A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 1. § (1) bekezdése „feltéve, hogy az ingatlan e törvény hatálybalépésekor állami tulajdonban vagy a helyi önkormányzat tulajdonában van” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó egyházközség (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozó 2011 januárjában utólagos normakontroll indítványt terjesztett elő, amelyben kérte a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 1. § (1) bekezdése utolsó tagmondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. A támadott rendelkezés szerint csak azok az 1948. január 1-je után kártalanítás nélkül állami tulajdonba került egyházi ingatlanok tartoznak a törvény hatálya alá, amelyek a törvény hatálybalépésekor állami vagy önkormányzati tulajdonban voltak. A törvény hatálya tehát nem terjed ki azon volt egyházi ingatlanokra, amelyek a törvény hatálybalépése előtt kikerültek az állam, vagy az önkormányzat tulajdonából. Az indítványozó szerint ez az időbeli korlátozás, amely a törvény hatálybalépéséhez köti annak tárgyi hatályát, diszkriminatív, mivel nem biztosít lehetőséget a törvény hatálya alól kikerült volt egyházi ingatlanok tekintetében – pénzbeli – kárpótlásra. Az indítványozó hivatkozott a tulajdonhoz való jog sérelmére [Alkotmány 13. §] és az Alkotmány 70/A. §-ára, de különösen az (esély)egyenlőségi klauzulára [Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés]. Álláspontja szerint ugyanis az Etv. sérelmezett rendelkezése esélyt sem ad arra, hogy a pénzbeli kárpótlás bevezetésével azon ingatlanok után is kárpótlást kaphassanak az egyházak, amelyek a törvény hatályba lépésekor már nem voltak állami, önkormányzati tulajdonban, ez pedig sérti az egyházak tulajdonhoz való jogát.
[3] 2. 2012. március 23-án kelt levelében az indítványozó az Abtv. 71. § (3) bekezdése alapján az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszként újította meg korábbi utólagos normakontroll indítványát. 2012. május 9-én benyújtott levelében indítványát kiegészítette a főtitkári hiánypótlási felhívásnak megfelelően. Az alkotmányjogi panaszban előadta, hogy 1991-ben egy társegyházközség jogelődei volt egyházi ingatlanokat igényeltek vissza. 1995-ben az illetékes miniszter a tulajdoni igényeket határozatával elutasította, tekintettel arra, hogy a kérdéses ingatlanok az Etv. 1. §-a szerint nem tartoztak a törvény hatálya alá, mivel azok a törvény hatálybalépésekor már nem voltak állami, önkormányzati tulajdonban. Az indítványozó szerint az Etv. 1. § utolsó tagmondata sérti az Alaptörvény I. cikke (1) bekezdését, amely biztosítja az alapvető jogok tiszteletben tartását, XIII. cikke (2) bekezdését, amely a kisajátítás garanciális szabályait tartalmazza és XV. cikke (4) bekezdését, amely szerint Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.
[4] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés azért alaptörvény-ellenes, mert abból indul ki, hogy az állam, illetve önkormányzat tulajdonából kikerült ingatlanok természetbeni visszaadására csak az új tulajdonosok kárára – tulajdonjoguk elvonásával – kerülhetne sor. Véleménye szerint azonban a kárpótlás lehetne pénzbeli is. Álláspontját alátámasztandó hivatkozik az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 3. §-ára, amely lehetővé teszi, hogy az egyházak ne természetben igényelhessék vissza volt ingatlanaikat, hanem járadék formájában.
[5] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.
[6] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadás – az Abtv. 51–52. §-ában foglalt – formai feltételeinek maradéktalanul megfelel, ugyanakkor a tartalmi vizsgálat során megállapította, hogy az indítványozó nem merítette ki a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket.
[7] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panasz benyújtására akkor van lehetőség, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.
[8] Az indítványozó arra hivatkozik, hogy közigazgatási úton nem volt jogorvoslati lehetősége a visszaigénylést elutasító miniszteri döntés ellen.
[9] Az Etv. 13. §-a szerint azonban törvénysértésre hivatkozva lehet(ett volna) kérni a miniszter határozatának bírósági felülvizsgálatát. Ez a jogorvoslat három esetkörben áll rendelkezésre: a) a döntés érdemére kiható eljárási jogsértés esetén; b) a tulajdonost, kezelőt, használót, egyéb jogosultat megillető kártalanítás kérdésében; és c) az igénylés jogalapját illetően.
[10] Ez utóbbit az Etv. 13. § (3) bekezdése szabályozza, amely szerint: „A bíróság a tulajdonos, kezelő, használó kártalanítására vonatkozó döntést, valamint a 12. § (2) bekezdése alapján hozott határozatot megváltoztathatja.” A 12. § (2) bekezdése szerint pedig, „ha a miniszter azt állapítja meg, hogy az igénybejelentésben foglalt valamelyik ingatlan nem tartozik az Etv. hatálya alá, erről külön határozatot hoz”.
[11] Az indítványozó (jogelődei) az Abtv. 26. § (2) bekezdésén alapuló alkotmányjogi panasz benyújtásának egyik törvényi feltételét, a jogorvoslati lehetőség – jelen esetben a bírói felülvizsgálat – igénybevételét elmulasztották. A bírói felülvizsgálat lehetőséget biztosított volna annak megállapítására, hogy a miniszteri döntés ellenére, a kérdéses ingatlanok mégis a törvény hatálya alá tartoznak. A törvény fentebb idézett rendelkezései egyértelművé teszik, hogy a bírói út igénybevétele hatékony jogorvoslati eszköz lett volna az indítványozó esetében.
[12] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel, az Abtv. 64. § d) pontja és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |