Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01177/2017
Első irat érkezett: 05/29/2017
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.VI.35.648/2016/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (vagyonosodási vizsgálat)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/14/2017
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Kfv.VI.35.648/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozónál - perbeli felperesnél - a perbeli alperes adóhatóság bevallások utólagos vizsgálata során adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és adóbírságot valamint késedelmi pótlékot számított fel. A másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A bíróság az indítványozó kereseti kérelmét alaposnak találta, és a támadott határozatokat hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A döntés ellen a perbeli alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az indítványozó keresetét elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés sérti a jogállamiság elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogát. .
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.VI.35.648/2016/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
C) cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
26. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1177_0_2017_indítvány_anonimizált.pdfIV_1177_0_2017_indítvány_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3335/2017. (XII. 8.) AB végzés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 11/28/2017
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.11.28 16:00:00 2. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.648/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó (jogi képviselője: dr. Molnár Angelika ügyvéd, 3525 Miskolc, Kazinczy Ferenc u. 10., földszint/3.) alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozással. Az indítványozó panaszában kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.648/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

        [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozónál az adóhatóság 2007–2011. évekre személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás, és 2007–2009. évekre magánszemélyek különadója adónemekre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az elsőfokú hatóság módosított határozatával az indítványozó terhére 1 395 391 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, továbbá adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított. Rögzítette, hogy az adózó bevételei a 2007–2008. évi kiadásai finanszírozásához nem nyújtottak fedezetet, ezért becslési eljárást alkalmazott. A felperes fellebbezése folytán eljárást másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően keresettel fordult a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, amely jogerős ítéletével mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte. A megismételt eljárásban az indítványozó fenntartotta keresetét, amelyet a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság alaposnak talált és jogerős ítéletével mindkét fokú határozatot ismét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A jogerős ítélettel szemben az alperes adóhatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyet a Kúria alaposnak talált, és a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kijavított ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes adóhatósági döntés elleni keresetét elutasította. A Kúria azon utasítása ugyanis, mely szerint azt kell megvizsgálni, hogy az indítványozónál jelentkező hiány időpontjában van-e a házastársnál átvezethető többlet, nem a forrástáblázat naptári napok szerinti mechanikus összeillesztését jelentette. A forrástáblázatok mechanikus egymás mellé helyezése önmagában a házastársak közötti átvezethető forrás létét nem igazolhatta, mivel megosztható forrás a Kúria szerint csak az lehet, ami az átadó félnél nem fog hiányt generálni, ilyen forrás létét viszont az adatok nem támasztották alá.

        [3] 1.2. Az indítványozó a Kúria ezen ítéletével szemben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. § alapján, kérve annak megsemmisítését, mivel az – álláspontja szerint – sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a C) cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, a 26. cikk (1) bekezdését, valamint a 40. cikket.
        [4] Az indítványozó szerint azzal, hogy a Kúria ítélete az indítványozó terhére rója ama körülményt, hogy az eljáró bíróság a megismételt eljárásra vonatkozó utasításokat tévesen értelmezte, sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Álláspontja szerint a Kúria ítélete a megismételt eljárásra utasított bíróság autonómiáját is sérti, amivel sérül az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés szerinti bírói függetlenség elve. Sérti továbbá a jogbiztonság követelményét is, hogy a Kúria a felülvizsgálat során saját joggyakorlatra hivatkozással állapít meg jogszabálysértést, figyelemmel arra, hogy – bár van joggyakorlat egységesítő szerepe, de – nem jogalkotó. A hatalommegosztás elve alapján világos hatáskörök szerint van mód a mindenkire kötelező jogi normák megalkotására, ezért az ítélet sérti az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését is. A panasz szerint sérül a magánszemély megszerzett jövedelme alapján fennálló közteherviselés elve is, hiszen az indítványozó oldalán nem nála keletkezett jövedelem alapján került az adó megállapításra, hanem a házastársa által átadott források el nem ismerése miatt nála keletkezett, látszólagos forráshiány alapján, amely úgyszintén alaptörvény-ellenes.

        [5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket.
        [6] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított joga [XXVIII. cikk (1) bekezdése] sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntést, és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, illetve tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
        [7] Az indítványozó ugyanakkor – a XXVIII. cikk (1) bekezdését leszámítva – nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozott, noha az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ai alapján az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Így az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésével, a 26. cikk (1) bekezdésével, valamint a 40. cikkével összefüggésben az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának nincs helye {vö. 3143/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [34]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [63]–[64]}.
        [8] Az indítványozó hivatkozott még az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére is. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére hivatkozásnak csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}. Az indítványozó beadványában nem hivatkozott a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a vonatkozásban nem felel meg a törvényi feltételeknek.

        [9] 3. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeként határozza meg, hogy az indítvány bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a következőket állapította meg.
        [10] A benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben meghozott, az indítványozó számára sérelmes bírósági döntés megállapításainak és következményének tartalmi, és nem alkotmányossági kritikája.
        [11] Az Alkotmánybíróság arra számos határozatában rámutatott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {elsőként: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az a tény, hogy az eljárt bíróság az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezte az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
        [12] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát, mely szerint „az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. Ez a megközelítés a jogszabályok bírósági eljárások során történő értelmezésére is irányadó. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a jogalkalmazói tevékenység során „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [14]}. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt) felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel.
        [13] Az Alkotmánybíróság vizsgálata tehát nem terjed ki jelen ügyben sem arra, hogy a felmerült jogvitát hogyan kellett volna a bíróságnak megítélnie. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy „[s]em a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {elsőként lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
        [14] A kifejtettekre tekintettel az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetettek nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.
        [15] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség, ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.
            Dr. Schanda Balázs s. k.,
            tanácsvezető alkotmánybíró
            .
            Dr. Pokol Béla s. k.,
            előadó alkotmánybíró

            Dr. Szívós Mária s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Stumpf István s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Varga Zs. András s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            05/29/2017
            .
            Number of the Decision:
            .
            3335/2017. (XII. 8.)
            Date of the decision:
            .
            11/28/2017
            .
            .