Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01100/2016
Első irat érkezett: 06/09/2016
.
Az ügy tárgya: a Veszprémi Törvényszék 2.Pf.21.230/2015/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítés megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/30/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Veszprémi Járásbíróság 4.P.20.567/2015/11. számú ítélete és a Veszprémi Törvényszék 2.Pf.21.230/2015/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy jogalap nélküli gazdagodás és kártérítés megfizetése iránt pert kezdeményezett. Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetének és marasztalta az alperest. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és elutasította az indítványozó keresetét.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel az elsőfokú bíróság elmulasztotta a tájékoztatását a bizonyítási teherről, továbbá a határidők elmulasztásának jogkövetkezményeiről..
.
Támadott jogi aktus:
    Veszprémi Járásbíróság 4.P.20.567/2015/11. számú ítélete, Veszprémi Törvényszék 2.Pf.21.230/2015/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1100_0_2016_inditvany.pdfIV_1100_0_2016_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3199/2016. (X. 11.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/04/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.10.04 15:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3199_2016 AB végzés.pdf3199_2016 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Veszprémi Törvényszék 2.Pf.21.230/2015/5. számú, valamint a Veszprémi Járásbíróság 4.P.20.567/2015/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az alapügyben az indítványozóval szemben Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője (a továbbiakban: jegyző) az I. rendű alperes birtokvédelmi kérelmét határozatával érdemi vizsgálat nélkül elutasította, és az I. rendű alperest eljárási bírsággal sújtotta, továbbá végzésével az indítványozó eljárási költségének megtérítésére kötelezte. Ezeket a döntéseket a Veszprém Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) módosította, és az indítványozót, illetve az I. rendű alperest kölcsönösen kötelezte egymás eljárási költségeinek megtérítésére. A kormányhivatal végzéseit a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 23-án kelt végzéseivel hatályon kívül helyezte és az eljárási költség vonatkozásában a kormányhivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte.
      [2] A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság döntései előtt, 2013. április 16-án a Veszprémi Járásbíróság az indítványozó kérelmére végrehajtási záradékkal látta el a kormányhivatal két jogerős határozatát, majd – a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzéseire tekintettel – az indítványozó kérte a Veszprémi Járásbíróságot a végrehajtási eljárás felfüggesztésére. E kérelemre a Veszprémi Járásbíróság 2013. július 2-án kelt végzésével megszüntette a végrehajtási eljárást.
      [3] Mindeközben a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 23-i végzésére tekintettel a kormányhivatal megsemmisítette a jegyző eljárási költséget megállapító végzését és az eljárási költségek vonatkozásában új eljárás lefolytatását rendelte el. Ugyanebből az okból a kormányhivatal elutasította az indítványozónak a birtokvédelmi eljárásban előterjesztett ügyvédi munkadíj másodfokú eljárási költségként történő megállapítása iránti kérelmét; majd a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság is elutasította az e végzés bírósági felülvizsgálatára irányuló kérelmet.
      [4] A jegyző 2013. július 11-én kelt végzésével mind az indítványozó, mind az I. rendű alperes eljárási költség megfizetésére irányuló kérelmét elutasította. A döntést a kormányhivatal oly módon változtatta meg, hogy az I. rendű alperest kötelezte a felperes első- és másodfokú eljárási költségeinek megtérítésére. Az e döntéssel szembeni bírósági felülvizsgálati kérelmet a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította.
      [5] A Veszprémi Járásbíróság végrehajtási eljárást megszüntető, 2013. július 2-án kelt végzését a Veszprémi Törvényszék megsemmisítette, és az elsőfokú bíróságot felfüggesztésre irányuló kérelemre vonatkozó határozat hozatalára utasította. Az indítványozó 2014. január 30-án visszavonta a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét, és a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte, amely kérelemnek a Veszprémi Járásbíróság 2014. május 30-án kelt végzésével eleget tett. A végzést a Veszprémi Törvényszék helybenhagyta.
      [6] Ilyen eljárási előzmények után indított keresetet az indítványozó az I. rendű alperes ellen. Keresetében arra kérte a Veszprémi Járásbíróságot, hogy az I. rendű alperest 91 375 Ft összegű kártérítés, 21 500 Ft jogalap nélküli gazdagodás, ezek kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezze. Ezeket az igényeket egyrészt arra alapította, hogy az eljárások során általa megfizetendő költségek nála kárként jelentkeztek, másrészt pedig arra, hogy a közigazgatási döntést, mely alapján a 21 500 Ft-ot kifizette az I. rendű alperesnek, utóbb megsemmisítették, ezért az I. rendű alperes azzal jogalap nélkül gazdagodott. Az indítványozó mindkét jogalap tekintetében kérte az I. rendű alperes feleségének (a továbbiakban: II. rendű alperes) mint házastársnak az I. rendű alperessel egyetemlegesen történő marasztalását. A Veszprémi Járásbíróság a keresetnek részben adott helyt: az I. rendű alperest 84 040 Ft, ennek egyes összetevőinek különböző időponttól számított kamatai, továbbá 34 725 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A keresetet egyebekben elutasította. Az elsőfokú ítélet ellen az indítványozó és az I. rendű alperes is fellebbezett. A Veszprémi Törvényszék ítéletében az I. rendű alperes marasztalását mellőzte, az indítványozó keresetét pedig elutasította. Az ítéletet részben arra alapította, hogy az indítványozó által megjelölt eljárási szabálysértések – a tájékoztatás elmulasztása a kisértékű perek kapcsán, továbbá egyes bizonyítási indítványok figyelmen kívül hagyása – nem lényegesek, részben pedig arra, hogy az indítványozó mint károsult nem tett eleget együttműködési kötelezettségének, ez pedig kimentést enged az I. rendű alperes kárfelelőssége alól.

      [7] 2. Az indítványozó e jogerős, másodfokú ítélettel szemben nyújtotta be alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybírósághoz, melyben az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére, valamint 28. cikkére hivatkozással kérte a támadott bírói döntés, továbbá az általa helybenhagyott elsőfokú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      [8] Álláspontja szerint a Veszprémi Járásbíróság törvénysértő módon járt el akkor, amikor nem adott tájékoztatást a kisértékű perek során irányadó egyes határidőkről, illetve azok elmulasztásának jogkövetkezményeiről, nem engedélyezte az elsőnek minősülő tárgyaláson a bizonyítási indítványa előterjesztését, a kereset megváltoztatását, leszállítását, felemelését, illetve kiterjesztését, továbbá megsértette a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, mivel a kérelem egyik tárgyát nem vizsgálta. Ez az eljárás a tisztességes eljáráshoz való jogot sértette. Az eljárt közigazgatási hatóságok iratellenes módon, így jogellenesen hozták meg döntéseiket, a Veszprémi Járásbíróság pedig ezt leplezte, ami a tisztességes eljáráshoz való jogon túl a törvény előtti egyenlőséget is sérti. A Veszprémi Járásbíróság továbbá a bírósághoz fordulás jogát is sértette, amiért az indítványozó keresetét elutasította a II. rendű alperes vonatkozásában. Az I. és II. rendű alperes közötti házastársi kapcsolatból teljes szándék- és akarategységük vélelme következik, ami miatt egyikük károkozó magatartásáért a másik is felelősséggel tartozik, továbbá a jogalap nélküli gazdagodásból együttesen részesülnek, ezért a felelősségük is egyetemleges.
      [9] A Veszprémi Törvényszék ítéletét az indítványozó azért kifogásolta, mert noha felismerte az elsőfokú bíróság jogszabálysértését, mégsem vonta le a helyes következtetést, és nem helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet. Ez a mulasztás az indítványozó jogorvoslathoz való jogát sérti.
      [10] Emellett az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét eredményezte az, hogy a Veszprémi Törvényszék, bár az indítványozó akadályoztatva volt a tárgyaláson való részvételben – amit ő a tárgyalás napján benyújtott beadványában igazolt –, nem halasztotta el a tárgyalást. Továbbá a törvényszék nem vette figyelembe azt sem, hogy valójában az I. rendű alperes tagadta meg az együttműködést: az indítványozó okirattal bizonyította, hogy az I. rendű alperes semmilyen kommunikációra nem volt hajlandó. Az indítványozó kára és az I. rendű alperes jogalap nélküli gazdagodása az I. rendű alperes rosszhiszemű magatartása miatt következett be, ennélfogva jogszabályt sért az indítványozó keresetének elutasítása. A jogszabálysértő döntés egyúttal sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését, valamint 28. cikkét is.
      [11] A fentieken túlmenően az indítványozó kifejtette, hogy több más eljárásban is megfigyelt hasonló jogsértéseket, melyek okát az I. rendű alperes „kiterjedt, közel ötven éves kapcsolatrendszerében” véli felfedezni. Megítélése szerint a Veszprémi Járásbíróság ítélete valószínűleg csak tévedés eredménye, ezzel szemben a Veszprémi Törvényszék minden bizonnyal befolyás alatt állt. Az indítványozó továbbá utalt arra, hogy a veszprémi bíróságok előtt folyamatban lévő eljárásaiban a Veszprémi Törvényszék illetékességi területén kívül működő bíróságok kijelölését kérte, mivel egy újabb kártérítési perben, miután a Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, II. rendű alperesként perbe vonta a Veszprémi Törvényszéket, tekintettel arra, hogy kára részben a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogellenes eljárásából fakadt.

      [12] 3. Az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az indítvány megfelel-e a törvényben foglalt – formai és tartalmi – befogadási feltételeknek, és így alkalmas-e az érdemi elbírálásra.
      [13] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mely feltételek teljesülése esetén tekinthető határozottnak a kérelem. Ezekre tekintettel megállapítható, hogy az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét, valamint az indítványozói jogosultságát megalapozó alaptörvényi és törvényi (Abtv.-beli) előírásokat [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Megnevezte az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, és pontosan meghatározta, mely bírói döntéseket tartja azokkal ellentétesnek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Nevesítette az Alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyek megítélése szerint sérültek az egyedi ügy során [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont], és elő­terjesztett indokolást arra nézve, miért tartja azokkal ellentétesnek a kifogásolt bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. A panaszt alátámasztó rendelkezések közül az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése, illetve XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése az Alaptörvényben biztosított jogok [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], így sérelmük vizsgálatára az alkotmányjogi panasz elbírálása keretében van lehetőség. Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény 28. cikke nem Alaptörvényben biztosított jog, ezért ebben a részében az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjának.
      [14] Az indítványozó kifejezetten kérte a Fővárosi Törvényszék támadott ítéletének – a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletére kiterjedő hatállyal történő – megsemmisítését, ezért teljesül a kifejezett kérelem követelménye is [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
      [15] Az indítványozó 2016. március 29-én vette kézhez a jogerős másodfokú ítéletet, majd az alkotmányjogi panaszt gyűjtőláda útján, 2016. május 30-án nyújtotta be a Veszprémi Járásbíróságnál, így teljesült az Abtv. 30. § (1) bekezdésében előírt hatvan napos határidő.
      [16] Az Abtv. 27. §-a megköveteli az indítványozó érintettségét, valamint a jogorvoslatok kimerítését. Az indítványozó az egyedi ügyben felperesként vett részt, ezért érintettsége kétségtelenül megállapítható. Jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, a rendelkezésére álló rendes jogorvoslati utakat igénybe vette.
      [17] Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett az Abtv. 29. §-ából fakadó követelmény teljesülését is, melynek értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
      [18] Az indítványban előadott érvek voltaképpen nem irányulnak egyébre, mint hogy az indítványozó számára kedvezőtlen döntést az Alkotmánybíróság semmisítse meg, és ezáltal új esélyt nyisson az indítványozó számára kedvező döntés születésére. Ennek megfelelően az indítvány pusztán a rendes bírósági eljárás során figyelembe veendő anyagi és eljárásjogi szempontokat tartalmaz. Ezek azonban önmagukban nem indokolják a panasz befogadását és érdemi vizsgálatát az Abtv. 29. §-a alapján, mert nem szükségszerűen vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve befolyásolják érdemben a bírói döntést.
      [19] Az Alkotmánybíróság általánosságban a következőképpen határozta meg a bírói döntés alkotmányjogi panasz alapján történő felülvizsgálata során irányadó szempontokat: „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható.” Ebből az iránymutatásból világosan kiderül, hogy az Alkotmánybíróság szerepe nem abban áll, hogy a rendes bíróságok bármely vélt vagy valós tévedését korrigálja, ezzel ugyanis – az Alkotmánybíróság megfogalmazásában – „a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe” lépne és hagyományos jogorvoslati fórumként járna el” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság ezt az állásfoglalást a tisztességes eljáráshoz való joghoz, valamint a diszkriminációtilalomhoz kapcsolódóan fejtette ki, és ezen alapvető jogok vonatkozásában a jelen esetben is maradéktalanul alkalmazható, az indítvány ugyanis nem tartalmaz olyan érvelést, ami alkotmányjogilag relevánssá tenné a másodfokú bíróságnak az indítványozó szempontjából sérelmes eljárását.
      [20] Az indítványozó hivatkozott továbbá a bizonyítékok helytelen mérlegelésére a Veszprémi Járásbíróság részéről, melyet a Veszprémi Törvényszék is jóváhagyott. A bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság leszögezte – és e gyakorlathoz következetesen tartja magát –, hogy jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. A jelen esetben az indítvány nem tárt fel olyan jogsértést, amellyel a bíróságok túlléptek volna a hatáskörükbe tartozó mérlegelési körön. A 7/2013. (III. 1.) AB határozatban az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogból a bíróságnak az a kötelezettsége fakad, hogy a feleknek „az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Az indítvány nem mutat rá olyan, az Abtv. 29. §-ának is megfelelő körülményre, ami azt támasztaná alá, hogy a bíróságok e kötelezettségüknek ne tettek volna eleget.
      [21] A jogorvoslathoz való jogra történő hivatkozás szintén nem alapozza meg az indítvány befogadását. A jogorvoslathoz való jog lényege az Alkotmánybíróság értelmezése szerint abban áll, hogy az érintett jogát vagy jogos érdekét befolyásoló határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni {vö. pl. 3157/2014. (V. 23.) AB határozat, Indokolás [32]}. Emellett a jogorvoslathoz való jogból származik a tényleges és hatékony jogorvoslat követelménye, vagyis ezen alapvető jog sérelmét eredményezheti, ha a jogszabályban biztosított jogorvoslat nem tud ténylegesen és hatékonyan érvényesülni {14/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [31]}. A jelen ügyben az indítványozó nem mutat rá olyan körülményre, amely alapján arra lehetne következtetni, hogy fellebbezése alapján keresetének teljes elutasítása a jog­orvoslathoz való jog sérelmével történt volna: alapjogsérelmét az elutasító döntés tényében, valamint az általa helytelennek tartott jogértelmezésben jelöli meg, ezek azonban önmagukban nem alapozzák meg az Alkotmánybíróság beavatkozását.

      [22] 4. A Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/09/2016
          .
          Number of the Decision:
          .
          3199/2016. (X. 11.)
          Date of the decision:
          .
          10/04/2016
          .
          .