Hungarian
Ügyszám:
.
1140/D/2006
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 1140/D/2006. AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2008/3578
.
A döntés kelte: Budapest, 01/21/2008
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az   Alkotmánybíróság   alkotmányjogi  panasz   és   jogszabály
    alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló  eljárás
    tárgyában meghozta a következő

                               végzést:

    1.  Az  Alkotmánybíróság  az  építésügyi  bírságról  szóló,   a
    107/1999. (XII. 28.) FVM rendelettel módosított 43/1997.  (XII.
    29.)  KTM  rendelet alkotmányellenességének megállapítására  és
    megsemmisítésére,   annak  konkrét  ügyben   való   alkalmazása
    visszamenőleges   kizárására  irányuló  alkotmányjogi   panaszt
    visszautasítja.

    2.  Az  Alkotmánybíróság  az  építésügyi  bírságról  szóló,   a
    107/1999. (XII. 28.) FVM rendelettel módosított 43/1997.  (XII.
    29.)  KTM  rendelet alkotmányellenességének megállapítására  és
    megsemmisítésére  irányuló  indítvány  tárgyában  az   eljárást
    megszünteti.
                                 Indokolás

                                    I.

       Az  indítványozók az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszt
      nyújtottak  be  a  Veszprém  Megyei Bíróság  2.K.21.058/2006/4.
      számú,  a  Veszprém  Megyei Közigazgatási  Hivatal  vezetőjének
      építésügyi   bírságra  kötelező  határozata  elleni   keresetük
      elutasításával  szemben. Véleményük szerint a konkrét  ügyükben
      alkalmazott,  az építésügyi bírságról szóló, a 107/1999.  (XII.
      28.) FVM rendelettel módosított 43/1997 (XII. 29.) KTM rendelet
      (a továbbiakban: R.) ellentétes az Alkotmány 35. § (1) bekezdés
      b)   pontjával  és  (2)  bekezdésével,  illetve  a  37.  §  (3)
      bekezdésevel,  valamint a jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.
      törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésével is.
       Az   indítványozók  álláspontja  szerint  az   alkotmányossági
      probléma az, hogy részükre olyan jogszabály alapján szabtak  ki
      építésügyi  bírságot,  amelynek  jogforrási  szintje  nem   áll
      összhangban a Jat.-ban és az államháztartásról szóló 1992.  évi
      XXXVIII.  törvényben (a továbbiakban: Áht.) foglalt  jogforrási
      követelményekkel,  hiszen az Áht. 10. § (8)  bekezdése  szerint
      bírságfizetési  kötelezettséget, az alanyok körét,  illetve  az
      irányadó  mentességi szabályokat kizárólag  törvény,  a  bírság
      mértékét pedig kizárólag kormányrendelet szabályozhatja.
       Ezzel  ellentétben  a  részükre  építésügyi  bírságot  kiszabó
      határozatok   mind   az  épített  környezet   alakításáról   és
      védelméről  szóló  1997. évi LXXVIII. törvény (a  továbbiakban:
      Étv.)  62.  § (2) bekezdés g) pontjának felhatalmazása  alapján
      kiadott R.-re, azaz miniszteri rendeletre alapítják döntésüket.
      Az  indítványozók  szerint  ez sérti  a  jogforrási  hierarchia
      alkotmányos   követelményét.  Az   indítványozók   utalnak   az
      Alkotmánybíróságnak a jogforrási hierarchiával foglalkozó  több
      határozatára  [12/1991. (IV. 11.) AB határozat; 19/1993.  (III.
      27.) AB határozat; 47/2003. (X. 27.) AB határozat] is.
       Végezetül   arra   hivatkoznak,  hogy  az  eddig   alkotmányos
      követelményként  érvényre  juttatott  olyan  elvek,  mint  hogy
      alacsonyabb  rendű  jogszabály nem  lehet  ellentétes  magasabb
      szintű  jogszabállyal, illetve, hogy a végrehajtási  jogszabály
      alkotására adott felhatalmazás kereteit nem szabad túllépni,  a
      számukra   bírságot   kiszabó   határozat   alapjául   szolgáló
      jogszabályt alkotmányellenessé teszi. Ezért kérik, hogy R.-t az
      Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
      törvény  (a  továbbiakban: Abtv.) 43. § (4)  bekezdése  alapján
      jelen  konkrét esetben való alkalmazhatóságának visszamenőleges
      kizárásával teljes egészében semmisítse meg.

                                    II.

       1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy fennállnak-
      e    az   alkotmányjogi   panasz   előterjesztésének   törvényi
      feltételei.
       Az   Abtv.   48.  §  (1)  bekezdése  szerint  az  Alkotmányban
      biztosított  jogainak megsértése miatt alkotmányjogi  panasszal
      fordulhat  az  Alkotmánybírósághoz az, akinek a  jogsérelme  az
      alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be,
      és egyéb jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2)
      bekezdés  szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős  határozat
      kézbesítésétől   számított  60  napon   belül   lehet   írásban
      benyújtani.
       Az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az  Abtv.
      48.  §  (1)  és  (2) bekezdésében foglaltakat  együttesen  kell
      értelmezni és figyelembe venni 23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH
      1991,  361-362.; 41/1998 (X. 2.) AB határozat, ABH  1998,  306,
      309..  A  23/1991. (V. 18.) AB végzésben (ABH  1991,  361.)  az
      Alkotmánybíróság  úgy  foglalt állást,  hogy  az  alkotmányjogi
      panasz   határidejének  számítása  szempontjából  a  rendkívüli
      jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni.
       Az  Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy
      az  indítvány  az  alkotmányjogi panasz formai követelményeinek
      megfelel,  azt  a  jogerős  bírósági  határozat  kézbesítésétől
      számított  60  napon belül adták postára. Ezt támasztja  alá  a
      Veszprém  Megyei  Bíróság 2.K.21.058/2006/4.  számú  ítéletének
      kézbesítését igazoló tértivevény másolata.

       2.  Az  Alkotmánybíróság  ezek után  az  alkotmányjogi  panasz
      tartalmi  feltételeinek meglétét vizsgálta. Az Alkotmánybíróság
      gyakorlata  szerint  az alkotmányjogi panasz  előterjesztőjének
      olyan  jogsérelemre kell hivatkoznia, amelyet egy –  megítélése
      szerint – alkotmányellenes jogszabály vele szembeni alkalmazása
      okozott.  Az  alkotmányjogi panasznak tehát egy  konkrét  ügyre
      kell   vonatkoznia,   melyben   az  indítványozónak   egyedileg
      meghatározható,    konkrét    jogsérelme    áll    fenn.     Az
      Alkotmánybíróság több határozata is egyértelműen kimondja, hogy
      az  egyedileg  meghatározható, konkrét  jogsérelemnek  egy,  az
      Alkotmányban  foglalt alapjog sérelmében  kell  testet  öltenie
      [57/1991.  (XI.  8.)  AB határozat, ABH  1991,  272,  281-284.;
      277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788-790.].
       A  65/1992. (XII. 17.) AB határozat szerint: „Az alkotmányjogi
      panasz  az  Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének
      eszköze,   mely  alapvető  jogok  rendeltetése  az,   hogy   az
      allamhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek  az
      állampolgár,  az  egyén vagy egy közösség  jogainak  védelmére,
      cselekvési autonómiájának biztosítására.” (ABH 1992, 289, 291.)
       Az  Alkotmánybíróság  a  fentiekre  tekintettel  megállapítja,
      hogy  az  alkotmányjogi  panasz  tartalmi  követelményei  jelen
      ügyben nem teljesülnek.
       Az  indítványozók  ugyanis  nem  hivatkoznak  az  Alkotmányban
      foglalt   valamely  alapjoguk  megsértésére,  az  alkotmányjogi
      panaszból  kizárólag  a jogbiztonság absztrakt  követelményének
      sérelme mutatható ki. A jogállamiság részét képező jogbiztonság
      követelménye  önmagában  azonban  nem  minősül  az  állampolgár
      Alkotmányban  biztosított jogának. Ugyanígy nem tekinthetők  az
      Alkotmányban biztosított jognak az általuk felhívott, az  egyes
      jogforrások  kiadását  rendező hatásköri szabályok,  illetve  a
      jogforrási  hierarchiát  szabályozó  alkotmányos  rendelkezések
      sem.  Ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható  meg.
      Erre   tekintettel   az  Alkotmánybíróság  az  Alkotmánybíróság
      ideiglenes   ügyrendjéről   és   annak   közzétételéről   szóló
      módosított  és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001.  (XII.  3.)
      Tü.  határozat  (a továbbiakban: Ügyrend) 29.  §  e)  pontjában
      foglaltak  szerint  az alkotmányjogi panaszt  visszautasította.
      Mindemellett az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálja meg  azokat
      az   alkotmányjogi  panaszokat,  amelyekben   nem   közvetlenül
      valamely  Alkotmányban  biztosított jogra  hivatkoznak,  de  az
      indítványban foglaltak közvetlenül érintik valamely alkotmányos
      jogot,  így  például  a  visszaható hatály  tilalmával  vagy  a
      jogszabály  alkalmazására való felkészüléshez szükséges  „kellő
      idő”   hiányával  összefüggő  indítványokat.  [724/B/1994.   AB
      határozat,  ABH 1995, 706, 710.; 540/D/2002. AB határozat,  ABH
      2004,  1614,  1618.; 255/D/2003. AB határozat, ABH 2004,  1959,
      1961-1962.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889,  899-890.;
      23/2005. AB határozat, ABH 2005, 261, 267-268.; 141/B/2003.  AB
      határozat,  ABH 2006, 1444, 1450-1451.; 70/2006.  AB  határoza,
      ABH 2006, 786, 787, 797.]

                                   III.

       1.   Az   Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata   szerint   az
      alkotmányjogi  panasz visszautasítása mellett  az  indítványban
      foglalt        alkotmányossági       problémát       jogszabály
      alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló  eljárás
      keretében  bírálja  el, amennyiben annak feltételei  fennállnak
      2/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH, 1998, 41, 43..
       Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos  vizsgálatára  irányuló  eljárás  során  kizárólag  az
      elbíráláskor    hatályos    jogszabályokat    vizsgálja.     Az
      Alkotmánybíróság    hatályon   kívül    helyezett    jogszabály
      alkotmányellenességét   nem   vizsgálja,   hacsak   nem   annak
      alkalmazhatósága   is   eldöntendő   kérdés   (335/B/1990.   AB
      határozat,  ABH 1990, 261, 262.). Hatályát vesztett  jogszabály
      alkotmányossági  vizsgálatára az  Abtv.  38.  §  (1)  bekezdése
      szerinti  bírói  kezdeményezés, valamint az  Abtv.  48.  §-ában
      szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor.

       2.  Az R. hatályosságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság
      a  következőket  állapította meg. Az Étv. 2006.  április  30-ig
      hatályos  62.  §  (2)  bekezdés g) pontja alapján  a  miniszter
      kapott  felhatalmazást arra, hogy rendelettel állapítsa meg  az
      ipítésügyi  bírság részletes szabályait. Ezzel szemben  viszont
      az Étv. 2006. május 1-től hatályos, az Étv. módosításáról szóló
      2006. évi L. törvény 31. § (1) bekezdésével megállapított 62. §
      (1)  bekezdés  d)  pontja  már  a  Kormánynak  ad  ugyanerre  a
      kérdéskörre  jogalkotási felhatalmazást. A Kormány az  említett
      felhatalmazás  alapján megalkotta a 245/2006. (XII.  5.)  Korm.
      rendeletet,  melynek 9. § (2) bekezdése az R.-t hatályon  kívül
      helyezte.
       Mivel  az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály
      alkotmányosságát csak alkotmányjogi panasz vagy az Abtv. 38. §-
      a  szerinti bírói kezdeményezés alapján vizsgálja, de  a  jelen
      ügyben benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította, az R.
      alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatára    irányuló
      eljárását  az  Ügyrend  31.  § a) pontjában  foglaltak  szerint
      megszüntette.
                              Dr. Paczolay Péter
                     az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

                  Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró

                  Dr. Holló András            Dr. Kiss László
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                  Dr. Kovács Péter       Dr. Kukorelli István
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                  Dr. Lenkovics Barnabás     Dr. Lévay Miklós
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                             Dr. Trócsányi László
                             előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        1140/D/2006
        Date of the decision:
        .
        01/21/2008
        .
        .