási kötelezettség nem felel meg az
alkotmányos jogorvoslati jog mint alapjog
követelményeinek, mivel lényeges kérdésben: a ténylegesen
letöltendő büntetés mértéke tekintetében nem biztosít
kétfokú eljárást.
3.2.3. A szigorított javító-nevelő munka
végrehajthatósága megszünésének megállapítása /Btk 48/A.
§, Bv tvr 9/A. §, 59/C. §, 3/1985.(III.7.)IM r. 43. §,
Ut. 56/B. §/
A szigorított javító-nevelő munka félszabad típusú
büntetés, amely az elítélt személyi szabadságának
korlátozásával együttjáró munkára kötelezést jelent. A
szigorított javító-nevelő munka egyik eleme a
munkavégzési kötelezettség, ezért alapvető követelmény,
hogy az elítélt munkaképes legyen. Amennyiben az elítélt
egészségi állapotában az ítélet jogerőre emelkedése után
olyan tartós változás következik be, amely miatt a
büntetés egésze vagy hátralevő része nem hajtható végre,
úgy a büntetés végrehajthatósága megszünik, helyére semmi
másféle büntetés nem lép.
A bv bíró jelen esetben a bíróság által kiszabott
büntetés végrehajtásának részleges vagy teljes
elmaradásáról, illetve az adott büntetés kiszabásához az
ítélkező bíróság számára is kötelező előfeltételről, az
elítélt munkaképességéről dönt. Az elítélt érdekeinek,
jogainak védelme szempontjából nyilvánvalóan az a
határozat érdemel figyelmet, amelyben a bv bíró az
egészségi állapotát megfelelőnek, a büntetést
végrehajthatónak ítéli. Mivel döntése bizonyításon, az
orvosszakértői vélemények mérlegelésén alapszik, és a
kiszabott büntetés tényleges végrehajtására van hatással,
a jogorvoslati jog alkotmányos követelményeinek
érvényesülniük kell az bv bírói eljárásban. Jelen esetben
az elítélt jogorvoslati jogáról, a határozat ellen a Bv
tvr alapján benyújtható panasz következményeiről
egyáltalán nincs további szabályozás.
3.2.4. Halasztás a szigorított javító-nevelő munka
helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére /Btk 48/A. §,
Bv tvr 9/B. §, Ut. 56/G. §, Be 398. §/
A szigorított javító-nevelő munka végrehajtását biztosító
jogi eszköz a szabadságvesztésre átváltoztatás
lehetősége. Ha az elítélt munkakötelezettségének nem tesz
eleget vagy az életvitelére a törvény által előírt
szabályokat megszegi, a bv bíró a szigorított
javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatja át. E
határozata ellen fellebbezésnek van helye.
Nincs helye fellebbezésnek azonban azon döntés ellen,
amelyet a szabadságvesztés megkezdése elhalasztásának
tárgyában hoz. A büntetés megkezdésére a Be szabályai
alapján általában az ítélkező bíróság ad halasztást
fontos okból. Az e határozat elleni fellebbezést maga a
Be is kifejezetten kizárja. Mivel a szigorított
javító-nevelő munkát a bv bíró változtatja át
szabadságvesztésre, indokolt, hogy a büntetés
megkezdésének elhalasztása kérdésében is ő döntsön. Az
elítélt általánosságban biztosított panaszjoga ugyan nem
kizárt, azonban az azt követő eljárás nincs szabályozva.
Mivel jelen esetben ténylegesen a büntetés végrehajtása
körébe tartozó igazgatási intézkedésről van szó, a bv
bírói határozat elleni alkotmányos, a másodfokú elbírálás
lehetőségét biztosító jogorvoslat hiánya nem
alkotmánysértő.
3.2.5. Más munkahely vagy munka kijelölése a
javító-nevelő munka végrehajtására /Btk 49. §, Bv tvr
10.§, 60-66.§, 67/A. §, 6/1979.(VI. 29.) IM r. 1.§, 5. §,
9/1987.(XI.21.)IM r. 1. §, Ut. 72-75. §/
A javító-nevelő munka elnevezés kétféle munkabüntetést
foglal magában. A végrehajtás menetében előfordulhat
olyan változás, amely lehetetlenné teszi a büntetés
végrehajtását az eredetileg megjelölt helyen és módon.
A végrehajtás helyének módosítása a bv bíró hatáskörébe
tartozik. A bv bíró más munkahelyet vagy munkát jelölhet
ki, ha a javító-nevelő munka az ítéletben meghatározott
munkahelyen nem hajtható végre, vagy végrehajtása a
munkafegyelem biztosítása vagy az elítélt nevelése
érdekében, illetve az elítélt személyi körülményeiben
történt változás miatt más munkahelyen vagy más
természetű munkával célszerű.
Az elítélt általánosságban biztosított panaszjogán túl a
jogorvoslatra sajátos rendelkezések nincsenek. A kijelölt
munkahelyen végzendő javító-nevelő munkánál a bv bíró az
eredeti ítéleti rendelkezést módosítja, a közérdekű
munkánál pedig - ahogy ez a következő pontban szerepel -a
saját korábbi határozatát. Mindkét esetben döntése
lényeges kihatással van az elítélt helyzetére, a büntetés
tényleges tartalmára. Így a bv bírói határozat súlya,
jelentősége megkívánja a garanciális jellegű, alkotmányos
jogorvoslati jog biztosítását.
3.2.6. Közérdekű munkaként végzendő javító-nevelő munka
esetén a munkahely kijelölése /Btk 49. §, Bv tvr 67/A. §,
9/1987.(XI.21.)IM r. 1. §, Ut. 59/A. §/
Közérdekű munka esetén a büntetést kiszabó jogerős ítélet
a bv bíró határozatával válik teljessé. Az ítélkező
bíróság csak a büntetés nemét és tartamát határozza meg,
a bv bíró az, aki a közérdekű munkavégzés helyének és
idejének eldöntésével a büntetés tartalmát pontosan
meghatározza. Mivel e határozatfajta tulajdonképpen a
büntetéskiszabás részét képező bírói döntés, különösebb
indokolásra sem szorul, hogy a bv bírói határozat ellen a
garanciális, másodfokú felülvizsgálatot biztosító
jogorvoslat jog felel csak meg az alkotmányos
követelményeknek.
3.2.7. A javító-nevelő munka végrehajtásának évente
legfeljebb harminc napra félbeszakítása /Be 398. §,
6/1979.(VI.29.)IM r. 9. §, 9/1987.(XI.21.)IM r. 6. §, Ut.
70-71. §/
A Be nem csupán a büntetés megkezdésének elhalasztását,
hanem a már megkezdett büntetés félbeszakítását is
lehetővé teszi. Ez utóbbi az igazságügyminiszter
jogkörébe tartozik. Gyakorlati megfontolásokból a javító-
nevelő munka rövid, pár napos tartamú félbeszakításának
szükségessége esetén az igazságügyminiszter ezt a
hatáskört átruházta a bv bíróra. Mivel jelen esetben a
büntetés végrehajtásához szorosan kapcsolódó igazgatási
jellegű határozatról van szó, a garanciális jellegű,
alkotmányos jogorvoslati jog hiánya nem alkotmányellenes.
3.2.8. A javító-nevelő munka végrehajthatósága
megszünésének megállapítása /Bv tvr 11. §, 67. §,
6/1979.(VI.29.)IM r. 10. §, 9/1987. (XI.21.)IM r. 7. §,
Ut. 80-82. §/
A javító-nevelő munka, illetőleg a hátralevő része nem
hajtható végre, ha az ítélet jogerőre emelkedése után az
elítélt
a/ legalább egy évet sorkatonai szolgálatot teljesített,
b/ legalább egy évig gyermekgondozási díjban, illetőleg
gyermekgondozási segélyben részesült,
c/ egészségi állapotában olyan tartós változás
következett be, amely a büntetés végrehajtását nem
teszi lehetővé.
Az a/-b/ esetben, amelyek ténykérdések, a büntetés
végrehajtásának megkezdése előtt az ítélkező bíróság
halasztást ad, a büntetés végrehajtása alatt pedig az
igazságügyminiszter a büntetést félbeszakítja. Ezen
esetekben tehát a bv bíró csupán igazolandó, de
mérlegelést nem igénylő tények alapján deklaratív
tartalmú határozatot hoz.
A büntetés végrehajthatósága megszünésének az elítélt
egészségi állapotára tekintettel történő megállapítása
azonban bizonyítást és mérlegelést igénylő döntés,
amelyre a 3.2.3. pontban foglaltak irányadóak. Az egy
elnevezésű, de jellegében kétféle döntésnél eltér a
jogorvoslati joggal szemben érvényesülő alkotmányos
követelmény. Az elítélt egészségi állapotára tekintettel
a büntetés végrehajthatósága kérdésében hozott bv bírói
határozat ellen másodfokú felülvizsgálatot indokolt
biztosítani.
3.2.9. Halasztás a javító-nevelő munka helyébe lépő
szabadságvesztés megkezdésére /Btk 50. §, Bv tvr 11/A. §,
Ut. 79. §, Be 398. §/
E bv bírói határozatra a 3.2.4. pontban foglaltak
irányadóak.
3.2.10. A pártfogó felügyelet elrendelése /Btk 82. §,
119. §, Bv tvr 13. §, 93. §, 98. §, 7/1979.(VI.29.)IM r.
8. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 9. §, Ut. 105-109. §/
A pártfogó felügyelet a bűncselekményt elkövetők
ellenőrzését, irányítását, a társadalomba beilleszkedésük
segítését és támogatását szolgáló, biztonsági jellegű
intézkedés.
A pártfogó felügyeletet egyes esetekben az ítélkező
bíróság, más esetekben a bv bíró rendeli el. A bv bíró
hatáskörébe tartozik a pártfogó felügyelet elrendelése,
ha a feltételes szabadság eredményes elteltéhez az
elítélt rendszeres figyelemmel kisérése szükséges. A
feltételes szabadság tehát nem minden esetben jár
pártfogó felügyelettel, ez a bv bíró mérlegelésére van
bízva. Ez alól kivételt képeznek a fiatalkorúak, akiknek
esetében a feltételes szabadságra bocsátás mellett
kötelező a pártfogó felügyelet. A bv bíró rendeli el a
pártfogó felügyeletet a szabadságvesztés teljes kitöltése
után, ha megítélése szerint az újabb bűncselekmény
elkövetésének megelőzése és az elítélt társadalomba való
beilleszkedése érdekében irányításra, ellenőrzésre van
szükség a szabadulás után / Bv tvr 93. §/.
Míg a feltételes szabadságra bocsátás mellett elrendelt
pártfogó felügyelet tartama azonos a feltételes szabadság
tartamával, tehát nem a bv bírótól függ, addig a 93. §-on
alapuló pártfogó felügyelet tartamát a bv bíró határozza
meg egy és három év között.
A pártfogó felügyelet tartalmát a Bv tvr-ben előírt
kötelező, valamint a bv bíró által meghatározható külön
magatartási szabályok alkotják.
A bv bírói határozat jelentőségének megítéléséhez
figyelembe kell venni, hogy feltételes szabadságra
bocsátás esetén a magatartási szabályok megszegése a
feltételes szabadság megszüntetéséhez vezethet /Btk 48. §
(4) bek./. A Bv tvr 93. §-án alapuló pártfogó
felügyelet magatartási szabályainak megszegése pedig
tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható,
rendőrségi hatáskörbe tartozó szabálysértést valósít meg
/1968. évi I. tv. 97/A. §/.
A pártfogó felügyelet elrendelése mind tartalmában: az
elítélt életvitelének, szabadságának korlátozásában, mind
pedig következményeiben: az előírt magatarási szabályok
megszegésének szankcióiban olyan súlyú döntés, hogy
garanciális szempontból nem elegendő jogorvoslat az
elítélt panaszjoga, illetve a felülvizsgálati kérelem
előterjesztésének lehetősége. Az alkotmányos követel-
ményeket csak a másodfokú felülvizsgálatot biztosító
jogorvoslati forma elégítheti ki. Különösen nyilvánvaló
ez a 93. §-on alapuló pártfogó felügyelet elrendelésekor,
amikor az elítélt a jogerős ítéletben kiszabott büntetés
teljes kitöltése után, újabb bűncselekmény elkövetése
nélkül kerül a bv bíró döntése alapján büntetőjogi
intézkedés hatálya alá.
3.2.11. A pártfogó felügyelet meghosszabbítása és
megszüntetése /Bv tvr 13. §, 99. §, Ut. 110-112. §/
A Bv tvr 93. §-a alapján elrendelt pártfogó felügyelet
tartamát a bv bíró a pártfogolt magatartásától és
életvezetésétől függően meghosszabbíthatja, illetőleg a
pártfogó felügyeletet megszüntetheti, mielőtt az eredeti
határozatban megjelölt tartama letelt. A tartam
meghosszabbítása esetén sem haladhat meg három évet.
Tekintettel a 3.2.10. pontban foglaltakra, alapvető,
garanciális követelmény a másodfokú felülvizsgálatot
biztosító jogorvoslati forma. Jelenleg még az elítélt
panaszjogának eljárási következményei sincsenek
szabályozva.
3.2.12. A pártfogó felügyelet magatartási szabályainak
megváltoztatása /Bv tvr 13. §, 100. §, Ut. 110-112. §/
A bv bíró akár az ítéletben, akár a bv bírói határozatban
előírt magatartási szabályokat a pártfogolt
magatartásától és életvezetésétől függően módosíthatja.
Az eljárásra az előző pontban ismertetett szabályok az
irányadók.
A jogorvoslati jogra a 3.2.10. és 3.2.11. pontban
kifejtettek érvényesek.
3.2.13. A szabadságvesztés fokozatának utólagos
meghatározása fiatalkorú elítélt esetén (Btk 111. §, Bv
tvr 14. §, 8/1979. (VI. 30.)IM r. 127-128. §, Ut. 55-56.
§)
Amennyiben a fiatalkorú a szabadságvesztés végrehajtása
alatt tölti be 21. életévét, a szabadságvesztés
fokozatának a felnőttkorúakra irányadó szabályok szerinti
meghatározása a bv bíró hatáskörébe tartozik. Tekintettel
arra, hogy a bv bíró ezen döntésnél a Btk-nak mérlegelést
nem engedő, pontosan meghatározott szabályait alkalmazza,
határozata igazgatási jellegűnek tekintendő, így a
garanciális jellegű, jogorvoslati jog hiánya nem
alkotmányellenes.
Más kérdés, hogy ugyanezen alkalommal a bv bíró a Btk 46.
§ (1) bekezdése alapján az elítélt magatartására
tekintettel a törvényben előírtnál eggyel enyhébb vagy
szigorúbb fokozatot állapíthat meg. Ekkor azonban már
tulajdonképpen két döntésről van szó, és ez utóbbi
esetére a 3.2.1. pontban foglaltak az irányadóak.
3.2.14. A fiatalkorú elbocsátása a javítóintézetből /Btk
118. §, Bv tvr 15., 112. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 24. §,
Ut. 94-95. §/
A javítóintézeti nevelés a fiatakorúak esetében
alkalmazható, sajátos, relatíve határozatlan tartamú
intézkedés, amely az elítélt 19 éves koráig tarthat.
A bv bírói határozat jellege leginkább a feltételes
szabadságra bocsátáshoz hasonlítható, azzal az
eltéréssel, hogy a javítóintézeti nevelés relatíve
határozatlan tartama miatt nem az ítéletben kiszabott
büntetés tényleges tartamát röviditi le, hanem az egy
éves törvényi minimum eltelte után valójában a bv bíró
határozata dönti el az intézkedés tartamát.
A döntés súlya, jellege alapján egyértelmű, hogy a
javítóintézeti nevelésre ítéltnek a panaszjoga, illetve a
felülvizsgálati kérelem alapján kötelező bv bírói eljárás
nem hatékony jogorvoslat. Az alkotmányos alapjogként
felfogott jogorvoslati jogosultságnak csak a másodfokú
felülbírálatot biztosító forma felel meg.
3.2.15. A tanulmányok folytatásának elrendelése a
javítóintézetben az elítélt 19 évének betöltése után/Btk
118. §, Bv tvr 16. §, 112. §, 6/1980.(VI.24.)OM r. 28. §,
Ut. 100-104. §/
Azt a fiatalkorút, aki 19. életévét betöltötte, a
javítóintézetből el kell bocsátani. A fiatalkorú
érdekében állhat azonban, hogy az intézetben megkezdett
tanulmányait ne szakítsa félbe. Ezért a Btk lehetővé
teszi a javítóintézeti nevelés meghosszabbítását annak az
oktatási évnek a végéig, amelyben az elkövető a 19.
életévét betöltötte.
Erről a bv bíró annak mérlegelésével határoz, hogy a
megkezdett tanulmányok folytatása, befejezése a
fiatalkorú érdekében áll-e. Tekintettel arra, hogy ez
esetben a bűncselekmény miatt alkalmazott büntetőjogi
intézkedésnek a törvényi maximumon túlmenő
meghosszabbításáról van szó, - még ha az az elítélt
érdekében történik is, - az alkotmányosság
követelményeinek a másodfokú felülbírálatot lehetővé tevő
jogorvoslati forma felel csak meg.
4. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Bv tvr 6. §
(3) bekezdésének c/ pontja nem azért alkotmánysértő,
mert a bv bírói végzés elleni fellebbezést, mint a
jogorvoslat egyik formáját zárja ki, hanem azért, mert a
20 féle bv bírói határozat közül 16 esetben sem törvényi,
sem alacsonyabb jogforrási szinten nem biztosított a
garanciális jellegű, a másodfokú elbírálást lehetővé tevő
egyéb jogorvoslati forma sem. Az elítéltet a Bv tvr 2. §
(3) bekezdése alapján általánosságban megillető
panaszjog az alkotmányos jogorvoslat követelményeinek a
megfelelő további szabályozás hiánya miatt nem felel meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fellebbezéssel
nem támadható 16 bv bírói végzés közül csupán 4 esetben
/halasztás a szigorított javító-nevelő munka, illetve a
javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztés
megkezdésére, a javító-nevelő munka végrehajtásának
félbeszakítása, a szabadságvesztés fokozatának utólagos
megállapítása/, illetve a javító-nevelő munka
végrehajthatósága megszünését megállapító bv bírói
végzések közül 2 esetben nem szükséges a másodfokú
felülbírálatot biztosító jogorvoslat az elítélt jogainak
garanciális védelméhez, mivel azok teljes mértékben
igazgatási jellegűek.
Fentiekre tekintettel a Bv tvr 6. § (3) bekezdés c/
pontjának, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó, a
jogorvoslatot mint alapjogot érintő alacsonyabb szintű
jogforrási rendelkezéseknek megsemmisítése indokolt.
Annak eldöntése, hogy a bv bíró határozatai elleni
jogorvoslat formája fellebbezés vagy vegyes jellegű: a bv
bíró részéről a saját határozatának orvoslását is
lehetővé tevő panasz legyen, a jogalkotás feladatkörébe
tartozik.
5. Az Alkotmánybíróság - figyelemmel a folyamatban lévő
kodifikációs munkálatokra is - a megsemmisítés időpontját
1992. december 31-ében határozta meg. Az alkotmánysértő
jogi helyzet jövőre szóló megszüntetését alapvetően az
indokolja, hogy az azonnali hatályú megsemmisítés számos
nehézség forrása lenne a büntetések és intézkedések
végrehajtásának gyakorlatában.
A Bv tvr 6. § (3) bekezdés c/ pontjának, valamint az
Ut. rendelkezéseinek ex nunc hatályú megsemmisítése
esetén a Bv tvr 6. § (7) bekezdése alapján a jogorvoslat
szabályozása tekintetében belépnek - megfelelő
értelmezéssel - a Be szabályai. Mivel a büntetőeljárásban
a bíróság határozata elleni jogorvoslat formája a
fellebbezés, e jogorvoslati formát kell - eltérő jogi
szabályozás hiányában - minden bv bírói eljárásban
alkalmazni. A Be különleges eljárásainak közös szabályai
alapján /356. § (2) bek. g/ pont/, a bíróság határozata
ellen az ügyész, a terhelt és a védő fellebbezhet.
A bv bírói eljárásban több esetben rugalmas megoldásokra
van szükség. A fellebbezés mint általános jogorvoslati
forma azt jelentené, hogy a bv bíró kötve lenne saját
határozatához akkor is, amikor a jogorvoslatot
indokoltnak tartva a döntés gyors, operativ, formaság
nélküli megváltoztatása lenne indokolt. Ugyanakkor a bv
bírói határozat ellen fellebbezésre lenne lehetőség
akkor, mikor az az ítélkező bíróság ugyanolyan határozata
ellen kizárt /halasztás a büntetés megkezdésére/, vagy
formális, mert a bv bíró a törvényhez kötötten,
deklaratív tartalommal dönt.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró