A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálata tárgyában – Dr. Bagi István és Dr. Kiss
László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az állampolgári
jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény
29. § (1) bekezdése
a) pontjának “államhatalmi,” szövegrésze,
f) pontja,
h) pontja
alkotmányellenes, ezért azokat 2001. december 15. napjával
megsemmisíti.
Az 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdésének hatályban
maradó szövege a következő:
“29. § (1) E törvény alkalmazásában hatóság:
a) az államigazgatási feladatot ellátó szerv;
b) az államigazgatási jogkörben eljáró egyéb szerv;
c) a fegyveres erők;
d) a rendőrség, a rendészeti szerv;
e) a nemzetbiztonsági szolgálatok;
f)
g) a helyi önkormányzat;
h).”
2. Az Alkotmánybíróság az állampolgári jogok országgyűlési
biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdése
egésze alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyek közül
az egyik az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló
1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 29. §
(1) bekezdése a) pontjának, a másik a 29. § (1) bekezdése
egészének, különösen annak f) és h) pontjai
alkotmányellenességét állította. Az Alkotmánybíróság az
indítványokat egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy
“alkotmányossági szempontból vizsgálja meg és
alkotmányellenesség címén semmisítse meg” az Obtv. 29. §
(1) bekezdése a) pontját, mivel e pont alapján az
országgyűlési biztos az Országgyűlést, mint államhatalmi
szervet is ellenőrzése alá vonta az elmúlt években és ez sérti
az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését, amely szerint a Magyar
Köztársaság független, demokratikus jogállam; valamint
(2) bekezdését, miszerint a Magyar Köztársaságban minden
hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői
útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
Állítása szerint, mivel az Országgyűlés – az Alkotmány 19. §-
ának (1) bekezdése szerint – “államhatalmi és népképviseleti
szerv”, az országgyűlési biztos fokról-fokra kiterjesztette
ellenőrzését az Országgyűlés törvényeinek alkotmányossági
vizsgálatára is. Ez azonban sérti az Alkotmány 2. §-ának (1)
és (2) bekezdésében foglaltakat, így – szerinte – az említett
törvény 29. § (1) bekezdésének a) pontja alkotmányossági
szempontból aggályosnak tűnik.
A másik indítványozó álláspontja szerint az Obtv. 29. §
(1) bekezdése a Obtv. által használt hatóság fogalmat
meghatározott hatóságokra szűkíti le, s ez a szűkítés –
véleménye szerint – sérti az Alkotmány 32/B. § (1) bekezdését,
mivel ez az alkotmányi rendelkezés nem utal a törvényi
szűkítés lehetőségére, hanem minden alkotmányos joggal
kapcsolatban tudomásra jutott visszássággal szembeni fellépést
megenged. Úgy gondolja, hogy az alkotmányos jogok megsértését
a felsoroltakon kívül más hatóság is elkövetheti, s ezek ellen
az országgyűlési biztos az Obtv. szerint – az alkotmányi
rendelkezéssel ellentétben – nem léphet fel. Márpedig –
állítja – az Alkotmány 32/B. § (1) bekezdése nem szűkíti le a
vizsgálat körét a hatóságok meghatározott típusaira, s a
szűkítésre felhatalmazást sem ad. Kifejti továbbá, hogy az
Alkotmánybíróság korábbi határozataiban megállapított, a
jogszabályok kiszámíthatóságára, egyértelműségére,
világosságára vonatkozó követelmények sem érvényesülnek az
Obtv. 29. § (1) bekezdése, különösen az f) és h) pontok
tekintetében.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a
következő jogszabályi rendelkezésekre alapította:
1. Az Alkotmány értelmében:
“2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a
népszuverenitást választott képviselői útján, valamint
közvetlenül gyakorolja.”
“19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és
népképviseleti szerve az Országgyűlés.”
“32/B. § (1) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának
feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására
jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és
orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket
kezdeményezzen.”
2. Az Obtv. értelmében:
“16. § (1) Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha
megítélése szerint valamely hatóság [29. § (1) bek.], illetve
közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság)
eljárása, ennek során hozott határozata (intézkedése),
illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében
alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek
közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre
álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette,
illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.”
“29. § (1) E törvény alkalmazásában hatóság:
a) az államhatalmi, államigazgatási feladatot ellátó szerv;
b) az államigazgatási jogkörben eljáró egyéb szerv;
c) a fegyveres erők;
d) a rendőrség, a rendészeti szerv;
e) a nemzetbiztonsági szolgálatok;
f) az igazságügyi szerv – kivéve a bíróságot –;
g) a helyi önkormányzat;
h) a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő
szerv.
III.
Az indítványok részben megalapozottak.
1. Mivel az indítványozók szerint az Obtv. 29. § (1) bekezdése
általuk megjelölt rendelkezéseiben adott törvényi szabályozás
bizonytalan, az Alkotmánybíróság először ebben a tárgyban
végzett alkotmányossági vizsgálatot.
Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában következetesen
érvényre juttatta azt az elvet, hogy a jogbiztonság a
jogállamiság nélkülözhetetlen eleme. A jogbiztonság az állam –
s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak
biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az
egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket
tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma
címzettjei számára. 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992.
59, 65. Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a
világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a
normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság
– amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált
jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály
szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során
felismerhető normatartalmat hordozzon. 26/1992. (IV. 30.) AB
határozat, ABH 1992. 135, 142. Megállapította az
Alkotmánybíróság azt is: Ha pedig egy jogszabály törvényi
tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály
rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető
vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a
szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók
eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a
jogbiztonságot. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993. 607, 608.
Elvi éllel mutatott rá az Alkotmánybíróság arra is, hogy a
jogbiztonság követelménye nemcsak a jogi szabályozással
szemben megfogalmazható elvárásokat jelenti, hanem ennél
tágabb jelentéstartalmat is hordoz. Így nyomatékosan
hangsúlyozta, hogy a jogbiztonság nem csupán az egyes normák
egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények
működésének kiszámíthatóságát is. 9/1992. (I. 30.) AB
határozat, ABH 1992. 59, 65.
2. A törvényhozó az indítványozók által megjelölt
rendelkezésekben bizonytalan jogfogalmakkal határozta meg az
állampolgári jogok országgyűlési biztosainak hatáskörébe
tartozó “hatóságokat”. Ezáltal a hatalommegosztás rendjében
meghatározó helyet elfoglaló szervek között vált vitatottá az
állampolgári jogok országgyűlési biztosának a hatásköre, az
általa gyakorolható ellenőrzési jog terjedelme.
2.1. Az Obtv. 29. § (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt
“államhatalmi” szerv kifejezés nem egyértelmű. Ez a fogalom
egy már meghaladott államelméleti felfogás terméke, mai
alkotmányos berendezkedésünk leírására kevésbé alkalmas.
Ugyanakkor az “államhatalmi szerv” kifejezés alkalmas lehet
arra, hogy lefedje az államszervezet egészét. A közigazgatási
szervek, a helyi önkormányzatok, sőt a bíróságok és az
Országgyűlés is a tág értelemben vett közhatalom
(“államhatalom”) szerveiként látják el a feladataikat.
Az Alkotmány a közhatalommal rendelkező állami szervek
feladatkörét a hatalommegosztás alkotmányos követelményének
szem előtt tartásával határozza meg. A hatalommegosztás a
közhatalmat gyakorló szervek feladatköreinek szétválasztását,
ugyanakkor a közöttük fennálló kapcsolat rögzítését jelenti.
Az Alkotmány a legmagasabb szinten hozza létre, konstituálja
az alkotmányos szerveket, a konkrét hatásköri szabályokat
általában külön törvények tartalmazzák. Az alkotmányos szervek
működésének kiszámíthatósága, a feladat- és hatásköri
összeütközések kiküszöbölése alkotmányos érdek.
Az Alkotmány 19. § (1) bekezdése értelmében az Országgyűlés a
Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve. Az Obtv.
29. § (1) bekezdésének a) pontjában az “államhatalmi” szerv
kifejezés használata ezért bizonytalansághoz vezet: azt a
látszatot kelti, hogy az országgyűlési biztosok hatáskörébe
tartozik az Országgyűlés közhatalmi tevékenységének
felülvizsgálata.
Ezzel szemben az országgyűlési biztosok az Országgyűlés
szervei. Hatáskörük az Országgyűlés közhatalmi tevékenysége
vizsgálatára, így az Országgyűlés által alkotott normák
felülvizsgálatára nem terjedhet ki.
2.2. Az Obtv. 29. § (1) bekezdés f) pontjában említett
“igazságügyi” szerv fogalma is tisztázatlan: gyakorta
előfordul, hogy azt az igazságszolgáltatási szervek
szinonimájaként értelmezik. Ezen túlmenően a közjegyzőkről
szóló 1991. évi XLI. törvény 1. § (4) bekezdése értelmében a
közjegyző az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként
jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. Megállapítható
tehát, hogy ezt a fogalmat sem egyértelműen használják a
jogszabályok és indokolásaik, ezért bizonytalan, hogy milyen
szervek körét fogja át ez a fogalom. A szóhasználatból fakadó
bizonytalanság sérti az alkotmányos szervek működésének
kiszámíthatóságához, a feladat- és hatásköri összeütközések
kiküszöböléséhez fűződő alkotmányos érdeket.
2.3. Az Obtv. 29. § (1) bekezdésének h) pontjában írt, “a
bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv”
kifejezés tartalma homályos. Ilyen “szervnek” minősülhetnek az
eseti és állandó választottbíróságok (például a Magyar
Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó
Választottbíróság vagy a tőzsdei választottbíróság) is,
amelyek határozataival szemben jogorvoslatnak nincs helye.
Bizonyos esetekben kötelező döntéseket hozhatnak a
fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 18-37. §-ai
alapján működő békéltető testületek is. Az Obtv. szövegéből
nem tűnik ki egyértelműen, hogy pontosan milyen szervekre
terjed ki az országgyűlési biztosok vizsgálati jogköre.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította,
hogy az Obtv. 29. § (1) bekezdése a) pontjának az
“államhatalmi” szövegrésze, valamint f) és h) pontja
ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített
jogállamiság alapértékét képező jogbiztonság elvével. Erre
tekintettel az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket 2001.
december 15. napjával megsemmisítette.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványok vizsgálatakor különös
súllyal mérlegelte azt a körülményt, hogy az állampolgári
jogok országgyűlési biztosa, általános helyettese, a nemzeti
és etnikai kisebbségi jogok biztosa, valamint az adatvédelmi
biztos alkotmányos intézménye fontos szerepet tölt be a
végrehajtó hatalom ellenőrzésében, az állampolgárokat az
állammal szemben megillető védelem megteremtésében. Működésük
folyamatosságának fenntartása alkotmányos érdek.
4. Ami az Obtv. 29. § (1) bekezdésének az Alkotmány 32/B. §
(1) bekezdésébe ütközésének kérdését illeti, az
Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy míg az Alkotmány 32/B. §
(1) bekezdése az országgyűlési biztos feladatkörét határozza
meg, addig az Obtv. 29. § (1) bekezdése azon hatóságokat
sorolja fel eredeti módon, melyek eljárásának vizsgálatára az
országgyűlési biztos tevékenysége konkrétan kiterjedhet,
vagyis tevékenységük szervi hatályát szabályozza. Az Alkotmány
32/B. § (1) bekezdése semmiféle hatóságfogalmat nem ad, ezért
azt az Obtv. 29. § (1) bekezdése nem is szűkítheti. Mivel a
két érintett rendelkezés tárgya eltér, ezért e rendelkezések
kollíziója kizárt. Az az indítványozói felvetés, miszerint az
Obtv. 29. § (1) bekezdése alkotmányellenesen szűkíti le azt a
hatósági kört, melyre az országgyűlési biztos vizsgálatát
kiterjesztheti, nyilvánvalóan téves. Minderre tekintettel az
Alkotmánybíróság az Obtv. 29. § (1) bekezdésének az Alkotmány
32/B. § (1) bekezdésébe ütközése miatti teljes
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben
való közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi
XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó Dr. Erdei Árpád
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Strausz János Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye
1 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézménye –
alkotmányos intézményként – fontos szerepet tölt be a
végrehajtó hatalom ellenőrzésében, az állampolgárokat az
állammal szemben megillető védelem megteremtésében. Működésük
folyamatosságának fenntartása valóban alkotmányos érdek.
Kiemelkedő alkotmányossági érdek azonban az is, hogy a
demokratikus jogállam hatalommegosztási rendszerében
elhelyezkedő szervek helyét, a közöttük lévő kapcsolatokat
világos, egyértelmű törvényi normák jelöljék ki. Ez utóbbiak
hiánya vagy hiányos volta ezt az alapvető alkotmányossági
érdeket veszélyezteti. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróságnak
is – valamennyi “hatóság” tekintetében egyformán szigorú
mércét kell alkalmaznia az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe
ütköző bizonytalan, félreérthető fogalom-meghatározások
vizsgálatakor.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelmi (itt: az állampolgári
jogok országgyűlési biztosának intézményét védő)
kötelezettségének – álláspontom szerint – valamennyi elemre
egyforma szigorúsággal elvégzett vizsgálattal és azzal tehet
eleget, hogy elegendő időt biztosít az Obtv. 29. § (1)
bekezdésének egészét érintő új, minden “hatóságot” átfogó
ellentmondásmentes jogi normák megalkotásához.
2. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe a törvényen
belüli ellentmondások feloldása, és ugyanígy a
törvényszövegezés hiányosságai miatti értelmezési nehézségek
tisztázása sem. Mindebből ugyanakkor nem következik az, hogy
ilyen esetekben az Alkotmánybíróság mindössze a passzív
szemlélő szerepére lenne kárhoztatva. Ellenkezőleg: amikor az
ilyen ellentmondások alkotmányossági kérdéseket vetnek fel –
és leggyakrabban a jogbiztonság sérelmét –, az
Alkotmánybíróságnak – megfelelő indítvány esetén – el kell
járnia.
Az ilyen eljárása során alkalmazott mércét különösen magasra
kell helyeznie akkor, ha a jogbizonytalanság által előidézett
értelmezési vita alkotmányos szervek jogállását (itt: az
állampolgári jogok országgyűlési biztosának a hatáskörét)
érinti, s amely továbbhatásában előidézője lehet annak, hogy
az egyik állami szerv akadályozhatja a másikat alkotmányos
feladatainak ellátásában.
A hatóságnak minősülő állami szervek értelmezéssel
megállapítható körének megvonásánál a jelen esetben az
Alkotmánybíróság valójában kettős mércét alkalmazott: az egyik
csoportnál [Obtv. 29. § (1) bekezdés a) pontja “államhatalmi”
részénél, az f) pontjánál, a h) pontjánál] a jogbiztonság
sérelmét állapította meg, míg a “maradékról”, [Obtv. 29. § (1)
bekezdés a) pontjának “államigazgatási” része, b), c), d), e),
g) pontjai tekintetében] annak ellenére hallgatott, hogy az
egyik indítvány azokra is kiterjedt, hiszen az Obtv. teljes
29. § (1) bekezdésének tartalmát kérte alkotmányossági
szempontból megvizsgálni. A többségi határozat tehát nem “az
indítványozók által megjelölt rendelkezésekre”, hanem csupán
azok töredékére terjedt ki.
Hangsúlyozza a többségi határozat: “Az Alkotmánybíróság az
indítványok vizsgálatakor különös súllyal mérlegelte azt a
körülményt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa,
általános helyettese, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok
biztosa, valamint az adatvédelmi biztos alkotmányos intézménye
fontos szerepet tölt be a végrehajtó hatalom ellenőrzésében,
az állampolgárokat az állammal szemben megillető védelem
megteremtésében. Működésük fenntartása alkotmányos érdek.”
Álláspontom szerint e “működés folyamatosságát” nem
veszélyeztette volna az, ha az Alkotmánybíróság a megkímélt
rendelkezések tekintetében is hasonló szigorral járt volna el,
ahogyan azt az Obtv. 29. § (1) bekezdésének a), f) és h)
pontjai esetében tette. Ha ugyanis pro futuro – elegendő időt
hagyva – mindazokat a rendelkezéseket megsemmisítette volna,
amelyeket most megkímélt, (de amelyeknek az értelmezése
szerintem ugyanolyan bizonytalanságot idéz elő, mint a
megsemmisítetteké), úgy feltehetően ez az eljárása még nem
veszélyeztette volna a szóban forgó alkotmányos intézmény
működésének folyamatosságát.
3. Álláspontom szerint tehát a megkímélt “hatóságok”
értelmezése semmivel sem jelent könnyebb feladatot az Obtv.
29. § (1) bekezdése részben megsemmisített a) pontjában,
illetőleg a teljesen megsemmisített f) és h) pontjában írt
hatóságok mibenlétének meghatározása terén, mint az összes
többi – hatályában fenntartott – “hatóság” esetében.
A törvényhozó által megjelölt három szerv (államhatalmi szerv,
államigazgatási feladatot ellátó szerv, államigazgatási
jogkörben eljáró egyéb szerv) jelentős részben lefedheti az
egész államszervezetet. Kétségtelen ugyanis, hogy a fegyveres
erők, a rendészeti szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok is
részei az államigazgatásnak, de mindenképpen az
államigazgatási feladatot (is)ellátó szervek körébe tartoznak.
Az igazságügyi szervek, illetőleg a helyi önkormányzatok is a
– tágabb értelemben vett – közhatalom (“államhatalom”)
szerveiként látják el feladataikat. Az Obtv. 29. § (1)
bekezdésének a) és b) pontjában említett államhatalmi,
államigazgatási feladatot ellátó és államigazgatási jogkörben
eljáró egyéb szervek köre tehát nem értelmezhető egyértelműen,
azok egyenként is nehezen feltárható tartalmúak, illetőleg
nagyobb részt át is fedik egymást.
Bizonytalan (vagy éppen, hogy többértelmű) a “rendészeti
szerv” megjelölés is. Minthogy a törvényhozó a rendőrséget
külön is említi, itt nyilvánvalóan az azon kívüli, rendészeti
feladatokat ellátó szervekről van szó. Kérdés azonban, hogy
mely egyéb szervek minősülnek rendészeti szerveknek.
Bizonytalan az is, hogy a helyi önkormányzat egészében vagy
csak bizonyos hatáskörei gyakorlása során minősül-e
hatóságnak. A helyi önkormányzás a választópolgárok közössége
által valósul meg: erre is kiterjed-e az állampolgári jogok
országgyűlési biztosának hatásköre, vagy csak az önkormányzati
hatósági jogkörben, illetőleg államigazgatási hatósági
jogkörben hozott határozatokra? Ez a homályosság – álláspontom
szerint – az Obtv. szervi hatályt megállapító rendelkezéseinek
fogalomhasználatában olyan súlyú jogbizonytalanságot
eredményez, amely nyilvánvalóan ütközik az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében foglalt rendelkezésbe. A “szervi hatály” ilyen
módon történt megállapítása következtében az állampolgári
jogok országgyűlési biztosa a vizsgálandó szervek körét
illetően olyan széleskörű – szabad belátáson nyugvó –
mérlegelési lehetőséggel rendelkezik, amely önmagában is sérti
a jogbiztonságot.
Ez a sérelem pedig – lévén szó egyazon törvény egyazon
rendelkezésén belül előforduló ellentmondásokról, értelmezési
nehézségekről – olyan súlyú, amely önmagában is elegendő
lehetett volna ahhoz, hogy azt az Alkotmánybíróság – eddigi
gyakorlatának megfelelően – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére
tekintettel alkotmányellenesnek minősítse és megsemmisítse.
“Az ugyanazon törvényen belüli ellentétes szabályozás –
különösen, ha az a címzettek, az érintettek, a kötelezettek
eltérő körére vonatkozik – már olyan fokú jogbizonytalanságot
jelent, amely alkotmányellenes.” [21/1993. (IV. 2.) AB hat.
ABH 1993, 180].
Budapest, 2001. március 13.
Dr. Kiss László
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom:
Dr. Bagi István
alkotmánybíró
. |