English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01503/2019
Első irat érkezett: 09/20/2019
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.V.20.950/2018/10. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (jogalap nélküli gazdagodás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/11/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Horváth Attila Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó – az Abtv. 27. §-a alapján – a Fehérgyarmati Járásbíróság 2.G.20.031/2016/12. számú ítélete és a Kúria Pfv.V.20.950/2018/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - perbeli felperes - jogalap nélküli gazdagodás iránt indított pert a perbeli alperes ellen több község által kialakítandó közös önkormányzati hivatal létrehozásának tárgyában. Az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította alaptalan jogcímekre való hivatkozás miatt. A másodfokú bíróság megalapozottnak találta a felperes kérését és közbenső ítéletébe marasztalta és a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti fizetésre kötelezte az alperest. A Kúria a másodfokú döntést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok az eljárásuk során sértették a tisztességes eljáráshoz való jogát többek között azzal, hogy a Kúria felülvizsgálati és az alapeljárás felfüggesztésének kérelmét vizsgálat nélkül elutasította arra hivatkozva, hogy az nem lenne sikeres. A Kúria eljáró tanácsa az indítványozó szerint szabálytalanul volt megalapítva, így sértve a független és pártatlan bíráskodás követelményét. Kifejtette még, hogy az alperes jogszabálysértő tartalommal kérte a Kúriánál a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, amelyet a Kúria ennek figyelmen kívül hagyásával helyt adott, így sérült a diszkrimináció tilalma. Előadta, hogy a Kúria több, az ügy szempontjából jelentős iratot figyelmen kívül hagyott és téves jogértelmezése miatt lett pernyertes az alperes. A döntést megfelelő indoklás sem kísérte, azt szükséges jogi érvekkel sem támasztották alá. Mindezen indokokra jelölte meg az indítványozó a jogállamiság és az Alaptörvény mindenkire kötelező erejének hiányát..
.
Támadott jogi aktus:
    Fehérgyarmati Járásbíróság 2.G.20.031/2016/12. számú ítélete
    Kúria Pfv.V.20.950/2018/10. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
R) cikk (2) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1503_4_2019_indkieg_anonimizált.pdfIV_1503_4_2019_indkieg_anonimizált.pdfIV_1503_0_2019_indítvány_anonimizált.pdfIV_1503_0_2019_indítvány_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_1503_8_2019_állásf_Kúria_anonim.pdfIV_1503_8_2019_állásf_Kúria_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3406/2021. (X. 15.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 09/28/2021
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2021.09.28 11:00:00 1. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3406_2021 AB végzés.pdf3406_2021 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.950/2018/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó önkormányzat jogi képviselője (dr. Hőrich Ferenc ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
    [2] Az indítványozó az Abtv. 27. § alapján a Kúria Pfv.V.20.950/2018/10. számú ítélete és a Fehérgyarmati Járásbíróság 2.G.20.031/2016/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

    [3] 1.1. A peres felek és további önkormányzatok (köztük az indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) alapján közös önkormányzati hivatal létrehozására voltak kötelezettek, amely kötelezettségüknek nem tettek eleget. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja az érintett önkormányzatokat 2013. április 1. napjával közös önkormányzati hivatalhoz tartozó településekként jelölte ki, majd – miután az érintettek nem tettek eleget az Mötv. 85. § (1) és (3) bekezdésében szabályozott kötelezettségüknek – pert indított ellenük. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az érintett önkormányzatok közös önkormányzati hivatalának létrehozására irányuló megállapodását 2013. április 1. napjára visszamenő hatállyal pótolta, határozatában rögzítette a megállapodás tartalmát is úgy, hogy a közös önkormányzati hivatal székhelyeként az alperes önkormányzatot jelölte meg. Az érintett önkormányzatok 2014. évi működési célú állami támogatását a Magyar Államkincstár az alperesnek folyósította. Az alperes a támogatás arányos részének az indítványozó felperes részére történő átadását megtagadta arra hivatkozva, hogy a felperes által csatolt számlák nem bizonyítják az azok mögötti tényleges teljesítést. Az alperes az elszámolási vitával érintett 12 434 000 forintot 2015 szeptemberében visszautalta a Magyar Államkincstárnak.
    [4] Az indítványozó keresetében 13 844 202 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen jogalap nélküli gazdagodás címén a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 361. §-a, másodlagosan kártérítés címén a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:518–6:520. §-ai alapján. Arra hivatkozott, hogy az alperes jogalap nélkül jutott az őt megillető támogatásrészhez, aminek mint gazdagodásnak a megszűnéséért a felelőssége megállapítható, mert nem volt jogalapja a Magyar Államkincstár részére történt visszautalásnak. E magatartás egyúttal jogellenes is volt, amelyre tekintettel az alperes kártérítési felelőssége is megállapítható. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet – mindkét jogcím tekintetében – elutasította. Határozata indokolásának lényege szerint az elsődleges kereset nyilvánvalóan alaptalan, mert a vitás pénzeszköz nem maradt az alperes birtokában, így azzal nem gazdagodhatott, a másodlagos kereset tekintetében pedig arra utalt, hogy a perrel érintett időszakban nem volt jogerős kijelölő határozat és a felek között nem jött létre megállapodás a pénzeszköz átadására, ennek hiányában az indítványozó által csatolt számlák nem szolgáltak kellő alappal az alperes teljesítésére.
    [5] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint helytállni tartozik az indítványozó felé a Magyar Államkincstár által 2014. évre vonatkozóan folyósított működési támogatás indítványozót megillető hányada megfizetéséért. Határozata indokolásában kiegészítette és pontosította az elsőfokú bíróság indokolását annak rögzítésével, hogy a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítélete alapján megállapítható, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal döntése nyomán a közös önkormányzati hivatal létrehozásának további feltéleleit, az önkormányzatok megállapodását 2013. április 1. napjára visszamenőleges hatállyal pótolta a bíróság, így a perbeli időszakban (2014. január 1. és december 31. között) az alperes már közös önkormányzati hivatal keretében működött, bár tény, hogy az érintett önkormányzatok a működési szabályokat nem tartották be.
    [6] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsődleges kereset a régi Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján bírálható el, és ebben a körben azt kellett vizsgálni, hogy az alperes jogalap nélkül jutott-e a felperes által követelt működési támogatás arányos részéhez. Az Mötv. 84. § (4) bekezdésére utalva megállapította, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében székhelytelepülésként kijelölt alperesi önkormányzat részére a támogatás folyósítása megtörtént, annak funkciója azonban a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések – köztük az indítványozó – feladatfinanszírozása volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes akkor, amikor számolnia kellett – az indítványozó által megindított peres eljárásra is figyelemmel – a részére folyósított, de a fenti célt szolgáló támogatás indítványozóra jutó részének átadási kötelezettségével, azzal elszámolni tartozott, ezért kellő alap (jogalap) nélkül intézkedett az indítványozóra jutó hányad visszautalásáról.
    [7] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény szabályaira, felhívta az az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 24. § (2) és (4) bekezdéseit és a Magyarország 2015. évi központi költségvetéséröl szóló 2014. évi C. törvényt, utalt továbbá az Mötv. 85. § (3a) bekezdésére, és a Ptk. 6:579. § (1)–(2) bekezdéseire. A Kúria döntése szerint a felülvizsgálati kérelem alapos volt, a jogerős közbenső ítélet jogszabálysértő. A Kúria rámutatott arra, hogy a közös önkormányzati hivatal létrehozása a peres felek törvényi kötelezettsége. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottjának kijelölő határozatával, majd a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével – 2013. április 1. napjára visszamenőleges hatállyal – az érintett önkormányzatok (köztük a peres felek) között a közös önkormányzati hivatal létrehozásával közigazgatási típusú jogviszony keletkezett. Erre a jogviszonyra – a törvényi kötelezettségek végrehajtását is beleértve – az Mötv. rendelkezései az irányadóak. Ehhez képest a régi Ptk. és a Ptk. a jogalanyok polgári jogi (személyi és vagyoni) jogviszonyaira vonatkozó szabályokat tartalmaz. A peres felek közötti, közigazgatási típusú jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek megítélésére nem a polgári jogi kódexek tartalmazzák a releváns előírásokat, amiből következően a köztük fennálló jogvita megoldásának nem a polgári peres eljárás az adekvát eszköze. A Kormányhivatal az Mötv.-ben és más jogszabályokban foglalt eszközeivel köteles arról gondoskodni, hogy a létrejött közös önkormányzati hivatal törvényesen működjön, a költségvetési források a törvény szerint kerüljenek felhasználásra. A felek közötti közigazgatási jogviszonyban a kijelölő határozatból és a bíróság döntéséből fakadó kötelezettségek teljesítése – így a perrel érintett működési célú támogatással való elszámolás is – közigazgatási eszközökkel kényszeríthető ki. Erre is figyelemmel a felek közötti jogvitában a kormányhivatalnak az Mötv. 132. §-a szerinti törvényességi felügyeleti eljárás keretében van lehetősége az általa szükségesnek ítélt intézkedés megtételére.
    [8] A másodfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett a felperesi kereset jogalapja fennálltának megítélésénél. Amint arra az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott, a jogalap nélküli gazdagodás – a régi Ptk. és Ptk. anyagi jogi szabályozása körében azonos módon – szubszidiáriusan (helyettesítő jelleggel) érvényesülő jogintézmény, ezért vizsgálatára csak a felek közötti jogviszony hiánya esetén kerülhet sor. Emellett az alperes oldalán a jogalap nélküli gazdagodás megállapításához szükséges feltételként megkívánt indokolatlan, a felperes terhére megvalósuló vagyoni eltolódás fennállta sem állapítható meg. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság közbenső ítéletében anyagi jogszabálysértéssel állapította meg a kereset jogalapjának fennállását a hivatkozott jogcímen, így a Kúria azt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta.

    [9] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy álláspontja szerint a járásbíróság és a Kúria ítélete ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, R) cikk (2) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (1) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, 28. cikkével, 32. cikk (1) bekezdésének e) pontjával, illetve 34. cikk (1) bekezdésével.
    [10] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) bekezdésének és 28. cikkének sérelme tekintetében előadta, hogy álláspontja szerint a bíróságok az eljárásuk során sértették a tisztességes eljáráshoz való jogát többek között azzal, hogy a Kúria felülvizsgálati és az alapeljárás felfüggesztésének kérelmét vizsgálat nélkül elutasította arra hivatkozva, hogy az nem lenne sikeres. A Kúria eljáró tanácsa az indítványozó szerint szabálytalanul volt megalapítva, így sértve a független és pártatlan bíráskodás követelményét. Kifejtette még, hogy az alperes jogszabálysértő tartalommal kérte a Kúriánál a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, amelyet a Kúria ennek figyelmen kívül hagyásával helyt adott, így sérült a diszkrimináció tilalma és a fegyverek egyenlőségének elve. Előadta, hogy a Kúria több, az ügy szempontjából jelentős iratot figyelmen kívül hagyott és téves jogértelmezése miatt lett pernyertes az alperes. A döntést megfelelő indokolás sem kísérte, azt szükséges jogi érvekkel sem támasztották alá, az indítványozó másodlagos kereseti kérelmére vonatkozó indokolás teljes egészében hiányzik. Az indítványozó álláspontja szerint a jogvita lényege polgári bíróságra tartozó kérdés, az ezzel ellentétes álláspont a bírósághoz fordulás jogát sérti.
    [11] A fenti indokokra jelölte meg az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, valamint R) cikk (1) bekezdésének sérelmét.
    [12] A Kúria a döntésével a 34. cikk (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettséggel ellentétes alperesi magatartást tett jogszerűvé. Az elsőfokú bíróság és a Kúria döntésével nem biztosította az indítványozó számára az Mötv. 5. §-ában rögzített védelmet, az eljáró bíróságok így megsértették a 32. cikk (1) bekezdés e) pontját.
    [13] Az indítványozó a továbbiakban a XV. cikk (1) bekezdésének sérelmét is állítja. Az indítvány XIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatban indokolást nem tartalmaz.

    [14] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
    [15] Az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett, mivel az indítványozó a támadott bírósági döntést, a Kúria Pfv.V.20.950/2018/10. számú ítéletét 2019. július 15-én vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2019. augusztus 16-án érkeztette a bíróság.
    [16] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában egyebekben megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, R) cikk (2) bekezdése, XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, 28. cikk, 32. cikk (1) bekezdésének e) pontja, illetve 34. cikk (1) bekezdése], a támadott bírói döntéseket, a Kúria Pfv.V.20.950/2018/10. számú ítéletét és a Fehérgyarmati Járásbíróság 2.G.20.031/2016/12. számú ítélete, továbbá az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, érintettsége egyértelmű, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
    [17] Az indítvány benyújtásának nem volt akadálya. Az alkotmányjogi panaszra alkalmazni kell az Abtv. 27. § (2)–(3) bekezdését. Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét úgy hívta fel, hogy az alapügyben a bírósági eljárás egyik alanya volt {3183/2020. (IV. 30.) AB végzés, Indokolás [13]}.
    [18] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont, Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó a panaszban valamely Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozzon. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése és a 28. cikk az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ezért ezek állított sérelme sem vetheti fel az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét {az R) cikk (2) bekezdésére és a 28. cikkre például: 3004/2021. (I. 14.) AB végzés, Indokolás [24]}. Abban is következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata, hogy a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panasz csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén alapítható {lásd például: 3371/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [15]}. Az indítványozó ugyanakkor az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét nem a visszaható hatály tilalmával, illetőleg a kellő felkészülési idő követelményével összefüggésben állította. Az alkotmányjogi panasz ezért a fenti elemeiben nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeket.
    [19] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének és a XV. cikk (1) bekezdésének állított sérelme tekintetében az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem adott. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiányosságai miatt a kérelem nem felel meg a határozottság követelményének, illetve nem kapcsolja össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezését a sérelmezett döntéssel {3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.
    [20] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, R) cikk (2) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével összefüggésben nem felel meg a befogadhatóság feltételeinek. Az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) pontján alapuló feltételnek, így az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának nincs helye.
    [21] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban előadottakat azok tartalma szerint, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével összefüggésben értékelte.

    [22] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
    [23] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozza azt a következetes gyakorlatát, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára {3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában „a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket.” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]} Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban a tekintetben, hogy a bizonyítási eljárás eredményének felülmérlegelésére az alkotmányjogi panasz-eljárás nem adhat keretet, mert ebben az eljárásban csak a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség felülvizsgálatára kerülhet sor {3116/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [54]; 3039/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [19]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]}. A bíróságok mérlegelési körébe tartozik az a kérdés is, hogy a fél bizonyítási indítványának helyt ad-e.
    [24] A vizsgált ügyben ezt a mérlegelést a bíróságok elvégezték, ennek felülmérlegelésére az Alkotmánybíróságnak a fentebb idézett gyakorlata alapján az alkotmányjogi panasz keretében nincsen módja. Az indokolási kötelezettséggel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az alkotmányjogi panaszban felhívott érvek alapján az indokolási kötelezettség konkrét ügyben történő megsértésének kételye nem merül fel, mivel a Kúria ítéletéből megállapítható, hogy a Kúria érdemben megvizsgálta az indítványozó érveit, a törvényszék jogerős ítéletét pedig kiegészített indokolással tartotta fenn hatályában.
    [25] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított, a törvényes bíróhoz való jog sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alapul fekvő ügyben, a Kúria eljárása során az ügyelosztási rend nem sérült. Az eljáró tanács összetétele megfelelt a hatályos ügyelosztási rend azon rendelkezésének, miszerint „[az eljáró] tanács tagjait a tanács elnöke vagy a tanács adminisztratív ügyeinek intézéséért felelős tanácselnöke jelöli ki. Utóbbi tárgyaláson vagy tanácsülésen kívül megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyekre az adott ügyben ítélkező tanács elnöke jogosult.”
    [26] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelme vonatkozásában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz e vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek.
    [27] Az indítványozó érvei az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése e) pontjának és 34. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban egyrészt a XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban előadottakat ismétlik, másrészt az indítványozó egyet nem értését fejezik ki az eljáró bíróságok jogértelmezésével kapcsolatban. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}.
    [28] A fentiekre figyelemmel az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.

    [29] 4. A fentiek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében, részben az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Juhász Miklós s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Czine Ágnes
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre
        alkotmánybíró
        .
        Dr. Horváth Attila
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Sulyok Tamás
        alkotmánybíró
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        09/20/2019
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against the judgement Pfv.V.20.950/2018/10 of the Curia (unjust enrichment)
        Number of the Decision:
        .
        3406/2021. (X. 15.)
        Date of the decision:
        .
        09/28/2021
        .
        .