English
Hungarian
Ügyszám:
.
723/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 20/1994. (IV. 16.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/106
.
A döntés kelte: Budapest, 04/12/1994
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány  tárgyában  -  dr.
      Lábady Tamás,  dr. Sólyom  László, dr.  Szabó András  és dr.
      Vörös Imre  alkotmánybírák különvéleményével  -  meghozta  a
      következő

                             határozatot :

      Az Alkotmánybíróság  a bírósági  végrehajtásról szóló  1979.
      évi 18.  törvényerejű rendelet  28. §  (1) és  (3) bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
      irányuló indítványt elutasítja.

      Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                 INDOKOLÁS

                                     1.

        A bírósági  végrehajtásról szóló  1979. évi 18. törvényerejű
        rendelet ( Vht. ) 22. §-a a következőket tartalmazza:

        "Közvetlen bírósági letiltás végrehajtási lap helyett

             22. §  (1) A  bíróság  a  végrehajtási  lap  kiállítása
        helyett közvetlenül  letiltó végzést  hoz, ha  kizárólag  az
        adós munkabéréből  kell behajtani  a követelést.  A  letiltó
        végzést az  a bíróság hozza, amelynek a hatáskörébe tartozik
        a végrehajtási lap kiállítása.

               (2)   A  letiltó   végzésben  a   bíróság   az   adós
        munkáltatóját arra  hívja  fel,  hogy  -  a  letiltó  végzés
        jogerőre   emelkedésének   bevárása   nélkül   -   az   adós
        munkabéréből a  végzésben feltüntetett összeget vonja le, és
        haladéktalanul fizesse ki a végrehajtást kérőnek.

              (3)  A bíróság  a letiltó végzést a munkáltatónak és a
        feleknek   kézbesítteti.    A   felek    a   végzés    ellen
        fellebbezhetnek.  A   fellebbezésnek  a   letiltott   összeg
        levonására és kifizetésére nézve nincs halasztó hatálya. "

        A Vht. 28. §-ának rendelkezése a következő:

        "Tartásdíj behajtása közvetlen bírósági felhívással

             28. §  (1) A bíróság az olyan határozatában, amellyel a
        munkaviszonyban   álló    dolgozót,   szövetkezeti    tagot,
        időszakonként   visszatérő   járandóságban   részesülő   más
        személyt tartásdíj  megfizetésére  kötelezi,  a  munkáltatót
        egyúttal közvetlenül  felhívja  arra,  hogy  a  határozatban
        megállapított  összeget   vonja  le,   és   fizesse   ki   a
        jogosultnak. A  bíróság a  tartásdíjat megállapító határozat
        rendelkező részét a határozat meghozatalától számított három
        napon belül megküldi a munkáltatónak.

              (2)  A másodfokú  bíróság  közvetlen  felhívást  akkor
        bocsát ki,  ha az  elsőfokú bíróság  elutasító határozatával
        ellentétben  tartásdíjat   állapít  meg,   illetőleg  ha  az
        elsőfokú bíróság által megállapított tartásdíj összegét vagy
        a teljesítésre vonatkozó rendelkezést módosítja.

              (3)  E § szerinti eljárásnak akkor van helye, ha azt a
        jogosult kéri.  E kérelem  lehetőségéről a bíróság köteles a
        jogosultat tájékoztatni. "

                                       2.

        Az indítványozó a Vht. 28. §-ának azt a rendelkezését tartja
        alkotmányellenesnek, amely  a gyermeket  megillető tartásdíj
        megfizetésére való  kötelezéssel kapcsolatban  - anélkül is,
        hogy a  kötelezett magatartása  erre okot  adna  -  lehetővé
        teszi bírósági  felhívás kibocsátását. A letiltás szabályait
        az indítvány nem kifogásolja.

        Érvelése szerint a köztudatban az a tisztességes, becsületes
        állampolgár, aki  a hatósági határozatokat önként teljesíti.
        A nem  jogvégzett állampolgárok  nem tesznek  különbséget  a
        bírósági  felhívás   és  a   bírósági  letiltás   között.  A
        munkáltató részére  kiadott felhívás  az  adott  dolgozó  jó
        hírnevét -  különösen, ha  tartásdíj  kötelezett  a  gyermek
        anyja, tehát nő - gyakorlatilag minden esetben sérti.

        Az állampolgár  általában a  családi állapotával,  az anyagi
        helyzetével    kapcsolatosan     senkinek    sem     köteles
        felvilágosítást  adni.  Az  indítványozó  szerint  az  ehhez
        fűződő  állampolgári   jogokat  is   sérti  a  munkáltatóhoz
        intézett felhívás.

        Azzal is érvelt az indítványozó, hogy a felhívás alkalmazása
        a gazdasági  életben  is  nehézséget  okoz,  mert  a  bankok
        általában nem  folyósítanak kölcsönt  olyan  állampolgárnak,
        akitől bírósági  határozat  alapján  meghatározott  összeget
        munkabérből vonnak le.

        Utalt  arra   a  tapasztalatra,   amely  szerint   házassági
        vagyonközösséget megszüntető  és a  bontás összes  járulékos
        kérdéseire kiterjedő  megállapodásoknál  gyakran  előfordul,
        hogy a  kötelezetti pozícióban lévő személy anyagi áldozatot
        hoz annak  érdekében, hogy  a jogosult  ne éljen  a bírósági
        felhívás kibocsátásának kezdeményezésére vonatkozó jogával.

        Jogi álláspontja  szerint a  kifogásolt rendelkezés sérti az
        Alkotmány

        - 8.  § (2)  bekezdését, mert  a  jó  hírnévhez  való  jogra
        vonatkozó, korlátozó  tartalmú szabályt  nem törvény,  hanem
        törvényerejű rendelet állapítja meg;

        -  54.   §  (1)   bekezdését,  mert  jogállamban  az  emberi
        méltósághoz való jogra tekintettel senkiről nem szabad eleve
        feltételezni, hogy egy kötelező határozatot nem tart be;

        - 57.  §  (5)  bekezdését,  mert  a  kifogásolt  rendelkezés
        szövegéből adódóan  a bíróság  a felhívást kérelemre köteles
        elrendelni; a  határozat  e  része  ellen  tehát  nem  lehet
        eredményesen jogorvoslattal élni;

        - 70/A.  §-át, mert  a kötelezetti  pozíciót  diszkriminatív
        módon hátrányosabbá teszi.

                                       3.

        Az  igazságügy-miniszter   észrevételében  előadta,  hogy  a
        jogintézményt a  gyermekek és  az  anyák  fokozottabb  bírói
        jogvédelméről szóló 7/1953. (II. 8.) MT rendelet vezette be.
        Ennek az  volt az  indoka,  hogy  a  tapasztalat  szerint  a
        gyermektartásra kötelezettek  nagy  része  kivonta  magát  a
        tartási kötelezettség teljesítése alól. Szükséges volt, hogy
        a jog  a lehető  leggyorsabb intézkedést  tegye  lehetővé  a
        tartásra  jogosultak   elemi  életfeltételeinek  biztosítása
        érdekében.

        Az igazságszolgáltatási  adatok szerint napjainkban is sokan
        vannak,  akik   nem  fizetik  meg  a  tartásdíjat  és  ennek
        érdekében munkahelyet  is változtatnak.  Az  utóbbi  években
        évente  mintegy  30.000  tartási  per  indult,  ennek  99%-a
        gyermektartásdíj megfizetésére irányul.

        A bíróságok  által  előlegezett  gyermektartásdíjak  összege
        évről évre  emelkedik: 1992-ben  98,5  millió  Ft,  1993-ban
        108,5 millió  Ft volt.  A behajtási  százalék  aránya  egyre
        csökken, jelenleg alig éri el a kifizetett összeg 11%-át.

        A  polgári   eljárásjog  a   tartásdíj  fizetésére  irányuló
        kötelezettség teljesítését számos más sajátos rendelkezéssel
        is elősegíti.  Ilyen célt  szolgál -  egyebek  között  -  az
        ideiglenes intézkedés, az előzetes végrehajthatóság is.

                                    II.

        Az indítvány nem megalapozott.

                                       1.

        Az Alkotmány  67. §  (1) bekezdése szerint minden gyermeknek
        joga van  a családja, az állam és a társadalom részéről arra
        a védelemre  és  gondoskodásra,  amely  a  megfelelő  testi,
        szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

        Ezzel az alapvető joggal van összhangban az Alkotmány 15. §-
        a, amely  szerint  a  házasság  és  a  család  intézményének
        védelme az állam kötelezettsége, és 16. §-a, amely kimondja,
        hogy az  államnak különös  gondot kell fordítania az ifjúság
        létbiztonságára és  nevelésére, védelmeznie  kell az ifjúság
        érdekeit, továbbá  a 70/J.  §-a is:  a  szülők,  gondviselők
        kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.

        A gyermekek  jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-
        án kelt  Egyezmény  kihirdetéséről  szóló  1991.  évi  LXIV.
        törvény is számos rendelkezésében "a gyermek mindenek felett
        álló érdekének" kötelező figyelembe vételét írja elő.

                                       2.

        A házasságról,  a családról  és a gyámságról szóló 1952. évi
        IV. törvény  (  a  továbbiakban:  Csjt.  )  a  szülőknek  az
        Alkotmányból folyó  gondoskodási kötelezettsége egyik elemét
        egyebek  között   így  fogalmazza  meg:  "a  szülő  a  saját
        szükséges tartásának  rovására is köteles megosztani kiskorú
        gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll".

        A  tartás   a  testi,   szellemi  és  erkölcsi  fejlődéséhez
        szükséges  gondoskodás   egyik  formája.   Ezt  az  alapvető
        kötelességét  a   gyermekétől  különélő   szülő   elsősorban
        pénzben,   tartásdíj   fizetés   formájában   teljesíti.   A
        gyermektartásdíjról  a  szülők  megegyezésének  hiányában  a
        bíróság dönt. A tartásdíjat a bíróság a jövedelem százalékos
        arányában és / vagy határozott összegben állapíthatja meg
        ( Csjt. 69/A -69/E. §-ai ) .

        A tartásdíj  fizetés  teljesítése  a  gyermek  létfontosságú
        érdekét  és   az  Alkotmányban   védett   alapvető   jogának
        megvalósulását szolgálja.

        Az Alkotmánybíróság  995/B/1990/3. sz.  AB határozata  ( ABK
        1993. október,  406, 411-412. ) egyebek között az alábbiakra
        mutatott rá:  ". .  . a  tartásra vonatkozó  szabályokat nem
        elsősorban a  tartásra kötelezettek  jogai, hanem a tartásra
        jogosultak,  elsődlegesen  a  gyermek  alapvető  alkotmányos
        jogaiból kiindulva  kell vizsgálni.  . . . A tartás, a testi
        fejlődéshez  szükséges   gondoskodás  a  szülők  alkotmányos
        alapvető kötelezettsége,  és annak  biztosítása  a  jogosult
        gyermeket  szolgálja.   A   tartásra   vonatkozó   törvényes
        rendelkezések  mindaddig   alkotmányosak,  amíg  a  tartásra
        kötelezettek, elsősorban  a szülők jogai a gyermek érdekében
        nyernek korlátozást, helyesebben alkotmányos kötelezettségük
        megvalósítását biztosítják. "

        Az Alkotmánybíróság  e megállapításokat  a jelen  ügyben  is
        irányadónak tekinti.

                                    III.

                                       1.

        A Vht.  28. §-a  nem tartalmaz  olyan rendelkezést, amelynek
        alkalmazása  okozati  kapcsolatba  lenne  hozható  bárki  jó
        hírnevének sérelmével,  emberi  méltóságával.  A  kifogásolt
        szabály alapján kibocsátott bírósági felhívás tartalmát maga
        a jogszabály  határozza meg.  E jogszabály  mindenki számára
        megismerhető.  Ezáltal   a   foganatosítással   kapcsolatban
        érintett személyek  számára is  felismerhetők a jogintézmény
        lényeges vonásai; köztük az, hogy a felhívás kibocsátására -
        a jogszabály  szövegéből kétségtelenül kitűnően - a jogosult
        egyoldalú nyilatkozata  alapján,  a  kötelezett  teljesítési
        készségétől függetlenül is sor kerülhet.

        Az alkotmányellenesség  megítélésénél a vizsgált jogszabályi
        rendelkezésből és  nem a  jogszabály téves ismeretén alapuló
        feltételezett vélekedésből kell kiindulni.

        A  támadott   rendelkezés  nem   áll  kapcsolatban   és  így
        ellentétben   sem    a   kötelezett    önkéntes    jogkövető
        magatartásával, arra  nézve önmagában  a  bírósági  felhívás
        kibocsátásából okszerűen következtetés nem vonható le.

        Mind a  tartásdíj behajtására  irányuló  bírósági  letiltás,
        mind a  bírósági felhívás  jellemzője  az,  hogy  a  jövőben
        lejáró  részleteket  illetően  alkalmazásukra  a  kötelezett
        korábbi önkéntes teljesítése esetén is sor kerülhet. Mindkét
        jogintézmény célja  a folyamatos  és  zavartalan  teljesítés
        biztosítása. A  bírósági felhívás azonnali végrehajtást tesz
        lehetővé,  kibocsátása  a  tartásdíj-fizetési  kötelezettség
        kimondásával ( a marasztalással ) egyidejűleg történik.

        A  végrehajtás   lényege  itt   az,  hogy   a   határozatban
        foglaltaknak állami  kényszer útján  szereznek érvényt.  Nem
        minden  kényszer   jelent  szankciót.   Az  állami  kényszer
        jogellenes   magatartás    hiányában   is   számos   esetben
        alkalmazható ( pl. védőintézkedésként ) .

        A  bírósági   végrehajtás  szabályai  között  -  a  bírósági
        felhíváson kívül  is -  több olyan  van, amely nem szankció-
        jellegű végrehajtási aktusokra vonatkozik ( Vht. 93. §, 108.
        §, 109. §, 110. § ) .

        Nem   szankciós    jellegű   végrehajtási    aktusokra    az
        államigazgatási    eljárás     végrehajtással     összefüggő
        rendelkezései  is   lehetőséget  adnak.  Az  államigazgatási
        eljárás  általános  szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
        (Áe.)  alapján meghatározott  esetekben - életveszély miatt,
        közbiztonság érdekében,  illetőleg ha  a késedelem  jelentős
        vagy   helyrehozhatatlan   kárral   járna;   ha   tartásról,
        gondozásról     rendelkeznek;      illetve     jogszabályban
        meghatározott más  fontos ok  miatt - azonnali végrehajtásra
        kerülhet sor  ( Áe.  63. §  (2) bek.  a-c)  pontok  )  .  Az
        azonnali végrehajtás pedig azt jelenti, hogy a végrehajtható
        határozat kibocsátása és a végrehajtás megkezdése időbelileg
        egybeesik.

        A Vht.  28.  §-a  alapján  a  felhívás  kibocsátása  elvileg
        egyetlen személyre  nézve sem  jelenthet sértő vagy valótlan
        tényállítást,  s   a  kötelezettet  sem  tünteti  fel  hamis
        színben.  Nem   nyilvánítja  valamely  személy  magatartását
        jogellenessé, és önmagában nem jelenti jogellenes magatartás
        szankcionálását sem.

        A közvetlen  bírósági felhívás  intézménye  a  közigazgatási
        jogban  általánosan   ismert  azonnali   végrehajtást  teszi
        lehetővé a  családjog  területén  a  tartásdíj  behajtásának
        fontos célja  miatt. Ez  összhangban áll  az  Európa  Tanács
        Miniszterek Bizottságának  a  családjogi  ügyekre  vonatkozó
        szükségintézkedésekről szóló  R  (91)  9.  sz.  Ajánlása  3.
        Alapelv 4.  pontjával,  amely  szerint  "a  bíróságoknak  és
        hatáskörrel bíró  más  hatóságoknak  olyan  hatalommal  kell
        rendelkezniük,  hogy   azonnal  végrehajtandó  határozatokat
        hozhassanak".

                                       2.

        A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.)
        103.  §  (3)  bekezdése  értelmében   a   munkavállaló   nem
        közölhet  illetéktelen   személlyel  olyan   adatot,   amely
        munkaköre betöltésével  összefüggésben jutott  tudomására és
        amelynek közlése  más  személyre  hátrányos  következménnyel
        járna. Az  Mt. e szabályát alkalmazni kell a közalkalmazotti
        jogviszonyra is  (  lásd:  a  közalkalmazottak  jogállásáról
        szóló 1992.  évi XXXIII.  törvény (  Kjt. ) 2. § (3) bek. és
        54. §  (1) bek.  )  .  Az  idézett  rendelkezéshez  hasonlót
        tartalmaz a  köztisztviselők jogállásáról  szóló  1992.  évi
        XXIII. törvény ( Ktv. ) 37. § (3) bekezdése.

        A   közlési    tilalomra   vonatkozó    rendelkezés    célja
        megakadályozni azt, hogy a munkahelyen ( vagy azon kívül ) a
        kötelezettről   a    bírósági   felhívás    vagy    letiltás
        foganatosításával   kapcsolatban    bármiféle   közvélekedés
        alakulhasson  ki.   Mindazok,   akik   jogszerűen   tudomást
        szerezhetnek a végrehajtási cselekményről, csak jogellenesen
        hozhatják ezt az információt a nyilvánosság tudomására.

                                       3.

        A Vht. támadott 28. §-a értelmében a bíróság a megállapított
        tartásdíj levonása  érdekében a fizetésre kötelező határozat
        rendelkező részét  a kötelezett  munkáltatójának megküldi. A
        jogszabályból  értelemszerűen   következik,   hogy   sem   a
        határozat egyéb  rendelkezései sem  indokolása nem  küldhető
        meg.  A  dolgozóra  vonatkozó  személyes  adatot  azonban  -
        tartásdíj fizetésére  való kötelezését - a bíróság a dolgozó
        beleegyezése és  akár mulasztása  nélkül is harmadik személy
        tudomására  hozza.   Ezzel  a  Vht.  28.  §-a  korlátozza  a
        tartásdíj fizetésére  kötelezett személynek az Alkotmány 59.
        § (1)  bekezdésében biztosított  jogát a  magántitokra és  a
        személyes adatok védelmére.

        A jogalkotót  a  tartásdíj  közvetlen  bírósági  felhívással
        történő  behajtása   intézményesítésekor  a  tartásdíjnak  a
        jogosult     élete      fenntartásában,      szükségleteinek
        kielégítésében betöltött  szerepe motiválta.  ( Vö. az 1979.
        évi 18.  törvényerejű rendelet  28. §-ához fűzött miniszteri
        indokolással. )  A jogosultak  körében különös súllyal esnek
        latba az eltartandó gyermekek.

        A  gyermektartásdíjnak   a  bírósági   úton   érvényesíthető
        követelések között  kiemelt alkotmányos  jelentősége van.  A
        Vht.  28.   §-a  azoknak   a   rendelkezéseknek   a   sorába
        illeszkedik, amelyeknek  célja  az,  hogy  a  tartásdíjat  a
        kötelezett a lehető legnagyobb bizonyossággal teljesítse. Az
        általánostól  eltérő   különös   szabályok   vonatkoznak   a
        keresetindításra (  lásd: a  Polgári Perrendtartásról  szóló
        1952. évi  III. törvény  ( Pp.  ) 122.  § (2)  bek. )  ,  az
        előzetes végrehajthatóságra  ( Pp.  232. § (1) bek. ) , és a
        végrehajtási eljárás  egyéb cselekményeire  is ( Vht. 13. §,
        Vht. 22. § (3) bek. ) .

        Az egyéb jogszabályok a bírósági felhívás esetkörén kívül is
        egyedül a  tartásdíjra jogosult  szabad belátására  bízzák a
        választást abban  a kérdésben, hogy a tartásdíj teljesítését
        végrehajtási   cselekmény    útján   kívánja-e.   Mindez   a
        kötelezettség  jellegéből  értelemszerűen  és  kényszerítően
        következik.  A   tartásra   irányuló   minden   járadékszerű
        szolgáltatást időszakonként  előre kell teljesíteni, elvileg
        bármilyen késedelem  a  tartásra  jogosult  Alkotmány  védte
        érdekeit - még életét is - veszélyeztetheti.

        Az Alkotmánybíróság  állandó joggyakorlata  szerint az állam
        akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik
        alapvető  jog   és  szabadság  védelme  vagy  érvényesülése,
        illetve  egyéb  alkotmányos  érték  védelme  más  módon  nem
        biztosítható ( pl. 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABK 1992.
        167, 171. ) .

        A  tartásra   jogosult  (   különösen  a   gyermek  )  élete
        fenntartásának, szükségletei kielégítésének érdeke, az ezzel
        összefüggő családjogi  követelés teljesítéséhez fűződő érdek
        kellő súlyú  alkotmányos ( Alkotmány 15. §, 67. § (1) bek. )
        indoka annak,  hogy a  tartásdíj fizetési kötelezettséget az
        állam  a   más  kötelezettségektől  a  bírósági  végrehajtás
        körében  eltérően   kezelje  és   a  jogosult   kérelmére  a
        teljesítést kényszer útján is biztosítsa.

        Ebben a  körben a tartásra kötelezettek (különösen a szülők)
        magántitokhoz  és személyes adatok védelméhez  való  jogának
        korlátozása nem  kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik,
        és a  korlátozás súlya  az elérni  kívánt célhoz  képest nem
        aránytalan.

                                      IV.

                                       1.

        A Vht.  28.  §-ában  személyek  közötti  különbségtétel  nem
        ismerhető fel.  A követelés jellege, az ezen alapuló sajátos
        kötelezetti  pozíció,   s  nem   a   kötelezett   személyére
        visszavezethető ok  vonja meg az összehasonlítás alapjául az
        odatartozó személyek körét, és határozza meg az általánostól
        eltérő végrehajtási  szabályok alkalmazhatóságát.  Ebben  az
        összehasonlítható körben  a Vht. 28. §-a valamennyi személyt
        egyenlőként kezel.

                                       2.

        A jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.  törvény  (  Jat.  )
        hatálybalépéséig az  Elnöki Tanácsnak  ( NET  ) a jogalkotás
        területén Országgyűlést  helyettesítő  jogköre  volt  azzal,
        hogy az  Alkotmányt  nem  módosíthatta  és  nem  alkothatott
        törvény nevű  jogforrást. A  törvényerejű  rendelet  azonban
        törvényeket is módosíthatott és hatályon kívül helyezhetett.
        Ezen  nem   változtatott  az   sem,  hogy   a   törvényerejű
        rendeleteket az  Országgyűlés legközelebbi ülésén be kellett
        mutatni. Ez  a bemutatás  nem volt a törvényerejű rendeletek
        érvényességi kelléke, sem azok hatályosságát nem korlátozta.

        A Jat.  jelentősen megszorította a NET törvényerejű rendelet
        kibocsátására vonatkozó  jogkörét.  A  6.  §  (1)  bekezdése
        értelmében a  NET 1988.  január 1.  után nem  alkothatott  a
        kizárólagos  törvényhozási   tárgyakban  (  Jat.  2-5.  §  )
        törvényerejű rendeletet.  Ez azonban  nem érintette  a  Jat.
        hatálybalépése  előtt   alkotott  jogszabályok  (  köztük  a
        törvényerejű rendeletek ) hatályát ( Jat. 61. § (2) bek. ) .

        Törvényerejű rendelet  nevű jogforrás  ma már nem bocsátható
        ki. A  hatályos törvényerejű  rendeleteket  csak  törvénnyel
        lehet módosítani  vagy hatályon  kívül helyezni.  A hatályos
        törvényerejű rendeletek  az Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdése
        alkalmazásában törvénynek  minősülnek. Az indítványozónak az
        Alkotmány 8. §-ára alapított kifogása megalapozatlan.

                                       3.

        A hatályos  szabályok   kielégítő  és hatékony jogorvoslatot
        (fellebbezést)  biztosítanak az  elsőfokú bíróság határozata
        ellen. Ettől  különálló kérdés  az, hogy a másodfokú bíróság
        csak a  jogszabályban foglalt együttes anyagi és eljárásjogi
        feltételek fennállását  vizsgálhatja, ezeket viszont köteles
        is vizsgálni. Az nem sérti a jogorvoslathoz való alkotmányos
        jogot, hogy  a Vht. 28. §-a nem biztosít mérlegelési jogot a
        másodfokú bíróságnak.

                                       4.

        Az indítványozó  érvelése szerint azt a kötelezettet, akivel
        szemben bírósági  felhívást  bocsátottak  ki,  a  mindennapi
        életben emiatt  különféle hátrányos  következmények érik. Az
        Alkotmánybíróság   a    feltételezésekkel    érdemben    nem
        foglalkozott, mert  azok a  Vht. 28. §-ával alkotmányjogilag
        értékelhető összefüggésbe nem hozhatók.

        Mindezekre figyelemmel  az  Alkotmánybíróság  az  indítványt
        elutasította.

        Az  Alkotmánybíróság   a  határozatban  megfogalmazott  elvi
        álláspontra  figyelemmel   rendelte   el   határozatának   a
        hivatalos lapban való közzétételét.
                               Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                      Dr. Ádám Antal         Dr. Kilényi Géza
                       alkotmánybíró         alkotmánybíró

                     Dr. Lábady Tamás        Dr. Schmidt Péter
                       alkotmánybíró         alkotmánybíró

                                Dr. Szabó András
                                 alkotmánybíró

                             Dr. Tersztyánszky Ödön
                              előadó alkotmánybíró

                       Dr. Vörös Imre        Dr. Zlinszky János
                        alkotmánybíró          alkotmánybíró
          Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleménye

          Az indítvány  elutasításával nem  értek  egyet;  álláspontom
          szerint a  támadott törvényi  rendelkezés  alkotmányellenes,
          ezért annak megsemmisítéséről kellett volna rendelkezni.

          1. Az  Alkotmány 8.  §-ának (1)  bekezdése szerint  a Magyar
          Köztársaság    elismeri    az    ember    sérthetetlen    és
          elidegeníthetetlen  alapvető   jogait,   ezek   tiszteletben
          tartása és  védelme az  állam elsőrendű  kötelessége. A 8. §
          (2) bekezdésének  értelmében pedig  az alapvető  jogokra  és
          kötelességekre vonatkozó  szabályokat törvény állapítja meg,
          alapvető  jog   lényeges  tartalmát   azonban  törvény   sem
          korlátozhatja.

          A Vht.  támadott 28. §-a feljogosítja a bíróságot arra, hogy
          a  megállapított   tartásdíj  munkáltató   általi   levonása
          érdekében  a   határozat  rendelkező   részét  a  kötelezett
          munkáltatójának megküldje és felhívja arra, hogy a határozat
          szerint a  kötelezett munkabér  stb. követelését  - annak  a
          bírósági felhívásban meghatározott hányadát - a kötelezettől
          vonja  el.   Ezzel  a  felhívással  a  bíróság  a  dolgozóra
          vonatkozó  személyes   adatot  -   a  tartásdíj   fizetésére
          kötelezését és  az azzal összefüggő egyéb adatot - a dolgozó
          beleegyezése  nélkül   harmadik  személy  tudomására  hozza,
          ugyanakkor a követelés lefoglalásával a kötelezettel szemben
          kényszerintézkedést rendel el akkor is, ha arra a kötelezett
          - önkéntes  teljesítése folytán  - okot  nem  szolgáltatott.
          Ezzel a  Vht. 28.  §-a  korlátozza  a  tartásdíj  fizetésére
          kötelezett személynek  az Alkotmány  59. §  (1) bekezdésében
          biztosított jogát  a  magántitokra  és  a  személyes  adatok
          védelmére. A  közvetlen bírósági felhívás sérti a kötelezett
          rendelkezési jogát  is, mert  a kényszereljárás  -  munkabér
          stb. követelése  lefoglalásával - anyagi jogi kötelezettsége
          önkéntes teljesítését  - akarata  ellenére - kizárja. A jogi
          kötelezettségek  önkéntes,   szabad  teljesíthetőségének  az
          azonnali kényszerrel  való kizárása  egyben az önrendelkezés
          alkotmányos  jogának,   az  önrendelkezés   szabadságának  a
          sérelme [  8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44.
          ] .  Az  önrendelkezés  joga  az  állandó  alkotmánybírósági
          gyakorlat szerint  az emberi  méltósághoz való  jog tartalmi
          eleme, a  közvetlen bírósági felhívás tehát az Alkotmány 54.
          § (1)  bekezdésében foglaltakkal  is ellentétes. Tekintettel
          arra, hogy  a közvetlen bírósági felhívás a végrehajtási jog
          intézménye,    a     kényszerintézkedés    alkalmas    olyan
          következtetések levonására,  hogy a kötelezett az őt terhelő
          tartásdíj fizetési kötelezettséget önként nem teljesíti. Így
          a szabályozás  sérti az érintetteknek ugyancsak az Alkotmány
          59. §  (1) bekezdése által garandált jó hírnévhez való jogát
          is. Ezek  a  korlátozások  az  érintett  alapjogok  lényeges
          tartalmára  vonatkoznak,   így  az   Alkotmány   8.   §-ával
          ellentétesek.

          2.  A   végrehajtás  fogalmilag   a  jog   kényszerrel  való
          érvényesítése,  azaz   a  jogi   szankció   realizálása.   A
          végrehajtással az eredeti kötelezettség újabb stádiumába, az
          állami kényszerrel  való érvényesíthetőség állapotába kerül,
          annak folytán, hogy a kötelezettség önkéntes teljesítése nem
          történt  meg.   A  kötelezett   tehát  a   jogállapotnak   a
          végrehajtás  stádiumába  kerülését  elvileg  -  az  önkéntes
          teljesítéssel - mindig megelőzheti, illetőleg elháríthatja.

          A   közvetlen   bírósági   felhívással   történő   tartásdíj
          biztosításnál a  vagyoni kényszer abban áll, hogy a szankció
          érvényrejuttatására irányuló  eljárás során és eredményeként
          az  adós   (  kötelezett   )  vagyoni   jellegű  jogát   egy
          kényszereljárásban korlátozás éri, s ezáltal az eredeti jogi
          kötelezettség    a     követelés     kényszer-kielégítésével
          realizálódik. A  kötelezett munkabér  stb.  követelésének  a
          lefoglalása   tehát    olyan    kényszerrel    megvalósított
          joghátrány,  amelyet   az  adós  -  elvileg  -  az  önkéntes
          teljesítéssel kivédhetne.  Álláspontom szerint  ezért a jogi
          kötelezettség    végrehajtási     kikényszerítése     mindig
          joghátrány, így  annak alkalmazása  a kötelezettség önkéntes
          teljesítése  esetén   alkotmányosan  megengedhetetlen,  mert
          akkor nem  történik meg a szankció beálltára alapul szolgáló
          jogsértés.

          3. A  közvetlen bírósági  felhívással a  kötelezettnek  elvi
          esélye  sincs   arra,  hogy  a  vagyoni  kényszerintézkedést
          önkéntes teljesítéssel  elhárítsa,  mert  az  munkabér  stb.
          követelésének lefoglalását  eredményezi anélkül,  hogy  arra
          okot adott  volna, hogy  abba beleegyezett  volna, sőt akkor
          is,  ha   az  ellen   -  önkéntes   teljesítése  mellett   -
          kifejezetten tiltakozott.  Álláspontom szerint  az  azonnali
          vagy  előzetes   végrehajtás  nem  változtat  a  végrehajtás
          szankciós jellegén,  azon, hogy  a végrehajtás természeténél
          fogva joghátrány.  A végrehajtható  határozat kibocsátásának
          és  a   végrehajtási  kényszernek   időbeli  egybeesése   is
          megelőzhető (  elhárítható ) az önkéntes teljesítéssel, mert
          annak megtörténte esetén nincs mit végrehajtani.

          Nem  osztom   a  többségi   határozatban  kifejtett  azt  az
          álláspontot sem,  hogy a  közvetlen bírósági felhívással egy
          tekintet alá  esik a  közvetlen bírósági  letiltás, mert  ez
          utóbbi kizárólag  a végrehajtási lap helyett bocsátható ki -
          meghatározott  feltételek   fennállása   estén   -,   vagyis
          alkalmazásának feltétele  a nem teljesítés, a mulasztás. Más
          kérdés, hogy  időszakonként visszatérő szolgáltatások esetén
          a végrehajtás  a jövőre  nézve  is  elrendelhető,  de  ennek
          elengedhetetlen feltétele  a  végrehajtási  jog  megnyílása,
          azaz a  mulasztás, a szankció érvényre juttatási stádiuma, a
          kényszer állapotának  a  beállta.  A  támadott  végrehajtási
          intézkedésnél, a  közvetlen bírósági  felhívásnál azonban  a
          kötelezett a  jogkorlátozást nem  tudja megelőzni,  mert  az
          egyedül a jogosult akaratától függő kényszerintézkedés.

          4.  Mindezek   a  szempontok   csak  annak   a  kérdésnek  a
          megítélésénél relevánsak, hogy a támadott rendelkezés sérti-
          e a jó hírnévhez való alapjogot is, továbbá az önrendelkezés
          szabadságát. Azt,  hogy a  Vht.   28. §-a  a kötelezettnek a
          személyes adatok védelmére vonatkozó, az Alkotmány 59. § (1)
          bekezdésében biztosított  alapjogát korlátozza,  a  többségi
          határozat is  vallja. Ehhez képest az Alkotmánybíróságnak az
          indítvány elbírálásakor azt kell vizsgálnia, hogy a fennálló
          alapjogkorlátozás   olyan   elkerülhetetlen   és   szükséges
          korlátozás e,  amelyet a  korlátozással  elérni  kivánt  cél
          kényszerítően megkövetel,  azaz a  korlátozás megfelel-e  az
          alapjogi korlátozásokkal  szemben támasztott alkotmányossági
          követelményeknek.

          A Vht.  kifogásolt 28.  §-a  anélkül  írja  elő  a  bírósági
          felhívással történő  tartásdíj behajtást,  hogy  a  tartásra
          jogosult élete  fenntartásának, szükségletei  kielégítésének
          érdeke   ezt    kényszerítően   megkövetelné.   A   többségi
          határozatban kifejtett  alkotmányos szempontok megvalósítása
          csak abban az esetben merül fel kényszerítő szükséggel, ha a
          kötelezett tartásdíj  fizetési  kötelezettségét  önként  nem
          teljesíti.  Ha   a  bírósági   felhívás   kibocsátásakor   a
          kötelezett személy  semmilyen jelét  nem  adta  annak,  hogy
          önként    nem     tenne    eleget     tartásdíj     fizetési
          kötelezettségének,  a  kényszerintézkedés,  mint  joghátrány
          nyilvánvalóan  nem   lehet  az   érintett  alapjogoknak  sem
          szükségszerű, sem  arányos korlátozása.  Egy olyan  szabály,
          amely  az   Alkotmány  59.   §  (1)  bekezdésében  deklarált
          magántitokhoz, személyes  adatok védelméhez  és a  jó hírnév
          védelméhez  füződő   alkotmányos   alapjogok,   továbbá   az
          Alkotmány 54.  § (1)  bekezdésével védett önrnedelkezési jog
          korlátozásával  rendeli  el  valamely,  az  Alkotmány  által
          védett jogosultság  érvényesítését,  amely  egyébként  ilyen
          korlátozások nélkül  is biztosítható volna, nem fér össze az
          Alkotmány 8.  § (2)  bekezdésében foglalt  és  az  alapjogok
          korlátozására irányadó  alkotmányi rendelkezéssel.  Egy jogi
          kötelezettség teljesítésére vonatkozó kényszerintézkedés - a
          kötelezettség  szabad,   önkéntes   teljesítésének   jogilag
          biztosított lehetősége nélkül -, eleve olyan szükségtelen és
          aránytalan  korlátozása   az  érintett  alapjogoknak,  amely
          alkotmányosan megengedhetetlen.

          5.  Természetesen   elkerülhetetlenné   lesz   az   alapjogi
          korlátozás,   ha    a    kötelezett    tartásdíj    fizetési
          kötelezettségét -  akár egyetlen  esetben is  - elmulasztja.
          Ebben,  de   csakis  ebben   az   esetben   a   végrehajtási
          kényszerintézkedés a  többségi  határozatban  megfogalmazott
          alkotmányos      szempontok       biztosítása      érdekében
          elengedhetetlenül  szükséges,   az  alapjogkorlátozásnak   a
          tartásdíj biztosítása kényészerítő okává válik, vagyis itt a
          szükséges és arányos korlátozás alkotmányosan megengedett. A
          támadott   rendelkezés   azonban   ezeknek   a   kényszerítő
          indokoknak a hiányában alkotmányellenes.

          Budapest, 1994. április 12.
                                                      Dr. Lábady Tamás
                                                        alkotmánybíró

          A különvéleményben foglaltakhoz csatlakozom.

            Dr. Sólyom László    Dr. Szabó András    Dr. Vörös Imre
              alkotmánybíró        alkotmánybíró      alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            Courts being allowed to issue an order obliging an employer to withdraw from the salary of a judgment debtor the allowance for the maintenance of children
            Number of the Decision:
            .
            20/1994. (IV. 16.)
            Date of the decision:
            .
            04/12/1994
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-006?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
            .