A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.X.10.113/2020/5. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Litresits András ügyvéd ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria Mfv.X.10.113/2020/5. számú ítéletével szemben. Alkotmányjogi panaszában kérte a Kúria ítélete, valamint a perben másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék – Kúria által hatályában fenntartott – 8.Mf.20.580/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az alapügyben az indítványozó munkaviszonya jogellenes megszüntetése és egyéb igények iránt pert indított. Az elsőfokú bíróság a keresetének helyt adott, az alperes volt munkáltatót kártérítés, végkielégítés és cafeteria juttatás megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezte továbbá az alperes fizetési felszólítását, egyebekben a keresetet elutasította. Alperesi fellebbezés nyomán a másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme, illetve az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nyomán eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[3] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság, illetve a Kúria iratellenesen átértékelték az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, lényeges eljárási szabálysértéseket követtek el. Az indítványozó álláspontja szerint megsértették a tisztességes eljárás követelményét, amikor okszerűtlenül és a józan észbe ütköző módon a bírói mérlegelés során mellőztek tényeket, jogszabályi rendelkezéseket. A tisztességes eljárás elvébe, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság az indítványozó feleségének hasonló tényállású ügyében korábban más tartalmú döntést hozott. Állította, hogy „a másodfokú bíróságnak hivatalos tudomása volt (3-ból 2 azonos bíróval)” a 2019. október 2-ai eltérő tartalmú részítéletről, ennek ellenére a „saját korábbi ítéletét tárgyalás igazságosságot és a bírói függetlenség és a pártatlanság kívánalmát megsértve figyelmen kívül hagyta”.
[4] Az Alkotmánybíróság főtitkára az indítványozó jogi képviselőjét hiánypótlásra hívta fel, mivel az alkotmányjogi panasz nem tartalmazott részletes, alapjogi érveléssel is ellátott indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint az alapjogsérelmét nem támasztotta alá alapjogi érveléssel ellátott indokolással. A hiánypótlási felhívást az indítványozó jogi képviselője 2021. június 2-án vette kézhez, a hiánypótlást 2021. június 2-án határidőben megküldte. A hiánypótlási felhívásra válaszul az indítványozó részben megismételte, részben összefoglalta eredeti beadványát, s kérte a támadott bírói döntések megsemmisítését. Kiegészített alkotmányjogi panaszában az indítványozó az Alaptörvény 28. cikke, XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozott. Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikke kapcsán azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság és a Kúria megsértette a cikk „(2) bekezdésében rögzített megkülönböztetés tilalmát, mivel feleségem ítéletével szemben az én ügyemben nem biztosította a tisztességes eljáráshoz való jogomat, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai közül különösen a tárgyalás igazságosságot és a bírói függetlenség és a pártatlanság kívánalmát sértette meg”. Kiegészített panaszában továbbá az elsőfokú bíróság tárgyalási jegyzőkönyvének tartalmát idézte, s ehhez képest vitatta a másodfokú bíróság, illetve a Kúria megállapításait. Az Alkotmánybíróság az eljárását a kiegészített indítványra figyelemmel folytatta le.
[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[6] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett kúriai ítélettel zárult ügyben felperes volt [Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pont], számára hátrányos döntés született, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A magánszemély kérelmező ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[7] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett panaszában (a Kúria ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2021. március 3-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt elektronikus úton 2021. május 3-án nyújtotta be) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai ítéletet, illetve az ügy érdemében hozott másodfokú ítéletet támadta.
[8] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható. A jelen indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában többek között állította az Alaptörvény alapjogot nem rögzítő 28. cikkének sérelmét is, melyre hivatkozva alkotmányjogi panasz nem terjeszthető elő.
[9] Az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, amelynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: „Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség.” {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]} Az indítvány e követelménynek az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdése vonatkozásában nem tesz eleget. A kiegészített indítvány sem tartalmazott indokolást arra vonatkozóan, hogy a támadott bírói döntések az indítványozó szerint miért okozzák az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése sérelmét. Nem tartalmazott az indítvány megfelelő indokolással ellátott kérelmet arra vonatkozóan sem, hogy az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének sérelmét milyen konkrét alapvető jogát érintő hátrányos megkülönböztetése miatt kéri megállapítani, s alapvető jogát érintő különbségtételt az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntések milyen módon valósították meg.
[10] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a másodfokú ítéletet, illetve az azt hatályában fenntartó kúriai ítéletet az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljáráshoz való jogába ütközőnek tartotta, mert szerinte a másodfokú bíróság, illetve a Kúria valótlan tényállást fogadott el, továbbá nem vett megfelelően figyelembe az indítványozó által lényegesnek tartott bizonyítékokat. Tartalma szerint így az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz valójában a másodfokú ítélet, valamint a Kúria döntésének felülbírálatára irányult. Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következetes gyakorlata értelmében az Alkotmánybíróság a bírói döntés iránya, illetve a bírósági eljárás felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az indítvány a másodfokú bíróság, illetve a Kúria eljárásával összefüggésben nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést, vagy olyat, amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy a támadott másodfokú ítélettel és a kúriai ítélettel kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[12] 3. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem tett eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételeknek, illetve a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Márki Zoltán
alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |