English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01931/2020
Első irat érkezett: 11/17/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.VII.21.621/2019/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (megbízási szerződés azonnali hatályú felmondása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/31/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.VII.21.621/2019/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó engedményezési szerződés alapján kártérítés iránt indított pert az alperes vállalkozás ellen. Az indítványozó jogelődje - egy ügyvédi iroda - tartós ügyvédi megbízási szerződést kötött az alperes vállalkozással, melyben korlátozták a felmondás jogát. Az alperes később súlyos bizalomvesztésre hivatkozva azonnali hatállyal felmondta a szerződést, a felperes azonban ezt nem fogadta el, azt rendes felmondásként értékelte, arra hivatkozva, hogy az nem valós, világos, illetve okszerű, és ezért kártérítési keresetet nyújtott be az elmaradt ügyvédi megbízási díj, a késedelmi kamatok és elmaradt haszon, mint kártérítés megfizetésére. Az elsőfokon eljáró XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság ítéletében a keresetet részben alaposnak találta. A felek fellebbezése útján eljáró Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az alperes által a felperesnek fizetendő összeget leszállította, egyébként az ítéletet a releváns részekben helybenhagyta. Az alperes által kérelmezett felülvizsgálati eljárásban a Kúria Pfv.VII.21.621/2019/3. számú ítéletében a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét e körben megváltoztatta, és az indítványozó keresetét teljes egészében elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogait, mert a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, iratellenesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes jogszerűen mondta fel a szerződést azonnali hatállyal..
.
Indítványozó:
    Dr. Koller Mihály Dávid
Támadott jogi aktus:
    A Kúria Pfv.VII.21.621/2019/3. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1931_2_2020_Indkieg_anonim.pdfIV_1931_2_2020_Indkieg_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3430/2021. (X. 25.) AB végzés
    .
    Az ABH 2021 tárgymutatója: jogorvoslathoz való jog; bizonyítékok felülmérlegelése
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/05/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.10.05 15:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3430_2021 AB végzés.pdf3430_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.21.621/2019/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.21.621/2019/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a bírói döntés ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárásban megállapított tényállás szerint az alperes gazdasági társaság mint megbízó, valamint az indítványozó (peres eljárásban: felperes) jogelődje mint megbízott ­között 2012. január 1. napján határozatlan idejű ügyvédi megbízási szerződés jött létre, amelyet az alperes 2015. október 21-én azonnali hatállyal felmondott. Az indítványozó jogelődje 2015. december 30. napján az indítványozóra engedményezte a megbízási szerződésből eredő, álláspontja szerint az alperessel szemben fennálló 1 106 129 Ft összegű megbízási díj, valamint 18 900 000 Ft összegű kártérítés követelését.
      [3] A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a 2018. február 8-án kelt, 8.P.XXI.20.779/2017/40/I. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 10 287 000 Ft-ot és ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában egyrészt megállapította, hogy a szerződést bármelyik fél jogosult volt a naptári év végére hat hónapos felmondási idő betartásával írásban felmondani, így hat hónapra járhat a megbízottnak a megbízási díj; másrészt rögzítette, hogy az ügyvédi megbízási szerződés felmondással szűnt meg, így a felek kötelesek egymással elszámolni.
      [4] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. június 6-án kelt, 57.Pf.638.646/2018/12. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy leszállította az alperes marasztalását 8 100 000 Ft tőkére és annak késedelmi kamataira.
      [5] Ítéletének indokolásában a megbízási szerződés felmondásának kérdésében rögzítette, hogy az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) felmondáskor hatályos 24. § (2) bekezdése a megbízó részére azonnali hatályú felmondási jogot engedett, azonban a 24. § (3) bekezdése szerint folyamatos megbízási jogviszony esetén a felek ettől eltérően rendelkezhetnek. Ennek megfelelően a perbeli megbízási szerződésben a felek akként rendelkeztek, hogy bármelyik fél felmondhatja írásban a szerződést az adott naptári év végére, legalább hat hónapos felmondási idővel. A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy az indítványozó jognyilatkozata, miszerint részéről is súlyos bizalomvesztés alakult ki a megbízó irányában és ő sem kívánja a továbbiakban a megbízási szerződés fenntartását, nem értelmezhető kiterjesztően, így nem állapítható meg annak alapján, hogy közös megegyezéssel, azonnali hatállyal hozzájárult volna a szerződés megszűnéséhez. A másodfokú bíróság szerint az alperes és az indítványozó jogelődje közötti levelezésből kiragadott részletek nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az indítványozó jogelődjének szerződésellenes magatartása alapot adhatott volna valamilyen törvényi rendelkezés alapján az azonnali hatályú felmondásra.
      [6] Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria a 2020. szeptember 22-én kelt, Pfv.VII.21.621/2019/3. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét e körben megváltoztatta, és az indítványozó keresetét teljes egészében elutasította.
      [7] A Kúria az azonnali hatályú felmondás jogszerűségével összefüggésben megállapította egyrészt, hogy a felek nem zárták ki az azonnali hatályú felmondást a megbízási szerződésben, az indítványozó is csupán ennek megalapozottságát vitatta. A Kúria ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) és az Ütv. 24. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a megbízási szerződésben a felek kifejezetten nem zárják ki az azonnali hatályú felmondás lehetőségét, a szerződés akkor is felmondható azonnali hatállyal – a feltételek fennállása esetén – ha a folyamatos megbízási jogviszonyra figyelemmel egyébként korlátozták a felmondás jogát (BH2006. 81.).
      [8] A Kúria ezt követően az vizsgálta, helytállóan hivatkozott-e az alperes a per során és a felülvizsgálati kérelemben is arra, hogy a felmondásban nevesített bizalomvesztés a felmondási okként megalapozta annak jogszerűségét, mert egyrészt valós, másrészt elégséges okként szolgált az azonnali hatályú felmondáshoz. A Kúria ebben a körben találta megalapozottnak a felülvizsgálati kérelmet az alábbiak miatt. A Kúria szerint a bizalomvesztésre való hivatkozás – további konkrét körülmények tényszerű leírása, ismertetése hiányában is, valamint szerződésszegés hiányában is – megalapozzák az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét, feltéve, hogy az valós alapokon nyugszik, amit a másik fél (felperes) vitatása esetén az erre hivatkozó alperesnek kell bizonyítania (BH2012. 221., BH2007. 86.). A Kúria szerint az alperes által a felülvizsgálati kérelemben is nyomatékosan hangsúlyozott 27/A/17. szám alatti levélből kitűnik, hogy az indítványozó jogelődjének az alperes képviseletét ténylegesen ellátó tagja és az alperes ügyvezetője között feszült, ellenséges volt a viszony, amiből okszerűen következik az indítványozó jogelődje és az alperes közötti viszony megromlása, ami kölcsönös bizalmatlanság kialakulásához is vezetett. Ezt a meghallgatatott tanú vallomása is alátámasztotta. A Kúria emellett döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felmondásra adott válaszlevelében az indítványozó jogelődje maga is úgy nyilatkozott, hogy a részükről is súlyos bizalomvesztés alakult ki, aminek következtében az ügyvédi megbízási szerződés fenntartását maguk sem kívánják. E nyilatkozat nem minősül a szerződés közös megegyezéssel való megszüntetésébe beleegyezésnek, azonban a felmondásban állított bizalomvesztést, illetve annak kölcsönös jellegét egyértelműen alátámasztja. Mindezekből következően az alperes alapos felmondási ok alapján mondta fel azonnali hatállyal a megbízási szerződést, ezért a régi Ptk. 483. § (3) bekezdése, illetve az 1/2014. PJE határozat értelmében változatlanul irányadó 3/2006. PJE határozat értelmében az alperesnek nem áll fenn kártérítési felelőssége az indítványozóval szemben, az indítványozó kártérítési igénye ezért nem megalapozott.

      [9] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.21.621/2019/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
      [10] Az indítványozó a pertörténet bemutatását követően a bírói döntés alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére [helyesen: XXVIII. cikk (1) bekezdésére] és XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapította. Az indítványozó két összefüggésben hivatkozott a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére: egyrészt az indokolási kötelezettséggel, másrészt a bizonyítékok értékelésével összefüggésben. Álláspontja szerint a Kúria ítéletének a 7. oldal (37), (38) és 8. oldal (39) bekezdéseiben foglalt indokolása nem felel meg a tisztességes bírósági eljárás azon alkotmányos követelményének, hogy a bírói döntések indokainak objektíveknek és átláthatóknak kell lenniük. Ezen túlmenően azt is kifogásolta, hogy a Kúria a bizonyítékokat felülmérlegelte.
      Az indítványozó a jogorvoslathoz való jog sérelmét arra hivatkozással állította, hogy a Kúria úgy mérlegelte felül az eljáró bíróságok döntését, hogy azt csak a jogorvoslattal már nem támadható ítéletből ismerhette meg, így nem volt lehetősége jogi álláspontját előadni és bizonyítási indítványait megtenni.

      [11] Az indítványozó az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívására kiegészítette indítványát.
      [12] Ezúttal már az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben – az Alkotmánybíróság döntéseire hivatkozással – előadta, hogy a Kúria, bár nem olyan kérdésben döntött, ami korábban nem merült fel, de új, korábban nem értékelt bizonyítékot tekintett ügydöntőnek és ez alapján döntötte el az ügyet. Az indítványozó indítvány kiegészítésében – a jogorvoslathoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog összefüggésére hivatkozva – abban látta a jogorvoslathoz való jog sérelmét, hogy nem volt lehetősége érdemben reagálni a fenti bizonyítékra. Álláspontja szerint a Kúriának, amennyiben a felülvizsgálati eljárásban a korábbi döntések megegyező tartalmával ellentétes döntést hoz, nem megváltoztató, hanem hatályon kívül helyező döntést kell hoznia.
      [13] Az indítványozó az Abtv. 53. § (4) bekezdése alapján kérte az ítélet végrehajtásának felfüggesztését is.

      [14] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
      [15] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a befogadás formai feltételeinek megfelel.
      [16] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Ezeknek a feltételeknek az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem felel meg.

      [17] 3.1. Az „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés” feltételével kapcsolatban emlékeztetni szükséges arra, hogy az Alkotmánybíróságnak részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az Alap­törvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tartalmát érintően.
      [18] Az alkotmányjogi panaszban előadott indokolás hiányát az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban már alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésként értékelte (Indokolás [21]). Az indokolási kötelezettséggel összefüggésben az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy az indokolási kötelezettséget előíró eljárási jogszabályokat a bíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően alkalmazta-e. Mindebből, „az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a bírósággal szemben az a minimális elvárás mindenképpen következik, hogy az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket.” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]} Mindebből az is következik, hogy jelen alkotmányjogi panaszban felvetett elvi jelentőségű alkotmányjogi kérdést az Alkotmánybíróság korábban már eldöntötte {3212/2013. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [7]}.
      [19] Ezért az indokolási kötelezettséggel összefüggésben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye felmerül-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panaszban felhívott érvek alapján az indokolási kötelezettség megsértése nem merül fel, mivel magából az indítványból is megállapítható, hogy a Kúria – a felülvizsgálati kérelem keretei között – vizsgálta az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét és ennek során számot adott a bizonyítékok értékeléséről. Az indítványozó nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet, így az nem merül fel, hogy az abban foglaltakat a Kúria figyelembe vette-e. Az, hogy a Kúria az indítványozó álláspontja szerint nem objektíven és átláthatóan indokolta, miért mérlegelte felül a bizonyítékokat, mindaddig, amíg ezzel összefüggésben tartalmaz indokolást a döntés, önmagában az indokolási kötelezettséggel összefüggésben nem vizsgálható. Az indokolási kötelezettségből ugyanis az ügy lényegi részére vonatkozó indokolás ténye fakad, és ennek a követelménynek a Kúria eleget tett.
      [20] Az indítványozó ezen kívül a tisztességes eljárás jogára hivatkozva azt is kifogásolta, hogy a Kúria új, korábban nem értékelt bizonyítékot tekintett ügydöntőnek, illetve a bizonyítékokat felülmérlegelte.
      [21] Az Alkotmánybíróság már korábban kimondta, hogy önmagában az, ha a bizonyítékok felülmérlegelésével jut a Kúria az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontra, nem vet fel alaptörvény-ellenességet {3249/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy a Kúriának törvényben biztosított joga, hogy jogszabálysértést állapítson meg a felülvizsgált ítéletben megállapított tényállással összefüggésben, amennyiben az nyilvánvalóan helytelen, kirívóan okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmazó következtetésen alapul {3085/2013. (III. 27.) AB végzés, Indokolás [16]; idézi 3249/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében az, hogy a Kúria a felülvizsgálat során milyen tényállást vesz alapul, vagyis milyen tényekre alapozza az ítéletét, az Alkotmánybíróság eljárása során nem vizsgálható, az ugyanis nincs összefüggésben a tisztességes eljáráshoz való alapvető joggal. Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése ugyanis nem rögzít semmilyen elvárást a bizonyítás rendszerét, szabályait illetően, beleértve azt is, hogy melyik jogorvoslati fórum mennyiben mérlegelheti (mérlegelheti felül) a bizonyítékokat. Sem a felülmérlegelés abszolút tilalma, sem az az alól meghatározott körű kivételek léte a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogból nem vezethető le {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [83]; 3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [25]; 3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]; összefoglalóan: 3249/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [13]}.
      [22] Tehát az indítványozónak az e tekintetben előadott érveit illetően az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, így a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye e tekintetben sem merülhet fel.

      [23] 3.2. Az indítványozó a jogorvoslathoz való jog sérelmét azért látta megállapíthatónak, mert álláspontja szerint a Kúria az első és másodfokú bíróság egyező ítéletével szemben anélkül döntötte el véglegesen a jogvitát, hogy lehetősége lett volna reagálni az ügydöntőnek tekintett bizonyítékra.
      [24] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a jogorvoslat általában kettős jelentéstartalommal érvényesül: egyrészt igényérvényesítési lehetőséget, másrészt felülbírálathoz való jogot jelent. A felülbírálathoz való joggal kapcsolatban az Alaptörvény úgy fogalmaz, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti”. Ez az alapjog tehát az első döntéshez képest – amelyet eleve feltételez a megfogalmazás, függetlenül attól, hogy az milyen formában jelenik meg – egy második döntéshez való jogot fogalmaz meg {6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [94]}. Mindezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság elsőként azt emeli ki, hogy a felülvizsgálati eljárás célja a felülvizsgált ítélettel kapcsolatos jogszabálysértés tárgyában való döntés. Ennek fennállása esetén a Kúria vagy maga orvosolja a jogsértést, vagy pedig új eljárás lefolytatására utasítja a jogszabálysértő döntést hozó bíróságot {3249/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [20]}.
      [25] Jelen esetben a Kúria, funkciójának megfelelően, anyagi jogszabálysértés fennállását állapította meg a kártérítés jogalapját illetően, és maga orvosolta a sérelmet. Ebben az esetben a jogorvoslati jog érintettsége akkor állhatna fenn, ha olyan kérdésben döntött volna a Kúria, amely a megelőző eljárásokban nem képezte az ügy tárgyát, az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megítélése azonban nem tartozik e körbe, mivel a kártérítési felelősség fennállása az ügy tárgyát képezte.

      [26] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a vizsgált ügyben nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben érdemi alkotmányossági vizsgálatot igénylő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Az alkotmányjogi panasz mindezek alapján a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésben nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételeknek, ezért azt az Alkotmány­bíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
      [27] Az indítványozó alkotmányjogi panaszbeadványában kérte a sérelmezett bírósági végzés végrehajtásának felfüggesztését is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz visszautasításáról döntött, az Abtv. 61. § (1) bekezdése szerinti, végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről nem kellett határoznia.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          .
          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          11/17/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.VII.21.621/2019/3 of the Curia (immediate termination of a contract of agency)
          Number of the Decision:
          .
          3430/2021. (X. 25.)
          Date of the decision:
          .
          10/05/2021
          .
          .