English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02980/2021
Első irat érkezett: 08/03/2021
.
Az ügy tárgya: A Szegedi Törvényszék 4.Pkf.20.539/2021/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (kapcsolattartás végrehajtása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/30/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Hörcherné Dr. Marosi Ildikó Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Szegedi Járásbíróság 19.Pk.51.340/2020/11. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 4.Pkf.20.539/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - az alapul szolgáló eljárásban: kérelmezett - és volt házastársa (kérelmező) közös gyermekével történő folyamatos kapcsolattartást bírósági ítélet szabályozta, ami alapján a kérelmező 2020. december 4. és december 6. között volt jogosult a kapcsolattartásra. Az indítványozó házastársa a gyermeket elvitte az átadás helyére, azonban a gyermek elutasító magatartása miatt a kapcsolattartás meghiúsult. A kérelmező bírósághoz fordult, és kérte annak megállapítását, hogy az indítványozó megszegte a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltakat, valamint a kapcsolattartás végrehajtásának elrendelését. A kérelmező keresetének az elsőfokú bíróság helyt adott, és elrendelte az elmaradt kapcsolattartás pótlását. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta.
Az indítványozó véleménye szerint a bíróság kizárólag a felek ellentmondásos, írásbeli nyilatkozata alapján hozott döntést, a tényállás felderítése nélkül, majd az így meghozott ítéleti indokolási kötelezettséget jogszabályok felsorolásával és nem érdemi indokolással valósította meg. Az eljárás során a bíróságok a bizonyítást egyoldalúan az apa javára kezelték, a hatályos jogszabályokat figyelmen kívül hagyták, megsértve a Ptk.-t és a Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény 9. cikk 3. pontját és 18. cikk 1. pontját, valamint a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 27. § (1) bekezdését, továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való alapjogát, továbbá a XVI. cikk (1) és (3) bekezdését. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Szegedi Járásbíróság 19.Pk.51.340/2020/11. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 4.Pkf.20.539/2021/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XVI. cikk (1) bekezdés
XVI. cikk (3) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2980_0_2021_Inditvany_anonim.pdfIV_2980_0_2021_Inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3030/2022. (I. 19.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 01/04/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.01.04 14:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3030_2022 AB végzés.pdf3030_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék 4.Pkf.20.539/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó (jogi képviselője: dr. Kavocska Edit ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Szegedi Törvényszék 4.Pkf.20.539/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a Szegedi Járásbíróság 19.Pk.51.340/2020/11. számú elsőfokú végzésére kiterjedő hatályú megsemmisítését kérte az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (3) bekezdései, a XXVIII. cikk (1) bekezdése és 28. cikke sérelmére hivatkozással.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a rendelkezésre bocsátott bírósági döntésekben írtak szerint a következőképpen foglalható össze. Az édesapa jogerős ítélet alapján 2020. december 4. és december 6. között jogosult volt az indítványozóval közös gyermekével történő kapcsolattartásra, az indítványozó ugyan elvitte a gyermeket a kapcsolattartásra, ám az meghiúsult, mivel a gyermek azt nem akarta. Az édesapa ezért kapcsolattartás végrehajtásának elrendelésére irányuló eljárást indított az édesanyával (az indítványozóval) szemben. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmezettnek zavartalan kapcsolattartást kell biztosítania, vagyis nemcsak el kell vinnie a gyermeket az átadás-átvételi helyre, hanem fel is kell készítenie a gyermeket a kapcsolattartás eredményessége érdekében. Hangsúlyozta továbbá, hogy a kiskorú gyermek elutasító magatartása nem mentesíti a kérelmezettet (indítványozót) a kapcsolattartás felelősségének teljesítése alól, hiszen még abban a korban van, amikor nem rendelkezik ítélőképességgel. Az elsőfokú bíróság az előterjesztetett bizonyítékok közül a DVD lemez tartalmát „nem tette az eljárás részévé”, mert a kérelem és ellenkérelem tartalma, az előterjesztett nyilatkozatok alapján el tudta az ügyet dönteni. A bíróság – összefoglalva - arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezett a gyermek nem megfelelő felkészítésével meghiúsította a kérelmező és a gyermek zavartalan kapcsolattartását (lásd az indokolás [25]–[27] bekezdéseit).
      [3] A másodfokú bíróság az édesanya kapcsolattartás elmaradásával összefüggésben megállapított felróható magatartása elsőfokú bíróság általi megítélésével egyet értett, ám annak indokolását kiegészítette elsősorban a felróhatóság jogintézményének dogmatikai értelmezéséből kiindulva. A másodfokú bíróság pontosítása szerint továbbá, ha a kapcsolattartás azért hiúsul meg, mert a gyermek megtagadja a közreműködést, akkor annak vizsgálata szükséges, hogy a gondozó szülő közreműködő-e, támogatólag lép-e fel, megvalósít-e elidegenítő magatartást. Ha a gyermek nyilatkozata önállónak, befolyásmentesnek minősül, a gyermeket gondozó szülő pedig az elvárható magatartást tanúsítja, akkor a kapcsolattartás végrehajtásának meghiúsulása neki nem ­róható fel, és a végrehajtás elrendelésének feltétele nem áll fenn (lásd: Indokolás [48]–[53]). A konkrét ügyben azonban a másodfokú bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezett magatartása a vizsgált időpontban felróható volt.
      [4] A kérelmezett édesanya ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Panaszának lényege, hogy a kapcsolattartás meghiúsulása arra vezethető vissza, hogy a gyermek rosszul érzi magát minden alkalommal, édesanyaként kötelezettsége, hogy gyermekét védje ebben az állapotban. Az eljáró bíróságok a tényállás megfelelő felderítése nélkül „szankcionálták” ezt a magatartást és „ismerték el jogilag az apa magatartását”. Kifejtette továbbá, hogy gyermeke „rendszeres apai próbálkozás ellenére a korábban megvalósult kapcsolattartást követően pszichés alapon fizikai tüneteket produkált és nem akar az apával az anya jelenléte nélkül kapcsolatot tartani”. Ebben a helyzetben az apai kapcsolattartás jogánál erősebb a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga és az anya kiskorú gyermekéről való gondoskodási kötelezettsége [Alaptörvény XVI. cikk (1) és (3) bekezdése]. Abban az esetben, ha a kapcsolattartás a gyermek pszichés és fizikai állapotában is romlást idéz elő, akkor „alkotmányos joga” is sérül. ­Édesanyaként alkotmányos kötelessége ezektől a helyzetektől gyermekét megóvni, ám a támadott bírói döntések éppen „alkotmányos kötelességével ellentétes magatartásra kötelezik”. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését azért sértik a támadott döntések, mert az eljáró bíróságok megszegték tényállás tisztázási, bizonyítási, valamint indokolási kötelezettségeiket az alábbiak szerint. Az indítvány szerint „a bíróság a döntését bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül az ellentmondásos nyilatkozatokra alapította, az anya bizonyítékait nem fogadta el, mert azok nem az adott napra vonatkoztak, az apa védekezését a felvétel értékelése nélkül igazoltként elfogadta”. Az viszont, hogy a gyermek tiltakozása az anyai vagy az apai magatartásból fakad-e, szakkérdés. A bíróság a döntését „érdemben nem indokolta és nem támasztotta alá semmilyen ténnyel, okkal, adattal, bizonyítékkal”. Végezetül az Alaptörvény 28. cikkét érintően rámutat az indítványozó, hogy ha „az alkotmányos jogokkal összhangban kerül értelmezésre a törvény, akkor nem eredményezheti az apai magatartás jogi elismerését és az anyai magatartás szankcionálását, valamint az újra meg újra eredménytelenségre ítélt kapcsolattartási kísérletek elrendelését”.

      [5] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.

      [6] 2.1. A támadott másodfokú végzést a bíróság tájékoztatása szerint az indítványozó jogi képviselőjének 2021. ­május 25-én kézbesítették, a panaszt pedig 2021. július 24-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be elektronikus formában.
      [7] Az ügyben érintett bírósági végzés alkotmányjogi panasszal támadható, az indítványozó a rendelkezésre álló rendes jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik és a nemperes eljárásban résztvevő kérelmezettként érintettnek minősül. Az indítványozó az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (3) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény 28. cikke vonatkozásában azonban nem tesz eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételnek, mivel ez a rendelkezés az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, ezért arra alkotmányjogi panasz nem alapítható {például: 3470/2020. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [8]}.
      [8] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit egyebekben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét (az indítványozó úgy véli, hogy a kapcsolattartás végrehajtásának elrendelésére a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő eljárás eredményeképpen, a gyermek érdekeit sértő módon került sor); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Szegedi Törvényszék 4.Pkf.20.539/2021/2. számú végzése); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény XVI. cikk (1) és (3) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a támadott végzés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét és – az elsőfokú bírósági döntésre is kiterjedő hatállyal – semmisítse meg azt.

      [9] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
      [10] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet egyrészt arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezések – az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (3) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése – tartalmát érintően [lásd például: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, 3216/2020. (VI. 19.) AB határozat és 3067/2021. (II. 24.) AB határozat]. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
      [11] A második – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó – feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felül­vizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését ­garantálja. Jelen ügyben megállapítható, hogy a bíróság a döntés szempontjából releváns kérdéseket – figyelemmel a fellebbviteli eljárásra vonatkozó törvényi keretekre is – vizsgálat tárgyává tette, és bár röviden, de követhetően számot adott döntése indokairól, valamint a bizonyítási eszközök értékeléséről is. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Az indítványozó ezzel összefüggésben tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési és bírói mérlegelési kérdéseket is kifogásol. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint viszont nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e {lásd például: 3095/2021. (III. 12.) AB végzés, Indokolás [26]}. „Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmány­bíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság«” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
      [12] Az Alkotmánybíróság nem látott rá indokot vagy lehetőséget, hogy e gyakorlatától eltérjen, és megállapította: önmagában az, hogy az indítványozó a bírói döntést megalapozatlannak, magára nézve sérelmesnek tartja, és úgy véli, a kapcsolattartás meghiúsulásának és pótlásának a kérdésében a bíróságnak – észszerűségi okok ­miatt – másképpen kellett volna döntenie, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének megalapozására nem elegendő. Megjegyzi az Alkotmánybíróság azt is, hogy a szóban forgó ügy tárgya egyszeri kapcsolattartási alkalom megítélése volt, a gyermek és a különélő szülő kapcsolattartásának esetleges felülvizsgálatáról és újraszabályozásáról az indítványozó kérelme szerint jelenleg is folyamatban lévő perben kell döntenie a bíróságnak. Az eljáró bíróságok ítéletük indokolásában részletesen bemutatták (a vonatkozó jogszabályok konkrét ügyre vetítve történő értelmezésével) miért állapították meg az indítványozó felróhatóságát a kapcsolattartás meghiúsulásával összefüggésben.
      [13] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.

      [14] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának, részben pedig a 29. §-ban írt befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §
      (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés
      a) és h) pontjai alapján visszautasította.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szabó Marcel

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Salamon László

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/03/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. 3.Pkf.20.907/2021/2 of the Szeged Regional Court (enforcement of keeping contacts)
          Number of the Decision:
          .
          3030/2022. (I. 19.)
          Date of the decision:
          .
          01/04/2022
          .
          .