English

Hungarian
Ügyszám:
.
91/E/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 27/1991. (V. 20.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1991/73
.
A határozat kelte: Budapest, 05/13/1991
.
.

.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az Alkotmánybíróság  jogszabályok alkotmányellenességének
      utólagos  vizsgálatára   és  megsemmisítésükre  irányuló,
      továbbá    jogalkotói    kötelezettség    elmulasztásában
      megnyilvánuló     alkotmányellenesség     megállapítására
      irányuló    indítványok,    valamint    a    lefolytatott
      államosítási  eljárások   felülvizsgálatára,   ingatlanok
      tulajdonjogi   rendezésére,    kártalanítás,   kártérítés
      nyújtására,   állami   tulajdonú   ingatlanok   eladására
      vonatkozó  folyamatban  levő  eljárások  felfüggesztésére
      irányuló   kérelmek    ügyében   -   Dr.   Lábady   Tamás
      alkotmánybíró  különvéleményével  és  Dr.  Sólyom  László
      alkotmánybíró  párhuzamos   véleményével  -   meghozta  a
      következő

                            határozatot:

      1.  Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  az  egyes
      házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi
      4. tvr.;

      a közforgalmú  gyógyszertárak állami tulajdonba vételéről
      szóló 1950. évi 25. tv.;

      az egyes  házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló
      1952. évi  4. tvr.  végrehajtásáról  rendelkező  14/1952.
      ( II. 17. ) MT rendelet;

      az állami  tulajdonba vett  házingatlanokkal  kapcsolatos
      egyes rendelkezésekről  szóló 1957.  évi 28.  tvr., ennek
      végrehajtása tárgyában  kiadott  17/1957.  ( IV.21. )  PM
      rendelet, a  tvr. módosításáról  rendelkező 1958. évi 13.
      tvr.;

      az állami  tulajdonba vett  egyes házingatlanok  személyi
      tulajdonba   való   visszaadására   irányuló   beadványok
      elbírálásának befejezéséről  szóló 1027/1963. ( XII.17. )
      Korm. határozat alkotmányellenes.

      Ezért az Alkotmánybíróság e jogszabályokat megsemmisíti.

      2.  Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  az  egyes
      iparvállalatok állami tulajdonbavételéről szóló 1948. évi
      XXV. törvénycikk, az e törvénycikk egyes rendelkezéseinek
      végrehajtása  és  a  részvények  bejelentésére  vonatkozó
      egyes   rendelkezések    módosítása   tárgyában   kiadott
      7080/1948.  ( VII.   3. )  Korm.rendelet;  a  törvénycikk
      módosításáról és kiegészítéséről szóló 1949. évi 4. tvr.;
      az  egyes   ipari  és   közlekedési   vállalatok   állami
      tulajdonbavételéről   szóló    1949.   évi    20.    tvr.
      alkotmányellenes.    Ezért    az    Alkotmánybíróság    e
      jogszabályokat megsemmisíti.

      3. Az Alkotmánybíróság 1992.évi április  hó  30.  napjáig
      felfüggeszti  az  eljárást  azoknak az  indítványoknak  a
      tárgyában, amelyekben  az indítványozók  azt sérelmezték,
      hogy az 1-2. pontban felsorolt jogszabályokban  kilátásba
      helyezett,   a   kártalanítás   módjának   és  mértékének
      megállapítására  vonatkozó   jogszabályt   az   illetékes
      jogalkotó  szervek  mindezideig  nem   alkották  meg,  és
      ezáltal  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet
      idéztek elő.

      4.    Azokat     az     indítványokat,     amelyek     az
      Alkotmánybíróságtól   kérik    egyes   konkrét   ügyekben
      lefolytatott  államosítási   eljárások   törvényességének
      felülvizsgálatát, az  érintett ingatlanok tulajdonjogának
      rendezését,  kártalanítás   vagy  kártérítés   nyújtását,
      valamint   a   folyamatban   levő   ingatlanértékesítések
      felfüggesztését, az  Alkotmánybíróság,  mint  hatáskörébe
      nem tartozókat, visszautasítja.

      5. Az  indítványokban szereplő  ama kérelmeket, amelyek a
      korábban  államosított  ingatlanokkal  összefüggésben  az
      állami  tulajdonban   álló  házingatlanok  elidegenítését
      szabályozó   32/1969.    ( IX.30. )   Korm.rendelet    és
      végrehajtási      rendeletei      alkotmányellenességének
      megállapítására  és   e   jogszabályok   megsemmisítésére
      irányulnak, az Alkotmánybíróság elutasítja.

      Az  Alkotmánybíróság  elrendeli  határozatának  a  Magyar
      Közlönyben való közzétételét.
                                Indokolás

                                   I.

        Az Alkotmánybírósághoz  beérkezett, a  határozat bevezető
        részében  feltüntetett   célokra  irányuló   nagy   számú
        indítvány tartalmának  lényege szerint  az  indítványozók
        törvénytelennek,  tulajdonosi  jogaikat  sértőnek,  tehát
        alkotmányellenesnek   tartják    lakóházaik,    üzleteik,
        vendéglőik,    üdülőik,     üzemi    helyiségeik,    stb.
        felszereléseik,  egyéb  ingóságaik  kártalanítás  nélküli
        állami tulajdonba  vételét, illetőleg az ezekre vonatkozó
        jogszabályokat. Az  indítványok jelentős része kéri annak
        a  jogszabálynak   alkotmányellenessé  nyilvánítását  is,
        amely az  állami tulajdonba  vett ingatlanok mentesítését
        szabályozta,  mivel   az  ott  előírt  igényérvényesítési
        lehetőségek,  a   jogvesztő  határidők,   a   jogorvoslat
        korlátozása és  kizárása sérti  tulajdonosi  jogaikat.  A
        társadalom egyes  csoportjainak e  lehetőségből  kizárása
        pedig   megbélyegzésüket    jelenti,   amely    ugyancsak
        alkotmányos jogaikat sérti.

        Számos  indítványozó   azt  sérelmezi,   hogy  az  elvett
        ingatlanokért  igért   kártalanításról  jogszabályok  nem
        születtek   meg,    s   az   így   elvett   tulajdonukért
        kártalanítást nem kaptak. Az indítványozók jelentős része
        az    Alkotmánybíróságtól    kéri    eredeti    ingatlana
        visszaadását, vagy kártalanítás, kártérítés nyújtását.

        Mindezek biztosítása  érdekében azt  többen is  kérték az
        Alkotmánybíróságtól, hogy a jogszabály alkotmányellenessé
        nyilvánításával akadályozza meg a tőlük állami tulajdonba
        vett ingatlanoknak  a 32/1969.  ( IX.30. )  Korm.rendelet
        alapján történő eladását, a határozat meghozataláig pedig
        függessze fel a folyamatban levő eladásokat.

        A  Független   Kisgazda,  Földmunkás   és  Polgári   Párt
        budapesti központjában  megalakult "Kifosztottak  Klubja"
        224 aláírója által benyújtott indítvány szerint az állami
        tulajdonba vételt  elrendelő jogszabályokat, végrehajtási
        és módosító rendeleteiket, ideértve a mentesítésről szóló
        jogszabályokat is,  alkotmányellenesnek  kell  tekinteni,
        mert sértik  az Alkotmánynak  a tulajdon védelméről szóló
        szabályait    ( 9.   §,  13.   §   (1)   bekezdése ),   a
        kártalanításra   vonatkozó   rendelkezését  ( 13.  §  (2)
        bekezdése ),  az  örökléshez  való  jogot  ( 14.  § ),  a
        jogegyenlőség elvét ( 70/A. § ) a jogorvoslathoz, ( 57. §
        (5) )  panaszláshoz    való   jogot   ( 64.  § ),   ezért
        megsemmisítendők.

        Más indítványozókhoz  hasonlóan a  Kifosztottak Klubja is
        kéri    a     Kormány    jogalkotói     kötelezettségének
        elmulasztásával        okozott        alkotmányellenesség
        megállapítását is,  mivel az államosítási jogszabályokban
        igért kártalanítási jogszabályt nem alkották meg.

                                   II.

        Az Alkotmánybíróság  az indítványokat és azokkal támadott
        jogszabályokat megvizsgálva  tényként  állapíthatta  meg,
        hogy az  ország házingatlan vagyonának tekintélyes része,
        a magántulajdonban  levő gyógyszertárak,  gyárak, üzemek,
        üzletek  stb.,   ezek  berendezései  és  felszerelései  a
        hozzájuk  tartozó  vagyoni  jogokkal  és  értékpapírokkal
        együtt az  1940-es évek  második  fele  és  1952.  között
        csaknem egészében  állami tulajdonba  kerültek,  mégpedig
        úgy, hogy  azokért  a  tulajdonosok  kártalanításban  nem
        részesültek.

        Bár a  sérelmezett jogszabályok mindegyike kimondta, hogy
        az állami tulajdonba vétel kártalanítás mellett történik,
        a  kártalanítás  módjának  és  mértékének  meghatározását
        külön jogszabályba  utalta, e  szabályok a  mai napig nem
        jelentek meg.  Ezen  a  tényen  az  sem  változtat,  hogy
        helyenként -  főleg az  ingók  elvétele  során  -  néhány
        esetben az érintettek látszat-kártalanítást kaptak; és az
        sem,  hogy  1988-1990.  között  a  magyar  kormány  egyes
        érintettek részére  10.000  forint  körüli  kártalanítási
        előleget folyósított.

        Az 1950-es  évek második  felétől, 1956  után az enyhülés
        jeleként  a  jogszabályok,  így  az  egyes  házingatlanok
        állami    tulajdonbavételével     kapcsolatos    kérdések
        rendezéséről szóló  1957. évi 28. tvr, 1958. évi 13. tvr.
        és az  1027/1963. ( XII.17. )  Korm.határozat lehetőséget
        biztosítottak   az    állami   tulajdonba   vétel   alóli
        mentesítésre. Az igényérvényesítés feltételei és korlátai
        azonban   sok   esetben   csupán   formális   lehetőséget
        biztosítottak a tulajdonos számára.

        Tényként kell megállapítani azt is, hogy a ma is hatályos
        jogszabály   alapján,   -   az   1027/1963.   ( XII.17. )
        Korm.határozat  4.   pontja  szerint   -  ha  korlátozott
        formában  is,   még  jelenleg   is  van  jogi  alapja  az
        államosítási "jegyzék" kiegészítésének. ( Ha a feltételek
        fennállnak, és  az  akkori  építési  miniszter  jelenlegi
        jogutódja egyedi elbírálás alapján erre engedélyt adna. )

        Megállapítható tehát, hogy Magyarországon az 1950-es évek
        végéig  a  felsorolt  államosítási  jogszabályok  alapján
        valójában  a   lakóházakon,  gyógyszertárakon,  üzemeken,
        gyárakon, nyomdákon,  malmokon, mozikon  stb. és  ezekkel
        összefüggő  felszereléseken,  berendezéseken  és  jogokon
        fennálló magántulajdon intézményének kártalanítás nélküli
        felszámolása történt meg, egy akkor irányadónak tekintett
        gazdaságpolitikai koncepció  alapján, fokozatosan  egy új
        gazdasági-társadalmi rendszer kialakítása érdekében.

        Ez  induláskor   egyes  társadalmi   csoportok  vagyonára
        irányult, majd  a  tulajdon  meghatározott  nagyságrendje
        szerint, végül  a  magántulajdoni  forma  csaknem  teljes
        felszámolásával ment végbe.

        Ezek  a   jogszabályok  -  ha  a  tulajdonjog  elvonására
        irányuló jelentős  rendelkezéseik már teljesedésbe mentek
        is  -   még  ma  is  hatályosak,  amikor  a  megváltozott
        körülmények  között,   a   hatályos   Alkotmány   szerint
        "Magyarország gazdasága  olyan piacgazdaság,  amelyben  a
        köztulajdon  és   magántulajdon  egyenjogú   és   egyenlő
        védelemben részesül" ( 9. § (1) ).

        Amikor  tehát   az  Alkotmánybíróság   az  indítványokkal
        támadott  hatályos  jogszabályokat  vizsgálta,  azokat  a
        hatályos    Alkotmánynak     a    tulajdonra    vonatkozó
        rendelkezéseivel vetette egybe.

        Az Alkotmánybíróság  itt is hangsúlyozza, mint arra már a
        21/1990. ( X.4. )  AB  számú,  a  föld  privatizációjával
        kapcsolatos határozatában  is  rámutatott:  az  Alkotmány
        mind a  köz-, mind  a magántulajdont egyenjogúnak tekinti
        és  egyenlő  védelemben  részesíti.  A 9. § (1) bekezdése
        sem jelenti  a tulajdoni formák megkülönböztetését, hanem
        ellenkezőleg, a  tulajdonnak bármely  formától  független
        védelmét fogalmazza  meg. E védelmet jelenti az Alkotmány
        13.  §  (1)  bekezdése  is,  amely  szerint  " A   Magyar
        Köztársaság biztosítja  a tulajdonhoz való jogot." Ez nem
        jelenti azt,  hogy ez  a jog semmilyen körülmények között
        nem korlátozható.  E korlátot azonban az Alkotmány szabja
        meg  a   13.  §   (2)   bekezdésében,   amikor   kimondja
        "Tulajdont kisajátítani  csak kivételesen és közérdekből,
        törvényben  szabályozott   esetekben  és  módon,  teljes,
        feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet".

        Ez a  kisajátítási szabály - mint azt az Alkotmánybíróság
        a jelzett  korábbi határozatában  már leszögezte  - olyan
        garanciális szabály,  amely a  tulajdonnak nemcsak egyedi
        hatósági aktussal,  hanem törvénnyel  való elvonására  is
        irányadó.

        A   tulajdon    mindenféle   megkülönböztetés    vagy   a
        tulajdonosok bármifajta  csoportosítása  nélküli  védelme
        mellett az  államnak biztosított  tehát az  a joga,  hogy
        kivételesen és  a köz  érdekében, törvényben szabályozott
        esetben és  módon, de  csak teljes, feltétlen és azonnali
        kártalanítás  mellett  tulajdont  elvonjon.  Az  elvonást
        elrendelő egyedi  vagy törvényi  aktus akkor  ütközik  az
        Alkotmányba, ha  e  feltételek  bármelyike  hiányzik.  Az
        Alkotmánybíróság   megállapítása    szerint   az   állami
        tulajdonbavételt  elrendelő   jogszabályok  mindegyikéből
        hiányoznak Alkotmány által előírt feltételek.

        Nem lehet  ugyanis közérdeknek tekinteni - és kivételként
        sem  megengedni   -  olyan   állami  tulajdonszerzést,  a
        tulajdonosok  jogának   korlátozását,  elvételét,   amely
        emberek, társadalmi  csoportok megbélyegzésén,  bármiféle
        diszkriminációján alapszik.

        Nem lehet  szó kivételről  sem  akkor,  amikor  az  állam
        hatalmi pozicióból,  ex lege,  a  magántulajdon  túlnyomó
        részének  felszámolásáról  rendelkezik.  A  magántulajdon
        csaknem   teljes    felszámolása   ma    nem   tekinthető
        közérdekűnek. Az  Alkotmánybíróság megállapította  tehát,
        hogy  a  rendelkező  részben  felsorolt,  a  jelenleg  is
        hatályos jogszabályok  az Alkotmány  13. és  70/A.  §-ába
        ütköznek, minthogy  e  szabályok  nem  kivételként  és  a
        közérdeket szolgáló  módon, ugyanakkor  a  diszkrimináció
        tilalmát megsértve teszik lehetővé házak, gyógyszertárak,
        üzemek, vállalatok, gyárak, értékpapírok, üzletek stb. és
        azokhoz kapcsolódó  ingóságok és  jogok állami tulajdonba
        vételét.

        Ezért az Alkotmánybíróság elrendelte megsemmisítésüket.

        Mivel az  egyes  házingatlanoknak  az  állami  tulajdonba
        vétel alóli mentesítését szabályozó jogszabályok szorosan
        kapcsolódnak   a   megsemmisített   jogszabályokhoz,   az
        előbbiek megsemmisítése  már pusztán a tárgyi összefüggés
        miatt is  indokolt.  Ám  az  Alkotmánybíróság  megítélése
        szerint a mentesítésről szóló jogszabályok megsemmisítése
        ezen túlmenően azért is indokolt, mivel e jogszabályok is
        tartalmaznak   az   Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdésébe
        ütköző diszkriminatív  rendelkezéseket, továbbá sértik az
        állampolgároknak   az  Alkotmány 50.  § (2) bekezdésében,
        illetőleg   57.    §   (5)    bekezdésében    biztosított
        jogorvoslati jogát.

        Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  a kártalanítás
        mértékére  és  módjára  vonatkozó  törvény,  illetve  más
        jogszabály nem  került megalkotásra,  holott  e  kérdések
        rendezését maguk  az állami tulajdonbavételről rendelkező
        jogszabályok  helyezték   kilátásba  és   utalták   külön
        jogszabályi utra.  A mindenkori  magyar parlament illetve
        kormány, valamint  a közforgalmu gyógyszertárak ügyében a
        népjóléti  miniszter   mindeddig  nem   alkotta   meg   a
        kártalanítás módjáról és mértékéről szóló jogszabályokat.
        Ez    alkotmányellenes     helyzetet    teremtett.     Az
        Alkotmánybíróság azonban figyelembe vette, hogy a kormány
        már benyújtott  egy e témakörbe vágó törvényjavaslatot az
        Országgyűléshez, -  noha az  nem fedi  le az  indítványok
        által   érintett,   a   tulajdonelvonások   szempontjából
        releváns teljes időszakot -, és további törvényjavaslatok
        kidolgozását is  kilátásba helyezte.  Erre tekintettel az
        Alkotmánybíróság   felfüggesztette   az   eljárást   azon
        indítványok tárgyában,  amelyek arra  irányultak, hogy az
        Alkotmánybíróság    állapítsa    meg    a    mulasztásban
        megnyilvánuló  alkotmányellenességet,   és  a  mulasztást
        elkövető  szervet   határidő  megjelölésével   hívja  fel
        jogalkotói feladatának teljesítésére.

        A felfüggesztéssel  kapcsolatban  az  Alkotmánybíróság  a
        következőkre mutat rá:

        Az    Alkotmánybíróság     eljárása    szempontjából    a
        törvényalkotási  eljárás  -  akár  egy  törvényről,  akár
        egymással összefüggő  törvények  sorozatáról  van  szó  -
        olyan jogi eljárásnak minősül, amely adott esetben alapul
        szolgál az  eljárás felfüggesztésére.  Egyes államosítási
        jogszabályokban az  állam közjogi kötelezettséget vállalt
        a    kártalanításra.    E    kötelezettségvállalást    az
        Alkotmánybíróság   véleménye   szerint   a   törvényhozás
        szabadon   meg    is   újíthatja.   Ezért   az   említett
        kötelezettségvállalást    az    Alkotmánybíróság    jelen
        határozata épp úgy nem érinti, mint a most megsemmisített
        jogszabályokon   alapuló    eddigi   állami    tulajdonba
        vételeket.  Az   ettől  eltérő   értelmezés  ugyanis  oda
        vezetne,  hogy   a   jogfosztó   rendelkezésekből   eredő
        tulajdonelvonás hatályban  maradna, ugyanakkor  az  állam
        kártalanítási     kötelezettsége      elenyészne.      Az
        Alkotmánybíróság  a  maguk  egészében  semmisíti  meg  az
        államosítási jogszabályokat,  ide értve  a kártalanításra
        utaló rendelkezéseket  is. Az  utóbbiak megsemmisítésének
        oka: ha  ugyanis a  jövőben a megsemmisített jogszabályok
        alapján  nem   kerülhet  sor   további   államosításokra,
        indokolatlan  lenne   a  kártalanításra  utaló  szabályok
        hatályban tartása.

                                  III.

        Az Alkotmánybíróság  hangsúlyozza -  az indítványok  azon
        részére is  utalva, amelyek az államosításoknak a korábbi
        Alkotmánnyal való  ütközésére is  hivatkoznak -,  hogy az
        ügy  elbírálása   során  a   reá  vonatkozó   1989.   évi
        XXXII.törvény ( ABtv. )  szerint járt  el. Döntésében  az
        állami tulajdonbavételről  szóló hatályos jogszabályoknak
        a hatályos  Alkotmánnyal való  viszonyát  vizsgálta.  Nem
        foglalkozott  azokkal   az  eleve   törvénysértő   egyedi
        államigazgatási  határozatokkal,   amelyek  túlmentek  az
        akkori jogszabályi  rendelkezéseken, tehát  már az  akkor
        hatályos jogszabályokhoz  viszonyítva  is  törvénysértőek
        voltak. Így  nem foglalkozott  az ilyen  egyedi eljárások
        felülvizsgálatára  irányuló   kérelmekkel,  úgyszintén  a
        konkrét    kártalanítási     és    kártérítési    igények
        elbírálásával,    de     az    állami    ingatlaneladások
        felfüggesztésével sem.

        Ilyen ügyek  elbírálására  az  Alkotmánybíróságnak  nincs
        hatásköre,  ezért   az   erre   vonatkozó   indítványokat
        visszautasította. Ez  természetesen nem  akadálya  annak,
        hogy az  indítványozók - ha annak törvényes előfeltételei
        fennállanak - jogaikat az arra jogosult állami szerveknél
        érvényesítsék.

        Az   Alkotmánybíróság    az   állami   tulajdonban   álló
        házingatlanok   értékesítésének   szabályozásáról   szóló
        32/1969.     ( IX.30. )     Korm.rendeletre     vonatkozó
        indítványokat nem  tartotta  megalapozottnak.  Az  állam,
        mint tulajdonos  mindaddig,  amíg  tulajdonjoga  fennáll,
        rendelkezik a tulajdona tárgyaival. Jogalkotói hatáskörbe
        tartozik annak  eldöntése, hogy  az állam  fenntartja-e a
        32/1969. ( IX.30. )  Korm.rendeletben foglaltak szerint a
        lakások és  egyéb helyiségek eladásának jelenlegi rendjét
        vagy nem.

        Az Alkotmánybíróság  már a  21/1990.  ( X.4. )  AB  számú
        határozatában  rámutatott:   "Az  állam   olyan   javakat
        privatizálhat és  reprivatizálhat,  amelyek  tulajdonában
        vannak.  Mind   a  privatizáció,  mind  a  reprivatizáció
        tulajdonosi döntés. Az   Alkotmány 10. § (2) bekezdéséből
        következően is  az állam privatizálási és reprivatizálási
        joga   elvileg   korlátlan,   ez   a   joga   tulajdonosi
        szabadságából és  csakis abból  következik". A  későbbiek
        során az  Alkotmánybíróság 836/B/1990.  sz. határozatával
        elutasította  a   32/1969.  ( IX.30. )   Korm.   rendelet
        alkotmányellenességének  megállapítására  -  más  indokok
        alapján -  előterjesztett indítványt, s megállapította: a
        sérelmezett rendelkezések "lényegében arról szólnak, hogy
        az  állam,   mint   tulajdonos,   a   tulajdonában   levő
        vagyontárgyak   közül    melyek    értékesítését    látja
        indokoltnak".

        Mivel a  jelen határozat  rendelkező  részében  megjelölt
        jogszabályokat a  határozatnak a  Magyar Közlönyben  való
        közzététele napjától nem lehet alkalmazni, e jogszabályok
        megsemmisítése az  ABtv.   43. § (2) bekezdése értelmében
        nem  érinti   a  határozat  közzététele  előtt  létrejött
        jogviszonyokat,  s   a  belőlük   származó   jogokat   és
        kötelezettségeket. Így  a  megsemmisítés  nem  érinti  az
        államnak e  jogszabályok  végrehajtása  keretében  hozott
        államigazgatási határozaton  alapuló tulajdonjogát,  s  a
        tulajdonjogból    eredő     rendelkezési    jogát    sem.
        ( Hasonlóképpen nem  érinti  a  megsemmisítés  az  állami
        tulajdonba  vétel   alóli  mentesítésről   szóló   egyedi
        államigazgatási        határozattal        visszaszerzett
        magántulajdont sem. )

        Noha   az   AB tv.  43.   §  (2)  bekezdése  szerint   az
        Alkotmánybíróság  általában   határozatának   közzététele
        napján semmisíti  meg az alkotmányellenes jogszabályokat,
        ugyanezen §  (4) bekezdése  - kivételként  -  lehetőséget
        nyújt a  visszamenőleges hatályú  megsemmisítésre  is.  A
        jelen  ügyben   az   Alkotmánybíróság   különös   gonddal
        vizsgálta:   vajon   az   alkotmányellenes   jogszabályok
        végrehajtásából   eredő    jogsérelmek   orvoslása    nem
        történhetne-e  meg   az  említett  jogszabályok  ex  tunc
        hatályú  megsemmisítésével.   E   vizsgálat   nyomán   az
        Alkotmánybíróság arra  a következtetésre jutott, hogy nem
        állnak  fenn   a  visszamenőleges  hatályú  megsemmisítés
        előfeltételei.   Az    ABtv.  43.   §  (4)   bekezdésének
        alkalmazásánál -  mint erre  a törvényjavaslat indokolása
        is  rámutatott  -  kiemelt  figyelmet  kell  fordítani  a
        jogbiztonságra. Ám  a jogbiztonság  fenntartásához fűződő
        érdekek  bizonyos   esetekben  egymással   is   ütközésbe
        kerülhetnek.  Egyfelől   ugyanis   a   jogbiztonság   azt
        követeli, hogy ne legyenek alkotmányellenes jogszabályok,
        vagy ha  ilyenek megalkotására és hatályba lépésére mégis
        sor    került,     azok    hátrányos    jogkövetkezményei
        eltöröltessenek; másfelől  viszont a  jogbiztonság súlyos
        sérelmét  jelentené  olyan  jogszabályok  visszamenőleges
        érvényű megsemmisítése,  amelyek huzamos  időn át  voltak
        hatályban, alkalmazásukra nagy számú ügyben került sor, s
        a  jogszabály   nyomán  kialakult   jogviszonyok  részben
        stabilizálódtak, részben  pedig az idők folyamán jelentős
        mértékben átalakultak. A most megsemmisített jogszabályok
        alapján állami  tulajdonba  vett  vagyontárgyak  túlnyomó
        része ma  már -  állagát, illetőleg  tulajdoni viszonyait
        tekintve   -   nem   lelhető   fel   az   államosításkori
        állapotában. Egyes  ingatlanok pl.  városrendezés folytán
        vagy egyéb  okból megsemmisültek, másokat idő közben nagy
        mértékben  átalakítottak,   további   ingatlanok   állaga
        jelentősen romlott,  s végül  az ingatlanok  egy része ma
        már  nincs   is  a   Magyar  Állam   tulajdonában.  Ilyen
        körülmények  között   az  alkotmányellenes   jogszabályok
        visszamenőleges hatályú megsemmisítése önmagában véve nem
        csupán a  volt tulajdonosok  jogsérelmét  nem  orvosolná,
        hanem  elkerülhetetlenül   újabb  tömeges   jogsérelmeket
        okozna.

        Mindezekre    tekintettel   az    Alkotmánybíróság    úgy
        ítélte meg:  az   ABtv.  43. §  (4) bekezdésében  foglalt
        kivételes felhatalmazás  a jelen ügyben nem alkalmazható.
        Emiatt nem  is vált  szükségessé annak vizsgálata, hogy a
        megsemmisített jogszabályok már megalkotásuk időpontjában
        is alkotmányellenesek voltak-e, vagy csak később - s mely
        időpontban - váltak azzá.

        Az  indokolás   korábbi  részében  kifejtett  okokból  az
        Alkotmánybíróság -  ebben az  összefüggésben - a 32/1969.
        ( IX.30. )  Korm.rendelet  utólagos  alkotmányellenessége
        megállapítására irányuló  indítványokat  elutasította.  A
        határozatnak a  Magyar Közlönyben  való közzététele az AB
        tv. 41. §-án alapszik.
                              Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                   Dr. Ádám Antal             Dr. Herczegh Géza
                   alkotmánybíró                alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                            előadó alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                                alkotmánybíró

                  Dr. Schmidt Péter          Dr. Szabó András
                    alkotmánybíró              alkotmánybíró

               Dr. Tersztyánszky Ödön        Dr. Vörös Imre
                   alkotmánybíró             alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                                alkotmánybíró
          Dr. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos véleménye

          1.  Az   Alkotmánybíróság  az  indítvány  tárgyát  képező
          államosítások ellenében ígért, de elmaradt kártalanítások
          tárgyában   az   eljárást   a   megkezdődött   kárpótlási
          törvényalkotásra hivatkozva  függesztette fel.  Mivel  az
          államosításért    járó     kártalanítás     illetve     a
          méltányosságból történő  "kárpótlás" különböző jogalapok,
          az   Alkotmánybíróság   utalt   arra,   hogy   az   állam
          megújíthatja kötelezettségvállalása  jogalapját. Ezzel az
          Alkotmánybíróság a nováció analógiájára hivatkozott, mint
          ahogy  ezt  már  az  államosítás  problémájával  szorosan
          összefüggő, a  kárpótlási törvény  javaslatára  vonatkozó
          16/1991. ( IV.  20. ) AB  határozatában  is  megtette.  A
          nováció fogalmának  ilyen  használata  mögött  azonban  a
          rendszerváltás alkotmányosságának egyik fontos problémája
          rejtve marad.  Minthogy a  jelen ügyben  a nováció  ilyen
          értelmű alkalmazása  már az  érdemi döntés alapjává vált,
          szükségesnek tartom  annak leszögezését,  hogy  az  állam
          kötelezettségeinek "megújítása"  nem korlátlanul  és  nem
          feltétlenül  alkotmányos;   az   állam   még   rendkívüli
          történelmi helyzetben  sem  változtathatja  meg  tetszése
          szerint  kötelezettségei   jogcímét,  feltételeit,   vagy
          terjedelmét. Ezért  az Alkotmánybíróságnak  minden  egyes
          esetben tisztáznia kell, hogy a nováció mintájára történő
          kötelezettségmódosítások       milyen       feltételekkel
          alkotmányosak.

          2.  Az   állam  egyoldalú  kötelezettségmódosítása  során
          megengedhető a szerződés megújítására való hivatkozás. Az
          ok a  problémamegoldás módjának azonos volta, az, hogy az
          eredeti kötelem  megszűnik, és  annak tartalmát, a kívánt
          változtatásokkal, egy  új kötelembe  "öntik át" ( ahogy a
          novatio   római   jogi   definiciója   ezt   érzékletesen
          kifejezi ). Minden további analógia a szerződéses nováció
          és  az   állam  kötelezettségvállalása   között   azonban
          félrevezető lenne.

          Így különösen nem lehet az államosítási kártalanításokkal
          kapcsolatos  dogmatikai   nehézségeket  a  nováció  útján
          megkerülni. Ebben az ügyben a kártalanítási kötelezettség
          megszünése is,  de a  teljes kártalanítás  is levezethető
          lenne részben  az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi
          XXXII. törvény 43.§-ának lehetséges értelmezései, részben
          pedig  a   jelen  ügyben   felmerülő  további,   ügydöntő
          értelmezési kérdések  miatt. Ilyen  probléma például  az,
          hogy "jogviszony"-e a jogszabályi kötelezettségvállalás a
          43. §  (2) bekezdése  alkalmazásában; fenmarad-e   ez   a
          kötelezettség az  alapjogszabály megsemmisítése ellenére,
          éppen  mert   még  nem   teljesítették,  azaz  mások-e  a
          megsemmisítés  következményei   mulasztás   megállapítása
          esetén;   megnyíltak-e    a   tulajdonelvonás    tényével
          kártalanítási igények.

          Az értelmezésnek  alkotmányos eredményre  kell  vezetnie.
          Eldöntendő alkotmányossági  kérdés például, hogy egyrészt
          összeegyeztethető-e   a    jogállamiság    elvével,    ha
          tulajdonelvonások kártalanítás nélkül maradnak; másrészt,
          hogy ez  az elv megköveteli-e ma a teljes kártalanítással
          járó terhek vállalását. A nováció alkalmazása e problémát
          csak látszólag  oldja meg,  hiszen ugyanezek  a  kérdések
          visszatérnének     a      nováció      alkotmányosságának
          elbírálásánál.

          3.A nováció  az 1948-1952 közötti államosításokért ígért,
          de nem  teljesített  kártalanítások  ügyében  ezeknek  az
          államosításoknak rendkívüli volta miatt megengedhető.

          Ezen államosításokat  nem lehet  úgy  tekinteni,  mint  a
          jogállamban  megengedetteket   és  szokásosokat,  amelyek
          esetében  a  legitimáló  "közérdek"  pl.  egyes  iparágak
          szanálása, bizonyos  közszolgáltatások fenntartása,  vagy
          akár a  külföldi tőke visszaszorítása lehet. Az 1948-1952
          közötti államosítási  törvényeket  csakis  összességükben
          ítélhetjük meg; így lesz nyilvánvaló a szerepük az akkori
          rendszerváltásban,       és        lesz       nyilvánvaló
          alkotmányellenességük amiatt,  hogy nem  kivételes, hanem
          átfogó és  rendszeres intézkedések voltak, amelyek egy ma
          alkotmányosan védett  tulajdoni  forma,  a  magántulajdon
          felszámolására   irányulnak.    Ezért   a    kártalanítás
          elmaradása lényegükhöz  tartozott: méltányos kártalanítás
          éppen az  államosítások célját  hiusították volna  meg. A
          vizsgált államosítások tehát nem szokványos államosítások
          voltak, s alkotmányellenességük éppen ebből származik.

          A nováció  megengedhetősége megítélésénél figyelembe kell
          venni   azt   is,   hogy   a   kártalanítás   egy   újabb
          rendszerváltásban, az alkotmányosság helyreállítása során
          merült fel, amikor tehát más kötelezettségeknek is eleget
          kell tenni, s a rendszerváltásból folyó terhek és előnyök
          elosztásának is  alkotmányosnak kell  lennie. Tekintettel
          kell  lenni  arra  is,  hogy  a  kártalanítás  viszonylag
          önállósult    az     államosítások     alkotmányosságának
          alapkérdésétől; teljesítése  nem tenné  alkotmányossá  az
          államosítást,  s   elmaradása   nem   érinti   az   állam
          tuladonszerzését. A  kártalanítás így  mint  egy  kötelmi
          viszony még  teljesítetlen oldala szerepel. Ez indokolttá
          teszi  az   időmúlásnak,  s  a  körülmények  változásának
          figyelembe vételét is.

          Nem tekinthető eleve alkotmányellenesnek az, ha az ügyben
          vizsgált államosítási kártalanítások kapcsán a szokványos
          államosítások esetére  szóló garanciák helyett a tulajdon
          védelméről és  más alkotmányos alapelvek érvényesüléséről
          - a  sajátos körülmények  okán  -  a  törvény  m's  módon
          gondoskodik. A  nováció  az  adott  esetben  alkalmas  és
          megengedett  eszköz   arra,   hogy   a   törvényhozó   az
          államosítások   akkori,   és   felülvizsgálatuk   mostani
          rendkívüli voltára  és körülményeire  tekintettel legyen.
          Másrészt, mivel  az Alkotmánybíróság  az alkotmányellenes
          jogszabály megsemmisítése  jogkövetkezményeinek általános
          szabályai  szerint   az  ügy  rendkívüli  voltából  folyó
          szempontokat nem  érvényesíthetné, e szempontok megfelelő
          syúlya  estén   az  e  szabályoktól  független  megoldást
          elfogadhatja.

          4. Maga a megújítás azonban nem sérthet alkotmányos jogot
          vagy  elvet.   Ha  az   azonnali,  teljes   és  feltétlen
          kártalanítás   garanciája ( alkotmány 13.§ (2) bekezdés )
          a  nováció   folytán  a   negyven  évvel  ezelőtti  igért
          kártalanításra nem is érvényesül, az akkori államosítások
          különleges  jellege   nem  zárhatja   ki  a   tulajdonjog
          védelmét,  amelyet    a  13. §  (1)  bekezdése  az  állam
          kötelességévé  tesz.   Hasonlóan  érvényesülnie   kell  a
          diszkrimináció tilalmának  is. A  tulajdon védelme  és  a
          jogállamiság elve  alapján az államnak kötelessége minden
          egykori  államosításból   folyó  kötelezettségét  -  akár
          megújítás révén  is  -  rendezni,  úgy  hogy  eközben  az
          érintettek egyetlen  csoportja se  kerüljön hátrányba. Az
          egyes vonatkozó  törvények alkotmányosságát  csak konkrét
          vizsgálatuk döntheti el.

          Az     államosítási     kártalanítások     ügyében     az
          Alkotmánybíróság csak  a nováció elvi megengedhetőségének
          kérdésében  döntött.  A  mulasztási  igények  elbírálását
          azért volt  indokolt  felfüggesztetni  az  első  novációt
          tartalmazó,  és   továbbiakra   kötelezettséget   vállaló
          kárpótlási   törvény    elfogadása    után,    hogy    az
          Alkotmánybíróság      kötelezettségek       megújításának
          alkotmányosságát az  eredeti ügy  folyamatban  tartásával
          ellenőrizhesse.

          Budapest, 1991. május 13.
                                                  Dr. Sólyom László
                                                      alkotmánybíró
            Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleménye

            Egyetértve az  Alkotmánybíróság azon álláspontjával, hogy
            a határozatban  felsorolt és a tulajdon államosítás útján
            való elvonását rendelő jogszabályok alkotmányellenesek és
            egyetértve  e  jogszabályok  megsemmisítésével  és  annak
            indokaival is,  az  a  véleményem,  hogy  a  mulasztásban
            megnyilvánuló alkotmányellenesség  kérdésében az  eljárás
            felfüggesztésének nincsenek  meg az eljárásjogi és anyagi
            jogi - alkotmányossági - indokai.

            1. Elméletileg  valamely eljárás  felfüggesztésének akkor
            van  helye,   ha  egy   folyamatban  levő  másik  eljárás
            eredménye feltétele, vagy előkérdése az ügy eldöntésének.
            Hogy e  két eljárás  közötti ellentét elkerülhető legyen,
            az egyik  eljárás folyását  a felfüggesztés processzuális
            jogintézménye megakasztja,  s ezzel  lehetőség  nyílik  a
            másik eljárás  végének, befejezésének a bevárására. Ennek
            megtörténtével viszont  a felfüggesztett eljárás függőben
            tartását meg  kell szüntetni,  s a  már befejezett  másik
            eljárás   eredményét    felhasználva   kell    az   ügyet
            végérvényesen lezárni.

            2.   A    felfüggesztés   eljárásjogi    intézményét   az
            Alkotmánybíróság  ideiglenes  ügyrendjében  alkotta  meg.
            Kialakítását - a konstrukciót megalapozó ügyrendi indokok
            szerint -  a folyamatban levő ( vagy mulasztás folytán az
            Alkotmánybíróság    által     elrendelt )     jogalkotási
            cselekmények   tették    szükségessé.   Ha   ugyanis   az
            Alkotmánybíróság      alkotmányossági      normakontroll-
            eljárásának és  a -  megfelelően előrehaladott stádiumban
            levő -  normaalkotásnak a  tárgya  ugyanaz,  mindenképpen
            célszerű a  jogalkotási folyamat  végét bevárni,  amely -
            lehetőségeinél fogva  -  nemcsak  a  hatályos  jogszabály
            alkotmányellenességét küszöbölheti ki, hanem helyette új,
            alkotmányos jogi rendezést is teremthet. Ezzel szemben az
            Alkotmánybíróság -  korlátozott  eszközeivel  -  csak  az
            alkotmányellenesség  megállapítására   s   a   jogszabály
            megsemmisítésére   szorítkozhat,    s    ezzel    döntése
            joghézagot, esetleg jogbizonytalanságot idézhet elő.

            Bármi  legyen   is  a   jogalkotás  eredménye,   a  norma
            meghozatala után  az  eljárás  felfüggesztését  meg  kell
            szüntetni, s az Alkotmánybíróságnak az eljárást befejező,
            az ügyet lezáró határozatot kell hozni.

            3.   A    jelen   államosítási    ügyben    az    eljárás
            felfüggesztéséről   szóló    rendelkezés   eljárásjogilag
            ellentmond    a    határozatnak    az    alkotmányellenes
            jogszabályokat megsemmisítő részével.

            Az Alkotmánybíróság  a határozata  1.  és  2.  pontjaiban
            ugyanis  teljes   egészében  megsemmisíti   az  ott   írt
            jogszabályokat,  tehát   a   jogszabályoknak   azokat   a
            rendelkezéseit is,  amelyek  jogalkotási  kötelezettséget
            állapítottak  meg   a  tulajdonosok   kártalanítására,  a
            kártalanítás mértékére  és módjára [1952. évi 4. tvr. 10.
            § (1)  bekezdése,   1950.  évi 25. tvr. 1. §-a, 1948. évi
            XXV. tc. 14. §-a és az 1949. évi 20. tvr. 12. §-a].

            Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény ( a
            továbbiakban: AB  tv )   42.  § (1)  bekezdése szerint  -
            figyelemmel  a  40.  §-ra  -  ha  az  Alkotmánybíróság  a
            jogszabály  alkotmányellenességét   állapítja  meg  és  a
            jogszabályt megsemmisíti,  az a  határozat közzétételének
            napján   veszti  hatályát. A  43. § (1) bekezdése szerint
            pedig  a   jogszabályt,  amelyet  az  Alkotmánybíróság  a
            határozatában megsemmisít,  az erről szóló határozatnak a
            hivatalos lapban  való  közzététele  napjától  nem  lehet
            alkalmazni.

            A  megsemmisített   és  a   megsemmisítéssel   hatályukat
            vesztett    jogszabályok     tekintetében    pedig     az
            Alkotmánybíróság  eljárása  felfüggesztésének  már  nincs
            helye,  mert   az  eljárás  "kiüresedett",  "tárgytalanná
            vált",  azaz  nincs  mit  függőben  tartani.  Ugyanígy  a
            felfüggesztés  okának   megszünésével   már   nincs   mit
            "elővenni", az  Alkotmánybíróság számára  már nincs miről
            dönteni. Valójában  már eljárás  sincs,  mert  az  érdemi
            döntéssel -  a támadott  jogszabályok megsemmisítésével -
            az ügy  lezárult, az eljárás befejezetté vált. Az eljárás
            felfüggesztése  pedig   természeténél  fogva   az  érdemi
            döntéshez való  viszonyában a priori; az Alkotmánybíróság
            mostani határozatában viszont ex post.

            4.  A  felfüggesztés  határozati  indoka  a  mulasztásban
            megnyilvánuló  alkotmányellenesség  tárgyában  benyújtott
            indítványok  vonatkozásában  az  Országgyűlés  által  már
            elfogadott, "e  témakörbe vágó" un. "kárpótlási" törvény,
            továbbá az,  hogy  a  Kormány  további  ezzel  összefüggő
            törvényjavaslatok  kidolgozását  is  kilátásba  helyezte.
            Eszerint  a   kárpótlás   tárgyában   hozandó   törvények
            megalkotása, de  legkésőbb  1992.  április  30.  után  az
            Alkotmánybíróság  folytatja  az  eljárást  és  határoz  a
            mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenességről  vagy
            annak   hiányáról.  Az AB tv. 49. § (1) bekezdése alapján
            azonban a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
            megállapíthatóságának két, konjunktíve irányadó feltétele
            van:

            az  egyik,   hogy  a   jogalkotó  szerv   a   jogszabályi
            felhatalmazásból    származó     jogalkotói     feladatát
            elmulasztotta,
            a másik,  hogy ezzel  alkotmányellenességet idézett  elő.
            Nézetem  szerint   a  jogalkotói   feladatot  meghatározó
            ( kimondó ) jogszabályi rendelkezések megsemmisítésével a
            mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  elsőként
            idézett  feltétele,   ti.  a  jogszabály  felhatalmazásán
            nyugvó jogalkotói  kötelezettség megszünik,  és ez a tény
            abszorbeálja magát az alkotmányellenes helyzetet is.

            Elméletileg kétségkívül  így  van  ez  akkor  is,  ha  az
            Alkotmánybíróság     a     mulasztásban     megnyilvánuló
            alkotmányellenességet  a   megsemmisítéssel   egyidejűleg
            mondja ki.  Még inkább  ez a  helyzet azonban  akkor,  ha
            eljárását a  mulasztás tárgyában  felfüggeszti.  Mivel  a
            jogalkotási   kötelettséget    maguk   a   megsemmisített
            jogszabályok mondják ki, a felfüggesztés megszüntetésének
            időpontjában már  semmilyen hatályos jogszabály nem lesz,
            amely e  tárgyban jogalkotói  kötelezettséget  írna  elő.
            Következésképpen ez esetben az Alkotmánybíróság a jövőben
            egyedül  olyan   határozatot  hozhat,  hogy  mulasztás  a
            törvényi feltételek  hiányában nem  áll  fenn,  tehát  az
            indítványokat el kell utasítani.

            5. Dogmatikailag  járható út  egyedül  az  lenne,  ha  az
            Alkotmánybíróság  a   kártalanítást   igérő   jogszabályi
            rendelkezéseket  -  kiemelve  azokat  a  megsemmisítendők
            közül  -   hatályukban   fenntartaná   azzal,   hogy   az
            államosítást      elrendelő      rendelkezések      ugyan
            alkotmányellenesek, de  a kártalanítást  igérők  már  nem
            azok. Megnyugtató megoldásra azonban egy ilyen határozati
            konstrukció sem jutna.

            5.1. Először  is azért, mert a mulasztásban megnyilvánuló
            alkotmányellenesség  másik feltétele,  ti.  az,  hogy  az
            alkotmányellenességet maga  a mulasztás idézze elő, ebben
            az  esetben   sem   állna   fenn.   Az   Alkotmánybíróság
            határozatának általam  is elfogadott és helyeselt indokai
            szerint ugyanis az államosítások alkotmányellenessége nem
            a   teljes,    feltétlen   és   azonnali   kártalanítások
            elmaradása, hanem   az   Alkotmány  9.  §  (1)  bekezdése
            ( köztulajdon és  magántulajdon egyenjogúsága ),  illetve
            13. §-a  ( a tulajdonhoz való jog biztosítása és védelme,
            a kivételesség  és a  közérdek hiánya )  miatt áll  fenn.
            Vagyis    más    megfogalmazásban:    a    megsemmisített
            jogszabályokon  nyugvó  államosításokat  az  azonnali  és
            teljes kártalanítás  se  tenné  alkotmányossá,  tehát  az
            alkotmányellenességet nem a mulasztás idézte elő.

            5.2. Másodszor  azért sem  volna ez az út járható, mert a
            mulasztás megállapítása  és a kártalanítással kapcsolatos
            jogalkotási kötelezettség  elrendelése esetén  -  nézetem
            szerint - az Alkotmánybíróság kizárólag az Alkotmány 13.§
            (2) bekezdésének  megfelelő  kártalanítási  szabályokat
            tarthatná alkotmányosnak.

            Az Alkotmánybíróság  határozata indokolásán végigvonul és
            hangsúlyozódik az  a szempont,  hogy az  Alkotmánybíróság
            döntésében  csak   "az  állami  tulajdonbavételről  szóló
            hatályos jogszabályoknak  a  hatályos  Alkotmánnyal  való
            viszonyát vizsgálta." Az Alkotmánybíróság nem is tehetett
            mást, erre - ahogy ezt a határozat indokolása tartalmazza
            is  -   a  róla  szóló  törvény  kötelezi.  Ha  pedig  az
            Alkotmánybíróság  az  ügy  főtárgya  -  az  államosítások
            alkotmányellenessége -  kérdésében a  hatályos  Alkotmány
            alapján  jár   el,  a   járulékos  -  a  kártalanítási  -
            kérdésekben is csak ezt teheti.

            Az az  érv, hogy  az államosítottaknak  azért nem  járhat
            teljes kártalanítás,  mert az államosítások nem a mostani
            Alkotmány hatálya  alatt történtek,  s a jogszabályok nem
            is igértek  teljes kártalanítást,  nézetem szerint  azért
            nem használható,  mert hisz  a  "korlátozott"  igéret  is
            alkotmányellenes volt;  az  Alkotmánybíróság  éppen  erre
            tekintettel   ezeket   a   jogszabályi   szakaszokat   is
            megsemmisíti.

            Az Alkotmánybíróság  tehát nem  teheti meg, hogy döntését
            az  államosítások   alkotmányellenessége  tekintetében  a
            hatályos  Alkotmányra,  az  azokhoz  kötődő  kártalanítás
            kérdésében pedig  az alkotmányellenesnek  ítélt és  ezért
            megsemmisített jogszabályokra alapozza. Márpedig a teljes
            és    feltétlen    kártalanítás    kilátásba    helyezése
            politikailag  nyilvánvalóan   káros,  gazdaságilag  pedig
            teljesíthetetlen és lehetetlen megoldás volna.

            6.   Végül    nyomatékosan   utalok    arra,   hogy    az
            Alkotmánybíróságnak ez a határozata szoros összefüggésben
            van a  21/1990. ( X.  4. )  AB  határozattal  ( ún.  föld
            ügy ). Az Alkotmánybíróság e határozatában a következőket
            mondta  ki:   "A  Kormány   által   tervezett   részleges
            kártalanításnak kizárólag  a méltányosság  a jogi alapja:
            erre a  kártalanításra nincs  az államnak kötelezettsége,
            és  nincs   rá  senkinek   sem  alanyi   joga.  Ahogy   a
            reprivatizálás     nem     az     államosításból     vagy
            szövetvetkezetszervezésből     következő     igény,     a
            kártalanítás sem  az, hanem  kizárólag a  szuverén állami
            elhatározáson múlik."  Még szorosabb  az  összefüggés  az
            államosítások   alkotmányossági    vizsgálata    és    az
            Alkotmánybíróság  16/1991.   ( IV.  20. )  AB  határozata
            között  ( un.   kárpótlási  ügy ).   E  határozatában  az
            Alkotmánybíróság az alábbiakat fejtette ki:

            A törvényhozás  a múltból  származó különféle  terheket a
            különféle  tulajdonátalakulások   során   különbözőképpen
            oszthatja el.  Megteheti a  törvényhozó azt  is,  hogy  a
            különböző alapú  kötelezettségeket, mint  amilyen pl.  az
            államosítási  jogszabályok   által  kilátásba   helyezett
            kártalanítás -  mintegy a  novatio mintájára - megújítja:
            új jogcímen,  új terjedelemben és új feltételekkel tartja
            fenn  lényegét   tekintve  ugyanazt  a  tartozást.  Ilyen
            novációt láthatunk  az  un.  kárpótlásitörvényjavaslatban
            is, "ahol  az új jogalap a méltányosság. Ez tehát kizárja
            a régi jogcímekre való hivatkozást."

            Ezt az összefüggést érinti ugyan a jelen határozat, ennek
            ellenére az  alkotmányellenes államosítások miatti állami
            kártalanítási kötelezettség  tekintetében egy  függő jogi
            helyzetet tart fenn.

            Márpedig az  Alkotmánybíróság az  idézett  határozatokban
            foglalt megállapításokkal  kerül ellentétbe,  ha arra  az
            álláspontra   helyezkedik,   hogy   az   alkotmányellenes
            államosítások  kárvallottjainak   a  kártalanítására   ma
            alanyi  joga,   az  államnak   pedig  ezzel  kapcsolatban
            jogalkotási és  azon alapuló kártalanítási kötelezettsége
            van.

            Természetesen egészen  más kérdés, hogy az államot a régi
            rendben  elszenvedett   anyagi  és   egyéb   sérelmek   -
            gazdaságilag lehető  legteljesebb mértékű  -  orvoslására
            morális és  humánus szempontok  mennyiben  kötelezik.  Ez
            azonban  már   nem  az  Alkotmánybíróság  kompetenciájába
            tartozik.

            Budapest, 1991. május 13.
                                                     Dr. Lábady Tamás
                                                        alkotmánybíró
              .
              English:
              English:
              .
              Petition filed:
              .
              Subject of the case:
              .
              Compensation for nationalized property
              Number of the Decision:
              .
              27/1991. (V. 20.)
              Date of the decision:
              .
              05/13/1991
              .
              .
              Full text:
              en_0027_1991.pdfen_0027_1991.pdf