English
Hungarian
Ügyszám:
.
788/D/1997
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 23/1998. (VI. 9.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1998/182
.
A döntés kelte: Budapest, 06/02/1998
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

      Az  Alkotmánybíróság  alkotmányjogi  panasz  és  mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megszüntetésére  irányuló
      indítvány tárgyában meghozta a következő
                                   
                              határozatot :

      Az    Alkotmánybíróság    megállapítja:    az    Országgyűlés
      alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a büntető
      eljáráson    kívüli   eljárásokban   nem    szabályozta    az
      Alkotmánybíróság   által   alkotmányellenessé    nyilvánított
      jogszabálynak  a  konkrét  esetben  történő  alkalmazhatósága
      kizárásának    eljárásjogi    következményeit.    Ezért    az
      Alkotmánybíróság   felhívja  az  Országgyűlést,   hogy   erre
      vonatkozó jogalkotási feladatának 1998. december 31.  napjáig
      tegyen eleget.

      Az  Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy az  alkotmányellenes
      mulasztás  hátrányos jogkövetkezményei a  Legfelsőbb  Bíróság
      Pfv.V.20.880/1996/4.     számú     végzésével      befejezett
      felülvizsgálati  eljárásban  nem  alkalmazhatók.  A   konkrét
      ügyben  a  felülvizsgálati kérelem  benyújtásának  a  Polgári
      Perrendtartásban  meghatározott  határideje   a   mulasztásos
      alkotmányellenességet   megszüntető   törvényi    rendelkezés
      hatálybalépésével kezdődik.

      Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.880/1996/4.
      számú   végzésének  megsemmisítésére  irányuló  alkotmányjogi
      panasz   tárgyában  az  eljárást  1999.  július  3.   napjáig
      felfüggeszti.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás

                                     I.

        1.    Az   indítványozó   korábbi   indítványa   alapján   az
        Alkotmánybíróság   a  23/1995.  (IV.  5.)  AB   határozatában
        megállapította,  hogy a törvényes, de alaptalannak  bizonyult
        elítélésért járó kártalanítás és a visszatérítés tárgyában  a
        kártérítés   elbírálására   hatáskörrel   s   illetékességgel
        rendelkező   polgári  bíróságnak  a  polgári  peres   eljárás
        szabályai szerint kell eljárnia, ezért ebben az eljárásban  a
        büntetőbíróságnak az iratokat az eljárás lefolytatása  végett
        a  polgári  bíróságnak minden esetben meg kell  küldenie.  Az
        Alkotmánybíróság  e  határozatával a büntetőeljárásról  szóló
        1973.  évi  I.  törvény (a továbbiakban: Be.)  385/B.  §  (1)
        bekezdésének azt a szövegrészét, amely az áttétel  kérdésében
        a   döntéshozatalt  a  büntetőbíróság  mérlegelési  jogkörébe
        utalta,  alkotmányellenesnek  ítélte  és  megsemmisítette.  A
        megsemmisítés  indoka  az  volt,  hogy  a  terhelt  által   a
        visszatérítési  eljárásban érvényesített, lényegileg  polgári
        jogi  természetű igény más és más eljárási szabályok  szerint
        érvényesíthető  a  Be. szerinti különleges  eljárásban  és  a
        polgári  peres  eljárásban. A Be. különleges eljárásában  nem
        érvényesülnek  maradéktalanul mindazok  a  garanciák  —  ezek
        között  például  a  felülvizsgálati  eljárás  lehetősége   —,
        amelyek    a    polgári    eljárásban    érvényesülnek.    Az
        Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az azonos jellegű
        polgári   jogi  igények  érvényesítési  rendje  között   való
        különbségtétel    az    Alkotmánynak    a    megengedhetetlen
        megkülönböztetést   tiltó  70/A.  §-ába   ütközik,   így   az
        alkotmányellenes (ABH 1995, 115.).

        2.    Az    indítványozó   ebben   az    ügyben    jogszabály
        alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálata     mellett
        alkotmányjogi   panasszal   is   élt.   Az   Alkotmánybíróság
        határozata  szerint "a visszatérítési ügyben a felülvizsgálat
        kizárt  voltát sérelmező alkotmányjogi panasz alapos volt.  A
        konkrét ügy bírósági elbírálásakor hatályos jogszabályok  nem
        adtak  lehetőséget  sem a felülvizsgálati  indítvány,  sem  a
        felülvizsgálati    kérelem    benyújtására.    Az    eljárást
        kezdeményező  különösen  fontos  érdeke  a  konkrét   esetben
        indokolja,  hogy ügyében az Alkotmánybíróság a felülvizsgálat
        lehetőségét    megnyissa."    Ezért    az    Alkotmánybíróság
        megállapította,   hogy  a  Be.  385/B.  §  (1)   bekezdésének
        alkotmányellenesnek nyilvánított, megsemmisített hatásköri és
        illetékességi  szabálya az indítványozó konkrét  ügyében  nem
        alkalmazható. Eszerint a Fővárosi Bíróság előtt 12.B.77/1990.
        szám  alatt  visszatérítés  iránt indított  és  a  Legfelsőbb
        Bíróságon  Bf.III.915/1992. szám alatt befejezett  ügyben  az
        Alkotmánybíróság  határozatának  a  Magyar  Közlönyben   való
        megjelenésétől  a polgári bíróság hatáskörrel rendelkezett  a
        konkrét  felülvizsgálati  eljárás érdemi  lefolytatására,  az
        alkotmányjogi  panasz  előterjesztője pedig  eljárási  alanyi
        jogosultságot szerzett a felülvizsgálati kérelem benyújtására
        (ABH 1995, 120-121.).

        Az     Alkotmánybíróság    e    határozatában    tehát     az
        Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a
        továbbiakban:  Abtv.) 43. § (4) bekezdése  alkalmazásával  az
        "eljárást kezdeményező különösen fontos érdekére" tekintettel
        "a  panaszos  ügyében a polgári bíróság elbírálására  tartozó
        felülvizsgálati     kérelem     benyújtásának     lehetőségét
        megnyitotta"  (ABH 1995, 121.). Az eljárást  az  indítványozó
        kezdeményezte  is,  azt  azonban a Legfelsőbb  Bíróság  ismét
        büntető  eljárásban benyújtott felülvizsgálati  indítványként
        bírálta  el  és  1995. október 19-én kelt, Bfv.X.1255/1995/6.
        számú  végzésével  —  ezúttal mint ismételten  előterjesztett
        indítványt — a Be. 284/A. § (5) bekezdése alapján újra érdemi
        vizsgálat  nélkül  utasította el.  A  Legfelsőbb  Bíróság  az
        eljárás    lefolytatása    során    nem    hivatkozott     az
        Alkotmánybíróság   23/1995.   (IV.   5.)   AB   határozatában
        foglaltakra,   és  arra  sem,  hogy  az  Alkotmánybíróság   e
        határozatával   a   konkrét  panasz   tárgyában   az   érdemi
        felülvizsgálati eljárás lehetőségét megnyitotta.

        3.   Az   indítványozó   a  Legfelsőbb  Bíróság   hivatalbóli
        elutasítást tartalmazó Bfv.X.1255/1995/6. számú végzése ellen
        ismételten  alkotmányjogi  panaszt  nyújtott  be,  melyet  az
        Alkotmánybíróság  1317/D/1995/12. számú  végzésével  hatáskör
        hiányában  visszautasított,  azonban  az  Abtv.  23.  §   (2)
        bekezdésének  alkalmazásával "a beadványnak a felülvizsgálati
        kérelem elintézésére vonatkozó részét a polgári peres eljárás
        szabályai   szerint   való  elbírálás   végett   a   Fővárosi
        Bírósághoz" tette át (ABH 1996, 820.).

        A Fővárosi Bíróság a beadványt a Legfelsőbb Bíróságnak küldte
        meg.  A  Legfelsőbb  Bíróság  a  felülvizsgálati  kérelmet  —
        ezúttal a polgári eljárás szabályaira hivatkozva — hivatalból
        elutasította. A Pfv.V.20.880/1996/4. számú végzés  szerint  a
        Pp. tételesen meghatározza azokat a végzéseket, amelyek ellen
        felülvizsgálati kérelemmel lehet élni. A felsorolás a büntető
        bíróságnak a kártalanításról, visszatérítésről szóló végzését
        nem  tartalmazza  és  nincs más olyan külön  jogszabály  sem,
        amely  e  végzésének  a felülvizsgálatát  lehetővé  tenné.  A
        Legfelsőbb  Bíróság  végzésében az Alkotmánybíróság  23/1995.
        (IV.   5.)  AB  határozatára  nem  hivatkozott.  Helyette   a
        Legfelsőbb  Bíróság végzése hangsúlyozza: a  büntető  bíróság
        végzéseinek  felülvizsgálatát  a  Pp.  nem  engedi   meg   és
        semmiféle olyan külön jogszabály sincs, amelynek alapján az e
        tárgyú   végzések   felülvizsgálatát  jogszerűen   kérelmezni
        lehetne. Így a Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.880/1996/4.  számú
        végzése   folytán   olyan  helyzet  alakult   ki,   hogy   az
        indítványozó konkrét ügyében nem tudott érvényt  szerezni  az
        Alkotmánybíróság   23/1995.   (IV.   5.)   AB   határozatában
        foglaltaknak,    azaz    nem   jutott    érdemben    elbírált
        jogorvoslathoz  annak  ellenére, hogy  alkotmányjogi  panasza
        folytán  az  Alkotmánybíróság határozatával az  eljárásban  a
        felülvizsgálatot megnyitotta.

        4.  Időközben  a panaszos ügyében a Strasbourgi Emberi  Jogok
        Európai Bíróságához is kérelemmel fordult. A Bizottság  által
        23.209/94.  számon  nyilvántartásba vett kérelemre  a  Magyar
        Kormány  indítványozta,  hogy a Bizottság  az  Egyezmény  26.
        cikkére  hivatkozással nyilvánítsa a kérelmet —  időelőttiség
        miatt   —  elfogadhatatlannak,  figyelemmel  arra,  hogy   az
        Alkotmánybíróság  23/1995. (IV. 5.) AB határozata  alapján  a
        kifogásolt   hazai   eljárásban  a  kérelmező   részére   még
        rendelkezésre áll jogorvoslati lehetőség.

        5.    A    Legfelsőbb   Bíróság   indítvánnyal    sérelmezett
        Pfv.V.20.880/1996/4. számú végzésével ezt a jogorvoslati utat
        zárta  el,  amely  végzéssel "szemben" az indítványozó  ezért
        újabb alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Panaszában kérte
        a  kifogásolt bírósági határozat megsemmisítését, továbbá  az
        Alkotmány  70/K.  §-ára  és  más  alkotmányi  rendelkezésekre
        hivatkozással  annak  megállapítását,  hogy  az  Országgyűlés
        alkotmányellenes  törvényalkotási  mulasztásban   van   annak
        folytán,   mert   nem   szabályozta  a  bírósági   eljárásban
        alkalmazott alkotmányellenes jogszabálynak a konkrét  esetben
        történő  alkalmazhatóságát kizáró alkotmánybírósági határozat
        "eljárási  és  anyagi  jogi  következményeit".  Az  indítvány
        szerint  e  jogalkotói mulasztás miatt a panaszos  jogsérelme
        még   akkor  sem  orvosolható,  ha  az  Alkotmánybíróság   az
        alkotmányellenes  jogszabály alkalmazását  a  konkrét  ügyben
        kizárta.

                                     II.
                                     
        Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.

        1.   Az   Abtv.   49.  §  (1)  bekezdése   szerint,   ha   az
        Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt
        állapítja   meg,  hogy  a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi
        felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta
        és  ezzel  alkotmányellenességet idézett  elő,  a  mulasztást
        elkövető   szervet  —  határidő  megjelölésével  —   felhívja
        feladatának teljesítésére.

        Az  Alkotmánybíróság már a 22/1990. (X. 16.) AB  határozatban
        elvi  jelentőséggel rámutatott arra, hogy a  jogalkotó  szerv
        jogszabály-alkotási  kötelezettségének  konkrét   jogszabályi
        felhatalmazás  nélkül  is köteles eleget  tenni,  ha  a  jogi
        szabályozás  iránti igény annak nyomán állott  elő,  hogy  az
        állam  jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba
        és  ezáltal  az  állampolgárok  egy  csoportját  megfosztotta
        alkotmányos  joguk érvényesítésének gyakorlati  lehetőségétől
        (ABH  1990,  83, 86.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata
        továbbá,        hogy        mulasztásban        megnyilvánuló
        alkotmányellenességet     állapít     meg,     ha     alapjog
        érvényesüléséhez  szükséges jogszabályi garanciák  hiányoznak
        [35/1992.   (VI.  10.)  AB  határozat,  ABH  1992,  204-205.,
        37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.).

        Az   Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdése  szerint   "A   Magyar
        Köztársaságban   a   bíróság  előtt  mindenki   egyenlő,   és
        mindenkinek  joga  van  ahhoz, hogy az ellene  emelt  bármely
        vádat,  vagy  valamely  perben a jogait  és  kötelességeit  a
        törvény  által  felállított független  és  pártatlan  bíróság
        igazságos  és nyilvános tárgyaláson bírálja el." Az Alkotmány
        57.  §  (5) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy: "A  Magyar
        Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint  mindenki
        jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és  más
        hatósági  döntés  ellen,  amely a jogát  vagy  jogos  érdekét
        sérti.  A jogorvoslati jogot — a jogviták ésszerű időn belüli
        elbírálásának  érdekében,  azzal arányosan  —  a  jelen  lévő
        országgyűlési    képviselők    kétharmadának     szavazatával
        elfogadott törvény korlátozhatja."

        2.   Az  Abtv.  48.  §-a  szerinti  alkotmányjogi  panasz  az
        Alkotmány   57.   §  (5)  bekezdése  szerinti  jogorvoslatnak
        minősül, melynek eredményessége jogkövetkezményekkel  jár.  E
        jogkövetkezményeknek ki kell terjedniük  a  jogerősen  lezárt
        ügy érdemi vizsgálatára is. Az Abtv. 43. §-ának (2) bekezdése
        főszabályként    ugyan    akként   rendelkezik,    hogy    az
        Alkotmánybíróság  jogszabályt  megsemmisítő  határozata   nem
        irinti    a    határozat    közzététele    előtt    létrejött
        jogviszonyokat,  továbbá  a  belőlük  származó   jogokat   és
        kötelezettségeket;  e főszabály alól  azonban  a  43.  §  (3)
        bekezdése a büntetőeljárások tekintetében kifejezett kivételt
        állapít  meg,  a  43.  §  (4)  bekezdése  pedig  —  ugyancsak
        kivételként — felhatalmazza az Alkotmánybíróságot  —  egyebek
        között  —  arra, hogy az alkotmányellenes jogszabály  konkrét
        esetben   történő  alkalmazhatóságát  kizárja,   ha   ezt   a
        jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen  fontos
        érdeke indokolja.

        Az   Abtv.  48.  §  (1)  bekezdése  szerint  az  Alkotmányban
        biztosított jogainak megsértése miatt bárki [Abtv. 21. §  (4)
        bekezdése]     alkotmányjogi    panasszal    fordulhat     az
        Alkotmánybírósághoz,   ha  jogsérelme   az   alkotmányellenes
        jogszabály  alkalmazása  folytán  következett  be,  és  egyéb
        jogorvoslati  lehetőségeit  már  kimerítette,  illetőleg  más
        jogorvoslati   lehetőség   nincs   számára   biztosítva.   Az
        Alkotmánybíróság  57/1991.  (XI.  8.)  AB  határozatában  már
        rámutatott  arra  (ABH  1991, 281-282.),  hogy  a  törvény  e
        rendelkezése szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat.  Ez
        következik  egyrészt  abból, hogy a törvény  a  jogintézményt
        "panasz"-nak   nevezi,   másrészt,   hogy   azt   az   "egyéb
        jogorvoslati   lehetőségek"  kimerítése   után,   vagy   "más
        jogorvoslati lehetőség hiányában", vagyis további,  illetőleg
        végső  jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára.  Minden
        jogorvoslat   lényegi,   immanens   eleme   a   "jogorvoslás"
        lehetősége,    vagyis    a    jogorvoslat    fogalmilag    és
        szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát.

        Az  alkotmányjogi panasz előterjesztőjének  alanyi  joga  van
        arra,  hogy  az Alkotmánybíróság konkrét ügyében eljárjon  és
        határozatot  hozzon. E jogorvoslathoz való alanyi jogosultság
        ugyanakkor nem minősül általános jogorvoslatnak, mert az csak
        kivételesen,  a jogerő beállta után, továbbá alkotmányellenes
        jogszabály    alkalmazása   esetén   vehető    igénybe,    az
        Alkotmánybíróság  jogköre  pedig  csak  az  Alkotmányt  sértő
        jogszabály   megsemmisítésére  terjed   ki,   továbbá   annak
        kimondására, hogy az alkotmányellenes jogszabály  a  panaszos
        konkrét ügyében nem alkalmazható.

        Az   Alkotmánybíróság   hivatkozott  határozatában   azt   is
        kimondta,  hogy  az  alkotmányjogi panasz  intézményét  ez  a
        jogorvoslati   funkció   különbözteti   meg    az    utólagos
        normakontrolltól. Az alkotmányellenes jogszabály  alkalmazása
        miatti  konkrét  jogsérelem  orvosolhatóságának  a  hiányában
        ugyanis  az alkotmányjogi panasz nemcsak funkcióját  vesztené
        el,  de  azt  a  sajátosságát is, amely az Abtv.  20.  §  (2)
        bekezdése   alapján  bárki  által  indítványozható   utólagos
        normakontrollhoz    képest    magában    a    jogintézményben
        megnyilvánul. Az indítványozó szempontjából is  egyedül  csak
        akkor   van   értelme   az  Alkotmányban  biztosított   jogok
        megsértése miatti panasznak, ha az Alkotmánybíróság  eljárása
        folytán jogsérelme orvosolhatóvá válik.

        3. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Abtv. 48.  §
        alapján   az   alkotmányjogi  panaszt  a  jelen   ügyben   is
        jogorvoslati   kérelemként  bírálta  el.   Ennek   során   az
        Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  megfelelő  törvényi
        szabályozás  hiánya  az  ilyen  ügyekben  nem  jelentheti  az
        alkotmányellenes  jogszabály alkalmazásából eredő  jogsérelem
        orvosolhatóságának a hiányát. Az alkotmányjogi panasz —  mint
        az   utólagos   normakontrolltól  különböző  jogintézmény   —
        létjogosultságát  ugyanis a fentiek szerint  éppen  az  adja,
        hogy  az  Alkotmánybíróság az Abtv. 43.  §  (4)  bekezdésében
        biztosított jogkörével élve az indítványozót ért jogsérelemre
        akkor is biztosítson jogorvoslást, ha egyébként a sérelmezett
        rendelkezést  az  alkotmánybírósági határozat  közzétételének
        napjával, vagy a jövőre nézve semmisíti meg.

        Az  Alkotmánybíróság  az idézett határozatában  már  1991-ben
        kifejtette  —  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
        kifejezett   megállapítása  nélkül  —,  hogy  a   törvényhozó
        elmulasztotta   azoknak   az   eljárásjogi   módozatoknak   a
        szabályozását,  amelyek az alkotmányjogi  panasz  intézményét
        általánosságban  és minden estben alkalmassá  tehetnék  arra,
        hogy  az  alkotmányjogi  panasz  intézménye  a  lényegét  adó
        jogorvoslati funkcióját betöltse. Az Alkotmánybíróság  eddigi
        gyakorlatában — a törvényi feltételek fennállása esetén —  az
        ügyek sajátosságaihoz igazodó jogorvoslást nyújtott ugyan  az
        alkotmányjogi panasz megalapozott előterjesztőjének,  azonban
        éppen  az 57/1991. (XI. 8.) AB határozattal elbírált  esetben
        hívta  fel  a  figyelmet  arra,  hogy  hiányzik  a  megfelelő
        törvényi  szabályozás  a  jogorvoslás  biztosítására   akkor,
        amikor  az  Alkotmánybíróság  az alkotmányellenes  jogszabály
        alkalmazhatóságának kizárását olyan ügyben mondja  ki,  amely
        nem  büntető  eljárásban  hozott jogerős  bírósági  ítélettel
        befejezést nyert. Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy
        mindaddig,  amíg  a  törvényalkotó  ennek  az  esetkörnek  az
        eljárásjogi módozatait nem szabályozza, az egyes  ügyekben  a
        jogsérelem orvoslásának módját magának az Alkotmánybíróságnak
        kell meghatároznia (ABH 1991, 283.).

                                    III.

        1.  A  jelen  ügyben  az indítványozó —  a  konkrét  bírósági
        határozatot  és az alapjául fekvő alkotmányellenes  helyzetet
        sérelmező   alkotmányjogi   panaszán   túlmenően   —    annak
        megállapítását  is kérte, hogy a törvényhozó alkotmányellenes
        mulasztásban van azért, mert mind a mai napig nem szabályozta
        az  Alkotmánybíróság  ilyen  tárgyú  határozatai  alapján   a
        perbeli  jogerő feloldásának eljárásjogi módját, azaz  azokat
        az    eljárásjogi   szabályokat   és   garanciákat,   amelyek
        szükségesek  ahhoz,  hogy  az Alkotmánybíróság  határozatában
        elrendelt alkotmányos jogállapot a bírósági eljárás keretében
        helyreállhasson.

        Mivel  az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi  panasz
        és  az  Abtv.  43. § (4) bekezdése szerinti jogkövetkezmények
        alkalmazhatósága  körében — figyelemmel  az  Alkotmánybíróság
        57/1991.  (XI.  8.)  AB  határozatában  kifejtettekre   —   a
        jogalkotó  jogalkotási feladata — és mulasztása — kétségkívül
        fennáll,  az  Alkotmánybíróság az Abtv. 49. §  (1)  bekezdése
        körében  a  továbbiakban  azt vizsgálta,  hogy  a  jogalkotói
        feladat elmulasztása idézett-e elő alkotmányellenességet.

        Tekintve, hogy az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint
        az  alkotmányjogi  panasz jogorvoslat, az alkotmányellenesség
        az  Alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján pusztán már azon az
        alapon  megállapítható,  hogy a törvényhozó  elmulasztotta  e
        jogorvoslati  alapjog érvényesüléséhez szükséges  eljárásjogi
        szabályok és garanciák megalkotását, vagyis azáltal, hogy  az
        alkotmányellenes   jogszabályt  alkalmazó  jogerős   bírósági
        ítélettel  befejezett büntetőeljáráson  kívüli  esetekben  az
        alkotmányjogi panasszal megnyitott jogorvoslat érvényesítését
        megfelelő eljárási szabályok törvénybe foglalásával nem tette
        teljessé. Az alkotmányjogi panasz rendkívüli jogorvoslatkénti
        szabályozása   az  Alkotmány  57.  §-ának  (5)   bekezdéséből
        kényszerítően  ugyan nem következik; ám ha a  törvényhozó  az
        alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán  a  jogerősen
        befejezett  ügyekben bekövetkezett jogsérelemre e  rendkívüli
        jogorvoslat  lehetőségét megnyitotta, alkotmányos kötelessége
        olyan     eljárásjogi    szabályok    megalkotása,    amelyek
        alkalmazásával a jogsérelem valóságosan orvosolhatóvá  válik.
        Ha  nem így lenne, az alkotmányjogi panasz — merőben formális
        és tartalom nélküli jogintézményként — nem tudná betölteni az
        alapjogsérelmek orvoslására vonatkozó lényegi funkcióját.

        A  továbbiakban rámutat az Alkotmánybíróság arra is, hogy  az
        Abtv. 27. §-ának (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság
        határozata   mindenkire  nézve  kötelező.  Az   alkotmányjogi
        panasszal  sérelmezett  konkrét  ügyben  azonban   a   Magyar
        Köztársaság  Legfelsőbb Bíróságának  sem  a  büntető,  sem  a
        polgári tanácsa — megfelelő törvényi szabályozás hiányában  —
        nem  alkalmazhatta az Alkotmánybíróság határozatában  foglalt
        azt   a   rendelkezést,   amellyel  a   konkrét   ügyben   az
        alkotmányjogi  panasz előterjesztője javára a felülvizsgálati
        eljárást   megnyitotta.  Az  Alkotmánybíróság   határozatának
        mindenkire nézve kötelező volta alkotmányosan ellentmondásban
        áll annak a megfelelő jogi szabályozás hiánya miatti bírósági
        alkalmazhatatlanságával, az veszélyt jelent a  jogállamiságra
        és  annak  lényegi  elemét kitevő, ahhoz szorosan  kapcsolódó
        jogbiztonságra,  miáltal  sérti  az  Alkotmány   2.   §   (1)
        bekezdését,   így   a   szabályozatlanság   ez    okból    is
        alkotmányellenességet idéz elő.

        Megállapítható  tehát,  hogy  a  jogalkotó  az  alkotmányjogi
        panasz   és   az   Abtv.   43.  §  (4)   bekezdése   szerinti
        jogkövetkezmények büntető eljáráson kívül bírósági eljárásban
        való    alkalmazhatóságának    szabályozatlanul    hagyásával
        jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel az Alkotmány több
        rendelkezését  is  megsértette, ezért az  Alkotmánybíróság  a
        mulasztás  miatti  alkotmányellenesség megállapítása  mellett
        felhívta    az    Országgyűlést   törvényhozói    feladatának
        teljesítésére.

        A  törvényhozó szabadságában áll — és egyben felelőssége is —
        annak  meghatározása,  hogy  milyen  módon,  milyen  eljárási
        szabályok   és   garanciák   megalkotásával   biztosítja    a
        büntetőeljáráson kívüli bírósági eljárásban alkalmazott, majd
        az    Alkotmánybíróság    határozatával    alkotmányellenessé
        nyilvánított   jogszabálynak  a   konkrét   esetben   történő
        alkalmazhatósága  kizárását.  Az  Alkotmánybíróság   többször
        felhívott   1991.  évi  határozata  óta  e  tárgykörben   már
        történtek   kodifikációs   kísérletek.   Ennek    során    az
        Alkotmánybíróság és a Magyar Köztársaság Legfelsőbb  Bírósága
        —  a  törvényalkotóhoz  is eljuttatott —  következő  együttes
        állásfoglalást alakította ki és fogalmazta meg: "A  megfelelő
        eljárásjogokban  rendelkezni kell  arról,  hogy  megalapozott
        alkotmányjogi panasz esetében az Alkotmánybíróság  határozata
        következtében a félnek az eljárás újrafelvételére van  alanyi
        joga.  Az új eljárásban az alkotmányellenes jogszabályt  nem,
        vagy  részbeni  alkotmányellenessége esetén csak  alkotmányos
        tartalma  szerint lehet alkalmazni." E közös  állásfoglalásra
        és    a   kodifikációs   törekvésekre   is   figyelemmel   az
        Alkotmánybíróság 1998. december 31-i határidővel hívta fel az
        Országgyűlést  elmulasztott jogalkotói feladatának  az  Abtv.
        49. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti teljesítésére.

        2.   Az   indítványozó  alkotmányjogi  panaszában   a   jelen
        eljárásban kérte a sérelmezett legfelsőbb bírósági  határozat
        —   végzés   —  megsemmisítését.  Az  Alkotmánybíróság   arra
        figyelemmel,    hogy    a   mulasztásos   alkotmányellenesség
        megállapítása     és    az    Országgyűlés    törvényalkotási
        kötelezettsége  teljesítésére való felhívása útján  lehetőség
        nyílik   az   Abtv.   43.   §   (4)  bekezdésében   foglaltak
        alkalmazására  és  a  megalapozott  alkotmányjogi   panaszban
        felhozott  jogsérelem  jövőbeni,  bírósági  eljáráson  belüli
        orvoslására, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.880/1996/4.  számú
        végzésének  megsemmisítésére irányuló indítvány  tárgyában  —
        megfelelő  határidő tűzésével az eljárást felfüggesztette.  A
        jogalkotói   feladat  elmulasztása  miatti  alkotmánybírósági
        eljárásban  —  az  Alkotmánybíróság  gyakorlata   szerint   —
        lehetőség  van  az alkotmányellenes mulasztás kiküszöbölésére
        megállapított    határidőig   az   eljárás   felfüggesztésére
        [37/1992.  (VI.  10.)  AB  határozat,  ABH  1992,  227.].  Az
        Alkotmánybíróság ebben az ügyben a felfüggesztés  határidejét
        hosszabban állapította meg, figyelemmel arra, hogy a  konkrét
        ügyben   a  panaszos  felülvizsgálati  kérelmének  a  Polgári
        Perrendtartásban  meghatározott  határideje   a   mulasztásos
        alkotmányellenességet   megszüntető   törvényi    rendelkezés
        hatályba   lépésével  veszi  kezdetét.  Az   Alkotmánybíróság
        határozatában  ennek megállapítása mellett kimondta  egyúttal
        azt   is,   hogy  az  alkotmányellenes  jogalkotói  mulasztás
        hátrányos    jogkövetkezményei   az   alkotmányjogi    panasz
        előterjesztőjével szemben a konkrét ügyben nem alkalmazhatók.
        Ennek  folytán  — függetlenül attól, hogy az Országgyűlés  az
        alkotmányellenes  mulasztást milyen  módon,  milyen  eljárási
        szabályok megalkotásával küszöböli ki —, a konkrét ügyben  az
        Alkotmánybíróság     korábbi     határozatával     megnyitott
        felülvizsgálati   eljárást   a   Legfelsőbb   Bíróságnak    a
        megalkotásra    kerülő    törvényi    szabályok     megfelelő
        alkalmazásával érdemben le kell folytatnia. Ennek során már a
        Legfelsőbb Bíróság feladata lesz, hogy hatáskörében eljárva a
        megalapozott   indítvánnyal   támadott   jogerős   határozata
        sorsáról   döntsön.  Az  Alkotmánybíróság   a   felfüggesztés
        határidejének   leteltével  az  el   nem   bírált   indítvány
        kérdésében az eljárást folytatja.

        3.  A  határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv.
        41. §-án alapul.
                                Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                     Dr. Ádám Antal          Dr. Bagi István
                     alkotmánybíró             alkotmánybíró
                                       
                     Dr. Erdei Árpád        Dr. Holló András
                     alkotmánybíró             alkotmánybíró
                                       
                     Dr. Kilényi Géza        Dr. Kiss László
                     alkotmánybíró             alkotmánybíró
                                       
                     Dr. Lábady Tamás       Dr. Németh János
                     előadó alkotmánybíró      alkotmánybíró
                                       
                             Dr. Tersztyánszky Ödön
                                  alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The Act on Civil Procedure according to which the Parliament should determine the legal consequences of a successful complaint to make it possible for petitioners to move for a new trial of their case by ordinary courts
          Number of the Decision:
          .
          23/1998. (VI. 9.)
          Date of the decision:
          .
          06/02/1998
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1998-c-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .