English
	Hungarian

Ügyszám: .	1042/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1042/B/1997. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1998/785 .

A döntés kelte: Budapest, 10/26/1998 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az       Alkotmánybíróság      jogszabályi      rendelkezések alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára,   valamint mulasztásos    alkotmánysértés    megállapítására    irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                         határozatot: Az  Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló 1993.  évi  LXXIX. törvény 3. § (3) bekezdésének első mondata és 81. § (11)-(13) bekezdése    alkotmányellenességének    megállapítására    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, a 4.  §  (6) bekezdése  alkotmányossági  vizsgálatára  vonatkozó  kérelmet pedig visszautasítja. Az   Alkotmánybíróság   a   Magyar  Köztársaság   1998.   évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény 30.  §  (10)- (12)  bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítására  és megsemmisítésére,  valamint  az e  törvénnyel  összefüggésben kezdeményezett  mulasztásos  alkotmánysértés  megállapítására vonatkozó indítványt is elutasítja.                           Indokolás                                                            I. 1.   A  közoktatásról  szóló  1993.  évi  LXXIX.  törvény  (a továbbiakban: Kt.) 3. § (3) bekezdése szerint: "Az  állam  az ingyenes és kötelező általános iskoláról az állami szervek és a   helyi  önkormányzatok  intézményfenntartói  tevékenysége, illetve  az  állami,  a  helyi  önkormányzati  feladatellátás keretében gondoskodik. E törvény szerint ingyenes továbbá  az óvodai nevelés, az óvodai nevelést és az iskolai nevelést  és oktatást kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, továbbá  a  gimnáziumi, a szakközépiskolai, a szakmunkásképző iskolai,  a  szakiskolai  nevelés  és  oktatás,  valamint   a kollégiumi ellátás." A  Kt.  81.  §-ának az 1997. évi CXXVIII. törvény  2.  §-ával megállapított  (11)-(13)  bekezdése a  következő  előírásokat tartalmazza. "(11)   A   volt  egyházi  ingatlanok  tulajdoni  helyzetének rendezéséről  szóló 1991. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: volt  egyházi  ingatlanok tulajdoni helyzetének  rendezéséről szóló  törvény) rendelkezései alapján az egyházi jogi személy fenntartásába került nevelési-oktatási intézmény fenntartója, a  nevelési-oktatási  intézmény székhelye  szerint  illetékes községi,  városi,  megyei  jogú  városi,  fővárosi,  kerületi önkormányzat  részére megküldött nyilatkozatában  vállalhatja az  önkormányzati  feladatellátásban  való  közreműködést.  A nyilatkozatnak  a  (3)  bekezdés a)-d) pontjában  foglaltakat kell   tartalmaznia,  elkészítésénél  az   (5)   bekezdésben, teljesítésénél a (6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. A  települési  önkormányzat a nyilatkozatot három  munkanapon belül  megküldi a fővárosi, megyei önkormányzat  részére.  Az egyházak   hitéleti   és   közcélú   tevékenységének   anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: egyházi   közcélú  tevékenység  anyagi  feltételeiről   szóló törvény)   6.   §-ának  (1)-(2)  bekezdésében   meghatározott kiegészítő támogatásról a központi költségvetés terhére  kell gondoskodni,   a  nyilatkozat  megküldését  követően   induló tanítási évtől kezdődően. (12)  A  művelődési és közoktatási miniszter — kivéve,  ha  a nevelési-oktatási  intézmény  a  (13)  bekezdés  hatálya  alá tartozik — köteles közoktatási megállapodást kötni az egyházi jogi  személlyel, ha az általa fenntartott iskola,  kollégium országos feladatot lát el. (13)  Ha a helyi önkormányzat a fenntartásában lévő nevelési- oktatási intézményt egyházi jogi személy fenntartásába  adja, és   az  átadás  nem  a  volt  egyházi  ingatlanok  tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény rendelkezései  alapján történik,  a  helyi  önkormányzat — az egyházi  jogi  személy megkeresésére — köteles közoktatási megállapodást kötni." A  Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló  1997. évi  CXLVI.  törvény (a továbbiakban: Ktv.) 30.  §  (10)-(12) bekezdése a következőket tartalmazza. "(10)  A normatív állami hozzájárulásban részesülő nem állami intézmény,   valamint   a  működéséhez  rendszeres   központi költségvetési  támogatásban  részesülő,  jogi  személyiséggel rendelkező  közgyűjtemény a munkavállalók számára legalább  a közalkalmazottak   jogállásáról  szóló  1992.   évi   XXXIII. törvényben    megállapított,   a   munkaidőre,   pihenőidőre, előmeneteli  és  illetményrendszerre  vonatkozó  feltételeket köteles biztosítani. (11)  A  közoktatási közfeladatot ellátó egyházak a  normatív állami  hozzájáruláson túl kiegészítő támogatásra jogosultak. Ennek  mértéke  a  3.  számú melléklet  14-22.  pont  alapján számított   —   a  helyi  önkormányzati  létszámadatokkal   — súlyozott átlagnormatíva 60 %-a. (12)    A    szociális   és   gyermekjóléti,   gyermekvédelmi közfeladatot ellátó egyházak a normatív állami hozzájáruláson túl  kiegészítő támogatásra jogosultak. Ennek  mértéke  a  3. számú melléklet 8-13. pontjában megállapított normatíva 29 %- a." 2. Az indítványozók kiegészített beadványukban elsődlegesen a Kt.  3.  §  (3) bekezdése első mondata és a 81.  §  (11)-(13) bekezdése    alkotmányellenességének    megállapítását     és megsemmisítését kérték. Az  indítványozók  szerint a Kt. 3. § (3)  bekezdésének  első mondata sérti az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdését,  16.  §- át,  60.  §-át,  67. § (2) bekezdését, 70/A.  §  (1)  és  (3) bekezdését,  70/F. §-át és 70/G. § (1) bekezdését.  A  Kt.  e rendelkezése   ellentétes  az  Emberi   jogok   és   alapvető szabadságok  védelméről szóló, Rómában  1950.  november  4-én kelt, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény  (a továbbiakban: Egyezmény) 14. cikkében foglaltakkal,  valamint a  Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt,  az 1991. évi XIV. törvénnyel kihirdetett Egyezmény  (a továbbiakban:    GyjE.)    bevezető    rendelkezésének    (3) bekezdésével,  2. cikke 1. és 2. pontjával és  28.  cikke  1. pontjával,  ezért az sérti az Alkotmány 7. §  (1)  bekezdését is. Álláspontjuk  szerint  a Kt. 3. § (3) bekezdés  első  mondata azáltal    sérti    az    Alkotmány   fentiekben    megjelölt rendelkezéseit,   mert   az  a  finanszírozás   szempontjából különbséget  tesz az állami és az önkormányzati, valamint  az egyházi  fenntartású intézmények, illetve az  alapítványi  és magániskolák körébe tartozó intézmények között.  E  hátrányos megkülönböztetés    miatt    a    szülők     nem     élhetnek intézményválasztási  szabadságukkal és az  érintett  gyermek, illetve  tanulói kör pedig nem jut hozzá azokhoz a  speciális szolgáltatásokhoz,   amelyeket   az   állami,   önkormányzati intézményekben nem biztosítottak részükre. Hivatkoztak  arra, hogy   az   alapítványi   és  magániskolák   körébe   tartozó intézmények   egyrésze  olyan,  a  gyermek  rendellenességeit korrigáló    pedagógiát   alkalmaz,   amelyet   az    állami, önkormányzati   és   egyházi  intézmények  nem   biztosítanak részükre.  Az  alapítványi és magániskolák  másik  csoportját pedig  olyan  intézmények képezik,  amelyek  a  nemzeti  vagy etnikai kisebbséghez tartozás alapján szerveződnek. Az indítványozók szerint a Kt. 81. §-ának (11)-(13) bekezdése további  megkülönböztetést hozott létre  a  nem  állami,  nem önkormányzati intézmények fenntartói között azáltal, hogy  az egyházi   intézmények  fenntartói  egyoldalú   nyilatkozattal jogosulttá válnak a kiegészítő támogatásra, az alapítványi és a  magánoktatási intézmények fenntartói pedig csak  abban  az esetben, ha a helyi önkormányzat mérlegelési jogkörében velük közoktatási  megállapodást köt.  Ezért  a  Kt.  e  kifogásolt szabályai  sértik az Alkotmány 67. § (1) és  (2)  bekezdését, 70/A. § (1) bekezdését és 70/G. § (1) bekezdését. Az  indítványozók eredeti beadványukban a Magyar  Köztársaság 1997.  évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvénnyel (a    továbbiakban:    Ktvm.)   összefüggésben    mulasztásos alkotmánysértés  megállapítását  is  kérték.   Az   indítvány szerint a mulasztásos alkotmánysértés azért állt fenn, mert a jogalkotó  e  törvény keretében nem rendelkezett arról,  hogy miként    juthatnak   a   nem   állami,   nem   önkormányzati intézményfenntartók  azonos kiegészítő támogatáshoz  abban  a körben,  ahol  a  Kt.  az  ingyenességet  mondja  ki.  Ez   a jogalkotói  mulasztás az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott közteherviselés  elvének  sérelmével  jár,  mert  a   jelzett intézmények  tekintetében  a  normatív  állami  támogatás  az oktatási  költségeket csak részben fedezi. Ezt meghaladóan  a szülőknek   jelentős   anyagi  támogatást   kell   vállalniuk gyermekük   speciális  neveléséhez  az   egyéb   iskolatípust választó szülőkhöz képest. Az   indítványozók   1998  szeptember   24-ei   beadványukban indítványukat   korábban  kifejtett  indokaik   változatlanul hagyásával  kiterjesztették a Magyar  Köztársaság  1998.  évi költségvetéséről  szóló  1997. évi  CXLVI.  törvény  bizonyos rendelkezéseire. Emellett álláspontjuk szerint a Ktv.  30.  § (10)   bekezdése   alkotmányellenes  negatív  diszkriminációt valósít  meg  azáltal,  hogy a normatív  állami  hozzájárulás folyósításának feltételéül "a nem állami intézmények" részére olyan feltételt szab, amelyet sem az állami és önkormányzati, sem  pedig  az egyházi intézmények fenntartóival szemben  nem támaszt.  A  30.  §  (11)  és (12)  bekezdése  pedig  pozitív diszkriminációt  biztosít  az egyházi  fenntartók  javára  az egyéb  nem állami, nem önkormányzati intézményt fenntartókkal szemben.                              II. 1.   Az  Alkotmány  7.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaság   jogrendszere   elfogadja   a   nemzetközi   jog általánosan   elismert  szabályait,  biztosítja   továbbá   a nemzetközi jogi kötelezettséget és a belső jog összhangját. A   9.   §  (1)  bekezdése  megállapítja,  hogy  Magyarország gazdasága  olyan  piacgazdaság, amelyben a köztulajdon  és  a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A 16. § alapján a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság  létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit. A   60.   §  (1)  bekezdése  kinyilvánítja,  hogy  a   Magyar Köztársaságban   mindenkinek   joga   van   a   gondolat,   a lelkiismeret és a vallás szabadságára. A  67. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek  joga  van a családja, az állam  és  a  társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. E  §  (2) bekezdése szerint pedig a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. A   70/A.  §  (1)  bekezdése  alapján  a  Magyar  Köztársaság biztosítja  a területén tartózkodó minden személy számára  az emberi,    illetve    az   állampolgári   jogokat,    bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv,  vallás, politikai   vagy   más  vélemény,  nemzeti  vagy   társadalmi származás,  vagyoni,  születési vagy egyéb  helyzet  szerinti különbségtétel nélkül. E § (3) bekezdése pedig előírja,  hogy a   Magyar  Köztársaság  a  jogegyenlőség  megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. A 70/F. § a következő előírásokat tartalmazza: "(1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. (2)   A   Magyar  Köztársaság  ezt  a  jogot  a  közművelődés kiterjesztésével  és általánossá tételével,  az  ingyenes  és kötelező  általános  iskolával, képességei  alapján  mindenki számára  hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg". A  70/G.  §  (1)  bekezdése szerint:  "A  Magyar  Köztársaság tiszteletben  tartja és támogatja a tudományos  és  művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát". 2.  Az  Egyezmény  14. cikke szerint: "A  jelen  Egyezményben meghatározott   jogok   és   szabadságok   élvezetét   minden megkülönböztetés,  például  nem, faj,  szín,  nyelv,  vallás, politikai   vagy  egyéb  vélemény,  nemzeti  vagy  társadalmi származás,  nemzeti kisebbséghez tartozás,  vagyoni  helyzet, születés   szerint   vagy  egyéb  helyzet   alapján   történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani". A GyjE. 2. cikk 1. és 2. pontja a következőket tartalmazza: "1.  Az  Egyezményben részes államok tiszteletben tartják  és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek  számára  az Egyezményben  lefektetett  jogokat  minden  megkülönböztetés, nevezetesen  a  gyermeknek  vagy  szüleinek  vagy   törvényes képviselőinek  faja, színe, neme, nyelve, vallása,  politikai vagy  más  véleménye,  nemzeti, nemzetiségi  vagy  társadalmi származása, vagyoni helyzete, cselekvőképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül. 2.  Az  Egyezményben  részes államok  megteszik  a  megfelelő intézkedéseket  arra,  hogy a gyermeket hatékonyan  megvédjék minden,  bármely  formában jelentkező megkülönböztetéstől  és megtorlástól,   amely  szülei,  törvényes   képviselői   vagy családtagjai        jogi       helyzete,        tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt". A  GyjE. 28. cikk 1. pontja szerint: "Az Egyezményben  részes államok  elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát,  és különösen  e  jog fokozatos, az esélyegyenlőség alapján  való gyakorlása céljából a)  az  alapfokú  oktatást  mindenki  számára  kötelezővé  és ingyenessé teszik, b)   előmozdítják   a  középfokú  oktatás,  különböző,   mind általános,  mind  szakirányú  formáinak  megszervezését,   és ezeket  minden  gyermek számára megnyitják és  hozzáférhetővé teszik,    továbbá   intézkedéseket   tesznek   az    oktatás ingyenességének  bevezetésére  és  szükség  esetén   pénzügyi segítség nyújtására, c) minden gyermek számára nyílttá és hozzáférhetővé teszik az iskolai és pályaválasztási tájékoztatást és tanácsadást, d) intézkedéseket tesznek az iskolába járás rendszerességének előmozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére".                             III. Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését az alábbiakkal indokolja. 1.1.  A  Kt.  2. § (3) bekezdése előírja, hogy  a  közoktatás rendszerének működtetése az állam feladata. A  Kt.  3. § (2) bekezdése alapján közoktatási intézményt  az állam, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, az  országos kisebbségi önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá  a  Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező jogi    személyiséggel   rendelkező   gazdálkodó   szervezet, alapítvány,   egyesület   és  más   jogi   személy,   továbbá természetes  személy  alapíthat  és  tarthat   fenn,   ha   a tevékenység  folytatásának  jogát —  jogszabályban  foglaltak szerint — megszerezte. A  Kt. rendelkezései különbséget tesznek az állami és a helyi önkormányzati  nevelési-oktatási intézmények, valamint  az  e körbe  nem  tartozó, más fenntartók által  működtetett  ilyen intézmények (a továbbiakban: nem állami intézmények) között. A  Kt.  4.  §  (2)  bekezdése alapján az állami  és  a  helyi önkormányzati   nevelési-oktatási   intézmény    nem    lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem.  Az állami   és   a   helyi   önkormányzati   iskola   pedagógiai programjában  biztosítani  kell  az  ismeretek,  a   vallási, illetve  világnézeti  információk tárgyilagos  és  többoldalú közvetítését.  Az  állami és a helyi önkormányzati  nevelési- oktatási  intézmény  nevelési, illetve pedagógiai  programja, működése,  tevékenysége és irányítása vallási és  világnézeti tanítások  igazságáról  nem  foglalhat  állást,  vallási   és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia. A Kt.  81. §  (1)  bekezdésének  a) pontja pedig  előírja,  hogy  a  nem állami, nem helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmények vallási,   illetve   világnézeti   tekintetben   elkötelezett intézményként is működhetnek és ennek megfelelően a  felvétel előfeltételeként   kiköthetik  valamely  vallás,   világnézet elfogadását,  a  nevelési,  illetve  pedagógiai  programjukba beépíthetik   a   vallási,   világnézeti   elkötelezettségnek megfelelő filozófiai, etikai, kulturális ismereteket. Az  állami,  illetve  az önkormányzati fenntartású  nevelési- oktatási  intézmények igénybevételét nem gátolhatja a  szülők vallási,   illetve   világnézeti  elkötelezettsége.   A   Kt. kifogásolt  rendelkezése  ezért  az  Alkotmány  70/F.  §-ában biztosított  ingyenes és kötelező általános  iskolai  oktatás megszervezésére  ezt  a fenntartói kört  kötelezte.  A  helyi önkormányzatok  tekintetében  a  feladatellátáshoz  szükséges bizonyos   feltételek   megteremtését   szolgálta   a   helyi önkormányzatokról  szóló 1990. évi LXV. törvény  107.  §  (1) bekezdés  d)  pontja,  amely  alapján  megkapták  azoknak  az oktatási  intézményeknek  a  vagyonát,  amelyeket  a  jogelőd tanácsi szervek kezeltek. A   Kt.   85-87.   §-a  rendelkezik  a  helyi  önkormányzatok feladatellátási kötelezettségéről. A  Kt.  86.  § (1) bekezdése alapján a községi, a  városi,  a fővárosi  kerületi  és  a  megyei  jogú  városi  önkormányzat köteles  gondoskodni az óvodai nevelésről, a tankötelezettség teljesítéséhez   szükséges  általános   iskolai   oktatásról, továbbá   a   nemzeti  és  etnikai  kisebbség  által   lakott településen  a  nemzeti  vagy etnikai  kisebbséghez  tartozók óvodai   neveléséről  és  a  tankötelezettség  teljesítéséhez szükséges általános iskolai neveléséről és oktatásáról. A  Kt.  87.  §  (1) bekezdése szerint a megyei  önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat köteles gondoskodni azoknak a tanulóknak a különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélküli iskolaváltásáról,  akiknek  a  lakóhelyén,  ennek   hiányában tartózkodási   helyén   a   tankötelezettség    végéig    nem biztosítottak  az  iskolai nevelés és oktatás  feltételei.  A megyei   önkormányzat  és  a  fővárosi  önkormányzat  köteles továbbá gondoskodni a többi gyermekkel, tanulóval együtt  nem foglalkoztatható,  illetőleg  oktatható  testi,  érzékszervi, értelmi,  beszéd  vagy  más  fogyatékos  gyermekek,   tanulók óvodai, iskolai, továbbá kollégiumi ellátásról. A  helyi önkormányzatok feladatellátási kötelezettsége  tehát átfogja   a  közoktatás  valamennyi  feladatát  az  általános iskolától  a  középiskoláig,  beleértve  a  Kt.  21.   §-ában meghatározott   pedagógiai   szakszolgálatokat   is.   Ez   a feladatellátási  kötelezettség valamennyi tanulóra  kiterjed, így  a  bármilyen  oknál  fogva  hátrányos  helyzetben  lévők ellátására   is.   A  helyi  önkormányzatok   nem   kizárólag intézményfenntartásra,   hanem   szolgáltatás   biztosítására kötelesek.  A Kt. 88. § (4) bekezdése értelmében  ugyanis  az önkormányzatok    feladataikat    intézmény    létesítésével, fenntartásával,  társulásban  való  részvétellel   vagy   más önkormányzattal,  illetve  fenntartóval  kötött  megállapodás útján  láthatják  el. Minden más intézményfenntartó  a  saját elhatározása alapján működhet közre a közoktatás-szolgáltatás megszervezésében  és  e  szolgáltatásért  a  Kt.  81.  §  (1) bekezdés d) pontja alapján ellenszolgáltatást köthet ki. Az  Alkotmánybíróság a 22/1997. (IV.25.) AB határozatában  az ingyenes oktatáshoz való joggal összefüggésben a következőket állapította meg. "Az Alkotmány idézett 70/F. § (2)  bekezdése alapján  az  államot  az  oktatáshoz való  jog  érvényesülési feltételeinek   biztosításában  az  egyes   oktatási   formák tekintetében eltérő kötelezettségek terhelik. Az Alkotmány  e rendelkezése  a  kötelező  általános  iskolai  oktatásban  az ingyenes  oktatás állami biztosításának kötelezettségét  írja elő.  E  rendelkezés alapján tehát ebben az oktatási formában az  államnak  alkotmányi kötelezettsége,  a  szülőknek  és  a tanulóknak  pedig alapvető alanyi jogosultsága  áll  fenn  az ingyenes oktatásra. A Kt. 3. § (3) bekezdése alapján az állam az ingyenes és kötelező általános iskoláról az állami szervek és  a  helyi önkormányzatok intézményfenntartói tevékenysége, illetve  az  állami  és a helyi önkormányzati  feladatellátás keretében gondoskodik. A   középfokú   oktatás  tekintetében  az  Alkotmány   állami kötelezettségként  a  képességei  alapján  mindenki   számára hozzáférhető oktatás biztosítását és az oktatásban részesülők anyagi  támogatását határozza meg. A Kt.  idézett  3.  §  (3) bekezdése  azonban  az  Alkotmány 70/F.  §-át  meghaladóan  a középfokú oktatást és nevelést is ingyenessé nyilvánítja. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  az  államot  csak  a semleges  iskola létesítésének és fenntartásának  kötelessége terheli.  Nem  állapítható meg az, hogy az államnak  mindenki számára   a  választása  szerinti  iskolában  kell   ingyenes oktatást biztosítania." (ABH 1997, 113, 114.) A  fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kt.  3.  §  (3) bekezdés első mondata nem sérti az  Alkotmány 70/F. §-át. 1.2.  Az  indítványozók kifogásolták,  hogy  a  Kt.  vizsgált rendelkezése   a   finanszírozás   szempontjából    hátrányos megkülönböztetést  tesz  az állami, az  önkormányzati  és  az egyházi  fenntartású intézményekhez képest az alapítványi  és magániskolák  körébe  tartozó intézmények  sérelmére.  A  nem állami   intézmények  támogatásáról  nem   a   Kt.   támadott rendelkezése, hanem a Kt. 4. § (6) bekezdése rendelkezik. A Kt. 4. § (6) bekezdése szerint: "Az állam a nem állami, nem helyi önkormányzati közoktatási intézmény fenntartója részére a   feladatellátáshoz   az   éves  költségvetési   törvényben megállapított mértékű költségvetési támogatást nyújt. A helyi önkormányzat  vagy  az  állam  a  költségvetési  támogatáshoz kiegészítő anyagi támogatást adhat, ha a nem állami,  illetve nem  önkormányzati közoktatási intézmény —  az  e  törvényben szabályozott  megállapodás alapján —  állami,  illetve  helyi önkormányzati   feladatot  lát  el.  Nem  jár   költségvetési hozzájárulás  a fenntartónak az iskolai rendszerű  szakképzés gyakorlati  képzésének ellátásához abban  az  esetben,  ha  a fenntartó szakképzési hozzájárulásra kötelezett." A Kt. 118. § (3) bekezdése szerint a központi költségvetés az állami  szervek  és a helyi önkormányzatok,  valamint  a  nem állami,  nem helyi önkormányzati intézményfenntartók  részére az    általuk   fenntartott   nevelési-oktatási   intézmények működéséhez  —  a  gyermek-, tanulói létszámot,  valamint  az ellátott feladatokat figyelembe véve — normatív költségvetési hozzájárulást biztosít. A 118. § (4) bekezdése — a 4.  §  (6) bekezdéséhez kapcsolódóan — pedig előírja, hogy a nem állami, nem    helyi    önkormányzati   intézményfenntartó    részére megállapított normatív költségvetési hozzájárulás összege nem lehet  kevesebb, mint a helyi önkormányzat részére  ugyanazon jogcímen megállapított normatív költségvetési hozzájárulás. A Kt. fenti rendelkezései szerint tehát valamennyi nem állami intézmény   fenntartóját,  közöttük  az  alapítványi   és   a magániskolák fenntartóit is, alanyi jogon illeti meg az  éves költségvetési törvényben megállapított normatív hozzájárulás. A  Ktv.  30.  § (1) bekezdés a) pontja szerint a  közoktatási feladatokat  ellátó  nem  állami  intézmények  fenntartóit  — néhány  meghatározott  kivétellel —  a  helyi  önkormányzatok normatív   állami  hozzájárulásával  azonos   jogcímeken   és feltételek   mellett,   azonos   összegű   normatív    állami hozzájárulás illeti meg. Mivel  a Kt. alapján járó normatív költségvetési hozzájárulás az  intézmények működéséhez szükséges anyagi fedezetnek  csak bizonyos  részét biztosítja, ezért a Kt. 38. § (1)  bekezdése szerint  a  működéshez hiányzó fedezetet a fenntartónak  kell biztosítania. A nem állami intézmények számára a Kt.  alapján nyújtott      normatív      hozzájárulás      kiegészítésének megállapítására  egyrészt  a Kt.  idézett  81.  §  d)  pontja szerinti  fizetési  kötelezettséget tartalmazó  megállapodás, másrészt  a  4.  § (6) bekezdése és a 81. § (1)  bekezdés  e) pontja   alapján   kötött   közoktatási   megállapodás    áll rendelkezésre. A   Kt.   4.   §   (6)   bekezdésének   alkotmányosságát   az Alkotmánybíróság  már  vizsgálta.  A  22/1997.  (IV.25.)   AB határozatában   az   e   rendelkezés  alkotmányellenességének megállapítására   és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt elutasította  és  egyidejűleg  e  rendelkezés  alkalmazásával összefüggésben  alkotmányos követelményt  állapított  meg.  E határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Kt. 4.  §  (6)  bekezdése  nem ütközik  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésébe, 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe és 70/F. §-ába. A Kt. 4. § (6) bekezdésében foglaltakkal szembeni kifogás tehát ítélt  dolognak minősül, ezért az indítványt e  vonatkozásban az Alkotmánybíróság visszautasította. 1.3.  A  Kt. 3. § idézett (2) bekezdése az Alkotmány 70/G.  § (1)   bekezdésében   biztosított  tanszabadság   és   tanítás szabadságának  figyelembevételével biztosítja  a  közoktatási intézmény létesítésének teljes szabadságát. A Kt. 38. § (1) bekezdése azonban előírja, hogy a közoktatási intézménynek   rendelkeznie  kell  a  feladatai   ellátásához szükséges feltételekkel. A közoktatási intézmény az  alapító, illetőleg  a  fenntartó  szerv által biztosított  pénzeszköz, valamint  egyéb  bevételei  alapján gondoskodik  feladatainak ellátásáról.  Az e rendelkezésben meghatározott kötelezettség pedig valamennyi fenntartót terheli. A   Kt.   több   rendelkezése  biztosítja  a  szülők   —   és meghatározott  életkor esetén a tanulók — intézményválasztási szabadságát. A  Kt.  13.  §  (1)  bekezdés szerint a  szülőt  megilleti  a nevelési,   illetőleg  nevelési-oktatási   intézmény   szabad megválasztásának    joga.   A   nevelési,   nevelési-oktatási intézmény  szabad  megválasztásának  joga  alapján   gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját  vallási, illetve  világnézeti  meggyőződésének, nemzeti  vagy  etnikai hovatartozásának  megfelelően  választhat  óvodát,   iskolát, kollégiumot. A (2) bekezdés alapján pedig a szülők joga, hogy gyermekük  számára  nem  állami,  illetve  nem  önkormányzati nevelési-oktatási intézményt válasszanak, továbbá — az,  hogy e  törvényben  foglaltak szerint — nem  állami,  illetve  nem helyi  önkormányzati óvodát, iskolát alapítsanak, vagy  annak alapításában részt vegyenek. A   fentiek   alapján  a  Kt.  kifogásolt  rendelkezése   nem ellentétes az Alkotmány 67. § (2) bekezdésével és 70/G. § (1) bekezdésével. 1.4. Az Alkotmány 16. §-a állami kötelezettséget állapít  meg az  ifjúság  létbiztonsága, oktatása  és  nevelése,  valamint irdekeinek  védelme  tekintetében. Ez a  rendelkezés  azonban önmagában  alanyi  alapjogot  nem  tartalmaz  konkrét  állami szolgáltatásokra, támogatásokra. Széles mozgásteret  biztosít tehát  a jogalkotó szervek számára az ifjúság létbiztonságát, oktatását és nevelését, valamint érdekének védelmét  szolgáló támogatási  formák meghatározásában. E kötelesség  gyakorlása során a jogalkotó szerveknek természetesen tiszteletben  kell tartaniuk  az  Alkotmány alapelveit,  valamint  az  ifjúságot megillető  alapvető  jogokat. Az  előbbiekre  tekintettel  az Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a   Kt.   vizsgált rendelkezésével  összefüggésben az  Alkotmány  16.  §-ának  a sérelme nem állapítható meg. 1.5.   Az   Alkotmánybíróság   a  diszkrimináció   alkotmányi tilalmával   összefüggésben  hivatalból   vizsgálta   a   Kt. kifogásolt rendelkezése és az irányadó nemzetközi szerződések összhangját. Az  Egyezmény  idézett  14. cikke az Alkotmány  70/A.  §  (1) bekezdésében   is   megállapított  általános  diszkriminációs tilalmat fogalmazza meg. A  GyJE.  2.  cikk  1. és 2. pontja a gyermekek  számára  eme egyezményben  biztosított  jogok  tekintetében  a   hátrányos megkülönböztetés  tilalmát  és  a  megkülönböztetéstől   való védelem  biztosítását állapítja meg. A GyJE.  28.  cikk  1.a) pontja   pedig  —  az  Alkotmány  70/F.  §  (2)  bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan — az oktatáshoz való jog keretében  az alapfokú  oktatás mindenki számára kötelezővé  és  ingyenessé tételét határozza meg. Az   Alkotmánybíróság  a  fenti  egyezményeken  kívül  a  Kt. sérelmezett   rendelkezésével  összefüggésben  vizsgálta   az oktatásban  alkalmazott megkülönböztetés  elleni  küzdelemről szóló,  az  Egyesült  Nemzetek  Nevelésügyi,  Tudományos   és Kulturális Szervezete Közgyűlésének 11. Ülésszakán Párizsban 1960. december hó 14. napján elfogadott, az   1964.   évi  11.  törvényerejű  rendelettel  kihirdetett egyezményben (a továbbiakban: OE.) foglaltakat is. Az   OE.  1.  cikk  1)  pontja  szerint  "a  jelen  egyezmény szempontjából  a  "megkülönböztetés"  kifejezésen  értendő  a fajon,  bőrszínen, nemen, nyelven, valláson,  politikai  vagy bármilyen   egyéb  véleményen,  nemzetiségi  vagy  társadalmi származáson, vagyoni helyzeten vagy születésen alapuló minden olyan  különbségtétel,  kizárás,  korlátozás  vagy  kedvezés, amelynek  célja  vagy  következménye az  oktatás  terén  való egyenlő elbánás megszüntetése vagy akadályozása, nevezetesen a)  valamely személy vagy csoport kizárása az oktatás bármely fajtájában vagy fokozatában való részvételből; b) valamely személynek vagy csoportnak alacsonyabb színvonalú oktatásra való korlátozása; c)  bizonyos személyek vagy csoportok részére külön  oktatási rendszerek  vagy  intézetek létesítése  vagy  fenntartása,  a jelen    egyezmény   2.   cikkében   foglalt    rendelkezések fenntartásával; vagy d)  valamely személynek vagy csoportnak az emberi méltósággal össze nem egyeztethető helyzetbe való juttatása." Az  OE.  2.  cikk  c) pontja alapján nem tekintendő  a  jelen egyezmény  1.  cikke értelmében vett megkülönböztetésnek,  ha egyes államok lehetővé teszik "magán tanintézetek létesítését vagy fenntartását, amennyiben ezeknek az intézeteknek nem  az a  céljuk, hogy bármely csoport kizárását biztosítsák,  hanem az, hogy a közhatóságok által nyújtott oktatási lehetőségeket bővítsék,   ha   ugyanakkor  működésük   megfelel   ennek   a célkitűzésnek, és ha az általuk nyújtott oktatás  összhangban áll   az  illetékes  hatóságok  által  esetleg  előírt   vagy elfogadott  normákkal,  különösen  az  azonos  fokú   oktatás tekintetében". Az  OE.  5.  cikk  1.b) pontja alapján a  jelen  egyezményben részes  államok megegyeznek abban, hogy "biztosítani  kell  a szülők, illetve a törvényes gyámok szabadságát abban, hogy l. gyermekeik    számára    nem   állami    tanintézeteket    is választhatnak,  feltéve, hogy ezek megfelelnek  az  illetékes hatóságok  által előírt vagy jóváhagyott minimális normáknak, és  hogy 2. az illető állam törvényhozásával összhangban álló keretek    között    gondoskodhatnak   gyermekeiknek    saját meggyőződésük  szerinti  vallási  és  erkölcsi   neveléséről, emellett   viszont   semmilyen  személy  vagy   csoport   nem kényszeríthető   arra,   hogy   meggyőződésével   össze   nem egyeztethető hitoktatásban részesüljön." Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált nemzetközi egyezményekből  nem  vonható le az a következtetés,  hogy  az ingyenes  alapfokú  oktatást az állam —  a  szülő  választása szerint    —    minden   közoktatási   intézményt   fenntartó tekintetében     köteles    biztosítani.    A     hivatkozott egyezményekből  az sem következik, hogy az államnak  mindenki számára  a  választása szerinti iskolában  kell  biztosítania azokat  a  támogatási  feltételeket,  amelyeket  az  ingyenes oktatás biztosítására kijelölt fenntartók részére nyújt. Az a körülmény,   hogy  a  nem  állami,  nem  helyi  önkormányzati intézmények  térítési  díjat, illetve tandíjat  állapíthatnak meg,  nem  jár  azzal  a  következménnyel,  amely  —  az  OE. ismertetett  előírásai alapján — a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközne. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a Kt.  3.  § (3) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 70/A.  § (1)  bekezdésével és az Egyezmény 14. cikkével,  a  GyJE.  2. cikk 1. és 2. pontjával, 28. cikk 1.a) pontjával, valamint az OE. idézett előírásaival sem. Ezért az nem sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését. 2.  A Kt. 81. § kifogásolt (11)-(13) bekezdését az 1997.  évi CXXVIII.  törvény 2. §-a állapította meg 1998.  január  1-jei hatállyal. A Kt. 81. § (11) bekezdése az egyházi jogi személyek esetében lehetővé  teszi  a  feladatellátásba  történő  bejelentkezést egyoldalú  nyilatkozat  alapján. Az  indítványozók  figyelmen kívül  hagyták,  hogy ez a jog az egyházi jogi  személyt  nem általában, hanem csak abban az esetben illeti meg, ha a  volt egyházi  ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről  szóló 1991.   évi   XXXII.   törvény  hatálya  alá   tartozik.   Az Alkotmánybíróság   a   volt  egyházi   ingatlanok   tulajdoni helyzetének   rendezéséről  szóló  törvény   alkotmányosságát elbíráló  4/1993.  (II.12.) AB határozatában  megállapította, hogy   az   egyházak,  különösen  az  e  törvénnyel  érintett történelmi   egyházak   történelmi  és  társadalmi   szerepe, valamint   a   vallásszabadsághoz  való  alapjog  kielégítően indokolja,  hogy  az  egyházi funkciók  gyakorlását  szolgáló ingatlanok   visszajuttatása   nem   minősül   más   érintett tulajdonosokkal   szemben  önkényes  megkülönböztetésnek.   A történelmi   egyházak  esetében  ugyanis   elsődlegesen   nem kárpótlásra,  hanem  alapjog gyakorlása anyagi  feltételeinek biztosítására került sor. (ABH 1993, 64, 68.) A  Kt.  81.  §  új  (12) bekezdése alapján  a  művelődési  és közoktatási  miniszter a (13) bekezdésben foglalt  kivétellel az  egyházi jogi személlyel köteles közoktatási megállapodást kötni,  amennyiben  az általa fenntartott intézmény  országos feladatot  lát el. A Kt. 121. § (1) bekezdésének  24.  pontja szerint országos feladatot lát el a közoktatási intézmény, ha a  szolgáltatásait igénybevevők legalább ötvenegy  százaléka, legkevesebb  hét különböző megyéből (fővárosból)  élők  közül kerül  ki,  feltéve továbbá, hogy az adott feladatot  ellátó, szolgáltatást  nyújtó  közoktatási  intézményből   legfeljebb három  működik az országban (pl. nemzeti, etnikai  kisebbségi feladatot    lát   el,   vallási,   világnézeti   tekintetben elkötelezett intézményként működik). A  Kt.  81.  §  (13) bekezdése pedig közoktatási megállapodás megkötésére  kötelezi  az  önkormányzatot  az  egyházi   jogi személy  egyoldalú megkeresése alapján, ha  részére  a  helyi önkormányzat nevelési-oktatási intézményt adott át. Az   egyházak  hitéleti  és  közcélú  tevékenységének  anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Eht.) 5. §-a szerint az egyházi intézményfenntartók oktatási, egészségügyi  és  szociális  tevékenységük  után  a   hasonló feladatot ellátó állami és helyi önkormányzati intézményekkel azonos  normatív állami hozzájárulásban részesülnek,  amelyek jogcímeit   és   összegeit,   illetve   arányait   az    éves költségvetési    törvény    tartalmazza,    a    felsőoktatás tekintetében    összhangban    a    felsőoktatási     törvény rendelkezéseivel. Az  Eht.  6.  § (1) és (2) bekezdése a következő  előírásokat tartalmazza. "(1)   Az   egyházak  további  támogatásra  (a  továbbiakban: kiegészítő   támogatás)  jogosultak,   amelynek   alapja   az állampolgárok  azon  döntése, ahogyan az adott  egyház  által fenntartott intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik. (2)   Az   (1)   bekezdés   szerinti   kiegészítő   támogatás meghatározása minden évben a költségvetési tervezéskor ismert adatok  alapján  történik,  az  éves  költségvetésről   szóló törvényben, a közoktatási, illetve a szociális szolgáltatások igénybevételének figyelembevételével." Az   Alkotmánybíróság  a  22/1997.  (IV.25.)  AB   határozata rendelkező részében alkotmányos követelményt állapított  meg. Eszerint: a Kt. 4. § (6) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény,  hogy  az  állam vagy a  helyi  önkormányzat  az egyházi   jogi   személyek   által  fenntartott   közoktatási intézmények  működéséhez  a hasonló állami  és  önkormányzati intézményekével  azonos  mértékű  költségvetési   támogatáson kívül  olyan  arányú  kiegészítő anyagi támogatást  nyújtson, amilyen   arányban   ezek   az   intézmények   állami    vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át. Az    Alkotmánybíróság    e    határozatának    indokolásában megállapította,  hogy  "a Kt. 81. § (10)  bekezdésének  az  a rendelkezése,  amely  szerint «a  művelődési  és  közoktatási miniszter köteles közoktatási megállapodást kötni az országos kisebbségi    önkormányzattal,   ha   a   nemzeti,    etnikai kisebbséghez   tartozók  iskolai,  kollégiumi   ellátása   az önkormányzati feladatellátás keretében nem megoldott»,  pedig a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségeknek az  Alkotmány  68. §-ában biztosított alapjoga  szolgálatában áll.  Nincs  alkotmányos indoka annak, hogy a Kt. az  egyházi jogi  személyek  tekintetében nem tartalmaz hasonló  kötelező rendelkezést  a  vallásszabadságból fakadó  fenntartói  jogok gyakorlása  anyagi feltételeinek biztosítására.  Az  előbbiek összegezéseként  az  Alkotmánybíróság a  vizsgált  tárgykörre vonatkozóan   megállapítja,  hogy  a  nem   állami   oktatási intézmények   körében   az  egyházi  jogi   személyek   által fenntartott  oktatási  intézményeknek  a  rendelkező  részben megállapított  kötelező költségvetési  és  kiegészítő  anyagi támogatásában,  valamint a Kt. 81. § (10)  bekezdése  alapján kötelezően  kötött  közoktatási megállapodásban  megtestesülő pozitív diszkriminációt az Alkotmány 60 §-ában és 68.  §-ában biztosított alapjogok érvényesítése teszi szükségessé."  (ABH 1997, 107, 116.) Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy  a Kt.  81.  §  (11)-(13) bekezdése megfelel az Alkotmánybíróság fenti  határozatában  foglalt alkotmányos  követelménynek  és indokainak, továbbá az Eht. idézett rendelkezéseinek. Ezért a Kt.  e  rendelkezései  nem sértik  az  Alkotmány  67.  §  (2) bekezdését, 70/A. § (1) bekezdését és 70/G. § (1) bekezdését. 3.  A  Ktv.  30.  § (10) bekezdése a normatív hozzájárulásban részesülő   nem  állami  intézmény,  valamint  a  működéséhez rendszeres  központi  költségvetési  támogatásban  részesülő, jogi  személyiséggel  rendelkező  közgyűjtemény  tekintetében követeli meg bizonyos feltételek biztosítását. A  Ktv.  30.  § (1) bekezdés bevezető része határozza  meg  a normatív  hozzájárulásban részesülő  nem  állami  intézmények körét.  Eszerint: "az Országgyűlés a szociális, a közoktatási és    a    külön   törvényben   meghatározott   felsőoktatási közfeladatokat  ellátó  egyházi  jogi  személyek,  társadalmi szervezetek,    alapítványok,   közalapítványok,    közhasznú társaságok   és   a  humánszolgáltatásokat  főtevékenységként végző,  a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya  alá tartozó  magánszemélyek (a továbbiakban  együtt:  nem  állami intézmények) fenntartói részére normatív állami hozzájárulást állapít  meg".  Az indítványozók tehát tévesen értelmezik  és állítják,  hogy  a  Kt. e rendelkezése alkalmazásánál  a  nem állami  intézményen  kizárólag  alapítványi,  egyesületi   és magánoktatási   intézményt   kell   érteni.   Az   előbbiekre tekintettel   tehát   a   Kt.   30.   §   (10)   bekezdésével összefüggésben  az indítványozók által vélelmezett  hátrányos megkülönböztetés nem áll fenn. A  Ktv.  30. § (11) és (12) bekezdése az Eht. idézett 6.  §-a alapján   állapít   meg   az  egyházak   részére   kiegészítő támogatást. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Ktv.  e rendelkezéseiben az egyházak részére biztosított  támogatások —  az  indokolási  rész  III. fejezet 1.2.  és  3.  pontjában kifejtettek    szerint   —   nem   minősül   alkotmányellenes diszkriminációnak. 4.  Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §  (1)  bekezdése szerint ha az Alkotmánybíróság  hivatalból, illetőleg  bárki  indítványára  azt  állapítja  meg,  hogy  a jogalkotó  szerv  a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói     feladatát     elmulasztotta      és      ezzel alkotmányellenességet  idézett  elő,  a  mulasztást  elkövető szervet  —  határidő  megjelölésével —  felhívja  feladatának teljesítésére. Az  Alkotmánybíróság már a 22/1990. (X.16.)  AB  határozatban elvi  jelentőséggel rámutatott arra, hogy a  jogalkotó  szerv jogszabályalkotási   kötelezettségének  konkrét   jogszabályi felhatalmazás  nélkül  is köteles eleget  tenni,  ha  a  jogi szabályozás  iránti igény annak nyomán állott  elő,  hogy  az állam  jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba és  ezáltal  az  állampolgárok  egy  csoportját  megfosztotta alkotmányos  joguk érvényesítésének gyakorlati lehetőségétől. (ABH   1990.   83,  86.)  Az  Alkotmánybíróság   mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is,  ha alapjog   érvényesüléséhez  szükséges  jogszabályi  garanciák hiányoznak. (ABH 1992. 204, 205, 227, 231.) A  Kt. 4. § (6) bekezdése alapján az állam a nem állami,  nem helyi önkormányzati közoktatási intézmény fenntartója részére a   feladatellátáshoz   az   éves  költségvetési   törvényben megállapított mértékű költségvetési támogatást nyújt. A Kt. e felhatalmazása  alapján  és  a 118.  §  idézett  (3)  és  (4) bekezdésében foglalt előírások figyelembevételével  állapítja meg  az éves költségvetési törvény a szóban forgó közoktatási intézmények részére a normatív hozzájárulást. A  Ktvm.  34. § (1) bekezdés a) pontja és a Ktv.  30.  §  (1) bekezdés   a)   pontja  azonos  szabályozást   tartalmaz.   E rendelkezés  szerint  a  közoktatási feladatokat  ellátó  nem állami   intézmények   fenntartóit  —  néhány   meghatározott kivétellel   —   a   helyi  önkormányzatok  normatív   állami hozzájárulásával  azonos jogcímeken  és  feltételek  mellett, azonos összegű normatív állami hozzájárulás illeti meg. A  Kt.  4. § (6) bekezdése nem ad általános felhatalmazást  a nem  állami intézmények tekintetében a költségvetési  törvény alapján  biztosítható  kiegészítő  támogatásra,  ezért  ilyen szabályozást a Ktvm. és a Ktv. sem tartalmazhatott. Az  Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  —  az  utóbbiakra, valamint  az  indokolás III. fejezet 1. pontjában foglaltakra figyelemmel  — sem a Ktvm., sem pedig a Ktv. tekintetében  az alkotmányellenes mulasztás egyik változata sem áll fenn. A  fentiek  alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező  részben foglaltak szerint határozott.                       Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal                Dr. Bagi István         előadó alkotmánybíró            alkotmánybíró                                       Dr. Erdei Árpád              Dr. Holló András         alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                       Dr. Kilényi Géza              Dr. Kiss László         alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                       Dr. Lábady Tamás             Dr. Németh János         alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                       Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre         alkotmánybíró                   alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Provisions of the Public Education Act because, according to the petitioners, the Act, by regulating the funding mechanism of State and church schools and private schools in different ways, violates the prohibition of discrimination
Number of the Decision: .	1042/B/1997
Date of the decision: .	10/26/1998
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1998-3-009?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.