A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése estén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet 5. melléklet 5. táblázat negyedik oszlopa „bírságolással érintett cselekmény elkövetéséért felelőssé tehető” fejlécének, valamint a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 12/A. § (1) bekezdésének, továbbá a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.309/2015/6. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó 2016. március 21-én előterjesztett indítványában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése estén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 5. melléklete szerinti táblázat negyedik oszlopa „bírságolással érintett cselekmény elkövetéséért felelőssé tehető” fejlécének, illetve a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) 12/A. § (1) bekezdésének, valamint a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.309/2015/6. sorszámú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse azokat meg. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések, továbbá az ítélet sértik az Alaptörvény jogrendszerrel kapcsolatos R) cikkét, a T) cikk (3) bekezdésében foglalt Alaptörvénybe ütközés tilalmát, a XII. cikk (1) bekezdése szerinti munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, a XV. cikk (1)–(2) és (4) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot.
[2] Az indítványozó vállalkozásánál a Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Szentesi Katasztrófavédelmi Kirendeltsége helyszíni ellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen az indítványozóval szemben a Korm. rendelet 5. melléklete 5. táblázatának 1. pontja alapján 400 000 Ft bírságot szabott ki. A döntést a másodfokú hatóság helybenhagyta, majd a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. november 9-én kelt 10.K.27.309/2015/6. sorszámú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A közigazgatási per során a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az indítványozó ügyfélnek minősült-e a hatósági eljárás során, és vele szemben kellett-e kiszabni a közigazgatási bírságot. A bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a Korm. rendelet 5. melléklete 5. táblázatának 1. pontja kimondja, hogy amennyiben a vállalkozásnak nincs biztonsági tanácsadója, a mulasztásért a vállalkozás vezetője felelős, e rendelkezés pedig egyben azt is meghatározza, hogy a hatósági eljárásban ő lesz az ügyfél. Az indítványozó által hivatkozott Kkv. tv. – mely kimondja, hogy bizonyos kivételektől eltekintve a hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak – hatálya magánszemélyekre nem terjed ki, továbbá e törvény alapján sincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, ha a bírság alapjául szolgáló tényállás megvalósításával emberi élet, testi épség vagy egészség kerül közvetlen veszélybe, a per tárgyául szolgáló ügyben pedig a jogszabálysértések alkalmasak ennek megállapítására, így a kft. esetében sem lenne helye figyelmeztetés alkalmazásának.
[3] Az indítványozó arra hivatkozik, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezéseknél magánszemélyek és jogi személyek közötti indokolatlan megkülönböztetést alkalmaznak, ami ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával, ugyanis a jogi személyekkel szemben lefolytatott hatósági eljárás során első alkalommal észlelt szabálysértés esetén alkalmazható a figyelmeztetés, azonban ha magánszemély vonható felelősségre, akkor a figyelmeztetés a magánszeméllyel szemben ugyanazon esetre vonatkoztatva nem alkalmazható. Az indítványozó álláspontja szerint ez nem észszerű, illetve nem biztosítja az egyenlő jogvédelmet. A Kkv. tv. normaszövegéből és indokolásából ugyanis kitűnik, hogy az a kis- és középvállalkozások számára enyhébb, megengedőbb rendelkezéseket tartalmaz, jogsértés esetében is elsődlegesen a jogkövető magatartásra késztetés a cél, ezért teszi lehetővé első alkalommal a figyelmeztetés alkalmazását. Azonban a Kkv. tv. bizonytalan tartalommal bír abban a tekintetben, hogy nem határozza meg pontosan a bírsággal érintett személyi kört, ami sérti az egyenlő jogvédelem elvét, illetve ellentétes a normavilágosság követelményével. Mindemellett nemcsak a Kkv. tv. 12/A. §-a, hanem a Korm. rendelet tartalma is bizonytalan, nincs összhangban a Kkv. tv. rendelkezéseivel és az azokban meghatározott jogalkotói céllal, így mindkét jogszabály alkalmazása szubjektívvé válhat. Erre került sor a támadott bírósági ítéletben is, amikor a bíróság ítéletét a hivatkozott jogszabályhelyek szubjektív értékelése és nem a Kkv. tv. indokolásában meghatározott cél szellemiségében hozta meg.
[4] Az indítványozó indítványának kiegészítésében hivatkozott továbbá – külön indokolás nélkül – az Alaptörvény jogrendszerrel kapcsolatos R) cikkére, a T) cikk (3) bekezdésében foglalt Alaptörvénybe ütközés tilalmára, a XII. cikk (1) bekezdése szerinti munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogra, a XV. cikk (4) bekezdésében foglalt esélyegyenlőségre és a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogra.
[5] 2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[6] Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti tartalmi követelményeknek, nem vet fel ugyanis sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
[7] 2.1. Azzal kapcsolatban, hogy ésszerűtlen különbségtétel az, hogy a Kkv. tv. által biztosított kedvezmény nem alkalmazható abban az esetben, ha külön jogszabály nem a kis- és középvállalkozást, hanem kifejezetten annak vezetőjét szankcionálja, az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a bíróság ítéletében kimondta azt is, hogy a Kkv. tv. 12/A. § (2) bekezdés a) pontja értelmében egyébként sem lett volna lehetőség a bírság kiszabásának elkerülésére, így a konkrét ügy vonatkozásában nem merült fel sem az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti egyenlőségi szabály sérelme, sem a XV. cikk (2) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalom sérelme.
[8] 2.2. Az érintett jogszabályi rendelkezések értelmezhetőségének kérdése kapcsán az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos követelménye és ekként a jogbiztonságból levezetett normavilágosság követelménye sem. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott követelményekre hivatkozásnak csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}. Alkotmányjogi panasz esetében az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére mindezek alapján tehát a panaszban foglalt összefüggésben nem lehet alappal hivatkozni, mert az nem alapjogi rendelkezés, vagyis jelen ügyben nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak, amelyre alkotmányjogi panasz alapítható.
[9] 2.3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdésének megfelelően az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ugyanezen szakasz (1b) bekezdése nevesíti, hogy mikor minősül a kérelem határozottnak. E körben az e) pont szerint a kérelemnek egyértelműen meg kell jelölnie az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítvány nem tartalmaz határozott kérelmet az Alaptörvény jogrendszerrel kapcsolatos R) cikkére, a T) cikk (3) bekezdésében foglalt Alaptörvénybe ütközés tilalmára, a XII. cikk (1) bekezdése szerinti munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogra, a XV. cikk (4) bekezdésében foglalt esélyegyenlőségre és a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogra vonatkozóan, ugyanis e körben az indítvány nem tartalmazott indokolást.
[10] 3. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |