A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.746/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó (Budapesti Közlekedési Zrt.) jogi képviselője (dr. Misefay Tibor ügyvéd) útján 2019. szeptember 12-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.746/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[2] 2. Az indítványozó alperesként vett részt a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló kártérítési perben, melyben pervesztes lett. A per felperese, egy kft. 2.820.541 Ft tőke és ennek kamatai megfizetésére kérte marasztalni a későbbi indítványozót, mivel véleménye szerint egy, az alperes által kiírt közbeszerzési eljárás során az jogszerűtlenül nyilvánította érvénytelenné a felperes ajánlatát. Az elsőfokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.G.303.080/2017/13. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesnek kárt okozott azzal, hogy az általa közzétett ajánlati felhívásra a felperes által benyújtott ajánlatot érvénytelenné nyilvánította. Az alperes fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.684/2018/4-I. számú jogerős közbenső ítéletével azzal a pontosítással hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy az alperesnek a felperes felé a kártérítési felelőssége fennáll.
[3] Az alperes ezt követően felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához; a Kúria azonban azt Pfv.V.20.746/2019/2. számú végzésével hivatalból elutasította. A végzés indokolásában megállapította, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyekben, amelyekben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték a hárommillió forintot nem haladja meg; ez az értékhatártól függő kizárás ugyanakkor nem vonatkozik (egyebek mellett) a megállapításra irányuló ügyekre. Mivel a Kúria szerint a felülvizsgálati kérelemben támadott jogerős bírósági döntés alapjául szolgáló per vagyonjogi, azaz anyagi vonatkozású ügynek minősül, vagyis a jogvita tárgyát kizárólag pénzkövetelés megfizetése iránti igény képezi, ezért ebben az ügyben a hárommillió forintos értékhatár érvényesül, így a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálata (a jelen perbeli követelés értékére tekintettel) a törvény erejénél fogva kizárt.
[4] 3. A Kúria végzésével szemben az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve, mivel az szerinte ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal.
[5] Az indítványozó szerint a jogerős ítélet ténylegesen megállapításra irányult, ezért az értékhatártól függő kizárás, a Kúria indokolásával ellentétben, nem vonatkozik a jogerős közbenső ítéletre. Annak ellenére tehát, hogy főszabályként a hárommillió forint alatti vagyonjogi ügyek felülvizsgálata kizárt, jelen ügyben a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet érdemben el kellett volna bírálnia, mivel az az indítványozó értelmezésében nem vagyonjogi (kártérítési), hanem megállapítási per volt, melyben értékhatárról még nem lehet beszélni; az értékhatár kizárólag olyan jogerős ítéleteknél alkalmazható, amely ítéletekkel lezárt perekben a perérték is véglegesen és jogerősen megállapításra kerül. A felülvizsgálati kérelemmel támadott törvényszéki ítélet esetében azonban az indítványozó szerint ilyenről nincs szó, ugyanis jelen ügyben csak a jogalap tekintetében van, a perérték tekintetében – mely a későbbiekben akár növekedhet is, és átlépheti a hárommillió forintos határt – ellenben még nincs jogerős ítélet.
[6] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint
a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. E vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
[7] A jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az elvi kérdés az volt, hogy ha a kereseti követelés marasztalásra irányul, de az első- és a másodfokú bíróság közbenső ítélettel csak a jogalap fennállásáról dönt, akkor ez az eredetileg marasztalásra irányuló pert átváltoztatja-e megállapítási perré. Az e kérdésben való döntés jogértelmezési kérdésben való döntés, melynek vizsgálatára – alaptörvény-ellenesség hiányában – az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. A jogértelmezés a rendes bíróságok, a jogegység biztosítása pedig kifejezetten a Kúria feladata; az Alkotmánybíróság pusztán a bírósági jogértelmezés helyességének kérdésében nem foglalhat állást. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}
[8] 5. Mivel tehát a jogértelmezési kérdésben való döntés önmagában nem sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, és más, anyagi jogi alkotmányellenesség sem merült fel, az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.746/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |