A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.021/2021/5. számú ítéletével és a Kúria Mfv.IV.10.099/2021/4. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók a képviselőjük (dr. Balázs Ildikó kamarai jogtanácsos; Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszukban a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.021/2021/5. számú ítélete, továbbá a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma 20.M.70.129/2020/7. számú ítélete, és a Kúria Mfv.IV.10.099/2021/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását kérték az Alkotmánybíróságtól. Kérték ezeknek az ítéleteknek a megsemmisítését is, mivel azok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében védelmezett tisztességes tárgyaláshoz való alapjogukat.
[2] 1.1. Az indítvány és mellékletei (a három ítélet, fellebbezés, felülvizsgálati kérelem, 2020. augusztusi nyilatkozat, 20.M70.129/2020/5. számú jegyzőkönyv) szerint az alkotmányjogi panasz előzménye, a törvényszék által megállapított tényállás szerint mindhárom indítványozó az alperes alkalmazásában állt biztonsági őr munkakörben az alperes rendészeti csoportjában, folyamatos munkarendben; munkakörük készenléti jellegű volt. A felperesek 2018. június 1. napját megelőzően 24 órában végeztek szolgálatot oly módon, hogy 24 óra munkavégzést 48 óra pihenőidő követett. A felperesek esetében a munkaidőbeosztásra oly módon került sor, hogy minden harmadik nap végeztek munkát. A felepresek az alperesnél fennálló közalkalmazotti jogviszonyuk mellett másodállással is rendelkeztek, amelynek keretében a munkát az alperesnél töltött pihenőidő alatt látták el. A 2018. május 10. napján kelt 29/22018. számú munkáltatói utasítás munkaátszervezés mellett döntött oly módon, hogy a rendészeti csoportnál 2018. június 1. napjától a vagyonvédelmi helyzet, a betegek, dolgozók, vagyontárgyak védelme biztonsági helyzetének javítása érdekében olyan beosztást kell készíteni, amellyel ezek a szigorúbb és alaposabb ellenőrzések biztosíthatóvá válnak. Ennek érdekében az alperes 12 órás szolgálatot rendelt el, azzal, hogy a havi kötelező munkaidő 174 órára csökkentése ellenére a felperesek bérezése változatlan maradt. A felperesek az utasítás átvételét megtagadták, az új munkarend bevezetését követően annak megfelelően felvették a munkát, majd – különböző időpontokban – indokolt rendkívüli lemondással megszüntették közalkalmazotti jogviszonyukat. Az alperes a felperesek rendkívüli lemondását nem fogadta el, majd felszólította a felpereseket, hogy távolmaradásukat igazolják; tekintettel arra, hogy a felszólításra válasz nem érkezett, az alperes a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A felperesek (indítványozók) rendkívüli lemondás jogszerűsége, valamint rendkívüli felmentés jogellenessége jogkövetkezményei és egyéb igények megfizetése iránt pert indítottak a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma előtt az alperes munkáltató ellen. A bíróság a keresetet elutasította. Az Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria az Ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartotta.
[3] 1.2. Az Alkotmánybíróság főtitkárának a hiánypótlásra való felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszukban – amelyet az Alkotmánybíróság a tartalma szerint bírált el – az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének (tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog) sérelmét állították; ezzel kapcsolatban idézték az Alaptörvény 28. cikkét is, anélkül, hogy ennek önálló sérelmére hivatkoztak volna.
[4] Az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §) szövegszerű megjelölését nem tartalmazza.
[5] Az alkotmányjogi panasz a 2. oldalától a 7. oldaláig a bírósági eljárások, a bizonyítás és a megállapított tényállás ismertetését és részben a kritikáját tartalmazza (indítvány indokolása [1]–[8] bekezdések). Az indítványozók szerint a „Kúria a tisztességes eljárástól idegen módon valótlan tényállást állapított meg. Valótlan hivatkozással nem volt hajlandó érdemben vizsgálni és állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy már az elsőfokú eljárásban is hivatkoztunk arra, hogy a Kjt. [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény] 30. § (1) bekezdés a) pontja szerint felmentéssel meg kellett volna szüntetni felperesek közalkalmazotti jogviszonyát. Valótanul állította felülvizsgálati ítélete [27] részében, hogy azért nem vizsgálja érdemben a kérelmünk ezen részét, mert az nem volt része az elsőfokú és másodfokú eljárásnak sem, miközben periratok sora – I. fokú ítélet, tárgyalási jegyzőkönyv, felperesi nyilatkozat, I. fokú ítélet elleni fellebbezésünk, jogerős ítélet – bizonyítja a Kúria álláspontjának valótlan megállapítását, illetve alaptalanságát. Ezt nem lehet tisztességes eljárásnak tekinteni […] Az I. fokú ítélet a fellebbezésben jelzett olyan jogsértő fogyatékosságokban szenved, amelyek objektív fogyatékosságok, a valós tényekkel és periratokkal nem egyező ténymegállapítások az eljárt bíróság részéről […] A jogerős ítélet is olyan alapvető fogyatékosságokban szenved, amelyek a periratokban foglaltakkal ellentétesek. Ezen fogyatékosságokra felülvizsgálati kérelmünkben mutattunk rá, illetve megállapítható, hogy a jogerős ítélet a kereseti kérelem megértésének minimumát sem teljesítette a túlóraigény vonatkozásában: […] A tisztelt Kúria felülvizsgálati eljárása során is sérült a tisztességes eljáráshoz való felperesi alapjog, hiszen egyszerűen nem vett tudomást arról, hogy a jogerős ítéletből kitűnően az eljárt tanács meg sem értette, vagy félreértelmezte a túlóradíj vonatkozásában előterjesztett felperesi igényt.”
[6] Az indítvány többször utal arra, hogy a Kúria az egyik indítványozó (a perben a III. rendű felperes) felülvizsgálati kérelmét – amelyet a másik két indítványozóhoz képest később terjesztett elő – nem bírálta el (panasz indokolása [4], [7] és [8] bekezdése).
[7] Az indítvány a 7. és 8. oldalán érvelést tartalmaz arról, hogy az indítványozónak „a tárgyalás igazságosságához fűződő joga” és „a bíráskodás pártatlanságához fűződő joga” sérelme milyen eljárási és tényállás-megállapítási tevékenységgel valósult meg.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[9] 3. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[10] 3.1. Mindhárom indítványozó fél volt a bíróság eljárásában a törvényszék és az ítélőtábla előtt. Az indítványozók közül ketten a sérelmezett kúriai döntéssel zárult ügyben a Kúria előtt is felek, felperesek voltak, számukra hátrányos döntés született, s a perben a jogorvoslati lehetőségeiket kimerítették. E magánszemély kérelmezők ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkeznek, érintettségük fennáll. Az alkotmányjogi panaszban szereplő harmadik indítványozóra – aki a törvényszék és az ítélőtábla előtti eljárásban III. rendű felperes volt – a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság ítélete nem tartalmaz rendelkezést, rá a Kúria döntése nem terjed ki. A Kúria ítélete indokolása [13] bekezdése rögzíti, hogy „a jogerős ítélet ellen az I. és II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet”. Ezért ennek az indítványozónak az érintettsége a kúriai ítélet elleni panaszát illetően nem állapítható meg.
[11] 3.2. Az indítványozók az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett alkotmányjogi panaszukban (a Kúria ítéletének kézbesítése 2022. január 5-én történt, az indítványozók az alkotmányjogi panaszt 2022. február 7-én nyújtották be) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai ítéletet, illetve az ítélőtáblai és törvényszéki ítéletet támadták. A Kúria ítéletével és az azzal hatályban tartott ítélőtáblai ítélettel szemben két indítványozó határidőben, a harmadik indítványozó – tekintettel arra, hogy nem volt fél a kúriai eljárásban – az ítélőtáblai ítélettel szemben nyilvánvalóan elkésetten [Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pont] – a felülvizsgálati eljárás lezárulta után – nyújtott be panaszt.
[12] 3.3. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható. A jelen indítvány e feltételnek eleget tesz, amikor a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogra hivatkozik.
[13] 3.4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[14] Az indítványozók mindhárom ítélet kapcsán azért kérték a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joga sérelmének megállapítását, mert szerintük a bíróságok a vita tárgyáról – rendkívüli lemondás jogellenessége, illetve rendkívüli felmentés jogellenessége és jogkövetkezményei, valamint rendkívüli munkavégzésért járó díjazás megfizetése – tévesen döntöttek. Az alkotmányjogi panasz lényege szerint a bíróságok tévedtek, amikor arról foglaltak állást, hogy a rendkívüli lemondás Kjt. szerinti feltételei a megállapított tényállás mellett fennállnak-e. Az indítványozók tehát a Kúria ítéletét, valamint a támadott ítélőtáblai és törvényszéki ítéletet illetően is törvényességi, szakjogi tárgyú, valójában a bírói mérlegelést vitató kifogásokat hoztak fel, vagyis a jogszabályi rendelkezések értelmezését és a konkrét esetre való mikénti alkalmazását kifogásolták, anélkül, hogy a befogadhatóság tartalmi feltételeinek a panaszban eleget tettek volna.
[15] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[16] Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján nem állapítható meg, hogy a támadott bírói döntésekkel kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak. A jelen esetben az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállásának a megállapítását a panasz ama hivatkozása, amely szerint a harmadik indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria nem bírálta el, nem alapozhatja meg; alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-a alapján bírói döntés ellen terjeszthető elő, bírói döntés hiányára az Abtv. 27. §-a alapján panasz nem alapítható.
[17] 4. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételeinek, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja, a harmadik indítványozót illetően a d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |