A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VIII.22.132/ 2011/7. számú ítélete, a Győri Törvényszék 1.Pf. 20.294/2011/3. számú ítélete, valamint a Győri Városi Bíróság P.22.852/2009/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó – jogi képviselője útján – alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege szerint az indítványozó azonnali hatállyal felmondta a tulajdonában álló földingatlanra vonatkozó haszonbérleti szerződést, majd a Győri Városi Bírósághoz benyújtott keresetével kérte a szerződés semmisségének megállapítását és a felmondás érvényességének megállapítását. Álláspontja szerint a bérleti díj mértéke és elszámolásának időpontja írásban nem került rögzítésre, így a szerződés lényeges tartalmára vonatkozó alaki hiba következtében a szerződés semmis.
[3] Az indítványozó keresetét a bíróság első- és másodfokon is elutasította, a másodfokú döntést a felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria hatályában fenntartotta. A bíróságok akként foglaltak állást, hogy a bérleti díj “20 kg búza/aranykorona” formában történő meghatározása jogszerű és nem érinti a szerződés érvényességét. Másrészt, a Kúria megerősítette a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy “[…] a szerződésekben a felek a haszonbér évi összege fizetésében egyeztek meg. Ezt támasztja alá a felek közti 2008. február 27-én kelt megállapodás, amely 2007. évre vonatkozóan rendezte a felek között a haszonbérleti díjat.”
[4] Az indítványozó álláspontja ezzel szemben az, hogy a haszonbérleti díj ilyen formában történő meghatározása éppen azért jogszerűtlen, mert abból nem állapítható meg, hogy a bérleti díj milyen időszakra vonatkozik, mikor válik lejárttá és követelhetővé a tartozás. Az indítványozó vitatja a bíróság jogértelmezését a haszonbérlet elszámolási időszakára nézve.
[5] Az indítványozó ezután fordult az Alkotmánybírósághoz, és – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, tehát alkotmányjogi panasz keretében – a Kúria haszonbérleti szerződés érvénytelenségének megállapítása és egyéb kérelmek tárgyában hozott Pfv.VIII.22.132/2011/7. számú ítéletének, valamint az első- és másodfokú határozatok megsemmisítését kérte. Indokolása szerint az ítélet sérti az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését, az I. cikk (1) és (2) bekezdését, a XXIII. cikkét, a XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[6] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A támadott kúriai ítélet kézbesítésére 2012. július 4-én került sor, a panaszt az elsőfokú bíróságnál augusztus 31-én – tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt 60 napos határidőn belül – terjesztették elő. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jár el [Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdés]. A kérelem az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeket teljesíti.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[8] Az Abtv. 27. §-a szerinti egyedi ügyben való érintettség megállapítható, az indítványozó a peres eljárás felperese. A támadott kúriai ítélet az ügy érdemében hozott, az eljárást befejező ítélet, amely ellen jogorvoslat nem állt rendelkezésre, ezért az Abtv. 27. § b) pontjának is eleget tesz a panasz.
[9] Az Abtv. 29. §-ában foglalt feltétellel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. A panasz pusztán az ügyben született bírósági ítéletek tartalmi kritikája, érvelése szerint a bíróság helytelenül értelmezte a haszonbérleti szerződés tartalmát, ezért hibás értelmezés révén vont le következtetést annak érvényességére vonatkozóan.
[10] Önmagában viszont az a tény, hogy az indítványozó a bíróság döntésének alapjául szolgáló jogértelmezést vitatja, nem ad alapot alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra.
[11] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz eljárásban is az Alaptörvény védelmében lép fel, az Alaptörvényben biztosított jogokat védi, elsődleges feladata nem a bírói jogalkalmazás minősítése.
[12] Mindezekből következően, mivel az indítványozó nem jelölt meg olyan, pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, melyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját, az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt feltételnek, s ezért nem befogadható. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. §-a és 56. § (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Abtv. 56. § (2) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja értelmében visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |