Hungarian

Ügyszám: .	152/B/2009
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 152/B/2009. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2010/1974 .

A döntés kelte: Budapest, 11/29/2010 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány, valamint bírói  kezdeményezés alapján meghozta az alábbi                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság – az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésére hivatkozással  megállapítja –, hogy a  felülvizsgálati  eljárás bármely   okból   történő  felfüggesztése  esetén   alkotmányos követelmény  a  polgári perrendtartásról szóló 1952.  évi  III. törvény  340/A.  §  (2) bekezdésének a polgári perrendtartásról szóló  1952.  évi III. törvény 155. § (1) bekezdésével  történő együttes értelmezése és alkalmazása. 2.  Az  Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi  III.  törvény  340/A. § (2) bekezdése, továbbá  a  polgári perrendtartásról  szóló  1952.  évi  III.  törvény   és   egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény 65. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt és bírói kezdeményezéseket elutasítja.                            Indokolás                               I. 1. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője és a  Magyar  Közigazgatási Bírák Egyesületének elnöke  indítványt nyújtottak    be   az   Alkotmánybírósághoz   –    a    polgári perrendtartásról  szóló  1952.  évi  III.  törvény   és   egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény (a   továbbiakban:   Ppmód.)  46.   §   (3)   bekezdése   által megállapított – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény   (a  továbbiakban:  Pp.)  340/A.  §  (2)  bekezdésének alkotmányossági  vizsgálatára.  A  vizsgálni  kért  rendelkezés 2009.  január  1-től  a közigazgatási perekben  egységesen  120 napot   határoz   meg   a   Legfelsőbb   Bíróság   számára    a felülvizsgálati kérelem elbírálására. Az indítványozók  szerint a  Pp.  340/A.  §  (2) bekezdése sérti az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdését, a 7. § (2) bekezdését, 8. § (2) bekezdését,  47.  § (1)  és (2) bekezdését, 50. § (1)-(2) és (5) bekezdését, 57.  § (1) és (5) bekezdését, valamint a 70/K. §-t. Az  indítványozók  kifejtették, hogy a perek ésszerű  határidőn belüli   elbírálása   a   jogállamiság   normatív   tartalmából következik. Az ésszerű határidőn belüli elbírálás követelményét a  bíróságok  szervezetéről és igazgatásáról  szóló  1997.  évi LXVI.  törvény (a továbbiakban: Bszi.) 9. §-a alapelvi  szinten rögzíti.  Ugyanakkor a tisztességes eljárás megkívánja  az  ügy alapos és körültekintő feldolgozását a perirat átolvasásától az ügyhöz   kapcsolható   felsőbírósági  döntések   áttekintéséig. Különösen   igaz   ez  a  Legfelsőbb  Bíróság   felülvizsgálati eljárására, ahol az egyedi ügyekben megjelenő jogegységesítésre is tekintettel kell lenni. Az indítványozó szerint az Alkotmány 2.  §  (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság tételébe ütközik  a közigazgatási ügyek felülvizsgálati eljárását érintő 120 napos, az  eljárás egészének befejezésére vonatkozó határidő. Sérti  a jogállamiságot,    mert   bizonyos   (bonyolultabb)    ügyekben betarthatatlan, s így a jogszerűtlenség talajára  „taszítja”  a Legfelsőbb    Bíróságot   –   sértve   az   igazságszolgáltatás tekintélyét  –, továbbá veszélyezteti az Alkotmány  47.  §  (2) bekezdésébe  foglalt  jogegységesítési  funkció  ellátását.  Az indítványozók  utalta rá, hogy a Bszi. és a  Pp.  az  eljárások ésszerű    időn   belüli   befejezése   érdekében   garanciális rendelkezéseket  tartalmaznak, így: eljárási határidőket  írnak elő  a felek és a bíróság számára is, fellépést biztosítanak  a perelhúzó  magatartások  esetén, az  eljárás  elhúzódása  miatt kifogással  lehet élni, a fél a tisztességes eljárás megsértése miatt    kártérítést   követelhet   stb.    Mindezek    mellett alkotmánysértő  a közigazgatási ügyek felülvizsgálata  során  a 120  napos  határidő előírása. Az indítványozók  utalnak  arra, hogy  az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nincs  különösebb alkotmányossági indoka a társadalombiztosítási és közigazgatási perekben   a   felülvizsgálat   általános   szabályaitól   való eltérésre,  a  120  napos  az  eljárás  egészének  befejezésére vonatkozó  határidő  előírásának nincs  ésszerű  indoka  akkor, amikor más perek felülvizsgálatát ilyen határidő nem köti. Az  indítvány  szerint  a  vizsgált  szabályozás  megfosztja  a felülvizsgálati bíróságot a közigazgatási határozatok tényleges felülvizsgálatától,  attól,  hogy  az  Alkotmány  50.   §   (2) bekezdésébe,  és  57.  §  (1) bekezdésbe  foglalt  feladataikat ellássák.  Az Alkotmány szerint ugyanis a bíróság  ellenőrzi  a közigazgatási   határozatok  törvényességét,   a   bíróságoknak kötelessége a perbe vitt jogok és kötelezettségek elbírálása. Az   indítványozók   formai  alkotmánysértés   vizsgálatát   is kezdeményezték. Előadták, hogy a jogalkotásról szóló 1987.  évi XI.  törvény (a továbbiakban: Jat.) 28. §-ába és a Bszi. 39.  § e) pontjába foglalt előírások ellenére a Pp.-t módosító törvény tervezetét    előzetes   véleményezésre   sem    az    Országos Igazságszolgáltatási Tanács, sem a Legfelsőbb Bíróság nem kapta meg.  Az  indítványozók úgy vélték, hogy jelen esetben a  külön törvény    által    előírt   kötelező    egyeztetési    eljárás lefolytatásának  mellőzése az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből levezetett   közjogi  érvénytelenség  kérdését   megalapozottan felveti.  A vélemény kikérésének mellőzése ugyanis a bíróság  – mint   önálló  hatalmi  ág  –  alkotmányos  védelmét   szolgáló garanciális   rendelkezés  félretételét   jelenti.   Mindez   a hatalommegosztás elvének érvényesítését is meghiusítja. Végezetül  az indítványozók kifejtik, hogy az Alkotmány  50.  § (5)  bekezdése  a Bszi. vonatkozásában a minősített  többséggel való  elfogadásról szól. A Bszi. tartalmazza  a  perek  ésszerű időn  belüli  befejezésének  előírását.  A  Pp.  340/A.  §  (2) bekezdése  a  120  nap előírásával valójában  igazgatási  körbe tartozó rendelkezést állapít meg egyszerű többséggel elfogadott törvény  útján, holott e körben csak kétharmados  szótöbbséggel elfogadott törvény rendelkezhet. Ezért sérül az Alkotmány 50. § (5) bekezdése. Végül  utal arra az indítványozó, hogy ha a Legfelsőbb  Bíróság felülvizsgálati eljárás során alkotmánybírósági eljárást  kíván kezdeményezni  az  előtte lévő ügy felfüggesztésével  –  a  120 napos határidő miatt nyilvánvaló, hogy – ezt csak törvénysértés mellett   tehetné  meg.  Eljárási  garancia   sérül   ebben   a vonatkozásban is. Az  indítványozók a vizsgálni kért rendelkezés  megsemmisítését annak  hatályba lépése napjára – 2009. január 1-re – visszaható hatállyal kérték. 2.   A  fenti  indítványt  követően  a  Legfelsőbb  Bíróság  az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  38.  §  (1) bekezdése alapján a Kfv.IV.37.513/2008/6. számú ügyben  fordult az  Alkotmánybírósághoz a Pp. 340/A. § (2)  bekezdésének  és  a folyamatos ügyekre való alkalmazhatóságot előíró Ppmód.  65.  § (4) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és visszamenőleges hatályú  megsemmisítését kezdeményezve.  A  Ppmód.  65.  §  (4) bekezdése  kimondja, hogy a Pp. 340/A. §-ának (2)  bekezdésében foglalt   határidőt   azokban   az   ügyekben,   melyekben    a felülvizsgálati kérelem e törvény hatálybalépése előtt érkezett a    Legfelsőbb   Bírósághoz,   a   törvény   hatálybalépésének időpontjától kell számítani. Ez azt jelenti, hogy a folyamatban lévő  valamennyi  felülvizsgálati kérelmet 2009.  január  1-től számított  120 napon belül be kell fejezni, az újonnan  érkezők 120 napon belüli elbírálása mellett. Az  ügyben  energiatámogatásra való  jogosultságot  megszüntető közigazgatási  határozat felülvizsgálata során a  Borsod-Abaúj- Zemplén  Megyei  Bíróság a közigazgatási  döntést  az  elsőfokú határozatra    kiterjedően   hatályon   kívül    helyezte    és megállapította,   hogy   az  alperes   téves   jogértelmezéssel szüntette meg a felperes energiatámogatásra való jogosultságát. A  bírósági döntés ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet,  amely  2008.  október  1-én  érkezett  a  Legfelsőbb Bíróságra.  A  Ppmód. értelmében a Legfelsőbb Bíróságnak  2009. április  30-ig  érdemi határozatot kellene  hozni.  Tekintettel azonban a több ezer folyamatban lévő eljárásra, s arra, hogy az ügy  soron  kívüliséget  nem élvez, a  döntés  várhatóan  2009. szeptemberében  születhet meg. A Legfelsőbb Bíróság  –  csakúgy mint  a  fentebb ismertetett absztrakt normakontrollra irányuló indítványban – ebben az ügyben is hasonló indokok  alapján  azt állította, hogy a vizsgálni kért rendelkezések az Alkotmány  2. §  (1)  bekezdését, a 7. § (2) bekezdését, 8. § (2) bekezdését, 47.  §  (1) és (2) bekezdését, 50. § (1)-(2) és (5) bekezdését, 57. § (1) és (5) bekezdését, valamint a 70/K. §-t sértik. A  Pp.  340/A. § (2) bekezdésének és a folyamatos ügyekre  való alkalmazhatóságot   előíró  Ppmód.  65.  §   (4)   bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte a Legfelsőbb  Bíróság a  Kfv.I.35.098/2009/2. számú ügyben is. A felülvizsgálni  kért Vas  Megyei  Bíróság döntése adóhatósági határozatot  helyezett teljes  körűen  hatályon kívül. A bíróság  szerint  az  alperes adóhatóság  jogszerűtlenül  járt  el,  amikor  EGK  Irányelvvel ellentétes  nemzeti  jogszabályhelyet  alkalmazva  a   felperes terhére   adókülönbözetet  állapított  meg.  A  felülvizsgálati kérelem 2009. február 11-én érkezett a Legfelsőbb Bíróságra, de a  Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy – a folyamatos ügyek nagy  számára tekintettel – 120 napon belül, azaz 2009.  június 11-ig nem tud döntést hozni. Az indítványozó az alkotmányossági vizsgálat  iránti  kérelmét  a fenti  indítványokhoz  hasonlóan indokolta, ugyanazon alkotmányos tételek sérelmét jelölte meg. A  Legfelsőbb Bíróság a Kfv. IV.37.008/2009/3. számú ügyben  is kezdeményezte az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján a Pp. 340/A. §   (2)  bekezdésének  és  a  Ppmód.  65.  §  (2)  bekezdésének alkotmányossági  vizsgálatát.  Kárpótlási  ügyben  a   Fővárosi Ítélőtábla  2008.  május 21-ei ítéletével az elsőfokú  ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes kárpótlás iránti kérelme  azért nem megalapozott, mert nem áll fenn a  kárpótlás jogcíme,  azaz a felperes esetében nem történt meg a  30  napot meghaladó   szabadságelvonás.   A   külföldön   élő    felperes felülvizsgálat  iránti  kérelmet nyújtott  be,  amelyben  kérte pártfogó  ügyvéd kirendelését. A felülvizsgálati kérelem  2009. január 1-én érkezett a Legfelsőbb Bíróságra, aki tájékoztatta a felperest, hogy a pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét  a jogi  segítségnyújtó szolgálat engedélyezi, és elutasítás terhe mellett felhívta a felperest, hogy jogi képviseletéről 30 napon belül  gondoskodjék. Ebben az ügyben e határidővel  az  eljárás mindenképpen  meghosszabbodik, ezért a Legfelsőbb  Bíróság  úgy ítélte meg, hogy a Pp. 340. § (2) bekezdésben jelölt 120  napon belül  nem  lehet érdemi döntést hozni. A több ezer folyamatban lévő   ügyre   is  tekintettel  leghamarabb  2009  decemberében születhet döntés. A   Legfelsőbb  Bíróság  most  is  az  Alkotmány   2.   §   (1) bekezdésének,  a 7. § (2) bekezdésének, 8. § (2)  bekezdésének, 47.   §  (1)  és  (2)  bekezdéseinek,  50.  §  (1)-(2)  és  (5) bekezdéseinek, 57. § (1) és (5) bekezdéseinek, valamint a 70/K. §-ának  sérelmét állította a vizsgálni kért törvényi  szabályok tekintetében. 3.  Az  Alkotmánybíróság az indítványokat  az  Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján  – a  tárgykör  azonossága miatt – egyesítette, s  egy  eljárásban bírálta el.                               II. 1. Az Alkotmány indítványozók által jelölt rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „7.  §  (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza,  amelynek elfogadásához    a    jelenlévő    országgyűlési     képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” „8.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaságban az alapvető  jogokra  és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „47.  §  (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság  legfőbb bírósági szerve. (2)    A    Legfelsőbb   Bíróság   biztosítja    a    bíróságok jogalkalmazásának    egységét,   jogegységi    határozatai    a bíróságokra kötelezőek.” „50.  § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az   alkotmányos  rendet,  a  természetes  személyek,  a   jogi személyek  és a jogi személyiséggel nem rendelkező  szervezetek jogait   és  törvényes  érdekeit,  büntetik  a  bűncselekmények elkövetőit. (2)    A   bíróság   ellenőrzi   a   közgazgatási   határozatok törvényességét. (…) (5) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához  a jelen  lévő  országgyűlési képviselők  kétharmadának  szavazata szükséges.” „57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…) (5)   A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn  belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő   országgyűlési   képviselők  kétharmadának   szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” „70/K.   §  Az  alapvető  jogok  megsértése  miatt  keletkezett igények,  továbbá  a  kötelességek teljesítésével  kapcsolatban hozott   állami   döntések  elleni  kifogások   bíróság   előtt érvényesíthetők.” 2. A Pp. vizsgálni kért szabályai: „155.  §  (1)  A  tárgyalás felfüggesztésével  minden  határidő megszakad;  a  felfüggesztés  megszűnésétől  a  határidő   újra kezdődik. (2)   A   felfüggesztés  tartama  alatt   tett   minden   bírói rendelkezés,  úgyszintén  a  felek  által  teljesített   minden perbeli  cselekmény  hatálytalan,  kivéve  a  felfüggesztéssel, illetőleg   az   annak   megszüntetésével   kapcsolatos   bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket. (3)  Felfüggesztést  rendelő  bírósági  határozat  ellen  külön fellebbezésnek  van helye; a bíróság az ilyen határozatot  maga is megváltoztathatja.” „340/A.  §  (2) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati  kérelem tárgyában   a   kérelemnek   a   Legfelsőbb   Bírósághoz   való beérkezésétől számított százhúsz napon belül dönt.” 3. A Ppmód. rendelkezései szerint: „63.  §  (1)  Ez  a törvény a (2)-(7) bekezdésben meghatározott kivételekkel 2009. január 1-jén lép hatályba. (…) 65.  §  (4)  A  Pp.  e  törvény  46.  §-ának  (3)  bekezdésével megállapított 340/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt  határidőt azokban  az  ügyekben,  melyekben a felülvizsgálati  kérelem  e törvény  hatálybalépése előtt érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, a törvény hatálybalépésének időpontjától kell számítani.” 4. A Bszi. indítványozó által felhívott szabálya: „39. § Az OIT (…) e)   a   bíróságok  feladatkörét  érintő  jogszabály  alkotását kezdeményezheti,   és   véleményezi   a   bíróságokat    érintő jogszabályok tervezetét,” 5. A Jat. értelmében: „28. § A törvény, a törvényerejű rendelet és a minisztertanácsi rendelet  tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a  legfőbb ügyésznek, továbbá – ha az a bíróságok hatáskörét is érinti – a Legfelsőbb Bíróság elnökének is.”                                                              III. Az   indítványozók   a   Pp.   és  a  Ppmód.   rendelkezéseivel kapcsolatban mind formai [az Alkotmány 2. § (1) bekezdését 7. § (2)  bekezdést,  50.  § (5) bekezdését érintő],  mind  tartalmi alkotmányellenességet       állítottak.       A        tartalmi alkotmányellenességen     belül     hivatkoztak      jogállami, államszervezeti [Alkotmány 2. § (1) bekezdés, 47. §, 50. §  (1) és  (2) bekezdés] és alapjogi [Alkotmány 8. § (2) bekezdés, 57. §  (1)  és  (5)  bekezdés és 70/K. §] alkotmányos rendelkezések sérelmére.    Az    Alkotmánybíróság    elsőként    a    formai alkotmányellenesség  körében  felvetett  problémákat  vizsgálta meg. 1.  Az  indítványozók formai alkotmánysértést két vonatkozásban állítanak. Egyrészt véleményük szerint közjogi érvénytelenséget eredményez,   hogy  a  Ppmód.  tervezetét   nem   küldték   meg véleményezésre  a  Jat. 28. §-a szerint  a  Legfelsőbb  Bíróság elnökének, illetve a Bszi. 39. § e) pontja alapján az  OIT-nek. Mindez  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésének  és  7.  §  (2) bekezdésének sérelmével jár. Kifogásolták továbbá, hogy  a  Pp. egyszerű   többséggel  megállapított  340/A.  §  (2)  bekezdése valójában  a  Bszi.  minősített többséget igénylő  tárgykörében szabályozott, ezért ellentétbe került az Alkotmány  50.  §  (5) bekezdésével. 1.1.  Az  Alkotmánybíróságnak az ítélkezés  kezdetén  kialakult gyakorlata   szerint   a  „jogszabályelőkészítő   szervek   (…) vélemények beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegése (...) önmagában  nem  érintheti  az adott  törvény  érvényességét.  A jogszabály    előkészítésre   vonatkozó   törvényi    előírások megsértése  az illetékes szervek államigazgatási jogi,  esetleg politikai felelősségét alapozhatja meg csupán” [496/B/1990.  AB határozat,  ABH  1991,  493, 495-496.;  30/1991.  (VI.  5.)  AB határozat, ABH 1991, 421.; 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 387, 395. stb.] A  30/2000. (X. 11.) AB határozatában az Alkotmánybíróság „arra az   álláspontra   helyezkedett,  hogy   a   jogszabály   által kifejezetten  és  konkrétan megnevezett,  egyetértési,  illetve véleményezési jogkörrel rendelkező szervezetek – a demokratikus döntéshozatali   eljárásban   betöltött   szerepük   miatt   az egyeztetési kötelezettség vonatkozásában – közhatalminak, így a jogalkotó  számára megkerülhetetlennek minősülnek”  (ABH  2000, 202,  206.).  Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben hangsúlyozta:  „A  jogállamiság  részét  képező  döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Ellenkező esetben maga a demokratikus  rendszer veszíti   el  legitimációját,  hiszen  a  különböző  társadalmi részérdekek megjelenítésére és összehangolására nem nyílik mód, így  a  konszenzus  elérése eleve lehetetlen. Amennyiben  pedig külön törvény ír elő konkrét és intézményesített véleménykérési kötelezettséget, akkor annak elmulasztása olyan, a  jogalkotási eljárásban  elkövetett  súlyos  szabálytalanságnak  minősülhet, amely  adott  esetben a jogállamiság alkotmányos  követelményét közvetlenül  veszélyezteti,  és a törvénysértő  módon  alkotott jogszabály  közjogi  érvénytelenségét  eredményezheti.  Azt   a kérdést,  hogy  a külön törvényekben meghatározott  jogalkotási eljárási  szabály megszegése súlyosságánál fogva adott  esetben eléri-e  az  alkotmánysértés szintjét,  az  Alkotmánybíróságnak eseti  mérlegeléssel kell eldöntenie” (ABH  2000,  202,  207.). Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt  a kormányrendeletet, amit úgy alkottak meg, hogy a törvény  által előírt kötelező véleményeztetést nem folytatták le. A  7/2004.  (III.  24.)  AB  határozattal  elbírált  ügyben  az Alkotmánybíróság    megállapította,    hogy    „a    vélemények beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegés nem érintheti  az adott  törvény  érvényességét (...),  a  Jat.  rendelkezéseinek figyelmen   kívül  hagyása  önmagában  nem  vezet   a   törvény alkotmányellenességének megállapításához, hanem csak akkor,  ha az  egyben  az Alkotmány valamely szabályába ütközik (...),  az előkészítésre  vonatkozó szabályok megsértése  az  előterjesztő államigazgatási  jogi, esetleg politikai felelősségét  alapozza meg (ABH 2004, 98, 101.). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta:  „a törvényalkotási    eljárás    ügydöntő,    érdemi    része    a törvényjavaslat  benyújtásával  kezdődik,  annak  nem  eleme  a törvénytervezet elkészítése, és ugyanígy kívül esnek  rajta  az előkészítés  során lefolytatott egyeztetések és véleményezések” (ABH  2004,  98,  105.).  A határozat külön  kiemelte,  hogy  a 30/2000.  (X.  11.) AB határozatban rögzítettek  követésére  az adott  esetben  azért  sem  kerülhetett  sor,  mert  abban  nem törvény,  hanem kormányrendelet alkotmányossága volt  a  kérdés (ABH  2004,  98,  105-106.). Az e határozatban  foglaltakat  az Alkotmánybíróság  a  29/2006. (VI. 21.)  AB  határozatban  (ABH 2006,  396,  404,  405.), a 87/2008. (VI. 18.) AB  határozatban (ABH  2008,  707,  725-727.)  és  a  109/2008.  (IX.  26.)   AB határozatban  (ABH  2008, 886, 900-901.) megerősítette,  így  a gyakorlat ezzel a tartalommal szilárdult meg. Az  Alkotmánybíróság  jelen esetben sem  lát  indokot  a  fenti gyakorlatától  való  eltérésre. A Jat.  28.  §-a  az  általános véleményezési  kötelezettség körében úgy  rendelkezik,  hogy  a bíróságok  hatáskörét érintő jogszabályokat véleményezésre  meg kell  küldeni a Legfelsőbb Bíróság elnökének is, a Bszi. 39.  § e)  pontja  értelmében pedig az OIT véleményezi  a  bíróságokat érintő  jogszabályok  tervezetét.  E  vélemények  beszerzése  a jogszabály előkészítésben résztvevő szervek feladata és  egyben felelőssége,  de ennek elmulasztása a megalkotott törvényt  nem teszi  érvénytelenné.  Ahogy az Alkotmánybíróság  a  fentiekben rámutatott   a   törvényalkotási  eljárás  ügydöntő   része   a törvényjavaslat benyújtásával kezdődik, s így kívül esnek rajta az    előkészítés    során   lefolytatott    egyeztetések    és véleményezések.   Erre  tekintettel  a   Pp.   340/A.   §   (2) bekezdésének  az  Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe  ütközése  nem állapítható meg. Az  Alkotmánybíróság  az 50/1998. (XI.  27.)  AB  határozatában rámutatott,  hogy  az  Alkotmány 7. § (2) bekezdése  nem  tette alkotmányos  szabállyá  a Jat. normáit (ABH  1998,  387,  396.) Ugyanígy az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a Bszi. 39.  §-ában a jogalkotással kapcsolatos véleményezési feladatok sem  váltak  az Alkotmány 7. § (2) bekezdése által  alkotmányos szabállyá,  tehát  alkotmányellenesség e  tekintetben  sem  áll fenn. A  fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe  és  7.  §  (2) bekezdésébe ütközését állító indítványt elutasította. 1.2.   Az  indítványozó  szerint  a  Pp.  vizsgálni  kért  azon szabálya,   amelynek   értelmében  a   Legfelsőbb   Bíróság   a felülvizsgálati  kérelem  tárgyában a kérelemnek  a  Legfelsőbb Bírósághoz  való beérkezésétől számított százhúsz  napon  belül dönt,  az  Alkotmány  50.  § (5) bekezdése  alapján  minősített többséget  igényel.  Az  Alkotmány e  rendelkezése  szerint  „A bíróságok  szervezetéről  és  igazgatásáról,  továbbá  a  bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához  a jelen  lévő  országgyűlési képviselők  kétharmadának  szavazata szükséges.” Az  Alkotmánybíróságnak  a minősített  többség  követelményével kapcsolatos – összefoglalt – álláspontja szerint „amikor  az  a probléma,  hogy az egyszerű szótöbbséggel elfogadott törvény  a minősített   törvényt  ...  módosította-e   –   és   formálisan (szövegszerűen)  nem  egyértelmű a  módosítás  (megváltoztatás, kiegészítés)  és  a hatályon kívül helyezés –,  minden  esetben vizsgálandó  az  is,  hogy  mi  a  kétharmados  törvény   által meghatározott szabályozási koncepció lényegi eleme, azaz érinti- e   a   lényeges   normatartalmat  az  egyszerű   szótöbbséggel megalkotott  törvény.” [31/2001. (VII. 11.) AB  határozat,  ABH 2001, 258, 263.] Jelen ügyben a Bszi. – indítványozók által hivatkozott – 9. §-a az  ügyek ésszerű határidőn belüli elbírálásáról szól. Az, hogy a  Pp. 340/A. § (2) bekezdése az elbírálásra konkrét határidőt, 120  napot határoz meg, nem érinti a Bszi. idézett rendelkezése koncepciójának  módosítását vagy a Bszi.  szabálya  tartalmának megváltoztatását,     hanem     épp     ellenkezőleg,     annak megvalósításával   (részletezésével)  áll  összefüggésben.   Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezért a Pp. 340/A.  §  (2) bekezdésének  megalkotásához az Alkotmány 50. §  (5)  bekezdése alapján nem volt szükség minősített többségű szavazatra, így az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította. 2.    Az    Alkotmánybíróság   ezt    követően    a    tartalmi alkotmányellenesség   tárgyában  megfogalmazott   indítványokat vizsgálta  meg.  A  vizsgálni  kért  rendelkezés  értelmében  a felülvizsgálati  kérelmet közigazgatási perekben  a  Legfelsőbb Bíróság   százhúsz   napon   belül   köteles   elbírálni.    Az Alkotmánybíróság   a   probléma   eldöntésének   előkérdéseként megvizsgálta  azokat  az  eljárási  szabályokat,  amelyekben  a törvények  a  bíróságokat a döntésük mihamarabbi  meghozatalára ösztönzik.  Az ilyen típusú eljárások lehetnek soron  kívüliek, és   lehetnek   határidőhöz  kötöttek.  A  határidőhöz   kötött eljárásokat lényegében három csoportra lehet osztani: a)  Az  ügyek  természetéből  eredően  gyors  döntést  igénylő, általában    nemperes    eljárások    [például:     a     helyi önkormányzatokról  szóló 1990. évi LXV.  törvény  33/A.  §  (6) bekezdése szerint a polgármester összeférhetetlenségét, illetve a megbízás megszűnését megállapító határozatról a bíróság annak beérkezésétől   számított   harminc   napon   belül    nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz.]; b)  Olyan  eljárások,  amelyekben az eljárás  egy  részeleméhez kapcsolódik a határidő és nem az eljárás egészének befejezésére vonatkozik [például: a Pp. 332. § (3) bekezdése szerint: „Ha  a keresetlevél    a   közigazgatási   határozat   végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet tartalmaz, a  bíróság  annak tárgyában az iratoknak a bírósághoz való érkezését követő nyolc napon belül határoz….”]; c)   Az   érdemi   döntés   határidejét  megállapító   törvényi rendelkezések  [például:  a  közbeszerzésről  szóló  2003.  évi CXXIX. törvény 348/A. § (2) bekezdése szerint: „A Pp. 332/B. §- át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az első tárgyalást az  iratoknak a bírósághoz érkezését követő harminc napon belül kell  megtartani,  és  ha  nincs  szükség  bizonyítási  eljárás lefolytatására,  vagy  tárgyaláson  kívüli  eljárás  esetén,  e határidőn   belül   elbírálni.  A  határidők   számításakor   a hiánypótlásra fordított idő nem vehető figyelembe.”]. Az  Alkotmánybíróság jelen ügyben elsőként azt állapította meg, hogy    valamely   bírósági   eljárásban   az   érdemi   döntés meghozatalára  vonatkozó határidő törvényi  előírása  önmagában nem  tekinthető alkotmánysértőnek. A jogviták ésszerű határidőn belüli  elbírálásának  követelménye ezt indokolttá  teheti.  Az Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  a  jogalkotó  viszonylag szabadon  mérlegelhet  a határidők meghatározása  során,  ennek azonban  alkotmányos határai vannak. Ilyen alkotmányos  korlát, hogy  a  határidő  miatt az eljárás – az Alkotmány  57.  §  (1) bekezdésében előírt – tisztességes volta nem sérülhet,  illetve a  bírósági eljárásokkal kapcsolatos – az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdéséből    fakadó   –   jogállami   követelményeknek    is érvényesülni   kell   (pl.   a   határidő   rövid   volta   nem lehetetlenítheti  el  az eljárást; fontos,  hogy  a  bíróság  a határidő    megtartása   mellett   alkotmányi    és    törvényi kötelezettségének  eleget tegyen; a bíróság  az  érdemi  döntés megalapozásához  a  jogszabályok által biztosított  eszközökkel élni  tudjon stb.). Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I.  30.)  AB határozat  (ABH 1992, 59, 65.) nyomán a 4/1998.  (III.  1.)  AB határozatban megállapította, hogy „az Alkotmány valóban nem azt garantálja,  hogy  a  bírói  eljárás eredménye  minden  esetben helyes  lesz,  de  azt  garantálja,  hogy  ne  szülessen  olyan törvényi  szabály, amely ezt eleve kizárja. Az  anyagi  igazság érvényre juttatását ellehetetlenítő szabályozás éppúgy sérti az Alkotmány  2. § (1) bekezdését, a jogállamiság elvét,  mint  az eljárási garanciák hiánya” (ABH 1998, 71, 77.). 3.   Jelen   ügyben  egy  rendkívüli  jogorvoslat,  a   Pp.-ben szabályozott  felülvizsgálati eljárás, azon  belül  is  csak  a közigazgatási perekre vonatkozó 120 napos határidő  az  eljárás tárgya. Az Alkotmánybíróság több döntésében leszögezte, hogy  a rendes  és  a rendkívüli jogorvoslat alkotmányossági megítélése nem  feltétlenül esik egybe. Az Alkotmánybíróságnak az  1/1994. (I.  7.)  AB  határozat  óta  követett  gyakorlata  szerint   a felülvizsgálati  eljárás  rendkívüli  jogorvoslat,   amely   az Alkotmány   57.   §   (5)   bekezdésében   foglalt   alkotmányi rendelkezéssel  összefüggésbe  nem  hozható.  Az  alkotmányosan megkövetelt  rendes  jogorvoslaton túlmenő  rendelkezésről  van szó, ezért a törvényhozónak – egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban  (pl.  diszkrimináció tilalma) – szabadságában  áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani (ABH 1994, 29, 38.). Ezt  az  álláspontot  több döntés is  tartalmazza,  így  pl.  a 663/D/2000. AB határozat kimondta: „Jelen ügyben is  megerősíti az   Alkotmánybíróság  azt  az  elvi  megállapítását,  hogy   a jogorvoslathoz  való jog – mint alapvető jog –  csak  a  rendes jogorvoslatra  vonatkozik, a rendkívüli  jogorvoslat  a  rendes jogorvoslaton  túlmutató többletlehetőség,  amelynek  léte  nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével” (ABH 2003,  1223,  1230.). Magából az alkotmánybírósági gyakorlatból azonban  az  is  következik,  hogy  az  Alkotmány  57.  §   (1) bekezdésébe  foglalt  tisztességes  eljárás  követelményének  a felülvizsgálati eljárás során is érvényesülnie kell. (Lásd. pl. a 702/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1681, 1707.) Az   indítványozók  által  vizsgálni  kért  Pp.  340/A.  §  (2) bekezdésében    foglalt   százhúsz   napon    belüli    döntési kötelezettség előírásának célja nyilvánvalóan az volt,  hogy  a felülvizsgálati   eljárások   viszonylag   gyorsan,   belátható határidőn  belül  befejeződjenek a közigazgatási  ügyekben.  Az Alkotmánybíróság   a   viták  ésszerű  határidőn   belül   való eldöntésével  kapcsolatban a 32/2002. (VII. 4.) AB határozatban megállapította:  „Noha  az Alkotmány 57.  §  (1)  bekezdése  az ésszerű  időn  belül való tárgyalás követelményét szövegszerűen nem  tartalmazza,  de az Alkotmány 57. § (5) bekezdése  szól  a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának követelményéről.  Az Alkotmánybíróság az Alkotmány értelmezésénél –  figyelemmel  az Alkotmány  7.  §  (1) bekezdésére – tekintettel  van  a  Magyar Köztársaság  nemzetközi jogi kötelezettségeire  is.  Az  emberi jogok  és  az  alapvető szabadságok védelméről szóló,  Rómában, 1950.  november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz  tartozó  nyolc kiegészítő  jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló  1993.  évi  XXXI. törvény  2.  § 6. Cikk 1. pont első mondata szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független is  pártatlan  bíróság tisztességesen, nyilvánosan  és  ésszerű időn  belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és  kötelezettségei  tárgyában, illetőleg az  ellene  felhozott büntetőjogi   vádak   megalapozottságát   illetően.   Ezzel   a nemzetközi  jogi kötelezettséggel van összhangban  az,  hogy  a bíróságokat  és a bírákat számos más jogszabály is kötelezi  az ésszerű határidőn belüli eljárásra [pl. a bírák jogállásáról és javadalmazásáról   szóló   1997.   évi   LXVII.   törvény    (a továbbiakban:   Bjt.)   30.  §  (1)   bekezdés,   a   bíróságok szervezetéről  és igazgatásáról szóló 1997. évi  LXVI.  törvény (Bszi.)  9. §, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi  III. törvény 2. § (1) bekezdés]. (…) Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a megyei bíróság  és a  Legfelsőbb Bíróság sajátos összetételű tanácsára is kiterjed a  Bjt.-nek és a Bszi.-nek az az előírása, amely szerint a bíró a   rábízott   ügyet  annak  munkaigényessége  és  az   eljárás sajátosságai   által  meghatározott  ésszerű  határidőn   belül köteles  elbírálni; a Kjtv. szabályai szerint eljárás alá  vont személynek  is joga van arra a Bszi. rendelkezései  értelmében, hogy  bírói  útra tartozó ügyét független és pártatlan  bíróság tisztességes  eljárás során és ésszerű határidőn belül  bírálja el.”  (ABH 2002, 153, 160.) A jogviták ésszerű határidőn  belül való  eldöntése  és  a  tisztességes  eljárás  követelményeinek egyidejű   érvényesülését  vizsgálta  az  Alkotmánybíróság   az 1247/B/2008.   AB   határozatában.   Ebben    az    ügyben    a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi  LXXIV. törvény azon szabályát vizsgálta, amely a digitális műsorszóró      hálózatok     üzemeltetési      jogosultságának megszerzésével  kapcsolatos pályázatok bírósági felülvizsgálata esetén  a  Fővárosi ítélőtábla számára harminc napos elbírálási határidőt  írt elő. Az Alkotmánybíróság ezen speciális  eljárás összes sajátosságának a figyelembevételével úgy döntött, hogy a vizsgálat tárgyává tett döntéshozatali határidő nem minősíthető túlzottan  rövidnek  és az elérni kívánt céllal  aránytalannak. (ABH 2009, 2418, 2422.) Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp.  340/A.  §  (2) bekezdésébe  foglalt  határidő több tekintetben  különbözik  az egyes  eljárásokban  az  érdemi döntések meghozatalához  előírt határidőktől. Különbözik egyrészt a tekintetben, hogy  nem  egy adott ügycsoportra (pl. egyesület bejegyzése, választási ügyek) nézve  –  az adott ügycsoport fontosságát kiemelendő –  határoz meg   határidőt   a   döntésre,  hanem   (a   különböző   ügyek sajátosságainak  figyelembevétele nélkül)  egy  eljárási  típus egészét,     nevezetesen    valamennyi    közigazgatási     ügy felülvizsgálatát érinti. Különbözik azért is, mert a törvény  a kérelem  beérkezése  és  annak  elbírálása  közötti  120  napos határidő alól – e helyen – semmilyen kivételt nem teremt, nincs tekintettel    az    ügy   bonyolultságára,   a    joggyakorlat összetettségére, vagy arra, hogy szükségesek-e  egyéb  eljárási cselekmények (pl. ahogy a jelen eljárás alapjául szolgáló egyik ügyben  a pártfogó ügyvéd kirendelése). Különbözik végül  azért is,   mert   a   felülvizsgálati  eljárás  –  mint   rendkívüli jogorvoslat  –  más  ügycsoportjaiban a felülvizsgálati  döntés meghozatalához  ilyen határidő nem tapad.  Ezen  különbözőségek ellenére  az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  a  határidő előírása   önmagában  nem  veszélyezteti  a   bíróságoknak   az Alkotmány  50. § (1) bekezdésében foglalt általános feladatait, vagy  a  közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó, az  Alkotmány  50.  § (2) bekezdésbe foglalt rendelkezést.  Így alkotmánysértés   e   tekintetben  nem  állapítható   meg.   Az Alkotmánybíróság  a  62/2006. (XI. 23.) AB  határozatában  –  a büntetőeljárási  szabályokkal összefüggésben – vizsgálta,  hogy az  ügyészségnek,  bíróságnak  előírt  határidő  túllépése,   a megindított  eljárást  törvénysértővé, jogellenesé  teszi-e.  A határozatban   az  Alkotmánybíróság  megállapította,   hogy   a hatóságok  eljárási cselekményeinek teljesítésére megállapított határidők  többféle – így pl. a jogállamisághoz, a tisztességes eljáráshoz   tartozó  –  alkotmányos  érdeket  szolgálnak.   Az eljárási   határidők  garanciális  jellegének  a  hangsúlyozása azonban  nem  ellentétes  azzal, hogy a határidők  túllépésének nincs eljárási jogi következménye. (ABH 2006, 697, 705.) Jelen  ügyben  az  indítványozók  kifejezetten  hivatkoztak   a tisztességes eljáráshoz való jogra. E jogot az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és 57. § (1) bekezdésének az egymásra  vetítése alapján értelmezte. E szerint a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem  létezik mérlegelhető  más  alkotmányos jog vagy alkotmányos  cél,  mert maga  is  egy  mérlegelés eredménye. A 6/1998.  (III.  11.)  AB határozat rámutatott: „Nincs olyan szükségesség, amely miatt  a tárgyalás  tisztességes voltát arányosan ugyan,  de  korlátozni lehetne;   hanem   a  tisztességes  tárgyalás  fogalmán   belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer, amely annak tartalmát adja, s  csak  ezen belül értékelhető bizonyos korlátozások szükséges és  arányos  volta. (Ugyanígy saját dogmatikája van  annak,  mi számít  bíróságnak, mikor törvényes, független és pártatlan  az eljáró testület stb.)” (ABH 1998, 91, 99.) A  fentiekből következően a tárgyalás ésszerű határidőn  belüli befejezésének    követelménye   érdekében    előírt    eljárási szabályoknak  határt szab a tisztességes eljáráshoz  való  jog. Jelen ügyben azonban a Pp. 340/A. § (2) bekezdésébe foglalt 120 napos  határidő előírásából önmagában nem lehet levonni  azt  a következtetést, hogy sérül a tisztességes eljárás követelménye. Abból  – mint ahogy az indítványozók is hivatkoznak rá –,  hogy az  érintett ügyek munkaigényessége, vagy a közigazgatási ügyek sajátossága,  bonyolultsága esetenként  más  és  más,  még  nem következik,  hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdésébe  írt  határidő rövidsége a bírói feladatok ellátását, közigazgatási ügyekben a megalapozott  döntéshozatalt  – azaz  az  eljárás  tisztességes voltát – veszélyezteti. Erre   tekintettel  az  Alkotmánybíróság  a  Pp.  340.  §   (2) bekezdésének  az  Alkotmány  50.  §  (1)  és  (2)  bekezdésébe, valamint a tisztességes eljáráshoz kapcsolható 2. § (1) és  57. §  (1)  bekezdésébe  ütközését állító indítványt  elutasította. Mindezek mellett azonban az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2.  § (1)  bekezdése  alapján  elvi  éllel  megállapította,  hogy  az eljárások  ésszerű határidőn belül történő befejezése érdekében előírt  törvényi szabályok addig alkotmányosak, amíg nem járnak a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével. A törvényhozás a határidők   előírásával  az  Alkotmányra   is   visszavezethető garanciális rendelkezések tartalmát nem üresítheti ki. 4.   Az   indítványozók  a  Pp.  340/A.  §   (2)   bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kérve hivatkoztak az Alkotmány  47. §-ának,  azaz  a  Legfelsőbb Bíróság alkotmányos  státuszát  és jogegységesítési funkcióját meghatározó rendelkezése sérelmére, továbbá  egyéb,  az  Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből  következő alkotmányos garanciák érvényesülésének ellehetetlenülésére.  Az indítvány szerint „[a]mennyiben pl. az eljárás során jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata válik  szükségessé, a  120  napos  befejezési határidő következtében  a  legfelsőbb Bíróság  csak törvénysértés elkövetése útján képes  az  eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság döntését kérni.” Az  indítvány alapján tehát az Alkotmánybíróságnak azt  kellett megvizsgálnia,  hogy  a Pp. 340/A. § (2)  bekezdésében  foglalt határidő    kihat-e   alkotmányos   –   vagy   az   Alkotmányra visszavezethető        –       garanciák       érvényesülésére, érvényesíthetőségére. 4.1.  Az  Alkotmány  47. § (2) bekezdése szerint  a  Legfelsőbb Bíróság  biztosítja  a  bíróságok  jogalkalmazásának  egységét, jogegységi    határozatai   a   bíróságokra    kötelezőek.    A jogegységesítés   a  Legfelsőbb  Bíróság  Alkotmányba   foglalt funkciója.  A  felülvizsgálati  eljárás  összefüggésben  áll  e funkcióval.  Az  Alkotmánybíróság  a  42/2004.  (XI.   9.)   AB határozatában – többek között – épp e jogegységesítési  funkció védelme   érdekében  semmisítette  meg  a  Pp.   azon   korábbi rendelkezését,  amelynek értelmében a felülvizsgálat  során  az egyesbírói szűrő megakadályozta, hogy a felülvizsgálati  tanács jogegységi  eljárást kezdeményezzen. A vizsgált  szabály  tehát meghiusította,   hogy   a   Legfelsőbb   Bíróság    alkotmányos feladatkörében  eljárhasson: „Ebben  az  esetben  a  Legfelsőbb Bíróság  nem tudja betölteni az Alkotmány 47. § (2) bekezdésből eredő funkcióját” (ABH 2004, 581.). A    Legfelsőbb   Bíróság   felülvizsgálati   eljárása   és   a jogegységesítési funkciójának kapcsolatát illetően a Bszi.  29. §-a az alábbiak szerint rendelkezik: „29. § (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat   biztosítása  érdekében  elvi  kérdésben  jogegységi határozat meghozatala szükséges, b)  a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni   a   Legfelsőbb   Bíróság  másik   ítélkező   tanácsának határozatától. (2)  Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság  tanácsa  kezdeményezi  a  jogegységi  eljárást,  és  a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti.” A  Bszi 29. § (1) bekezdés b) pontja vonatkozik arra az esetre, amikor a felülvizsgálati kérelmet elbíráló tanács kíván eltérni a  gyakorlattól. (lásd pl. a 3/1998. Közigazgatási  jogegységi, vagy a 1/2003. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatokat). A  bemutatott  törvényi  rendelkezések alapján  megállapítható, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe foglalt alkotmányos funkciója ellátásához szorosan kapcsolódhat a felülvizsgálat. A jogegységi eljárás lefolytatására határidőt sem  az  Alkotmány, sem a törvények nem tartalmaznak.  A  Bszi. fentebb  idézett 29. § (2) bekezdése szerint, ha  a  Legfelsőbb Bíróság   tanácsa   kezdeményezi  a  jogegységi   eljárást,   a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti.  A Pp.    155.   §   (1)   bekezdése   értelmében   „a   tárgyalás felfüggesztésével  minden határidő megszakad;  a  felfüggesztés megszűnésétől  a határidő újra kezdődik.” A (2) bekezdés  pedig kimondja,  hogy  „[a] felfüggesztés tartama alatt  tett  minden bírói  rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli  cselekmény  hatálytalan,  kivéve  a  felfüggesztéssel, illetőleg   az   annak   megszüntetésével   kapcsolatos   bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket.” A Pp.  274.  §  (5) bekezdése értelmében „[h]a a felülvizsgálati kérelem elbírálása során  az  eljáró tanács jogegységi eljárást kezdeményez  [Bsz. 29.   §  (2)  bekezdés  b)  pont],  ezzel  egyidejűleg  az  ügy elbírálását  a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti.  A jogegységi eljárás befejezése után a bíróság a jogkérdést  elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz.” E rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy ha  a felülvizsgálati     eljárás    során     jogegységi     eljárás kezdeményezésére kerül sor, az a határidőket megszakítja,  majd a felfüggesztés megszüntetésével a határidők – a Pp. 155. § (1) bekezdésének  ez irányú értelmezésével – újrakezdődnek.  A  Pp. jelen  ügyben  vizsgált 340/A. § (2) bekezdése  –  mint  a  Pp. rendszerébe 2009. január 1-étől új elemként bekerült szabály  – kimondja,  hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati  kérelem tárgyában   a   kérelemnek   a   Legfelsőbb   Bírósághoz   való beérkezésétől    számított   120   napon   belül    dönt.    Az Alkotmánybíróság  ezen  jogszabályi  rendelkezések  összevetése során  szükségesnek  tartja  hangsúlyozni,  hogy  a  Legfelsőbb Bíróság  jogegységi eljárása és jogegységesítési  funkciója  az Alkotmány   47.  §-ából  következően  alkotmányos  jelentőségű, amelyet  az eljárási határidők nem lehetetleníthetnek  el  (úgy sem,   hogy   nem   hagy   kellő  időt  a  jogegységi   eljárás kezdeményezésére való felkészülésre). Ezért az Alkotmánybíróság alkotmányos    követelményben    is    szükségesnek    tartotta hangsúlyozni, hogy az eljárás felfüggesztésének a  Pp.  155.  § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezménye a Pp. 340/A.  § (2)  bekezdésében megállapított határidőre is  irányadó,  ha  a Legfelsőbb  Bíróság  közigazgatási  perekben  a  felülvizsgálat során jogegységi eljárást kezdeményez. Az    alkotmányos   követelmény   megállapítása   mellett    az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt,  amely  a  Pp. 340/A.  §  (2) bekezdésének alkotmányellenességét az  Alkotmány 47. §-ára alapozta. 4.2.   Az   Alkotmány   32/A.  §  (1)  bekezdése   szerint   az Alkotmánybíróság      felülvizsgálja       a       jogszabályok alkotmányosságát,  illetőleg ellátja a  törvénnyel  hatáskörébe utalt feladatokat. A teljeskörű utólagos normakontroll tehát az Alkotmánybíróság   Alkotmány  által  védett  hatásköre   [Lásd: 4/1997.   (I.   22.)  AB  határozatot,  ABH  1997,   49.].   Az Alkotmánybíróság hatásköreit, eljárását, és az  indítványozásra jogosultak körét – részleteiben – az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) határozza meg. Az  Abtv.  az alkotmányellenesség utólagos vizsgálata keretében szól  a bírák által kezdeményezhető eljárásról. Az Abtv. 38.  § (1)   bekezdése   szerint:  „A  bíró  –  a   bírósági   eljárás felfüggesztése   mellett   –   az  Alkotmánybíróság   eljárását kezdeményezi,  ha  az  előtte folyamatban levő  ügy  elbírálása során  olyan  jogszabályt  vagy  állami  irányítás  egyéb  jogi eszközét   kell   alkalmazni,  amelynek   alkotmányellenességét észleli.”  Az Abtv. e szabálya alapján valamennyi bírónak  –  a bírósági  szervezeti  hierarchiától  függetlenül  –  joga   van alkotmánybírósági eljárást kezdeményezni az előtte  folyamatban lévő   ügyben   alkalmazandó   jogszabály   tekintetében,    ha álláspontja szerint a jogszabály alkotmánysértő. Az Abtv. 38. § (1)  bekezdésében foglalt rendelkezés részben eljárási szabály, amennyiben kimondja, hogy a bíró az eljárását az Abtv.  alapján felfüggesztheti  és  az Alkotmánybírósághoz fordulhat,  részben pedig hatásköri szabály: a konkrét normakontroll egyik formáját rögzíti.   Az   Abtv.  38.  §  (1)  bekezdésébe   foglalt   jog természetesen  megilleti  a  Legfelsőbb  Bíróság  bíráit  is  a felülvizsgálati eljárás során. Az Alkotmány 50. § (3) bekezdése szerint  a  bírák  csak a törvénynek vannak alárendelve,  amely értelemszerűen  – alkotmányossági aggály megfogalmazása  és  az alkotmánybírósági  vizsgálat  lefolytatásának  eredményeként  – csak   az  Alkotmánnyal  összhangban  lévő  törvényeknek   való alárendeltséget  jelenti.  Épp  ennek  garanciája  az  utólagos normakontroll keretében meglévő bírói kezdeményezés,  amely  az Alkotmány  32/A.  § (1) bekezdésével és 50. § (3)  bekezdésével egyaránt   szoros   összefüggésben  áll.  Az   Alkotmánybíróság kifejezetten  nyomatékosította,  hogy  az  Abtv.  38.   §   (1) bekezdésébe foglalt, az alkotmánybírósági eljárás megindítására irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség része. [lásd: 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 514-515.] Az   Alkotmány  és  az  Abtv.  értelmében  az  Alkotmánybíróság utólagos  normakontroll eljárásának nincs határideje. Amellett, hogy  az  alkotmánybírósági gyakorlat a  konkrét  normakontroll ügyeket  (az  alkotmányjogi panaszt és a  bíró  kezdeményezést) előre    sorolja,   törvényi   szabályok    nem    írnak    elő soronkívüliséget   a   bírói   kezdeményezés   esetén.    Bírói kezdeményezés esetén az eljárás felfüggesztéséről  nem  a  Pp., hanem  az  Abtv. szól. Ha felülvizsgálati eljárásban az  eljáró bíró  kezdeményezi  az alkalmazandó jogszabály  alkotmányossági vizsgálatát  (mint ahogy jelen eljárás alapján is a  Legfelsőbb Bíróság  a  Kfv.IV.37.513/2008/6. számú, a Kfv.I.35.098/2009/2. számú,  és  a  a  Kfv.  IV.37.008/2009/3.  számú  ügyekben)   a felülvizsgálati  eljárás  befejezésére  a  Pp.  340/A.  §   (2) bekezdésében  előírt határidő nem tartható. Az Alkotmánybíróság ezért  e körben is szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy  az Abtv.  38. § (1) bekezdése alapján történő felfüggesztés esetén a  Pp.  340/A.  § (2) bekezdése alkalmazásánál  is  irányadó  a határidő megszakadására vonatkozó Pp.-beli szabály [Pp. 155.  § (1)  bekezdése], ha a Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási  ügyek felülvizsgálata  során  az előtte folyó eljárás  felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. 4.3.   A  Magyar  Köztársaságnak  az  Európai  Unióhoz  történő csatlakozásától a bíróságoknak lehetősége van a Pp.  155/A.  §- ában  foglaltak szerint az Európai Bírósághoz fordulni előzetes döntéshozatali  eljárás kezdeményezésére. A Pp.  155/A.  §  (1) bekezdése  szerint:  „A  bíróság az  Európai  Bíróság  előzetes döntéshozatali   eljárását  az  Európai  Közösséget   létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti.” A  (2) bekezdés  pedig  kimondja,  hogy „Az Európai  Bíróság  előzetes döntéshozatali   eljárásának   kezdeményezéséről   a    bíróság végzéssel    határoz,    egyidejűleg    a    per    tárgyalását felfüggeszti….”   Ha   az   előzetes   döntéshozatali   eljárás kezdeményezése   közigazgatási  perek   felülvizsgálata   során történik, a Pp. 340/A. § (2) bekezdése – ebben az esetben is  – együtt értelmezendő a Pp. 155. § (1) bekezdésében található,  a per tárgyalása felfüggesztésének következményével. 4.4.  Az  Alkotmánybíróság  fentebb  három  –  Alkotmányra   is visszavezethető  –  garanciális eljárás, a  jogegységi  eljárás (Bszi.-be  és  a Pp.-be foglalt), az alkotmánybírósági  eljárás (Abtv.-be foglalt) és az előzetes döntéshozatali eljárás  (Pp.- be foglalt) szabályai alapján megállapította, hogy a Pp. 340/A. § (2) bekezdésének alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy amennyiben  a  Legfelsőbb  Bíróság a felülvizsgálati  eljárását felfüggeszti,  a  felfüggesztésre a Pp. 155. § (1)  bekezdésébe foglalt következményt alkalmazni kell. 5.  Az  indítványozók alapjogi sérelmet is  felvetettek  a  Pp. 340/A. § (2) bekezdése tekintetében. Álláspontjuk szerint sérül a  bírósághoz  fordulás joga [Alkotmány 57. § (1) bekezdés],  a jogorvoslathoz  való  jog [Alkotmány 57. §  (5)  bekezdés],  az alapjogok korlátozására irányadó szabály [Alkotmány  8.  §  (2) bekezdés]  és  az alapjogi sérelmek miatti kifogások  bíróságok előtti  érvényesítését deklaráló alkotmányos  tétel  [Alkotmány 70/K. §]. Az  Alkotmánybíróság  véleménye szerint a  bírósághoz  fordulás jogát,  illetve speciálisan az alapjogi sérelmek esetén történő bírósághoz fordulást nem érinti a Pp. 340/A. §-ába foglalt azon eljárási  szabály,  amely  közigazgatási  perekben  120   napot határoz  meg  a  Legfelsőbb Bíróság számára  a  felülvizsgálati kérelem   elbírálására.   Szintén   nem   állapítható   meg   a jogorvoslathoz  való  jog sérelme, hiszen  az  Alkotmánybíróság több  döntésében  leszögezte, hogy  a  felülvizsgálati  eljárás rendkívüli   jogorvoslat,  amely  az  Alkotmány   57.   §   (5) bekezdésében  foglalt  alkotmányi rendelkezéssel  összefüggésbe nem  hozható. [Először: 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29,  38.].  Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése pedig  az  alapjog- korlátozás    absztrakt   mércéjét,   a    lényeges    tartalom korlátozásának tilalmát tartalmazza, amely tétel csak az  adott alkotmányos  alapjog  és  a vizsgálni  kért  jogszabály  között fennálló,   alkotmányjogilag  értékelhető  összefüggés   esetén alkalmazandó. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 8. §  (2) bekezdésére,  57. § (1) és (5) bekezdésére,  és  a  70/K.  §-ra alapozott indítványt elutasította. 6. Az indítványozók a folyamatos ügyekre való alkalmazhatóságot előíró   Ppmód.   65.   §   (4)  bekezdésének   alkotmányossági vizsgálatát  és  e rendelkezésnek is a visszamenőleges  hatályú megsemmisítését  kezdeményezték. A Ppmód. 65. §  (4)  bekezdése értelmében:  „A  Pp.  e  törvény 46.  §-ának  (3)  bekezdésével megállapított 340/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt  határidőt azokban  az  ügyekben,  melyekben a felülvizsgálati  kérelem  e törvény  hatálybalépése előtt érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, a   törvény  hatálybalépésének  időpontjától  kell  számítani.” Mindez  azt  jelenti,  hogy  a  módosítás  2009.  január   1-ei hatálybalépésekor  folyamatban lévő valamennyi  felülvizsgálati kérelmet  2009.  január  1-től számított  120  napon  belül  be kellett  fejezni. Az indítványozók a Ppmód. 65. § (4) bekezdése alkotmányellenességének  megállapítását  ugyanazon  alkotmányos tételek  alapján  kérték,  mint a Pp.  340/A.  §  (2)  bekezdés alkotmányossági vizsgálatát. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint  a  Pp.  340/A.  §  (2) bekezdése  kapcsán az e határozatban kifejtett érvek  a  Ppmód. 65.  §  (4) bekezdése vonatkozásában is irányadók. Önmagában  a határidő-előírás, még ha az folyamatos ügyekre  is  vonatkozik, csak  szélső  esetekben (az eljárások teljes ellehetetlenülése, vagy   alkotmányos  garanciák  kiüresedése  esetén)   vet   fel alkotmányossági problémát. Az Alkotmánybíróság e helyen is utal a 62/2006. (XI. 23.) AB határozatra, amely szerint a bíróságnak előírt határidő túllépése önmagában még nem teszi a megindított eljárást törvénysértővé (ABH 2006, 697, 705.). Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság a Ppmód.  65.  §  (4) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 7.  Az  Alkotmánybíróság  jelen ügyben absztrakt  normakontroll indítvány, s három – a konkrét normakontroll körébe  tartozó  – bírói kezdeményezés alapján járt el. A Legfelsőbb Bíróság által konkrét  ügyekben benyújtott kezdeményezések az ügyek  számának és  tárgyának  megjelölésén túl, nem tartalmaztak  kérelmet  az adott  ügyekben való alkalmazási tilalom kimondására,  ezért  a bírói   kezdeményezések  e  körben  történő  elbírálásáról   az Alkotmánybíróságnak sem kellett rendelkezni.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke                                       Dr. Balogh Elemér                 Dr. Bihari Mihály       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                       Dr. Bragyova András                Dr. Holló András       alkotmánybíró                  előadó alkotmánybíró                                       Dr. Kiss László                    Dr. Kovács Péter       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                       Dr. Lenkovics Barnabás             Dr. Lévay Miklós       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                                        Dr. Stumpf István                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	152/B/2009
Date of the decision: .	11/29/2010
.
.