A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság – a Kúria Kfv.VI.38.346/2018/2. számú végzésével összefüggésben – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője, dr. Szegedi Zsolt ügyvéd útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését; valamint XXVIII. cikk (7) bekezdését.
[3] 1.1. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Tiszavasvári Járási Hivatal SZ-11/112/03529-12/2018. számú határozatával az indítványozó unokáját ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél helyezte el és elutasította az indítványozó azon kérelmét, hogy a gyermek gyámjául őt rendelje ki. A határozat ellen az indítványozó fellebbezett, ami folytán a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal mint másodfokú gyámhatóság SZ-112/01228-6/2018. számú határozatával a fellebbezést elutasította, az indítványozó unokájának ideiglenes hatályú elhelyezését, vagyis családból való kiemelését fenntartotta.
[4] 1.2. A másodfokú közigazgatási határozattal szemben az indítványozó keresetet nyújtott be a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, amelyben kérte a határozat megváltoztatását és a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésének megszüntetését, a gyermeknek az indítványozó háztartásába, családjába való elhelyezését. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül a határozatot és kötelezze új eljárásra az alperest. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.768/2018/13. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította.
[5] 1.3. Az indítványozó a jogerős bírósági döntés felülvizsgálatát kérte a Kúriától. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria Kfv.VI.38.346/2018/2. számú végzésével visszautasította, arra hivatkozva, hogy nem jelölt meg a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt befogadási okot. A Kúria rögzítette, hogy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél kötelessége, hogy egyrészt megjelölje azon okot vagy okokat, amelyek alapján a jogorvoslati kérelem befogadható, másrészt azon körülmények feltárása is, amelyek az általa megjelölt befogadási ok alátámasztására szolgálnak. A Kúria a jogerős ítélettel kapcsolatosan megjelölt jogszabálysértéseket is kizárólag a megjelölt befogadási okkal összefüggésben vizsgálhatja, ezért a befogadási ok, valamint a jogszabálysértések megjelölésének kötelezettsége egymástól nem választható el. Amennyiben a fél ezen kötelezettségei közül valamelyiknek nem tesz eleget, úgy a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának érdemi elbírálására sem kerülhet sor. Ugyanakkor a Kúria a befogadhatóság körében kizárólag a fél által megjelölt okból vizsgálódhat.
[6] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, amelyben az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Kp. 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[7] 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában – a támadott jogszabályi rendelkezés vonatkozásában – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, XV. cikk (1) bekezdésének; valamint XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmét állította. Az indítványozó álláspontja szerint „a támadott jogszabályi rendelkezés a felülvizsgálati eljárás szubjektív jogvédelmi [jogorvoslati] funkcióját alárendeli, alágyűri a Kúria objektív jogvédelmi rendeltetésű feladatainak”. A támadott szabályozás folytán nem volt lehetősége pusztán az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozással elérni a felülvizsgálati kérelme érdemi elbírálását, holott a jogorvoslati intézmény alkotmányjogi jellegéből ez következne, ezért a támadott szabályozás álláspontja szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogát.
[8] Az indítványozó értékelése szerint szoros összefüggés van az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelménye és a jogorvoslathoz való jog érvényesülése között így a támadott rendelkezést „nemcsak önmagában az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglaltakra, hanem a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményével összefüggésben is vizsgálni szükséges”.
[9] Az indítványozó – a rendkívüli jogorvoslat funkciójából kiindulva – a törvény előtti egyenlőség [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés] sérelmét abban látja, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés önkényesen tesz különbséget a jogorvoslati kérelem befogadhatósága tekintetében az egyes kérelmezők (felperesek, vagy alperesek) között, attól függően, hogy az ügyükben felmerülő jogkérdés milyen súlyú, milyen társadalmi jelentőségű, vagy felvet-e a joggyakorlat egységessége szempontjából, esetleg az európai uniós jog értelmezése szempontjából jelentős jogkérdéseket, illetve az ügyükben hozott döntés a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő ítéleti rendelkezést tartalmaz-e.
[10] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. a 26. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[11] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására – az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozással – a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[12] Az indítványozó jogi képviselője a Kúria Kfv.VI.38.346/2018/2. számú, az eljárást befejező végzését 2019. február 7-én vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2019. április 3-án – határidőben – elektronikus úton nyújtotta be az ügyben első fokon eljárt Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz.
[13] Az indítványozó a bírósági eljárásban félként vett részt és a jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Beadványában megjelölte az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabályi rendelkezést és kérte annak megsemmisítését, megjelölte továbbá azt a bírói döntést is, amelyben a Kúria a támadott jogszabályi rendelkezést álláspontja szerint alkalmazta, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit.
[14] 3.2. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján olyan jogszabályi rendelkezés felülvizsgálata kérhető, amelyet a bíróság a határozat meghozatala során alkalmazott. A kúriai végzés meghozatala során a Kúria az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezést [Kp. 118. § (1) bekezdés] érdemben nem alkalmazta, csupán megjelölte azt, mivel az indítványozó felülvizsgálati kérelmét azon az alapon utasította vissza, hogy az indítványozó nem jelölt meg a támadott szabályozás szerinti befogadási okot. A támadott Kp. 118. § (1) bekezdése szerinti szabályozásban szereplő befogadási törvényi feltételek tartalmi befogadási feltételek, amelyek csak a formailag megfelelő felülvizsgálati kérelem tartalmi befogadási vizsgálata körében kerülhetnek alkalmazásra. A felülvizsgálati kérelem visszautasítása tehát nem azonos a befogadási döntéssel. Ha a felülvizsgálati kérelem hiányos és ezért nem jut el a tartalmi befogadási vizsgálat fázisába, akkor a támadott szabályozásban szereplő tartalmi befogadási feltételek alkalmazására nem is kerülhet sor.
[15] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mivel a Kúria mint eljáró bíróság az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezést érdemben nem alkalmazta. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. szerinti további befogadási feltételek meglétét nem vizsgálta.
[16] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is – visszautasította.
Dr. Balsai István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |