Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03067/2015
Első irat érkezett: 10/13/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.III.35.117/2015/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (adóbírság)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/10/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a és 43. § (1) bekezdése alapján - a Kúria Kfv.III.35.117/2015/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybírtóságtól.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria támadott határozata sérti a jogerő tiszteletben tartásának elvét, mivel a Kúria támadott határozatával a bizonyítékoknak a felülvizsgálati eljárásban nem megengedett felülmérlegelését végezte el, és az ennek alapján megállapított tényállásra alapítottan hozta meg az elsőfokú bírósággal szembehelyezkedő ítéletét, annak alátámasztása nélkül, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, vagy a logika szabályaival ellentétesen mérlegelte volna.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés ennek okán sérti az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásának a biztonság, a rend és az igazságosság kiteljesítését célul tűző, valamint a visszaélés és részrehajlás nélküli ügyintézésről szóló előírását, a tisztességes hatósági ügyintézés követelményét, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott határozat továbbá sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye kihirdetéséről szóló 1993. évi XXI. törvény 6. cikkében biztosított tisztességes tárgyaláshoz, valamint hatékony jogorvoslathoz való jogot..
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Kfv.III.35.117/2015/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
Nemzeti Hitvallás
Q) cikk (2) bekezdés
Q) cikk (3) bekezdés
R) cikk
R) cikk (2) bekezdés
T) cikk
T) cikk (1) bekezdés
XV. cikk
XV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
24. cikk (2) bekezdés d) pont
26. cikk
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3067_2_2015_ind_kieg.pdfIV_3067_2_2015_ind_kieg.pdfIV_3067_0_2015_inditvany.pdfIV_3067_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3080/2016. (IV. 18.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: tisztességes eljáráshoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 04/12/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.04.12 15:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
      .
      A döntés szövege:
      .
      A döntés szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.35.117/2015/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó Kft. (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.3117/2015/7. számú ítélete ellen az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján. Az indítványozó azért kérte a támadott kúriai ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert az véleménye szerint sérti az Alaptörvény XXIV. cikkében foglalt tisztességes hatósági ügyintézés követelményét, és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
        [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló közigazgatási ügyben az elsőfokú adóhatóság az indítványozónál általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeként több mint 33 millió forint összegű adókülönbözetet állapított meg. Az adóhatóság – hivatkozva az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény egyes rendelkezéseire, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 119. § (1) bekezdésére, 10. §-ára, 127. § (1) bekezdésére, továbbá 131. §-ára – egyes konkrétan meghatározott számlák áfa tartalmának levonhatóságát a számlák szerinti teljesítés hiányában nem fogadta el. Az adóhatóság határozatában megállapított tényállás szerint az indítványozó 2011. évben őrzés-védelmi tevékenységre alvállalkozói keretszerződéseket kötött több más vállalkozással, melyekben további alvállalkozók igénybevételét az indítványozó tájékoztatása mellett lehetővé tették. A számlakibocsátók a keretszerződések teljesítéséhez szükséges személyi feltételekkel nem rendelkeztek, valamennyien további alvállalkozókat vontak be. Az alvállalkozók felszámolás, illetve végelszámolás alá kerültek, irataikkal a felszámolók és a végelszámolók nem rendelkeztek. Őrnaplók nem készültek, az őrzés-védelmi tevékenységet ténylegesen végző személyekről (vagyonőrök) a számlakibocsátók és alvállalkozóik képviselői nyilatkozni nem tudtak. Az elsőfokú adóhatóság határozatában azt is bemutatta, hogy az alvállalkozók és az indítványozó képviselője között milyen kapcsolat állt fenn, az alvállalkozók milyen adózással vagy járulékfizetéssel kapcsolatos feladataikat nem teljesítették szabályszerűen.
        [3] Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a tényállást feltárta. Egy másik kft. (amellyel szemben az adóhatóság áfa adónemben nem hiteles bizonylatokra alapított adólevonás miatt megállapításokat tett) és az indítványozó közös jellemzőire (azonos képviselő, azonos tevékenységi kör, azonos székhely), az indítványozó ügyvezetőjének, a számlakibocsátók, az alvállalkozók képviselőinek, a vagyonőrök nyilatkozataira, a személyi összefüggésekre és a teljesítések körülményeire folytatott bizonyítás eredményére hivatkozva megállapította, hogy jelentős összegű munkák továbbszámlázása és közvetítése az adókijátszás szándékát alapozták meg, melyről az indítványozó képviselője tudomással bírhatott. Ennek kapcsán a nehéz ellenőrizhetőség érdekében létrehozott szerződéses láncolatra, a lánc elején lévő rövid élettartamú, engedéllyel nem rendelkező, adókötelezettségeiket nem teljesítő munkaerő-kölcsönző társaságokra (alvállalkozókra) utalt. A másodfokú határozat indokolása szerint az alvállalkozók számlázási láncolatba történt bevonása azt a célt szolgálta, hogy míg az ellenőrzés megnehezítése mellett a lánc első szereplője által adófizetés nem történik, az indítványozó és megrendelői részére kibocsátott számlák elszámolhatósága útján az előzetesen felszámított áfa levonhatósága megtörténhessen. Megállapította, hogy az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata nem zárja ki annak a vizsgálatát, hogy a gazdasági esemény a számlán szereplő felek közötti tartalommal ment-e végbe.
        [4] A jogerős közigazgatási határozattal szemben az indítványozó keresettel élt a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, mely jogerős ítéletével a keresetnek helyt adott, és a közigazgatási határozatok egyidejű hatályon kívül helyezésével új eljárásra kötelezte az elsőfokú adóhatóságot. Az elsőfokú bíróság arra jutott, hogy egyértelműen megállapított tényállást, annak alapjául elfogadott bizonyítékokat egyik adóhatósági határozat sem tartalmazott, a jogerős közigazgatási határozat érdemi felülvizsgálatra nem volt alkalmas. Gazdasági esemény hiányára, az indítványozó csalásban való részvételére, számlázási láncolat működési mechanizmusára tényállást az adóhatóságok nem állapítottak meg. Az elsőfokú bíróság a vagyonőrök megrendelők általi ismeretének hiányát, a munkaerő-kölcsönző alvállalkozók élettartamát, a másik kft. tevékenységét, az alvállalkozók jogosulatlan igénybevételét irrelevánsnak tekintette. Úgy találta, hogy a vagyonőrök személye megállapítható volt, nyilatkozataikból az alvállalkozók és a számlakibocsátók számláinak tartalmi hiteltelenségére nem lehetett következtetni, az indítványozó részéről a szolgáltatás végzése folyamatos ellenőrzés alatt állt. Kiemelte, hogy az indítványozó áfa levonási jogának gyakorlása csak akkor tagadható meg, ha kétséget kizáróan bizonyítható, hogy az indítványozó tudta vagy tudnia kellett volna arról, hogy az adólevonás alapjául szolgáló ügyletre adócsalás céljából került sor.
        [5] Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az indítványozó keresetét elutasította. A Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból a bizonyítékok okszerűtlen, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését sértő mérlegelésével ítélte hiányosnak az elsőfokú adóhatóság által lefolytatott bizonyítást. A közigazgatási határozat felülvizsgálatának alkalmatlanságára vonatkozó ítéleti megállapítás helyességét az ellenőrzés terjedelme, iránya, és ennek a jogerős döntésben való megjelenítése önmagában cáfolta. A Kúria rámutatott: az ügyben arról kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság által irrelevánsnak ítélt bizonyítékok alkalmasak-e annak bizonyítására, hogy az indítványozó a számlakibocsátóktól befogadott számlák adótartalmának levonásával adókijátszás részesévé vált, és ezzel párhuzamosan volt vizsgálandó a felperestől elvárható észszerű intézkedések megtétele. A Kúria végkövetkeztetése szerint az elsőfokú bíróság által irrelevánsnak minősített bizonyítékok egyenként és összességükben is alkalmasak voltak annak objektív bizonyítására, hogy az indítványozónak legalább tudnia kellett arról, hogy a számla kibocsátók számlái adókijátszásra irányuló számlázási láncokban kerültek kibocsátásra, ezért e számlák után adólevonás jogszerűen nem volt gyakorolható.
        [6] Az indítványozó hiánypótlási felhívást követően módosított és kiegészített alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXIV. cikkének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint a Nemzeti hitvallásnak („Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.”) a sérelmét állította.
        [7] Az indítványozó szerint a Kúria – annak ellenére, hogy a felülvizsgálati eljárásban nincsen helye bizonyítás felvételének, és a Kúria az ügyben a rendelkezésre álló iratok alapján dönt – rendes jogorvoslattá változtatta a felülvizsgálat intézményét. A következetes kúriai gyakorlat értelmében a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor, kivéve, ha a jogerős ítélet a bizonyítékok iratellenes, kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes értékelésén alapul. Mivel azonban az alapul szolgáló ügyben a Kúria nem mutatta be, hogy miért ítélte kirívóan okszerűtlennek, a logika szabályaival ellentétesnek az elsőfokú bíróság mérlegelését, a Pp. 275. §-ának sérelmével indokolatlanul törte át az elsőfokú ítélethez fűződő jogerőt. Ezzel pedig megsértette az indítványozónak a tisztességes eljáráshoz való jogát, azon belül is a jogerő tiszteletben tartásához fűződő jogát.
        [8] Az indítványozó szerint sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes hatósági eljáráshoz való joga is, melyet a Kúria eljárására vonatkoztatva akként értelmezett, hogy a Kúria feladata is, hogy részrehajlás nélkül, tisztességes módon bírálja el az elé kerülő ügyeket.
        [9] Az indítványozó az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikkében biztosított tisztességes tárgyaláshoz és hatékony jogorvoslathoz való jogának sérelmét is állította.

        [10] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
        [11] Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panasz azért nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelménynek. A hivatkozott rendelkezés értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A két feltétel vagylagos, vagyis bármelyik fennállása esetén az Alkotmánybíróságnak érdemben kell foglalkoznia az alkotmányjogi panasszal. Jelen ügyben azonban egyik feltétel sem teljesül.
        [12] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy gyakorlata szerint {3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]; 3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [9]} a XXIV. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott alapjogot a közigazgatási eljárásokra vonatkoztatva értelmezi, így az nem terjed ki a bírósági eljárásokra. Ez utóbbi eljárásokban a XXVIII. cikk (1) és további bekezdésében megfogalmazott követelményeknek kell alapjogi szinten érvényesülniük. Márpedig a panaszos által felhozott sérelem kizárólag a bírósági eljárással, így a XXVIII. cikk (1) bekezdésével hozható érdemi alkotmányossági összefüggésbe, a XXIV. cikk (1) bekezdésével nem.
        [13] A Nemzeti hitvallás hivatkozott fordulata olyan absztrakt módon megfogalmazott elv, amely az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése során nyerhet jelentőséget {3089/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [26]}. Önmagában nem biztosít alapvető jogot, amelyre alkotmányjogi panaszt alapítani lehetne, ehhez képest az indítványozó által megjelölt alkotmányos jog tartalmának kibontása kapcsán juthat szerephez.
        [14] Az Egyezmény 6. cikkének sérelme alkotmányjogi panasz keretében nem vizsgálható, mivel arra az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikke és az Abtv. alapján nincsen hatásköre. Mivel azonban annak állításán túl, hogy a kúriai ítélet sérti az Egyezményt, az indítványozó csak az ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte, az Alkotmánybíróság az előbbi tárgyában nem rendelkezett.
        [15] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét arra alapította, hogy a Kúria a Pp. 275. §-ának megszegésével meg nem engedett módon felülmérlegelte a bizonyítékokat, s ezzel megsértette a jogerő tiszteletben tartásának követelményét, vagyis a tisztességes eljáráshoz való jogát. Egyéb okot nem adott elő.
        [16] Az Alkotmánybíróság szerint – miként arra az indítványozó is hivatkozott – sem a felülmérlegelés abszolút tilalma, sem az alóla meghatározott körű kivételek léte a tisztességes eljáráshoz való jogból nem vezethető le {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [83]}. A felülvizsgálati eljárásban épp amiatt korlátozott a bizonyítékok bizonyító erejének felülmérlegelése, mert bizonyítást ebben az eljárásban már nem folytathatnak le. Az Alkotmánybíróság nem találta ellentétben állónak a tisztességes eljáráshoz való joggal, ha a Kúria az okszerűtlen, iratellenes mérlegelést felülbírálja {3085/2013. (III. 27.) AB végzés, Indokolás [16]}.
        [17] Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében azt is kiemelte: „Az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}. […] az Alkotmánybíróság felidézi a 3198/2013. (X. 22.) AB végzésben tett azon megállapítását mely szerint »[a] jogsza bályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt, vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor.« (Indokolás [22]). Az indítványozónak kedvező első- és másodfokú bíróságok által meghozott ítéletekkel szemben, a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott részítélete ellentétes megállapításokra jutott, és elutasította az indítványozó keresetét. Eljárásjogi szempontból hasonló alapokkal bíró ügyben állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy »[a] felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, melynek célja a jogerős döntés anyagi jogi és eljárásjogi jogszerűségének vizsgálata. Ha a Kúria olyan jogszabálysértést állapít meg, amely kihatott az ügy érdemére, hatályon kívül helyezi a jogerős ítéletet […] vagy […] megváltoztató ítéletet hoz. A felülvizsgálati eljárásban a megváltoztató döntés meghozatalának lehetősége alapvetően a perek ésszerű időben való befejezése érdekében biztosított, azzal a Kúria akkor élhet, ha a jogszabálysértő döntés helyett új döntés meghozatalához rendelkezésre áll valamennyi szükséges tény, adat […]. Azt, hogy mi minősül jogszabálysértésnek, a bírói gyakorlat határozza meg. Jogszabálysértő lehet így az a döntés is, amelynek tényállása iratellenes vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz {3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [20]–[21]}” {3251/2015. (XII. 8.) AB végzés, Indokolás [22]}.
        [18] Minden olyan esetben, amikor a jogerő beállását követően került sor valamilyen perorvoslatra, és az indítványozó szerint az eljáró bíróság helytelenül értelmezte, illetve alkalmazta a vonatkozó eljárási szabályokat, felmerülhetne a jogerő indokolatlan áttörésének kérdése. Ezzel együtt elvben szintén felvethető lenne a jogerő tiszteletben tartása követelményének megsértése is. A jogerőnek a téves jogalkalmazásból fakadó indokolatlan feloldására való hivatkozás e logika mentén tehát automatikusan vezethetne a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére, vagyis valójában minden eljárásjogi (de akár anyagi) jogsértés egyben szükségképpen a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is jelentené. Ez azonban bizonyosan nem áll összhangban ennek az alapjognak a rendeltetésével: vagyis a jogviták rendezésének eljárási kereteit meghatározó alapvető követelmények biztosításával. Emellett az Alkotmánybíróság valójában rendes bírósági szerepkörbe szorulna, és negyedfokú bírósággá válna: a téves jogértelmezésen alapuló új határozatot minden esetben meg kellene semmisítenie, mert sértené a jogerő tiszteletben tartásának követelményét, ennek alapja pedig kizárólag az lenne, hogy egy szakjogi kérdésben a Kúriától eltérő álláspontot alakít ki. Az Alkotmánybíróság értelmezésében tehát önmagában bármilyen eljárási szabály téves alkalmazása a felülvizsgálati eljárásban nem vezethet egyenesen a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére.
        [19] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben jelentőséget tulajdonított annak, hogy a Kúria ítélete közigazgatási perben született. Ebben a perben az elsőfokú bíróság jogerős (vagyis rendes jogorvoslattal már nem támadható) ítéletében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezésével a közigazgatási szervet új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Így valójában ítéletével nem jutott nyugvópontra a felek közötti jogvita. Közigazgatási perekben a jogerő tiszteletben tartásának követelménye alapvetően ahhoz a bírói ítélethez köthető, mely lezárja magát a közigazgatási ügyet is, mert ez juttatja kifejezésre a jogbiztonság elve által igényelt véglegességet. Ilyen döntést pedig az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben épp a Kúria hozott.
        [20] Az Alkotmánybíróság figyelembe vette azt is, hogy a közigazgatási peres eljárás annak megítélésére irányult, hogy a másodfokú adóhatósági határozat és az azt megelőző eljárás megfelelt-e a jogszabályoknak. Az indítványozó a keresetében – egyebek mellett – arra hivatkozott, hogy az adóhatóság – eljárási jogszabálysértésnek minősülő módon – nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, az eljárás során feltárt bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte. Az elsőfokú bíróság maga sem vett fel bizonyítást, hanem az adóhatósági eljárásban lefolytatott bizonyítást értékelte. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria ugyanezt a bizonyítást vette alapul az iratok alapján. Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság nem rögzítette egyértelműen a megállapított tényállást, így abból a bizonyítékok okszerű mérlegelése sem volt megállapítható, így az adóhatóság törvénysértést követett el. A Kúria ehhez képest az ítélete indokolásában általános jelleggel rögzítette, hogy bár az elsőfokú ítélet helyes tényállásból indult ki, mégis okszerűtlen következtetésre jutott. Az indokolás további bekezdéseiben pedig kifejtette, hogy mikben valósult meg ez az okszerűtlen következtetés, így azt, hogy egy-egy bizonyított ténynek milyen összefüggésben volt – az elsőfokú bíróság által fel nem ismert – relevanciája (Kúria ítéletének 8–9. oldalai). A Kúria szerint tehát az adóhatóság a tényállást tisztázta, bizonyíték-mérlegelése pedig okszerű volt, eljárási szabályokat nem szegett.
        [21] Az Alkotmánybíróság összességében úgy találta, hogy az alkotmányjogi panasz alapján kizárólag abban a szakjogi kérdésben kellene döntenie, hogy a támadott ítélettel lezárt közigazgatási perben a Kúria megsértette-e a polgári perrendtartás hivatkozott szabályát. Az említett körülményeket is szem előtt tartva e szakjogi kérdés, vagyis a jogszabály által meg nem engedett felülmérlegelés azonban nem vezet a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére.
        [22] Mindezek alapján bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet az indítványozó a panaszában nem vetett fel. Szintén nem merült fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az ügyben, miután az indítványozó azt meghaladóan, hogy a Kúria meg nem engedett módon felülmérlegelte a bizonyítékokat, elvi jellegű témakört nem jelölt meg a vitatott bírói döntés kapcsán. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére, valamint 29. §-ára figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
            Dr. Szalay Péter s. k.,
            tanácsvezető alkotmánybíró
            .
            Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
            előadó alkotmánybíró

            Dr. Lévay Miklós s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Salamon László s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            10/13/2015
            .
            Number of the Decision:
            .
            3080/2016. (IV. 18.)
            Date of the decision:
            .
            04/12/2016
            .
            .