Hungarian

Ügyszám: .	790/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Németh János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 17/1999. (VI. 11.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1999/131 .

A döntés kelte: Budapest, 06/08/1999 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására   és  megsemmisítésére  vonatkozó   indítványok ügyében meghozta az alábbi                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság  az illetékekről szóló  1990.  évi  XCIII. törvény 19. § (2) bekezdése, a 21. § (3)-(6) és a (8) bekezdése alkotmányellenességének      utólagos      vizsgálatára      és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasítja. Az  Alkotmánybíróság az 1990. évi XCIII. törvény 21. § (3), (4) és  (8) bekezdésének alkalmazásánál alkotmányos követelményként állapítja  meg,  hogy a 21. § (6) bekezdésében foglalt  szabály értelemszerűen irányadó a felsorolt bekezdésekre is. Az  Alkotmánybíróság  az  indítvánnyal  érintett  rendelkezések nemzetközi   szerződésbe  ütközésének  vizsgálatára   vonatkozó indítványt visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  jelen  határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I. Az indítványozó szerint alkotmányellenes, mert az Alkotmány 13. §-ával  védett, tulajdonhoz való jogot sérti és a kettős adózás elkerülését   célzó   nemzetközi  normákkal   is   ütközik   az illetékekről  szóló 1990. évi XCIII. törvény  (a  továbbiakban: Itv.)  19.  § (2) bekezdése, a 21. § (3)-(6) és (8)  bekezdése, mert  e  rendelkezések  kétszer rónak  ki  illetéket  ugyanazon tulajdon  után  azáltal, hogy az egyszer  már  illetékkötelesen megszerzett  ingatlan  eladása  esetén,  ha  annak   árából   a tulajdonos egy kisebb értékű másik ingatlant vásárol,  akkor  a két  ingatlan  értékkülönbözete alapján  ismét  illetéket  kell fizetnie.  Más indítványozó szerint mindez az Alkotmány  2.  §- ában deklarált jogállamiságot is sérti.                               II. Az Itv. 19. § (2) bekezdése szerint: "Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja  – a  21.  §-ban  foglaltak  kivételével  –  a  cserével  szerzett ingatlan forgalmi értéke." A 21. § (3) bekezdése szerint: "Lakástulajdonok  egymás  közötti  cseréje  esetén  az  illeték alapja  az  elcserélt ingatlanok – terhekkel nem csökkentett  – forgalmi értékének különbözete. (4)  Kettőnél több lakás tulajdonjogának egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt legnagyobb és legkisebb – terhekkel   nem   csökkentett  –  forgalmi  értékű   ingatlanok értékkülönbözete. (5)  Az  olyan  magánszemély lakástulajdon  (tulajdoni  hányad) vásárlása esetén, a)  aki  másik lakástulajdonát (tulajdoni hányadát) a  vásárlás időpontjától  számítva  legfeljebb egy évvel  korábban  eladta, vagy b)  aki  másik lakástulajdonát (tulajdoni hányadát) a vásárlást követő  egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt  és eladott  lakástulajdon  (tulajdoni  hányad)  –  terhekkel   nem csökkentett  – forgalmi értékének különbözete. Ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az a) pontban meghatározott esetben a  vásárlás időpontjában a magánszemély tulajdonában a vásárolt lakástulajdonon  kívül  más  lakástulajdon  (tulajdoni  hányad) nincs,  illetve a b) pontban meghatározott esetben  a  vásárlás időpontjában  a  vásárolt  lakáson felül  legfeljebb  csak  egy lakástulajdon  van.  Az e bekezdés szerinti  vásárlás  napjától számított 5 éven belül újabb vétel esetében ez a kedvezmény nem vehető igénybe. (6)  Ha  az  (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke. (...) (8)  Lakástulajdonok egymás közötti cseréje, illetőleg  az  (5) bekezdésben  említett  adásvétele  esetén,  ha  az   elcserélt, illetőleg  az  eladott lakástulajdont haszonélvezet,  használat joga terhelte és a tulajdonszerzéssel egyidejűleg ugyanennek  a jogosultnak  a  javára a tulajdonos a korábbival  azonos  jogot alapít,  a jog szerzője a forgalmi értékek különbözete  alapján számított vagyoni értékű jog értéke, a tulajdonos pedig  e  jog számított értékével csökkentett értékkülönbözet után  fizeti  a visszterhes vagyonátruházási illetéket." Az Alkotmány 13. §-a úgy rendelkezik, hogy: "(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2)  Tulajdont  kisajátítani csak kivételesen  és  közérdekből, törvényben  szabályozott esetekben és módon, teljes,  feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet." A 70/I. § szerint: "A  Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."                              III. Az   indítványok   részben  megalapozatlanok,  részben   érdemi elbírálásra alkalmatlanok. 1.   Az  egyik  indítványozó  az  Itv.  19.  §  (2)  bekezdését felsorolta  ugyan  a  kifogásolt  rendelkezések  között,  de  a szöveges   indokolásában  a  19.  §-ban  szereplő   főszabályt, nevezetesen  azt,  hogy ingatlanok cseréje  esetén  a  cserében szereplő  minden ingatlanra nézve az illeték alapja a  cserével szerzett  ingatlan  forgalmi értéke –  nem  támadta.  Ezért  az Alkotmánybíróság  ezt  a hivatkozást csupán  a  21.  §-ra  való utalása vonatkozásában vizsgálta meg. Az  Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az Itv.-nek az indítványozók     által    kifogásolt     rendelkezéseit     az Alkotmánybíróság már vizsgálta. A 21. § (4) és (5) bekezdésével kapcsolatban az 1136/B/1990. AB határozatában (ABH 1994.  496), majd  az  e  határozatra is utalással a 21. §  (3)-(6)  és  (8) bekezdésével  kapcsolatban a 83/B/1995. AB  határozatban  hozta meg döntését (ABH 1995. 760-763.). Az  Alkotmánybíróság  következetes gyakorlata  szerint  azonban akkor tekinti az indítványban felhozott kifogást ítélt dolognak (res  iudicata) és utasítja vissza az indítványt, ha  az  újabb indítványt  "ugyanazon  jogszabályi  rendelkezésre  vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő". Ebből  az  is következik, hogy "amennyiben az újabb indítványt más  okból,  a rendelkezésnek      más     alkotmányossági      összefüggésére hivatkozással"  terjesztik  elő, az Alkotmánybíróság  az  újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik 35/1997. (VI. 11.) AB határozat ABH. 1997. 200, 212.. Az  Itv.  21. §-ával kapcsolatosan hivatkozott korábbi ügyekben az  indítványozók az Itv. felsorolt rendelkezéseit az Alkotmány 70/I.   §-át,  illetőleg  a  70/A.  §-át  sértő  rendelkezésnek ítélték. Jelen ügyben az indítványozók részben az Alkotmány 13. §-ával  védett  tulajdonjogi sérelmét  és  a  kettős  adóztatás elkerülését  célzó  – közelebbről meg nem jelölt  –  nemzetközi jogi  normákkal  való  ellentétre,  részben  pedig  a  jogállam sérelmére alapozzák kifogásaikat. Erre az újabb alkotmányossági összefüggésre  figyelemmel  –  s  mert  időközben  a  különösen sérelmesnek ítélt 21. § (5) bekezdésének szövege az  1996.  évi LXXXV.   törvény   2.   §-ával   módosításra   került   –,   az Alkotmánybíróság a kérelmeket érdemben bírálta el. Az  egyik indítványozó – bár nem szám szerinti megjelöléssel  – hivatkozik   az   Alkotmány  13.  §-ával  védett   tulajdonjogi sérelemre is. Az  Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában  az Alkotmány  13. §-ával kapcsolatban többek között a következőket állapította meg: "Az alkotmányos tulajdonvédelem köre és  módja azonban  nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat  és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az   alapjogként  védett  tulajdonhoz  való  jog  tartalmát   a mindenkori   közjogi  és  (alkotmányos)  magánjogi  korlátokkal együtt kell érteni (ABH 1993. 373., 379.). A   tulajdonjog   "magánjogi   korlátja"   viszont   nem   esik szükségképpen  egybe  az  alapjogi  korlátozással,  másrészt  a szükséges  és  arányos  korlátozásnak,  illetve  a  tulajdonjog lényeges    tartalmának   nincs   polgári   jogi    megfelelője (800/B/1993. AB határozat, ABH 1996. 420., 421.). Az  Alkotmány  13.  §-a a tulajdonhoz való  jogot  az  állammal szemben  biztosítja, s azt mint alapjogot  –  az  értékgarancia követelményével,    illetőleg    a    "közérdekű"    korlátozás arányosságának ismérvével 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993.  380-382.  –  az  állammal szemben védi  (800/B/1993.  AB határozat, ABH 1996 422.). Az adók, illetékek és az állammal szemben törvényben előírt más kötelező befizetések csak ebben az összefüggésben vethetnek fel tulajdoni korlátozással kapcsolatos kérdést. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy ha  az  adó,  illeték vagy  más  közbefizetésre  vonatkozó  szabályozás  megfelel  az Alkotmány  70/I.  §-ában  foglalt alkotmányos  követelményének, akkor az az Alkotmány 13. §-át sem érinti. Az  indítványozók  ténylegesen  csupán  a  21.  §  (5)  és  (6) bekezdésben foglalt szabályozást – meglévő, illeték fizetésével korábban  szerzett ingatlan értékesítéséből egy  kisebb  értékű lakástulajdon vásárlása esetén újból felszámított  illetéket  – értékelik  úgy, mint amely aránytalan tulajdonelvonást,  kettős adóztatást jelent. De utalnak az ingatlanok cseréjére vonatkozó főszabályra 19.  § (2)  bekezdése  és a lakástulajdonok, illetve a vagyoni  értékű jogok  egymás közötti cseréjére (alapítására) vonatkozó  21.  § (3),(4) és (8) bekezdése rendelkezésekre is. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  Itv.  19.  §-ában foglalt  főszabályhoz  képest a 21. § rendelkezései  kivételes, kizárólag  a lakásokkal összefüggő ingatlanforgalom könnyítését célzó,   lényegüket   tekintve   kedvezmény-szabályok.    Ilyen különösen az (5) bekezdés szerinti, úgynevezett egy éven belüli lakástulajdon-váltást, a vásárlást preferáló rendelkezés is. A  lakások  cseréje és az egy éven belüli újabb lakásvásárlásra vonatkozóan  az  egyes ingatlanok illetékalapja  az  ingatlanok terhekkel  nem  csökkentett forgalmiérték-különbözete,  szemben azok   forgalmi  értékével.  Ez  az  (5)  bekezdésben  körülírt ingatlanvásárlás  esetében  mindig  arányos.  A  (6)   bekezdés ugyanis  arra  az esetre, ha az értékkülönbözet nagyobb  lenne, mint a vásárolt tulajdon forgalmi értéke, úgy rendelkezik, hogy a megszerzett ingatlan forgalmi értékét kell figyelembe venni. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kiemelt esetben – a korábbi lakás helyett egy éven belüli újabb lakás vásárlása esetében –, tehát az Alkotmány 13. § és 70/I. § sérelme nem áll fenn. Az  Alkotmánybíróság megállapította ugyanakkor azt is,  hogy  a 21.  §  (6) bekezdésében az (5) bekezdésre utalás leszűkíti  az arányosságot biztosító korrekciós szabályt az egy  éven  belüli újabb  lakásvásárlásra,  holott az értelemszerűen  szükséges  a lakástulajdon  (illetőleg  a  vagyoni  értékű  joggal  érintett lakások)  cseréje  esetében is. Ha  ugyanis  a  csere  során  a nagyobb  lakás  tulajdonosa olyan kisebb értékű  lakáshoz  jut, amelynek terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke kisebb a két ingatlan     terhekkel    nem    csökkentett     forgalmiérték- különbözeténél, akkor – korrekciós lehetőség nélkül – a  kisebb lakástulajdon   megszerzésének  illetékalapja  után   fizetendő illeték   –   figyelemmel  az  Itv.  27.  §  (1)   bekezdésében foglaltakra  is – indokolatlanul magasabb lesz,  ez  esetenként aránytalan tulajdonelvonást eredményezhet. Az Itv. 27. § (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy: "A  vagyonszerzési  illetéket a szerző fél köteles  megfizetni. Lakástulajdon  cseréje  esetén  az  illeték  a  szerző  feleket egyenlő arányban terheli." 2.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a 21. § (3), (4)  és (8)  bekezdés alkotmányossága csak akkor biztosított, ha a  (6) bekezdésben    foglalt   korrekció   az   utóbbi    bekezdésben meghatározott esetekben is érvényesül. Az  Alkotmánybíróság az (5) bekezdést csak  a  (6)  bekezdésben foglaltakra figyelemmel nem találta alkotmányellenesnek.  Annak érdekében  azonban, hogy a 21. § (3), (4) és  (8)  bekezdésének alkalmazásánál  se  következzék be az  Alkotmány  70/I.  §-ának potenciális  sérelme, és hogy az illetékfizetési  kötelezettség körében   az   Alkotmány   70/A.  §  (3)   bekezdése   szerinti jogegyenlőség    biztosítható   legyen,   az   Alkotmánybíróság határozatának  rendelkező  részében e  tekintetben  alkotmányos követelményt állapított meg. Az     Alkotmánybíróság    az    alkotmányossági    követelmény megállapítása mellett – fenntartva a korábbi határozataiban  az Alkotmány  70/I. §-ával kapcsolatban már kifejtett álláspontját –  megerősíti,  hogy  az  indítvánnyal  érintett  rendelkezések egyébként nem sértik az Alkotmány 13. §-ával védett tulajdonhoz való jogot, s nem jelentenek a 70/I. §-át sértő aránytalanságot sem. Ezért az indítványt elutasította. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  Itv.  sérelmezett rendelkezései nem jelentenek "kettős adóztatást" sem,  mivel  a tulajdonszerzéssel  összefüggő  illetékfizetési   kötelezettség minden esetben tulajdonszerzésenként keletkezik: mindig  az  új tulajdonszerzés  ténye  alapozza azt meg.  A  korábban  megvolt tulajdon   után   megszerzett   másik   lakástulajdon    önálló tulajdonszerzés,    amely    után   esetenként    megállapított illetékkötelezettség, egyszeri tulajdonelvonás  fogalmilag  sem értékelhető "kettős adóteherként," minthogy annak e szempontból értékelhető   összefüggése  nincs  a  korábbi   illetékfizetési kötelezettséggel. 3.   Az   indítványozó   által   említett   nemzetközi   normák vizsgálatával  az Alkotmánybíróság két okból nem  foglalkozott. Egyrészt,  mert  ilyen tartalmú konkrét normát az  indítványozó nem  jelölt  meg,  másrészt, mert egy jogszabálynak  nemzetközi szerződésbe  való  ütközésén alapuló vizsgálat kezdeményezésére csak  az  Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi  XXXII.  törvéy (Abtv.) 21.  § (3) bekezdésében megjelöltek jogosultak. Az indítványozó ezek  között nem szerepel, tehát az indítványnak ezt a  részét, mint    nem    jogosulttól   származót,   az   Alkotmánybíróság visszautasította. 4. Az Alkotmánybíróság az indítványozónak azzal az állításával, amely szerint az Itv. 21. § (6) bekezdése "lehetetlen helyzetet szabályoz"  és  ez  sérti az Alkotmány 2.  §-át,  érdemben  nem foglalkozott. Az indítványozó állítását nem indokolta,  így  az indítványnak   ez   a  része  az  alkotmányossági   vizsgálatra alkalmatlan volt. 5.  Az Alkotmánybíróság jelen határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.                        Dr. Németh János                   az Alkotmánybíróság elnöke                      előadó alkotmánybíró                                      Dr. Bagi István                        Dr. Czúcz Ottó      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Erdei Árpád                      Dr. Holló András      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Kiss László                      Dr. Lábady Tamás      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Strausz János              Dr. Tersztyánszky Ödön      alkotmánybíró                           alkotmánybíró                         Dr. Vörös Imre                          alkotmánybíró                                 .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	17/1999. (VI. 11.)
Date of the decision: .	06/08/1999
.
.