English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01055/2021
Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): IV/01525/2021, IV/01527/2021,
.
Első irat érkezett: 05/06/2021
.
Az ügy tárgya: A Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.Szk.15.213/2020/8. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (veszélyhelyzetre meghatározott magatartási szabályok megszegése szabálysértés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Sulyok Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.Szk.15.213/2020/8. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az ügy előzményeként előadja, hogy 2020 májusában, a veszélyhelyzetre tekintettel elrendelt általános gyülekezési tilalom idején közösségi oldalon fenntartott saját profiljánál nyilvános eseményként közzétett egy előre meghirdetett gyűlést, ezt követően pedig két alkalommal megosztott egy-egy újabb gyűlésre vonatkozó nyilvános felhívást. Ezek a meghirdetett események olyan autós tiltakozások voltak, ahol a felhívás szerint a résztvevők a forgalomban dudálással adhattak hangot politikai véleményüknek. Az eseményeken az indítványozó is részt vett, ott a helyszínen szolgálatot teljesítő rendőrök intézkedés alá vonták, majd a szabálysértési hatóság az indítványozóval szemben 250 000 Ft. szabálysértési bírságot szabott ki a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés, a veszélyhelyzetre meghatározott magatartási szabályok megsértése, valamint a gyülekezési joggal visszaélés szabálysértés miatt.
Az indítványozó a szabálysértési hatóság határozata ellen kifogást nyújtott be, amelynek nyomán a Pesti Központi Kerületi Bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott végzésével a szabálysértési határozatot a magatartást három rendbeli gyülekezési joggal visszaélés szabálysértésnek minősítve megváltoztatta, a pénzbírságot mérsékelte, és a veszélyhelyzetre meghatározott magatartási szabályok megszegése, illetve a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés miatt indult eljárást megszüntette.
Az indítványozó álláspontja szerint a közösségi médiában meghirdetett nyilvános esemény nem minősül gyűlésnek, de legalábbis a bíróságnak meg kellett volna indokolnia, hogy e minősítést mennyiben alapozza meg több személy időben és térben egybeeső, de szándékegységben nem lévő véleménynyilvánítása. Érdemben vizsgálnia kellett volna azt is a bíróságnak, hogy mennyiben tekinthető gyűlés szervezésének az, ha ilyen kollektív véleménynyilvánításra felhívó eseményt oszt meg az eljárás alá vont a közösségi médiában. Az indítványozó szerint az eljáró bíróság a rendkívüli jogrendben hozott korlátozó intézkedések alatt jogszerűen gyakorolt véleménynyilvánításhoz való jogot minden alkotmányos indok nélkül minősítette a gyülekezési jog hatálya alá tartozó eseménnyé, majd az alapjogi teszt alkalmazása nélkül, tárgyaláson kívül, kizárólag a rendőrségi jegyzőkönyvekből és kifogásokból hozta meg a támadott végzést, amely az indítványozó Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében és IX. cikk (1) bekezdésében foglalt jogai sérelméhez vezetett..
.
Támadott jogi aktus:
    A Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.Szk.15.213/2020/8. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VIII. cikk (1) bekezdés
IX. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1055_0_2021_inditvany_anonim.pdfIV_1055_0_2021_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3049/2022. (II. 4.) AB határozat
    .
    Az ABH 2022 tárgymutatója: gyülekezéshez való jog; véleménynyilvánítási szabadság; alkotmányossági felülvizsgálat és a ténybíráskodás határai; közügyek megvitatása; szabálysértés; polgári engedetlenség
    .
    A döntés kelte: Budapest, 01/25/2022
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    I. cikk (3) bekezdés
    VIII. cikk
    VIII. cikk (1) bekezdés
    IX. cikk
    IX. cikk (1) bekezdés
    24. cikk (2) bekezdés d) pont
    28. cikk

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a Pesti Központi Kerületi Bíróság támadott
    végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére
    irányuló indítványt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó 2020
    májusában, a veszélyhelyzetre tekintettel elrendelt általános gyülekezési
    tilalom idején közösségi oldalán nyilvános eseményként közzétett egy előre
    meghirdetett autós tiltakozást, ahol a felhívás szerint a résztvevők a
    forgalomban dudálással adhattak hangot politikai véleményüknek. Az eseményen az
    indítványozót a rendőrök intézkedés alá vonták, majd a szabálysértési hatóság
    az indítványozóval szemben szabálysértési bírságot szabott ki. Az indítványozó
    a szabálysértési hatóság határozata ellen kifogást nyújtott be, amelynek nyomán
    a Pesti Központi Kerületi Bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott
    végzésével a szabálysértési határozatot részben megváltoztatta, a pénzbírságot
    mérsékelte. Az indítványozó alkotmányjogi panasza szerint az eljáró bíróság a
    rendkívüli jogrendben hozott korlátozó intézkedések alatt jogszerűen gyakorolt
    véleménynyilvánításhoz való jogot minden alkotmányos indok nélkül minősítette a
    gyülekezési jog hatálya alá tartozó eseménnyé, amely az indítványozó
    Alaptörvényben foglalt jogai sérelméhez vezetett. Az Alkotmánybíróság
    határozatában kifejtette, hogy a bíróság a támadott végzésekben értékelte, hogy
    az indítványozó az eseményt nyilvános eseményként hirdette meg, közügyben
    tartott véleménynyilvánítás céljából. Az eseménynek volt célja, napirendje,
    helyszíne, kezdési és befejező időpontja, az indítványozó pedig a helyszínen
    koordinálta az eseményeket, sajtótájékoztatót tartott, ezáltal szervezői
    tevékenysége megvalósult. Ugyan közvetlenül az Alaptörvényből nem olvasható ki
    általános meghatározás a véleménynyilvánítási szabadság és a gyülekezéshez való
    jog alkotmányos védelmi köreinek az elhatárolására, a vizsgált esetben nem volt
    megállapítható, hogy a bíróság olyan szempontokat értékelt volna a gyűlés és a
    gyűlés szervezésének meghatározása során, amelyek sértették volna az
    indítványozónak az Alaptörvényben foglalt jogait. Ezért az Alkotmánybíróság az
    alkotmányjogi panaszt elutasította. A határozathoz párhuzamos indokolást fűzött
    Márki Zoltán, Czine Ágnes és Marosi Ildikó alkotmánybíró.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.10.05 10:00:00 Teljes ülés
    2021.12.07 10:00:00 Teljes ülés
    2022.01.18 10:00:00 Teljes ülés
    2022.01.25 10:00:00 Teljes ülés

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3049_2022 AB határozat.pdf3049_2022 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Márki Zoltán és dr. Szabó Marcel alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.Szk.15.213/2020/8., 12.Szk.14.475/2020/10. és 12.Szk.14.450/2020/10. számú végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
      I n d o k o l á s

      I.

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Karsai Dániel András ügyvéd) útján eljárva, több, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszban kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.Szk.15.213/2020/8. (a továbbiakban: végzés1.), 12.Szk.14.475/2020/10. (a továbbiakban: végzés2.) és 12.Szk.14.450/2020/10. (a továbbiakban: végzés3.) számú végzéseinek alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azokat. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság támadott végzései ellentétesek az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésben foglalt gyülekezéshez, és a IX. cikk (1) bekezdésben rögzített véleménynyilvánítás szabadságához való alapjogokkal.
      [2] Az indítványozó személyére és a tárgyi azonosságra tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat az Abtv. 58. § (2) bekezdése és az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette.

      [3] 2. Az indítványozó 2020. április és május hónapokban több alkalommal szervezett tiltakozó eseményt. Valamennyi esetben az indítványozó a közösségi oldalán olyan felhívást osztott meg, hogy az esemény napján 17 és 18 óra között a budapesti Clark Ádám téren a résztvevők autóval tegyenek egy kört a körforgalomban és dudaszóval fejezzék ki véleményüket a Kormány intézkedéseivel szemben. A bíróság által megállapított tényállás szerint a felhívásban a következő szerepelt: „Tüntetni nem tudunk a járványveszély miatt, de van lehetőség a felháborodás kifejezésére: hétfőn délután munkából hazafelé vagy épp bevásárlásba menet az autósok forduljanak a budapesti Clark Ádám tér felé, tegyenek egy kört a körforgalomban és nyomják a dudát!
      Hadd hallja a miniszterelnök is a Várban, hogy nemet mondunk az embertelenségre és igent az életre!” (végzés2., Indokolás [2])

      [4] Az események időpontjában különleges jogrend volt érvényben, és a veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről szóló 46/2020. (III. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vr.) 4. § (1) bekezdése általánosan tiltotta gyűlések tartását és az azokon való részvételt.
      [5] A rendőrség feljelentésére a szabálysértési hatóság több határozatban is elmarasztalta az indítványozót. A szabálysértési hatóság álláspontja szerint az indítványozó magatartása egyrészt a Vr. 4. § (1) bekezdése és 7. § (1) bekezdés d) pontjába (gyűlést szervezett a veszélyhelyzet idején), másrészt a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM közös rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 30. §-ába és a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs tv.) 224. § (1) bekezdésébe (kürtjelzést adott le annak ellenére, hogy nem volt balesetveszély), harmadrészt a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 10. §-ába és a Szabs tv. 189. § (1) bekezdés a) pontjába (nem jelentette be a gyülekezést) ütközött.
      [6] Az indítványozóval szemben a szabálysértési hatóság halmazati büntetésként pénzbírságot szabott ki, három különböző határozatban 250 ezer Ft, 80 ezer Ft, illetve 100 ezer Ft összegben.

      [7] 3. Az indítványozó kifogásai alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróság járt el, tárgyalás tartása nélkül.
      [8] A végzés1. a szabálysértési hatóság határozatát megváltoztatta. A bíróság a KRESZ szabályainak a megsértését nem látta bizonyítottnak, a Vr. megsértésével kapcsolatban pedig arra következtetett, hogy az az elkövetés időpontjában már nem volt hatályban, így e vonatkozásban az eljárást – szabálysértés hiányában – megszüntette (végzés1., Indokolás [34]–[35]). A bíróság szerint az indítványozó által szervezett esemény megfelel a Gytv. 2. § (1) bekezdése szerinti gyűlésnek, mivel azon legalább két személy részt vett, és közügyekben való nyilvános véleménynyilvánítás történt. A bíróság megállapította azt is, hogy az indítványozó elmulasztotta ezt a Gytv. 10. § (1) bekezdése szerint bejelenteni a gyülekezési hatóságnak, így magatartása szabálysértésnek minősült. A végzés1. a bírság összegét 100 000 Ft-ra mérsékelte.
      [9] A végzés2. által vizsgált szabálysértési hatósági határozat is a Gytv. 10. § (1) bekezdésének megsértése miatt marasztalta az indítványozót. A bíróság nem fogadta el az indítványozó védekezését, miszerint egyéni véleménynyilvánításra történő felhívást tett volna, tekintettel arra, hogy a meghirdetett eseménynek volt célja, napirendje, helyszíne, kezdési és befejező időpontja, továbbá az indítványozó a közösségi oldalán is szorgalmazta az esemény létrejöttét, a helyszínen koordinálta az eseményeket, sajtótájékoztatót tartott, amelyekkel egyértelműen a gyűlés szervezőjévé vált (végzés2., Indokolás [19]). A bíróság a kiszabott pénzbírságot 40 ezer Ft-ra mérsékelte.
      [10] A végzés3. a végzés2.-vel azonos elvi alapon marasztalta az indítványozót a Gytv. 10. § (1) bekezdésének megsértése miatt, azzal, hogy a kiszabott pénzbírságot 50 000 Ft-ra mérsékelte.

      [11] 4. A végzésekkel szemben az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszokat nyújtott be, lényegében azonos tartalommal.
      [12] Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelt alkotmányos védelmet élvez, és kiterjed minden olyan közlésre, mely tartalmát vagy a közlésének módját tekintve közügyekre vonatkozik, hozzájárul a közügyek megvitatásához. A járványügyi veszélyhelyzettel összefüggő egészségpolitikai, járványügyi és más védelmi intézkedések közügynek minősülnek. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vizsgálta, hogy milyen feltételek mellett tekinthető több ember egymástól függetlenül, ugyanakkor közös kommunikációs cél érdekében kifejtett véleménye közös gyűlésnek. Álláspontja szerint a bíróság e vonatkozásban nem folytatott le érdemi bizonyítást, és az Alaptörvény IX. cikkével ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a résztvevők a Gytv. szerinti gyűlésen vesznek részt.
      [13] Kifogásolta az indítványozó azt is, hogy a Gytv. 3. § (5) bekezdése értelmében a végzésekben előadottakból csupán arra lehet következtetni, hogy az indítványozó a gyűlés vezetője, de arra nem, hogy szervezője is, márpedig a bejelentés nem a vezető, hanem a szervező feladata. Az indítványozó meglátása szerint a bíróság végzései sértették az Alaptörvény VIII. cikkében rögzített jogát azzal, hogy egy esemény közösségi oldalon való megosztását automatikusan szervezésnek tekintették, és így kiüresítették a gyülekezési jog alkotmányos garanciáit, teret engedve az önkényes jogalkalmazásnak és szankcionálásnak.
      [14] Hivatkozott arra is, hogy a szervezői minőség tág felfogása elrettentheti az alapjogok alanyait alapjogaik gyakorlásától (chilling effect).
      [15] Sérelmezte végül, hogy a bíróság nem tekintette a dudálást „kommunikációnak”, így azt csupán a KRESZ alapján ítélte meg, az alapjogi kontextus figyelmen kívül hagyásával.
      II.

      [16] Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései:

      „VIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.”

      „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”
      III.

      [17] Az Alkotmánybíróság Ügyrendje 31. § (6) bekezdése értelmében a vizsgált ügyben az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozattervezetet terjesztett a testület elé.
      [18] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.

      [19] 1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében „az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
      [20] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek tartalmi elemeit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
      [21] Az indítványozó saját ügyeiben járt el, megjelölte az indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntések megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
      [22] A végzés1.-et az indítványozó 2021. február 25-én vette át, ellene az alkotmányjogi panaszt 2021. április 26-án nyújtotta be. Mind a végzés2.-t, mind a végzés3.-at 2021. március 9-én vette át, ellenük az alkotmányjogi panaszokat 2021. május 10-én nyújtotta be. Mindhárom esetben az Abtv. 30. § (1) bekezdésben rögzített határidőben érkezett a panasz az Alkotmánybírósághoz. Megállapítható továbbá, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság támadott végzéseivel szemben nem állt további jogorvoslat az indítványozó rendelkezésére.

      [23] 2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel, vagy felvesse a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [24] E tekintetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy az Alaptörvény VIII. és IX. cikkeiben biztosított alapjogokkal összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetett fel: azt, hogy hol húzódik a határ a gyülekezési jog és a véleménynyilvánítás szabadsága között.
      IV.

      [25] Az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.

      [26] 1. Az Alkotmánybíróság már számos alkalommal foglalkozott az Alaptörvény IX. és VIII. cikkeinek a tartalmával.
      [27] A véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben többször kifejtette, hogy ez az alapjog valamilyen gondolat megfogalmazását és másokkal való megosztását védi, megjelenési formájára tekintet nélkül. Ebből következően nem csupán a hétköznapi értelemben vett szólás tartozik az alkotmányos védelem körébe, hanem minden olyan magatartás (jelkép használata, mozdulat stb.) amely információs tartalommal bír. „Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése a kommunikációt, a jellemzően politikai vélemény másokhoz való eljuttatását védi, annak megjelenési formájára tekintet nélkül.” {14/2019. (IV. 17.) AB határozat, Indokolás [33]}
      [28] A 3132/2018. (IV. 19.) AB határozat megerősítette azt a korábbi gyakorlatot, amely szerint „[a] véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is” (Indokolás [28]). Amennyiben a szóban forgó tevékenység központi eleme valamely üzenet megjelenítése és továbbítása, akkor ez a cselekmény megjelenési formájától függetlenül az Alaptörvény IX. cikkének védelmét élvezi. Mindezeket arra az ügyre vonatkoztatva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy egy plakátra az üzenet felírása, illetve egy eredetileg azon lévő felirat lefestése a társadalom számára érzékelhető és értékelhető információs tartalommal bír, így ez a magatartás az Alaptörvény IX. cikkének védelmi körébe vonható. A határozat külön kiemelte: „[nem állítható, hogy a] véleménynyilvánítás szabadságának külső megjelenési formája alkotmányosan korlátozható lenne önmagában azon az alapon, hogy más megjelenési forma is rendelkezésére állt a véleménynyilvánítás szabadságával élő személynek” (Indokolás [40]). Önmagában a közlés másokkal való megosztásához rendelkezésre álló eszközök sokfélesége nem eredményezi azt, hogy valamelyik közlési forma fogalmilag az Alaptörvény IX. cikke védelmi körén kívül esne. Az alapjog gyakorlójának szabadsága kiterjed a közlési csatorna megválasztására {3322/2019. (XI. 26.) AB határozat, Indokolás [18]}; ettől független kérdés, hogy ugyanannak a közlésnek egyes megnyilvánulási formái alkotmányosan korlátozhatók lehetnek, míg más formái nem.
      [29] Az Alkotmánybíróság gyakorlata egységes abban, hogy a közéleti közlésekhez (amikor a megosztott információ a közélethez kapcsolódik) fokozottabb alaptörvényi védelem kapcsolódik. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat rámutatott: „a szólásszabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek.” (Indokolás [17]) Ugyanez a határozat azt is kimondta, hogy „[a] közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. A közéleti véleménynyilvánításra vonatkozó alkotmányos szempontok eszerint egyfelől tágabb körben lehetnek irányadók, mint a közhatalom gyakorlóit vagy a hivatásszerűen közszereplést vállalókat érintő vélemények köre, másfelől viszont nem állítható, hogy a közéleti szereplőket érintő bármely – köztük a közügyekkel semmilyen kapcsolatban nem álló – közlést e szempontok szerint kell megítélni.” (Indokolás [47])
      [30] A gyülekezés szabadságával kapcsolatban az Alkotmánybíróság gyakorlata a következőképp foglalható össze: „A gyülekezési jog a tágabb értelemben vett véleménynyilvánítási szabadság része, amely a közügyekre vonatkozó, békés jellegű közös vélemény-kifejezést biztosítja. Az alkotmányos védelem tehát a közügyekről folytatott nyilvános vitában való részvételt célzó rendezvényeket illeti meg, amelyek segítik a közérdekű információk megszerzését és másokkal való megosztását, valamint a vélemények közös kinyilvánítását [55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442, 449; 75/2008. (V. 29.) AB határozat, ABH 2008, 651, 662–663]. Az, hogy egy rendezvény közügyet érint-e, következésképpen gyülekezésnek minősül-e az Alaptörvény értelmében, a kifejezésre juttatni szándékozott vélemény tartalmától, formájától és kontextusától függ.” {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [39]} Más határozatában az Alkotmánybíróság arra hívta fel a figyelmet, hogy „a gyülekezések kitüntetett kommunikációs funkciója […] abban áll, hogy olyan módon teszik lehetővé a közügyek megvitatásába való bekapcsolódást, ami minden más formánál erőteljesebb hangsúlyt tud adni a kifejezett véleménynek” {30/2015. (X. 15.) AB határozat, Indokolás [25]}.
      [31] Az Alkotmánybíróság gyakorlatából az következik, hogy fogalmilag a gyülekezési jog oltalma alá tartozik minden olyan csoportos kommunikáció, amelynek célja valamilyen álláspont megjelenítése egy közéleti témában. Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése nem csupán a hagyományos értelemben vett tüntetéseket védi, hanem a kommunikációs tartalommal bíró egyéb rendezvényeket is {23/2021. (VII. 13.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), Indokolás [21]}.

      [32] 2. Jelen ügynek nem tárgya, hogy alkotmányosan szankcionálható-e, ha valaki dudaszóval fejezi ki politikai véleményét. A végzés1. nem látta bizonyítottnak, hogy az indítványozó a KRESZ szabályait e vonatkozásban megsértette volna, a végzés2.-nek és végzés3.-nak pedig ez nem is volt tárgya. Tekintettel arra, hogy az indítványozót a KRESZ megsértésében nem marasztalták a támadott döntések, az Alkotmánybíróság eljárásának e kérdés alapjogi vetületeire jelen ügyben nem kellett kitérnie.
      [33] Az Alkotmánybíróság a vizsgálatát – az alkotmányjogi panaszban foglaltak tartalma alapján – arra szűkítette, hogy az indítványozó magatartása (egy közéleti esemény közösségi oldalon való megosztása, illetve felhívás az azon való részvételre) a véleménynyilvánítás szabadsága vagy a gyülekezési jog oltalma alá esik-e. Vizsgálata során az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – nem végez ténybíráskodást, a felhívás tartalma és az alapul szolgáló események tekintetében a bíróság által megállapított tényállásra támaszkodik.
      [34] Az Alkotmánybíróság kiindulópontnak tekintette, hogy alkotmányos demokráciában a közéleti (tágabb értelemben vett politikai) vélemény kifejezésre juttatása szabad, annak megjelenési formájára tekintet nélkül. Nem a vélemény kifejezésre juttatásának szabadságát, hanem annak korlátozhatóságát (meg nem engedhetőségét) kell indokolni. A veszélyhelyzet idején a Vr. 4. § (1) bekezdése általános jelleggel tiltotta a Gytv. hatálya alá tartozó gyűléseket, a járványveszélyre való tekintettel. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság arra következtetésre jutott, hogy a járványveszély miatt alkotmányosan előírható a társadalmi interakció minimalizálása és ezért időlegesen a gyülekezési jog általános korlátozása is elfogadható lehet, a jogalkotónak és jogalkalmazónak azonban ilyen helyzetben is lehetővé kell tenni a közéleti vélemény kifejezésre juttatásának a lehetőségét.

      [35] 3. A véleménynyilvánítás szabadságának tárgya nem pusztán valamilyen vélemény megformálása és kifejezésre juttatása, hanem a kommunikáció. Az alaptörvényi védelem tárgya elsődlegesen az információ: demokratikus társadalom csak abban az esetben jöhet létre és maradhat fenn, ha lehetőség van arra, hogy a különböző (gyakran egymással ellentétes) vélemények a társadalmat formálhassák {3048/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [17]}. Fogalmilag kizárt, hogy valaki az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését egyedül gyakorolja, mert elengedhetetlenül szükséges olyan személy, akivel az alapjog gyakorlója az információt megosztja. A politikai vélemény kifejezője az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített szabadságán keresztül hozzá kíván szólni a közügyekhez, így közvetve vagy közvetlenül formálni kívánja a közéletet.
      [36] A véleménynyilvánítás szabadságához hasonlóan a gyülekezés szabadsága is kommunikációs jog, amelynek célja valamilyen közéleti vélemény kifejezésre juttatása, másokkal együtt történő kinyilvánítása. A két alapjog közti különbség nem elsősorban a védett magatartás tárgya (hiszen mindkét esetben a közéleti vélemény kifejezésre juttatását védi az Alaptörvény), hanem hogy a közhatalomnak milyen intézményvédelmi kötelezettsége van az alapjog gyakorlásával kapcsolatban. A gyülekezés szabadsága által védett magatartások során a résztvevők egy helyen és időben vannak jelen, így szükségessé válhat egyfelől a gyűlés biztosítása, másfelől a hatóságnak is vizsgálnia kell, hogy a gyűlés jár-e közbiztonsági, közrendi vagy épp – mint jelen esetben – járványügyi kockázattal.
      [37] Hatáskörében eljárva az Alkotmánybíróságnak arra kellett választ adnia, hogy megfelel-e az Alaptörvény VIII. és IX. cikkeinek az a támadott végzésekben foglalt bírósági jogértelmezés, amely az indítványozó magatartását gyűlés szervezésének tekintette.
      [38] A bíróság a támadott végzésekben értékelte, hogy az indítványozó az eseményt nyilvános eseményként hirdette meg, kettőnél több személy számára (végzés1., Indokolás [17]), közügyben tartott véleménynyilvánítás céljából (végzés1., Indokolás [32]). A gyűlés szervezésével összefüggésben a végzés2. azt állapította meg, hogy az eseménynek volt célja, napirendje, helyszíne, kezdési és befejező időpontja, az indítványozó pedig a helyszínen koordinálta az eseményeket, sajtótájékoztatót tartott, ezáltal szervezői tevékenysége megvalósult (Indokolás [19]). Ugyan közvetlenül az Alaptörvényből nem olvasható ki általános meghatározás a véleménynyilvánítási szabadság és a gyülekezéshez való jog alkotmányos védelmi köreinek az elhatárolására, a vizsgált esetben nem állapítható meg az, hogy a bíróság olyan szempontokat értékelt volna a gyűlés és a gyűlés szervezésének meghatározása során, amelyek sértették volna az indítványozónak az Alaptörvény VIII. vagy IX. cikkben foglalt jogait. Az értékelt szempontok összhangban állnak az Alkotmánybíróság korábbi következetes gyakorlatával.
      [39] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a bíróság a támadott döntésekben nem sértette az indítványozó VIII. és IX. cikkeiben rögzített alapjogait, erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke

          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Handó Tünde
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Miklós
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Pokol Béla
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Schanda Balázs
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szalay Péter
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Dienes-Oehm Egon
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Imre
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Márki Zoltán
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Salamon László
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szabó Marcel
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szívós Mária
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [40] Egyetértek a rendelkező részben foglaltakkal, ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni az alábbiakat.

          [41] 1. Az Alkotmánybíróság régóta töretlen gyakorlatában a gyülekezéshez való jog az egyik legfontosabb kommunikációs alapjog. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint ugyanis „[a] békés gyülekezés szabadsága a demokratikus társadalom előfeltétele és alapvető értéke” [4/2007. (II. 13.) AB határozat, ABH 2007, 911, 914]. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy „[a] békés rendezvények a politikai és társadalmi rend, a képviseleti szervek legitimitásának megszilárdítása szempontjából is értéket jelentenek” [75/2008. (V. 29.) AB határozat, ABH 2008, 651, 662].
          [42] Az Alkotmánybíróság a fentiek megerősítése mellett a 13/2016. (VII. 18.) AB határozatban is hangsúlyozta a gyülekezési jog kiemelkedő kommunikációs funkcióját a közügyek megvitatása terén, amit a testület a véleménynyilvánítás szabadságának speciális alapjogi megfogalmazása mellett a közvetlen demokrácia egyik megnyilvánulási formájaként értelmezett. Az Alkotmánybíróság ebben a döntésében egyértelművé tette azt is, hogy a gyülekezéshez való jog kitüntetett szerepe nem jelenti, hogy e jog korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a békés gyülekezéshez való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, korlátozását pedig szorosan behatárolják a Magyarország által elfogadott nemzetközi egyezmények előírásai (Indokolás [25]).
          [43] A fentiek kiemelése mellett úgy gondolom, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának a veszélyhelyzetre tekintettel történő szigorítása igazolható. Amint erre a 23/2021. (VII. 13.) AB határozathoz fűzött különvéleményemben is utaltam, álláspontom szerint olyan szabályozás egyeztethető össze az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével és 54. cikkével, amely nem generális tilalmat állapít meg, hanem meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket a gyülekezési hatóságnak mérlegelnie kell, és döntését a járványhelyzet érintett időszakában az aktuális egészségügyi kockázatokhoz tudja igazítani.

          [44] 2. A jelen ügyben ugyanakkor az Alkotmánybíróságnak nem a szabályozási környezetet, hanem azt kellett értékelnie, hogy megfelel-e az Alaptörvény VIII. és IX. cikkeinek az a támadott végzésekben foglalt bírósági jogértelmezés, amely az indítványozó magatartását gyűlés szervezésének tekintette.
          [45] A bíróság a támadott végzéseit részletesen megindokolta, és a gyűlés szervezésével összefüggésben azt állapította meg, hogy az eseménynek volt célja, napirendje, helyszíne, kezdési és befejező időpontja, az indítványozó pedig a helyszínen koordinálta az eseményeket, sajtótájékoztatót tartott, ezáltal szervezői tevékenysége megvalósult (végzés2., Indokolás [19]).

          [46] A fentiek miatt a vizsgált esetben egyetértek azzal, hogy nem állapítható meg az, hogy a bíróság olyan szempontokat értékelt volna a gyűlés és a gyűlés szervezésének meghatározása során, amelyek döntésének alaptörvény-ellenességét eredményezték volna.

          Budapest, 2022. január 25.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Márki Zoltán alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [47] 1. Egyetértek a határozat szerinti rendelkezéssel, s annak indokolásával; ugyanakkor – a gyülekezés és véleménynyilvánítás összefüggését illetően – eltérőek a hangsúlyaim, melynek indokait párhuzamos indokolásban csatolom a döntéshez [Abtv. 66. § (3) bekezdés].

          [48] 2. Az ügyben alapulfekvő (s nem vitatott) ténybeliség, illetve kétségtelen, miszerint
          – az indítványozó magatartása időpontjában és helyszínén a gyülekezés korlátozás alá esett,
          – a gyülekezés korlátozása jogszerű volt,
          – az indítványozó mindennek tudatában részese volt a korlátozás alá eső gyülekezésnek.
          [49] Gyülekezésben részes magatartásával egyidejűleg az indítványozó, fizikai eszköz útján, külvilágban érzékelhető hanghatást keltett.

          [50] 3. Álláspontom a következő.
          [51] Egyaránt alapvető jogként elismeri – s ezáltal biztosítja – az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdése [amint az Európa Tanács Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) 10. cikkének (1) bekezdése] a véleménynyilvánítás szabadságához, az Alaptörvény VIII. cikkének (1) bekezdése [amint az Egyezmény 11. cikkének (1) bekezdése] pedig a békés gyülekezéshez való jogot.
          [52] Az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdése sommásan (egységesen) rendelkezik minden alapvető jog korlátozása vonatkozásában. Az Egyezmény szabályozási technikája ettől eltérő; az Egyezmény 10. és 11. cikke egyaránt külön-külön bekezdésben – viszont egyező szöveggel – kifejezetten rendelkezik a szabadság gyakorlása és a jog korlátozás alá vetésének feltételeiről. S e körbe tartozóan a közegészség védelme céljáról, illetve érdekéről.
          [53] Ehhez képest kétségtelen, hogy az Egyezmény szempontjából a közegészség védelme egyaránt igazolási alapja (lehet) a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása és a békés gyülekezéshez való jog korlátozásának. Álláspontom szerint az Alaptörvény szempontjából sincs (nem lehet) ez másként, legfeljebb nem ennyire szembetűnő.
          [54] Alkotmányossági szempontból jelen ügyben azonban valójában nem az a kérdés, hogy külön-külön, önmagában legyen vizsgálva (külön-külön legyen vizsgálat tárgya) egyazon személy egyidejű, ám kétségtelen kétféle magatartása, hanem az hogy egyáltalán helye van-e (lehet-e helye) ilyenkor a véleménynyilvánítás szabadságához való jog önálló vizsgálatának.
          [55] Másképpen szólva, lehet-e olyan következtetésre jutni, hogy a közegészség védelme érdekében álló gyülekezési korlátozás megszegése magyarázható a véleménynyilvánítás szabadsága jogának egyidejű jelenlétes gyakorlásával.
          [56] Álláspontom szerint ez formálisan helytelen, tartalmilag pedig az R) cikk (3) bekezdése első fordulatát sértő értelmezés lenne.
          [57] Az Egyezmény iménti citálása csupán azt szolgálja, hogy a formális helytelenséget igazolja. Kétségtelen ugyanis, hogy az Egyezmény szerinti szabályozási technikából világosan (jobban) kitűnik, miszerint fogalmilag nem fordulhat elő, hogy a közegészség védelme érdekében való gyülekezési korlátozás lehetőséget adna az egyidejű jelenlétes véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlására (mely utóbbi korlátozásának az ilyen érdek szintúgy egyezményi alapja).
          [58] Ez ugyanis nyilvánvalóan azt jelentené, hogy a gyülekezés jogszerű korlátozásának lehetősége, esélye kiürülne. Másfelől pedig a véleménynyilvánítás szabadsága egyezménykonform korlátozásának kilátásba helyezése tartalmilag indokolatlan lenne.

          [59] 4. Álláspontom szerint valójában arról van szó, hogy van olyan élethelyzet, amikor a véleménynyilvánítás szabadsága – nem közvetlen, hanem – közvetve, más alapvető jog legitim korlátozásával (azáltal determinálva), szükségszerűen, járulékosan esik korlátozás alá, s mint ilyen fogalmilag nem merül fel sérelmének vizsgálata. Ilyenkor valójában nem is korlátozásról, hanem természetszerű korlátozottságról van szó. Ilyenkor valójában arról van szó, hogy az adott korlátozás helyessége egyben igazolja a másik alapjog egyező érdekbeli korlátozottságát.
          [60] Általában véve kétségtelen, hogy a gyülekezés a véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlásának egyik megnyilvánulása, a közösségi véleménynyilvánítás természetes feltétele. A gyülekezés – abban való részt vétel joga – nélkül a vélemények közös kialakításának lehetősége leszűkül. Kétségtelen tehát, hogy a közösségi véleménynyilvánítás rendszerinti – bár nem feltétlen – eszközcselekménye a gyülekezés.
          [61] Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága személyes szabadság, rendeltetése hogy az ember szabadon hallathassa a hangját, szabadon artikulálhasson, viszont nem intézményesen biztosítandó feltétele a más általi meghallgatás, illetve ehhez való jog nem alapvető jog.
          [62] Ehhez képest (illetve ezért) legitim annak lehetősége, hogy a gyülekezés szabadságának legitim korlátozása együttjár(hat) a véleménynyilvánítási szabadság közösségi véleménynyilvánítás szabadságaként való gyakorlásának korlátozottságával, korlátozottá válásával. Viszont – értelemszerűen – ilyenkor is változatlan az egyén véleménynyilvánítási szabadsága gyakorlásának személyes esélye, lehetősége. Valójában minden alapvető jog, szabadság természetének megfelelő a gyakorlásának lehetősége, ami egyben – értelemszerűen – meghatározza (magábanhordja) korlátozása, illetve korlátozottsága lehetőségét (mibenlétét).
          [63] Következésképpen jelen ügy ténybelisége alapján eleve nem merül fel a két alapvető jog kollíziója, versengése, illetve annak vizsgálata. Ezirányú érvelés valójában fogalmi kijátszás.

          [64] 5. Vélemény kinyilvánítása szabadságában áll mindenkinek; véleményt kinyilvánító magatartás szabadságában áll mindenkinek. Mint magatartás egy esetben tiltott eleve, ha erőszak megnyilvánulása, ha erőszakban nyilvánul meg. (Értelemszerűen ettől más kérdés, ha a véleménynyilvánítás mint magatartás más sérelmével jár; viszont valójában ez esetben sem a gondolatközlés véleményként való megjelenése, kifejeződése, hanem a gondolathoz társuló, a gondolattal párosuló mikénti szándék [pontosabban e szándék mibenléte], vagyis a többlet válik mint – külvilágban megjelenő – tudattartalom megítélés tárgyává.)
          [65] A jog magatartási szabály, tilalom alá pedig mindig valamely külvilágba jutott, külvilágban érzékelhető magatartás eshet, illetve annak a tilalommal ellentétes tanúsítása, megvalósulása. A gondolat, a szólás, a vélemény viszont önmagában véve nem magatartás, ezért önmagában véve nem érheti tilalom. A külvilágba jutása után válhat megismerhetővé és vizsgálhatóvá, de csupán a külvilágba jutás általisága, mikéntje. A véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásának megnyilvánulása körülménytől függetlenül, önmagában véve – ellentétben a tettel – korlátozás alá nem eshet (cogitationis poenam nemo patitur). Beszélni, artikulálni akkor is lehet, ha nem szabad.
          [66] Tilalom alá eshet ugyanakkor a gyülekezés mint – értelemszerűen – külvilágbeli, „elhelyezkedő” magatartás, azaz mint tevőleges magatartás. A legitim gyülekezési tilalom magatartási tilalom. Ha a valahol ottlét, illetve annak mikéntje (csoportossága) tilos, az nem jelenti azt, hogy az oda eljuttatott gondolat, illetve a gondolat, vélemény odajuttatása is tilos (lenne). A gyülekezés kétségtelen többek egyidejű, valahol jelenlétét eleve feltételezi. A véleménynyilvánítás szabadságának mibenléte azonban természetszerűen nem függ, nem tehető függővé ilyen külsődlegességektől. Ám ha tilos az ottlét (illetve annak mikéntje), akkor az ottlét tilalma vonatkozásában közömbös, hogy „ott” mi történik. A tilalmazott ottlétet nem legitimálja visszafelé (nem közömbösíti, nem semlegesíti, nem rontja le) a véleménynyilvánítás szabadságának egyidejű jelenlétes gyakorlása, illetve arra hivatkozás.

          [67] 6. Vagyis a (szabálysértésként) megítélés tárgya egyértelműen nem a véleménynyilvánítás hanem (csupán) az ottlét, s ehhez képest a közlekedésben való, illetve az időszaki tilalom alá eső gyülekezés, gyülekezési tilalom alá eső gyülekezést megvalósító magatartás. (Megemlítem, hogy az ún. polgári engedetlenség esetében – álláspontom szerint – értelemszerűen fel sem merül, hogy a kifejtett cselekvőség ne lenne felróható, és szankcionálható.)
          [68] Lényeges tehát a különbség a magatartás (ami korlátozható) és a gondolat kifejeződése (ami szabad) között. A tett mindig többet mond a szónál.

          Budapest, 2022. január 25.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          az aláírásban akadályozott
          dr. Márki Zoltán
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Szabó Marcel alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [69] Az indítvány elutasításával az alábbiak miatt értettem egyet.
          [70] A „dudálós tüntetések” idején a Vr. 4. § (1) bekezdése általános jelleggel tiltotta a Gytv. hatálya alá tartozó gyűléseket, a járványveszélyre való tekintettel. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése (különösen az Indokolás [15] és [16] bekezdései) egyértelműen megindokolta, hogy a kérdéses rendezvény miért tartozott a Gytv. hatálya alá, miként azt is, hogy az indítványozót a bíróság miért tekintette szervezőnek (Indokolás [17]). Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény és az Abtv. rendelkezéseiből következően nem ténybíróság, ennek megfelelően a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak felülvizsgálata kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén {lásd például: 3485/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [22]}. E körben az Alkotmánybíróság éppen ezért kötve van az alapügyben megállapított tényálláshoz és bizonyítékokhoz.
          [71] Az Alkotmánybíróság abban az esetben állapíthatja meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét, ha az eljáró bíróságok nem ismerik fel az alapügy alapjogi jelentőségét, vagy pedig az eljáró bíróságok által választott jogértelmezés az Alaptörvény biztosította értelmezési tartományon kívül helyezkedik el. Ilyen körülményt az alkotmányjogi panasz nem valószínűsített: a Pesti Központi Kerületi Bíróság az alapügy alapjogi tartalmát felismerte, döntését pedig az Alaptörvény 28. cikke által kijelölt értelmezési tartomány keretein belül hozta meg.
          [72] Megítélésem szerint az indítványozó Pesti Központi Kerületi Bíróság által meghatározott magatartása a polgári engedetlenség körébe sorolható, azaz valamely érvényes és hatályos jogszabályi rendelkezés betartásával tudatosan szembehelyezkedett azért, hogy a véleményét ezzel is kifejtse valamely közügynek tekinthető kérdésben. Ahogyan az Alkotmánybíróság a 3086/2018. (III. 14.) AB határozatában rámutatott. „A véleményszabadság gyakorlásával megnyilvánult polgári engedetlenség demokratikus jogállami körülmények között nem szankcionálható. Ugyanakkor nem nyerhet mentesülést e jogellenes magatartás a jogkövetkezmények alól önmagában azon oknál fogva, hogy közügyeket (közpénzfelhasználást) bíráló véleményét ismertette a közigazgatási szervvel.” (Indokolás [38])
          [73] Abban az esetben, ha az indítványozót nem pusztán a tudatosan figyelmen kívül hagyott jogszabályi rendelkezés jogszabályban rögzített (és így az indítványozó számára is előzetesen megismerhető) következményei terhelték volna, hanem ezen túli, elrettentési célzatú szankció kiszabására is sor került volna vele szemben, az Alkotmánybíróságnak a támadott bírói döntést meg kellett volna semmisítenie. Ennek hiányában azonban a támadott bírói döntés megsemmisítése alkotmányosan nem volt indokolható.

          Budapest, 2022. január 25.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szabó Marcel
          alkotmánybíró helyett

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          05/06/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint aimed at establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling the ruling No. 6.Szk.15.213/2020/8 of the Central District Court of Pest (misdemeanour of breaching the rules of conduct laid down for the state of danger)
          Number of the Decision:
          .
          3049/2022. (II. 4.)
          Date of the decision:
          .
          01/25/2022
          Summary:
          The Constitutional Court rejected the petition aimed at establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling the challenged rulings of the Central District Court of Pest. In the case underlying the procedure, the petitioner published a pre-announced motorist protest as a public event on its social networking site in May 2020, during the general ban on assemblies ordered with account to the state of danger, where participants were invited to express their political opinions by sounding car horns in traffic. At the event, the police officers applied measures against the petitioner and then the offence authority imposed an infringement fine on the petitioner. The petitioner lodged an objection against the decision of the offence authority, following which the Central District Court of Pest, in the order challenged in the constitutional complaint, partly changed the infringement decision and reduced the fine. According to the petitioner's constitutional complaint, the proceeding court, without any constitutional justification, classified the right to freedom of expression, lawfully exercised under the restrictive measures adopted under the extraordinary legal regime, as an event falling within the scope of the right of assembly, which led to a violation of the petitioner's rights under the Fundamental Law. In its decision, the Constitutional Court explained that in the contested order, the court had assessed that the petitioner had announced the event as a public event for the purpose of expressing opinion on a public matter. The event had a purpose, agenda, location, start and end time, and the applicant coordinated the events on the spot, held a press conference, thus fulfilling his role as an organiser. Although the Fundamental Law does not directly provide a general division line between the constitutional scopes of the protection of the freedom of expression and the right to assembly, in the case at hand, it could not be established that the court had assessed any aspects in determining the assembly and the organisation of the assembly that would have violated the petitioner's rights under the Fundamental Law. Therefore, the Constitutional Court rejected the constitutional complaint. Justices Zoltán Márki, Ágnes Czine and Ildikó Marosi attached concurring reasonings to the decision.
          .
          .