Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00369/2013
Első irat érkezett: 02/28/2013
.
Az ügy tárgya: a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.66/2012/5. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/08/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján a Gyulai Törvényszék gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perben hozott 2.Pf.25.66/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérelmezte.
Álláspontja szerint az ítélet - mely elutasította a gyermekelhelyezés megváltoztatása, vagyis a gyermek nála történő elhelyezése iránti keresetét - sérti a jogállamiság elvét, mert a bíróság téves tényállást állapított meg, és abból helytelen jogi következtetéseket vont le. A tisztességes eljáráshoz való jogát és a jogorvoslathoz való jogát sérti, hogy a bíróság nem vette figyelembe a fellebbezésben előadottakat. Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet következtében a gyermeket ért alapjogi sérelem közvetetten az indítványozó alapjogait is sérti. Véleménye szerint az ítélet következtében sérül a gyermeknek adandó nevelés megválasztásához való joga..
.
Támadott jogi aktus:
    Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.66/2012/5. számú ítélete
    Orosházi Városi Bíróság 7.P.20.027/2012/27. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (5) bekezdés
XVI. cikk (1)-(3) bekezdés
XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés
28. cikk

.
A döntés száma: 3173/2013. (IX. 17.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2205
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: határozott kérelem (mint az indítvánnyal szembeni követelmény)
.
A döntés kelte: Budapest, 09/10/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.09.10 15:00:00 2. öttagú tanács
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 2.Pf. 25.666/2012/5. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az egyedi ügy felperese (a továbbiakban: indítványozó), valamint az egyedi ügy alperese élettársi kapcsolatából 2004. június 2-án született gyermekük. A felek élettársi kapcsolata 2008. október 6-án megszakadt oly módon, hogy az egyedi ügy alperese a volt közös lakásból elköltözött a gyermekkel. Az Orosházi Városi Bíróság 2009-ben a gyermeket az egyedi ügy alperesénél helyezte el, az indítványozót pedig gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A Békés Megyei Bíróság az indítványozó fellebbezési kérelmét elutasította. Később mindkét fél bejelentést tett az Orosházi Városi Gyámhivatalnál (a továbbiakban: gyámhivatal), melyben a másik fél magatartását kifogásolták. Az egyedi ügy alperese 2010-ben előadta, hogy az indítványozó befolyásolja a gyermeket a kapcsolattartásban. A gyámhivatal ekkor megszüntette az eljárást. Az indítványozó 2011-ben előadta, hogy a gyermek több ízben nem ment el a kapcsolattartásra, és ellenségesen viselkedett vele. A gyámhivatal szakvéleményt kért az igazságügyi pszichológustól, melyben megállapításra került, hogy a gyermek az apjával felszabadult, vidám, igyekszik vele szoros, mély kapcsolatot kialakítani, de az anya rejtett (időnként nyílt) elvárásai miatt az anyai akaratnak veti alá magát, ami fokozott szorongást vált ki. Emellett a szakértői vélemény arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek érdekét a kiterjesztett kapcsolattartás szolgálná. A felek e megállapításokat elfogadták, a gyámhivatal az indítványozót kérelmére tájékoztatta a perindítási lehetőségeiről, érdemi döntést pedig nem hozott az ügyben. Az indítványozó ezután gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti keresettel fordult az Orosházi Városi Bírósághoz (a továbbiakban: elsőfokú bíróság). Keresetlevelében előadta, hogy az egyedi ügy alperese nem gondoskodik megfelelően a gyermekről, egyebek között hagyta felügyelet nélkül sétálni a vasúti sínek mellett, betegen vitte iskolába, élettársa pedig kést dobált a jelenlétében, valamint életveszélyes fenyegetéseket tartalmazó kijelentéseket tett az indítványozóra nézve. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások, a szakértői vélemények, valamint az iskolai vélemény alapján elutasította a keresetet, mert megítélése szerint nem következett be a körülményeknek a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 72/A. § (2) bekezdésében megjelölt lényeges megváltozása. Ítéletét az indítványozó fellebbezésére a Gyulai Törvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság) helyben hagyta.

[2] 2. Az indítványozó 2013. február 12-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Panaszát 2013. április 17-én hiánypótlásra való felhívásra kiegészítette. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság részben tévesen állapította meg a tényállást, és az abból levont jogi következtetés sem helytálló, melyet mindazonáltal a másodfokú bíróság megerősített. Megítélése szerint az indokolás okszerűtlen, sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, milyen traumát él át a gyermek az anya élettársának magatartása következtében, és nem adják indokát annak, miként gondoskodhat az egyedi ügy alperese megfelelően a gyermekről az indítványozó által ismertetett mulasztások tükrében. Álláspontja szerint ezen eljárás ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (5) bekezdésével, valamint 28. cikkével, emellett sérti az indítványozónak az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésében, illetve XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, valamint a gyermeknek az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogait.

[3] 3. Az Abtv. 51. § (1) bekezdés e) pontja értelmében az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó ugyan megjelöli, hogy a támadott ítélet mely részeit tartja az Alaptörvénnyel ellentétesnek, ezen okfejtése ugyanakkor nem terjed túl a bizonyítékok számára kedvezőtlen értékelésének kritikájánál. Az indítványozó állításával ellentétben az elsőfokú bíróságnak a másodfokú bíróság által helyben hagyott ítéleti indokolása részletesen foglalkozik az indítványozó által is hivatkozott bizonyítási eszközökkel, valamint azok jelentőségének értékelésével. Önmagában az a tény, hogy a bíróság meghatározott bizonyítási eszközöknek – jelen esetben az elsőfokú bíróság által kirendelt, illetve meghallgatott szakértők szakértői véleményének, illetve tanúvallomásának – nagyobb bizonyító erőt tulajdonít másoknál – jelen esetben az indítványozó állításánál, valamint az általa megjelölt tanúk tanúvallomásánál –, nem eredményezi az Alaptörvény rendelkezéseinek sérelmét, e mérlegelés felülbírálása nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ugyancsak nem az Alkotmánybíróság hatásköre a bíróságok helyett megítélni, milyen mértékű változások merítik ki a Csjt. 72/A. § (2) bekezdésében foglaltakat, és indokolják a gyermekelhelyezés megváltoztatását.

[4] 4. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) és h) pontjai alapján visszautasította.
      Dr. Balogh Elemér s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Paczolay Péter s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      02/28/2013
      .
      Number of the Decision:
      .
      3173/2013. (IX. 17.)
      Date of the decision:
      .
      09/10/2013
      .
      .