A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban levő ügyekben alkalmazandó
jogegységi határozat alkotmányellenességének megállapítására
irányuló bírói kezdeményezés, valamint alkotmányjogi panaszok
tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a mögöttes felelősségről szóló 1/2007.
Polgári jogegységi határozat alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói
kezdeményezést és alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett, melyek a
mögöttes felelősségről szóló 1/2007. Polgári jogegységi
határozat (a továbbiakban: 1/2007. PJE. határozat)
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányultak.
Az 1/2007. PJE. határozat szerint mivel a mögöttesen felelős
ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a
főkötelezett, ezért a követelés elévülése mind a
főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban
az időpontban — a követelés esedékessé válásának időpontjában —
kezdődik. Az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító
jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen
felelős személlyel szemben. A mögöttesen felelős személlyel
szembeni követelés elévülése ugyanis a főkötelezettől való
behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságáig nyugszik, az
elévülés nyugvása pedig fogalmilag kizárja az elévülés
megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés
az elévülés nyugvásának megszűntétől (a főkötelezettől való
behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított egy
éven belül érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel
szemben.
2. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának eljáró bírája —
az előtte folyamatban levő 2.G.40.653/2005. számú eljárás
felfüggesztése mellett — az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi
XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése
alapján bírói kezdeményezéssel élt az 1/2007. PJE. határozat
ellen, kérve a konkrét ügyben való alkalmazhatóságának
kizárását is. Álláspontja szerint az 1/2007. PJE. határozat a
kezesi jogviszonyban az elévülési kifogás érvényesíthetőségének
kiterjesztésével nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi
IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) normatartalmát feltárva
adott egységes iránymutatást, hanem a meglevő szabályozást új,
normatív tartalommal egészítette ki.
Álláspontja szerint a jogegységi határozat azzal, hogy „a kezes
a főkötelezettet megillető ellenjogokat meghaladóan saját
személyéhez kapcsolódó, de az alapjogviszonyból eredő igényt
megszüntető kifogással élhet a jogosulttal szemben”, illetve az
ezekkel szembeni „védekezés körében a jogosultra további
kötelezettségeket hárít”, túllépett a jogértelmezés keretein és
valójában kiegészítette a jogszabályt. Meglátása szerint ez
ellentétes a Legfelsőbb Bíróság Alkotmányban meghatározott
irányítási jogosítványaival [Alkotmány 47. § (2) bekezdése].
Az indítványozó emellett azt is állította, hogy az 1/2007. PJE.
határozat a sortartási kifogás nyugvást kiváltó jogi tényként
történő értékelésével új elemet épített be a jogi norma meglevő
tárgyi elemei közé, amely az igényérvényesítés időtartamát a
mögöttesen felelős személlyel szemben öt évről egy évre
rövidíti, amely a jogállamiság és az abból levezetett
jogbiztonság követelményébe ütközik [Alkotmány 2. § (1)
bekezdése].
Az indítványozó szerint továbbá a jogegységi határozat
rendelkező részének 4. pontjában foglalt azon kitétel, mely
szerint az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés
megszakadását, kategorikus, eltérést nem engedő megállapítás.
Véleménye szerint kiszámíthatatlan, hogy a bíróságok a
határozat rendelkező részét önmagában hordozott jelentése
szerint, vagy azt tovább értelmezve tekintik irányadónak, ez
pedig a jogbiztonság követelményébe ütközik [Alkotmány 2. § (1)
bekezdése].
Végül előadta, hogy a jogegységi határozat a jogosultat
megillető alanyi jog érvényesítésének időtartamát — és ezáltal
magát az alanyi jog érvényesítését — korlátozza [Alkotmány 8. §
(2) bekezdés], míg a kezes oldalán növeli a teljesítés végleges
megtagadásának lehetőségeit, ez pedig sérti a bírósághoz
fordulás jogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdése].
3. Egy másik indítványozó — két azonos tartalmú indítványában —
az 1/2007. PJE. határozat ellen terjesztett elő alkotmányjogi
panaszt.
Véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróság jogot alkotott azzal,
hogy kimondta, a követelés a főkötelezettel, illetve a
mögöttesen felelős személlyel szemben külön-külön évül el, mely
ellenétes a Ptk. 324. § (1) bekezdésével. A jogegységi
határozat szerint, ha az elévülés a mögöttes felelőssel szemben
nyugszik, úgy azt vele szemben nem lehet megszakítani. Ezzel
ellentétben az indítványozó álláspontja az, hogy nem a nyugvás
zárja ki az elévülés megszakítását, hanem a megszakítás zárja
ki a nyugvást. Utalt arra is, hogy az 1/2007. PJE. határozat
alapján a jogosultnak a mögöttes felelőssel szemben nem egy
ötéves elévülési, hanem csupán egy egyéves jogvesztő határidő
áll rendelkezésére az igényérvényesítéshez. Hivatkozott arra,
hogy „az 1988. évi Gt. és az 1997. évi Gt. 54. § (1) bekezdése,
valamint a [nyilvánvalóan a gazdasági társaságokról szóló,
jelenleg hatályos 2006. évi IV. törvény] Gt. 68. § (1)
bekezdése is egyértelmű rendelkezést tartalmaz, amelyet a
jogegységi határozat lényegében hatályon kívül helyez” [a
gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő
társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a
társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő
alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával
(részvényesével) szemben]. Ezen indokok alapján az indítványozó
sérülni vélte az Alkotmány 47. § (2) bekezdését, utalva arra,
hogy a Legfelsőbb Bíróság ebben az esetben is a hatáskörét
túllépve járt el.
Állítása szerint sérül a jogállami jogbiztonság követelménye
is, mert a jogvesztő határidő kezdő időpontját a követelés
behajthatatlanságának igazolt megállapíthatóságához kapcsolja a
határozat, ennek ismérveit azonban az 1/2007. PJE. határozat
nem tartalmazza.
Végül hivatkozott arra, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése
is sérelmet szenved, mivel a mögöttes felelőssel szembeni igény
bíróság előtti érvényesítésére egyéves jogvesztő idő áll
rendelkezésre, a főkötelezettel szemben fennálló ötéves
elévülési idővel ellentétben, mely a jogosultat korlátozza a
követelés bírói úton való érvényesítésében, azaz a bírósághoz
fordulás jogában. Mindezekre tekintettel az indítványozó kérte,
hogy az Alkotmánybíróság az 1/2007. PJE. határozatot semmisítse
meg, valamint állapítsa meg, hogy az a Fővárosi Ítélőtábla
13.Gf.40.506/2006/5. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla
13.Gf.40.290/2007/6. számú jogerős ítéleteiben nem
alkalmazható.
4. Mivel az indítványok tárgya egymással összefügg, az
Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak
közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe
foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. §
(1) bekezdése alapján a folyamatban levő ügyeket egyesítette,
és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványok által érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„47. § (2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok
jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a
bíróságokra kötelezőek.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki
egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt
bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
törvény által felállított független és pártatlan bíróság
igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
2. Az 1/2007. PJE. határozat rendelkező része:
„1. A mögöttes felelősség olyan járulékos jellegű, másodlagos,
közvetett helytállási kötelezettség, amely alapulhat
szerződésen (pl. szerződéses egyszerű kezesség) vagy törvény
rendelkezésén (törvényi kezesség, valamint a mögöttes
felelősség egyéb törvényi esetei).
2. A mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért
felel, mint a főkötelezett. Ebből következően a követelés
elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel
szemben ugyanabban az időpontban — a követelés Ptk. 326. § (1)
bekezdés szerinti esedékessé válásának időpontjában — kezdődik.
3. Az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító
jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen
felelős személlyel szemben.
4. A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése
a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt
megállapíthatóságáig nyugszik. Az elévülés nyugvása fogalmilag
kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el
nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűntétől
(vagyis a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt
megállapíthatóságától) számított egy éven belül érvényesíthető
a mögöttesen felelős személlyel szemben.”
3. A Ptk.-nak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„324. § (1) A követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály
másként nem rendelkezik.
(2) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések
is elévülnek. A főköveteléstől független mellékkövetelések
elévülése a főkövetelést nem érinti.”
„326. § (1) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés
esedékessé vált.
(2) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja
érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven
belül – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében
pedig három hónapon belül – a követelés akkor is
irvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy
évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a
rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat
után a teljesítésre halasztást adott.”
„327. § (1) A követelés teljesítésére irányuló írásbeli
felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése,
továbbá megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget
is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése
megszakítja az elévülést.
(2) Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító
eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható
határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási
cselekmények szakítják meg.”
III.
A bírói kezdeményezés és az alkotmányjogi panaszok nem
megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdéséből
vezette le, hogy utólagos normakontroll hatáskörében vizsgálat
tárgyává teheti a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát. Az
Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatában (a
továbbiakban: Abh.) leszögezte: az Alkotmánybíróságnak —
alkotmányos jogállásából eredő — azon gyakorlatából, hogy
utólagos normakontroll hatáskörébe tartozik valamennyi norma
alkotmányossági vizsgálata, az következik, hogy hatáskörébe
tartozik a jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálata is.
Amennyiben a jogegységi határozat e vizsgálat alapján — a
törvény egyéb lehetséges értelmezési tartományától eltérően —
alkotmánysértő, akkor az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik
ennek megállapítása is (ABH 2005, 504, 514.).
Jelen ügyben azonban az indítványozók az 1/2007. PJE. határozat
alkotmányossági vizsgálatát bírói kezdeményezés és
alkotmányjogi panaszok keretében kérték. Az Alkotmánybíróság a
70/2006. (XI. 23.) AB határozatában már állást foglalt abban,
hogy vizsgálhatja-e a jogegységi határozat alkotmányosságát
alkotmányjogi panasz alapján. Megállapította, hogy az
Alkotmánybíróságnak a jogegységi határozat alkotmányossági
vizsgálatára az Abtv. 1. § b) és d) pontjában meghatározott
normakontroll eseteiben (utólagos absztrakt normakontroll,
illetve a konkrét normakontroll mindkét formája: a bírói
kezdeményezés és az alkotmányjogi panasz alapján is) lehetősége
van.
Minderre tekintettel jelen ügyben az Alkotmánybíróság az
1/2007. PJE. határozat alkotmányossági vizsgálatát a bírói
kezdeményezés, valamint az alkotmányjogi panaszok alapján
egyaránt lefolytatta.
2. A Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmány 47. § (2) bekezdéséből
eredő feladata az, hogy az eltérő törvényi értelmezéseket
egységesítse és a bírói jogalkalmazásban kötelező értelmezési
tartalmat meghatározza. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság
rámutatott arra: „Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése értelmében a
jogegységi határozat a bíróságokra kötelező. (…) Az adott
jogszabály (jogszabályi rendelkezés) élő tartalma: a jogegységi
határozat. (…) Az Alkotmánybíróság tényként kezeli, hogy a
jogszabály tartalma az, amit a jogegységi határozat annak
tulajdonít. A jogegységi határozatban megfogalmazottak
tekintetében az Alkotmánybíróság nem ad konkuráló értelmezést
(pl. alkotmányos követelmény formájában); ez sértené a bírói
függetlenséget. Az Alkotmánybíróság jelen hatáskör-értelmező
döntése (a jogegységi határozat alkotmányossági
felülvizsgálhatósága) ugyanakkor a bírói függetlenséget
szélesíti, mivel az eljáró bíró az Abtv. 38. § alapján nemcsak
az alkalmazott jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kérheti,
hanem a számára kötelező valamennyi norma felülvizsgálatát.”
(ABH 2005, 504, 513-515.)
A 40/2007. (VI. 20.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.)
továbbá kimondta, hogy „[a] joggyakorlat továbbfejlesztése,
mint ok révén a Legfelsőbb Bíróságnak lehetősége nyílik
[jogegységi határozat meghozatalával] valamely jogszabály-
értelmezési gyakorlat (tehát a normához »tapadt« ítélkezés)
alapján dönteni az ítélkezési gyakorlat új irányáról.” Ennek
eszköze lehet a jogegységi eljárás is. „Az elvi kérdések
jogegységi határozattal való eldöntése pedig (…) a norma
alkalmazása során felmerült különböző (általános érvénnyel
megfogalmazott) értelmezések egységesítésének eszköze.” (ABK
2007. június, 539, 544.)
3. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság — követve a fenti
határozatokban foglaltakat — az 1/2007. PJE. határozatot
kizárólag alkotmányossági szempontból ítélte meg, a
„törvényértelmezés dogmatikai helyességét nem vitatja”. (ABH
2005, 504, 523.) Azt vizsgálta tehát, hogy a Ptk.-nak a
jogegységi határozatban szereplő rendelkezésekkel együttes
értelmezése — annyiban, amennyiben azt az indítványozók
támadják, és olyan indokokkal, amelyeket az indítványozók
megjelölnek — összhangban van-e az Alkotmánynak az
indítványokban megjelölt rendelkezéseivel.
3.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az indítványok azon
elemeit vizsgálta meg, melyek az 1/2007. PJE. határozatnak az
Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe ütközését állították. E
tekintetben az indítványozók az alkotmányellenességet abban
látták, hogy a jogegységi határozat a meglévő szabályozást új,
normatív tartalommal egészítette ki, tehát önálló jogszabályi
tartalommal eloldódott az értelmezett jogszabálytól, azaz a
Ptk.-nak a kezességre és az elévülésre vonatkozó
rendelkezéseitől.
Az Alkotmánybíróság a bírósági jogértelmezés és a bírói
függetlenség kapcsolatával összefüggésben megállapította, hogy
„[a] »jogot« végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint
állapítják meg. (...) A csak a törvényeknek való alávetettség
nemcsak a másik két hatalmi ág befolyását zárja ki tehát az
ítélkezésre, hanem — az Alkotmány határai és követelményei
között maradó — független, folyamatos és rendszerképző
törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is biztosítja a bírói
függetlenséget.” [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993,
256, 262.] A 42/2004. (XI. 9.) AB határozat szerint „[a]
jogalkalmazás egységességének biztosítása érdekében többféle
alkotmányos megoldás lehetséges az igazságszolgáltatás
rendszerén belül. Önmagában azzal a ténnyel nem sérül a
jogalkotói hatalom, benne a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos
jogköre, hogy a bírói hatalom a jogszabályoknak egységesen
alkalmazandó tartalmat ad.” (ABH 2004, 551, 571.) Az Abh2.-ben
pedig az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy elismerte:
„a jogalkalmazói jogértelmezés önálló rendszerként tapadhat a
normához; e rendszeren belül pedig a jogalkalmazói gyakorlat
egységességét a Legfelsőbb Bíróságnak nemcsak lehetősége, hanem
alkotmányos kötelezettsége is biztosítani.” (ABK 2007. június,
539, 544.)
Az Abh. szerint továbbá „az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében
nevesített jogegységi határozat — a Legfelsőbb Bíróság önálló
jogszabály-értelmezése folytán (amelyre a joggyakorlat
egységesítése érdekében alkotmányos felhatalmazása van) — adott
esetben az alapul fekvő jogszabály tartalmát bővíttetheti,
szűkíttetheti, vagy éppen az értelmezéssel joghézagot tölthet
ki.” (ABH 2005, 504, 514.)
Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság úgy fogalmazott: magának a
jogegységi határozatnak a funkciójából ered, hogy a jogegységi
határozattal az ítélkezési gyakorlat megváltoztatható. Ebből
következik a jogegységi határozat joggyakorlatot alakító,
befolyásoló volta. „Ahogy egy új jogi szabályozás is
megváltoztatja a korábbi jogi helyzetet, úgy a bíróságokra
kötelező jogegységi határozat kihirdetése is nyilvánvalóan hat
a bíróságok ítélkezésére (hiszen a célja is ez).” (ABK 2007.
június, 539, 547.)
A fent ismertetett gyakorlatra tekintettel tehát a Legfelsőbb
Bíróság jogalkalmazói jogértelmezése során alkotott jogegységi
határozat — joggyakorlatot alakító természete és a bíróságokra
kötelező volta miatt — maga is normának minősül. Erre
tekintettel nem megalapozott az indítványozóknak azon
hivatkozása, hogy a jogegységi határozat azért sérti az
Alkotmány 47. § (2) bekezdését mert „a meglévő szabályozást új,
normatív tartalommal egészítette ki”. Ezért az Alkotmánybíróság
az indítványokat ebben a részében elutasította.
3.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az 1/2007. PJE.
határozatnak az indítványozók által támadott azon
rendelkezéseit vizsgálta meg, melyeket az indítványozók a
jogállamiságból levezetett jogbiztonság követelményébe
ütközőnek véltek.
3.2.1. Az egyik indítványozó úgy vélte, hogy az 1/2007. PJE.
határozat a sortartási kifogás nyugvást kiváltó jogi tényként
történő értékelésével új elemet épített be a jogi norma meglevő
tárgyi elemei közé, illetve az elévülés nyugvása mivel
fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását, kategorikus,
eltérést nem engedő megállapítás, amely a jogbiztonság
követelményébe ütközik.
A jogállamiság alkotmányos követelményét az Alkotmánybíróság
legelőször a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban értelmezte. E
szerint „[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A
jogbiztonság az állam — s elsősorban a jogalkotó —
kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze,
egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak,
egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és
előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” (ABH 1992,
59, 65.) Az Alkotmánybíróság a 26/1992. (IV. 30.) AB
határozatában elvi éllel mutatott rá, hogy a világos, érthető
és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel
szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság — amely az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos
eleme — megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és
világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat
hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.)
Az Alkotmánybíróság az indítványozó fenti indokaival
összefüggésben megállapítja: Az, hogy a Legfelsőbb Bíróság a
sortartási kifogást menthető okként, az elévülés nyugvását
kiváltó jogi tényként értékelte, valamint az a tény, hogy az
elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását,
nem sérti, sőt ellenkezőleg, erősíti a jogbiztonság
követelményét. Pontosan ezáltal válik világossá és
egyértelművé, működését tekintve a norma címzettjei számára
kiszámíthatóvá és előreláthatóvá a támadott rendelkezés. Ezért
az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is
elutasította.
3.2.2. Emellett a másik indítványozó szerint a jogvesztő
határidő kezdő időpontját a követelés behajthatatlanságának
igazolt megállapíthatóságához kapcsolja a határozat, anélkül,
hogy ennek ismérveit meghatározná, amely szintén sérti a
jogbiztonságot.
Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményével
összefüggésben fent kifejtett gyakorlatát irányadónak tekintve
rámutat: a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség
akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára
értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek
következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre
nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a
normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a
szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [1160/B/1992. AB
határozat, ABH 1993, 607, 608.] A 42/1997. (VII. 1.) AB
határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
„[a]lkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely
értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot,
mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára
előre nem látható.” (ABH 1997, 299, 301.)
Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a támadott
rendelkezés tartalma nem utal a szabály értelmezhetetlenségére,
eltérő értelmezésére, kiszámíthatatlanságára, vagy túlzottan
általános megfogalmazására, így nem eredményez
jogbizonytalanságot sem. Azzal, hogy a jogegységi határozat
taxatíve nem sorolja fel a behajthatatlanság igazolt
megállapíthatóságának eseteit — mely akár felszámolási, akár
végrehajtási eljárás során bekövetkezhet — nem okoz
jogbizonytalanságot. Mindig egyedileg, az adott ügy körülményei
alapján kell megítélni azt, hogy mikor nincs már meg a reális
lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható,
azaz mikor válik bizonyossá, hogy a főadós vagyona a követelést
nem fedezi. Önmagában az, hogy e tekintetben — pontosan a
felszámolási, illetve végrehajtási eljárások sajátossága miatt
— egyfajta mérlegelési lehetőség áll fenn a jogalkalmazó
számára, nem eredményez jogbizonytalanságot. Ezért az
Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is
elutasította.
3.3. Végül az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy sérül-e
az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, valamint az 57. § (1)
bekezdése az indítványozó azon érvelése miatt, hogy a mögöttes
felelőssel szembeni igény bíróság előtti érvényesítésére
egyéves jogvesztő idő áll rendelkezésre, a főkötelezettel
szemben fennálló ötéves elévülési idővel ellentétben, mely a
jogosultat korlátozza a követelés bírói úton való
érvényesítésében, azaz a bírósághoz fordulás jogában.
A Ptk.-nak az elévülési határidő nyugvásáról rendelkező
szabályából egyenesen az következik, hogy az igényérvényesítési
határidő a kezessel szemben — az indítványozók állításával
ellentétben — nemhogy egy évre csökken, hanem öt éven túlra
nyúlhat. Amennyiben az elévülési idő (akár többszöri
megszakítás ellenére is) már eltelt, vagy abból egy évnél
kevesebb volna hátra, az akadály — azaz a sortartási kifogás —
megszűnésétől számított egy év alatt az igény még
érvényesíthető. Amennyiben a főkötelezettől való
behajthatatlanság igazolt megállapíthatósága és a
főkötelezettel szemben fennálló öt éves elévülési határidő
letelte között egy évnél hosszabb idő van hátra, akkor a
kezessel szemben az elévülés nyugvása jogilag nem releváns,
tekintettel arra, hogy az elévülési időből még több mint egy év
hátravan, mely idő alatt a követelés a mögöttesen felelős
személlyel szemben érvényesíthető. Erre tekintettel az
Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás
jogának a sérelme fel sem merülhet. Mindebből az is következik,
hogy nem sérül az alapvető jog (bírósághoz fordulás joga)
lényeges tartalmának korlátozhatatlanságát védő alkotmányi
rendelkezés [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] sem. Mindezekre
tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a
tekintetben is elutasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést és az
alkotmányjogi panaszokat elutasította, ezért nem rendelkezett
az 1/2007. PJE. határozatnak a Fővárosi Bíróság Gazdasági
Kollégiuma előtt folyamatban levő 2.G.40.653/2005. számú
ügyében, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.506/2006/5.
számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.290/2007/6. számú
jogerős ítéleteiben történő alkalmazási tilalmának
kimondásáról.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |