Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03554/2012
Első irat érkezett: 11/10/2012
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.188/2012/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/28/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Kúria Pfv.IV.20.188/2012/4. számú ítélete és előzmény ítéletei megsemmisítését indítványozza.
Előadja, hogy 2006. október 23-án súlyos, maradandó sérülést szenvedett. A bíróság nem vagyoni kártérítést megállapított számára, azonban - kiesett jövedelmére tekintettel - vagyoni kártérítést nem.
Véleménye szerint a bírósági határozatok sértik a tisztesség eljáráshoz való, illetve azon jogát, miszerint a hatóságok kötelesek a feladatuk teljesítése során jogellenesen okozott kárt megtéríteni..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.IV.20.188/2012/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk
B. cikk (1) bekezdés
I. cikk (1) bekezdés

.
A döntés száma: 3060/2013. (II. 28.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/1480
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogbiztonság mint jogsérelem alapja
.
A döntés kelte: Budapest, 02/18/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.02.18 15:00:00 2. öttagú tanács
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.188/ 2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben – az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben a Kúria Pfv.IV.20.188/2012/4. számú ítélete, valamint az ezen ítélet által helybenhagyott, a Fővárosi Bíróság által elsőfokon hozott 28.P.20.087/ 2009/22. számú ítelet, illetve a Fővárosi Ítélőtábla által másodfokon hozott, 2.Pf.20.519/2011/4. számú jogerős ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, I. cikk (1) bekezdésében, II. cikkében, XXIV. cikk (2) bekezdésében, XXVIII. cikkében biztosított alapjogokkal és alkotmányos elvekkel.
    [2] Az indítványozó 2006. október 23-án az esti órákban egy, a nemzeti ünnep alkalmából szervezett rendezvényen vett részt a Balha Lujza téren, amikor a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (a továbbiakban: Rebisz), a mai Készenléti Rendőrség egyik rendőre, akinek személyére végül nem derült fény, a Rákóczi úti árkádok alatt gumilövedékkel kb. 15–25 méterről meglőtte, aminek következtében a panaszos bal szemére teljesen megvakult, azt ki kellett operálni. A panaszos polgári pert indított, amelyben kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg: az alperes azzal a magatartásával, hogy az állományába tartozó rendőr gumilövedék kilövésével maradandó testi fogyatékossággal járó súlyos testi sértést okozott neki, megsértette a testi épséghez és emberi méltósághoz való jogát, továbbá kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperes Rebiszt e személyiségi jogsértés miatt nem vagyoni kártérítésként 14 millió Ft megfizetésére, kiesett jövedelme pótlásaként pedig 2006. november l-től kezdődően havi 110 000 Ft járadék megfizetésére. A Fővárosi Bíróság a 28.P.20.087/ 2009/22. számú ítéletében a személyiségi jogsértés tényét megállapította, és kötelezte a Készenléti Rendőrséget, hogy fizessen meg a felperes panaszosnak nem vagyoni kártérítés címén 10 600 000 Ft-ot és ennek 2006. október 23. napjától esedékes késedelmi kamatát, a vagyoni kártérítésre irányuló kereseti kérelmet azonban a bíróság elutasította, majd ezt a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla, illetve a felülvizsgálatot lefolytató Kúria is helybenhagyta, mivel a felperes panaszos nem tudta azt bizonyítani, hogy a káreseményt megelőzően pontosan milyen időpontig volt állandó jövedelme, illetve alkalmi munkákból havi szinten milyen összegű jövedelme származott. A Polgári Perrendtartás 3. § (3) bekezdése alapján a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli, így a perben a felperest terhelte annak bizonyítása és igazolása, hogy az alperesi jogsértéssel közvetlen ok-okozati összefüggésben milyen kára keletkezett, volt-e jövedelemkiesése. Ilyen kárt a felperes panaszos nem tudott bizonyítani, ezért nem volt megállapítható, hogy teljesült-e a kiesett jövedelem pótlására szolgáló, járadékként megítélendő vagyoni kártérítés előfeltételeként a tényleges kár (damnum emergens) bekövetkezte, így vagyoni kártérítés – bizonyított kár hiányában (amely bizonyítás az erre hivatkozó felperes panaszost terhelte volna) – a bíróságok szerint nem volt megítélhető.
    [3] Mivel felülvizsgálat keretében a Kúria helybenhagyta a másodfokú, jogerős ítéletet, azok helyes indokaira tekintettel, ezért a felperes az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria Pfv.IV.20. 188/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Ezen ítélettel szemben nyújtott be az indítványozó alkotmányjogi panaszt, melyben hivatkozott arra, hogy a Kúria döntése sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, I. cikk (1) bekezdését, II. cikkét, XXIV cikk (2) bekezdését, illetve XXVIII. cikkét.

    [4] 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz befogadhatóságának alaki és anyagi jogi akadályai vannak.
    [5] Eljárásjogi akadály, hogy az indítvány nem tartalmaz érdemi indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény egyes megjelölt rendelkezéseivel. Így nem tartalmaz az indítvány semmilyen érdemi indokolást az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése (jogállamiság) vonatkozásában. A II. cikk (emberi méltósághoz való jog) tekintetében az indítvány csak a Rebisz ilyetén jogsértése tekintetében tartalmaz értékelhető indokolást, annak sérelmét (a személyiségi jogsértést) azonban a bíróságok ténylegesen meg is állapították, és ennek kompenzálására a panaszos számára megítéltek 10 600 000 Ft nem vagyoni kártérítést, ennek alacsony mértékét pedig a panaszos alkotmányjogi panaszában nem is sérelmezte. A bírósági döntés vonatkozásában az alkotmányjogi panasz indokolása kimerül az indítványozó azon hivatkozásában, miszerint azzal, hogy a bíróságok a panaszos “[v]agyoni kártérítési igényét elutasították, […] a II. cikkben foglalt jog megsértésének orvoslását részben meghiúsították”, így “[r]észben okozóivá váltak azon helyzetnek, amelyben a panaszos a szükséges és lehetséges mértéknél súlyosabban kénytelen elviselni a jogsértés hatásait, következményeit”. Arra nézve, hogy maga a bírói döntés miért és mennyiben sértette a panaszos emberi méltóságát, érdemi indokolást az indítvány nem foglal magában. Továbbá semmilyen, még formális indokolás sem található az indítványban az Alaptörvény XXVIII. cikk (2)–(7) bekezdései vonatkozásában; valójában maga a panaszos is a XXVIII. cikk rendelkezései közül a saját ügyére nézve csak az (1) bekezdést (tisztességes tárgyaláshoz való jog) tartja relevánsnak. Emiatt a Kúria Pfv.IV.20.188/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, II. cikke és XXVIII. cikk (2)–(7) bekezdései vonatkozásában az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt követelmények teljesülésének elmaradása miatt visszautasította.
    [6] Az indítvány egyéb elemei nem felelnek meg annak a tartalmi feltételnek, hogy az az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát kell, hogy sértse, illetve hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Így a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elve (kivéve a jogbiztonság részét képező kellő felkészülési idő követelményét és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát) nem minősül alanyi alkotmányos jognak, annak sérelmére tehát alkotmányjogi panasz keretében hivatkozni nem lehet. Az I. cikk (1) bekezdése önmagában szintén nem tartalmaz alkotmányos jogot, pusztán ezen jogok általános tiszteletben tartása és védelme állami kötelezettségének elvét deklarálja. Így ezen indítványi részek vonatkozásában az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § a) pontjában írt tartalmi feltétel hiánya miatt az alkotmányjogi panaszt visszautasította. Végül a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jog, a XXIV. cikk (2) bekezdése szerinti, a hatóságok által feladatuk teljesítése során jogellenesen okozott kár megtérítésére vonatkozó jog, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jog tekintetében nem történt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, továbbá a bírói döntések alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetnek fel. Valójában az indítványozó részint a bírói jogértelmezéssel nem ért egyet: alkotmányjogi panaszának lényege, hogy a bíróságok az ügyében tévesen értelmezték a Ptk. kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit, illetve az a korábbi polgári kollégiumi állásfoglalás (PK 49. szám), amelyre a bíróságok hivatkoztak, téves jogértelmezésen alapult; részint a bizonyítékok bíróság általi értékelését kifogásolja, így e körben a panasz valójában a bizonyítékok újraértékelésére és a tényállás megváltoztatására irányul, a helyes történeti tényállás megállapítása (és a bizonyítási eszközök újraértékelése) azonban nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, arra kizárólag a rendes bíróságoknak van hatásköre. Emiatt ezen indítványi elemek vonatkozásában az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltétel hiánya miatt az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

    [7] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.188/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Pokol Béla s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        11/10/2012
        .
        Number of the Decision:
        .
        3060/2013. (II. 28.)
        Date of the decision:
        .
        02/18/2013
        .
        .