A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló
indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés
alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a büntető
eljáráson kívüli eljárásokban nem szabályozta az
Alkotmánybíróság által alkotmányellenessé nyilvánított
jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága
kizárásának eljárásjogi következményeit. Ezért az
Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy erre
vonatkozó jogalkotási feladatának 1998. december 31. napjáig
tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányellenes
mulasztás hátrányos jogkövetkezményei a Legfelsőbb Bíróság
Pfv.V.20.880/1996/4. számú végzésével befejezett
felülvizsgálati eljárásban nem alkalmazhatók. A konkrét
ügyben a felülvizsgálati kérelem benyújtásának a Polgári
Perrendtartásban meghatározott határideje a mulasztásos
alkotmányellenességet megszüntető törvényi rendelkezés
hatálybalépésével kezdődik.
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.880/1996/4.
számú végzésének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi
panasz tárgyában az eljárást 1999. július 3. napjáig
felfüggeszti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó korábbi indítványa alapján az
Alkotmánybíróság a 23/1995. (IV. 5.) AB határozatában
megállapította, hogy a törvényes, de alaptalannak bizonyult
elítélésért járó kártalanítás és a visszatérítés tárgyában a
kártérítés elbírálására hatáskörrel s illetékességgel
rendelkező polgári bíróságnak a polgári peres eljárás
szabályai szerint kell eljárnia, ezért ebben az eljárásban a
büntetőbíróságnak az iratokat az eljárás lefolytatása végett
a polgári bíróságnak minden esetben meg kell küldenie. Az
Alkotmánybíróság e határozatával a büntetőeljárásról szóló
1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 385/B. § (1)
bekezdésének azt a szövegrészét, amely az áttétel kérdésében
a döntéshozatalt a büntetőbíróság mérlegelési jogkörébe
utalta, alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette. A
megsemmisítés indoka az volt, hogy a terhelt által a
visszatérítési eljárásban érvényesített, lényegileg polgári
jogi természetű igény más és más eljárási szabályok szerint
érvényesíthető a Be. szerinti különleges eljárásban és a
polgári peres eljárásban. A Be. különleges eljárásában nem
érvényesülnek maradéktalanul mindazok a garanciák — ezek
között például a felülvizsgálati eljárás lehetősége —,
amelyek a polgári eljárásban érvényesülnek. Az
Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az azonos jellegű
polgári jogi igények érvényesítési rendje között való
különbségtétel az Alkotmánynak a megengedhetetlen
megkülönböztetést tiltó 70/A. §-ába ütközik, így az
alkotmányellenes (ABH 1995, 115.).
2. Az indítványozó ebben az ügyben jogszabály
alkotmányellenességének utólagos vizsgálata mellett
alkotmányjogi panasszal is élt. Az Alkotmánybíróság
határozata szerint "a visszatérítési ügyben a felülvizsgálat
kizárt voltát sérelmező alkotmányjogi panasz alapos volt. A
konkrét ügy bírósági elbírálásakor hatályos jogszabályok nem
adtak lehetőséget sem a felülvizsgálati indítvány, sem a
felülvizsgálati kérelem benyújtására. Az eljárást
kezdeményező különösen fontos érdeke a konkrét esetben
indokolja, hogy ügyében az Alkotmánybíróság a felülvizsgálat
lehetőségét megnyissa." Ezért az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy a Be. 385/B. § (1) bekezdésének
alkotmányellenesnek nyilvánított, megsemmisített hatásköri és
illetékességi szabálya az indítványozó konkrét ügyében nem
alkalmazható. Eszerint a Fővárosi Bíróság előtt 12.B.77/1990.
szám alatt visszatérítés iránt indított és a Legfelsőbb
Bíróságon Bf.III.915/1992. szám alatt befejezett ügyben az
Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való
megjelenésétől a polgári bíróság hatáskörrel rendelkezett a
konkrét felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatására, az
alkotmányjogi panasz előterjesztője pedig eljárási alanyi
jogosultságot szerzett a felülvizsgálati kérelem benyújtására
(ABH 1995, 120-121.).
Az Alkotmánybíróság e határozatában tehát az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése alkalmazásával az
"eljárást kezdeményező különösen fontos érdekére" tekintettel
"a panaszos ügyében a polgári bíróság elbírálására tartozó
felülvizsgálati kérelem benyújtásának lehetőségét
megnyitotta" (ABH 1995, 121.). Az eljárást az indítványozó
kezdeményezte is, azt azonban a Legfelsőbb Bíróság ismét
büntető eljárásban benyújtott felülvizsgálati indítványként
bírálta el és 1995. október 19-én kelt, Bfv.X.1255/1995/6.
számú végzésével — ezúttal mint ismételten előterjesztett
indítványt — a Be. 284/A. § (5) bekezdése alapján újra érdemi
vizsgálat nélkül utasította el. A Legfelsőbb Bíróság az
eljárás lefolytatása során nem hivatkozott az
Alkotmánybíróság 23/1995. (IV. 5.) AB határozatában
foglaltakra, és arra sem, hogy az Alkotmánybíróság e
határozatával a konkrét panasz tárgyában az érdemi
felülvizsgálati eljárás lehetőségét megnyitotta.
3. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság hivatalbóli
elutasítást tartalmazó Bfv.X.1255/1995/6. számú végzése ellen
ismételten alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyet az
Alkotmánybíróság 1317/D/1995/12. számú végzésével hatáskör
hiányában visszautasított, azonban az Abtv. 23. § (2)
bekezdésének alkalmazásával "a beadványnak a felülvizsgálati
kérelem elintézésére vonatkozó részét a polgári peres eljárás
szabályai szerint való elbírálás végett a Fővárosi
Bírósághoz" tette át (ABH 1996, 820.).
A Fővárosi Bíróság a beadványt a Legfelsőbb Bíróságnak küldte
meg. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet —
ezúttal a polgári eljárás szabályaira hivatkozva — hivatalból
elutasította. A Pfv.V.20.880/1996/4. számú végzés szerint a
Pp. tételesen meghatározza azokat a végzéseket, amelyek ellen
felülvizsgálati kérelemmel lehet élni. A felsorolás a büntető
bíróságnak a kártalanításról, visszatérítésről szóló végzését
nem tartalmazza és nincs más olyan külön jogszabály sem,
amely e végzésének a felülvizsgálatát lehetővé tenné. A
Legfelsőbb Bíróság végzésében az Alkotmánybíróság 23/1995.
(IV. 5.) AB határozatára nem hivatkozott. Helyette a
Legfelsőbb Bíróság végzése hangsúlyozza: a büntető bíróság
végzéseinek felülvizsgálatát a Pp. nem engedi meg és
semmiféle olyan külön jogszabály sincs, amelynek alapján az e
tárgyú végzések felülvizsgálatát jogszerűen kérelmezni
lehetne. Így a Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.880/1996/4. számú
végzése folytán olyan helyzet alakult ki, hogy az
indítványozó konkrét ügyében nem tudott érvényt szerezni az
Alkotmánybíróság 23/1995. (IV. 5.) AB határozatában
foglaltaknak, azaz nem jutott érdemben elbírált
jogorvoslathoz annak ellenére, hogy alkotmányjogi panasza
folytán az Alkotmánybíróság határozatával az eljárásban a
felülvizsgálatot megnyitotta.
4. Időközben a panaszos ügyében a Strasbourgi Emberi Jogok
Európai Bíróságához is kérelemmel fordult. A Bizottság által
23.209/94. számon nyilvántartásba vett kérelemre a Magyar
Kormány indítványozta, hogy a Bizottság az Egyezmény 26.
cikkére hivatkozással nyilvánítsa a kérelmet — időelőttiség
miatt — elfogadhatatlannak, figyelemmel arra, hogy az
Alkotmánybíróság 23/1995. (IV. 5.) AB határozata alapján a
kifogásolt hazai eljárásban a kérelmező részére még
rendelkezésre áll jogorvoslati lehetőség.
5. A Legfelsőbb Bíróság indítvánnyal sérelmezett
Pfv.V.20.880/1996/4. számú végzésével ezt a jogorvoslati utat
zárta el, amely végzéssel "szemben" az indítványozó ezért
újabb alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Panaszában kérte
a kifogásolt bírósági határozat megsemmisítését, továbbá az
Alkotmány 70/K. §-ára és más alkotmányi rendelkezésekre
hivatkozással annak megállapítását, hogy az Országgyűlés
alkotmányellenes törvényalkotási mulasztásban van annak
folytán, mert nem szabályozta a bírósági eljárásban
alkalmazott alkotmányellenes jogszabálynak a konkrét esetben
történő alkalmazhatóságát kizáró alkotmánybírósági határozat
"eljárási és anyagi jogi következményeit". Az indítvány
szerint e jogalkotói mulasztás miatt a panaszos jogsérelme
még akkor sem orvosolható, ha az Alkotmánybíróság az
alkotmányellenes jogszabály alkalmazását a konkrét ügyben
kizárta.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.
1. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, ha az
Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt
állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi
felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta
és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást
elkövető szervet — határidő megjelölésével — felhívja
feladatának teljesítésére.
Az Alkotmánybíróság már a 22/1990. (X. 16.) AB határozatban
elvi jelentőséggel rámutatott arra, hogy a jogalkotó szerv
jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi
felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha a jogi
szabályozás iránti igény annak nyomán állott elő, hogy az
állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba
és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta
alkotmányos joguk érvényesítésének gyakorlati lehetőségétől
(ABH 1990, 83, 86.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata
továbbá, hogy mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet állapít meg, ha alapjog
érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak
[35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204-205.,
37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.).
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint "A Magyar
Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és
mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely
vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
törvény által felállított független és pártatlan bíróság
igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." Az Alkotmány
57. § (5) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy: "A Magyar
Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki
jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más
hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét
sérti. A jogorvoslati jogot — a jogviták ésszerű időn belüli
elbírálásának érdekében, azzal arányosan — a jelen lévő
országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával
elfogadott törvény korlátozhatja."
2. Az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz az
Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslatnak
minősül, melynek eredményessége jogkövetkezményekkel jár. E
jogkövetkezményeknek ki kell terjedniük a jogerősen lezárt
ügy érdemi vizsgálatára is. Az Abtv. 43. §-ának (2) bekezdése
főszabályként ugyan akként rendelkezik, hogy az
Alkotmánybíróság jogszabályt megsemmisítő határozata nem
irinti a határozat közzététele előtt létrejött
jogviszonyokat, továbbá a belőlük származó jogokat és
kötelezettségeket; e főszabály alól azonban a 43. § (3)
bekezdése a büntetőeljárások tekintetében kifejezett kivételt
állapít meg, a 43. § (4) bekezdése pedig — ugyancsak
kivételként — felhatalmazza az Alkotmánybíróságot — egyebek
között — arra, hogy az alkotmányellenes jogszabály konkrét
esetben történő alkalmazhatóságát kizárja, ha ezt a
jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos
érdeke indokolja.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban
biztosított jogainak megsértése miatt bárki [Abtv. 21. § (4)
bekezdése] alkotmányjogi panasszal fordulhat az
Alkotmánybírósághoz, ha jogsérelme az alkotmányellenes
jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb
jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más
jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az
Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában már
rámutatott arra (ABH 1991, 281-282.), hogy a törvény e
rendelkezése szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Ez
következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt
"panasz"-nak nevezi, másrészt, hogy azt az "egyéb
jogorvoslati lehetőségek" kimerítése után, vagy "más
jogorvoslati lehetőség hiányában", vagyis további, illetőleg
végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. Minden
jogorvoslat lényegi, immanens eleme a "jogorvoslás"
lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és
szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát.
Az alkotmányjogi panasz előterjesztőjének alanyi joga van
arra, hogy az Alkotmánybíróság konkrét ügyében eljárjon és
határozatot hozzon. E jogorvoslathoz való alanyi jogosultság
ugyanakkor nem minősül általános jogorvoslatnak, mert az csak
kivételesen, a jogerő beállta után, továbbá alkotmányellenes
jogszabály alkalmazása esetén vehető igénybe, az
Alkotmánybíróság jogköre pedig csak az Alkotmányt sértő
jogszabály megsemmisítésére terjed ki, továbbá annak
kimondására, hogy az alkotmányellenes jogszabály a panaszos
konkrét ügyében nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában azt is
kimondta, hogy az alkotmányjogi panasz intézményét ez a
jogorvoslati funkció különbözteti meg az utólagos
normakontrolltól. Az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása
miatti konkrét jogsérelem orvosolhatóságának a hiányában
ugyanis az alkotmányjogi panasz nemcsak funkcióját vesztené
el, de azt a sajátosságát is, amely az Abtv. 20. § (2)
bekezdése alapján bárki által indítványozható utólagos
normakontrollhoz képest magában a jogintézményben
megnyilvánul. Az indítványozó szempontjából is egyedül csak
akkor van értelme az Alkotmányban biztosított jogok
megsértése miatti panasznak, ha az Alkotmánybíróság eljárása
folytán jogsérelme orvosolhatóvá válik.
3. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Abtv. 48. §
alapján az alkotmányjogi panaszt a jelen ügyben is
jogorvoslati kérelemként bírálta el. Ennek során az
Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a megfelelő törvényi
szabályozás hiánya az ilyen ügyekben nem jelentheti az
alkotmányellenes jogszabály alkalmazásából eredő jogsérelem
orvosolhatóságának a hiányát. Az alkotmányjogi panasz — mint
az utólagos normakontrolltól különböző jogintézmény —
létjogosultságát ugyanis a fentiek szerint éppen az adja,
hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdésében
biztosított jogkörével élve az indítványozót ért jogsérelemre
akkor is biztosítson jogorvoslást, ha egyébként a sérelmezett
rendelkezést az alkotmánybírósági határozat közzétételének
napjával, vagy a jövőre nézve semmisíti meg.
Az Alkotmánybíróság az idézett határozatában már 1991-ben
kifejtette — mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
kifejezett megállapítása nélkül —, hogy a törvényhozó
elmulasztotta azoknak az eljárásjogi módozatoknak a
szabályozását, amelyek az alkotmányjogi panasz intézményét
általánosságban és minden estben alkalmassá tehetnék arra,
hogy az alkotmányjogi panasz intézménye a lényegét adó
jogorvoslati funkcióját betöltse. Az Alkotmánybíróság eddigi
gyakorlatában — a törvényi feltételek fennállása esetén — az
ügyek sajátosságaihoz igazodó jogorvoslást nyújtott ugyan az
alkotmányjogi panasz megalapozott előterjesztőjének, azonban
éppen az 57/1991. (XI. 8.) AB határozattal elbírált esetben
hívta fel a figyelmet arra, hogy hiányzik a megfelelő
törvényi szabályozás a jogorvoslás biztosítására akkor,
amikor az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabály
alkalmazhatóságának kizárását olyan ügyben mondja ki, amely
nem büntető eljárásban hozott jogerős bírósági ítélettel
befejezést nyert. Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy
mindaddig, amíg a törvényalkotó ennek az esetkörnek az
eljárásjogi módozatait nem szabályozza, az egyes ügyekben a
jogsérelem orvoslásának módját magának az Alkotmánybíróságnak
kell meghatároznia (ABH 1991, 283.).
III.
1. A jelen ügyben az indítványozó — a konkrét bírósági
határozatot és az alapjául fekvő alkotmányellenes helyzetet
sérelmező alkotmányjogi panaszán túlmenően — annak
megállapítását is kérte, hogy a törvényhozó alkotmányellenes
mulasztásban van azért, mert mind a mai napig nem szabályozta
az Alkotmánybíróság ilyen tárgyú határozatai alapján a
perbeli jogerő feloldásának eljárásjogi módját, azaz azokat
az eljárásjogi szabályokat és garanciákat, amelyek
szükségesek ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság határozatában
elrendelt alkotmányos jogállapot a bírósági eljárás keretében
helyreállhasson.
Mivel az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz
és az Abtv. 43. § (4) bekezdése szerinti jogkövetkezmények
alkalmazhatósága körében — figyelemmel az Alkotmánybíróság
57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtettekre — a
jogalkotó jogalkotási feladata — és mulasztása — kétségkívül
fennáll, az Alkotmánybíróság az Abtv. 49. § (1) bekezdése
körében a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a jogalkotói
feladat elmulasztása idézett-e elő alkotmányellenességet.
Tekintve, hogy az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint
az alkotmányjogi panasz jogorvoslat, az alkotmányellenesség
az Alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján pusztán már azon az
alapon megállapítható, hogy a törvényhozó elmulasztotta e
jogorvoslati alapjog érvényesüléséhez szükséges eljárásjogi
szabályok és garanciák megalkotását, vagyis azáltal, hogy az
alkotmányellenes jogszabályt alkalmazó jogerős bírósági
ítélettel befejezett büntetőeljáráson kívüli esetekben az
alkotmányjogi panasszal megnyitott jogorvoslat érvényesítését
megfelelő eljárási szabályok törvénybe foglalásával nem tette
teljessé. Az alkotmányjogi panasz rendkívüli jogorvoslatkénti
szabályozása az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdéséből
kényszerítően ugyan nem következik; ám ha a törvényhozó az
alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán a jogerősen
befejezett ügyekben bekövetkezett jogsérelemre e rendkívüli
jogorvoslat lehetőségét megnyitotta, alkotmányos kötelessége
olyan eljárásjogi szabályok megalkotása, amelyek
alkalmazásával a jogsérelem valóságosan orvosolhatóvá válik.
Ha nem így lenne, az alkotmányjogi panasz — merőben formális
és tartalom nélküli jogintézményként — nem tudná betölteni az
alapjogsérelmek orvoslására vonatkozó lényegi funkcióját.
A továbbiakban rámutat az Alkotmánybíróság arra is, hogy az
Abtv. 27. §-ának (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság
határozata mindenkire nézve kötelező. Az alkotmányjogi
panasszal sérelmezett konkrét ügyben azonban a Magyar
Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának sem a büntető, sem a
polgári tanácsa — megfelelő törvényi szabályozás hiányában —
nem alkalmazhatta az Alkotmánybíróság határozatában foglalt
azt a rendelkezést, amellyel a konkrét ügyben az
alkotmányjogi panasz előterjesztője javára a felülvizsgálati
eljárást megnyitotta. Az Alkotmánybíróság határozatának
mindenkire nézve kötelező volta alkotmányosan ellentmondásban
áll annak a megfelelő jogi szabályozás hiánya miatti bírósági
alkalmazhatatlanságával, az veszélyt jelent a jogállamiságra
és annak lényegi elemét kitevő, ahhoz szorosan kapcsolódó
jogbiztonságra, miáltal sérti az Alkotmány 2. § (1)
bekezdését, így a szabályozatlanság ez okból is
alkotmányellenességet idéz elő.
Megállapítható tehát, hogy a jogalkotó az alkotmányjogi
panasz és az Abtv. 43. § (4) bekezdése szerinti
jogkövetkezmények büntető eljáráson kívül bírósági eljárásban
való alkalmazhatóságának szabályozatlanul hagyásával
jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel az Alkotmány több
rendelkezését is megsértette, ezért az Alkotmánybíróság a
mulasztás miatti alkotmányellenesség megállapítása mellett
felhívta az Országgyűlést törvényhozói feladatának
teljesítésére.
A törvényhozó szabadságában áll — és egyben felelőssége is —
annak meghatározása, hogy milyen módon, milyen eljárási
szabályok és garanciák megalkotásával biztosítja a
büntetőeljáráson kívüli bírósági eljárásban alkalmazott, majd
az Alkotmánybíróság határozatával alkotmányellenessé
nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő
alkalmazhatósága kizárását. Az Alkotmánybíróság többször
felhívott 1991. évi határozata óta e tárgykörben már
történtek kodifikációs kísérletek. Ennek során az
Alkotmánybíróság és a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
— a törvényalkotóhoz is eljuttatott — következő együttes
állásfoglalást alakította ki és fogalmazta meg: "A megfelelő
eljárásjogokban rendelkezni kell arról, hogy megalapozott
alkotmányjogi panasz esetében az Alkotmánybíróság határozata
következtében a félnek az eljárás újrafelvételére van alanyi
joga. Az új eljárásban az alkotmányellenes jogszabályt nem,
vagy részbeni alkotmányellenessége esetén csak alkotmányos
tartalma szerint lehet alkalmazni." E közös állásfoglalásra
és a kodifikációs törekvésekre is figyelemmel az
Alkotmánybíróság 1998. december 31-i határidővel hívta fel az
Országgyűlést elmulasztott jogalkotói feladatának az Abtv.
49. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti teljesítésére.
2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a jelen
eljárásban kérte a sérelmezett legfelsőbb bírósági határozat
— végzés — megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság arra
figyelemmel, hogy a mulasztásos alkotmányellenesség
megállapítása és az Országgyűlés törvényalkotási
kötelezettsége teljesítésére való felhívása útján lehetőség
nyílik az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglaltak
alkalmazására és a megalapozott alkotmányjogi panaszban
felhozott jogsérelem jövőbeni, bírósági eljáráson belüli
orvoslására, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.880/1996/4. számú
végzésének megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában —
megfelelő határidő tűzésével az eljárást felfüggesztette. A
jogalkotói feladat elmulasztása miatti alkotmánybírósági
eljárásban — az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint —
lehetőség van az alkotmányellenes mulasztás kiküszöbölésére
megállapított határidőig az eljárás felfüggesztésére
[37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227.]. Az
Alkotmánybíróság ebben az ügyben a felfüggesztés határidejét
hosszabban állapította meg, figyelemmel arra, hogy a konkrét
ügyben a panaszos felülvizsgálati kérelmének a Polgári
Perrendtartásban meghatározott határideje a mulasztásos
alkotmányellenességet megszüntető törvényi rendelkezés
hatályba lépésével veszi kezdetét. Az Alkotmánybíróság
határozatában ennek megállapítása mellett kimondta egyúttal
azt is, hogy az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás
hátrányos jogkövetkezményei az alkotmányjogi panasz
előterjesztőjével szemben a konkrét ügyben nem alkalmazhatók.
Ennek folytán — függetlenül attól, hogy az Országgyűlés az
alkotmányellenes mulasztást milyen módon, milyen eljárási
szabályok megalkotásával küszöböli ki —, a konkrét ügyben az
Alkotmánybíróság korábbi határozatával megnyitott
felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróságnak a
megalkotásra kerülő törvényi szabályok megfelelő
alkalmazásával érdemben le kell folytatnia. Ennek során már a
Legfelsőbb Bíróság feladata lesz, hogy hatáskörében eljárva a
megalapozott indítvánnyal támadott jogerős határozata
sorsáról döntsön. Az Alkotmánybíróság a felfüggesztés
határidejének leteltével az el nem bírált indítvány
kérdésében az eljárást folytatja.
3. A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv.
41. §-án alapul.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Bagi István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Németh János
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
. |