A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.21.247/2014/7. számú ítélete, és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.182/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Pfv.V.21.247/2014/7. számú ítéletével és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.182/2013/5. számú ítéletével szemben.
[2] Az indítványozó panaszában előadta, hogy ingatlan adásvételi szerződést kötött, melynek során az eljáró ügyvéd gondatlansága miatt nem került a tulajdonába a kifizetett ingatlan. Az indítványozó kártérítésre irányuló kereseti kérelmét a Pest Megyei Bíróság jogerősen elutasította. A perújítás során eljáró Budapest Környéki Törvényszék 21.P.25.054/2011/22. számú határozatával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az alperes ügyvédet kártérítés és a perköltség megfizetésére kötelezte.
[3] Ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.182/2013/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a perújítási kérelmet elutasította, majd a Kúria Pfv.V.21.247/2014/7. számú ítélete e döntést helybenhagyta.
[4] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria megjelölt ítéleteivel szemben, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[5] A Kúria által megállapított tényállás szerint a felperes indítványozó lakást kívánt vásárolni és az adásvételi szerződés elkészítésével az alperes ügyvédet bízta meg. Az eladó az alperes részére átadta az ingatlan tulajdoni lapját, de az ügyvéd felhívta arra, hogy mivel a tulajdoni lapon tulajdoni hányadok szerepelnek és a cím sem azonos a tulajdoni lapon szereplővel, építési engedélyt, használatbavételi engedélyt és térképvázlatot adjon át részére, illetőleg tájékoztatta a szerződő feleket arról, hogy a tulajdonostársak lemondó nyilatkozatára is szükség van. Az eladó a címeltérésre azt a magyarázatot adta, hogy az ingatlan két utcáról is megközelíthető. Az eladó átadta a kért okiratokat, az alperes pedig az adásvételi szerződést elkészítette. Miután viszont a felperes a vételárat az eladó számára megfizette, az eladóval való további kapcsolatfelvétel lehetetlenné vált. Az ingatlan birtokba adására és a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem került sor, figyelemmel arra, hogy a térképvázlat, építési engedély és használatbavételi engedély hamisított volt, a felperes által megtekintett ingatlan nem egyezett meg a tulajdoni lapon feltüntetett ingatlannal és nem az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonossal kötött szerződést.
[6] A felperes feljelentését követően indult büntetőeljárás során a rendőrség a nyomozást megszüntette, mivel a bűncselekmény elkövetőjének kiléte nem volt megállapítható.
[7] A perújítási eljárást megelőző alapügyben a felperes a keresetében kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az ügyvédet. Álláspontja értelmében az alperesnek észlelnie kellett volna, hogy a megjelölt helyrajzi számú ingatlan más címen található. A Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította, miután arra a következtetésre jutott, hogy az alperes az eladó személyazonosságának megállapítása és az ingatlan helyének meghatározása során kellő körültekintéssel járt el. Az alperes a közölt cím és az eladó által átadott tulajdoni lap tartalma között mutatkozó eltérés miatt vázrajz, valamint építési- és használatbavételi engedély beszerzését kérte. Az pedig nem volt előtte felismerhető, hogy a személyi igazolványban feltüntetett név nem azonos az igazolvány felmutatójával.
[8] A jogerős ítélettel szemben a felperes perújítási kérelmet terjesztett elő. Új tényként arra hivatkozott, hogy egy földhivatali eljárása során szerzett tudomást arról, hogy a szerződésben szereplő helyrajzi számhoz egy eltérő című ingatlan tartozik. Az eljárt bíróságok tehát – érvelése szerint – elmulasztották vizsgálni az általa megvásárolni kívánt ingatlanra vonatkozó hivatalos tulajdoni lapmásolat, továbbá az ügyvédi meghatalmazás és bejegyzési kérelem tartalmát.
[9] A Budapest Környéki Törvényszék a perújítással támadott jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és ítéletével kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Határozatát azzal indokolta, hogy az okiratszerkesztő ügyvédnek magának kellett volna beszereznie a tulajdoni lap másolatot, különös figyelemmel arra, hogy az ingatlan címével probléma mutatkozott. Álláspontja szerint ez esetben kiderült volna az adatok eltérése, a helyrajzi szám különbözősége, végső soron pedig maga a bűncselekmény.
[10] A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes perújítási kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a perújítás megengedésének feltételei hiányoztak és rámutatott arra, hogy semmi akadálya nem lett volna annak, hogy a felperes az ingatlan tulajdoni lap másolatát már az alapeljárásban becsatolja, mert a keresetlevél szerint már akkor tudomással bírt a helyrajzi szám és a cím különbözőségéről. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria ezt az érvelést helybenhagyta, és megerősítette, hogy a felperes perújítási kérelme érdemi tárgyalásra nem alkalmas, a másodfokú jogerős ítéletet tehát hatályában fenntartotta.
[11] A panaszindítvány és annak kiegészítései szerint a perújítási kérelmet elutasító döntések megsértették az Alaptörvény B) cikkében foglalt jogállamiság elvét, valamint a XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot, mert az indítványozó a vételár megfizetése ellenére sem szerzett tulajdonjogot, tehát a bírósági eljárás nem volt alkalmas arra, hogy a tulajdonjogi igényének érvényt szerezzen.
[12] Álláspontja szerint sérült továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által garantált tisztességes eljáráshoz való joga, mert a bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy az eljáró ügyvéd által szerkesztett okirat alkalmatlan volt az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, valamint nem értékelték az általa előterjesztett új tényeket és bizonyítékokat. Érvelése szerint a támadott ítéletek egyben iratellenesek, a perújítási kérelem elutasítása pedig az Alaptörvény 28. cikkének sérelmével is járt.
[13] A tisztességes eljáráshoz való jog tárgykörében az indítványozó utalt több korábbi alkotmánybírósági határozatra és hivatkozott az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikkére is.
[14] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[15] 3.1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételeit vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz benyújtásra jogosulttól, azaz az alapügy felperesétől származik [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és az indítvány határozott kérelmet tartalmaz a megjelölt bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés].
[16] 3.2. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság formai feltételeinek vizsgálatát követően az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 27. § a) pontja és 29. §-a szerinti tartalmi követelményeit vizsgálta.
[17] Az eljárás során az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette [Abtv. 27. § b) pont].
[18] Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[19] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[20] 3.3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat, hogy az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető a bírósági szervezetrendszer egyik felülbírálati fórumának, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[21] Az Alkotmánybíróság jogköre – a fentiekben hivatkozottak szerint – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[22] 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény több rendelkezését megjelölte, mindenekelőtt a tulajdonhoz és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét emelte ki. Alapjogsérelmét arra alapította, hogy az ingatlan vételárának megfizetése ellenére sem szerzett tulajdonjogot, tehát a bírósági eljárás nem volt alkalmas arra, hogy a tulajdonjogi igényének érvényt szerezzen. A bíróságok pedig – álláspontja szerint – figyelmen kívül hagyták, hogy az eljáró ügyvéd által szerkesztett okirat alkalmatlan volt az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, valamint iratellenes módon, nem értékelték az általa előterjesztett új tényeket és bizonyítékokat.
[23] Az alkotmányjogi panasz tartalma szerint az indítvány arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a perújítás megengedhetőségével összefüggő bírói ténymegállapításokat, illetve az alperes ügyvéd eljárásával kapcsolatos tényállást bírálja felül.
[24] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vélt jogszabálysértésekre irányuló aggályok a bizonyítékok bírói mérlegelésével és szakjogi ténymegállapításaival összefüggésben merültek fel, tehát tartalmilag bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
[25] A fentieken túl az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában értékelhető alkotmányjogi érvelést nem adott elő és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[26] 5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági kritériumoknak nem felel meg. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |