Hungarian

Ügyszám: .	1105/D/2001
Előadó alkotmánybíró: Strausz János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1105/D/2001. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2003/1683 .

A döntés kelte: Budapest, 06/18/2003 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!                               Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő                         határozatot:                               Az   Alkotmánybíróság   a   vásárlók  minőségi   kifogásainak intézéséről  szóló 4/1978. (III. 1.) BkM rendelet  6.  §  (1) bekezdése,  valamint  a (3) bekezdésének  "A  minőségvizsgáló szerv   szakvéleménye  a  vállalatra  kötelező."  szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére, valamint e rendelkezéseknek Komárom-Esztergom Megyei  Bíróság K.20.899/2001.  szám  alatt  folyamatban  volt  perben   való alkalmazásának   kizárására   előterjesztett    alkotmányjogi panaszt elutasítja.                           Indokolás                                                            I. Az  indítványozó az Alkotmánybírósághoz 2001. november  28-án benyújtott  indítványában alkotmányjogi  panaszt  terjesztett elő. Kérte a vásárlók minőségi kifogásainak intézéséről szóló 4/1978. (III. 1.) BkM rendelet (a továbbiakban: R.) 6. §  (1) bekezdése  és  (3)  bekezdésének  "A  minőségvizsgáló   szerv szakvéleménye    a    vállalatra    kötelező."    szövegrésze alkotmányellenességének  megállapítását  és  megsemmisítését, valamint   e  rendelkezéseknek  a  Komárom-Esztergom   Megyei Bíróság  K.20.899/2001/5. számú jogerős  ítéletével  elbírált ügyben való alkalmazásuk kizárását. Az  alkotmányjogi  panasz szerint a Komárom-Esztergom  Megyei Közigazgatási  Hivatal Fogyasztóvédelmi  Felügyelősége  2001. július   9-én   hozott  7-408/2001.  sz.   határozatával   az indítványozót  minőségi vita tárgyában az R. 6.  §-a  alapján szakértői   vizsgálat  keretében  szakvélemény   beszerzésére kötelezte.    Ezt    a    határozatot   a    Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Hatósági és Jogi Főosztálya 2001. augusztus 16- án  hozott  874-2/2001. számú határozatával helybenhagyta.  A Komárom-Esztergom  Megyei Bíróság 2001.  október  18.  napján meghozott   K.20.899/2001/5.  számú  jogerős   ítéletével   a felperesnek   a   közigazgatási  határozatok  felülvizsgálata iránti keresetét elutasította. Az  indítványozó  szerint  az  R.  6.  §  (1)  bekezdése  nem egyértelmű  és  nem  világos, több  szempontból  is  eltérően értelmezhető, ezért sérti az Alkotmány 2. § (1)  bekezdésében foglalt   jogállamiság   elvét.  A   kifogásolt   rendelkezés szövegéből    ugyanis    nem    állapítható    meg     teljes egyértelműséggel,  hogy  a szakvélemény  beszerzésére  milyen célból,  milyen  indokból kerül sor.  Álláspontja  szerint  a kifogásolt   rendelkezés  értelmezhető  úgy   is,   hogy   az árleszállítás mértékével kapcsolatban felmerült bármely  vita esetén  szakvéleményt kell beszerezni, de értelmezhető akként is,   hogy  csak  az  árleszállítás  mértékével  kapcsolatban felmerülő  műszaki kérdésben keletkezett vita esetén  kell  a szakvéleményt beszerezni. Az  indítványozó szerint az R. 6. § (3) bekezdésének  második mondata  egyrészt  túllépi  az adott  törvényi  felhatalmazás kereteit,  másrészt  pedig  törvényi  szabályozásra   tartozó körben  tartalmaz szabályozást. Az R.-t a jogalkotó a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi   IV.   törvény   hatálybalépéséről  és   végrehajtásáról rendelkező   1978.   évi   2.   törvényerejű   rendelet    (a továbbiakban: Ptké. II.) 22. §-a alapján adta ki. A Ptké. II. e  felhatalmazása alapján a jogalkotó csak a szavatossági  és jótállási  igények intézésének eljárási szabályait alkothatta meg,  az R. kifogásolt előírása azonban nem minősül ilyennek. Az   indítványozó  szerint  az  R.  6.  §  (3)   bekezdésének kifogásolt előírása tartalma szerint alapvető jogokat érint a szabályozás tárgykörében, azt tehát csak törvény állapíthatja meg,  ezért  ellentétes a jogalkotásról szóló 1987.  évi  XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. § a) pontjával és 15. § (1) -  (2)  bekezdéseivel és - az alkotmányjogi  panasz  tartalma szerint  -  sérti  az  Alkotmány 37.  §  (3)  bekezdését.  Az indítványozó  hivatkozott az Alkotmány 7. § (2)  bekezdésére, de    annak   sérelmét   nem   állította,   ezért   azt    az Alkotmánybíróság nem vizsgálta.                              II.                               Az     alkotmányjogi    panasszal    érintett     jogszabályi rendelkezések: 1. Alkotmány "2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam." "37.  §  (3)  A  Kormány  tagjai feladatuk  ellátása  körében rendeleteket  adhatnak  ki. Ezek azonban  törvénnyel  vagy  a Kormány    rendeletével   és   határozatával   nem   lehetnek ellentétesek.  A  rendeleteket a  hivatalos  lapban  ki  kell hirdetni." 2. Jat. "4.   §  A  gazdasági  rendre  vonatkozóan  törvényben   kell szabályozni különösen a)   a   tulajdonviszonyokat,  a  magánszemélyek  és  a  jogi személyek vagyoni viszonyait, b) - e) ... " "8.   §   (1)   A  miniszter  feladatkörében  és  törvényben, törvényerejű   rendeletben  vagy  kormányrendeletben   kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet." "15.   §  (1)  A  végrehajtási  jogszabály  alkotására  adott felhatalmazásban   meg   kell   határozni   a   felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás  jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat. (2)  A  szabályozás  tárgykörébe tartozó  alapvető  jogok  és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni." 3. Ptké. II. "22.   §   Felhatalmazást  kap  az  ipari,  kereskedelmi   és idegenforgalmi   miniszter,  hogy  az  igazságügyminiszterrel egyetértésben   rendelettel  megállapítsa  a  kiskereskedelmi forgalomban   eladott  dolgokra  vonatkozó  szavatossági   és jótállási igényeknek a törvény rendelkezései szerint  történő intézésének eljárási szabályait." 4. R.: "6.   §  (1)  Ha  a  hiba  jellegével,  a  javítás  módjával, minőségével,  az árleszállítás mértékével kapcsolatban,  vagy más   kifogás   elbírálása  szempontjából  lényeges   műszaki kérdésben   vita   merül   fel,   a   vállalat   köteles    a Fogyasztóvédelmi  Főfelügyelőséghez az árut három  munkanapon belül szakvélemény beszerzése céljából vizsgálatra elküldeni. (2) (...) (3)  A  minőségvizsgáló  szerv köteles  a  vizsgálatot  soron kívül,  de  legkésőbb  10 napon belül  elvégezni,  továbbá  a vállalatot    a   vizsgálat   eredményéről   értesíteni.    A minőségvizsgáló  szerv szakvéleménye a  vállalatra  kötelező. Tartós  használatra rendelt áru esetén a vállalat  köteles  a szakvélemény  egy  példányát  a vásárlónak  -  kívánságára  - átadni, más áruk esetében pedig bemutatni."                             III.                               Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. 1.  Az  Alkotmánybíróság  elsőként  azt  vizsgálta,  hogy  az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48.  §-ában előírt követelményeknek. Az   Abtv.  48.  §  (1)  bekezdése  szerint  az  Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat  az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme  az alkotmányellenes  jogszabály alkalmazása folytán  következett be,  és  egyéb  jogorvoslati  lehetőségeit  már  kimerítette, illetőleg   más   jogorvoslati   lehetőség   nincs    számára biztosítva.   A  (2)  bekezdés  értelmében  az  alkotmányjogi panaszt  a jogerős határozat kézbesítésétől számított  hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az  alkotmányjogi  panaszban megjelölt 60  napos  határidő  a jogerős  ítéletnek  a  féllel való  közlésétől  kezdődött.  A Komárom-Esztergom  Megyei Bíróság a  jogerős  ítéletet  2001. október  18.  napján  hozta  meg és  azt  az  indítványozó  a becsatolt  tértivevény tanúsága szerint 2001.  november  8-án vette   át.   Az   indítványozó  az  Alkotmánybírósághoz   az alkotmányjogi  panaszát  a megjelölt határidőn  belül,  2001. november  28-án  nyújtotta be, ezért azt az  Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta. 2.  Az  alkotmányjogi panasz szerint az R. 6. § (1) bekezdése többféleképpen  értelmezhető, ezért sérti az Alkotmány  2.  § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét. Az   Alkotmánybíróság   az   R.   6.   §   (1)   bekezdésének alkotmányosságát absztrakt normakontrollra irányuló indítvány alapján  már  vizsgálta és a 804/B/1998. AB  határozatával  e rendelkezés   alkotmányellenességének   megállapítására    és megsemmisítésére   irányuló   indítványt   elutasította.   Az indítványozó abban az ügyben az R. 6. § (1) bekezdését  azért tartotta   alkotmányellenesnek,  mert  a  vásárlók   minőségi kifogásait    szakvélemény   adásával   a    Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a fogyasztók érdekvédelmi szervezete,  mint  a jogvitában  érdekelt  fél képviselője minősíti  független  és pártatlan  minőségvizsgáló szerv helyett, és ez az  Alkotmány 2.  §  (1) bekezdésének és a 9. § (2) bekezdésének sérelmével jár.  (ABH  2001, 1273; 1276.) A jelen ügyben az indítványozó az   R.  6.  §  (1)  bekezdésének  alkotmányellenességét   az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára és elvére [2. § (1)  bekezdés] alapítja,  de ezen belül az alkotmánysértést más  alkotmányos összefüggésre  hivatkozással  kéri  megállapítani,  ezért  az ítélt dolognak nem minősül. Az   Alkotmánybíróság   több   határozatában   értelmezte   a jogállamiság,   s   az  annak  szerves  összetevőjét   képező jogbiztonság elvét. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában    megállapította,    hogy:     "A     jogállam nélkülözhetetlen  eleme  a jogbiztonság.  A  jogbiztonság  az állam  - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását,  hogy a jog egésze, egyes részterületei  és  az egyes  jogszabályok  is világosak, egyértelműek,  működésüket tekintve  kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek  a  norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák   egyértelműségét   követeli   meg,   de   az    egyes jogintézmények   működésének  kiszámíthatóságát   is.   Ezért alapvetőek   a   jogbiztonság   szempontjából   az   eljárási garanciák."  (ABH  1992, 59, 65.) A  11/1992.  (III.  5.)  AB határozatban  az  Alkotmánybíróság  kifejtette,   hogy   "[a] jogbiztonság  megköveteli  a jogszabályok  olyan  világos  és egyértelmű fogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen  a  jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa  döntését  és magatartását,   s  számolni  tudjon  a  jogkövetkezményekkel. Ideértendő  az  is, hogy ki lehessen számítani  a  jogszabály szerint    eljáró   más   jogalanyok   és   állami    szervek magatartását." (ABH 1992, 77, 91 - 92.) Az R. 6. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a vásárló és a  vállalat között felmerülő minőségi vitában mely  esetekben köteles  a  vállalat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez  az árut  szakvélemény beszerzése céljából megküldeni.  Az  R.  e rendelkezése  alapján a vállalat e kötelezettsége  akkor  áll fenn,  ha  a  vita  a  hiba jellegével, a  javítás  módjával, minőségével,  az  árleszállítás  mértékével,  tehát  ha  ezek bármelyikével  kapcsolatban, továbbá ha a vita  ezeken  kívül más   kifogás   elbírálása  szempontjából  lényeges   műszaki kérdésben   merült   fel.  Az  R.  vizsgált   rendelkezésének nyelvtani értelmezéséből egyértelműen megállapítható, hogy  a szakvélemény beszerzésére a vállalat mely esetekben  köteles, tehát   a   kifogásolt   rendelkezés   többféle   módon   nem értelmezhető, ezért az nem sérti a jogbiztonság elvét. Az  indítványozónak  az  alkotmányjogi  panasszal  kifogásolt ügyében eljáró államigazgatási szervek a határozataikban,  és a  megyei bíróság a jogerős ítéletében az R. kifogásolt 6.  § (1)  bekezdését  helyesen úgy értelmezték,  hogy  a  vállalat akkor  köteles szakvélemény beszerzésére, ha a vásárló  és  a vállalat  közötti vita kizárólag az árleszállítás  mértékével merül  fel  és nem az indítványozó által tévesen és szűkítően értelmezett  abban  az  esetben, ha a vita  az  árleszállítás mértékével    kapcsolatban   felmerülő   műszaki    kérdésben keletkezett. Az  Alkotmánybíróság több határozatában  kifejtette,  hogy  a jogszabály  értelmezési  kérdéseket  általában  jogalkalmazói értelmezéssel,  vagy  jogalkotási  úton  kell  feloldani,  az Alkotmánybíróságnak  sem jogalkotási, sem  önálló  jogszabály értelmezési  eljárásra hatásköre nincs.  [Pl.  35/1991.  (VI. 21.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R.  6.  §  (1)  bekezdésével összefüggésben nem áll  fenn  az indítványozó által állított jogbiztonság sérelme, ezért az R. e rendelkezése nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. 3.   Az   alkotmányjogi  panasz  szerint  az  R.  6.  §   (3) bekezdésének   "A   minőségvizsgáló  szerv  szakvéleménye   a vállalatra  kötelező."  szövegrésze túllépi  a  felhatalmazás kereteit    és   törvényi   szabályozásra   tartozó    körben rendelkezik. Ez  azonban  nem  áll  fent, mert  a  Ptké.  II.  22.  §-a  a kiskereskedelmi   forgalomban  eladott   dolgokra   vonatkozó szavatossági  és jótállási igényeknek a törvény rendelkezései szerint     történő     intézése    eljárási     szabályainak megállapítására adott felhatalmazást. A  Ptké. II. felhatalmazása alapján az R. a vásárlók minőségi kifogásainak  intézéséről  rendelkezik.  Az  R.  1.   §   (2) bekezdése   értelmében  a  vásárlók  minőségi  kifogásait   a vállalat  a  Polgári  Törvénykönyvről  szóló  1959.  évi  IV. törvény  (a továbbiakban. Ptk.) alapján e rendelet  szabályai szerint  köteles elintézni. A minőségi kifogások tekintetében is  alkalmazandók a Ptk.-nak a szerződésszegésre, ezen  belül pedig különösen a hibás teljesítésre vonatkozó előírásai. Az  R.  6.  §  (1)  bekezdése által  meghatározott  esetekben felmerült    minőségi   vitában   a   vállalat   köteles    a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségtől szakvéleményt  beszerezni. Az  R.  6. § (3) bekezdésének kifogásolt szövegrésze  alapján pedig  a  szakvélemény  a  vállalatra  kötelező.  A  minőségi kifogás  tárgyában  a  szakvélemény  kötelező  megszerzéséhez szorosan kapcsolódik annak kötelező jellegűvé nyilvánítása. Az  R.  6.  §  (3)  bekezdésének  kifogásolt  szövegrészét  a jogalkotó  a  Ptké.  II.  felhatalmazásának  keretei   között állapította  meg,  mert ez a szabály  is  a  szavatossági  és jótállási  igényeknek  a törvény rendelkezései  szerint  való intézésének  eljárási  szabályai körébe  tartozik.  Az  R.  e szabályának  megállapítása  tehát  összhangban  áll  a   Jat. idézett 8. § (1) bekezdésével. Az  R.  6.  §  (3)  bekezdésének kifogásolt  szövegrésze  nem minősül    a   Jat.   4.   §   a)   pontjában   meghatározott szabályozásnak.   Az   e   tárgykörre   vonatkozó    alapvető szabályokat  ugyanis  a Ptk. állapítja meg  (tulajdonjogi  és vagyoni   viszonyok).   Az  R.  kifogásolt   szabálya   nincs összefüggésben a Jat. 15. § (1) - (2) bekezdéseivel,  mert  a Jat.    e    rendelkezései    a   felhatalmazást    biztosító jogszabályokra állapítanak meg irányadó szabályokat. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R.   6.   §  (3)  bekezdésének  kifogásolt  szövegrésze   nem ellentétes  a  Jat. 4. § a) pontjával és  15.  §  (1)  -  (2) bekezdéseivel, sőt összhangban áll a Ptké. II. 22. §-ával  és a  Jat. 8. § (1) bekezdésével, mivel azt a jogalkotó törvényi felhatalmazás alapján, annak keretei között állapította  meg. Ezért   az  R.  e  rendelkezésével  összefüggésben  az  alaki alkotmányellenesség  nem állapítható meg,  az  nem  sérti  az Alkotmány 37. § (3) bekezdését. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. Dr. Bihari Mihály                          Dr. Strausz János alkotmánybíró                           előadó alkotmánybíró                                            Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva                         alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	1105/D/2001
Date of the decision: .	06/18/2003
.
.