English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01396/2020
Első irat érkezett: 08/14/2020
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.280/2018/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (szerencsejáték)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/09/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 62.P.24.918/2015/77. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.280/2018/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan, az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kérték az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény (Módtv.1.) és a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló szóló 2012. évi CXLIV. törvény (Módtv.2.) Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát és megsemmisítését. Harmadlagosan annak megállapítását kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy a Magyar Állam nem tett eleget a 26/2013. (X. 4.) AB határozat indokolásában megfogalmazott kártalanítási kötelezettségének, holott a nemzetbiztonsági kockázat vizsgálata (mint a kártalanítás feltétele) befejeződött, és kötelezze a Magyar Államot jogalkotási feladata elvégzésére.
Az indítványozók - pénznyerő automaták üzemeltetésével foglalkozó gazdasági szervezetek jogutódjai - a koncessziós kaszinókon kívüli pénznyerő automaták üzemeltetésével, programjai fejlesztésével, valamint saját termékeik forgalmazásával foglalkoztak. A Módtv. 1. hatálybalépése az indítványozók mindaddig stabil gazdasági helyzetét megrendítette, a Módtv. 2. hatálybalépése pedig teljesen ellehetetlenítette. Emiatt, az EUB döntésének figyelembevételével kártérítés iránti keresetet nyújtottak be a Magyar Állam ellen. Keresetük elsődlegesen a Magyar Állam kártérítési kötelezettségének kimondására irányult az EUMSZ egyes rendelkezéseinek, az EUSZ 6. cikkelyének és az Európai Alapjogi Charta 17. cikkelyének megsértése miatt, másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy a Módtv.-ek a Jat. rendelkezéseibe is ütköznek, harmadlagosan a diszfunkcionális jogalkotás megállapítását kérték. Az elsőfokú bíróság az indítványozók keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozók álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezések sértik a hatalommegosztás elvét, az Európai Unió jogának elsődlegességének elvét, a vállalkozás szabadságát, az emberi méltósághoz való jogukat, a tisztességes eljáráshoz való jogukat, a munka és foglalkozás szabad megválasztásának jogát, a tulajdonhoz való jogukat, valamint a megkülönböztetés tilalmát. E rendelkezések sérelmét elsődlegesen a Magyar Állam jogalkotási eljárás során tanúsított mulasztásai eredményezték.
A bírói ítéletek alapjog-ellenességét arra vezeti vissza, hogy a bíróságok nem végezték el kellő részletességgel a történeti tényállás tisztázását, nem vizsgálták azt a körülményt, hogy a sérelmezett rendelkezések megalkotása során a jogalkotó semmilyen körülményt nem vett figyelembe. Álláspontja szerint a bíróságok az EUB ítélkezési gyakorlatát sem vették figyelembe. .
.
Támadott jogi aktus:
    a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló szóló 2012. évi CXLIV. törvény
    az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény

    a Fővárosi Törvényszék 62.P.24.918/2015/77. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.280/2018/8. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
C) cikk (1) bekezdés
M) cikk (1) bekezdés
M) cikk (2) bekezdés
II. cikk
XII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1396_4_2020_Indkieg_egys.szerk_anonim.pdfIV_1396_4_2020_Indkieg_egys.szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3303/2021. (VII. 22.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/22/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.06.22 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3303_2021 AB végzés.pdf3303_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.20.870/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének ­megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény, valamint a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 26. § (3) bekezdése első mondata és a 40/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozók jogi képviselő (dr. Magyar Balázs ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. Ebben kérték a Kúria Pfv.III.20.870/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.280/2018/8. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 62.P.24.918/2015/77. számú ítéletére kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését.
      [2] Az indítványozók kérték továbbá az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Módtv1.), a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Módtv2.), valamint az Szjtv. 26. § (3) bekezdése első mondata és a 40/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
      [3] Az indítványozók kérték továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a jogalkotó nem tett eleget a 26/2013. (X. 4.) AB határozat indokolásában megfogalmazott kártalanítási kötelezettségének.

      [4] 1.1. A megelőző peres eljárásban megállapított tényállás szerint az E. G. Ipari és Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: Kft.) az Szjtv. szerinti pénznyerő automaták és azok programjai, játéktermi jackpot rendszerek fejlesztésével, gyártásával, forgalmazásával és szervizelésével foglalkozott.
      [5] A 2011. november 1-jén hatályba lépett Módtv1. 27. §-a az ilyen pénznyerő automatákra kivetett adót türelmi idő nélkül jelentősen megemelte azzal, hogy az üzemeltető negyedévente a pénznyerő automata tiszta játékbevétele 900 000 forintot meghaladó része 20%-át is köteles volt játékadóként megfizetni. Ugyanez a törvény előírta, hogy valamennyi játékteremben üzemeltetett szerveralapú pénznyerő automatát 2013. január 1-jétől kötelezően csatlakoztatni kell egy központi szerverhez, 2012. december 31-e után pedig a játéktermekben hagyományos pénznyerő automata nem üzemeltethető.
      [6] A 2012. október 10-én hatályba lépett Módtv2. 5. §-a a pénznyerő automaták üzemeltetését kizárólagosan játékkaszinókra korlátozta. E törvény 8. §-a alapján a módosítás hatályba lépését megelőzően kiállított játékterem-engedélyek és pénznyerő automata üzemeltetésére jogosító engedélyek 2012. október 11-én hatályukat vesztették, a szerencsejáték-szervező vállalkozások a kiadott engedélyeket 15 napon belül kötelesek voltak leadni az állami adóhatóságnak. A Módtv2. 5. §-a és 8. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság a 26/2013. (X. 4.) AB határozatával elutasította.
      [7] A Kft. számára kedvezőtlen jogszabályi változásokat követően a tulajdonosok a gazdasági társaság végelszámolásáról határoztak. A végelszámolás alatt a Kft. „v.a.” mint engedményező és az indítványozók mint engedményesek között 2014. december 12-én engedményezési szerződés jött létre a kereset tárgyává tett követelés ­tekintetében.
      [8] Az indítványozók módosított keresetükben 519 164 442 forint és kamatai megfizetésére kérték kötelezni az ­alperest. Keresetüket elsődlegesen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 34., 35., 56. és 64. cikkére, az Alapjogi Charta 17. cikkére és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. §-ára, másodlagosan a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezésére, és a régi Ptk. 349. §-ára alapították. Harmadlagosan arra hivatkoztak, hogy az alperes a diszfunkcionális jogalkotás miatt tartozik kártérítési felelősséggel, mert a kártalanításra vonatkozó jogszabály megalkotását elmulasztotta. E körben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályaira hivatkoztak, és arra, hogy a jogalkotás nemzetközi jogszabályba ütközött, amely megalapozza az alperes kárfelelősségét.
      [9] A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság a 62.P.24.918/2015/77. számú ítéletével a keresetet elutasította.
      [10] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 8.Pf.21.280/2018/8. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
      [11] A Kúria Pfv.III.20.870/2019/7. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásában utalt arra, hogy az Európai Unió Bírósága a C-98/14. számú ítéletében kifejtette: a jelen jogvitára az áruk szabad mozgásának korlátozása nem alkalmazandó, mert a vitatott magyar szabályozás csak közvetve érinti az áruk szabad mozgását (pénznyerő automaták behozatala). E körülményre tekintettel az EUB megállapította, hogy a vizsgált jogszabályok tárgyuknál fogva sem érinthetik az EUMSZ 34. cikkét, ezért azokat csak az EUMSZ 56. cikkének szempontjából vizsgálta érdemben, kifejtve, hogy a szolgáltatás szabad áramlását a vitatott magyar jogszabályi rendelkezések közvetlenül érinthetik. A Kúria ezért a tagállami felelősség fennállását kizárólag a szolgáltatás szabad áramlásának sérelmével összefüggésben vizsgálta. Ehhez mérten rámutatott, hogy az EUB gyakorlata (C-6/90. és C-9/90. számú egyesített ügyek, C-46/93. és C-48/93. számú egyesített ügyek) szerint a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló tagállami felelősség megállapításához három együttes feltétel szükséges: vizsgálni kell, hogy az adott esetben történt-e uniós alanyi jogsértés, feltéve, hogy a megsértett uniós szabály alanyi jogot állapít meg a magánszemélyek részére; a jogsértés kellően súlyos-e; továbbá a jogsértés és a magánszemély kára között fennáll-e a közvetlen okozati összefüggés. A Kúria az EUB C-665/18. számú ítéletében foglaltakra tekintettel kiemelte azt is, hogy az EUMSZ 56. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a pénznyerő automaták valamely tagállamban történő működtetésével kapcsolatban a határokon átnyúló helyzet fennállása nem vélelmezhető kizárólag azon az alapon, hogy az így kínált játéklehetőségeket más tagállamokból érkező európai uniós polgárok is igénybe vehetik.
      [12] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az indítványozóknak elsődlegesen azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy a Magyarországon honos jogalany jogelődjük az adóemelés, illetve a tiltás miatt nem tudott más uniós állampolgárok részére szolgáltatást nyújtani, így ők nem tudták igénybe venni a jogelőd pénznyerő automatáit, és a keresettel érvényesített káruk ebből származott. A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a perben a tagállamközi elem nem nyert bizonyítást, ezért az indítványozók jogelődjének a szolgáltatások szabad áramlásához fűződő joga nem sérült, és erre tekintettel a C-46/93. és C-48/93. számú ítéletben meghatározott további feltételek vizsgálata szükségtelen volt. A Kúria utalt arra is, hogy mivel a jelen ügyben nincs olyan tényállási elem, amely az uniós joggal kapcsolatba hozható, ezért nem jöhet szóba az Alapjogi Charta alkalmazása sem.
      [13] A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a magyar jog biztosítja-e a kártérítéshez való alanyi jogot azon belföldi személyeknek, akik azt állítják és bizonyítják, hogy ugyanazon tényállás mellett egy másik tagállamban honos jogi személy a jogalkotással előidézett vagyoni hátrányért az uniós jog alapján kártérítésre lenne jogosult. A Kúria megállapította, hogy sem az Alaptörvény E) cikke vagy XV. cikke, sem a régi Ptk. 2. § (2) bekezdésében foglalt alapelv nem tekinthető olyan nemzeti szabálynak, amely lehetővé tenné a tisztán belső tényállású ügyek esetében a tagállami felelősség megállapítását.
      [14] A Kúria következetes gyakorlata (EBH 1999.14.) alapján utalt továbbá arra, hogy a jogszabály hatálybalépésével bekövetkezett károsodás önmagában nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt. Az állam közjogi jellegű tevékenysége a polgári perben eljáró bíróság által csak akkor vizsgálható, ha erre a jogalkotó felhatalmazást ad (például Ptk. 6:548–549. §). Nem tartozik ugyanakkor ebbe a körbe a jogalkotási tevékenységgel okozott kárért való felelősség, mivel azt törvény nem szabályozza sajátos felelősségi tényállásként. A Kúria ugyanakkor kiemelte azt is: a jogalkotási tevékenységgel okozott magánjogi érdeksérelem bekövetkezésekor hiányzik a magánjogi felelősséget kizáró közjogi jogviszony, amikor a jogalkotás eredménye nem hordoz közjogi kötőerőt. Ilyen eset, ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti az alaptörvény-ellenes jogszabályt. Amennyiben az ilyen jogalkotói cselekvés valamely jogalanynak vagy a jogalanyok valamely összességének vagyoni érdeksérelmet okoz, a magatartás már polgári jogi jelentőséggel bír (EBH 2019.P.1.). Ehhez mérten a Kúria megállapította, hogy a jelen ügyben – figyelemmel a 26/2013. (X. 4.) AB határozatban foglaltakra – nincs olyan közjogi döntés, amely egyéb többlettényállási elem esetén megalapozná az állam jogalkotással okozott kárért fennálló felelősségét.

      [15] 1.2. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének, E) cikk (2)–(3) bekezdésének, M) cikk (1) bekezdésének, O) cikkét, I. cikkének, II. cikkének, VI. cikk (1) bekezdésének, XII. cikkének, XIII. cikkének, XV. cikk (1)–(2) bekezdésének, XIX. cikkének, XXIV. cikk (1)–(2) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a sérelmét állították.
      [16] Az indítványozók a hatalommegosztás elvének [Alaptörvény C) cikk (1) bekezdés] a sérelmét a Módtv2.-vel összefüggésben azért állították, mert álláspontjuk szerint e törvénnyel a jogalkotó jogalkalmazói döntést hozott jogszabályi formában.
      [17] Az Alaptörvény E) cikk (2)–(3) bekezdéseiben foglaltak az indítványozók álláspontja szerint azért sérültek, mert a Módtv1. és Módtv2. az uniós joggal össze nem egyeztethető módon korlátozta a szolgáltatás nyújtás szabadságát. E körben – egyéb döntések mellett – hivatkoztak az EUB C-98/14. számú, C-106/77. számú ügyeire.
      [18] A vállalkozás szabadságának [Alaptörvény M) cikk (1) bekezdés] sérelmét azért állították, mert a Módtv1. korlátozta, míg a Módtv2. megtiltotta a pénznyerő automaták játéktermi működtetését. Az érintett vállalkozásoknak ezért új tevékenységi formát kellett keresniük, míg a vállalkozások tulajdonosainak és ügyvezetőinek új ­foglalkozásba kellett kezdeniük. Ehhez szorosan kapcsolódik az indítványozók szerint, hogy az átmeneti időben a szociális biztonsághoz való joguk (Alaptörvény XIX. cikk) is kiüresedett.
      [19] Az indítványozók álláspontja szerint a Módtv1. és Módtv2. elfogadása során a pénznyerő automaták üzemeltetőivel kapcsolatban a jogalkotás eredményeként negatív megítélés alakult ki, mert a jogalkotó a közvélemény számára azt az üzenetet közvetítette, hogy a pénznyerő automaták üzemeltetői nemzetbiztonsági kockázatot hordoznak. Erre tekintettel a Módtv1. és Módtv2. sérti az emberi méltóságot (Alaptörvény II. cikk), és a jóhírnévhez való jogot [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés].
      [20] Az indítványozók álláspontja szerint a munka és foglalkozás szabad megválasztásának joga [Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdés] azért sérült, mert a Módtv1. arra késztette az indítványozók jogelődjét, hogy tevékenysége folytatása érdekében jelentős anyagi invesztíciókat eszközöljön azért, hogy a szerver alapú gépeket és automatákat tudjon gyártani. A Módtv2. azonban megszüntette a jogelőd gazdasági társaság teljes piacát.
      [21] Az indítványozók álláspontja szerint a tulajdonhoz való jogukat [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] a Módtv2. azért sérti, mert a pénznyerő automaták betiltásával elérni kívánt céllal (szerencsejáték visszaszorítása) a korlátozás nincs összhangban. A módosító törvények megalkotása során ugyanis a jogalkotó az arányosság követelményére nem volt figyelemmel. Ezzel összefüggésben az indítványozók hivatkoztak az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkére, és az Alapjogi Charta 17. cikkére.
      [22] Az indítványozók álláspontja szerint a Módtv1. és a Módtv2. támadott rendelkezései egyértelműen hátrányos megkülönböztetésre vezettek. A Módtv1. kizárólag a játéktermekben működtetett pénznyerő automaták tételes játékadóját emelte meg az ötszörösére, és előírta meghatározott összegű negyedévi tiszta játékbevétel esetén százalékos mértékű játékadó megfizetését is. A Módtv2. pedig kizárólag a játéktermekben működtetett pénznyerő automaták további működétetését tiltotta meg egyik napról a másikra. Sem a Módtv1., sem a Módtv2. szabályozása nem vonatkozott a kaszinókban működő pénznyerő automatákra, ezért a jogalkotó a pénznyerő automaták működtetésének helyét illetően hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amely sérti az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdését.
      [23] Az indítványozók álláspontja szerint az eljáró bíróságok azzal sértették meg a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogukat [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], hogy nem tisztázták kellő alapossággal a tényállást, és abból nem megalapozott következtetést vontak le azzal összefüggésben, hogy az alperes által megalkotott szabályozást milyen nemzetbiztonsági kockázat indokolta.
      [24] Az indítványozók a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] sérelmét az Szjtv. 40/A. §-ával összefüggésben állították. E rendelkezés határozta meg, hogy a pénznyerő automaták és a játéktermek engedélyei a törvény erejénél fogva – hatósági határozat nélkül – érvényességüket veszítik. Ennek következtében az Szjtv. támadott rendelkezése kizárta az engedéllyel rendelkezők közigazgatási úton történő jogorvoslati ­jogosultságuk gyakorlását.

      [25] 1.3. Az eljárás során a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter az Abtv. 57. § (2) bekezdése alapján amicus curiae beadványt terjesztett elő.

      [26] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

      [27] 2.1. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek csak részben tesz eleget.
      [28] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók az Alaptörvény I. cikkének, II. cikkének, VI. cikk (1) bekezdésének, XV. cikk (1)–(2) bekezdésének, XIX. cikkének, XXIV. cikk (1)–(2) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a sérelmét pusztán állították, azonban a panasz nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].

      [29] 2.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont, 27. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény C) cikke, M) cikke és O) cikke {3140/2020. (V. 15.) AB végzés, Indokolás [10]; 3054/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [26]; 3249/2018. (VII. 11.) AB végzés, Indokolás [9]; 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]}.
      [30] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt, hogy az Alaptörvény E) cikk (2)–(3) bekezdése sem tekinthető az indítványozók Alaptörvényben biztosított jogának {3039/2020. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [22]}, hanem az uniós jogot teszi a magyar jogrendszer részévé {vö. 2/2019. (III. 5.) AB határozat, Indokolás [20]; 3282/2019. (XI. 5.) AB végzés, Indokolás [9]}.

      [31] 2.3. Az indítványnak – az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének f) pontja szerint – kifejezett kérelmet kell tartalmaznia a támadott jogszabályi rendelkezés, vagy bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Az indítványozók az alkotmányjogi panaszukban – annak tartalma szerint – jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását kérték, tekintettel arra, hogy a jogalkotó nem tett eleget a 26/2013. (X. 4.) AB határozat indokolásában megfogalmazott kártalanítási kötelezettségnek.
      [32] Az Abtv. 46. § (1) bekezdése azonban a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza. Ebből következik, hogy ezen jogkövetkezmény alkalmazására irányuló indítvány előterjesztésére nincs jogszabályi lehetőség. Az indítványozók ezért ilyen tartalmú indítvány előterjesztésére nem jogosultak.
      [33] A fentiek alapján megállapítható, hogy az indítvány a határozott kérelem törvényi feltételeinek az Abtv. 27. §-a részében felel meg, és abban a vonatkozásban, amelyben az Alaptörvény XII. cikkének és XIII. cikkének a ­sérelmét állítja.

      [34] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
      [35] Az Alkotmánybíróság már elöljáróban hangsúlyozza, hogy az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Ez azonban nem adhat alapot az Alkotmánybíróság számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt, vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság vizsgálata tehát nem terjed ki jelen ügyben sem arra, hogy a felmerült törvényértelmezési kérdéseket hogyan kellett volna a bíróságoknak megítélniük.
      [36] Az indítványozók az Alaptörvény XII. cikk és XIII. cikk állított sérelmén keresztül az eljáró bíróságok jogértelmezését támadták. A Kúria ugyanakkor döntésében egyértelművé tette, hogy a konkrét ügyben nem állnak fenn a kárfelelősség feltételei, mert sem az uniós jogi normák alapján, sem a régi Ptk. deliktuális felelősségi szabályai alapján megkívánt törvényi feltételek nem teljesültek. A Kúria döntésében kiemelte azt is, hogy mivel a 26/2013. (X. 4.) AB határozatban az Alkotmánybíróság nem állapította meg a Módtv2. alaptörvény-ellenességét, ezért a magánjogi felelősséget kizáró közjogi jogviszony hiánya sem állapítható meg. Erre tekintettel a jogszabály hatálybalépésével összefüggésben keletkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult ­között deliktuális jogviszonyt.
      [37] Az indítványozók által kifogásolt értelmezési hibái a támadott kúriai döntésnek a régi Ptk. kártérítési felelősségének olyan szabályait érintik, amelyek törvényértelmezési, illetve a bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozó szakjogi kérdéseknek minősülnek. E jogértelmezési kérdések alkotmányossági felülbírálatára az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége.
      [38] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy következetes gyakorlata szerint „[a] kötelmi igényből eredő kártérítéshez való jog, illetve kártérítési kötelezettség nem része az alkotmányos tulajdon fogalmának. A tulajdonhoz való jog alkotmányos szintű védelméből nem lehet levezetni a tulajdon polgári jogi sérelmének kártérítési értékgaranciáját, a polgári jogi kártérítés nem a tulajdon alkotmányos értékgaranciája és alkotmányosan nem is kell, hogy az legyen. A kártérítés feltételeinek, esettípusainak, általános és különös alakzatainak, formáinak és mértékének meghatározása a törvényhozó szabadságába tartozik, és önmagában nem alkotmányossági kérdés. A kárviselés kockázatának differenciált polgári jogi kezelését nem lehet az Alaptörvényre visszavezetni.” {3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [28]}
      [39] A fentiekben kifejtettek alapján az alkotmányjogi panaszban foglaltak nem vetik fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és ezzel összefüggésben nem alapoznak meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.

      [40] 3. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b), e) és f) pontjában foglalt követelményeknek, részben pedig az Abtv. 26. §-ában, 27. §-ában és 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Miklós
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Sulyok Tamás
          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/14/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. 8.Pf.21.280/2018/8 of the Budapest-Capital Regional Court of Appeal (gambling)
          Number of the Decision:
          .
          3303/2021. (VII. 22.)
          Date of the decision:
          .
          06/22/2021
          .
          .