English
Hungarian
Ügyszám:
.
744/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 744/B/2004. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2005/1281
.
A döntés kelte: Budapest, 02/01/2005
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos  vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta  a
      következő

                              határozatot:
                                   
      Az  Alkotmánybíróság  a lőfegyverekről és  lőszerekről  szóló
      2004.   évi   XXIV.  törvény  12.  §  alkotmányellenességének
      megállapítására   és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt
      elutasítja.
                                  Indokolás

                                     I.
                                     
        1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a lőfegyverekről
        és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény (a továbbiakban:
        Lft.)   12.  §  alkotmányellenességének  megállapítására   és
        megsemmisítésére.  Az  indítványozó  szerint   a   lőfegyver-
        kereskedőkre  vonatkozóan  megállapított  adat-nyilvántartási
        kötelezettség  sérti  az  Alkotmány 59.  §  (1)  bekezdésében
        biztosított   személyes   adatok   védelméhez   való   jogot.
        Érvelésében   kifejtette,  hogy  a   lőfegyver-kereskedők   a
        nyilvántartással  olyan  személyes adatok  birtokába  jutnak,
        amelyek   biztonságos  adatkezelését  nem   tudják   ellátni.
        Hozzátette:  az engedélyes lőfegyverrel rendelkező  személyek
        adatainak   illetéktelenek   általi   felhasználása    komoly
        közbiztonsági kockázatot jelent.

        Indítvány-kiegészítésében  a  kérelmező  bemutatott  egy,   a
        fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm.
        rendelet  melléklete alapján kiállítandó jelentőlapot.  Ezzel
        kapcsolatban   is  hangsúlyozta,  hogy  a  személyes   adatok
        nincsenek   biztonságban   a   lőfegyver-kereskedőknél.    Az
        indítványozó kifejezte azt a meggyőződését, hogy a lőfegyver-
        tulajdonosok személyes adatainak nyilvántartását kizárólag  a
        hatóság végezhetné.

        Az    Alkotmánybíróság   eljárása    során    beszerezte    a
        belügyminiszter véleményét.

        2.  Az indítvány elbírálása során figyelembe vett jogszabályi
        rendelkezések a következők:

        2.1. Az Alkotmány rendelkezése:
         
         „59.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkit  megillet  a
        jóhírnévhez,  a  magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a
        magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
         
        2.2. Az Lft. rendelkezése:

         „12.  §  (1)  A  lőfegyver-kereskedő a lőfegyver  és  lőszer
        forgalmazásakor köteles a vevő, az eladó (szállító),  illetve
        a megrendelő adatait, illetőleg a lőfegyver, lőszer azonosító
        adatait  nyilvántartásba venni, a vevő, az eladó  (szállító),
        illetve   a   megrendelő  azonosítását  a  személyazonosságát
        igazoló  hatósági  igazolvány alapján  elvégezni,  engedélyük
        érvényességéről  meggyőződni, és a  (2)  bekezdésben  foglalt
        adatokat a lőfegyverek központi nyilvántartásába továbbítani.
        (2) A lőfegyver-kereskedő nyilvántartja:
        a) a lőfegyver azonosító adatait;
        b) a lőszer azonosítását lehetővé tevő adatokat;
        c)   a  vevő,  az  eladó  (szállító),  illetve  a  megrendelő
        természetes   személyazonosító   adatait,   állampolgárságát,
        lakóhelyét,  személyazonosságát igazoló hatósági  igazolványa
        számát,   az   engedély  számát,  az   azt   kiállító   szerv
        megnevezését;
        d)   a  vevő,  az  eladó  (szállító),  illetve  a  megrendelő
        szervezet       cégszerű      megnevezését,      kereskedelmi
        meghatalmazottja  természetes  személyazonosító  adatait,  az
        engedély számát, továbbá a kiállító szerv megnevezését.”

                                     II.
                                     
        Az  indítványozó által támadott rendelkezés, vagyis  az  Lft.
        12.   §-a  a  lőfegyver-kereskedőkre  vonatkozó  adatkezelési
        szabályokat   (adatgyűjtés,   adat-nyilvántartás   és   adat-
        továbbítás)  tartalmazza,  amelyek  2004.  május   1-je   óta
        hatályosak.

        Az   Lft.  23.  §-ából  kitűnik,  hogy  a  törvény  a  Magyar
        Köztársaság  és  az  Európai Közösségek  és  azok  tagállamai
        között  társulás  létesítéséről  szóló,  Brüsszelben,   1991.
        december  16-án  aláírt  Európai Megállapodás  kihirdetéséről
        szóló  1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az  Európai
        Közösségek   Tanácsának   a   fegyverek   megszerzésének   és
        tartásának  ellenőrzéséről  szóló  91/477/EGK  irányelvén  (a
        továbbiakban: Irányelv) alapul.

        Az  Európai  Unióhoz történő csatlakozásról  szóló  szerződés
        kihirdetése   a   2004.   évi  XXX.   törvény   elfogadásával
        megtörtént. A csatlakozás feltételeiről, valamint az  Európai
        Unió  alapját képező szerződések kiigazításáról szóló  okmány
        2.  cikke értelmében a csatlakozás időpontjától kezdődően  az
        eredeti  szerződések rendelkezései és az intézmények által  a
        csatlakozást  megelőzően  elfogadott  jogi  aktusok   az   új
        tagállamok  számára kötelezőek és – bizonyos feltételekkel  –
        alkalmazandók ezekben az államokban.

        Az  irányelvek,  mint  az Unió un. másodlagos  jogforrásai  a
        tagállamok  számára  azt  teszik  kötelezővé,  hogy  a  saját
        jogalkotási eljárásukban az irányelvek tartalmának  megfelelő
        szabályozást alakítsanak ki. Az Irányelv 3. cikke  értelmében
        egyébként a tagállamok nemzeti jogszabályaikban elfogadhatnak
        az irányelvben meghatározottnál szigorúbb rendelkezéseket is.

        Az  Alkotmánybíróság  a  17/2004. (V.  25.)  AB  határozatban
        előkérdésként vizsgálta az Országgyűlés által elfogadott,  az
        Európai Unió Bizottsága egyes rendelkezéseinek végrehajtására
        kiadott   jogszabály  és  az  Európai  Unió   jogszabályainak
        kapcsolatát.   Következtetésként   megállapította,   hogy   a
        vizsgált   hazai  jogszabály  rendelkezései   nem   az   Unió
        rendeleteinek  lefordítását, közzétételét jelentik,  hanem  a
        rendeletek  célkitűzéseinek a magyar  jog  saját  eszközeivel
        történő  megvalósítását.  Az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozta:
        „[a]z indítványban kifogásolt rendelkezéseknél nem az Európai
        Unió szabályainak érvényessége vagy e szabályok értelmezése a
        kérdés,    hanem   az   Unió   rendeleteinek   végrehajtására
        alkalmazott  magyar  jogi szabályozás alkotmányossága.”  (ABK
        2004. május, 388, 391.)

        Az  Alkotmánybíróság a jelen ügyben előterjesztett  indítvány
        folytán   is   az   Irányelven  alapuló   magyar   jogszabály
        alkotmányosságának  vizsgálatát végezte el  anélkül,  hogy  a
        vizsgálat  az  Irányelv érvényességét vagy  az  implementálás
        megfelelőségét érintette volna.

        Az indítvány megalapozatlan.

        1.    Az    Alkotmánybíróság    a   lőfegyverek    tartására,
        forgalmazására és használatára vonatkozó egyes  rendelkezések
        alkotmányosságát többször is vizsgálta, anélkül, hogy ezek az
        eljárások  közvetlenül érintették volna a  lőfegyvertartással
        és  –forgalmazással  kapcsolatos  információs  önrendelkezési
        jogi  kérdéseket.  A  korábbi  alkotmánybírósági  határozatok
        ugyanakkor    a    jelen    ügyre   vonatkoztatható    fontos
        megállapításokat   tartalmaznak   az   alapjogi    korlátozás
        feltételeiről.

        Az  Alkotmánybíróság már működése kezdetén  rámutatott  arra,
        hogy  a  közrendet lőfegyverek használatával  súlyosan  lehet
        veszélyeztetni, ezért a lőfegyver forgalmának,  használatának
        esetenként szűkebb vagy tágabb körű korlátozása vagy  tiltása
        éppen az alkotmányos rend védelmét segíti elő. [22/1991. (IV.
        26.)  AB  határozat, ABH 1991, 408, 410.] Hangsúlyozta  ezzel
        összefüggésben  azt is, hogy az állam köteles adminisztrációs
        korlátokat felállítani olyan területeken, amelyek az élet- és
        egészséghez   való  jog  érvényesülésére  fokozott   veszélyt
        jelentenek. (677/B/1995. AB határozat, ABH 2000, 590,  597.).
        A  201/B/1995.  AB határozat szerint a szabad lőfegyvertartás
        joga egyik alapvető jogból sem vezethető le. Ellenkezőleg: ha
        lőfegyvert  korlátozatlanul  lehetne  beszerezni,   mivel   a
        fegyvert  nemcsak önvédelemre, hanem jogtalan támadásokra  is
        fel   lehet   használni,   külföldi  statisztikai   adatokkal
        igazolhatóan  éppen  az  élethez fűződő  emberi  jogtól  való
        önkényes  megfosztások számának növekedésével kellene  számot
        vetni.  A  közbiztonság – benne az emberi élet és méltóság  –
        védelme  az  Alkotmány  40/A.  §  (2)  bekezdése  szerint   a
        „rendőrség alapvető feladata”. (ABH 1995, 774, 775.)

        Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata tehát azt  mutatja,  hogy  a
        lőfegyvertartás    kérdéskörét   mindig   összekapcsolta    a
        közbiztonság   védelmével   is,   és   általában   azzal    a
        veszélyhelyzettel,    amit    a    lőfegyverek     birtoklása
        szükségképpen   eredményez.  Éppen  ebből  fakadóan   különös
        jelentősége   van   annak,  hogy  a  lőfegyverek   (lőszerek)
        tulajdonosi (birtoklási) azonosíthatósága biztosított legyen.

        2.  Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában
        (a   továbbiakban:   Abh.)   bontotta   ki   az   információs
        önrendelkezési jog tartalmát. E szerint: „[az] Alkotmány  59.
        §-ában  biztosított személyes adatok védelméhez  való  jognak
        […]  az  a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes
        adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes  adatot
        felvenni  és felhasználni tehát általában csakis az  érintett
        beleegyezésével  szabad;  mindenki  számára  követhetővé   és
        ellenőrizhetővé  kell tenni az adatfeldolgozás  egész  útját,
        vagyis  mindenkinek  joga van tudni, ki, hol,  mikor,  milyen
        célra  használja  fel  az  ő  személyes  adatát.  Kivételesen
        törvény      elrendelheti     személyes     adat     kötelező
        kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is.  Az
        ilyen   törvény   korlátozza  az  információs   önrendelkezés
        alapvető   jogát,  és  akkor  alkotmányos,  ha  megfelel   az
        Alkotmány  8. §-ában megkövetelt feltételeknek.”  (ABH  1991,
        40, 42.)

        Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban leszögezte: „[a]z információs
        önrendelkezési   jog   gyakorlásának  feltétele   és   egyben
        legfontosabb  garanciája a célhozkötöttség. Ez  azt  jelenti,
        hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott
        és   jogszerű  célra  szabad.  Az  adatfeldolgozásnak  minden
        szakaszában  meg kell felelnie a bejelentett  és  közhitelűen
        rögzített  célnak.  Az adatfeldolgozás  célját  úgy  kell  az
        érintettel  közölni, hogy az megítélhesse az  adatfeldolgozás
        hatását   jogaira,  és  megalapozottan  dönthessen  az   adat
        kiadásáról; továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén
        élhessen  jogaival.  Ugyanezért az  adatfeldolgozás  céljának
        megváltozásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett
        beleegyezése  nélkül  az  új  célú  feldolgozás  csak   akkor
        jogszerű,  ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra  nézve
        törvény    kifejezetten   megengedi.   A   célhozkötöttségből
        következik,  hogy  a meghatározott cél nélküli,  ’készletre’,
        előre   nem   meghatározott  jövőbeni   felhasználásra   való
        adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes.
        A  másik  alapvető garancia az adattovábbítás  és  az  adatok
        nyilvánosságra hozásának korlátozása.” (ABH 1991, 40, 42.)

        3.    A   személyes   adat   felvétele   illetőleg   gyűjtése
        adatkezelésnek  minősül. Személyes adat akkor  kezelhető,  ha
        ahhoz  az érintett hozzájárul, vagy azt törvény, illetőleg  –
        törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben
        –   helyi   önkormányzat  rendelete  elrendeli.  A   kötelező
        adatkezelés  esetén az adatkezelés célját és  feltételeit,  a
        kezelendő  adatok körét és megismerhetőségét, az  adatkezelés
        időtartamát, valamint az adatkezelő személyét az adatkezelést
        elrendelő törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg.

        Az Lft. 12. §-ának (1) bekezdése állapítja meg az adatkezelés
        célját  és feltételét; a (2) bekezdés rendelkezik a kezelendő
        adatok köréről; a 13-18. §-ok tartalmazzák a kezelendő adatok
        megismerhetőségére vonatkozó garanciális szabályokat;  a  13.
        §,   valamint  a  18.  §  (1)  bekezdése  határozza  meg   az
        adatkezelés időtartamát; míg az adatkezelő személyét a 12.  §
        (1) bekezdése rögzíti.

        Az   Lft.   12.   §   szabályozásában  a  lőfegyver-kereskedő
        adatkezelése   a  vevő,  az  eladó  (szállító),   illetve   a
        megrendelő   bizonyos  személyes  adataira  terjed   ki.   Az
        érintetteknek az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított
        információs önrendelkezési joga korlátozásának szükségességét
        az  a  körülmény  alapozza  meg, hogy  az  egyes  lőfegyverek
        (lőszerek)    eladását   vagy   megvásárlását    azonosítható
        személyekhez  kell kötni. Az élet- és a közbiztonság  védelme
        lőfegyverek  és  lőszerek ellenőrizhetetlen forgalma  folytán
        csorbát   szenvedne,  és  egyúttal  veszélybe   kerülne   egy
        távolabbi     összefüggés,    nevezetesen    a     bűnüldözés
        eredményességének biztosítása is.

        Az   alapjog-korlátozás  arányosságát  is  megállapította  az
        Alkotmánybíróság,  tekintettel  az  adatkezeléssel   érintett
        adatok  korlátozott  körére, az adatok továbbításának  nyomon
        követhetőségére és az időbeli korlátozásra. Az Lft. 12. § (1)
        bekezdése  csak a korlátozás alapjául szolgáló cél eléréséhez
        feltétlenül  szükséges mértékben jogosítja fel  a  lőfegyver-
        kereskedőt  az érintettek adatainak kezelésére. Az adatkezelő
        az   adatok  továbbításának  nyomon  követhetősége  érdekében
        adattovábbítási nyilvántartást is köteles vezetni [Lft. 14. §
        (2)   bekezdés,  15-18.  §-ok].  Az  adatok  nem   kezelhetők
        korlátlan ideig, ugyanis az Lft. 13. §-a értelmében erre csak
        a    lőfegyver    forgalomba    hozatala    nyilvántartásának
        felvételétől számított öt évig van lehetőség.

        Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  az
        Lft.  12. §-ában foglalt szabályozási tartalom az információs
        önrendelkezési jog korlátozhatósága követelményeit nem sérti.
        A  korlátozás  a  lőfegyverek  forgalmának  ellenőrizhetősége
        szempontjából  szükséges, és mivel az ehhez megkívánt  adatok
        körén túl nem terjed, arányos is.

        4.   Az   Alkotmánybíróság  –  az  indítványban  foglaltaknak
        megfelelően  –  külön  vizsgálta az Lft.  12.  §-át  abból  a
        szempontból  is,  hogy a lőfegyver-kereskedőnél  a  személyes
        adatok biztonságos kezelése biztosított-e.

        Tekintettel  arra,  hogy a lőfegyver-kereskedő  adatkezelőnek
        minősül, értelemszerűen rá is vonatkoznak az adatbiztonsággal
        kapcsolatos    rendelkezések.   Az   adatkezelő,    illetőleg
        tevékenységi körében az adatfeldolgozó köteles gondoskodni az
        adatok  biztonságáról. Az adatkezelő köteles továbbá megtenni
        azokat   a   technikai   és  szervezési   intézkedéseket   és
        kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek az  adat-
        és  titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek.
        Az  adatokat védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés,
        megváltoztatás,  továbbítás, nyilvánosságra  hozatal,  törlés
        vagy  megsemmisítés,  valamint a  véletlen  megsemmisülés  és
        sérülés ellen.

        Ennek  megfelelően  a lőfegyver-kereskedő  az  Lft.  12.  §-a
        szerinti  adatnyilvántartás körében  köteles  megteremteni  a
        biztonságos adatkezelés feltételeit. Amennyiben a  lőfegyver-
        kereskedő  jogi személy, akkor ez a kötelezettség közvetlenül
        a  jogi  személy  képviselőjét terheli.  Ha  az  adatkezelést
        részben  vagy egészben nem maga a lőfegyver-kereskedő illetve
        annak képviselője végzi, akkor adatfeldolgozói minőségében az
        üzlet  vezetője  vagy  alkalmazottja  köteles  a  biztonságos
        adatkezelés szabályainak eleget tenni.
         
        5. Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettekre tekintettel
        az  Lft.  12.  §-ának  az  Alkotmány 59.  §  (1)  bekezdésébe
        ütközését   nem   állapította  meg,   ezért   az   indítványt
        elutasította.
                                Dr. Holló András
                           az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
                 Dr. Bagi István               Dr. Bihari Mihály
                 alkotmánybíró                     alkotmánybíró
                                       
                 Dr. Erdei Árpád             Dr. Harmathy Attila
                 előadó alkotmánybíró              alkotmánybíró
                                       
                 Dr. Kiss László            Dr. Kukorelli István
                 alkotmánybíró                     alkotmánybíró
                                       
                       Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                  alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Section 12 of Act XXIV of 2004 on Firearms and Ammunitions
          Number of the Decision:
          .
          744/B/2004
          Date of the decision:
          .
          02/01/2005
          .
          .
          en_0744_2004_ab.pdfen_0744_2004_ab.pdf