A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a
következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Balatonvilágos Község Önkormányzat
Képviselőtestületének Balatonvilágos Község Általános Rendezési
Tervéről szóló 3/1993. (V. 25.) számú rendeletének 12. §-a és
melléklete alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtett
álláspontja szerint a tulajdonát képező ingatlan a
balatonvilágosi önkormányzat 11/1993. (VII. 17.) számú
rendeletével elfogadott Általános Rendezési Tervének (a
továbbiakban: ÁRT) szöveges részében foglaltak szerint nem
minősül erdőterületnek, az ÁRT mellékletét képező
térképszelvény értelmében azonban teljes terjedelmében véderdő
területen fekszik.
Az ingatlanon egy konténerépület került elhelyezésre. A
felállítást követően a polgármesteri hivatal jegyzője az
indítványozót arra kötelezte, hogy nyújtson be fennmaradási
engedély iránti kérelmet, majd a kérelmet elutasította, és az
indítványozót kötelezte a konténerépület elbontására és
elszállítására.
A fennmaradási engedély elutasításának alapja az volt, hogy a
konténerépület az ÁRT szerinti véderdőterületen került
elhelyezésre, ahol kizárólag a 2/1986. (II.27) ÉVM rendelettel
közzétett Országos Építési Szabályzat (a továbbiakban: OÉSZ)
szerinti építmények helyezhetők el, és a konténerépület
átalakítással sem tehető a jogszabály előírásainak megfelelően
szabályossá.
A döntést minden fellebviteli fórum, így a Legfelsőbb Bíróság
is jóváhagyta, megállapítva, hogy az ÁRT szöveges- és térkép
része együtt értelmezve, egyértelműen rendelkezik az ingatlan
véderdő besorolásáról.
2. Az indítványozó szerint ingatlanának véderdő besorolása
sérti a jogállamiság és ennek lényeges elemét képező
jogbiztonság elvét, mivel az ÁRT szöveges része és a
mellékletet képező térképszelvény egymásnak ellentmond, ezzel
kiszámíthatatlanná téve a jogalkalmazást.
A tulajdonhoz való jog sérelmének megállapítását is kéri az
indítványozó, mert véleménye szerint a tulajdonjog gyakorlásába
történő állami beavatkozásnak az őt érintő esetben nincs
ésszerű indoka.
Az indítványozó szerint az ingatlan teljes kiterjedésére
vonatkozó véderdő besorolása sérti a hátrányos megkülönböztetés
tilalmát is, mivel az állítása szerint azonos jellegű
szomszédos telkek nem esnek azonos besorolás alá az ÁRT-ben.
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az
indítványozó által megjelölt és csatolt önkormányzati rendelet
száma valójában 3/1993. (V. 25.), ezért a vizsgálat során a
helyes számozást vette figyelembe.
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az
alkotmányjogi panasz megfelel az Alkotmánybíróságról szóló
1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában
foglaltaknak, ezért azt érdemben bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során az alábbi
jogszabályokra volt figyelemmel:
1. A Magyar Köztársaság Alkotmánya:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való
jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az OÉSZ indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„42. § (4) A területen – a 11. § és a 15. § rendelkezéseinek
keretei között, a 12. §-ban említetteken túlmenően -
a) az erdő rendeltetésének megfelelő építmények,
b) szolgálati lakó- és szállásépületek, biztonsági okból
szükséges őrházak (erdészház stb.) és ezek melléképületei,
melléképítményei,
c) közösségi vadászházak,
d) közlekedési és szállítási építmények, továbbá
e) termékvezetékek
helyezhetők el.”
3. Az ÁRT indítvánnyal támadott rendelkezései:
„12. § (1) Zöldterület a település belterületének állandóan
növényzettel fedett közhasználatú része, mely a szabályozási
terven közparkként (KP) lett leszabályozva.
(2) A szabályozási tervben jelölt zöldterületeket más
rendeltetésszerű területté átminősíteni, csak az ált. rend.
terv módosításával lehet.
(3) Közparkban kizárólag az OÉSZ 41. § szerinti építmények
helyezhetők el.
(4) Zöldterületeket az alábbi helyen és rendeltetéssel kell
kialakítani és fenntartani:
– Petőfi u. és Mészöly G. sétány mentén kialakult park
sétány
– Csók I. sétány mentén kialakult sétány
– Vadrózsa u. és Lehel u. között tervezett pihenő,
játszópark
– Panoráma kilátó és az Iskola utca között kialakult park
ill. sétány
– Iskola u. és a Harkály köz között tervezett közpark
– Dózsa Gy. út elején tervezett közpark (belterületbe
vonással)
– József Al. u. 51. meglévő játszópark
– B.aligai állomás előtt kialakult közpark, erdős terület
– Kölcsey F. u. végén tervezett kis játszópark
– Rákóczi és Zrínyi utak K-i oldalán kialakult sétány,
pihenő zöldfelületekkel
– Club Aliga Üdülő területén belül kialakult parti strand
és egyéb parkterületek
– Strand területek: Zrínyi u. 28-31, Csokonai u. 4-6.
– Partalja u. előtti feltöltés csak az előkészítendő
környezetvédelmi hatástanulmány függvényében valósítható
meg.
– Kinizsi utca eleje, kapcsolódva a Dózsa GY. úti
lakótelephez
(5) Erdőterület a belterületnek a szabályozási tervben erdőként
(E, VE) leszabályozott része. Az erdőként jelölt területen más
területfelhasználási egységet kialakítani csak az á.r.t.
módosításával lehet.
(6) Erdőterületeket az alábbi helyeken kell kialakítani, ill.
fenntartani:
– Magaspart környezetében kialakult, földtani szempontból
védett erdős területek: vasútvonal két oldalán, Club
Aliga Üdülő területén belül, Szélső utca Ny-i oldalán
– Kölcsey u. Ny-i oldalán kialakult erdős területek.
(7) Erdőterületen kizárólag az OÉSZ 42. § szerinti építmények
helyezhetők el.
(8) Területigényes zöldfelületi jellegű intézmények (strand,
sportpálya, kemping, temető) felsorolását a 10. § /5/ pont
tartalmazza.
(9) A parti sávban lévő egyes magántelkeken, ill. vállalati
üdülők telkén belül vz-vel jelölt területeken építési tilalom
érvényesítendő, amely a teleknek csak a zöldfelülettel borított
része lehet (nem kisajátításra javasolt területek).”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában
megállapította: „A jogállam nélkülözhetetlen eleme a
jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a
jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog
egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is
világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és
előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” (ABH 1992,
59, 65.)
Az ÁRT 12. § (5) bekezdése rendelkezik arról, hogy a
mellékletben az E., VE. jelzéssel ellátott terület erdőterület.
Az ÁRT mellékletét képező térképen az indítványozó ingatlana
VE. jelzéssel ellátott területen fekszik.
Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ÁRT
szöveges része és a mellékletet képező térképszelvény
egyértelműen, világosan szabályozza a településen az
erdőterületet, és jelzi, hogy az indítványozó ingatlana
erdőterületen, VE. jelzéssel ellátott véderdőterületen fekszik.
Nincs tehát ellentmondás a jogszabály egyes részei között.
2. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „az alapjogként védett
tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és
magánjogi korlátokkal együtt kell érteni.” [64/1993. (XII. 22.)
AB határozat, ABH 1993, 373, 380.]
„Föld tulajdonjogából fakadóan senkinek sincs alanyi joga arra,
hogy a tulajdonában álló földterületen építkezzen, építés
céljára földjéből építési telket alakítson. Az építéshez való
jog csak az alkotmányos jogszabályi előírásoknak megfelelően
beépíthetővé nyilvánított építési területek tulajdonosait
illeti meg alanyi jogosultságként. E területek tulajdonosai is
csak az építési szabályok előírásainak megfelelően
gyakorolhatják e jogukat. Nem tekinthető a tulajdonhoz való jog
alkotmányellenes korlátozásának, ha egy jogszabály a beépített
területek növelésének megakadályozása érdekében olyan
területekre ír elő telekalakítási és építési tilalmat, amelyek
a jog korábbi előírásai szerint sem voltak beépíthetőek.”
[13/1998. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1998, 429, 434.]
Az indítványozó erdőtulajdonos, tulajdonát erdőként szerezte,
és az erdőtulajdonhoz fűződő tulajdoni jogosítványok illetik
meg, melyeket zavartalanul gyakorolhat. Ebből következően az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó
tulajdonhoz való joga nem sérült a szabályozásból fakadóan.
3. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az
Alkotmány 70/A. §-ban foglalt rendelkezése a „jogalanyok
közötti olyan alkotmányos indok nélküli megkülönböztetést
tiltja, melynek következtében egyes jogalanyok hátrányos
helyzetbe kerülnek.” (632/B/2002. AB határozat, ABK 2004.
február, 120.)
Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás
lényeges eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása,
jogaik és kötelezettségeik meghatározása. [21/1990. (X. 4.) AB
határozat, ABH 1990, 73, 78.] Nem lehet viszont hátrányos
megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás
eltérő jogalanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket
(881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477., 191/B/1992. AB
határozat, ABH 1992, 592, 593.).
Az indítványhoz csatolt erdészeti szakvélemény szerint „a
helyszínt bejárva ilyen, mint a kérdéses házrész, ahol az
erdősűrűség közel 100%-os, nem található.”
Az önkormányzati rendelet az eltérő adottságokkal rendelkező
területeket eltérő módon szabályozta, az egymás közelében lévő
telkek eltérő besorolása tehát ésszerű indokon nyugszik.
Az indítványozó engedély nélkül építkezett, az illetékes
hatóság ezért utasította el a fennmaradási engedély iránti
kérelmét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ügyben
eljáró bíróság ítélete nem alapul alkotmányellenes
jogszabályon.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt
elutasította.
Dr. Bihari Mihály Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István
előadó alkománybíró
. |