A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.368/2014/9. számú, valamint a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.26.867/2013/32. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az egyedi ügy felperese (a továbbiakban: indítványozó) szerződést kötött egy gazdasági társasággal mint megrendelővel, amely arra irányult, hogy az indítványozó egy univerzális berendezést legyárt, beüzemel, valamint leszállít a megrendelő telephelyére. Később az indítványozó mint megrendelő vállalkozási szerződést kötött egy másik gazdasági társasággal mint vállalkozóval. Ennek értelmében a vállalkozó biztosította az indítványozó munkájához, anyagvásárlásaihoz szükséges összeget kölcsön formájában, továbbá biztosítja a legyártáshoz szükséges, az egyik gazdasági társasággal kötött szerződésben tételesen felsorolt gépeket, berendezéseket. Az egyik gazdasági társaság 27 300 000 Ft + áfa összegben számlát bocsátott ki a másik gazdasági társaság felé különböző eszközök értékesítéséről, majd a másik gazdasági társaság 28 000 000 Ft + áfa összegben bocsátott ki számlát az indítványozó részére.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adóigazgatósága Általános Forgalmi Adó Ellenőrzési Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) általános forgalmi adó adónemre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek során arra a megállapításra jutott, hogy az egyik gazdasági társaság, a másik gazdasági társaság és az indítványozó számlázási láncolat keretében azt a látszatot akarják kelteni, hogy az egyik gazdasági társaságnál az indítványozótól megrendelt berendezés új tárgyi eszköz beszerzésének minősül.
[3] Az elsőfokú adóhatóság egyebek között megállapította, hogy az indítványozó befogadta a másik gazdasági társaság által kibocsátott 28 000 000 Ft + 7 000 000 Ft áfa értékű számlát, melyet ki is egyenlített, azonban a vizsgált időszakban nem élt adólevonási jogával, és a számlát nem tüntette fel a vizsgált időszaki bevallásában. Egyúttal az indítványozó 28 000 000 Ft + 7 000 000 Ft áfa összegű számlát bocsátott ki az egyik gazdasági társaság részére, ez azonban nem került feltüntetésre az indítványozó 2011. első negyedéves adóbevallásában és analitikájában – amely időszakra a bevallás utólagos vizsgálata irányult. Az adóhatóság ezért az indítványozó terhére 7 000 000 Ft adókülönbözetet, 324 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést, 3 500 000 Ft adóbírságot, valamint 640 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, ezt a döntést pedig az indítványozó fellebbezésére a Nemzeti Adó és Vámhivatal Észak-Magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (a továbbiakban: alperes) helybenhagyta.
[4] Az indítványozó keresettel fordult a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz (a továbbiakban: bíróság), melyben arra hivatkozott, hogy a kérdéses számla és az annak alapján fizetendő áfa a könyvelő mulasztása miatt nem került feltüntetésre a bevallásban, e mulasztást pedig az indítványozó önrevízióval pótolta. Az államháztartást nem érte kár a mulasztás miatt, ugyanis az adóbevallásban sem a kiadási, sem a bevételi oldalon megjelenő 28 000 000 Ft + 7 000 000 Ft áfa értékű számla nem szerepel. Emellett az elsőfokú adóhatóság több ízben eljárási jogszabálysértést követett el, mivel korlátozta az iratbetekintést, nem vette figyelembe az indítványozó önrevízióját, továbbá a jegyzőkönyv nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 39. § (3) bekezdés g) pontjának. Egyúttal az elsőfokú adóhatóság nem tett eleget tényállás-feltárási kötelezettségének, ugyanis nem vett igénybe szakértői bizonyítást szakkérdésnek minősülő kérdés eldöntésében. Az indítványozó keresetében az eljáró adóhatóságok határozatainak megsemmisítését, valamint az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[5] A bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy eljárási szabálysértést követett el az adóhatóság, amennyiben szakkérdésnek minősülő kérdés eldöntésében nem vett igénybe szakértőt, ennek folytán tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a számlák nem rendelkeznek valós gazdasági tartalommal. Ez azonban az ügy érdemére nincs kihatással, mert maga az indítványozó is elismerte, hogy az egyik gazdasági társaság részére számlát bocsátott ki, amelyet nem tüntetett fel a vizsgált időszaki bevallásában. A kibocsátott számla az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 55. § (1) bekezdése, valamint 147. § (1) bekezdése értelmében adófizetési kötelezettséget keletkeztet, a könyvelői mulasztás pedig az adózót terheli. A kapcsolódó ellenőrzés irataiba való betekintést az elsőfokú adóhatóság jogszerűen korlátozta – adótitokra történő hivatkozással –, mert az adatokat nem használta fel az indítványozónál lefolytatott ellenőrzés megállapításainál. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria a bíróság döntését hatályában fenntartotta.
[6] 2. A jogi képviselővel eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletére kiterjedő hatállyal kérte a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletének megsemmisítését. Panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, 28. cikkének, valamint XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állította. Előadta, hogy a Kúria tévesen feltételezte azt, hogy adókülönbözet állt fenn, holott ő a perbelivel azonos összegű számlát fogadott be a másik gazdasági társaság részéről, emiatt nem keletkezett adóhiány. Ez méltánytalan és tisztességtelen helyzetet eredményez, ami ellentétes az Alaptörvény szellemiségével („Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.”). A hatósági és bírósági döntések sértették az indítványozónak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított, tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, mert „egy érdemi következmények nélküli könyvelői mulasztás miatt őt anyagilag teljesen lehetetlen teljesen lehetetlen helyzetbe” sodorták. Sérült az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga, mert jogos pénztulajdonától fosztották meg. Végül a Kúria merev, szó szerinti jogértelmezése az Alaptörvény 28. cikkével is ellentétes. Az Alkotmánybíróság felhívására az indítványozó hiánypótlást nyújtott be, amelyben alapjogi sérelmének alapjaként nevesítette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot, ezen túlmenően lényegében változatlan tartalommal fenntartotta az első beadványában foglalt érveket és hivatkozásokat.
[7] 3. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv.-ben rögzített – formai és tartalmi – befogadási feltételeknek, és így alkalmas-e az érdemi elbírálásra.
[8] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mely feltételek teljesülése esetén tekinthető határozottnak a kérelem. Ezekre tekintettel megállapítható, hogy az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság határkörét, valamint az indítványozói jogosultságát megalapozó alaptörvényi és törvényi (Abtv.-beli) előírásokat. Megnevezte az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, és pontosan meghatározta, mely bírói döntéseket tartja azokkal ellentétesnek. Kérelmében kifejezetten kéri a támadott bírói döntések megsemmisítését.
[9] Az indítványozó a Kúria ítéletét 2015. július 13-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt 2015. szeptember 11-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdésében előírt hatvan napos határidőn belül adta postára, így az alkotmányjogi panasz a törvényes határidőn belül benyújtottnak tekintendő.
[10] Az Abtv. 27. §-a megköveteli az indítványozó érintettségét, az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét, valamint a jogorvoslatok kimerítését. Az adóhatósági eljárás az indítványozó bevallásának utólagos vizsgálatára irányult, majd az egyedi ügyben az indítványozó felperesként vett részt. Jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, az egyedi ügyben nemcsak a rendes jogorvoslati lehetőségeket (fellebbezés, bírósági felülvizsgálat) vette igénybe, de felülvizsgálati eljárásra is sor került. Az Alaptörvényben biztosított jogok közül az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését (tulajdonhoz való jog), XXIV. cikk (1) bekezdését (tisztességes hatósági eljáráshoz való jog), valamint – hiánypótlásra való felhívást követően – XXVIII. cikk (1) bekezdését (tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog) jelölte meg.
[11] Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[12] Az indítványozó alkotmányos sérelme alapjául lényegében azt jelölte meg, hogy az eljáró bíróságok nem az ő kereseti kérelmének megfelelően döntöttek, nem őt nyilvánították pernyertesnek az általa kezdeményezett jogvitában. Az Alkotmánybíróság döntéseiben következetesen érvényre juttatja azt az álláspontot, hogy „[a] bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz […] nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal [már] nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. […] A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3129/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [5]} Ebből kifolyólag az Alkotmánybíróság nem foglalkozhat érdemben önmagában azzal, hogy az eljáró hatóságok, illetve bíróságok hogyan értelmezték és alkalmazták az általuk és az indítványozó által hivatkozott jogforrásokat. {Vö. 3054/2015. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [17]} Ez csak akkor tartozna az Alkotmánybíróság hatáskörébe, ha a kérdéses jogalkalmazás-jogértelmezés az Alaptörvényt sértené, erre vonatkozólag azonban az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolást hiánypótlásra való felhívás ellenére sem terjesztett elő.
[13] 4. A fent ismertetett körülményekre és érvekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány nem mutat rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, ennél fogva nem felel meg az Abtv. 29. §-ának; ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |