A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének a fizető parkolóhelyek működésének és igénybevételének rendjéről szóló 33/2000. (IV. 24.) önkormányzati rendelet módosításáról és egységes szerkezetbe foglalásáról szóló 52/2006. (XII. 18.) sz. rendelet 8. § (7) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó 2006. május 8-án benyújtott indítványában jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt terjesztett elő kérelmet Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének a fizető parkolóhelyek működésének és igénybevételének rendjéről szóló 33/2000. (IV. 24.) sz. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 8. § (7) bekezdése alkotmány-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] Az Alkotmánybíróság 2012. január 17-én kelt, XX/113-1/2012. AB végzésében (a továbbiakban: AB végzés) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 71. § (3) bekezdése alapján felhívta az indítványozót, hogy az Abtv. 71. § (1) bekezdése alapján megszűnt ügyében az el nem bírált indítványában meghatározott jogszabállyal összefüggő alkotmányossági aggályt tartalmazó indítványát az Abtv. 26. §-a alapján alkotmányjogi panaszként az Alkotmánybíróság elé terjesztheti 2012. március 31-ig.
[3] Az indítványozó az AB végzésben foglaltak alapján jogi képviselője útján 2012. március 30-án terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján az Ör. 8. § (7) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozó szerint az Ör. kifogásolt rendelkezése sérti az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való jogot, illetve azzal összefüggésben a vállalkozás jogát és a versenyszabadságot. Az indítványozó hivatkozik továbbá az Ör. magasabb szintű jogszabályba ütközésére is.
[4] Az Ör. támadott rendelkezése szerint a jogosulatlan parkolóhely használatért megállapított pótdíjfizetési kötelezettség a gépjárműt használót, illetve a jármű forgalmi engedélyében megjelölt tulajdonost (üzembentartót) egyetemlegesen terheli.
[5] Az indítványozó – autókölcsönzéssel foglalkozó vállalkozó – kifejti, hogy tevékenységéből és a támadott rendelkezésből adódóan a jogosult Békéscsaba Vagyonkezelő Rt. rendszeresen terheli parkolási pótdíj megfizetésével, miközben ő bérleti szerződések másolatával tudja igazolni, hogy az érintett időpontokban bérlők használták a gépjárművet. Kifejti, hogy ezek alapján a Békéscsaba Vagyonkezelő Rt. „eljárása közvetlenül, bírói döntés nélkül eredményez jogsérelmet”.
[6] Álláspontja szerint a parkolási viszony magánjogi jogviszony, így annak megszegése nem terhelhető szerződésen kívüli személyre. Az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való jogot, illetve azzal összefüggésben a vállalkozás jogát és a versenyszabadságot sérti, hogy az Ör. akarata ellenére szerződéses jogviszony alanyává tette. Véleménye szerint kezességet egyébként is csak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 272. § (2) bekezdése alapján vállalhatna.
[7] Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésére hivatkozással előadja, hogy az Ör. a Ptk.-val ellentétesen, készfizető kezes pozíciójába helyezte a gépkocsi tulajdonosát. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 21/A. § (2) bekezdésére hivatkozással kifejti, hogy az abban foglaltakkal ellentétesen az Ör.-ben nincs kimentési lehetőség.
[8] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek. A jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek.
[9] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján kivételesen akkor lehet kezdeményezni az Alkotmánybíróság eljárását, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás.
[10] Az Ör. rendelkezései tartalmazzák, hogy a fizető-parkolóhelyeket kik, milyen feltételekkel vehetik igénybe, továbbá rendelkezik a feltételek be nem tartása esetén alkalmazandó szankciókról, ezek között a pótdíj fizetési kötelezettségről. Az Ör. 8. § (1) bekezdése főszabályként előírja, hogy a parkolóhely jogosulatlan használatáért a gépjárművek vezetői az Ör. 3. számú mellékletében meghatározott összegű pótdíj megfizetésére kötelesek. Az Ör. támadott 8. § (7) bekezdése e főszabály mellett tartalmaz egy kiegészítő szabályt is, miszerint az Ör.-ben foglalt jogosulatlan használat esetén a pótdíj fizetési kötelezettség egyetemlegesen terheli a szabálytalanságot elkövetőt és a jármű üzembentartóját. Az Ör. 8. § (8) bekezdése alapján a pótdíj 30 napon túli meg nem fizetése esetén az üzemeltető a polgári jog szabályai szerint intézkedik annak behajtása iránt.
[11] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti közvetlen alkotmányjogi panasz feltétele, hogy „közvetlenül” következzen be a vitatott jogsérelem. Ez akkor állapítható meg, ha a jogalany cselekvése (magatartása) nélkül állnak be a vitatott, alaptörvény-ellenesnek tartott joghatások.
[12] Az Ör. alaptörvény-ellenesnek tartott rendelkezése azonban nem ilyen. Az üzembentartó és a használó egyetemleges felelősségének beállásához több feltételnek kell teljesülnie: a gépjármű parkolása, a díjfizetés körüli jogvita, amelyre a bírói út is nyitva áll. A jogvitát eldöntő bírói határozat (ítélet) ellen az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt lehet benyújtani az Abtv. 30. §-a szerinti határidőn belül.
[13] A Kktv. 15/A. § (1) bekezdése szerint „[a]z állami tulajdonban álló terek, parkok és egyéb közterületek vonatkozásában a kormány rendeletében, a helyi önkormányzat (fővárosban: a fővárosi önkormányzat) tulajdonában álló helyi közutak, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, valamint terek, parkok és egyéb közterületek vonatkozásában a helyi önkormányzat (fővárosban: a fővárosi önkormányzat) rendeletében – forgalomszervezési, valamint a 13. § (2) bekezdésében meghatározott indokok alapján, az e törvényben meghatározott keretek között – kijelölhet olyan várakozási övezetet, illetve várakozási övezeten kívül eső olyan várakozó helyet (a továbbiakban együtt: várakozási terület), amelynek a három vagy annál több kerekű járművel történő, várakozási célú használatáért várakozási díjat kell fizetni (a továbbiakban: díjfizetési kötelezettség).” A Kktv. 15/C. § (1) bekezdése rendelkezik továbbá a pótdíjfizetési kötelezettségről. Ennek behajtása a Kktv. 15/D. § (1) bekezdése szerint úgy történik, hogy „a szolgáltató a díj- és pótdíjfizetési felszólítást a várakozási terület díjfizetés nélküli használatának időpontjától számított 60 napos jogvesztő határidőn belül a jármű üzembentartója részére postai küldeményként, vagy más egyéb igazolható módon megküldi”. A 15/D. § (3) bekezdése szerint „a várakozási díj- és pótdíjfizetési kötelezettség nem teljesítése esetén a tulajdonos, illetve az Ötv. 9. § (5) bekezdésben meghatározott szolgáltató követelését bírósági úton érvényesítheti. A parkolási díjból eredő igények érvényesítése esetén a kötelezett lakhelye szerinti helyi bíróság kizárólagosan illetékes.”
[14] A Kktv. 15/D. § (4) bekezdése szerint a jármű üzembentartója akkor mentesül a várakozási díj és pótdíj megfizetése alól, „ha a jármű a díjfizetés nélkül történt várakozást megelőzően jogellenesen került ki a birtokából, és igazolja, hogy a jogellenességgel összefüggésben kezdeményezték a megfelelő hatóság eljárását”.
[15] A gépjármű üzemben tartója számára fentiek alapján sem az Ör. sem pedig a Kktv. nem zárja ki, hogy a díjkövetelést polgári peres úton a gépjármű használójával szemben polgári jogi igényként érvényesítse, vagy, hogy a gépjármű bérleti díjában ezt a kockázatot számításba vegye.
[16] A fentiek alapján az indítvány nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdés a) pontjában előírt feltételnek, mivel az Ör. támadott rendelkezése nem közvetlenül alkalmazandó jogszabály.
[17] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdésre alapított alkotmányjogi panaszát az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |