Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01040/2022
Első irat érkezett: 04/25/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.I.21.294/2021/2. számú végzése és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 408. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (perköltség)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/21/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Kúria Pfv.I.21.294/2021/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.630.926/2021/6. számú ítélete és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 408. § (1) bekezdése ellen - perköltség tárgyában - nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
Az indítványozó társasházi határozatok megállapítása iránti per perfelvételi tárgyalásán két határozatra vonatkozóan visszavonta a keresetét. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetének helyt adott, és az alperest az indítványozó költségeinek megtérítésére kötelezte. Az alperes fellebbezéssel élt a döntés ellen; a kereset leszállítása okán kérelmezte, hogy - az ítélet rendelkező részének helybenhagyása esetén is - a perköltség viselésére kötelezzék az indítványozót. A másodfokú bíróság az első fokon született ítéletet részben megváltoztatta, és az indítványozót kötelezte részperköltség viselésére. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Pp. 408. § (1) bekezdésében megállapított összeghatárra tekintettel - a törvényi kizártság okán - visszautasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokon született döntés és a Kúria végzése nyomán sérült a tisztességes bírói eljáráshoz való joga, a törvény előtti egyenlőség tilalma, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma..
.
Támadott jogi aktus:
    a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 408. § (1) bekezdése
    a Kúria Pfv.I.21.294/2021/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.630.926/2021/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1040_3_2022_ind_kieg_anonim.pdfIV_1040_3_2022_ind_kieg_anonim.pdfIV_1040_0_2022_indítvány_anonim.pdfIV_1040_0_2022_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_1040_6_2022_amicusIM_anonim.pdfIV_1040_6_2022_amicusIM_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3065/2023. (II. 16.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 01/31/2023
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2023.01.31 13:00:00 3. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3065_2023 AB végzés.pdf3065_2023 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 408. § (1) bekezdés, továbbá a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.294/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés, 27. § (1) bekezdés és 28. § alapján benyújtott alkotmányjogi panaszában a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (4) bekezdés, valamint 408. § (1) bekezdés, továbbá a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 47.Pf.630.926/2021/6. számú ítélete és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I21.294/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
    [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az indítványozó az alperesi társasház tulajdonostársa, aki négy közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a keresetet alaposnak találta, és 8.P.51.460/2019/35-I. számú ítéletében megállapította, hogy az alperesi társasház 2019. március 19. napján tartott közgyűlésén született 3. és 6. számú határozata érvénytelen. Az elsőfokú bíróság a pervesztes alperest a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján a felperes javára 10 820 Ft perköltség, továbbá az állam javára (a le nem rótt) illeték megfizetésére kötelezte.
    [3] Az alperes fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetést vont le. Nem értett egyet azonban az elsőfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéssel, ezért 47.Pf.630.926/2021/6. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezését mellőzte, és a felperest arra kötelezte, hogy 74 590 Ft elsőfokú perköltséget az alperesnek fizessen meg. A másodfokú bíróság a le nem rótt kereseti illeték összegét felemelte, döntése szerint azt az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az alperest a felperes javára 1 480 Ft másodfokú perköltség, illetve további fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság szerint a perköltség körében helytálló volt az alperesnek az a fellebbezési hivatkozása, hogy a felperes eredeti keresetlevelében a 4. és 5. számú közgyűlési határozatot is érvénytelennek állította, és a keresetét módosította akkor, amikor a 2020. szeptember 18. napján megtartott tárgyaláson már nem kérte ezen határozatok érvénytelenségének megállapítását.
    [4] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes részéről ez kereset-leszállításnak minősül, így a leszállított rész tekintetében a felperest pervesztesnek kell tekinteni. A felek pernyertességi aránya az elsőfokú eljárásban megítélése szerint 50-50 %, a perköltség viseléséről ilyen esetben pedig nem a Pp. 83. § (1) bekezdés, hanem a Pp. 83. § (2) bekezdés alapján kell rendelkezni. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróságnak nem csupán a felperes oldalán felmerült perköltséget kellett volna figyelembe vennie, hanem az alperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült perköltséget is, és ezek – pernyertességi arányoknak megfelelő – összegét kellett volna egymásba számítania a Pp. 83. § (2) bekezdés második fordulata alapján. A feljegyzett kereseti illeték összegére vonatkozó döntését indokolva a másodfokú bíróság a Pp. 21. § (2) bekezdésére utalással rögzítette, hogy a per tárgyának értéke nem határozható meg, ezért a kereseti illeték számításának alapja az illeté­kek­ről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján volt megállapítható. Kifejtette, hogy a felperes eredetileg benyújtott keresetében ugyanazon közgyűlés négy határozata érvénytelenségének megállapítását különböző érvénytelenségi okra hivatkozással kérte, az így előterjesztett tárgyi keresethalmazat okán a megfizetendő illeték számítása szempontjából a kereseti kérelmeit külön-külön kellett számításba venni.
    [5] A pártfogó ügyvéd által képviselt indítványozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős másodfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó részének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú, valamint a másodfokú eljárás költsége tekintetében az első- illetve a másodfokú ítéletek fenntartását, ilyen módon az alperes 12 300 Ft perköltség fize­tésére kötelezését kérte. Másodlagos kérelmében a saját perköltség fizetési kötelezettségét 60 000 forintban kérte megállapítani. A Kúria Pfv.I.21.294/2021/2. számú végzésében az indítványozó felülvizsgálati kérelmét visszautasította, döntését azzal indokolta, hogy a Pp. 408. § (1) bekezdés alapján a perben nincs helye felülvizsgálatnak, mert a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (86 890 Ft) nem haladja meg a vagyonjogi perekben a felülvizsgálat feltételeként előírt ötmillió forintot, és az ügy azon perek körébe sem vonható, amelyekben az értékhatártól független elbírálás lehetőségét biztosítja a jogszabály, továbbá az indítványozó a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet nem terjesztett elő.

    [6] 2. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatása alapján és felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. § (1) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítélete, a Kúria felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése, továbbá az Abtv. 28. § alapján a Pp. 408. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, illetve szintén az Abtv. 28. § alapján annak megállapítását kérte, hogy a Pp. 83. § (4) bekezdése hiányos, mert nem tartalmaz rendelkezést a perfelvételi szakra.
    [7] Az indítványozó állítása szerint a másodfokú ítélet azért sérti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének a pernyertesség arányának megállapításával, a per­költség viseléséről történő rendelkezés jogszabályi alapjával kapcsolatban. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmét arra alapította, hogy a másodfokú bíróság a kereset leszállításával kapcsolatban csak az alperesi előadást vette figyelembe, és nem volt tekintettel arra a tárgyalási jegyzőkönyv által is rögzített, fellebbezési ­ellenkérelmében is hivatkozott tényre, hogy keresetét bírói tájékoztatásra az első perfelvételi tárgyaláson szállította le.
    [8] A Kúria támadott végzése az indítványozó megítélése szerint azért ellentétes a XXVIII. cikk (1) bekezdés által biztosított jogával, mert a Kúria nem a 28. cikk szerint értelmezte a vagyonjogi per fogalmát, ennek következtében tévesen minősítette vagyonjogi pernek a közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti pert. Állítása szerint a korábbi szabályozással ellentétben a hatályos Pp. biztosítja a perköltséggel kapcsolatos bírói döntések felülvizsgálatának lehetőségét, a kizárólag a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést sérelmező felülvizsgálati kérelmének a Pp. 408. § (1) bekezdés alapján történő visszautasítása ezért jogszabálysértő döntés, amely megfosztotta felülvizsgálati eljáráshoz való jogától, ezáltal jogorvoslathoz való joga is sérelmet szenvedett.
    [9] Az indítványozó szerint a Pp. 83. § (4) bekezdéséből indirekt módon, de egyértelműen következik, hogy csak a per érdemi tárgyalási szakaszában leszállított kereseti kérelem esetén tekinthető a felperes a leszállított rész tekintetében pervesztesnek, és keletkezhet ebből perköltség-fizetési kötelezettsége. Álláspontja szerint a Pp. 83. § (4) bekezdése hiányos, mert nem tartalmaz rendelkezést a kereset perfelvételi szakaszban történő le­szállításá­nak a perköltség viselésére vonatkozó összefüggésére. Megítélése szerint a szabályozási hiányosság következménye, hogy keresetének a perfelvételi szakban történő leszállítását az első- és másodfokú bíróság eltérően vette figyelembe a pernyertességről, illetve perköltség viseléséről való döntése során. Az indítványozó az Abtv. 28. § alapján kérte, az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a perfelvételi szak vonatkozásában rendelkezést nem tartalmazó Pp. 83. § (4) bekezdés hiányos, ezért ellentétes a B) cikk (1) bekezdésével.
    [10] Az indítványozó értelmezése szerint azzal, hogy 2021. január 1-jétől a Pp. 407. § (1) bekezdés c) pontja már nem jelöli meg a felülvizsgálatból kizárt határozatok között a jogerős ítéletnek csupán a perköltségre vonatkozó rendelkezését, a perköltség kikerült a felülvizsgálati tilalom alól. Álláspontja szerint, ha bármilyen pénzfizetési kötelezettségre, különösen a perköltség megfizetésére a vagyonjogi per szabályait kellene alkalmazni, a Pp. 408. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatár alkalmazása az ügyek jelentős részét kizárná a felülvizsgálat lehetőségéből, jellemzően az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező ügyfeleket érintően. Megítélése szerint a magas értékhatár alkalmazása vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetést eredményez azok között, akik a jogerős határozat felülvizsgálatát szükségesnek tartják, a diszkriminatív szabály azokat sújtja hátrányosan, akik jogvitája kisebb értékű. Az Abtv. 28. § alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Pp. 408. § (1) bekezdés ellentétes A XV. cikk (2) bekezdésével, és azt semmisítse meg.

    [11] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
    [12] Az indítványnak a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 47. Pf.630.926/2021/6. számú ítéletét sérel­mező elemével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Az Abtv. 30. § (1) bekezdés értelmében az Abtv. 27. §-ára alapított, bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozónak a másodfokú ítéletet 2021. augusztus 3-án kézbesítették, az e jogerős ítéletet (is) sérelmező alkotmányjogi panaszát az indítványozó a kézbesítéstől számított hatvan napos határidő eltelte után, 2022. április 8-án, elkésetten nyújtotta be. Az indítványozó alkotmányjogi panaszával egyidejűleg a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel [Abtv. 30. § (3) bekezdés] nem élt. Az Abtv. 30. § (4) bekezdése alapján a döntés közlésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye, a panasz e sérelmét azzal okozta, hogy a Kúria tévesen vagyonjogi perek minősítette az általa indított pert, és a vagyonjogi perekre vonatkozó felülvizsgálatot kizáró szabály [Pp. 408. § (1) bekezdés] alkalmazásával utasította vissza felülvizsgálati kérelmét. Állítása szerint a perben nem vagyoni igényt érvényesített, a pertárgy értéke pénzösszegben nem kifejezhető, ezért a Kúria döntése jogszabálysértő, amely megfosztotta őt a tisztességes felülvizsgálati eljárás lehetőségétől, ezáltal jogorvoslathoz való joga is sérült.
    [13] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is emlékeztet arra, hogy következetes gyakorlata szerint „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalma­zási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bíró­sággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság tehát a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt, és az abban elismert jogo­kat oltalmazhatja {lásd pl. 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}, a bírói döntések alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a hatáskörébe, a bírói döntésben megjelenő jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja, és ha szükséges, döntésével a jogértelmezés alkotmányos kereteinek meghatározásával az Alaptörvényben biztosított jogokat védi {3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [23]}. Mindebből következik, hogy „a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon” {lásd pl. 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3241/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [37]}.
    [14] Az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a bírói döntések alkotmányossági felülbírálatára biztosított hatáskörét kérelemre, és – néhány kivételtől eltekintve – a kérelem keretei között gyakorolja. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint ezért az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat, így – többek között – indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata csak az indítványban megjelölt alkotmányossági kérdésre vonatkozhat [Abtv. 52. § (2) bekezdés], erre is figyelemmel szükséges, hogy az indítványozó bemutassa és alkotmányjogilag értékelhető érvekkel alátámassza azt a szerinte fennálló ellentétet, amely az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott bírói döntés között ­fennáll.
    [15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria végzését támadó indítvány a határozott kérelem feltételeinek nem minden tekintetben felel meg. Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjoga sérelmét kizárólag a vagyonjogi per fogalmának szerinte téves, jogszabálysértő értelmezésére alapítja, érvei, indokai azonban alkotmányos tartalmat nem hordoznak, szakjogi jellegűek. Az indítványozó hivatkozik ugyan az Alkotmány­bíróság néhány határozatára, azok egyes részleteit be is emeli az indítványba, de a tisztességes bírósági eljáráshoz való (processzuális) alapjog Alkotmánybíróság által kibontott tartalmát nem köti össze a ­támadott határozattal, nem indokolja meg, nem fejti ki, hogy a kúriai döntésben megjelenő szerinte jog­szabálysértő jogértelmezés miért ellentétes a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogával, annak milyen sérelmét okozza. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]} „A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15]} Ezért az esetlegesen contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, tehát a pusztán a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt – a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben – az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálja {vesd össze például: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]–[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]–[40]}.
    [16] Mindebből következik, hogy a Kúriának a vagyonjogi per fogalmára vonatkozó értelmezése, és a Pp. 408. § (1) bekezdésének ezen értelmezésből következő alkalmazása önmagában nem sértheti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria döntése alapjául egyéb szempontokat is figyelembe vett, és ezeket összességében értékelve hozta meg a felülvizsgálati kérelmet visszautasító végzését. Az indítványozó az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezései között a XXVIII. cikk (7) bekezdést csupán megjelölte, nem tartalmaz ugyanakkor az indítvány arra vonatkozó, és alkotmányjogilag is értékelhető érvelést, hogy az indítványozó jogorvoslathoz való jogát a felülvizsgálati kérelmet visszautasító bírói döntés mennyiben és miért sérti. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezés sérelmének állítása önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemu­tassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott határozat által okozott alapjogi sérelmet {lásd pl. 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [12]}.
    [17] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó a Kúria végzésével szemben nem alkotmányossági, hanem törvényességi kifogást emelt, kizárólag a Kúria jogértelmezését vitatta, megjelölt alapjogainak sérelmét csupán állította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-­ellenességének alátámasztására” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}.
    [18] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességét is felvetette: az Abtv. 28. §-a alapján kérte az Alkotmánybíróságtól a Pp. 83. § (4) bekezdés, és a 408. § (1) bekezdés vizsgálatát, és jogkövetkezmények alkalmazását. Az Alkotmánybíróság e panaszelemekkel kapcsolatban mindenekelőtt kiemeli, hogy hatásköreit fő szabály szerint indítvány alapján gyakorolhatja [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és a szabályozás kivételes jelleggel teszi lehetővé hivatalbóli eljárását [Abtv. 52. § (2) bekezdés]. Az utóbbi körbe tartozó Abtv. 28. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz eljárásban az Abtv. 26. § szerinti jogszabály Alaptörvénnyel való összehangját illető vizsgálatot is lefolytathat. A rendelkezés az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe utalja a az alkalmazott jogszabály vizsgálatára történő áttérést, az Abtv. 28. §-t az Alkotmánybíróság tehát hiva­tal­ból alkalmazhatja {lásd pl. 3254/2015. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}. Tekintettel arra, hogy a személyesen eljáró indítványozó indítványában az Abtv. 26. § (1) bekezdését is megjelölte, a továbbiakban azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a jogszabályi rendelkezéseket sérelmező panaszelemek megfelelnek-e az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek.
    [19] A Pp. 83. § (4) bekezdése a Pp. perköltségviselésről rendelkező egyik szabálya, amelyet a másodfokú bíróság ítéletével összefüggésben sérelmez az indítványozó, a szabályozás hiányosságát állítva, tartalmilag mulasztás megállapítását kérve. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az ügyben folytatott bírósági eljárásban alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt lehet alkotmányjogi panaszt előterjeszteni, az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben, azaz a határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 83. § (4) bekezdését sérelmező alkotmányjogi panasz elkésett, így további vizsgálatára nincs lehetőség. Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság, hogy a másodfokú bíróság ítéletének meghozatala során nem alkalmazta a támadott jogszabályi rendelkezést, az elsőfokú perköltség viseléséről a Pp. 83. § (2) bekezdése alapján döntött.
    [20] Az indítványozó szerint a felülvizsgálati kérelme visszautasításának okaként megjelölt Pp. 408. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított jogaival. Az Alkotmánybíróság meg­állapította, hogy az indítványozó csupán megjelölte ezen megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezéseket, az indítvány ezek vonatkozásában a határozott kérelem törvényi feltételeinek nem felel meg. Az indítványozó szerint a Pp. 408. § (1) bekezdése diszkriminatív rendelkezés, sérti a XV. cikk (2) bekezdését, az értékhatár alkalma­zása következtében hátrányos megkülönböztetést szenvednek vagyoni helyzetük alapján azok, akiknek a jogvitája kisebb értékű. A Pp. 408. § (1) bekezdése szerint „[n]incs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 21. § (1)–(4) bekezdése alapján, továbbá a 21. § (5) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az öt­millió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perekre, valamint a tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék iránt indított perekre.”
    [21] Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány, majd az Alaptörvény hatálya alatt, különböző értékhatárok tekintetében – már többször vizsgálta, hogy vagyonjogi perekben a felülvizsgálat értékhatárhoz kötése vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetést jelent-e. Az Alkotmánybíróság határozataiban nem tartotta alkotmányellenesnek, vagy alaptörvény-ellenesnek, így a diszkrimináció tilalmába ütközőnek sem a felülvizsgálat értékhatárhoz kötését {lásd 3230/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [16]–[17]}. Az Abtv. 29. § értelmében a jogszabályi rendelkezést támadó alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. Az Alkotmánybíróságnak tehát vizsgálnia kellett, hogy a felülvizsgálat értékhatárhoz kötésével kapcsolatban a Pp. 408. § (1) bekezdését támadó panasz tartalmaz-e olyan érvet, indokot, aggályt, amely felveti ezen rendelkezés eltérő alkotmányos megítélését az Alkotmánybíróság által többször vizsgált, a támadott szabállyal lényegileg azonos perrendi szabályhoz, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdéséhez képest. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a Pp. 408. § (1) bekezdésére vonatkozóan a felülvizsgálat értékhatárhoz kötésével kapcsolatban új alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, ezért az indítványi elem érdemi vizsgálatára nincs lehetőség.

    [22] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 26. § (1) bekezdés, 29. §, 30. §, 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltakra – az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a), d) és h) pontja alapján visszautasította. A panasz visszautasítására tekintettel a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztésére irányuló indítványozói kérelemről az Alkotmánybíróságnak nem kellett döntenie.
        Dr. Salamon László s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Szabó Marcel s. k.,
        alkotmánybíró
        .
        Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró
        .

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        04/25/2022
        .
        Number of the Decision:
        .
        3065/2023. (II. 16.)
        Date of the decision:
        .
        01/31/2023
        .
        .