A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 137. §-a, illetve vagylagosan a 143. § (1) bekezdés c) pontja egyedi ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Szombathelyi Járásbíróság bírája az előtte 1801-1.Sz.Vh.245/2013. számon végrehajtási kifogás tárgyában folyamatban lévő végrehajtási eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján kezdeményezte az eljárásban alkalmazandó, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 137. §-a, illetve vagylagosan a 143. § (1) bekezdése c) pontja konkrét ügyben történő alkalmazásának kizárását. Az indítványozó bíró előadta, hogy ingatlan-végrehajtás során az árverésre került termőföldön haszonbérleti joggal rendelkező gazdasági társaság érdekeltként élt végrehajtási kifogással. A haszonbérlő állítása szerint jogszabálysértő módon járt el az önálló bírósági végrehajtó, amikor annak ellenére, hogy tudomása volt arról, hogy a végrehajtás alá vont ingatlannak haszonbérlője van és az ingatlanra telepített gyümölcsültetvény a haszonbérlő tulajdonát képezi, nem értesítette őt semmilyen eljárási cselekményről, így nem közölte vele az ingatlan becsértékét, az árverési hirdetményt, illetve az árverési jegyzőkönyv másolatát. Az indítványozó bíró kiemelte, hogy a végrehajtó értesítési kötelezettsége a Vht. 140/B. § (1) bekezdése, 140. § (2) bekezdése, 144. § (1) bekezdése, illetve 153. § (1) bekezdése alapján a feleken kívül csak azokkal a személyekkel szemben áll fenn, akiknek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van.
[2] Az indítványozó bíró tényként állapította meg ugyanakkor, hogy a végrehajtó a jogszabályi rendelkezés ellenére nem tüntette fel az árverési hirdetményben a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználat jogcímét és időtartamát.
[3] Az indítványozó bíró szerint a végrehajtási kifogás elbírálása során a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy lényegesen megsértette-e a végrehajtó a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét akkor, amikor az árverési hirdetményben nem tüntette fel a földhasználati nyilvántartás adatait.
[4] Az indítványozó bíró azt állította, hogy a végrehajtási eljárás lényeges szabályának megsértése az ügyben akkor állapítható meg, ha az ingatlan árverési értékesítése ellenére fennmarad a haszonbérlő haszonbérleti joga. Ezt a jogkérdést az indítványozó bíró álláspontja szerint azért nem lehet megválaszolni, mert míg a Vht. 137. §-a kimerítően felsorolja az új tulajdonos tulajdonjogát terhelő jogokat, a Vht. 143. § (1) bekezdés c) pontja az árverési vevőt a dolog használatában korlátozó terhekre is utal. Az indítványozó úgy véli, hogy a felhívott szabályok ellentétes tartalma miatt nem állapítható meg egyértelműen, hogy az árverési vevőnek a megszerzett ingatlannal kapcsolatban kell-e a Vht. 137-§-ában meghatározottakon túl egyéb terhekkel is számolnia. A kifogásolt szabályozás mind az árverési vevő, mind a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett haszonbérlő számára kiszámíthatatlanná teszi a rendelkezések alkalmazásával bekövetkező joghatásokat, ezért az indítványozó bíró – vagylagosan – a Vht. felhívott rendelkezései alkalmazásának kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.
[5] 2.1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezése:
“B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
[6] 2.2. A Vht. támadott rendelkezései:
“137. § (1) A végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik:
a) a telki szolgalom,
b) a közérdekű használati jog,
c) az ingatlannyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog,
d) a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlannyilvántartásba bejegyezve.
(2) Nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog – függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve –, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették.”
“143. § (1) Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti:
c) az ingatlan ingatlan-nyilvántartási adatait [helyrajzi szám, művelési ág, a fekvés helye, tulajdonos, a 137. § (1) bekezdése szerinti terhek] és a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználat jogcímét és időtartamát, […]”
[7] 3. Az Alkotmánybíróság fontosnak tartja kiemelni, hogy az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként alkotmányos kötelezettségeit hatáskörei gyakorlása folytán teljesíti. Jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének joghatásokat kiváltó megállapítására kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Az Abtv. 51. § (1) bekezdésére figyelemmel az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja, illetve az Abtv. 25. §-a alapján az Alkotmánybíróságnál kell kezdeményeznie a jogszabály, vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve alkalmazásának kizárását. Az Abtv.52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat – a törvényben taxatíve felsorolt kivételekkel – kizárólag a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik, ezért az indítványnak az Abtv. 52. § (1) pontjában szabályozott feltételeknek megfelelően határozott, egyértelmű kérelmet kell tartalmaznia.
[8] Az indítvány ezeknek a törvényi feltételeknek csak részben felel meg. Az indítványozó bíró megemlíti ugyan az Alaptörvény B) cikkét, de a jogállamiság, jogbiztonság elvére hivatkozáson túl nem indokolja meg, miért ellentétesek a sérelmezett jogszabályi rendelkezések az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az érvelés hiányának jelentőségét fokozza az a tény, hogy az indítványozó vagylagos kérelmet intézett az Alkotmánybírósághoz, de az indítványból ennek okára, indokára nem derül fény. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a végrehajtási kifogás elbírálása során a Vht. 137. §-át nem is kellene alkalmaznia az eljáró bírónak, így a kérelemnek ez a része ebből az okból sem felel meg a törvényi rendelkezéseknek.
[9] Az indítványozó bírónak az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó kérelme sem felel meg a törvényi feltételeknek. A kérelemre történő eljárást, a kérelemhez kötöttséget, de az Alkotmánybíróság hatáskörét, döntéseinek jogkövetkezményeit tartalmazó törvényi szabályokból is következik, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból csak kivételesen állapíthatja meg jogszabály, jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét, az indítványozó pedig erre irányuló kérelmet nem terjesztett elő. Az indítványozó bíró csak a felhívott rendelkezések valamelyike alkalmazásának kizárására vonatkozó döntést kért az Alkotmánybíróságtól, de – az Abtv. 25. §-ából is következően – olyan jogszabály, vagy jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárását az Alkotmánybíróság nem rendelheti el, amelynek alaptörvény-ellenességét nem állapította meg.
[10] Mivel az indítvány a fentiekben kifejtett okokból nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) és f) pontjaiban foglalt feltételeknek, az Alkotmánybíróság az érdemi elbírálást mellőzve azt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |