English
	Hungarian

Ügyszám: .	226/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 7/2001. (III. 14.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2001/114 .

A döntés kelte: Budapest, 03/13/2001 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  vizsgálata tárgyában – Dr. Bagi István és  Dr.  Kiss László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  az  állampolgári jogok  országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi  LIX.  törvény 29. § (1) bekezdése a) pontjának “államhatalmi,” szövegrésze, f) pontja, h) pontja alkotmányellenes,  ezért azokat 2001.  december  15.  napjával megsemmisíti. Az  1993.  évi  LIX. törvény 29. § (1) bekezdésének  hatályban maradó szövege a következő: “29. § (1) E törvény alkalmazásában hatóság: a) az államigazgatási feladatot ellátó szerv; b) az államigazgatási jogkörben eljáró egyéb szerv; c) a fegyveres erők; d) a rendőrség, a rendészeti szerv; e) a nemzetbiztonsági szolgálatok; f) g) a helyi önkormányzat; h).” 2.  Az  Alkotmánybíróság az állampolgári  jogok  országgyűlési biztosáról  szóló 1993. évi LIX. törvény 29. §  (1)  bekezdése egésze     alkotmányellenességének     megállapítására      és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I. Az  Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyek  közül az  egyik az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993.   évi  LIX.  törvény  (a  továbbiakban:  Obtv.)  29.   § (1)  bekezdése  a) pontjának, a másik a 29.  §  (1)  bekezdése egészének,    különösen    annak    f)    és    h)     pontjai alkotmányellenességét   állította.  Az   Alkotmánybíróság   az indítványokat egy eljárásban bírálta el. Az  egyik  indítványozó  kérte  az  Alkotmánybíróságtól,  hogy “alkotmányossági     szempontból     vizsgálja     meg      és alkotmányellenesség  címén semmisítse  meg”  az  Obtv.  29.  § (1)   bekezdése   a)  pontját,  mivel  e   pont   alapján   az országgyűlési  biztos  az  Országgyűlést,  mint   államhatalmi szervet is ellenőrzése alá vonta az elmúlt években és ez sérti az  Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését, amely szerint a Magyar Köztársaság   független,   demokratikus   jogállam;   valamint (2)  bekezdését,  miszerint  a  Magyar  Köztársaságban  minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Állítása szerint, mivel az Országgyűlés – az Alkotmány 19.  §- ának  (1)  bekezdése szerint – “államhatalmi és népképviseleti szerv”,  az  országgyűlési biztos fokról-fokra  kiterjesztette ellenőrzését   az  Országgyűlés  törvényeinek  alkotmányossági vizsgálatára is. Ez azonban sérti az Alkotmány 2.  §-ának  (1) és  (2) bekezdésében foglaltakat, így – szerinte – az említett törvény  29.  §  (1)  bekezdésének a)  pontja  alkotmányossági szempontból aggályosnak tűnik. A  másik  indítványozó  álláspontja szerint  az  Obtv.  29.  § (1)   bekezdése  a  Obtv.  által  használt  hatóság   fogalmat meghatározott  hatóságokra szűkíti  le,  s  ez  a  szűkítés  – véleménye szerint – sérti az Alkotmány 32/B. § (1) bekezdését, mivel  ez  az  alkotmányi  rendelkezés  nem  utal  a  törvényi szűkítés   lehetőségére,  hanem  minden   alkotmányos   joggal kapcsolatban tudomásra jutott visszássággal szembeni fellépést megenged.  Úgy gondolja, hogy az alkotmányos jogok megsértését a felsoroltakon kívül más hatóság is elkövetheti, s ezek ellen az  országgyűlési  biztos  az Obtv. szerint  –  az  alkotmányi rendelkezéssel  ellentétben  –  nem  léphet  fel.  Márpedig  – állítja – az Alkotmány 32/B. § (1) bekezdése nem szűkíti le  a vizsgálat  körét  a  hatóságok meghatározott  típusaira,  s  a szűkítésre  felhatalmazást sem ad. Kifejti  továbbá,  hogy  az Alkotmánybíróság   korábbi  határozataiban  megállapított,   a jogszabályok       kiszámíthatóságára,       egyértelműségére, világosságára  vonatkozó követelmények  sem  érvényesülnek  az Obtv.  29.  §  (1)  bekezdése, különösen az f)  és  h)  pontok tekintetében.                               II. Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt  döntését  a következő jogszabályi rendelkezésekre alapította: 1. Az Alkotmány értelmében: “2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam. (2)  A  Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé,  amely  a népszuverenitást   választott   képviselői   útján,   valamint közvetlenül gyakorolja.” “19.  §  (1)  A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi  és népképviseleti szerve az Országgyűlés.” “32/B.  §  (1) Az állampolgári jogok országgyűlési  biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott  visszásságokat  kivizsgálja  vagy  kivizsgáltassa,  és orvoslásuk  érdekében  általános  vagy  egyedi  intézkedéseket kezdeményezzen.” 2. Az Obtv. értelmében: “16.  §  (1)  Az  országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat,  ha megítélése szerint valamely hatóság [29. § (1) bek.],  illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt:  hatóság) eljárása,   ennek   során  hozott  határozata   (intézkedése), illetőleg  a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos  jogaival összefüggésben sérelem érte  vagy  ennek közvetlen  veszélye  áll fenn, feltéve, hogy  a  rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.” “29. § (1) E törvény alkalmazásában hatóság: a) az államhatalmi, államigazgatási feladatot ellátó szerv; b) az államigazgatási jogkörben eljáró egyéb szerv; c) a fegyveres erők; d) a rendőrség, a rendészeti szerv; e) a nemzetbiztonsági szolgálatok; f) az igazságügyi szerv – kivéve a bíróságot –; g) a helyi önkormányzat; h)  a  bíróságon  kívüli jogvitát kötelező  érvénnyel  eldöntő szerv.                              III. Az indítványok részben megalapozottak. 1. Mivel az indítványozók szerint az Obtv. 29. § (1) bekezdése általuk  megjelölt rendelkezéseiben adott törvényi szabályozás bizonytalan,  az  Alkotmánybíróság először  ebben  a  tárgyban végzett alkotmányossági vizsgálatot. Az   Alkotmánybíróság   eddigi  gyakorlatában   következetesen érvényre  juttatta  azt  az  elvet,  hogy  a  jogbiztonság   a jogállamiság nélkülözhetetlen eleme. A jogbiztonság az állam – s   elsősorban  a  jogalkotó  –  kötelességévé   teszi   annak biztosítását,  hogy  a jog egésze, egyes részterületei  és  az egyes  jogszabályok  is  világosak, egyértelműek,  működésüket tekintve  kiszámíthatóak és előreláthatóak  legyenek  a  norma címzettjei számára. 9/1992. (I. 30.) AB határozat,  ABH  1992. 59,  65. Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy  a világos,  érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom  a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság –   amely   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  deklarált jogállamiság  fontos eleme – megköveteli,  hogy  a  jogszabály szövege   értelmes   és   világos,   a   jogalkalmazás   során felismerhető normatartalmat hordozzon. 26/1992. (IV.  30.)  AB határozat,    ABH   1992.   135,   142.   Megállapította    az Alkotmánybíróság  azt  is: Ha pedig  egy  jogszabály  törvényi tényállása  túl  elvont,  túl általános,  akkor  a  jogszabály rendelkezése  a  jogalkalmazó belátása szerint  kiterjeszthető vagy   leszűkíthető.  Az  ilyen  szabály  lehetőséget   ad   a szubjektív  jogalkalmazói döntésre, a különböző  jogalkalmazók eltérő  gyakorlatára,  a jogegység hiányára.  Ez  csorbítja  a jogbiztonságot. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993. 607, 608. Elvi  éllel  mutatott rá az Alkotmánybíróság arra is,  hogy  a jogbiztonság   követelménye  nemcsak  a  jogi   szabályozással szemben  megfogalmazható  elvárásokat  jelenti,  hanem   ennél tágabb   jelentéstartalmat   is   hordoz.   Így   nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a jogbiztonság nem csupán az  egyes  normák egyértelműségét  követeli  meg,  de  az  egyes  jogintézmények működésének   kiszámíthatóságát  is.  9/1992.  (I.   30.)   AB határozat, ABH 1992. 59, 65. 2.    A   törvényhozó   az   indítványozók   által   megjelölt rendelkezésekben bizonytalan jogfogalmakkal határozta  meg  az állampolgári   jogok  országgyűlési  biztosainak   hatáskörébe tartozó  “hatóságokat”.  Ezáltal a hatalommegosztás  rendjében meghatározó helyet elfoglaló szervek között vált vitatottá  az állampolgári  jogok országgyűlési biztosának a  hatásköre,  az általa gyakorolható ellenőrzési jog terjedelme. 2.1.  Az  Obtv. 29. § (1) bekezdésének a) pontjában  megjelölt “államhatalmi” szerv kifejezés nem egyértelmű.  Ez  a  fogalom egy   már  meghaladott  államelméleti  felfogás  terméke,  mai alkotmányos   berendezkedésünk  leírására  kevésbé   alkalmas. Ugyanakkor  az  “államhatalmi szerv” kifejezés alkalmas  lehet arra,  hogy lefedje az államszervezet egészét. A közigazgatási szervek,  a  helyi  önkormányzatok,  sőt  a  bíróságok  és  az Országgyűlés    is   a   tág   értelemben   vett    közhatalom (“államhatalom”) szerveiként látják el a feladataikat. Az   Alkotmány  a  közhatalommal  rendelkező  állami   szervek feladatkörét  a  hatalommegosztás alkotmányos  követelményének szem  előtt  tartásával határozza meg.  A  hatalommegosztás  a közhatalmat  gyakorló szervek feladatköreinek szétválasztását, ugyanakkor  a közöttük fennálló kapcsolat rögzítését  jelenti. Az  Alkotmány  a legmagasabb szinten hozza létre, konstituálja az  alkotmányos  szerveket,  a konkrét  hatásköri  szabályokat általában külön törvények tartalmazzák. Az alkotmányos szervek működésének   kiszámíthatósága,  a   feladat-   és   hatásköri összeütközések kiküszöbölése alkotmányos érdek. Az Alkotmány 19. § (1) bekezdése értelmében az Országgyűlés  a Magyar  Köztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve.  Az  Obtv. 29.  §  (1) bekezdésének a) pontjában az “államhatalmi”  szerv kifejezés  használata  ezért bizonytalansághoz  vezet:  azt  a látszatot  kelti,  hogy az országgyűlési biztosok  hatáskörébe tartozik    az    Országgyűlés   közhatalmi    tevékenységének felülvizsgálata. Ezzel   szemben  az  országgyűlési  biztosok  az  Országgyűlés szervei.  Hatáskörük  az Országgyűlés közhatalmi  tevékenysége vizsgálatára,  így  az  Országgyűlés  által  alkotott   normák felülvizsgálatára nem terjedhet ki. 2.2.  Az  Obtv.  29.  §  (1) bekezdés  f)  pontjában  említett “igazságügyi”   szerv   fogalma  is   tisztázatlan:   gyakorta előfordul,   hogy   azt   az   igazságszolgáltatási    szervek szinonimájaként  értelmezik. Ezen  túlmenően  a  közjegyzőkről szóló  1991. évi XLI. törvény 1. § (4) bekezdése értelmében  a közjegyző  az állam igazságszolgáltató tevékenysége  részeként jogszolgáltató  hatósági tevékenységet  végez.  Megállapítható tehát,  hogy  ezt  a  fogalmat sem egyértelműen  használják  a jogszabályok és indokolásaik, ezért bizonytalan,  hogy  milyen szervek körét fogja át ez a fogalom. A szóhasználatból  fakadó bizonytalanság   sérti  az  alkotmányos  szervek   működésének kiszámíthatóságához,  a  feladat- és hatásköri  összeütközések kiküszöböléséhez fűződő alkotmányos érdeket. 2.3.  Az  Obtv.  29. § (1) bekezdésének h) pontjában  írt,  “a bíróságon  kívüli jogvitát kötelező érvénnyel  eldöntő  szerv” kifejezés tartalma homályos. Ilyen “szervnek” minősülhetnek az eseti   és  állandó  választottbíróságok  (például  a   Magyar Kereskedelmi    és   Iparkamara   mellett    működő    Állandó Választottbíróság   vagy  a  tőzsdei  választottbíróság)   is, amelyek  határozataival  szemben jogorvoslatnak  nincs  helye. Bizonyos    esetekben   kötelező   döntéseket   hozhatnak    a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény  18-37.  §-ai alapján  működő  békéltető testületek is. Az Obtv.  szövegéből nem  tűnik  ki  egyértelműen, hogy pontosan  milyen  szervekre terjed ki az országgyűlési biztosok vizsgálati jogköre. Mindezekre  figyelemmel  az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy   az   Obtv.  29.  §  (1)  bekezdése  a)   pontjának   az “államhatalmi”   szövegrésze,  valamint  f)   és   h)   pontja ellentétes  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  rögzített jogállamiság  alapértékét  képező jogbiztonság  elvével.  Erre tekintettel   az  Alkotmánybíróság  e  rendelkezéseket   2001. december 15. napjával megsemmisítette. 3.  Az  Alkotmánybíróság az indítványok vizsgálatakor  különös súllyal  mérlegelte  azt a körülményt,  hogy  az  állampolgári jogok  országgyűlési biztosa, általános helyettese, a  nemzeti és  etnikai  kisebbségi jogok biztosa, valamint az adatvédelmi biztos  alkotmányos  intézménye  fontos  szerepet  tölt  be  a végrehajtó  hatalom  ellenőrzésében,  az  állampolgárokat   az állammal  szemben megillető védelem megteremtésében. Működésük folyamatosságának fenntartása alkotmányos érdek. 4.  Ami  az Obtv. 29. § (1) bekezdésének az Alkotmány 32/B.  § (1)    bekezdésébe    ütközésének    kérdését    illeti,    az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy míg az Alkotmány  32/B.  § (1)  bekezdése az országgyűlési biztos feladatkörét  határozza meg,  addig  az  Obtv.  29. § (1) bekezdése  azon  hatóságokat sorolja fel eredeti módon, melyek eljárásának vizsgálatára  az országgyűlési   biztos  tevékenysége  konkrétan   kiterjedhet, vagyis tevékenységük szervi hatályát szabályozza. Az Alkotmány 32/B.  § (1) bekezdése semmiféle hatóságfogalmat nem ad, ezért azt  az  Obtv. 29. § (1) bekezdése nem is szűkítheti. Mivel  a két  érintett  rendelkezés tárgya eltér, ezért e rendelkezések kollíziója kizárt. Az az indítványozói felvetés, miszerint  az Obtv. 29. § (1) bekezdése alkotmányellenesen szűkíti le azt  a hatósági  kört,  melyre  az országgyűlési  biztos  vizsgálatát kiterjesztheti, nyilvánvalóan téves. Minderre  tekintettel  az Alkotmánybíróság az Obtv. 29. § (1) bekezdésének az  Alkotmány 32/B.    §    (1)    bekezdésébe   ütközése   miatti    teljes megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 5.  Az  Alkotmánybíróság e határozatának a  Magyar  Közlönyben való  közzétételét  az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.                        Dr. Németh János                   az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály     alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                     Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva     alkotmánybíró                             alkotmánybíró Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye                                 1  Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézménye – alkotmányos  intézményként  –  fontos  szerepet  tölt   be   a végrehajtó  hatalom  ellenőrzésében,  az  állampolgárokat   az állammal  szemben megillető védelem megteremtésében. Működésük folyamatosságának   fenntartása  valóban  alkotmányos   érdek. Kiemelkedő  alkotmányossági  érdek  azonban  az  is,  hogy   a demokratikus     jogállam    hatalommegosztási    rendszerében elhelyezkedő  szervek  helyét, a közöttük  lévő  kapcsolatokat világos,  egyértelmű törvényi normák jelöljék ki. Ez  utóbbiak hiánya  vagy  hiányos  volta ezt az  alapvető  alkotmányossági érdeket veszélyezteti. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróságnak is  –  valamennyi  “hatóság”  tekintetében  egyformán  szigorú mércét  kell  alkalmaznia az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésébe ütköző    bizonytalan,   félreérthető   fogalom-meghatározások vizsgálatakor. Az  Alkotmánybíróság az alkotmányvédelmi (itt: az állampolgári jogok     országgyűlési    biztosának    intézményét     védő) kötelezettségének  – álláspontom szerint –  valamennyi  elemre egyforma  szigorúsággal elvégzett vizsgálattal és azzal  tehet eleget,  hogy  elegendő  időt biztosít  az  Obtv.  29.  §  (1) bekezdésének  egészét  érintő új,  minden  “hatóságot”  átfogó ellentmondásmentes jogi normák megalkotásához. 2.  Nem  tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe a  törvényen belüli    ellentmondások    feloldása,    és    ugyanígy     a törvényszövegezés  hiányosságai miatti értelmezési  nehézségek tisztázása sem. Mindebből ugyanakkor nem következik  az,  hogy ilyen   esetekben  az  Alkotmánybíróság  mindössze  a  passzív szemlélő szerepére lenne kárhoztatva. Ellenkezőleg: amikor  az ilyen  ellentmondások alkotmányossági kérdéseket vetnek fel  – és    leggyakrabban   a   jogbiztonság    sérelmét    –,    az Alkotmánybíróságnak – megfelelő indítvány  esetén  –  el  kell járnia. Az  ilyen eljárása során alkalmazott mércét különösen  magasra kell  helyeznie akkor, ha a jogbizonytalanság által előidézett értelmezési  vita  alkotmányos  szervek  jogállását  (itt:  az állampolgári  jogok  országgyűlési  biztosának  a  hatáskörét) érinti,  s amely továbbhatásában előidézője lehet annak,  hogy az  egyik  állami  szerv akadályozhatja a másikat  alkotmányos feladatainak ellátásában. A    hatóságnak    minősülő   állami   szervek   értelmezéssel megállapítható  körének  megvonásánál  a  jelen   esetben   az Alkotmánybíróság valójában kettős mércét alkalmazott: az egyik csoportnál  [Obtv. 29. § (1) bekezdés a) pontja “államhatalmi” részénél,  az  f)  pontjánál, a h) pontjánál]  a  jogbiztonság sérelmét állapította meg, míg a “maradékról”, [Obtv. 29. § (1) bekezdés a) pontjának “államigazgatási” része, b), c), d), e), g)  pontjai tekintetében] annak ellenére hallgatott,  hogy  az egyik  indítvány azokra is kiterjedt, hiszen az  Obtv.  teljes 29.   §   (1)  bekezdésének  tartalmát  kérte  alkotmányossági szempontból megvizsgálni. A többségi határozat tehát  nem  “az indítványozók által megjelölt rendelkezésekre”,  hanem  csupán azok töredékére terjedt ki. Hangsúlyozza  a  többségi határozat: “Az  Alkotmánybíróság  az indítványok  vizsgálatakor különös súllyal  mérlegelte  azt  a körülményt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési  biztosa, általános  helyettese, a nemzeti és etnikai  kisebbségi  jogok biztosa, valamint az adatvédelmi biztos alkotmányos intézménye fontos  szerepet  tölt be a végrehajtó hatalom ellenőrzésében, az  állampolgárokat  az  állammal  szemben  megillető  védelem megteremtésében. Működésük fenntartása alkotmányos érdek.” Álláspontom   szerint   e   “működés   folyamatosságát”    nem veszélyeztette  volna az, ha az Alkotmánybíróság  a  megkímélt rendelkezések tekintetében is hasonló szigorral járt volna el, ahogyan  azt  az Obtv. 29. § (1) bekezdésének  a),  f)  és  h) pontjai esetében tette. Ha ugyanis pro futuro – elegendő  időt hagyva  – mindazokat a rendelkezéseket megsemmisítette  volna, amelyeket   most  megkímélt,  (de  amelyeknek  az  értelmezése szerintem  ugyanolyan  bizonytalanságot  idéz  elő,   mint   a megsemmisítetteké),  úgy feltehetően ez az  eljárása  még  nem veszélyeztette  volna  a  szóban forgó  alkotmányos  intézmény működésének folyamatosságát. 3.   Álláspontom   szerint  tehát  a   megkímélt   “hatóságok” értelmezése  semmivel sem jelent könnyebb feladatot  az  Obtv. 29.  §  (1)  bekezdése  részben megsemmisített  a)  pontjában, illetőleg  a  teljesen megsemmisített f) és h)  pontjában  írt hatóságok  mibenlétének meghatározása terén,  mint  az  összes többi – hatályában fenntartott – “hatóság” esetében. A törvényhozó által megjelölt három szerv (államhatalmi szerv, államigazgatási   feladatot  ellátó   szerv,   államigazgatási jogkörben  eljáró egyéb szerv) jelentős részben  lefedheti  az egész  államszervezetet. Kétségtelen ugyanis, hogy a fegyveres erők, a rendészeti szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok  is részei    az    államigazgatásnak,    de    mindenképpen    az államigazgatási feladatot (is)ellátó szervek körébe tartoznak. Az igazságügyi szervek, illetőleg a helyi önkormányzatok is  a –   tágabb   értelemben  vett  –  közhatalom  (“államhatalom”) szerveiként  látják  el  feladataikat.  Az  Obtv.  29.  §  (1) bekezdésének   a)  és  b)  pontjában  említett   államhatalmi, államigazgatási feladatot ellátó és államigazgatási  jogkörben eljáró egyéb szervek köre tehát nem értelmezhető egyértelműen, azok  egyenként  is  nehezen feltárható tartalmúak,  illetőleg nagyobb részt át is fedik egymást. Bizonytalan  (vagy  éppen,  hogy  többértelmű)  a  “rendészeti szerv”  megjelölés  is. Minthogy a törvényhozó  a  rendőrséget külön  is említi, itt nyilvánvalóan az azon kívüli, rendészeti feladatokat  ellátó szervekről van szó. Kérdés  azonban,  hogy mely   egyéb   szervek   minősülnek   rendészeti   szerveknek. Bizonytalan  az  is, hogy a helyi önkormányzat egészében  vagy csak    bizonyos   hatáskörei   gyakorlása   során   minősül-e hatóságnak. A helyi önkormányzás a választópolgárok  közössége által  valósul  meg: erre is kiterjed-e az állampolgári  jogok országgyűlési biztosának hatásköre, vagy csak az önkormányzati hatósági   jogkörben,   illetőleg   államigazgatási   hatósági jogkörben hozott határozatokra? Ez a homályosság – álláspontom szerint – az Obtv. szervi hatályt megállapító rendelkezéseinek fogalomhasználatában    olyan    súlyú     jogbizonytalanságot eredményez, amely nyilvánvalóan ütközik az Alkotmány 2. §  (1) bekezdésében  foglalt rendelkezésbe. A “szervi  hatály”  ilyen módon  történt  megállapítása  következtében  az  állampolgári jogok   országgyűlési  biztosa  a  vizsgálandó  szervek  körét illetően   olyan  széleskörű  –  szabad  belátáson  nyugvó   – mérlegelési lehetőséggel rendelkezik, amely önmagában is sérti a jogbiztonságot. Ez  a  sérelem  pedig  –  lévén szó  egyazon  törvény  egyazon rendelkezésén belül előforduló ellentmondásokról,  értelmezési nehézségekről  –  olyan  súlyú, amely  önmagában  is  elegendő lehetett  volna ahhoz, hogy azt az Alkotmánybíróság  –  eddigi gyakorlatának megfelelően – az Alkotmány 2. § (1)  bekezdésére tekintettel  alkotmányellenesnek minősítse  és  megsemmisítse. “Az  ugyanazon  törvényen  belüli  ellentétes  szabályozás   – különösen,  ha  az a címzettek, az érintettek, a  kötelezettek eltérő  körére vonatkozik – már olyan fokú jogbizonytalanságot jelent,  amely alkotmányellenes.” [21/1993. (IV. 2.)  AB  hat. ABH 1993, 180]. Budapest, 2001. március 13.                                                Dr. Kiss László                                                  alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:                                                Dr. Bagi István                                                  alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The legal certainity of Article 29 of the Act on the Parliamentary Commissioner for Civil Rights
Number of the Decision: .	7/2001. (III. 14.)
Date of the decision: .	03/13/2001
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2001-1-003?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.