Hungarian

Ügyszám: .	652/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 46/1991. (IX. 10.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1991/211 .

A döntés kelte: Budapest, 09/03/1991 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő                       határozatot: Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 21. §-ában, 22. §-ában, 33. §-ában, 35. §-ában és 66. §-ában, valamint a törvényerejű rendelet végrehajtásáról  szóló 14/1979.  ( IX. 17. )  IM rendelet 15.  §-ában és  26. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének     megállapítására     vonatkozó indítványt   és   megsemmisítésükre   irányuló   kérelmet elutasítja. Megállapítja  viszont   az   Alkotmánybíróság,   hogy   a hivatkozott törvényerejű rendelet 18. §-a és a miniszteri rendelet 6. §-a alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket 1992. június 30-i hatállyal megsemmisíti.  Az  Alkotmánybíróság e  határozatát a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. Indítványozó a  bírósági végrehajtásról  szóló 1979.  évi 18.  törvényerejű   rendelet  ( a   továbbiakban  Vht. ), valamint a  végrehajtásáról szóló 14/1979. ( IX. 17. ) IM rendelet ( a  továbbiakban Vhr. )  számos rendelkezésének alkotmányellenességét abban  látja, hogy  a "végrehajtási jog területén  nem érvényesül  a  felek  egyenjogúságának elve",  vétlen  állampolgároknak  "ezen  a  területen  az ártatlanságot kell  bizonyítani", a végrehajtásnak kitett személyt "a hatályos jogszabály kiszolgáltatottá teszi az által,  hogy   nem  biztosít  számára  lehetőséget,  hogy tudomást    szerezzen     az    ellene     kezdeményezett végrehajtásról,    mivel     a    hatályos     jogszabály alapkoncepciója,  hogy  az  adósként  megjelölt  személyt váratlanul kell meglepni." Kifogásolja, hogy  meghatározott közületi  és  gazdálkodó szervek esetleges  téves tartozás-kimutatását a közjegyző végrehajtási záradékkal  láthatja el  /Vht. 18.  §,  Vhr. 6. §/.  Indokolatlannak  tartja,  hogy  a  bíróság  és  a közjegyző   végrehajtható   okirata   ellen   benyújtható fellebbezés ellenére  a végrehajtó halasztó hatály nélkül folytathatja a végrehajtást /  Vht. 21. §. (2) bekezdése, Vht.  22.  § (2) - (3)  bekezdése/.  Kifogásolja, hogy  a végrehajtható okiratot  meghatározott  esetekben  csak  a helyszínen, a  végrehajtás megkezdésekor  kell átadni  az adósnak  / Vht.  33.  §  (1) bekezdése, illetve 66. § (2) bekezdése/. Úgy véli, az adósként megjelölt állampolgárok emberi  méltóságát   sérti,  hogy  védekezésképtelenek  a foglalások ellen,  mert nekik  kell igazolniuk,  hogy nem tartoznak, vagy  már  korábban  teljesítettek /Vhr. 15. § (1) bekezdése/. Megengedhetetlen felhatalmazásnak tartja, hogy a  végrehajtó  az  adós  távollétében  is  foglalást végezzen, sőt szükség esetén az adós lezárt helyiségét és bútorát   -    ellenszegülés   esetén   akár   rendőrségi közremüködéssel -  felnyithassa /Vth..  35. §  (2)(3) bekezdése, 66. § (1) és (4) bekezdése; Vhr. 26. §-a./ Mindezek a  jogszabályhelyek -  az indítványozó véleménye szerint -  sértik az  Alkotmány 8. §-át,  mely szerint  a Magyar Köztársaság  elismeri, tiszteletben tartja és védi az   ember  alapvető jogait, továbbá az Alkotmány  54.  § (1) bekezdését, mely szerint  minden embernek joga van az emberi   méltósághoz,  valamint  az  Alkotmány 59.  § (1) bekezdését, amely  kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet  a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog.                            II. Az Alkotmánybíróság a döntése meghozatalakor abból indult ki, hogy  a Vht.  és a  Vhr. nem  tesz elvi különbséget a bíróság és  a közjegyző  - sőt  az indítványozó által nem kifogásolt egyéb szervek - végrehajtható okiratai között. A végrehajtó mindegyik okirat alapján lényegileg azonosan előírt eljárási cselekménysorozatot köteles végrehajtani. Az  esedékes   végrehajtási  intézkedések   szempontjából közömbös,   hogy   mely   szerv   a   végrehajtó   okirat kibocsátója.   A   bírósági   végrehajtási   törvényerejű rendeletnek és  az igazságügyminiszteri rendeletnek ezt a kibocsátói különbséget  feloldó egyöntetűségében  - és az ahhoz konzekvens végrehajtási rendelkezésekben - látja az Alkotmánybíróság  az  alkotmányellenesség  forrását.  Míg ugyanis    a     bírósági    határozatokat     végrehajtó intézkedéssorozatban már a megelőző bírósági eljárás maga adja  a   törvényes  garanciát   az  esetleges   jogsértő végrehajtás ellen,  addig egyes  közjegyzői- és  itt  nem tárgyalt egyéb  -  végrehajtási  rendelkezéseket  hasonló garanciális  eljárás   nem  előz  meg.  Ennek  folytán  a végrehajtás olyan  polgárokat is sújthat, akik nem adósok vagy  nincsenek  tudatában  a  velük  szemben  támasztott követelésnek. Az  Alkotmánybíróság   rámutat  arra,   hogy  a  bírósági határozatok  tiszteletben  tartása,  a  jogerős  bírósági döntések teljesítése - akár jogszerű kényszerítés árán is - a  jogállamisággal kapcsolatos  alkotmányos  értékekhez tartozik. A  végrehajtási eljárásban  már nem a mindenkit megillető alkotmányos  személyi jogokat kell elvont módon védeni, hanem  az "ártatlanságában"  a  megelőző  eljárás során  megcáfolt   jogsértővel   szemben   kell   konkrét törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazni. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer  gyenge és  könnyen kijátszható, ez óhatatlanul  a   bírósági   határozatok   lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz,   a    jogtudat    romlásához,    a jogállamiság sérelméhez vezet. Az   ilyen    veszély   lekűzdése    nyílvánvalóan   mind állampolgári,  mind   társadalmi,   mind   pedig   állami szempontból alkotmányos érdek. A  bírósági   itéletek  és   más   bírósági   határozatok végrehajtásakor nem  lehet ugyanis  feltételezni, hogy az adós először  akkor  szerezne  tudomást  a  követelésről, amikor a  végrehajtó  a  lakásán  megjelenik.  A  tipikus esetben az  adós már  a kerestlevél  /fizetési meghagyás/ kézbesítése  során   értesül  a   vele  szemben  fennálló követelésről.  A   bírósági   eljárásban   részt   vehet, védekezhet, bizonyítási  indítványt terjeszthet elő, stb. A bírósági  itélethez  fűződő  jogkövetkezmények  csak  a kézbesítéssel állnak be, így az adósnak - ha távol maradt is az  eljárás során  -  módjában  áll  az  itélet  ellen fellebbezéssel  élni.   A   másodfokú   bíróság   jogerős itéletében foglaltakat  az adós meghatározott teljesítési határidő alatt  önként teljesítheti.  Ha ezt sem teszi, a jogosult  még   mindig  köteles  a  végrehajtási  eljárás megkezdését megelőzően  az adóst  írásban felszólítani  a teljesítésre. Ekkor az adósnak ismét lehetősége nyílik az önkéntes teljesítésre.  Ha ennyi  eljárási cselekmény  és felszólítás ellenére mégsem teljesít, kiszolgáltatottnak, ártatlannak,  emberi   méltóságában  sértett   személynek semmiképpen nem  lehet  őt  tekinteni.  Sőt  kifejezetten hitelezővédelmi  és   általános   jogállamisági   érdeket szolgál az  a rendelkezés,  hogy a  végrehajtó újabb,  az önkéntes teljesítésre felhívó felesleges felszólítást már nem küld  az adósnak,  hanem megjelenik  a lakásán  és  a követelés fejében  lefoglalja ingóságait.  Az alkotmányos rend védelme  a végrehajtási  eljárás e fázisában éppen a jogszerű  kényszerintézkedések   hatékony  alkalmazásával érvényesül. A   kifejtett   érvek   alapján   a   bírósági   döntések végrehajthatósága érdekében  az Alkotmánybíróság  a  Vht. 21., 22.,  33., 35.,  és 66. §-a és a Vhr. 15. és 26. §-a alkotmányellenességének        megállapítására         és megsemmisítésére    irányuló    indítványozói    kérelmet elutasította,  minthogy   e  rendelkezések   nem   állnak ellentétben az  Alkotmány  8. §-ában,  illetőleg  54.  §. (1) bekezdésében foglaltakkal..                           III. A  végrehajtható   közjegyzői  okiratokat   elemezve   az Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy azokat  a Vht. három csoportba sorolja,  s a  végrehajtási eljárás módját is e csoportosítás függvényében határozza meg. A   Vht.  10.  §  (1)  bekezdése  szerint:  "A  közjegyző végrehajtási   lapot   állít   ki   az   általa   hozott, marasztalást tartalmazó végzés és az általa jóváhagyott - a  bírósági   egyezséggel  azonos   hatályú  -   egyezség alapján".  Az   Alkotmánybíróság  véleménye   szerint   a közjegyző által  - általában  nem  peres  eljárásokban  - saját   törvényes    jogkörében   hozott    határozatokat ugyanolyan   vagy   aggálytalanul   hasonló   garanciális eljárások előzik  meg, mint  a bírósági  határozatokét. A közjegyző  saját   közvetlen  eljárásai  alapján  kiadott végzései és  jóváhagyásai ezért  a bíróság határozataival egyenlő hatályúak.  A  végrehajtást  illetően  sem  lehet tehát alkotmánysértőnek  tekinteni az  általa  kiállított végrehajtási lapoknak  a bírósági végrehajtási lapok jogi és eljárási cselekménysorával való megegyezését. A másik  okirattipust a Vht. 25. § (1)  bekezdése  akként határozza meg,  hogy a közjegyző "letiltó végzést hoz, ha kizárólag  az   adós  munkabéréből   kell   behajtani   a követelést."  A  Vht.  26.  §-a  a  közvetlen  közjegyzői letiltó  végzés   ellen  a  feleknek  fellebbezési  jogot biztosít, melyet  a bíróság  bírál el,  s  vagy  "helyben hagyja a  végzést" vagy pedig "megváltoztatja a közjegyző végzését".  A   munkáltató  pedig   a  jogerős  döntésnek megfelelően  hajtja  végre  a  munkabérből  -  a  letiltó végzésben feltüntetett  összegű  -  levonást,  illetve  a bírósági  határozat  más  rendelkezése  szerint  jár  el. Eltekintve attól,  hogy a  közvetlen közjegyzői  letiltás jogintézményének  alkotmányosságát  az  indítványozó  sem vitatta, a  bírósági felülvizsgálat  lehetősége miatt  az Alkotmánybíróság   sem    látja    alkotmánysértőnek    a végrehajtási  eljárásnak   ezt  a   közjegyzői  letiltási módját. A harmadik  végrehajtható közjegyzői  okirattipust a Vht. 18. §-a így írja körül: "Ha a végrehajtást kérő igazolja, hogy az  adóst a  meghatározott  összeg  fizetésére  vagy természetbeni szolgáltatásra  irányuló  kötelezettségének teljesítésére előzetesen  írásban felhívta  és a felhívás óta 30  nap eltelt,  a közjegyző  végrehajtási záradékkal látja el  az állami szervnek, szövetkezetnek, társulásnak és  társadalmi   szervezetnek   a   külön   jogszabályban meghatározott hátraléki kimutatását, határozatát vagy más okiratát;". Ez a  jogszabályhely, amely  eleve mellőzi  a végrehajtás előfeltételeként  megkívánható  bírósági  vagy  garanciát nyújtó  közjegyzői   eljárást,  lehetőséget  ad  polgárok zaklatására. Ebben az esetben egyfelől a végrehajtási záradékolást nem előzi meg  olyan bírósági  vagy közjegyzői eljárás, amely garanciát jelentene  arra nézve, hogy az állítólagos adós egyértelműen tudomást  szerez a  vele szemben  támasztott követelésről,  másfelől   az  adóst   nem  védi  hatékony jogorvoslati  lehetőség   sem,  hiszen  a  Vht.  21.  §-a kizárólag  akkor  nyújt  lehetőséget  -  halasztó  hatály nélküli -  fellebbezésre, ha  a végrehajtási  záradékot a Vht. 15-20.  §-ának megsértésével  vezették az  okiratra. Már  pedig  nem  minősül  a  Vht.  18.  §-ában  foglaltak megsértésének az  az eset,  amikor a  közjegyző  előtt  a végrehajtást kérő igazolja, hogy az adóst a meghatározott összeg  fizetésére   vagy  természetbeni   szolgáltatásra irányuló   kötelezettségének   teljesítésére   előzetesen írásban felkérte,  azonban  az  adós  önhibáján  kívül  a felhívást nem  vette kézhez.  A Legfelsőbb  Bíróság  228. P.K. sz. állásfoglalása ebből arra a következtetésre jut, hogy "a  postakönyvet, sőt  annak másolatát  is  el  kell fogadni  igazolásul   és  sem   külön  vétív,  sem  külön számlamásolat  becsatolását  nem  kell  megkövetelni."  A jelenlegi  jogi   szabályozás  mellett   tehát  semmiféle garancia  nincs  arra  nézve,  hogy  az  adós  egyáltalán tudomással bír a követelésről, s arról esetleg csupán azt követően értesül,  amikor -  a Vht. 35. § (2) bekezdése alapján -  távollétében már  sor is  került a végrehajtás foganatosítására.  A   postakönyv  ugyanis  kizárólag  az írásbeli felhívás  elküldését tanusítja,  azt azonban már nem, hogy  a felhívást  az adós  kézhez  is  vette,  vagy legalábbis potenciálisan  olyan  helyzetbe  került,  hogy kézhez  vehette  volna.  Elegendő  tehát  egy  név-  vagy számelírás, a postai küldemény elkallódása vagy a címzett -  pl.  orvosi  gyógykezelés  vagy  külföldi  tartózkodás miatti  -   tartós  távolléte  ahhoz,  hogy  végrehajtási cselekményt   lehessen   foganatosítani   esetleg   olyan személlyel szemben  is, aki  nem csupán  nem tartozik, de még tudatában  sincs annak,  hogy őt  adósnak tekintik. A megfelelő  garanciák   hiányában  tehát   a  végrehajtási záradék  jogosítványa   ellentétes  az  Alkotmány  emberi méltóságot és a  magánlakás  sérthetetlenségét védő 54. § (1) bekezdésében és  59. §  (1) bekezdésében  foglalt rendelkezésekkel. A  végrehajtási   intézkedés  ugyanis   jellegénél  fogva alkalmas  arra,   hogy  mások   ( pl.   a   munkaadó,   a lakótársak ) előtt  kedvezőtlen szinben  tüntesse fel  az adóst,  mint   olyan  embert,   akivel  szemben  hatósági kényszert kell  alkalmazni kötelezettségének  teljesítése érdekében. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban arra is nyomatékosan rámutat:  az  emberi  méltósághoz  való  jog korántsem csupán  a  jó  hírnévhez  való  jogot  foglalja magában, hanem  egyebek között  a magánszféra  védelméhez fűződő jogot  is. Ennél  fogva az is ellentétes az emberi méltósághoz való  alapvető joggal,  ha valakivel  szemben kellő  alap  nélkül  alkalmaznak  hatósági  kényszert,  s ezáltal az  állam indok nélkül avatkozik be a magánszféra körébe tartozó  viszonyokba. Az a jogi szabályozás tehát, amely ezt  akár csak  potenciálisan lehetővé  teszi, arra való  tekintet   nélkül  alkotmányellenes,   hogy  ez  az alkotmányellenes   jogkövetkezmény    az    ügyek    hány százalékában   következik    be.   Valamely   rendelkezés alkotmányellenességének    megitélése     ugyanis     nem matematikai kérdés.  A közjegyzői  záradék  jogintézménye nem önmagában  véve  és  szükségképpen  alkotmányellenes, csupán a  jelenlegi szabályozás  mellett az,  minthogy  e szabályozás nem követeli meg a korábban vázolt garanciát, mint a  záradékolás  előfeltételét.  Tekintettel  azonban arra,   hogy    az    Alkotmánybíróság    a    jogszabály kiegészítésére  nem   jogosult,  a  hatályos  szabályozás alkotmányellenességét kizárólag a sérelmezett rendelkezés megsemmisítése útján tudja megszüntetni. A  Vth.   18.  §-a   alapján  a   közjegyző  végrehajtási záradékkal  a   Vhr.  6.   §-ában   felsorolt   harmincöt kedvezményezett  intézménytipus  /pénzintézet,  biztosító intézet,   közkönyvtár,    közüzem,   kölcsönszerződéssel foglalkozó  állami   vállalat,   lakásszövetkezet   stb./ okiratait láthatja  el. A  Vhr. meghozása  óta eltelt idő alatt bekövetkezett  változások  folytán  ma  már  széles körben   látnak   el   a   felsorolásban   nem   említett magánvállalkozások és  nem állami szervek a felsorolásban megjelölt tevékenységi  fajtákat. E  diszkrimináció sérti az  Alkotmánynak   a  tulajdoni   formák   egyenjogúságát deklaráló 9.  §  (1)  bekezdését és a törvény előtti jog- és esélyegyenlőséget  biztosító 70/A  §-a  rendelkezéseit is. Mindezekre  tekintettel   -   az   indítványnak   részben helytadva - az Alkotmánybíróság megállapította mind a Vht 18. §-a,  mind pedig a Vhr. 6. §-a alkotmányellenességét, s mindkét rendelkezést megsemmisítette. A  megsemmisítés   hatályát  azért   állapította  meg  az Alkotmánybíróság 1992.  június 30.napjában,  hogy addig a jogalkotó   fel    tudjon   készülni   a   megsemmisített jogszabályhelyeknek a tévedések ellen garanciát nyújtó és a   végrehajtást    kérők   körében   a   diszkriminációt megszüntető  rendelkezésekkel   való  pótlására.   Az  új szabályozás kialakítása  során  a  jogalkotói  mérlegelés körébe tartozik  annak eldöntése  is, hogy  a folyamatban lévő ügyeket  - a jogbiztonság és végrehajtási beadványok tömeges   megújításának    megelőzése   érdekében   -   a megsemmisítésig  hatályos  előírások  szerint  vagy  a  a megsemmisítést  követő   jogi   rendezésnek   megfelelően célszerű-e befejezni.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke         dr. Ádám Antal            dr. Herczegh Géza         alkotmánybíró               alkotmánybíró                     dr. Kilényi Géza                   előadó alkotmánybíró                     dr. Lábady Tamás                       alkotmánybíró        dr. Schmidt Péter          dr. Szabó András          alkotmánybíró              alkotmánybíró       dr. Tersztyánszky Ödön       dr. Vörös Imre           alkotmánybíró            alkotmánybíró                    dr. Zlinszky János                       alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	46/1991. (IX. 10.)
Date of the decision: .	09/03/1991
.
.