Hungarian
Ügyszám:
.
1335/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 17/1992. (III. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1992/104
.
A döntés kelte: Budapest, 03/24/1992
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  megállapítása   iránt  előterjesztett   egyesített
    indítványok tárgyában meghozta a következő

                            határozatot:

    Az Alkotmánybíróság a társadalmi szervezetek kezelői jogának
    megszüntetéséről szóló  1990. évi  LXX.  törvény  1.  §  (1)
    bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  irányuló
    indítványokat  és   e  törvényi  rendelkezés  megsemmisítése
    iránti kérelmeket elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság   határozatát   a   Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      1. Az  indítványokkal támadott  törvény 1.  § (1)  bekezdése
      szerint a  társadalmi  szervezeteknek  az  állami  tulajdonú
      ingatlanokra  vonatkozó   kezelői  joga   -  a   6.  §   (1)
      bekezdésében  foglalt   rendelkezés  alapján   -  a  törvény
      hatálybalépésével kártalanítás nélkül megszűnik.

      2. Az  indítványokban  megfogalmazott  álláspont  szerint  e
      törvényi    rendelkezés     alkotmányellenes,    ezért    az
      indítványozók   kérték    annak   visszamenőleges    hatályú
      megsemmisítését.

      Kifogásolták, hogy  a törvény nincs összhangban az Alkotmány
      13. §-ával,  amely mindenki számára biztosítja a tulajdonhoz
      való jogot.  Azzal érveltek,  hogy az  1987. évi  I. törvény
      hatálybalépéséig az  állami földtulajdon átruházása nem volt
      lehetséges.  Azok   a  szervezetek,   melyek   az   államtól
      ingatlanra vonatkozó  tulajdonjogot kivántak szerezni - akár
      ellenérték fejében  - csak  kezelői  jogot  szerezhettek.  A
      9/1969. (II.  9.)  Korm.  rendelet  6.  §-a  ugyanakkor  úgy
      rendelkezett,  hogy   a  kezelő   a  tulajdonos   jogait  és
      kötelességeit  gyakorolja.  A  kezelői  jog  tartalma  ezért
      nézetük szerint  "teljes egészében" megegyezik a tulajdonjog
      tartalmával,  különösen   azokban  az  esetekben,  amikor  a
      vagyontárgy  korábbi   kezelőjétől  írásos  megállapodással,
      ellenérték    fejében     és    földhivatali     bejelentési
      kötelezettséggel szerezte  meg  az  új  jogosult  a  kezelői
      jogot.

      3. Az  igazságügyminiszter álláspontja szerint az ingatlanra
      vonatkozó  kezelői  jog  nem  olyan  alapvető  jog,  amelyet
      megilletne az  Alkotmány  13.  §-a  alapján  az  alkotmányos
      védelem. Az Alkotmányban ez a jog nevesítetten nem szerepel,
      a  tulajdonjog   alkotmányos  védelmét   pedig   nem   lehet
      kiterjesztően      értelmezni.       Észrevételeiben      az
      igazságügyminiszter utalt  továbbá arra is, hogy természetes
      személy   nem   szerezhetett   kezelői   jogot,   ugyanakkor
      piacgazdaságban a  kezelői jog kategóriája értelmezhetetlen.
      Végül  hivatkozott   arra,  hogy   a  törvény  a  társadalmi
      szervezetek szerzett  jogait önkényesen nem vonja el, csupán
      polgári  jogi   alapokra  kivánja   helyzeni  a   társadalmi
      szervezetek ingatlanhasználatát, és az új jogi rendezésig az
      ingyenes  ingatlanhasználatot  a  társadalmi  szervezeteknek
      változatlanul biztosítja.

      4. Az  Alkotmány 9.  § (1)  bekezdése  szerint  Magyarország
      gazdasága olyan  piacgazdaság, amelyben  a köztulajdon  és a
      magántulajdon egyenjogú  és egyenlő  védelemben részesül. Az
      Alkotmány 13.  § (1) bekezdése biztosítja a tulajdonhoz való
      jogot,  a   (2)  bekezdés  pedig  kimondja,  hogy  tulajdont
      kisajátítani  csak   kivételesen  és   közérdekből,  teljes,
      feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

      Az indítványokkal érintett, idézett alkotmányi rendelkezések
      mellett  az   Alkotmánybíróság  figyelemmel   volt  még   az
      indítványok  elbírálása   során  az   Alkotmány  2.   §  (1)
      bekezdésének -  általánosságban megfogalmazott  -  jogállami
      deklarációjára, továbbá  az Alkotmány  8. § (2) bekezdésében
      írt arra  a rendelkezésre, amely szerint az alapvető jogokra
      és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja
      meg, alapvető  jog lényeges  tartalmát azonban  törvény  sem
      korlátozhatja.

                                  II.

      1.  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  kialakításánál  abból
      indult ki,  hogy az indítványokkal támadott normatartalommal
      használt  "kezelői   jog"  kategóriája   a  korábbi   magyar
      jogrendszer terméke.

      A rendszerváltást  megelőző jogrendben  a tulajdoni felfogás
      tekintetében, bár  különböző időszakokban  eltérő módon,  de
      mégis a  meghatározó a társadalmi tulajdon, ezen belül pedig
      az  állami   tulajdon  szerepe   volt;  az  állami  tulajdon
      magyarázatát pedig elsősorban nem a polgári jogi intézmények
      keretében keresték, hanem abban a közhatalmi elemek túlsúlya
      dominált.  A   régi  Alkotmány   és  az   irányadó  törvényi
      rendelkezések   az   állami   tulajdon   "egységességét   és
      oszthatatlanságát" tételezték.

      Az állami tulajdon domináló szerepén nyugvó gazdaság döntően
      az  állami  vállalatok  (és  egyéb  gazdálkodó  szervezetek)
      gazdálkodási   tevékenységére   épült,   a   fő   gazdálkodó
      szervezetek az  állami vállalatok  voltak. Ezek, mint önálló
      jogalanyisággal   felruházott    szervezetek,    az    állam
      tulajdonával az  ún.  "kezelői  jog"  alapján  és  keretében
      gazdálkodtak.  Az  állami  tulajdon  "oszthatatlansága"  nem
      tette  lehetővé  a  társadalmi  szervezetek  tulajdonjogának
      formális elismerését sem.

      2. Az  állami tulajdon  oszthatatlanságán és  a  struktúrált
      tulajdoni   felfogáson   nyugvó,   fogalmilag   tisztázatlan
      "kezelői jog" kategóriája az 1989. évi alkotmányrevízió után
      alkotmányosan is  definiálhatatlanná  és  értelmezhetetlenné
      vált.  Az   Alkotmány  megszüntette   az   állami   tulajdon
      primátusát,  9.   §  (1)   bekezdése  a  köztulajdont  és  a
      magántulajdont egyenrangú  minőséggel ruházta fel, a kezelői
      jogot  pedig   nevesített  jogként  kifejezetten  nem  vonta
      alkotmányos védelem alá.

      Mindazonáltal  a   "kezelői  jog"   -  keletkezési  idejétől
      függetlenül -  számos létező  jogviszony  forrása,  sőt,  az
      indítványokkal  támadott   törvényi   rendelkezés   szerint,
      törvényi szabályozás tárgya is. Ezért az Alkotmánybíróságnak
      az alkotmányossági  vizsgálat során a régi jog e továbbra is
      érvényben  levő   intézményét  -   az  alkotmányos  jogokkal
      összefüggésben - értelmeznie és minősítenie kell.

      3. A  "kezelői jog" tartalmában nem azonos a tulajdonjoggal,
      mert a  kezelői jog jogosultja a tulajdonos állammal szemben
      egyáltalában  nem  áll  dologi  jogi  pozícióban.  Különböző
      időszakokban   különböző    intenzitással   ugyan,    de   a
      tulajdonjogviszonyon belül  mindig  az  állam  szerepe  állt
      előtérben:  az   államnak  teljes  tulajdonosi  rendelkezési
      hatalma volt  a kezelésbe  adott tulajdoni tárgy felett. Ezt
      fejezte  ki   az  állami  tulajdon  alkotmányosan  deklarált
      egysége és oszthatatlansága; az állam bármikor visszavehette
      tulajdonát    a     kezelőktől    és    azt    feloszthatta,
      átcsoportosíthatta   stb.   közöttük.   Az   oszthatatlanság
      kritériuma  a   tulajdonjogra  és   nem  a  "kezelői  jogra"
      vonatkozott.

      Ugyanakkor a  "kezelői  jog"  címzettje  nem  tulajdonosként
      tulajdonosi jogokat  gyakorolt. A "kezelői jog" sajátosságai
      engedelmesen  követték   a  régi   gazdaságirányítási   rend
      változásait: a  jogintézmény  tartalma  évtizedről-évtizedre
      átalakult,  terjedelme  pedig  az  egyszerű  birtokjogtól  a
      "majdnem igazi" tulajdonjogig terjedt.

      Az állami  tulajdon  oszthatatlanságának  és  a  struktúrált
      tulajdoni  felfogásnak   eszerint  két  meghatározó  elemet,
      vonatkozást  kell   tulajdonítani:  éspedig  az  államnak  a
      tulajdon tárgya  feletti gazdasági  (tulajdonosi)  hatalmát,
      valamint a  "kezelői  jogot"  gyakorló  állami  (társadalmi)
      szerveknek a jogosítványát az önálló tulajdonosi fellépésre.
      A  két  mozzanat  az  állami  tulajdon  egységén  belül  jól
      elkülöníthető: az  egyik, az  ún. belső  jogviszony, azaz az
      állam, illetőleg  gazdaságirányító  szervei  és  a  tulajdon
      tárgyát kezelő  szervek közötti  kapcsolat; a  másik, az ún.
      külső jogviszony,  amely a  kezelői jogot  testesíti meg,  s
      amelyben az  állami  tulajdon  kezelője  harmadik  személyek
      irányában tulajdonosként  viselkedik.  A  gazdaságirányítási
      rendszer  változásával   a  külső   kapcsolat  egyre  inkább
      megközelítette a polgári jogi tulajdont, az állammal szemben
      azonban  a   kezelő  legfeljebb   az  állam  tulajdonjogából
      derivált kötelmi  pozícióban  volt,  azaz  egy  -  többnyire
      tisztázatlan  vagy   jogilag  csak   részben  tisztázott  és
      szabályozott -  sui generis  jogviszony egyik  alanya, aki a
      jogviszony másik  pólusán elhelyezkedő  államtól  ingyenesen
      (egyes esetekben visszterhesen) vagyonértékű jogosítványokat
      szerzett. E  vagyonértékű jogok megnyilvánulása volt, hogy a
      kezelő   a    harmadik    személyekkel    fennálló,    külső
      jogviszonyokban dologi jogi pozícióba került. Ez a pozíciója
      azonban a  tulajdonos állam  tulajdonjogán alapult  és abból
      származott.

      Mindebből következik,  hogy az  Alkotmánybíróság álláspontja
      szerint a  "kezelői jog"  nem azonosítható a tulajdonjoggal,
      hanem az  a tulajdonjognak  a korábbi  magyar jogrendszerben
      kialakult   olyan    mutációja,   amelyben   a   tulajdonosi
      jogosítványok    magán    a    tulajdonjogviszonyon    belül
      átrendeződnek belső  (kötelmi)  és  külső  (dologi)  jellegű
      jogviszonyok jogosultságaivá és kötelezettségeivé.

      4. Nem  azonosítható a  kezelői jog  a tulajdonjog  valamely
      részjogosítványával sem,  mert a kezelői jog jogosultja csak
      a  tulajdonos   állam  által  nem  gyakorolt  "maradékjogok"
      tekintetében válik alanyi jogosulttá. Ezek a "maradékjogok",
      amelyek vagyonértékű  jogokat testesítenek ugyan meg, mindig
      csak  a   tulajdonos  által   átruházott  terjedelemben   és
      tartalommal állnak  fenn, a  jogi szabályozások  és  konkrét
      jogviszonyok  -  történetileg  és  egyedileg  is  változó  -
      sokféleségének megfelelően.  A tulajdonjoggal összefüggésben
      fennálló   kettősség    a   tulajdonosi    részjogosítványok
      tekintetében is  érvényes: a  kezelő dologi  jogi  pozíciója
      csak a jogviszony külső vonatkozásaiban jelenik meg; a belső
      jogviszonyban a kezelő általában csak kötelmi jogosult.

      5. Az  Alkotmány idézett rendelkezései a köztulajdon védelme
      körében az állami tulajdont is oltalmazzák, az állam számára
      is biztosítják  a tulajdonhoz  való  jogot.  Az  a  törvényi
      rendezés,   amely    tartalmilag   ennek    az   alkotmányos
      jogosultságnak egy határozott megnyilvánulása, kifejeződése,
      nem  alkotmányellenes.   A  támadott   törvény   ugyanis   a
      tulajdonos állammal  szemben szünteti  meg a  kezelői jogot,
      márpedig a  kezelői jog  jogosultját a tulajdonossal szemben
      alkotmányos tulajdonjogi  védelem nem  illeti meg.  Az állam
      tulajdonosi  szabadságából   következik,  hogy   az   állami
      tulajdon   intézményét,    belső   struktúráját   joga   van
      törvényhozói úton  is átalakítani.  Mivel a  kezelő "kezelői
      jogát"  minden   esetben  az  államtól,  mint  tulajdonostól
      származtatja, s  mivel a  kezelő a  belső  jogviszonyban  az
      állammal szemben  tulajdonosi jogokat  soha nem gyakorolhat,
      az állam  dologi  jogi  pozíciójából  fakad  a  kezelői  jog
      visszavonására,  megszüntetésére   vonatkozó   jogosultsága.
      Ezért a  "kezelői  jog"  törvény  általi  megszüntetése  nem
      minősül alkotmányellenesnek.

      6. A  támadott törvényi  rendelkezés  a  jogállamiság  és  a
      piacgazdaság       alkotmányos        intézményrendszereiben
      meghatározhatatlan   jogosultságot   szüntet   meg   anélkül
      azonban, hogy  a jogosultság  alanyait jogfosztottá tenné. A
      törvény  a   jogintézményt  pusztán  polgári  jogi  alapokra
      helyezi és  ezzel  az  alkotmányosan  is  értelmezhetővé  és
      kezelhetővé válik. A társadalmi szervezetek használati jogát
      a törvényi  rendezés nem érinti, ez pedig, mint vagyonértékű
      jog, alkotmányos védelem alatt áll.

      Az  Alkotmány   és  az   alkotmányos  jogrendszer  megfelelő
      védelemben részesíti  az Alkotmányban  meg nem jelenő, egyéb
      nevesített jogokat  is. A  vagyoni jogok alkotmányos védelme
      az Alkotmánynak  a tulajdonjogot  oltalmazó rendelkezéseiből
      (Alkotmány  9.   §  (1)   bekezdés,  13.   §  (1)  bekezdés)
      következik.

      Az Alkotmánybíróság  elvi  éllel  mutat  rá  arra,  hogy  az
      Alkotmány 13.  § (1)  bekezdése nemcsak a tulajdonjog, hanem
      az  azzal   összefüggő  minden   vagyoni  jog  biztosítására
      vonatkozik.  Az   Alkotmány  9.  §  (1)  bekezdése  ezért  a
      tulajdonvédelem körében  az egyéb  vagyoni jogok védelmét is
      biztosítja. A  jogösszehasonlítás is  azt mutatja, hogy több
      külföldi    alkotmánybíróság     gyakorlata    a     vagyoni
      jogosultságokat az alkotmányos tulajdonvédelem körébe vonja.
      Az  Alkotmánybíróság   ezzel  is  összhangban  az  Alkotmány
      tulajdonvédelemmel    kapcsolatos    rendelkezéseit    olyan
      alapjognak tekinti, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a
      bíróságok az egyéb dologi jellegű vagyoni jogok védelmére is
      alkalmazhatnak.

      A használat  joga korlátolt és idegen dologbeli jog, amely a
      tulajdonostól nyert  abszolút  (dologi)  hatályú  és  önálló
      léttel bíró  jogosultság,  anélkül,  hogy  ez  az  önállóság
      érintené a  tulajdonjoghoz való  kapcsolódását. A  használat
      joga tehát  a tulajdonjog önállósult részjogosítványa, amely
      tartalmát  tekintve   a  tulajdonjog  olyan  "szelvényjoga",
      amelynek vagyoni értéke van.

      Mivel az  indítványokkal kifogásolt  törvényi rendelkezés  a
      társadalmi szervezeteknek  ezt, az alkotmányosan oltalmazott
      használati jogát  nem szünteti  meg, nem vonja el, a törvény
      Alkotmányban védett  jog sérelmét nem valósítja meg. Nem áll
      fenn alkotmányos  sérelem azáltal  sem, hogy  a kezelői  jog
      megszüntetése   a    sérelmezett   törvényi   rendelkezéssel
      kártalanítás  nélkül   történt.  A   kifejtettek  szerint  a
      használati jog áll alkotmányos védelem alatt, így csak ennek
      a jognak  a korlátozása  vagy elvonása  az, ami  -  elvileg,
      többek között  a szerzés  visszterhességétől  is  függően  -
      kártalanításra érdemes.  Annak  eldöntése  azonban,  hogy  a
      kártalanításnak  mennyiben   állnak  fenn   az   alkotmányos
      feltételei,  nem   e  törvény  alkotmányossági  vizsgálatára
      tartozó kérdés.

      Az  Alkotmánybíróság   ezért  az   alaptalan   indítványokat
      elutasította.

      Az   Alkotmánybíróság    a   határozatban   kifejtett   elvi
      állásfoglalás miatt  rendelte el  a  határozatnak  a  Magyar
      Közlönyben való közzétételét.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                Dr. Ádám Antal              Dr. Herczegh Géza
                 alkotmánybíró               alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                               alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                            előadó alkotmánybíró

              Dr. Schmidt Péter            Dr. Szabó András
               alkotmánybíró                alkotmánybíró

           Dr. Tersztyánszky Ödön           Dr. Zlinszky János
               alkotmánybíró                  alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        17/1992. (III. 30.)
        Date of the decision:
        .
        03/24/1992
        .
        .