A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet 1. számú melléklete 2. pontjának megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó 2012. július 16-án jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozó huszonhárom éve rendelkezik vezetői engedéllyel, jogosítványa megszerzésekor már siket volt. Az indítványozó “C” kategóriájú járművezetői engedélyének érvényességi ideje lejárt, így azt meg kívánta hosszabbítani. Az egészségi alkalmassági vizsgálat során háziorvosa audiológiai vizsgálatra utalta, amelynek során az illetékes audiológus szakorvos gépjárművezetésre nem tartotta alkalmasnak. A háziorvos ezt követően elsőfokú egészségi alkalmassági véleményében a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet 1. számú mellékletének 2. pontjában foglaltakra hivatkozva az indítványozót gépjárművezetésre alkalmatlannak minősítette.
[3] Az indítványozó a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatóságától (jogutódja a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve) kérte az elsőfokú orvosi megállapítás felülvéleményezését. A felülvéleményezés során eljáró orvosi bizottság másodfokú egészségi alkalmassági véleményében az indítványozót szintén gépjárművezetésre alkalmatlannak minősítette.
[4] Az indítványozó ezt követően fordult közvetlenül az Alkotmánybírósághoz, és kérte az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 26. § (1) és (2) bekezdése alapján a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet (a továbbiakban Rendelet) 1. számú melléklet 2. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. A Rendelet 2010. december 31-én módosult 1. számú mellékletének 2. pontja szerint “Nagyothallás esetén a kérelmezők, illetve járművezetők számára vezetői engedély az illetékes szakorvos szakvéleménye alapján adható ki, illetve újítható meg; különös figyelmet kell fordítani az orvosi vizsgálatoknál a kompenzáció mértékére.”
[5] Az indítványozó szerint a másodfokon eljáró szerv a döntése ellen jogorvoslatot nem biztosított, így jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az indítványozó álláspontja szerint a Rendelet 1. számú mellékletének 2. pontja az Alaptörvény XV. cikkébe, különösen annak (5) bekezdésébe ütközik. Véleménye szerint ugyanis a siketeknek és nagyothallóknak többletjogokat és könnyítést kellene kapniuk a vezetői engedély megszerzése terén, azonban ehelyett fogyatékosságuk miatt automatikusan alkalmatlan minősítést kapnak és elveszítik vezetői engedélyüket.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26–27. §-aiban és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek az alkotmányjogi panasz megfelel-e.
[7] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) és (2) bekezdése szerinti panaszként minősítette indítványát, amely tartalma szerint az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított kérelem.
[8] Az indítvány nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, hiszen a támadott jogszabályt nem bírósági eljárásban alkalmazták, továbbá az indítványozó nem merítette ki jogorvoslati lehetőségeit.
[9] A Rendelet 16. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati véleményt, vagyis a másodfokú egészségi alkalmassági véleményt az eljáró bizottság vezetője közli a kérelmező lakóhelye szerint illetékes közlekedési igazgatósági hatósággal. Ugyanezt a kötelezettséget fogalmazza meg a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban Kormányrendelet) 36. § (4) bekezdés c) pontja is.
[10] Az illetékes közlekedési igazgatósági hatóság ezt követően a Kormányrendelet 36. § (3) bekezdés d) pontja alapján – vagyis ha a járművezetőt egészségi szempontból alkalmatlannak minősítették –, a 36. § (7) bekezdés szerint dönt a vezetési jogosultság szünetelésének elrendeléséről. A közlekedési igazgatási hatóság döntése ellen a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 98. § (1) bekezdése alapján fellebbezést lehet benyújtani. A másodfokon eljáró fővárosi, megyei kormányhivatal döntésével szemben pedig bírósági felülvizsgálati eljárás kezdeményezhető.
[11] Jelen ügyben az indítványozó a másodfokú egészségi alkalmassági véleménnyel összefüggésben nyújtott be alkotmányjogi panaszt, nem várta meg tehát egyrészt a vezetési jogosultságának szünetelését elrendelő közlekedési hatósági döntést, másrészt azzal összefüggésben nem merítette ki jogorvoslati lehetőségeit.
[12] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e)pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |