English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/04022/2021
Első irat érkezett: 11/05/2021
.
Az ügy tárgya: A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 239/A. § (2) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (veszélyhelyzet idején a második ütemű védelmi intézkedések megszegése szabálysértés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
Soron kívüli eljárás.
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/13/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabstv.) 239/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint alkalmazásának a konkrét ügyben való kizárását kéri.
A Szabstv. 239/A. § (1) bekezdése szabálysértési tényállásként rögzíti a kormányrendeletben meghatározott védelmi intézkedés megsértését. A támadott (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy - a szabálysértések körében alkalmazandó főszabálytól eltérően - az (1) bekezdés alapján folyamatban lévő szabálysértési eljárást az alapjául szolgáló védelmi intézkedés megszüntetését követően is az elkövetés idején hatályban lévő szabályok szerint kell elbírálni.
Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményeinek bemutatása körében az indítványozó előadja, hogy 2021. április 21-én - vagyis a kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt - megjelent egy külföldi állam budapesti nagykövetségének konzuli osztálya előtt, azzal a céllal, hogy ott véleménynyilvánítási szabadságát egyénileg gyakorolja. Állítása szerint ennek során a hatályos védelmi intézkedéseket, így a gyülekezésben való részvételre vonatkozó tilalmat is tiszteletben kívánta tartani, ennek megfelelően a helyszínre egyedül ment, ott azonban mások már jelen voltak, és gyűlést tartottak. A helyszínen intézkedő rendőrök az indítványozót is igazoltatták, és a gyűlésen való részvétele miatt szabálysértési eljárás indult ellene, a hatóság 2021. április 27-i határozatában 100 000 Ft pénzbírságot szabott ki a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdés második fordulata szerinti szabálysértés elkövetése miatt. E tilalmat 2021. május 24-i hatállyal a jogalkotó feloldotta, erre tekintettel az indítványozó személyes meghallgatás iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben többek között hivatkozott a Szabstv. 4. §-ára, és a szabálysértési eljárás megszüntetését kérte, mivel a cselekmény már nem minősül szabálysértésnek. A szabálysértési hatóság új határozatában azonos összegű pénzbírságot szabott ki a veszélyhelyzet idején a második ütemű védelmi intézkedések megszegése szabálysértés miatt. Az indítványozó kifogása alapján lefolytatott bírósági eljárásban meghozott végzésével a Pesti Központi Kerületi Bíróság a szabálysértési hatósággal egyezően megállapította az indítványozó szabálysértési felelősségét, ugyanakkor a kiszabott pénzbírság összegét mérsékelte. A Szabstv. 4. §-tól való eltérés vonatkozásában a Szabstv. - alkotmányjogi panaszban támadott - 239/A. § (2) bekezdését alkalmazta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság által alkalmazott Szabstv. 239/A. § (2) bekezdés az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésébe, illetve azzal összefüggésben az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe ütközik..
.
Támadott jogi aktus:
    a szabálysértésekről
    a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 239/A. § (2) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
IX. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (4) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_4022_0_2021_inditvany_anonim.pdfIV_4022_0_2021_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3033/2022. (I. 31.) AB határozat
    .
    Az ABH 2022 tárgymutatója: szabálysértési szankciórendszer; veszélyhelyzet; nullum crimen sine lege elve és az elbíráláskori enyhébb szabály alkalmazásának követelménye
    .
    A döntés kelte: Budapest, 01/18/2022
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    R) cikk (3) bekezdés
    I. cikk (3) bekezdés
    II. cikk
    III. cikk
    XXVIII. cikk (2) bekezdés
    XXVIII. cikk (3) bekezdés
    XXVIII. cikk (4) bekezdés
    XXVIII. cikk (5) bekezdés
    XXVIII. cikk (6) bekezdés
    24. cikk (2) bekezdés c) pont
    54. cikk (1) bekezdés

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a szabálysértésekről és a szabálysértési
    eljárásról szóló 2012. évi II. törvény 239/A. § (2) bekezdése alaptörvény-
    ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A
    támadott rendelkezés szabálysértési tényállásként rögzíti a veszélyhelyzeti
    kormányrendeletben meghatározott védelmi intézkedés megsértését. A támadott (2)
    bekezdés úgy rendelkezik, hogy (a szabálysértések körében alkalmazandó
    főszabálytól eltérően) az (1) bekezdés alapján folyamatban lévő szabálysértési
    eljárást az alapjául szolgáló védelmi intézkedés megszüntetését követően is az
    elkövetés idején hatályban lévő szabályok szerint kell elbírálni. Az
    alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó 2021 áprilisában,
    vagyis a veszélyhelyzet ideje alatt megjelent egy külföldi állam budapesti
    nagykövetségének konzuli osztálya előtt azzal a céllal, hogy ott
    véleménynyilvánítási szabadságát egyénileg gyakorolja. Állítása szerint ennek
    során a hatályos védelmi intézkedéseket tiszteletben kívánta tartani, ennek
    megfelelően a helyszínre egyedül ment, ott azonban mások már jelen voltak és
    gyűlést tartottak. A helyszínen intézkedő rendőrök az indítványozót
    igazoltatták, és pénzbírságot szabtak ki a veszélyhelyzet idején alkalmazandó
    védelmi intézkedések második üteméről szóló kormányrendelet szerinti
    szabálysértés elkövetése miatt. E tilalmat 2021. május 24-i hatállyal a
    jogalkotó feloldotta, erre tekintettel az indítványozó a szabálysértési eljárás
    megszüntetését kérte, mivel a cselekmény már nem minősült szabálysértésnek. A
    szabálysértési hatóság új határozatában azonos összegű pénzbírságot szabott ki,
    amelyet az indítványozó kifogása folytán eljáró bíróság is helybenhagyott a
    szabálysértési felelősség tekintetében. Az indítványozó álláspontja szerint a
    bíróság által alkalmazott támadott rendelkezés a tisztességes eljáráshoz való
    jogába, illetve a véleménynyilvánításhoz való jogába ütközik. Az
    Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a szabálysértési törvény
    támadott rendelkezése 2020. június 18-án lépett hatályba, így az indítványozó a
    2021. április 21-i cselekményének megvalósítása idejében tudhatta, hogy a
    cselekményére akkor is az elkövetéskori szabályok fognak vonatkozni, ha az
    elbíráláskor enyhébb szabályok lépnek életbe. Az enyhébb elbíráláskori szabály
    alkalmazásának a követelménye azért nem sérült, mert jelen esetben nem a
    jogalkotó büntetőpolitikája változott meg, hanem az utaló szabályban rögzített
    körülmények: a járványhelyzet enyhülése folytán értékelte úgy a jogalkotó, hogy
    ismét gyakorolható a gyülekezés szabadsága. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért
    az alkotmányjogi panaszt elutasította.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.01.18 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3033_2022 AB határozat.pdf3033_2022 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről és a szabálysértési eljárásról szóló 2012. évi II. törvény 239/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
      I n d o k o l á s

      I.

      [1] 1. Egy magánszemély jogi képviselő útján (dr. Hüttl Tivadar ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a szabálysértésekről és a szabálysértési eljárásról szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 239/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó szerint a támadott döntés ellentétes az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével (véleménynyilvánítás szabadsága) és XXVIII. cikk (4) bekezdésével (visszaható hatályú büntető szankció előírásának tilalma).

      [2] 2. A támadott bírósági határozatban ismertetett tényállás szerint az indítványozó 2021. április 21. napján részt vett egy, az Oroszországi Föderáció Nagykövetsége előtt rendezett demonstráción. Az indítványozóval szemben a szabálysértési hatóság szabálysértési eljárást folytatott le, tekintettel arra, hogy a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (2) bekezdése alapján a gyűlésekre és rendezvényekre – az ott meghatározott kivételekkel – általános tilalom vonatkozott, az azokon való részvétel szabálysértésnek minősült. A szabálysértési hatóság az indítványozót 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta.
      [3] A szabálysértési hatóság döntésével szemben az indítványozó bírósághoz fordult. Kifejtette, hogy nem gyülekezésen kívánt részt venni, hanem egyéni véleménynyilvánítás volt a célja. Egyedül érkezett a helyszínre, ahol tapasztalta, hogy 3–4 másik személy állt a helyszínen, akik szintén egy bebörtönzött orosz ellenzéki politikus elleni tiltakozásukat kívánták kifejezni. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a szabálysértés elbírálásakor már nem volt hatályban gyülekezési tilalom, a gyűlésen való részvétel nem volt szabálysértés, így a hatóságnak az elbíráláskori (enyhébb) szabály alapján kellett volna a magatartását megítélni.
      [4] A bíróság a támadott döntésben bizonyítottnak látta, hogy az indítványozó gyűlésen vett részt, így a szabálysértésben való marasztalás tényállási feltételeit adottnak vette. A Szabs. tv. 239/A. § (2) bekezdése pedig rögzítette, hogy a védelmi intézkedések megszegése miatti szabálysértéseket – a Szabs. tv. 4. §-ában rögzített főszabálytól eltérően – az elkövetéskor hatályos szabályok alapján kell elbírálni. Figyelembe véve a szabálysértés körülményeit a bíróság a pénzbírságot 50 000 Ft-ra mérsékelte.

      [5] 3. A bíróság döntését követően az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a bírói döntés alapjául szolgáló törvényi rendelkezés, a Szabs. tv. 239/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó a bírói döntés alkotmányossági vizsgálatát nem kérte.
      [6] Az indítványozó álláspontja szerint a Szabs. tv. vitatott rendelkezése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében rögzített nulla poena sine lege elvvel. Az Alkotmánybíróság gyakorlatát felidézve arra hivatkozik, hogy egyrészt a szabálysértésekre a büntetőjogi tényállásokkal azonos garanciarendszer vonatkozik, másrészt hogy az elvből nem csupán a súlyosítási tilalom, hanem a későbbi enyhébb szabály alkalmazásának a követelménye is következik. A Szabs. tv. 239/A. § (2) bekezdése, amely szövegszerűen kizárja az elbíráláskori enyhébb szabály alkalmazását, az indítványozó szerint ellentmond az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésének. Az indítványozó kifejezetten sérelmesnek tartotta, hogy a nulla poena sine lege elv sérelme egy alapjog (a véleménynyilvánítás szabadsága) gyakorlásának szankcionálását eredményezi.
      II.

      [7] 1. Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései:

      „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”

      „XXVIII. cikk (4) (Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.”

      [8] 2. Az R. vonatkozó rendelkezései:

      „5. § (1) Tilos – a 6. § szerinti kivétellel – rendezvényt, valamint gyűlést szervezni, illetve tartani.
      (2) Rendezvény helyszínén – a 6. § szerinti kivétellel – a rendezvény helyszínétől függetlenül tilos tartózkodni. Gyűlés helyszínén tartózkodni tilos.”

      „23. § (1) A Szabstv. 1. § (1) bekezdésétől eltérően szabálysértést követ el, aki
      a) az 1. § (1), (2) és (4) bekezdésében, 2. § (3) bekezdésében, 3. § (1), (3) és (7) bekezdésében, 4. § (1) és (3) bekezdésében, 5. § (2) bekezdésében, 6. § (1) és (5) bekezdésében, 9. § (1) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében, 12. § (1) és (2) bekezdésében, 17. § (7) bekezdésében, 18. § (1) bekezdésében vagy
      b) a 8. § (1) bekezdésében
      meghatározott védelmi intézkedést megszegi”.

      [9] 3. A Szabs. tv. vonatkozó rendelkezései:

      „4. § A szabálysértést az elkövetése idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem minősül szabálysértésnek vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni.”

      „239/A. § (1) Aki az egészségügyi válsághelyzet során
      a) kormányrendeletben meghatározott védelmi intézkedést,
      b) a települési önkormányzat területén működő piac, vásár, illetve a piac, vásár területén működő üzletek nyitva tartásának önkormányzati rendeletben meghatározott szabályait
      megszegi, szabálysértést követ el.
      (2) Az (1) bekezdésben meghatározott védelmi intézkedés megszüntetését követően a 4. §-tól eltérően a folyamatban lévő szabálysértési eljárást az elkövetés idején hatályban lévő szabályok szerint kell elbírálni.”
      III.

      [10] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

      [11] 1. Az indítvány kiemelte, hogy a bírói döntés alkotmányossági vizsgálatát nem, kifejezetten csak a Szabs. tv. vonatkozó rendelkezésének az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti vizsgálatát kérte. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és b) jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül napon belül lehet írásban benyújtani. A Pesti Központi Kerületi Bíróság döntését az indítványozó 2021. augusztus 23. napján vette át. Az alkotmányjogi panasz elektronikus benyújtásának időpontjáról a bíróság nem tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, de az érkeztetőbélyegző alapján a határidő megtartottnak tekinthető.

      [13] 2. Az indítványozó megjelölte az indítványozói jogosultságát (saját ügyében, jogi képviselő útján járt el), valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványozó részletes, érdemi indokolást terjesztett elő ugyanakkor az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésének sérelmére, így az indítvány megfelelt az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont követelményének. Megállapítható az is, hogy az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

      [14] 3. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [15] E tekintetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy alapvető alkotmányossági kérdést vet fel: vonatkozik-e az enyhébb elbírálás követelménye a veszélyhelyzeti kormányzás idején bevezetett szabálysértésekre.

      [16] 4. Az Alkotmánybíróság az indítványt – az Alkotmánybíróság elnökének az Ügyrend 16. § (5) bekezdés a) pontja alapján hozott döntése alapján – soron kívül bírálta el.
      IV.

      [17] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [18] 1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság hatásköre arra terjed ki, hogy eldöntse, hogy a konkrét ügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezés összhangban van-e az Alaptörvénnyel. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy vizsgálja a konkrét ügy tényállási elemeit (ezzel az általános hatáskörű bíróság hatáskörét vonná el), így nincs lehetősége annak elbírálására sem, hogy egy pár fős csoportosulás figyelmeztetés nélkül szabálysértési eljárás alá vonása megfelel-e az arányosság követelményének. Hasonlóképp a pénzbírság mértéke sem képezhette alkotmányossági vizsgálat tárgyát. Az Alkotmánybíróság hatásköre jelen ügyben csak arra terjedhetett ki, hogy az indítványozó ügyében alkalmazott jogszabályi rendelkezés, a Szabs. tv. 239/A. § (2) bekezdéséről állást foglalhasson.

      [19] 2. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése a következőképp rendelkezik: „Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.”
      [20] „A nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveket megfogalmazó alkotmányos szabály a jogállamok egyik legnagyobb múltra visszatekintő garanciáját jeleníti meg: az állami büntetőhatalom gyakorlásának korlátját és gyakorolhatóságát övező feltételek előre megismerhetőségének követelményét. Ebből az is következik, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdéséből fakadó követelmények, így a visszaható hatályú büntetőjogi jogalkotás és jogalkalmazás tilalmának védelmi körébe tartozik a büntetőjog valamennyi olyan szabálya, amely az egyéni büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából jelentős.” {16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [33]} E határozat kimondta azt is, hogy a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvek által nyújtott védelem nem szűkíthető le a büntetőjog különös részi törvényi tényállás elemeire és az abban foglalt büntetési tételekre, hanem felöleli a büntetőjogi felelősségre vonás valamennyi releváns szabályát. Az Alkotmánybíróság gyakorlata egyértelmű a tekintetben is, hogy ezek az elvek a szabálysértésekre is kiterjednek {a 63/1997. (XII. 11.) AB határozat álláspontját megerősítette: 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [94]}.
      [21] Bár az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése szöveg szerint csak az új bűncselekmény megállapításának és a büntetés súlyosításának a tilalmát tartalmazza, az alkotmánybírósági gyakorlat egyértelmű abban a kérdésben, hogy a visszaható hatály tilalma mellett az elbíráláskori enyhébb szabály alkalmazásának a követelménye is a jogállamiságból fakad {a korábbi Alkotmány hatálya alatt meghozott 11/1992. (III. 5.) AB határozattal egyező megállapítást tesz a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [33], illetve utal rá a 3046/2017. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [42]}.
      [22] Ebből az következik, hogy közvetlenül az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésére vezethető vissza a Szabs. tv. 4. §-a, amely a következőképp rendelkezik: „A szabálysértést az elkövetése idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem minősül szabálysértésnek vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni.”

      [23] 3. Az Alaptörvény 54. cikk (1) bekezdése értelmében különleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlása – a II. és a III. cikkben, valamint a XXVIII. cikk (2)–(6) bekezdésében megállapított alapvető jogok kivételével – felfüggeszthető vagy az I. cikk (3) bekezdése szerinti mértéken túl korlátozható. Bár az R. veszélyhelyzeti kormányrendelet, ennek jelen ügyben nincs jelentősége, mivel az Alaptörvény nem teszi lehetővé a XXVIII. cikk (4) bekezdésében biztosított büntetőjogi garancia felfüggesztését. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel azt vizsgálta, hogy érvényesült-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése az indítványozó ügyében.

      [24] 4. Az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése értelmében az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Az Alkotmánybíróság ezért vizsgálta, hogy a nullum crimen et nulla poena sine lege elvek alkotmányos szintű rögzítésének mi a célja: milyen, és mire vonatkozó garanciát biztosítanak a jogrendszerben.
      [25] A büntetőjogi garancia elsődleges, nemzetközi szerződésekben is biztosított célja a jogbiztonság. Csak az felel meg a jogállami feltételeknek, ha az érintettek előre (a cselekmény elkövetését megelőzően) tudhatják, hogy milyen cselekmények minősülnek bűncselekménynek, illetve hogy azok elkövetése esetén milyen büntetéssel kell számolniuk. Erre tekintettel az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdéséből az következik, hogy mind a visszaható hatályú jogalkotás, mind a visszaható hatályú jogalkalmazás tilos a büntetőjog, és tágabban a „bűnügyi jogok” területén.
      [26] A garancia másik eleme, az enyhébb elbíráláskori szabály alkalmazásának követelménye abból ered, hogy a büntetőjogi szabályok érintettre nézve kedvező, dekriminalizációs hatásai kiterjedjenek az elkövetőre. Ha a büntetőpolitika alakulása folytán a jogalkotó már nem tekinti a cselekményt bűncselekménynek, vagy azt kisebb mértékű büntetéssel fenyegeti, az elkövetőnek ne a korábbi, szigorúbb büntetéssel kelljen számolnia.
      [27] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében rögzített garanciarendszer egyik eleme sem sérült a vizsgált ügyben. A Szabs. tv. vitatott 239/A. §-a 2020. június 18-án lépett hatályba, így az indítványozó a 2021. április 21-i cselekményének megvalósítása idejében tudhatta, hogy a cselekményére akkor is az elkövetéskori szabályok fognak vonatkozni, ha az elbíráláskor enyhébb szabályok lépnek életbe. A visszaható hatály tilalma csak akkor sérült volna, ha az elkövetéskori szabály (főszabálytól eltérő) alkalmazásának követelményét a cselekmény elkövetése után vezették volna be a Szabs. tv.-be. Jelen ügyben azonban erről nincs szó.
      [28] Az enyhébb elbíráláskori szabály alkalmazásának a követelménye azért nem sérült, mert jelen esetben nem a jogalkotó büntetőpolitikája változott meg, hanem az utaló szabályban rögzített körülmények: a járványhelyzet enyhülése folytán értékelte úgy a jogalkotó, hogy ismét gyakorolható a gyülekezés szabadsága. Ebből viszont nem következik az, hogy a jogalkotó ne tekintené veszélyesnek a védelmi intézkedés megszegését, még akkor sem, ha az a védelmi intézkedés már nincs hatályban. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdéséből nem következik az, hogy az ügyben valamennyi háttérjogszabály érintettre kedvező változása esetén az elbíráláskori szabályt kell alkalmazni. Ha ez így lenne, akkor például közlekedési szabálysértések és bűncselekmények elkövetői mentesülnének a felelősség alól pusztán amiatt, hogy a közlekedés rendje megváltozott, és az új szabályok szerint magatartásuk már nem jogellenes.
      [29] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: önmagában a Szabs. tv. 239/A. § (2) bekezdésének megsemmisítése sem jelentené azt, hogy az indítványozó mentesül a szabálysértési felelősség alól. Az (1) bekezdés szerint ugyanis szabálysértést követ el az, aki a Kormány által meghatározott védelmi intézkedéseket megszegi, ez a rendelkezés pedig mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályban volt, megalapozva az indítványozó szabálysértési felelősségét.

      [30] 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Szabs. tv. 239/A. § (2) bekezdése nem sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdését, ezért az indítványt elutasította.

          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Handó Tünde

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Márki Zoltán

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szívós Mária

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          11/05/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against section 239/A (2) of the Act II of 2012 on Offences, the Procedure in Relation to Offences and the Offence Record System (offence of non-compliance with the second stage of protection measures during a state of danger)
          Number of the Decision:
          .
          3033/2022. (I. 31.)
          Date of the decision:
          .
          01/18/2022
          Summary:
          The Constitutional Court rejected the motion aimed at establishing that section 239/A (2) of the Act II of 2012 on Offences and the Procedure in Relation to Offences is in conflict with the Fundamental Law and its annulment. The contested provision establishes as an offence the infringement of a protection measure laid down in the Government decree adopted in a state of danger. The contested paragraph (2) provides that (unlike the main rule applicable to offences) offence proceedings pending under paragraph (1) shall be dealt with in accordance with the rules in force at the time of the offence, even after the termination of the protection measure underlying the proceedings. In the case underlying the constitutional complaint, the petitioner appeared in April 2021, i.e. during the period of the state of danger, at the consular section of the embassy of a foreign state in Budapest in order to exercise his freedom of expression individually. He claimed that he wanted to respect the protection measures in force, so he went to the scene alone, but others were already present there and they held a meeting. The police officers acting on the scene stopped the petitioner for checking his documents and fined him for committing an offence under the Government decree on the second phase of protection measures to be applied during a state of danger. This prohibition was lifted by the law-maker with effect from 24 May 2021, and the petitioner requested the termination of the offence proceedings, as the act no longer constituted an offence. In its new decision, the offence authority imposed the same amount of fine based on liability for the offence, which was also upheld by the court hearing the petitioner's objection. According to the petitioner, the contested provision applied by the court infringes his right to a fair trial and his right to freedom of expression. In its decision, the Constitutional Court explained that the contested provision of the Act on Offences entered into force on 18 June 2020, thus the petitioner could have known at the time of his act of 21 April 2021 that his act would be subject to the rules in force at the time of the offence, even if the rules at the time of the assessment were less stringent. The requirement to apply the more lenient rule at the time of adjudication was not infringed because in the present case it was not the law-maker's criminal policy that changed, but the circumstances set out in the referring rule: the law-maker considered that the freedom of assembly could be exercised again because the epidemic situation had eased. The panel of the Constitutional Court, therefore, rejected the constitutional complaint.
          .
          .