A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.249/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.129/2019/6. számú végzése, továbbá a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Tüske Gábor ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben elsődlegesen a Kúria Kfv.I.35.249/2021/2. számú és a Kfv.V.35.129/2019/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó arra az esetre, ha az elsődleges kérelmét az Alkotmánybíróság nem találná megalapozottnak, másodlagosan az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított panaszában a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban írtak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] Az indítványozónál (az alapeljárásban: felperes) az adóhatóság 2006–2010. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az adóhatóság 2014. december 2-án kézbesített határozatával szemben az indítványozó keresettel élt. A Kúria döntése folytán megismételt eljárás során az elsőfokú adóhatóság 2008–2010. évekre vonatkozóan jelentős összegű adóhiány, ehhez kapcsolódóan adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte az indítványozót. A másodfokú adóhatóság az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[4] Az indítványozó a végleges döntéssel szemben benyújtott keresetében vitatta a belföldi illetőségét, az alperes joghatóságát, a bizonyítékok beszerzésének jogszerűségét, a tényállás megállapításának helyességét és a bevételeivel kapcsolatos ügyletek adójogi minősítését, emellett állította az adómegállapítási jog elévülését is. Megismételt eljárásban a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 101.K.27.884/2018/18. számú ítéletével a másodfokú határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – megsemmisítette, mert az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül az adóhatóság nem kiadmányozott és nem kézbesített joghatás kiváltására alkalmas határozatot. A bíróság értékelte az indítványozó keresetében megfogalmazott egyéb érveket is, azokat azonban nem találta megalapozottnak.
[5] A jogerős ítélet ellen az adóhatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a Kfv.V.35.129/2019/6. számú végzésével a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az elévülési idő számítására vonatkozó rendelkezéseket. Előírta, hogy az új eljárásban a bíróságnak a kereset megalapozottságáról annak figyelembevételével kell dönteni, hogy az adómegállapításhoz való jog 2008–2010. évekre az adóhatósági határozat meghozatalakor nem évült el.
[6] Az indítványozó a Kúria Kfv.V.35.129/2019/6. számú végzésének alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal élt. Az Alkotmánybíróság a panaszt a 3420/2020. (XI. 26.) AB végzésben (a továbbiakban: Abv.) visszautasította.
[7] Ezt követően a Debreceni Törvényszék 2021. március 31. napján kelt, 101.K.703.155/2020/9. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A döntés ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Nézete szerint a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása érdekében, a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége, továbbá a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés miatt indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása. Állítása szerint a jogerős döntés tévesen értékelt egy, az ügyhöz kapcsolódó ciprusi bírósági ítéletet, ezért indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését a ciprusi bírósági döntéssel kapcsolatban.
[8] A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását a Kfv.I.35.249/2021/2. számú döntésével megtagadta, mert a támadott ítélet meghozatalát megelőzően folyamatban volt eljárásban az indítványozó keresetét a belföldi illetőség, az alperes joghatósága, a bizonyítékok beszerzésének jogszerűsége, a tényállás megállapításának helyessége és a bevételeivel kapcsolatos ügyletek adójogi minősítése kapcsán az elsőfokú bíróság elutasította. Ezeket a megállapításokat az indítványozó korábban felülvizsgálati kérelemmel nem támadta, az elsőfokú ítélet ellen kizárólag az adóhatóság (alperes) terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet az elévülés megállapítása miatt. A Kúria Kfv.V.35.129/2019/6. számú hatályon kívül helyező végzésének rendelkező része pedig egyértelműen rögzítette, hogy a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott ítéleti rendelkezéseket nem érinti, az alperes felülvizsgálati kérelmére tekintettel csupán az elévüléssel kapcsolatos bírósági álláspontot értékelte. Ebből következik, hogy az új eljárás nem terjedhetett ki az indítványozó keresetének újabb, teljes körű felülvizsgálatára, az indítványozó felülvizsgálati kérelme olyan ítéleti rendelkezés felülvizsgálatára irányult és olyan kérdésben kérte a befogadhatóság engedélyezését, amely tekintetében a jogvita lezárult.
[9] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszában az indítványozó a Kúria Kfv.I.35.249/2021/2. számú végzésével kapcsolatban az Alaptörvény B) cikke, az R) cikk (1) és (2) bekezdése, a XV. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, a 28. cikke, valamint az uniós jogorvoslati jogának elvonása miatt az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) megsértésére hivatkozva állította a kúriai döntés alaptörvény-ellenességét.
[10] 3.1. Álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joga azért sérült, mert a Kúria a felülvizsgálat befogadását arra hivatkozva tagadta meg, hogy az előzményi eljárásban már véglegesen elbírálásra kerültek azok a kérdések – belföldi illetőség, alperes joghatósága, a bizonyítékok beszerzésének jogszerűsége, tényállás megállapításának helyessége, bizonyos bevételekkel kapcsolatos ügyletek adójogi minősítése – amelyek felülvizsgálatát kérte. Ez azért téves az indítványozó szerint, mert a Kúria a Kfv.V.35.129/2019/6. számú döntésében csak az elévülés kérdésével foglalkozott, az általa alapeljárásban felhozott érvekkel nem. Az indítványozó véleménye szerint nem lehet elvárni a pernyertes féltől azt, hogy egy számára kedvező jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati eljárást kezdeményezzen. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 101.K.27.884/2018/18. számú ítélete a támadott közigazgatási határozatot elévülés miatt megsemmisítette, s ezért az adott esetben ő nyilvánvalóan nem élhetett azzal a jogával, hogy a döntés felülvizsgálatát kérje azon érvei tekintetében, amelyeket a jogerős döntés nem talált megalapozottnak.
[11] Másrészt a jogorvoslati jog sérelme mellett és azon keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga is sérült, ennek részeként az indokolási kötelezettség hiányát állította. Véleménye szerint a kúriai végzés nem tartalmazza a releváns tényeket, így azok értékelésére sem került sor. Harmadrészt kifogásolta, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványának a Kúria nem tett eleget, e kérelmével a Kúria nem foglalkozott, s nem adott számot arról sem, hogy miért mellőzte annak teljesítését. Ez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, de egyben az uniós jogorvoslati jog elvonását is jelenti, így a Charta 47. cikke is sérült.
[12] A panasz az Alaptörvény R) cikk (1) és (2) bekezdésével, valamint a XV. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmaz.
[13] 3.2. A Kúria Kfv.I.35.249/2021/2. számú végzéséhez kapcsolódó másodlagos, az Abtv. 26. § (1) bekezdésén alapuló indítványelem szerint a Kp. 118. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésével, mert nem felel meg az Alaptörvény 28. cikkében rögzített értelmezési követelményeknek. Az indítványozó szerint a támadott „jogszabályban megjelölt feltételrendszer megfogalmazása nem alkalmas a jogorvoslati jog önkényes elvonhatóságának megakadályozására”, a Kúria a befogadási feltételeket szűken értelmezte, s figyelmen kívül hagyta, hogy a befogadásnak a jogegységesítő mellett jogorvoslati funkciója is van. A felülvizsgálati kérelemben viszont – tekintettel arra, hogy a jogegységesítés szükségessége az ügyben nem merült fel – csak a jogorvoslati funkcióval kapcsolatos befogadási okok kerültek megjelölésre, ezeket viszont a Kúria nem vizsgálta. Ebből következik, hogy az Alkotmánybíróságnak kell foglalkoznia a befogadhatóság kérdésével, mert különben olyan helyzet adódhat, hogy kizárólag a Kúria fogja értelmezni a jogszabályt.
[14] 3.3. Az indítványozó a Kúria Kfv.V.35.129/2019/6. számú döntésének alaptörvény-elleneségét is állította, egyben kérte e döntés megsemmisítését is. Az ugyanis egyetlen ítéleti rendelkezést tartalmazott, így az indítványozó jogorvoslati jogának korlátozását, elvonását eredményező részbeni hatályon kívül helyezésnek nem volt helye. Az indítványozó szerint az új eljárást elrendelő Kfv.V.35.129/2019/6. számú kúriai végzés jogszabálysértő módon, részben helyezte hatályon kívül az alapeljárásban hozott elsőfokú bírói határozatot, ezért ez a jogorvoslati jog kiszámíthatatlan, diszkriminatív elvonását és korlátozását valósítja meg.
[15] Az indítványozó a Kúria Kfv.V.35.129/2019/6. számú döntésével összefüggésben utalt arra is panaszában, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Kp. 121. § (1) bekezdését is támadni kívánja. Véleménye szerint a Kp. ezen rendelkezése értelmezési és alkalmazási bizonytalanságot teremt a részben történő hatályon kívül helyezés fogalmára, alkalmazási lehetőségére nézve, ezért sérti a jogorvoslathoz való jogot, ami a jogalkotó alkotmányos mulasztását veti fel. E panaszelemhez kapcsolódóan azonban nem terjesztett elő konkrét kérelmet az indítványozó.
II.
[16] 1. Az Alaptörvény érintett, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.
(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.”
„XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.”
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
„XXVIII. cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
„28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
[17] 2. A Kp. támadott rendelkezései:
„118. § [Döntés a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról]
(1) A Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
a) az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
aa) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
ab) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
ac) az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
ad) a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
b) a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés
miatt indokolt.”
III.
[18] 1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.
[19] 1.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetőleg 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Kúria Kfv.I.35.249/2021/2. számú, felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó döntését 2021. június 18-án vette át, e végzéssel szemben 2021. augusztus 10-én, határidőben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[20] A Kúria Kfv.V.35.129/2019/6. számú döntését az indítványozó jogi képviselői útján 2020. február 20-án és 2020. február 24-én vette át, ezért azok a panaszelemek, amelyek a Kúria ezen döntésével kapcsolatosak, határidőn túl érkeztek, így érdemi elbírálásra nem alkalmasak.
[21] Mindemellett az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a Kúria Kfv.V.35.129/2019/6. számú döntését is támadó, részbeni hatályon kívül helyezéssel kapcsolatos Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított, jogorvoslathoz való jog megsértését állító indítványelemet az Abv.-ben már vizsgálta, e vonatkozásban a bírói ítélet Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött. Az Abtv. 31. § (2) bekezdése értelmében, „[h]a egy ügyben alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanabban az ügyben érintett panaszos által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye”. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezen része, amellett, hogy elkésett, ítélt dolognak is minősül az Abtv. 31. § (2) bekezdésében írtak alapján.
[22] 1.2. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható {lásd például: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14], utóbb megerősítette 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [17]}. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. § (1) bekezdésére, illetőleg 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszát.
[23] 1.3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. Az itt meghatározott követelményeknek az alkotmányjogi panasz részben megfelel. Tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó e jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont, Abtv. 26. § (2) bekezdés], az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont], valamint kifejezett kérelmet tartalmaz a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[24] Mind az Abtv. 27. § (1) bekezdése, mind pedig az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont, Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont, Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó panaszában valamely Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozzon. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére az indítványozó által a jogállamiság megsértésére vonatkozó tartalommal nem alapítható alkotmányjogi panasz, mert az nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a B) cikk (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt csak két kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – vizsgálja érdemben {3033/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [7]}. Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá arra, hogy nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának az Alaptörvény R) cikk (1) és (2) bekezdése {3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]}, valamint az Alaptörvény 28. cikke {3159/2020. (V. 21.) AB végzés, Indokolás [17]}. Az Alkotmánybíróság ezért megállapítja, hogy a panasz ezen elemeiben nem teljesíti az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja, illetőleg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelményt. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetőleg az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszban megjelölt további alaptörvényi rendelkezések az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait tartalmazzák.
[25] Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban a panaszelem nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvelést arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra {lásd: 3080/2019. (IV. 17.) AB határozat, Indokolás [27]; Abv., Indokolás [14]}.
[26] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott a Charta megsértésére is. Az Alkotmánybíróság emlékeztet, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja, valamint az Abtv. 32. §-a alapján csak a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének a vizsgálatára terjed ki a hatásköre, és arra is csak az Abtv. 32. § (2) bekezdésében meghatározott indítványozói kör indítványára; bírói döntések nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára azonban nincs hatásköre {3252/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [17]}.
[27] 1.4. Az Alkotmánybíróság ezek után azt az indítványozói hivatkozást vizsgálta meg, miszerint a bíróság az indítványozó által előadott jogi érveket figyelmen kívül hagyva hozta meg a döntését, megsértve ezzel az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését.
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből kényszerítően nem következik a rendes jogorvoslati formákon felüli, egyéb jogorvoslati lehetőségek biztosítása {3045/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [11]; 3067/2015. (IV. 10.) AB végzés, Indokolás [20]}. Emellett az Alkotmánybíróság rögzítette azt is, hogy amennyiben jogalkotó mégis megteremtette a rendes jogorvoslaton felüli, valamely további jogorvoslat lehetőségét, abban az esetben ez a jogalkotói döntés e jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok számára olyan, az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó alkotmányos kötelezettséget is létrehozott, amely szerint jogalkalmazásuk során a jogalkotó által megnyitott jogorvoslat lehetősége az Alaptörvényből levezethető követelményeknek megfelelően, így hatékonyan és ténylegesen is érvényesüljön {6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [111]}.
[29] E körben az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a jelen esetben az indítványozó nem volt elzárva attól, hogy a jogorvoslati jogával éljen, ezt megtette többször is, a „valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás” {35/2013. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [16]} lehetősége az eljárás egészében biztosított volt.
[30] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított, a Kp. 118. § (1) bekezdésével összefüggő indítványelem tartalmát tekintve valójában jogalkotói mulasztás megállapítására irányul. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatának megfelelően nem alkalmas az indítvány érdemi elbírálásra, ha nem tartalmaz világos kérelmet az alkalmazandó jogkövetkezményre, vagy olyan jogkövetkezmény alkalmazását kéri – mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását –, amelynek indítványozására az indítványozó nem jogosult {3330/2017. (XII. 8.) AB végzés, Indokolás [19]–[20]; 3222/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az Abtv. 46. § (1)–(2) bekezdései a jogalkotói mulasztás megállapítását az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során hivatalból alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza, így annak indítványozására az indítványozó jelen ügyben sem jogosult.
[31] Másfelől az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességét állító indítványelem összefüggésben valójában nem a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét állítja, hanem annak egyedi ügyben történő téves értelmezését kifogásolja, ennek megfelelően ezen indítványrészben szereplő indokolás alkotmányjogilag nem értékelhető. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az alkotmányjogi panasz ezen elemeiben nem teljesíti az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja szerinti követelményt {3306/2021. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]}.
[32] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti indítványelem érdemi elbírálásra nem alkalmas.
[33] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[34] Az Alkotmánybíróság értékelése szerint a panasz kielégíti az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételt, mert felmerült annak az észszerű kételye, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványát képező indokolt bírói döntéshez való joggal nem összeegyeztethető az, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzés nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy az indítványozó kezdeményezte az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárását, és semmilyen indokát nem adta annak, hogy miért tartja azt szükségtelennek a Kúria {3040/2021. (II. 19.) AB határozat (továbbiakban: Abh1.), Indokolás [77]}.
[35] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa 2022. április 5-i tanácsülésén megállapította, hogy a Kúria Kfv.I.35.249/2021/2. számú döntésével összefüggésben az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító alkotmányjogi panasz a feltételeknek megfelel, ezért azt befogadta.
IV.
[36] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[37] 1. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy a tisztességes eljárás (fair trial) „olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes” {21/2020. (VIII. 4.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.), Indokolás [56]}.
[38] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének értelmezésével nevesíthetők a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmát kitöltő ún. részjogosítványok. Ezek különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás igazságossága (ami nem garantálja a döntés igazságosságát), a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, a törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és pártatlanság kívánalma, továbbá az észszerű időn belüli elbírálás. A szabály de facto nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a tisztességes eljárásnak az is, hogy biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége {26/2021. (VIII. 11.) AB határozat, Indokolás [32]; Abh2., Indokolás [57]}.
[39] 2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság áttekintette a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező, indokolt bírói döntéshez való joggal kapcsolatos gyakorlatát.
[40] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozat indokolásának [34] bekezdése rögzítette, hogy „az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. [...] Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket.” Ugyanebben a döntésében arra is rámutatott a testület, hogy „az indokolt hatósági döntéshez való jog semmiképpen sem jelentheti azt, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné” (Indokolás [31]). Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra is, hogy az említett határozatban kifejtetteket később számos ügy elbírálása során pontosította, kiegészítette, így az „[a]z alkotmánybírósági gyakorlat szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának nem minden egyes részletre, hanem az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie” {3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]}.
[41] 3. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben az előzetes döntéshozatal kezdeményezéssel összefüggésben is vizsgálta már az indokolt bírói döntéshez való jog egyes kérdéseit. Ezek alapján megállapította, hogy „[a]z előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése szakjogi kérdés (BH 2018.312., BH 2016.338.), de mint minden bírói döntésnek, meg kell felelnie az Alaptörvény követelményeinek. Az Alkotmánybíróság ezen eljárása körében sem működik szuperbíróságként, így az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szakjogi kérdéseiben nem foglal állást a korábban kialakított gyakorlatának megfelelően {26/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [60]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [44]; 26/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [28]}. Az Alkotmánybíróság »nem tekinti feladatának a bírósági jogalkalmazás felülvizsgálatát, csupán annak alkotmányos kereteinek betartását ellenőrzi« {23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [29]}” (Abh1., Indokolás [76]).
[42] A 26/2015. (VII. 21.) AB határozat arra is rámutatott, hogy felveti a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, ha az előzetes döntéshozatal kezdeményezésére az uniós jog alapján kötelezett fórum az erre irányuló kérelmet indokolás nélkül utasítja el. „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadóan – az eljáró bíróságnak függetlenül attól, hogy kötelezettnek minősült-e vagy sem, továbbá függetlenül attól, hogy helyt ad-e a kezdeményezésre irányuló kérelemnek, avagy sem, alakszerű döntést kell hoznia a kezdeményezésről, és azt legkésőbb az ügydöntő határozatban meg kell indokolnia. Az indítványozó peres fél ugyanis joggal számíthat arra, hogy az ügye kapcsán felmerült és annak eldöntése szempontjából releváns közösségi jogi probléma a Bíróság [EUB] elé kerül. Ennek elmaradása érdemi kihatással lehet a jogvita végeredményére, ezért a bíróság köteles megindokolni az indítvány elutasítását, mivel egyrészt ez garantálja, hogy megalapozott döntést hozott a kezdeményezés tárgyában, másrészt a peres fél innen ismerheti meg a döntés okát {26/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [60]}; ld. még 3208/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [36]–[37]}” (Abh1., Indokolás [77]).
[43] 4. Az Alkotmánybíróság döntéseiben arra is rámutatott, hogy „az egyes részjogosítványokból fakadó garanciákat mindig az adott eljárásfajta keretein belül vizsgálja. Az Alkotmánybíróság jellemzően az adott eljárás egészének a figyelembevételével értékeli, hogy az eljárás tisztességes volt-e. Az alkotmányossági vizsgálat során emellett nem lehet eltekinteni attól sem, hogy a tisztességes bírósági eljárásból fakadó követelmények nem ugyanazokat a garanciákat jelentik az egyes bírósági szakokban (például elsőfokú eljárás, rendes és rendkívüli jogorvoslati szak). Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárásból fakadó követelményeket mindig az adott eljárásfajta és eljárási szak sajátosságaihoz igazodóan értékeli.” {3305/2020. (VII. 24.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.), Indokolás [45]}
[44] Az alkotmányossági vizsgálat fókuszában az a kérdés áll, hogy az eljárás egésze szempontjából történt-e olyan beavatkozás, amely az eljárás tisztességtelenségét eredményezi. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza ezért: az eljárás egyes elemeinek törvénysértő volta önmagában nem eredményez szükségképpen alaptörvény-ellenességet, és – mivel eljárása során az Alkotmánybíróság előtt mércéül kizárólag az Alaptörvény áll –, csak alapos alkotmányjogi mérlegelés után dönthető el, hogy egyes szabálysértések, akár külön-külön, akár összességükben alaptörvény-ellenességhez vezettek-e {3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [50]; Abh3., Indokolás [51]}.
[45] 5. Az Alkotmánybíróság az előző pontokban írtakat a konkrét ügyre vetítve vizsgálta, hogy az a tény, miszerint az alapul fekvő ügyben a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy az indítványozó kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását, és az indokolás nem tért ki arra, hogy miért tartja azt szükségtelennek, olyan súlyú eljárási jellegű hiányosság-e, amely az adott esetben eléri az alaptörvény-ellenesség szintjét.
[46] Az Alkotmánybíróság a jelen üggyel összefüggésben is utal állandó gyakorlatára, miszerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően annak eldöntése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság a Kúria döntését nem bírálhatja felül {3207/2021. (V. 19.) AB végzés, Indokolás [25]}. Az Alkotmánybíróság tehát azt nem vizsgálhatta, hogy az indítványozó által megjelölt, az előzetes döntéshozatali eljárás szükségességét állító befogadási ok alapján a felülvizsgálati kérelem a Kp. 118. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel befogadható-e, mindössze azt vizsgálhatta, hogy a Kúriának a befogadást megtagadó végzése megfelel-e az alkotmányos követelményeknek. Az Alkotmánybíróság ugyanis „nem tekinti feladatának a bírósági jogalkalmazás felülvizsgálatát, csupán annak alkotmányos kereteinek betartását ellenőrzi” {23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [29]}.
[47] A fentiekben kifejtett szempontok mérlegelése körében az Alkotmánybíróság az alapügy következő sajátosságait emeli ki. A bírósági eljárás több mint hét éve zajlik, többszöri hatályon kívül helyezést követően, megismételt eljárásban született meg a jogerős döntés. Eddig nem vetődött fel az előzetes döntéshozatal szükségessége, az indítványozó ilyen tartalmú kérelmet nem terjesztett elő, holott módja lett volna rá; ráadásul nem egyszerűen egy elhúzódó eljárás végén kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását, hanem az eljárás egy olyan fázisában, amikor új tény vagy bizonyíték már nem, vagy csak korlátozottan terjeszthető elő.
[48] Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy az adott esetben a Kúria nem ügydöntő határozatot hozott, hanem a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról döntött. E végzés az ügy érdemét nem érintette, és ezért a Kúria az előzetes döntéshozatal szükségességét nem is vizsgálhatta.
[49] 6. Mindezek alapján az eljárás egészét tekintve az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria támadott végzése nem sérti az indítványozó Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében említett, tisztességes eljáráshoz való jogát, ezért az indítványt elutasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |