English
Hungarian
Ügyszám:
.
1389/A/2009
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 33/2010. (III. 31.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2010/252
.
A döntés kelte: Budapest, 03/29/2010
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

          Az    Alkotmánybíróság   a   köztársasági    elnöknek    az
      Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett  törvény
      alkotmányellenességének   előzetes   vizsgálatára    benyújtott
      indítványa  alapján – dr. Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos
      indokolásával – meghozta a következő

                               határozatot:
                                     
          Az    Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy   az   „egyes
      törvényeknek   a   Pénzügyi  Szervezetek   Állami   Felügyelete
      elnökének    rendelkezés-alkotási    hatásköréhez    kapcsolódó
      módosításáról”  szóló,  az Országgyűlés  2009.  november  23-ai
      ülésnapján elfogadott törvény 1-5. §-ai, valamint a  6.  §  (3)
      bekezdés a), illetőleg c)- e) pontjai alkotmányellenesek.
         
          Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás
                                       
                                      I.
           
            Az  Országgyűlés 2009. november 23-ai ülésnapján a T/10997.
        számú  törvényjavaslat alapján törvényt fogadott el  az  „egyes
        törvényeknek   a   Pénzügyi  Szervezetek   Állami   Felügyelete
        elnökének    rendelkezés-alkotási    hatásköréhez    kapcsolódó
        módosításáról” (a továbbiakban: Törvény). A Törvény  1-5.  §-ai
        több   ágazati   törvény  [a  hitelintézetekről   és   pénzügyi
        vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény,  a  tőkepiacról
        szóló  2001. évi CXX. törvény, a biztosítókról és a biztosítási
        tevékenységről  szóló  2003. évi LX. törvény  (a  továbbiakban:
        Bit),   a   befektetési  vállalkozásokról  és   az   árutőzsdei
        szolgáltatókról,  valamint az általuk  végezhető  tevékenységek
        szabályairól   szóló  2007.  évi  CXXXVIII.   törvény,   és   a
        viszontbiztosítókról   szóló   2007.   évi    CLIX.    törvény]
        módosításával (konkrétan: kiegészítésével) hatáskört teremtenek
        a  Pénzügyi  Szervezetek  Állami Felügyelete  (a  továbbiakban:
        PSZÁF)  elnöke  számára  rendelkezés  (a  továbbiakban:   PSZÁF
        rendelkezés) megalkotására. A Törvény 6. § (1) és (2) bekezdése
        hatályba  léptető  és  hatályon kívül  helyező  rendelkezéseket
        tartalmaz. A 6. § (3) bekezdés az egyik ágazati törvény, a Bit.
        egyes rendelkezései módosításáról szól: az a), illetőleg a  c)-
        e)  pontok  a PSZÁF rendelkezésre történő utalást iktatják  be,
        míg  a b) pont a „miniszter” szövegrész helyébe a „pénz-, tőke-
        és   biztosítási  piac  szabályozásáért  felelős  miniszter  (a
        továbbiakban: miniszter”) új szövegrészt iktatja be.
           
            Az  Országgyűlés  elnöke a Törvényt  2009.  november  27-én
        küldte  meg a köztársasági elnöknek, sürgősségi kérelem nélkül.
        A  köztársasági  elnök  az Alkotmány  26.  §  (4)  bekezdésében
        foglalt jogkörében eljárva – a részére előírt határidőn belül –
        2009. december 14-én fordult az Alkotmánybírósághoz azzal, hogy
        megítélése  szerint a Törvény alkotmányellenes. A  köztársasági
        elnök az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  1.
        §  a)  pontja  alapján – tekintettel a 21. §  (1)  bekezdés  b)
        pontjára,  valamint  a 35. §-ára is – indítványozta  a  ki  nem
        hirdetett törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát.
           
            A  köztársasági elnök indítványában kifejti, hogy  a  PSZÁF
        rendelkezés  magánjogi  jogalanyok absztrakt  ismérvek  szerint
        meghatározott,  lezárt  módon  nem  nevesíthető  köre   számára
        állapítana   meg   kötelezettségeket,   illetve   jogokat.    A
        normaszöveg  megfogalmazásából  szerinte  nyilvánvaló,  hogy  a
        PSZÁF   rendelkezés  az  annak  hatálya  alá  tartózók  számára
        kötelező aktus.
           
            A    továbbiakban   a   köztársasági    elnök    utal    az
        Alkotmánybíróság  gyakorlatára,  amely  szerint  az   Alkotmány
        kizárólagos szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan,  hogy  mely
        állami szervek, milyen jogszabályokat alkothatnak. Az Alkotmány
        tehát  a  jogszabályalkotás tekintetében zárt rendszert  képez:
        megjelöli   a   kibocsátót,  megjelöli  a   jogszabály   nevét,
        rendelkezik  egymáshoz  való hierarchikus  viszonyukról.  Ennek
        megfelelően a jogalkotói hatáskör alkotmányon alapuló hatáskör,
        ami  egyebek mellett arra is vezet, hogy a jogalkotói  hatáskör
        esetleges átruházása is az Alkotmány szabályozási tárgya  kell,
        hogy  legyen.  Az Alkotmánybíróság gyakorlatából a köztársasági
        elnök azt a következtetést vonja le, hogy az Alkotmányban eddig
        jogalkotási   hatáskörrel  fel  nem   ruházott   állami   szerv
        jogalkotási  hatáskörrel  való felruházása  csak  az  Alkotmány
        megfelelő módosításával lehetséges.
           
            A  Törvény  – hangsúlyozza a köztársasági elnök –  kétséget
        kizáró  módon  jogszabály alkotására  hatalmazná  fel  a  PSZÁF
        elnökét.  Ez  következik szerinte mindenekelőtt abból,  hogy  a
        Törvény  javaslatával együtt T/10996. számon benyújtott,  azzal
        együtt  tárgyalt  törvényjavaslat módosítani  indítványozta  az
        Alkotmányt  is, épp annak érdekében, hogy megteremtse  a  PSZÁF
        rendelkezés kibocsátásának alkotmányos alapját. Az Alkotmány  a
        törvényjavaslatban javasolt új 38. § szövege szerint:
           
            „A  jogalkotás  rendjéről  szóló törvény  lehetővé  teheti,
        hogy  az  autonóm  államigazgatási szerv  és  a  kormányhivatal
        vezetője   –  feladatkörében  eljárva,  törvény  felhatalmazása
        alapján – rendelkezést adjon ki, amely törvénnyel, a Kormány, a
        Kormány tagja vagy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével
        nem  lehet  ellentétes. A rendelkezés hatálya  a  jogalkotásról
        szóló  törvényben  meghatározott személyekre  és  szervezetekre
        terjedhet  ki.  A  rendelkezést  a  hivatalos  lapban  ki  kell
        hirdetni.”
           
            A  törvényjavaslat  indokolása  kifejezetten  leszögezi:  a
        módosítás indoka az lett volna, hogy jogszabály alkotására csak
        az Alkotmány felhatalmazása alapján kerülhet sor. Ugyanakkor az
        Országgyűlés a T/10996. számú javaslatot elvetette.
           
            Ezen  túlmenően  a Törvény javaslata a jogalkotásról  szóló
        1987.  évi  XI.  törvény (a továbbiakban: Jat.) módosítását  is
        tartalmazta.  A  javasolt  – de az Országgyűlés  által  el  nem
        fogadott  –normaszöveg a PSZÁF elnökét jogalkotónak, az  általa
        alkotott  PSZÁF  rendelkezést pedig  jogszabálynak  minősítette
        volna.
           
            A   köztársasági  elnök  végezetül  hangsúlyozza:  a  PSZÁF
        rendelkezés Törvény szerinti fogalmának tartalmi vizsgálata  is
        arra az eredményre vezet, hogy jogszabállyal állunk szemben.  A
        PSZÁF rendelkezés ugyanis a Törvény szövege alapján olyan aktus
        lenne,  mely  egyrészt  normatív  jellegű  –  hiszen  absztrakt
        ismérvek szerint meghatározott, nem zárt címzetti körhöz szól –
        másrészt  pedig  az államigazgatási szervezetrendszeren  kívüli
        magánjogi  jogalanyokat is kötelez. Mindezek alapján úgy  véli,
        hogy  a  Törvény jogalkotási hatáskörrel ruházna fel egy  olyan
        állami   szervet,   mely  az  Alkotmány   szerint   azzal   nem
        rendelkezik.  Miután pedig az Alkotmány értelmében  jogalkotási
        hatáskör  csak  az Alkotmányban adható, a Törvény  idevonatkozó
        rendelkezéseit  [1-5. §-ait, valamint a 6. § (3)  bekezdés  a),
        illetőleg c)- e) pontjait] ellentétesnek tartja az Alkotmánynak
        a  jogszabály-kategóriákat  és  a kibocsátásukra  feljogosított
        állami szerveket taxatíve felsoroló 19. § (3) bekezdése  a)  és
        b) pontjával, 32/D. § (4) bekezdésével, 35. § (2) bekezdésével,
        37. § (3) bekezdésével és 44/A. § (2) bekezdésével.
           
            Tekintettel  arra,  hogy  a köztársasági  elnök  indítványa
        kifejezetten  a  PSZÁF  rendelkezés,  mint  jogszabályi   forma
        alkotmányellenességének     megállapítására     irányul,     az
        Alkotmánybíróság a Törvény egyéb rendelkezéseit [6.  §  (1)  és
        (2)   bekezdése,  valamint  a  (3)  bekezdés  b)  pontja]   nem
        vizsgálta.
                                       
                                      II.
                                       
            A     köztársasági    elnök    indítványa    alapján     az
        Alkotmánybíróság    által    figyelembe    vett     jogszabályi
        rendelkezések a következők:
           
            1. Az Alkotmány rendelkezései:
            „19. § (3) E jogkörében az Országgyűlés
            a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;
            b) törvényeket alkot;”
            „32/D.  § (4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben
        meghatározott  feladatkörében  rendeletet  bocsát   ki,   amely
        törvénnyel  nem  lehet  ellentétes. A  rendeletet  a  hivatalos
        lapban ki kell hirdetni.”
            „35.  §  (2)  A  Kormány a maga feladatkörében rendeleteket
        bocsát  ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök  írja
        alá.  A  Kormány rendelete és határozata törvénnyel  nem  lehet
        ellentétes.  A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban  ki  kell
        hirdetni.”
            „37.    §   (3)   A   Kormány   tagjai   törvényben    vagy
        kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben
        eljárva   rendeletet   adnak   ki,   amelyek   törvénnyel    és
        kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket  a
        hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
            „44/A.  §  (2)  A  helyi képviselőtestület a feladatkörében
        rendeletet  alkothat,  amely nem lehet  ellentétes  a  magasabb
        szintű jogszabállyal.”
           
            2. A Törvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
            „1.  §  A  hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
        szóló 1996 . évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt .) 235. §-a
        a következő (3) bekezdéssel egészül ki :
            »(3)  Felhatalmazást  kap a Felügyelet  elnöke  arra,  hogy
        rendelkezésben állapítsa meg:
            a) az adósok és a fedezetek minősítésének szempontjaira,
            b)  a  Felügyelet felé történő adatszolgáltatás tartalmára,
        formájára, az adatszolgáltatás módjára és időpontjára,
            c) a hitelintézetek befektetési szabályzatára,
            d)  a belső ellenőrzési rendszerekre, eljárásokra vonatkozó
        részletes szabályokat.«
            2.  §  A  tőkepiacról  szóló 2001 .  évi  CXX.  törvény  (a
        továbbiakban  :  Tpt.)  451 . §-a a következő  (3)  bekezdéssel
        egészül ki :
            »(3)  Felhatalmazást  kap a Felügyelet  elnöke  arra,  hogy
        rendelkezésben állapítsa meg:
            a)  a  szabályozott  piac, a tőzsde  és  az  elszámolóházi,
        valamint  a központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet
        Felügyelet  részére történő adatszolgáltatási kötelezettségének
        tartalmát, módját és gyakoriságát ;
            b)   a   befektetési   alapkezelő   üzleti,   szolgáltatási
        tevékenységéhez   kapcsolódó,  a  Felügyelet  részére   történő
        adatszolgáltatási    kötelezettségét,    az    adatszolgáltatás
        tartalmát, felépítését, módját, gyakoriságát;
            c)  a  kockázati tőkealapok, illetve a kockázati  tőkealap-
        kezelők  e  törvény  szerinti  tevékenységéhez  kapcsolódó,   a
        Felügyelet  részére történő adatszolgáltatási  kötelezettségét,
        az   adatszolgáltatás   tartalmát,  módját,   gyakoriságát   és
        időpontját;
            d)   a   központi   értéktár  Felügyelet  részére   történő
        adatszolgáltatási,  valamint  tájékoztatási   kötelezettségének
        tartalmát, módját és gyakoriságát;
            e)  a belső ellenőrzési rendszerekre, eljárásokra vonatkozó
        részletes szabályokat ;
            f) az ISIN azonosítóra vonatkozó részletes szabályokat ;
            g)  a  Felügyelet  által elfogadott, illetve  a  nemzetközi
        pénzügyi piacokon általában használt nyelveket.«
           
            3.  § A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló
        2003  .  évi  LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) a  235  .  §-t
        követően a következő 235/A. §-sal egészül ki:
            »235/A. § Felhatalmazást kap a Felügyelet elnöke, hogy
            a) a független biztosításközvetítői jelentés szabályait ,
            b) a technikai kamatláb legnagyobb mértékét,
            c)  a  biztosítók által a Felügyeletnek teljesítendő  belső
        adatszolgáltatás rendjét és tartalmát,
            d)   a  biztosító  kötelező  gépjármű-felelősségbiztosítási
        terméke    eredményelszámolásának    és    adatszolgáltatásának
        szabályait,
            e) az aktuáriusi jelentés tartalmi követelményeit,
            f)   a   Felügyeletnek  az  összevont   alapú   felügyeleti
        feladatok  ellátásához  szükséges  rendszeresen  szolgáltatandó
        adatok körét
            rendelkezésben állapítsa meg.«
           
            4.  §  A  befektetési  vállalkozásokról  és  az  árutőzsdei
        szolgáltatókról,  valamint az általuk  végezhető  tevékenységek
        szabályairól   szóló   2007   .  évi   CXXXVIII.   törvény   (a
        továbbiakban:  Bszt.)  180  . §-a a következő  (3)  bekezdéssel
        egészül ki :
            »(3)  Felhatalmazást kap a Felügyelet elnöke arra,  hogy  a
        befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató Felügyelet
        részére    történő   adatszolgáltatási   kötelezettségét,    az
        adatszolgáltatás tartalmát, felépítését, módját és gyakoriságát
        rendelkezésben állapítsa meg.«
           
            5.  § A viszontbiztosítókról szóló 2007 . évi CLIX. törvény
        (a  továbbiakban : Vbit .) 155. §-a a következő (3) bekezdéssel
        egészül ki :
            »(3) Felhatalmazást kap a Felügyelet elnöke, hogy
            a)  a  viszontbiztosítók belső adatszolgáltatásának rendjét
        és tartalmát ,
            b)   a   Felügyeletnek  az  összevont   alapú   felügyeleti
        feladatok  ellátásához  szükséges  rendszeresen  szolgáltatandó
        adatok körét
            rendelkezésben állapítsa meg .«
           
            6. §
            […]
            (3) A Bit .
            a)   44.  §-ának  (3)  bekezdésében  a  »pénz-,  tőke-   és
        biztosítási   piac   szabályozásáért   felelős   miniszter   (a
        továbbiakban  miniszter)  rendeletben«  szövegrész  helyébe   a
        »Felügyelet elnöke rendelkezésben« szöveg,
            […]
            c)  72.  §-ának (5) bekezdésében a »miniszter a  biztosítók
        belső   adatszolgáltatásának  rendjéről  és  tartalmáról  szóló
        rendeletben«   szövegrész  helyébe  a  »Felügyelet   elnöke   a
        biztosítók  belső adatszolgáltatásának rendjéről és tartalmáról
        szóló rendelkezésben« szöveg,
            d)  183. §-ának (3) bekezdésében a »miniszter által kiadott
        rendelet rendelkezéseinek«
        szövegrész   helyébe   a  »Felügyelet  elnöke   által   kiadott
        rendelkezésben foglaltaknak« szöveg,
            e)   86.   §-ának   (5)  bekezdésében,   99.   §-ának   (1)
        bekezdésében,  110 . §-ában, 171 . §-ának (2)  bekezdésében  és
        180   .  §-ának  (2)  bekezdésében  a  »miniszter  rendeletben«
        szövegrész helyébe a »Felügyelet elnöke rendelkezésben« szöveg
            lép.”
           
                                     III.
                                       
            Az indítvány megalapozott.
           
            1.   Az  Alkotmánybíróság  az  indítvány  elbírálása  során
        először  is  áttekintette a jogalkotási hatáskörrel kapcsolatos
        gyakorlatát.
           
            1.1.  A  miniszter  jogalkotási hatáskörének  államtitkárra
        történő  átruházhatóságával összefüggésben az  Alkotmánybíróság
        leszögezte:   „[a]   miniszter  jogalkotó  hatásköre   –   mint
        valamennyi  jogalkotó  hatáskör – az  Alkotmányon  alapul.”  Az
        Alkotmány  37. § (3) bekezdése ugyanis egyértelműen  a  Kormány
        tagjai  (a miniszterelnök és a miniszterek) rendeletalkotásáról
        szól,    következésképpen   az   államtitkár    a    minisztert
        rendeletalkotási    hatáskörében   nem    helyettesítheti.    A
        helyettesítési  hatáskör  a  miniszter  jogalkotási   hatásköre
        tekintetében – tartalmilag – e hatáskör vertikális  átruházását
        jelenti,  ami sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését [37/2006.
        (IX. 20.) AB határozat, ABH 2006, 480, 485, 486.].
            Az  Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatban elvi  éllel
        kimondta:    „[a]z    Alkotmány   tehát   a   jogszabályalkotás
        tekintetében egy zárt rendszert képez: megjelöli a  kibocsátót,
        megjelöli  a  jogszabály  nevét,  rendelkezik  egymáshoz   való
        hierarchikus  viszonyukról s az Alkotmány, a 32/A.  §-a  révén,
        gondoskodik   a   jogforrási   hierarchia   Alkotmánnyal   való
        összhangjának garanciájáról is. Az Alkotmánybíróság  megítélése
        szerint azáltal, hogy a jogalkotói hatáskör alkotmányon alapuló
        hatáskör, e hatáskör gyakorlásának esetleges átruházása  is  az
        »alapító  norma«,  az Alkotmány szabályozási tárgya  kell  hogy
        legyen,  azaz  a  »helyettesítésnek«  is  az  Alkotmányon  kell
        alapulnia.” (ABH 2006, 485.)
            A    mulasztásban    megnyilvánuló    alkotmányellenességet
        megállapító határozat nyomán a kormányzati szervezetalakítással
        összefüggő  törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX.  törvény
        1.  §  (9)  bekezdése  módosította a  központi  államigazgatási
        szervekről,  valamint  a  Kormány tagjai  és  az  államtitkárok
        jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvényt, amelynek  hatályos
        31.  §  (7)  bekezdése  úgy rendelkezik, hogy  a  minisztert  a
        rendelet kiadásában nem lehet helyettesíteni.
           
            1.2.  Egy  másik  ügyben  – a köztársasági  elnök  előzetes
        normakontroll-kérelme    alapján    –    az    Alkotmánybíróság
        alkotmányellenesnek  ítélte  a  jogszabályalkotásra   vonatkozó
        egyetértési jogot [124/2008. (X. 14.) AB határozat,  ABH  2008,
        988.].
            Az  Alkotmánybíróság ebben a határozatában rámutatott, hogy
        a  jogalkotás  közvetlenül  az  Alkotmányon  alapuló  és  ezért
        törvénnyel  nem korlátozható közhatalmi hatáskör, az  Alkotmány
        maga  határozza meg, hogy mely állami szerv és milyen  formában
        bocsáthat ki jogszabályt. (ABH 2008, 999.)
            Hangsúlyozta  továbbá  az  Alkotmánybíróság:  az   érintett
        alkotmányi    rendelkezésekből   és   ezek    alkotmánybírósági
        értelmezéséből   egyértelműen   következik,   hogy    jogalkotó
        hatáskörrel  csak  az Alkotmány ruházhat fel  egy  szervet.  Az
        Alkotmányban nevesített jogalkotó szervek között az egyetértési
        jogkörrel felruházni kívánt országos szakszervezeti szövetségek
        nem    szerepelnek.    Az   Alkotmány    alapján    tehát    az
        érdekképviseletek     nem     jogalkotó     szervek,      ezért
        jogszabályalkotásra  a  jogszabály  kibocsátásához   kapcsolódó
        egyetértési   joguk   alapján  való  törvényi   felhatalmazásuk
        ellentétes   az   Alkotmány   2.   §   (1)   bekezdésével,    a
        hatalommegosztás elvével és az Alkotmánynak a Kormány,  illetve
        a  miniszterek  jogalkotását szabályozó  rendelkezéseivel  (ABH
        2008, 1000.).
           
            1.3.  A  Jat.  alkotmányellenességét megállapító  121/2009.
        (XII. 17.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy
        jogforrást   mindkét   értelemben   –   „jogszabály”,   illetve
        „jogalkotó hatáskör” – csak az Alkotmány határozhat meg, hiszen
        a jog érvényességének végső forrása jogilag az Alkotmány. Mivel
        a  jogszabályok  fajtáit és kötelező erejét maga  az  Alkotmány
        határozza  meg, az Alkotmányban felsoroltakon kívüli  jogforrás
        nem létezhet.
            A   hivatkozott  határozat  azt  is  tartalmazza,  hogy  az
        Alkotmányban   meghatározott  szervek,   az   abban   megjelölt
        terjedelemben,  és  csak  az  ott  meghatározott   elnevezéssel
        jogosultak  jogszabály  kibocsátására.  Az  Alkotmány   szerint
        jogalkotó szerv az Országgyűlés, a Kormány, a Kormány tagjai, a
        Magyar  Nemzeti Bank elnöke és a helyi önkormányzatok,  illetve
        rendkívüli, valamint szükségállapot idején a Honvédelmi Tanács,
        valamint a köztársasági elnök. (ABK 2009. december, 2080, 2085,
        2087.)

            2. Az Alkotmánybíróság változatlanul irányadónak tekinti  a
        jogalkotási hatáskörrel kapcsolatos eddigi gyakorlatát, amelyet
        a   jelen  ügy  elbírálása  során  is  figyelembe  vett.  Ennek
        megfelelően azt vizsgálta, hogy a PSZÁF rendelkezés jogszabály-
        e, és bevezetésére van-e alkotmányi felhatalmazás.
           
            2.1.  A T/10997. számú törvényjavaslat általános indokolása
        szerint  szükség  van arra, hogy a PSZÁF elnöke  az  ajánlások,
        valamint   határozatok  mellett  a  felügyelt  személyekre   és
        szervezetekre  kötelező erejű rendelkezéseket is kiadhasson.  A
        törvényjavaslat 1. §-a eredetileg a Jat. módosítására irányult,
        amely egyrészt kiegészítette volna a jogalkotó szervek listáját
        a PSZÁF elnökével, másrészt meghatározta volna a „rendelkezés”,
        mint   jogszabály  személyi  hatályának  terjedelmét,  valamint
        előkészítésének részletes szabályait is. Az Országgyűlés az  1.
        §-t   a   jelenlévő   képviselők  kétharmada  támogatottságának
        hiányában   elvetette.   Az  elfogadott  Törvény   indítvánnyal
        érintett  rendelkezéseit vizsgálva is megállapítható,  hogy  az
        egyes   ágazati  törvények  módosítása  révén  olyan   tartalmú
        felhatalmazást kapott a PSZÁF elnöke, amely normatív jellegű és
        kötelező  erejű  szabályozás megalkotására jogosította  fel.  A
        PSZÁF   rendelkezések   személyi   hatálya   kiterjed   pl.   a
        hitelintézeti      adósokra      (minősítés      szempontjainak
        meghatározása),   a   tőkepiaci   szereplők   adatszolgáltatási
        kötelezettsége    tartalmának,   módjának   és   gyakoriságának
        meghatározására, a biztosítók adatszolgáltatási rendjére.
            Ezért   az   Alkotmánybíróság  –  osztva  az   indítványozó
        álláspontját  –  megállapította,  hogy  a  Törvény  jogalkotási
        hatáskörrel  hatalmazza fel a PSZÁF elnökét, az általa  kiadott
        rendelkezés  pedig  ennek  megfelelően  jogszabályi  kötőerővel
        bírna.
           
            2.2.  A  T/10997.  számú törvényjavaslattal  egyidejűleg  a
        T/10996.  számú törvényjavaslatot is előterjesztette a Kormány,
        amely  az  Alkotmány módosítására irányult.  Elfogadása  esetén
        megteremtette  volna  az  autonóm államigazgatási  szerv  és  a
        kormányhivatal    vezetőjének   jogalkotási   hatáskörét.    Az
        Országgyűlés   azonban   az  Alkotmány  módosítására   irányuló
        javaslatot  az  összes  képviselő kétharmada  támogatottságának
        hiányában elvetette.
            Az  Alkotmánybíróság a jelen eljárásában  is  hangsúlyozza:
        az    Alkotmány   kizárólagos   szabályokat   tartalmaz    arra
        vonatkozóan,  hogy  az  állami  szervek  milyen  jogszabályokat
        alkothatnak.  Így  az Alkotmány 19. § (3)  bekezdés  a)  és  b)
        pontja szerint az Országgyűlés alkotja meg a Magyar Köztársaság
        Alkotmányát,  és  törvényeket alkot. Az  Alkotmány  35.  §  (2)
        bekezdése   értelmében   a  Kormány   a   maga   feladatkörében
        rendeleteket bocsát ki, az Alkotmány 37. § (3) bekezdés alapján
        a  Kormány  tagjai [az Alkotmány 33. § (1) bekezdése szerint  a
        Kormány  tagja  a  miniszterelnök és a miniszterek]  törvényben
        vagy    kormányrendeletben   kapott    felhatalmazás    alapján
        feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki. Az Alkotmány 44/A.
        §  (2) bekezdése szól az önkormányzati rendeletalkotásról,  míg
        az  Alkotmány 32/D. § (4) bekezdése rendelkezik arról,  hogy  a
        Magyar  Nemzeti  Bank  elnöke  külön  törvényben  meghatározott
        feladatkörében rendeletet bocsát ki.
            Az   Országgyűlés   jogkörét  érintően   –   az   Alkotmány
        rendelkezéseinek  megfelelően kihirdetett – rendkívüli  állapot
        esetén  az Alkotmány 19/B. § (3) bekezdése a) pontja alapján  a
        Honvédelmi Tanács gyakorolja az átruházott jogokat, a  19/B.  §
        (4)  bekezdés  szerint a Honvédelmi Tanács rendeletet  alkothat
        törvényhozási   tárgyban.   Szükségállapot   idején   pedig   a
        köztársasági   elnök  jogosult  rendeletalkotásra,   amely   az
        Alkotmány   19/C.  §  (2)  bekezdése  értelmében  a  rendkívüli
        intézkedések bevezetésére irányulhat.
            Az  Alkotmány – a jogszabályalkotásra feljogosított szervek
        és  személyek  helyettesítését illetően – szól a miniszterelnök
        helyettesítéséről is. Az Alkotmány 33. § (2) bekezdése  szerint
        a miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti. E
        szabály a jogszabályalkotással is összefügg, mivel egyrészt  az
        Alkotmány 35. § (2) bekezdése kimondja: a kormányrendeleteket a
        miniszterelnök írja alá, másrészt mert a miniszterelnök, mint a
        Kormány  tagja az Alkotmány 37. § (3) bekezdés alapján maga  is
        alkothat rendeletet. Az Alkotmány 33. § (2) bekezdésébe foglalt
        helyettesítési   szabály   ezért   a   kormányrendelet   és   a
        miniszterelnöki rendelet megalkotására is irányadó.
            Az  Alkotmány tehát kizárólagosan és kimerítően a felsorolt
        szerveket   illetőleg  személyeket  ruházza   fel   jogalkotási
        hatáskörrel.   Ebből   következően   minden   olyan    törvényi
        (rendeleti, vagy bármilyen egyéb) szabályozás közvetlenül sérti
        az  Alkotmány ezen rendelkezéseit akkor, ha valamely más  –  az
        Alkotmányban  nem  nevesített  – szervnek  vagy  személynek  is
        biztosít jogalkotási hatáskört.
           
            2.3.   Az   Alkotmánybíróság  a  fentiekben  kifejtettekből
        következően megállapította: a Törvény 1-5. §-ai, valamint a  6.
        §  (3) bekezdés a), illetőleg c)- e) pontjai olyan személyt – a
        PSZÁF   elnökét  –  hatalmaznak  fel  jogszabály  (rendelkezés)
        alkotási  hatáskörrel, akit az Alkotmány  ilyen  jogosítvánnyal
        nem   ruház   fel.   Az   Alkotmánybíróság  ennek   megfelelően
        megállapította,   hogy   a   Törvény   érintett   rendelkezései
        ellentétesek  az  Alkotmány  19.  §  (3)  bekezdése  a)  és  b)
        pontjával,  32/D.  § (4) bekezdésével, 35. § (2)  bekezdésével,
        37. § (3) bekezdésével és 44/A. § (2) bekezdésével.
            Az  Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való
        közzétételét az alkotmányellenesség megállapítására tekintettel
        rendelte el.
                                Dr. Paczolay Péter
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
                    Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                         
                    Dr. Holló András           Dr. Kiss László
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                         
                    Dr. Kovács Péter    Dr. Lenkovics Barnabás
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                         
                    Dr. Lévay Miklós       Dr. Trócsányi László
                    előadó alkotmánybíró          alkotmánybíró
          Dr. Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása
           
           A  határozat  tartalmazza  1.3. pont  alatt  azt  a  következő
          mondatot: „Mivel a jogszabályok kötelező erejét és fajtáit maga
          az  Alkotmány  határozza  meg,  az  Alkotmányban  felsoroltakon
          kívüli jogforrás nem létezhet.”
           
           Ezen   megállapítással  kapcsolatban  szeretném  hangsúlyozni,
          hogy a jelen határozat és a hivatkozott 121/2009. (XII. 17.) AB
          határozat  (ABK  2009.  december,  2080.)  a  hazai  jogalkotás
          tekintetében  fogalmazta meg ezt a követelményt.  Természetesen
          ez nem jelenti azt, hogy az uniós jogforrások ne tartoznának  a
          jogrendszer  egészébe. E tétel tehát csak akként  értelmezhető,
          hogy:  mivel a jogszabályok kötelező erejét és fajtáit maga  az
          Alkotmány  határozza  meg, az Alkotmányban felsoroltakon  kívül
          hazai  jogforrás  nem  létezhet.  A  legkézenfekvőbb  példa:  a
          közvetlenül alkalmazandó uniós rendelet nyilvánvalóan forrása a
          magyar jognak, jóllehet az Alkotmányban expressis verbis  nincs
          „felsorolva”, hanem csak az Alkotmány 2/A. §-ának utalása révén
          kapcsolódik be jogrendszerünkbe.
           
           Mindez  annál is fontosabb a szememben, mivel, ha  a  fentiek,
          az  indítvány tárgyává tett konkrét problémával első  ránézésre
          nincsenek is szoros összefüggésben, merőben más a helyzet, ha a
          PSZÁF  hatáskörébe tartozó ügyek mögöttes európajogi  hátterére
          is kitekintünk.
           
           Az  előzetes  alkotmányossági vizsgálat tárgyává  tett  és  az
          indítványozó aggodalmait igazoló törvénymódosítás ugyanis olyan
          törvényeket    módosított   volna,   amelyek   jogharmonizációs
          záradékaikban   illetve   mellékleteikben   mintegy    nyolcvan
          (egyenként három-négy másik irányelvet módosító) irányelvnek és
          három   rendeletnek   történő   megfelelést   szolgálják.    (A
          hitelintézetekről  és a pénzügyi vállalkozásokról  szóló  1996.
          évi  CXII.  törvény tizenkét irányelvből és egy rendeletből,  a
          tőkepiacról   szóló   2001.   évi   CXX.   törvény   huszonnégy
          irányelvből,  a  biztosítókról és a biztosítási  tevékenységről
          szóló   2003.   évi  LX.  törvény  harmincöt   irányelvből,   a
          befektetési  vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról,
          valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól  szóló
          2007.   évi   CXXXVIII.  törvény  nyolc  irányelvből   és   két
          rendeletből,  a  viszontbiztosítókról  szóló  2007.  évi  CLIX.
          törvény   pedig   három   irányelvből  fakadó   kötelezettségek
          végrehajtására hivatott.) Közöttük értelemszerűen vannak  olyan
          normatív szabályok, amelyek az Alkotmányban tételesen felsorolt
          jogforrások    mellett   törvényi   szintű,   sőt   közvetlenül
          alkalmazandó jogforrásként érvényesülnek az alapító és módosító
          szerződések  konkrét rendelkezései vagy éppen az  Európai  Unió
          Bíróságának joggyakorlata alapján.
           
           Mindezt  az  Alkotmánybíróság  elé  újabb  és  újabb  formában
          érkező  európajogi problémákra figyelemmel tartottam  fontosnak
          rögzíteni.
           
           Budapest, 2010. március 29.
                                                         Dr. Kovács Péter
                                                            alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          legislative power of authority
          Number of the Decision:
          .
          33/2010. (III. 31.)
          Date of the decision:
          .
          03/29/2010
          Summary:
          Granting legislative powers to the President of the Hungarian Financial Supervisory Authority would have required constitutional amendment.
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2010-1-004
          .