Hungarian

Ügyszám: .	679/B/2007
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 679/B/2007. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/2753 .

A döntés kelte: Budapest, 04/21/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  folyamatban  levő  ügyekben  alkalmazandó jogegységi  határozat  alkotmányellenességének  megállapítására irányuló  bírói kezdeményezés, valamint alkotmányjogi  panaszok tárgyában meghozta a következő                          határozatot: Az Alkotmánybíróság a mögöttes felelősségről szóló 1/2007. Polgári jogegységi határozat alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést és alkotmányjogi panaszokat elutasítja.                            Indokolás                               I. 1.  Az  Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett, melyek  a mögöttes   felelősségről  szóló  1/2007.   Polgári   jogegységi határozat    (a    továbbiakban:   1/2007.   PJE.    határozat) alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányultak. Az  1/2007.  PJE. határozat szerint mivel a mögöttesen  felelős ugyanazon   kötelezettség   teljesítéséért   felel,   mint    a főkötelezett,    ezért   a   követelés   elévülése    mind    a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban az időpontban — a követelés esedékessé válásának időpontjában — kezdődik.  Az  elévülést  a főkötelezettel  szemben  megszakító jogcselekmények  nem  szakítják meg az elévülést  a  mögöttesen felelős  személlyel  szemben. A mögöttesen  felelős  személlyel szembeni  követelés  elévülése ugyanis  a  főkötelezettől  való behajthatatlanság  igazolt  megállapíthatóságáig  nyugszik,  az elévülés   nyugvása  pedig  fogalmilag  kizárja   az   elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült  követelés az  elévülés  nyugvásának megszűntétől (a  főkötelezettől  való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított  egy éven  belül  érvényesíthető  a  mögöttesen  felelős  személlyel szemben. 2.  A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának eljáró bírája  — az  előtte  folyamatban  levő  2.G.40.653/2005.  számú  eljárás felfüggesztése mellett — az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény  (a továbbiakban: Abtv.) 38.  §  (1)  bekezdése alapján  bírói  kezdeményezéssel élt az 1/2007. PJE.  határozat ellen,   kérve   a   konkrét  ügyben  való  alkalmazhatóságának kizárását  is. Álláspontja szerint az 1/2007. PJE. határozat  a kezesi jogviszonyban az elévülési kifogás érvényesíthetőségének kiterjesztésével nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.  évi IV.  törvény  (a  továbbiakban: Ptk.)  normatartalmát  feltárva adott egységes iránymutatást, hanem a meglevő szabályozást  új, normatív tartalommal egészítette ki. Álláspontja szerint a jogegységi határozat azzal, hogy „a kezes a   főkötelezettet  megillető  ellenjogokat  meghaladóan  saját személyéhez  kapcsolódó, de az alapjogviszonyból  eredő  igényt megszüntető kifogással élhet a jogosulttal szemben”, illetve az ezekkel   szembeni  „védekezés  körében  a  jogosultra  további kötelezettségeket hárít”, túllépett a jogértelmezés keretein és valójában  kiegészítette a jogszabályt.  Meglátása  szerint  ez ellentétes  a  Legfelsőbb  Bíróság  Alkotmányban  meghatározott irányítási jogosítványaival [Alkotmány 47. § (2) bekezdése]. Az indítványozó emellett azt is állította, hogy az 1/2007. PJE. határozat  a sortartási kifogás nyugvást kiváltó jogi  tényként történő értékelésével új elemet épített be a jogi norma meglevő tárgyi  elemei  közé, amely az igényérvényesítés időtartamát  a mögöttesen  felelős  személlyel  szemben  öt  évről  egy   évre rövidíti,   amely   a  jogállamiság  és  az  abból   levezetett jogbiztonság  követelményébe  ütközik  [Alkotmány  2.   §   (1) bekezdése]. Az   indítványozó   szerint  továbbá  a  jogegységi   határozat rendelkező  részének 4. pontjában foglalt  azon  kitétel,  mely szerint  az  elévülés nyugvása fogalmilag kizárja  az  elévülés megszakadását,  kategorikus, eltérést nem engedő  megállapítás. Véleménye   szerint  kiszámíthatatlan,  hogy  a   bíróságok   a határozat   rendelkező  részét  önmagában  hordozott  jelentése szerint,  vagy  azt tovább értelmezve tekintik irányadónak,  ez pedig a jogbiztonság követelményébe ütközik [Alkotmány 2. § (1) bekezdése]. Végül   előadta,  hogy  a  jogegységi  határozat  a  jogosultat megillető alanyi jog érvényesítésének időtartamát — és  ezáltal magát az alanyi jog érvényesítését — korlátozza [Alkotmány 8. § (2) bekezdés], míg a kezes oldalán növeli a teljesítés végleges megtagadásának  lehetőségeit,  ez  pedig  sérti  a   bírósághoz fordulás jogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdése]. 3. Egy másik indítványozó — két azonos tartalmú indítványában — az  1/2007.  PJE. határozat ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Véleménye  szerint a Legfelsőbb Bíróság jogot  alkotott  azzal, hogy   kimondta,  a  követelés  a  főkötelezettel,  illetve   a mögöttesen felelős személlyel szemben külön-külön évül el, mely ellenétes   a  Ptk.  324.  §  (1)  bekezdésével.  A  jogegységi határozat szerint, ha az elévülés a mögöttes felelőssel szemben nyugszik,  úgy  azt vele szemben nem lehet megszakítani.  Ezzel ellentétben az indítványozó álláspontja az, hogy nem a  nyugvás zárja  ki az elévülés megszakítását, hanem a megszakítás  zárja ki  a  nyugvást. Utalt arra is, hogy az 1/2007. PJE.  határozat alapján  a  jogosultnak a mögöttes felelőssel szemben  nem  egy ötéves  elévülési, hanem csupán egy egyéves jogvesztő  határidő áll  rendelkezésére az igényérvényesítéshez. Hivatkozott  arra, hogy „az 1988. évi Gt. és az 1997. évi Gt. 54. § (1) bekezdése, valamint  a  [nyilvánvalóan  a gazdasági  társaságokról  szóló, jelenleg  hatályos  2006.  évi  IV.  törvény]  Gt.  68.  §  (1) bekezdése  is  egyértelmű  rendelkezést  tartalmaz,  amelyet  a jogegységi  határozat  lényegében  hatályon  kívül  helyez”  [a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság  megszűnésétől  számított  ötéves  jogvesztő  határidő alatt   érvényesíthető  a  gazdasági  társaság  volt   tagjával (részvényesével) szemben]. Ezen indokok alapján az indítványozó sérülni  vélte az Alkotmány 47. § (2) bekezdését, utalva  arra, hogy  a  Legfelsőbb Bíróság ebben az esetben  is  a  hatáskörét túllépve járt el. Állítása  szerint  sérül a jogállami jogbiztonság  követelménye is,  mert  a  jogvesztő határidő kezdő időpontját  a  követelés behajthatatlanságának igazolt megállapíthatóságához kapcsolja a határozat,  ennek ismérveit azonban az 1/2007.  PJE.  határozat nem tartalmazza. Végül  hivatkozott arra, hogy az Alkotmány 57. § (1)  bekezdése is sérelmet szenved, mivel a mögöttes felelőssel szembeni igény bíróság  előtti  érvényesítésére  egyéves  jogvesztő  idő   áll rendelkezésre,   a  főkötelezettel  szemben   fennálló   ötéves elévülési  idővel ellentétben, mely a jogosultat  korlátozza  a követelés  bírói úton való érvényesítésében, azaz a  bírósághoz fordulás jogában. Mindezekre tekintettel az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság az 1/2007. PJE. határozatot semmisítse meg,  valamint  állapítsa meg, hogy az  a  Fővárosi  Ítélőtábla 13.Gf.40.506/2006/5.  számú,  valamint  a  Fővárosi  Ítélőtábla 13.Gf.40.290/2007/6.    számú    jogerős    ítéleteiben     nem alkalmazható. 4.   Mivel  az  indítványok  tárgya  egymással  összefügg,   az Alkotmánybíróság   az   ideiglenes   ügyrendjéről   és    annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. § (1)  bekezdése alapján a folyamatban levő ügyeket  egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.                               II. 1. Az Alkotmánynak az indítványok által érintett rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „8.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaságban az alapvető  jogokra  és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „47.   §  (2)  A  Legfelsőbb  Bíróság  biztosítja  a  bíróságok jogalkalmazásának    egységét,   jogegységi    határozatai    a bíróságokra kötelezőek.” „57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.” 2. Az 1/2007. PJE. határozat rendelkező része: „1.  A mögöttes felelősség olyan járulékos jellegű, másodlagos, közvetett    helytállási   kötelezettség,    amely    alapulhat szerződésen  (pl. szerződéses egyszerű kezesség)  vagy  törvény rendelkezésén   (törvényi   kezesség,   valamint   a   mögöttes felelősség egyéb törvényi esetei). 2.  A mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel,  mint  a  főkötelezett. Ebből  következően  a  követelés elévülése  mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen  felelőssel szemben ugyanabban az időpontban — a követelés Ptk. 326. §  (1) bekezdés szerinti esedékessé válásának időpontjában — kezdődik. 3.   Az   elévülést   a   főkötelezettel   szemben   megszakító jogcselekmények  nem  szakítják meg az elévülést  a  mögöttesen felelős személlyel szemben. 4. A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése a     főkötelezettől     való     behajthatatlanság     igazolt megállapíthatóságáig nyugszik. Az elévülés nyugvása  fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben  el nem   évült  követelés  az  elévülés  nyugvásának  megszűntétől (vagyis   a   főkötelezettől  való  behajthatatlanság   igazolt megállapíthatóságától) számított egy éven belül  érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel szemben.” 3. A Ptk.-nak az indítványokkal érintett rendelkezései: „324.  § (1) A követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. (2) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is  elévülnek.  A  főköveteléstől  független  mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti.” „326.  §  (1)  Az elévülés akkor kezdődik, amikor  a  követelés esedékessé vált. (2)  Ha  a  követelést  a  jogosult menthető  okból  nem  tudja érvényesíteni,  az  akadály megszűnésétől  számított  egy  éven belül  –  egyéves  vagy ennél rövidebb elévülési  idő  esetében pedig   három   hónapon   belül  –   a   követelés   akkor   is irvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból  egy évnél,  illetőleg  három hónapnál kevesebb  van  hátra.  Ezt  a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a  lejárat után a teljesítésre halasztást adott.” „327.   §  (1)  A  követelés  teljesítésére  irányuló  írásbeli felszólítás,  a  követelés  bírósági úton  való  érvényesítése, továbbá  megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. (2) Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik. (3)  Ha  az  elévülést  megszakító eljárás során  végrehajtható határozatot   hoztak,   az  elévülést   csak   a   végrehajtási cselekmények szakítják meg.”                              III. A   bírói  kezdeményezés  és  az  alkotmányjogi  panaszok   nem megalapozottak. 1.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1)  bekezdéséből vezette  le, hogy utólagos normakontroll hatáskörében vizsgálat tárgyává teheti a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát. Az Alkotmánybíróság  a  42/2005. (XI.  14.)  AB  határozatában  (a továbbiakban:   Abh.)  leszögezte:  az  Alkotmánybíróságnak   — alkotmányos  jogállásából  eredő  —  azon  gyakorlatából,  hogy utólagos  normakontroll hatáskörébe tartozik  valamennyi  norma alkotmányossági  vizsgálata,  az következik,  hogy  hatáskörébe tartozik a jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálata  is. Amennyiben  a  jogegységi határozat e  vizsgálat  alapján  —  a törvény  egyéb lehetséges értelmezési tartományától eltérően  — alkotmánysértő, akkor az Alkotmánybíróság hatáskörébe  tartozik ennek megállapítása is (ABH 2005, 504, 514.). Jelen ügyben azonban az indítványozók az 1/2007. PJE. határozat alkotmányossági    vizsgálatát    bírói    kezdeményezés     és alkotmányjogi panaszok keretében kérték. Az Alkotmánybíróság  a 70/2006.  (XI. 23.) AB határozatában már állást foglalt  abban, hogy  vizsgálhatja-e  a  jogegységi határozat  alkotmányosságát alkotmányjogi   panasz   alapján.   Megállapította,   hogy   az Alkotmánybíróságnak  a  jogegységi  határozat   alkotmányossági vizsgálatára  az  Abtv.  1. § b) és d) pontjában  meghatározott normakontroll   eseteiben  (utólagos  absztrakt  normakontroll, illetve  a  konkrét  normakontroll  mindkét  formája:  a  bírói kezdeményezés és az alkotmányjogi panasz alapján is) lehetősége van. Minderre  tekintettel  jelen  ügyben  az  Alkotmánybíróság   az 1/2007.  PJE.  határozat alkotmányossági  vizsgálatát  a  bírói kezdeményezés,  valamint  az  alkotmányjogi  panaszok   alapján egyaránt lefolytatta. 2.  A Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmány 47. § (2) bekezdéséből eredő  feladata  az,  hogy  az eltérő  törvényi  értelmezéseket egységesítse  és a bírói jogalkalmazásban kötelező  értelmezési tartalmat   meghatározza.  Az  Abh.-ban   az   Alkotmánybíróság rámutatott arra: „Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése értelmében a jogegységi  határozat  a  bíróságokra kötelező.  (…)  Az  adott jogszabály (jogszabályi rendelkezés) élő tartalma: a jogegységi határozat.  (…)  Az Alkotmánybíróság tényként  kezeli,  hogy  a jogszabály  tartalma  az,  amit a  jogegységi  határozat  annak tulajdonít.    A   jogegységi   határozatban   megfogalmazottak tekintetében  az Alkotmánybíróság nem ad konkuráló  értelmezést (pl.  alkotmányos követelmény formájában); ez sértené  a  bírói függetlenséget.  Az  Alkotmánybíróság jelen  hatáskör-értelmező döntése     (a     jogegységi     határozat     alkotmányossági felülvizsgálhatósága)   ugyanakkor   a   bírói   függetlenséget szélesíti, mivel az eljáró bíró az Abtv. 38. § alapján  nemcsak az  alkalmazott jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kérheti, hanem  a  számára  kötelező valamennyi norma felülvizsgálatát.” (ABH 2005, 504, 513-515.) A  40/2007. (VI. 20.) AB határozatában (a továbbiakban:  Abh2.) továbbá  kimondta,  hogy  „[a] joggyakorlat  továbbfejlesztése, mint   ok  révén  a  Legfelsőbb  Bíróságnak  lehetősége  nyílik [jogegységi   határozat  meghozatalával]  valamely  jogszabály- értelmezési  gyakorlat  (tehát a normához  »tapadt«  ítélkezés) alapján  dönteni  az ítélkezési gyakorlat új irányáról.”  Ennek eszköze  lehet  a  jogegységi eljárás  is.  „Az  elvi  kérdések jogegységi  határozattal  való  eldöntése  pedig  (…)  a  norma alkalmazása  során  felmerült  különböző  (általános  érvénnyel megfogalmazott)  értelmezések egységesítésének  eszköze.”  (ABK 2007. június, 539, 544.) 3.  Ennek  megfelelően az Alkotmánybíróság —  követve  a  fenti határozatokban  foglaltakat  —  az  1/2007.  PJE.   határozatot kizárólag   alkotmányossági   szempontból   ítélte    meg,    a „törvényértelmezés  dogmatikai helyességét nem  vitatja”.  (ABH 2005,  504,  523.)  Azt  vizsgálta tehát,  hogy  a  Ptk.-nak  a jogegységi  határozatban  szereplő  rendelkezésekkel   együttes értelmezése   —   annyiban,  amennyiben  azt  az  indítványozók támadják,  és  olyan  indokokkal,  amelyeket  az  indítványozók megjelölnek   —   összhangban   van-e   az   Alkotmánynak    az indítványokban megjelölt rendelkezéseivel. 3.1.  Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt  az  indítványok  azon elemeit  vizsgálta meg, melyek az 1/2007. PJE. határozatnak  az Alkotmány  47.  §  (2)  bekezdésébe  ütközését  állították.   E tekintetben  az  indítványozók az  alkotmányellenességet  abban látták, hogy a jogegységi határozat a meglévő szabályozást  új, normatív  tartalommal egészítette ki, tehát önálló  jogszabályi tartalommal  eloldódott az értelmezett  jogszabálytól,  azaz  a Ptk.-nak    a    kezességre   és   az   elévülésre    vonatkozó rendelkezéseitől. Az   Alkotmánybíróság  a  bírósági  jogértelmezés  és  a  bírói függetlenség kapcsolatával összefüggésben megállapította,  hogy „[a]  »jogot«  végül is a bíróságok saját értelmezésük  szerint állapítják  meg. (...) A csak a törvényeknek való  alávetettség nemcsak  a  másik két hatalmi ág befolyását zárja ki  tehát  az ítélkezésre,  hanem  —  az Alkotmány határai  és  követelményei között   maradó   —  független,  folyamatos  és   rendszerképző törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is biztosítja a  bírói függetlenséget.”  [38/1993. (VI. 11.) AB határozat,  ABH  1993, 256,  262.]  A  42/2004.  (XI. 9.) AB  határozat  szerint  „[a] jogalkalmazás  egységességének biztosítása  érdekében  többféle alkotmányos    megoldás   lehetséges   az   igazságszolgáltatás rendszerén  belül.  Önmagában  azzal  a  ténnyel  nem  sérül  a jogalkotói hatalom, benne a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos jogköre,  hogy  a  bírói  hatalom a jogszabályoknak  egységesen alkalmazandó tartalmat ad.” (ABH 2004, 551, 571.) Az  Abh2.-ben pedig  az  Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy elismerte: „a  jogalkalmazói jogértelmezés önálló rendszerként tapadhat  a normához;  e  rendszeren belül pedig a jogalkalmazói  gyakorlat egységességét a Legfelsőbb Bíróságnak nemcsak lehetősége, hanem alkotmányos kötelezettsége is biztosítani.” (ABK 2007.  június, 539, 544.) Az  Abh.  szerint továbbá „az Alkotmány 47. § (2)  bekezdésében nevesített  jogegységi határozat — a Legfelsőbb Bíróság  önálló jogszabály-értelmezése   folytán   (amelyre   a    joggyakorlat egységesítése érdekében alkotmányos felhatalmazása van) — adott esetben  az  alapul  fekvő  jogszabály tartalmát  bővíttetheti, szűkíttetheti,  vagy éppen az értelmezéssel joghézagot  tölthet ki.” (ABH 2005, 504, 514.) Az  Abh2.-ben  az Alkotmánybíróság úgy fogalmazott:  magának  a jogegységi  határozatnak a funkciójából ered, hogy a jogegységi határozattal  az  ítélkezési gyakorlat megváltoztatható.  Ebből következik  a  jogegységi  határozat  joggyakorlatot   alakító, befolyásoló   volta.   „Ahogy  egy  új  jogi   szabályozás   is megváltoztatja  a  korábbi jogi helyzetet,  úgy  a  bíróságokra kötelező jogegységi határozat kihirdetése is nyilvánvalóan  hat a  bíróságok ítélkezésére (hiszen a célja is ez).”  (ABK  2007. június, 539, 547.) A  fent  ismertetett gyakorlatra tekintettel tehát a Legfelsőbb Bíróság  jogalkalmazói jogértelmezése során alkotott jogegységi határozat  — joggyakorlatot alakító természete és a bíróságokra kötelező   volta  miatt  —  maga  is  normának  minősül.   Erre tekintettel   nem   megalapozott   az   indítványozóknak   azon hivatkozása,  hogy  a  jogegységi  határozat  azért  sérti   az Alkotmány 47. § (2) bekezdését mert „a meglévő szabályozást új, normatív tartalommal egészítette ki”. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részében elutasította. 3.2.   Ezt   követően  az  Alkotmánybíróság  az  1/2007.   PJE. határozatnak    az    indítványozók   által    támadott    azon rendelkezéseit  vizsgálta  meg,  melyeket  az  indítványozók  a jogállamiságból    levezetett    jogbiztonság    követelményébe ütközőnek véltek. 3.2.1.  Az  egyik indítványozó úgy vélte, hogy az 1/2007.  PJE. határozat  a sortartási kifogás nyugvást kiváltó jogi  tényként történő értékelésével új elemet épített be a jogi norma meglevő tárgyi   elemei  közé,  illetve  az  elévülés  nyugvása   mivel fogalmilag  kizárja  az  elévülés  megszakadását,  kategorikus, eltérést   nem   engedő  megállapítás,  amely  a   jogbiztonság követelményébe ütközik. A  jogállamiság  alkotmányos követelményét az  Alkotmánybíróság legelőször  a  9/1992. (I. 30.) AB határozatban  értelmezte.  E szerint „[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság.  A jogbiztonság   az   állam  —  s  elsősorban   a   jogalkotó   — kötelességévé  teszi annak biztosítását,  hogy  a  jog  egésze, egyes  részterületei  és  az egyes jogszabályok  is  világosak, egyértelműek,    működésüket   tekintve    kiszámíthatóak    és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” (ABH 1992, 59,   65.)  Az  Alkotmánybíróság  a  26/1992.  (IV.   30.)   AB határozatában  elvi éllel mutatott rá, hogy a világos,  érthető és  megfelelően  értelmezhető  normatartalom  a  normaszöveggel szemben  alkotmányos  követelmény. A jogbiztonság  —  amely  az Alkotmány  2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság  fontos eleme  —  megköveteli, hogy a jogszabály  szövege  értelmes  és világos,  a  jogalkalmazás  során  felismerhető  normatartalmat hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.) Az    Alkotmánybíróság   az   indítványozó   fenti   indokaival összefüggésben  megállapítja: Az, hogy a Legfelsőbb  Bíróság  a sortartási  kifogást  menthető okként,  az  elévülés  nyugvását kiváltó  jogi tényként értékelte, valamint az a tény,  hogy  az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását, nem   sérti,   sőt   ellenkezőleg,   erősíti   a   jogbiztonság követelményét.    Pontosan   ezáltal   válik    világossá    és egyértelművé,  működését  tekintve a norma  címzettjei  számára kiszámíthatóvá és előreláthatóvá a támadott rendelkezés.  Ezért az   Alkotmánybíróság  az  indítványt  ebben  a   részében   is elutasította. 3.2.2.  Emellett  a  másik  indítványozó  szerint  a  jogvesztő határidő  kezdő  időpontját  a követelés  behajthatatlanságának igazolt  megállapíthatóságához kapcsolja a határozat,  anélkül, hogy  ennek  ismérveit  meghatározná,  amely  szintén  sérti  a jogbiztonságot. Az     Alkotmánybíróság    a    jogbiztonság    követelményével összefüggésben fent kifejtett gyakorlatát irányadónak  tekintve rámutat: a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor  állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad  módot  és  ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan,  előre nem  látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg  a normaszöveg  túl általános megfogalmazása miatt teret  enged  a szubjektív,   önkényes   jogalkalmazásnak.   [1160/B/1992.   AB határozat,  ABH  1993,  607, 608.]  A  42/1997.  (VII.  1.)  AB határozatban    az   Alkotmánybíróság   megállapította,    hogy „[a]lkotmányellenessé  nyilvánítható  az   a   szabály,   amely értelmezhetetlen  voltánál  fogva  teremt  jogbizonytalanságot, mert  hatását  tekintve nem kiszámítható és címzettjei  számára előre nem látható.” (ABH 1997, 299, 301.) Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a támadott rendelkezés tartalma nem utal a szabály értelmezhetetlenségére, eltérő  értelmezésére, kiszámíthatatlanságára,  vagy  túlzottan általános      megfogalmazására,     így     nem     eredményez jogbizonytalanságot  sem. Azzal, hogy  a  jogegységi  határozat taxatíve   nem   sorolja   fel   a  behajthatatlanság   igazolt megállapíthatóságának  eseteit — mely akár  felszámolási,  akár végrehajtási   eljárás   során   bekövetkezhet   —   nem   okoz jogbizonytalanságot. Mindig egyedileg, az adott ügy körülményei alapján  kell megítélni azt, hogy mikor nincs már meg a  reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható, azaz mikor válik bizonyossá, hogy a főadós vagyona a követelést nem  fedezi.  Önmagában  az, hogy e tekintetben  —  pontosan  a felszámolási, illetve végrehajtási eljárások sajátossága  miatt —  egyfajta  mérlegelési  lehetőség  áll  fenn  a  jogalkalmazó számára,   nem   eredményez   jogbizonytalanságot.   Ezért   az Alkotmánybíróság   az   indítványt   ebben   a   részében    is elutasította. 3.3.  Végül az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy sérül-e az  Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdése, valamint  az  57.  §  (1) bekezdése az indítványozó azon érvelése miatt, hogy a  mögöttes felelőssel   szembeni  igény  bíróság  előtti   érvényesítésére egyéves  jogvesztő  idő  áll  rendelkezésre,  a  főkötelezettel szemben  fennálló ötéves elévülési idővel ellentétben,  mely  a jogosultat   korlátozza   a   követelés   bírói    úton    való érvényesítésében, azaz a bírósághoz fordulás jogában. A   Ptk.-nak   az  elévülési  határidő  nyugvásáról  rendelkező szabályából egyenesen az következik, hogy az igényérvényesítési határidő  a  kezessel  szemben — az  indítványozók  állításával ellentétben  —  nemhogy egy évre csökken, hanem öt  éven  túlra nyúlhat.   Amennyiben   az  elévülési   idő   (akár   többszöri megszakítás  ellenére  is) már eltelt,  vagy  abból  egy  évnél kevesebb volna hátra, az akadály — azaz a sortartási kifogás  — megszűnésétől   számított   egy   év   alatt   az   igény   még érvényesíthető.     Amennyiben    a     főkötelezettől     való behajthatatlanság    igazolt    megállapíthatósága     és     a főkötelezettel  szemben  fennálló öt  éves  elévülési  határidő letelte  között  egy  évnél hosszabb idő  van  hátra,  akkor  a kezessel  szemben  az elévülés nyugvása jogilag  nem  releváns, tekintettel arra, hogy az elévülési időből még több mint egy év hátravan,  mely  idő  alatt a követelés  a  mögöttesen  felelős személlyel   szemben   érvényesíthető.  Erre   tekintettel   az Alkotmány  57.  § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz  fordulás jogának a sérelme fel sem merülhet. Mindebből az is következik, hogy  nem  sérül  az  alapvető jog (bírósághoz  fordulás  joga) lényeges   tartalmának  korlátozhatatlanságát  védő  alkotmányi rendelkezés  [Alkotmány  8.  § (2)  bekezdés]  sem.  Mindezekre tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  indítványokat  ebben   a tekintetben is elutasította. 4.  Mivel  az  Alkotmánybíróság a bírói  kezdeményezést  és  az alkotmányjogi  panaszokat elutasította, ezért nem  rendelkezett az  1/2007.  PJE.  határozatnak a  Fővárosi  Bíróság  Gazdasági Kollégiuma   előtt  folyamatban  levő  2.G.40.653/2005.   számú ügyében,  valamint  a  Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.506/2006/5. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.290/2007/6. számú jogerős     ítéleteiben    történő    alkalmazási    tilalmának kimondásáról.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Holló András           Dr. Kiss László           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Kovács Péter      Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Lenkovics Barnabás    Dr. Lévay Miklós           előadó alkotmánybíró         alkotmánybíró           Dr. Paczolay Péter    Dr. Trócsányi László           alkotmánybíró                alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	679/B/2007
Date of the decision: .	04/21/2008
.
.