A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárás
tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság az építésügyi bírságról szóló, a
107/1999. (XII. 28.) FVM rendelettel módosított 43/1997. (XII.
29.) KTM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére, annak konkrét ügyben való alkalmazása
visszamenőleges kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt
visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az építésügyi bírságról szóló, a
107/1999. (XII. 28.) FVM rendelettel módosított 43/1997. (XII.
29.) KTM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást
megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozók az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszt
nyújtottak be a Veszprém Megyei Bíróság 2.K.21.058/2006/4.
számú, a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének
építésügyi bírságra kötelező határozata elleni keresetük
elutasításával szemben. Véleményük szerint a konkrét ügyükben
alkalmazott, az építésügyi bírságról szóló, a 107/1999. (XII.
28.) FVM rendelettel módosított 43/1997 (XII. 29.) KTM rendelet
(a továbbiakban: R.) ellentétes az Alkotmány 35. § (1) bekezdés
b) pontjával és (2) bekezdésével, illetve a 37. § (3)
bekezdésevel, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI.
törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésével is.
Az indítványozók álláspontja szerint az alkotmányossági
probléma az, hogy részükre olyan jogszabály alapján szabtak ki
építésügyi bírságot, amelynek jogforrási szintje nem áll
összhangban a Jat.-ban és az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Áht.) foglalt jogforrási
követelményekkel, hiszen az Áht. 10. § (8) bekezdése szerint
bírságfizetési kötelezettséget, az alanyok körét, illetve az
irányadó mentességi szabályokat kizárólag törvény, a bírság
mértékét pedig kizárólag kormányrendelet szabályozhatja.
Ezzel ellentétben a részükre építésügyi bírságot kiszabó
határozatok mind az épített környezet alakításáról és
védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Étv.) 62. § (2) bekezdés g) pontjának felhatalmazása alapján
kiadott R.-re, azaz miniszteri rendeletre alapítják döntésüket.
Az indítványozók szerint ez sérti a jogforrási hierarchia
alkotmányos követelményét. Az indítványozók utalnak az
Alkotmánybíróságnak a jogforrási hierarchiával foglalkozó több
határozatára [12/1991. (IV. 11.) AB határozat; 19/1993. (III.
27.) AB határozat; 47/2003. (X. 27.) AB határozat] is.
Végezetül arra hivatkoznak, hogy az eddig alkotmányos
követelményként érvényre juttatott olyan elvek, mint hogy
alacsonyabb rendű jogszabály nem lehet ellentétes magasabb
szintű jogszabállyal, illetve, hogy a végrehajtási jogszabály
alkotására adott felhatalmazás kereteit nem szabad túllépni, a
számukra bírságot kiszabó határozat alapjául szolgáló
jogszabályt alkotmányellenessé teszi. Ezért kérik, hogy R.-t az
Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján
jelen konkrét esetben való alkalmazhatóságának visszamenőleges
kizárásával teljes egészében semmisítse meg.
II.
1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy fennállnak-
e az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi
feltételei.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban
biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal
fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az
alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be,
és egyéb jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2)
bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat
kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet írásban
benyújtani.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv.
48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell
értelmezni és figyelembe venni 23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH
1991, 361-362.; 41/1998 (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306,
309.. A 23/1991. (V. 18.) AB végzésben (ABH 1991, 361.) az
Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi
panasz határidejének számítása szempontjából a rendkívüli
jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy
az indítvány az alkotmányjogi panasz formai követelményeinek
megfelel, azt a jogerős bírósági határozat kézbesítésétől
számított 60 napon belül adták postára. Ezt támasztja alá a
Veszprém Megyei Bíróság 2.K.21.058/2006/4. számú ítéletének
kézbesítését igazoló tértivevény másolata.
2. Az Alkotmánybíróság ezek után az alkotmányjogi panasz
tartalmi feltételeinek meglétét vizsgálta. Az Alkotmánybíróság
gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz előterjesztőjének
olyan jogsérelemre kell hivatkoznia, amelyet egy – megítélése
szerint – alkotmányellenes jogszabály vele szembeni alkalmazása
okozott. Az alkotmányjogi panasznak tehát egy konkrét ügyre
kell vonatkoznia, melyben az indítványozónak egyedileg
meghatározható, konkrét jogsérelme áll fenn. Az
Alkotmánybíróság több határozata is egyértelműen kimondja, hogy
az egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelemnek egy, az
Alkotmányban foglalt alapjog sérelmében kell testet öltenie
[57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 281-284.;
277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788-790.].
A 65/1992. (XII. 17.) AB határozat szerint: „Az alkotmányjogi
panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének
eszköze, mely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az
allamhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az
állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére,
cselekvési autonómiájának biztosítására.” (ABH 1992, 289, 291.)
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapítja,
hogy az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményei jelen
ügyben nem teljesülnek.
Az indítványozók ugyanis nem hivatkoznak az Alkotmányban
foglalt valamely alapjoguk megsértésére, az alkotmányjogi
panaszból kizárólag a jogbiztonság absztrakt követelményének
sérelme mutatható ki. A jogállamiság részét képező jogbiztonság
követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár
Alkotmányban biztosított jogának. Ugyanígy nem tekinthetők az
Alkotmányban biztosított jognak az általuk felhívott, az egyes
jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a
jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések
sem. Ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság
ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló
módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.)
Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontjában
foglaltak szerint az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Mindemellett az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálja meg azokat
az alkotmányjogi panaszokat, amelyekben nem közvetlenül
valamely Alkotmányban biztosított jogra hivatkoznak, de az
indítványban foglaltak közvetlenül érintik valamely alkotmányos
jogot, így például a visszaható hatály tilalmával vagy a
jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges „kellő
idő” hiányával összefüggő indítványokat. [724/B/1994. AB
határozat, ABH 1995, 706, 710.; 540/D/2002. AB határozat, ABH
2004, 1614, 1618.; 255/D/2003. AB határozat, ABH 2004, 1959,
1961-1962.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 899-890.;
23/2005. AB határozat, ABH 2005, 261, 267-268.; 141/B/2003. AB
határozat, ABH 2006, 1444, 1450-1451.; 70/2006. AB határoza,
ABH 2006, 786, 787, 797.]
III.
1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az
alkotmányjogi panasz visszautasítása mellett az indítványban
foglalt alkotmányossági problémát jogszabály
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárás
keretében bírálja el, amennyiben annak feltételei fennállnak
2/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH, 1998, 41, 43..
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló eljárás során kizárólag az
elbíráláskor hatályos jogszabályokat vizsgálja. Az
Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály
alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak
alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB
határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályát vesztett jogszabály
alkotmányossági vizsgálatára az Abtv. 38. § (1) bekezdése
szerinti bírói kezdeményezés, valamint az Abtv. 48. §-ában
szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor.
2. Az R. hatályosságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság
a következőket állapította meg. Az Étv. 2006. április 30-ig
hatályos 62. § (2) bekezdés g) pontja alapján a miniszter
kapott felhatalmazást arra, hogy rendelettel állapítsa meg az
ipítésügyi bírság részletes szabályait. Ezzel szemben viszont
az Étv. 2006. május 1-től hatályos, az Étv. módosításáról szóló
2006. évi L. törvény 31. § (1) bekezdésével megállapított 62. §
(1) bekezdés d) pontja már a Kormánynak ad ugyanerre a
kérdéskörre jogalkotási felhatalmazást. A Kormány az említett
felhatalmazás alapján megalkotta a 245/2006. (XII. 5.) Korm.
rendeletet, melynek 9. § (2) bekezdése az R.-t hatályon kívül
helyezte.
Mivel az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály
alkotmányosságát csak alkotmányjogi panasz vagy az Abtv. 38. §-
a szerinti bírói kezdeményezés alapján vizsgálja, de a jelen
ügyben benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította, az R.
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló
eljárását az Ügyrend 31. § a) pontjában foglaltak szerint
megszüntette.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László
előadó alkotmánybíró
. |