A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az
országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés
aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata
ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 15/2010.
(I. 14.) OVB határozatát megsemmisíti, és az Országos
Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB)
15/2010. (I. 14.) OVB határozatával hitelesítette annak a
magánszemély által benyújtott aláírásgyűjtő ívnek a
mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-
e Ön azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár ne haladhassa meg
a 62 évet?”
Az OVB határozata indokolásában megállapította, hogy a kérdés
megfelel az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről
szóló 1998. évi III. törvényben (a továbbiakban: Nsztv.)
foglalt formai és tartalmi feltételnek, ezért a kérdést
hitelesítette.
2. A határozat ellen egy magánszemély nyújtott be kifogást. Az
OVB határozata 2010. január 14-én jelent meg a Magyar Közlöny
2010. évi 2. számában. A kifogást 2010. január 26-án — a
választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdésében meghatározott
tizenötnapos határidőn belül — terjesztették elő.
A kifogástevő álláspontja szerint a kérdés nem felel meg az
Nsztv. 13. §-ában meghatározott egyértelműségi követelménynek,
különösen a jogalkotó szempontjából. Érvelésében kifejti, hogy
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI.
törvényben (a továbbiakban: Tny.) az öregségi
nyugdíjjogosultság feltételeinek, valamint összegének
megállapítása igen bonyolult és összetett rendszerben történik,
továbbá a nyugdíjkorhatárhoz számos egyéb rendelkezés is
kapcsolódik, ezért egy esetleges módosítás a Tny. egészének
átalakítását igényelné. A kifogástevő szerint nem egyértelmű a
kérdés a tekintetben, hogy mely szabályozási kérdéseket,
továbbá a jelenleg differenciált nyugdíjkorhatár kapcsán mely
személyi kört érinti. Nézete szerint a kezdeményezés az egész
öregségi nyugdíjrendszer teljes átalakítását kívánja, azonban a
feltett kérdés egyszerű és általános megfogalmazásával nem
alkalmas arra, hogy eligazítást adjon a jogalkotó számára.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a következő
jogszabályokat vette alapul:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely
a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint
közvetlenül gyakorolja.”
2. A Ve. érintett rendelkezései:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet — az Alkotmánybírósághoz
címezve — az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az
Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
3. Az Nsztv. érintett rendelkezései:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (…)
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt
követelményeknek”.
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell
megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
III.
1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét jelen ügyben az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a
határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben
jogorvoslati természetű. Ennek során az Alkotmánybíróság —
alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban — a
beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az
aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a
jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív
hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó
törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB
határozat, ABH 2002, 342.].
2. Az Alkotmánybíróság a kérdés egyértelműségét vitató
kifogással kapcsolatban az alábbiakat állapította meg.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatban
értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt, a
népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott
egyértelműség követelményét. E határozataiban az
Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye
a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az
egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti,
hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyrészt a választópolgár,
másrészt a jogalkotó számára egyértelműnek kell lennie. Ahhoz,
hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre
egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés
világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a
kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni
(választópolgári egyértelműség). Mindez feltételezi a feltett
kérdés tényleges egyértelműségét, érthetőségét. A fent
leírtakból következik, hogy a túl bonyolult, érthetetlen vagy
félreérthető kérdés sem tekinthető egyértelműnek.
Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlés
Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének —
Alkotmányban szabályozott — korlátozása: az Országgyűlés
köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket
meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor
vizsgálni kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az
Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási
kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles
(jogalkotói egyértelműség) [51/2001. (XI. 29.) AB határozat,
ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004,
381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360-
361.; 84/2008. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 695, 703.]. Az
aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés egyértelműségének
megítélésénél egyébként sem az aláírás gyűjtését kezdeményezők
szándéka, sem pedig a népszavazás általuk remélt eredménye nem
bír jelentőséggel [76/2006. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2006,
886, 890.].
3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az aláírásgyűjtő
íven szereplő kérdés nem felel meg a választópolgári
egyértelműség követelményének.
Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában
megállapította: a választópolgári egyértelműség követelményének
része, hogy a választópolgárok a kérdés megválaszolásának
lehetséges következményeit világosan lássák. Következésképpen
az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a választópolgárokat
félrevezető, félreérthető kérdések nem felelnek meg az
egyértelműség követelményének (ABH 2007, 332, 337, — Ingyen
sör). Az Alkotmánybíróság ezen határozatában hangsúlyozta
továbbá, hogy „[a]z egyértelműség követelményének lényege, hogy
a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie,
aminek a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség
feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. Az
egyértelműség részének tekinti az Alkotmánybíróság azt is, hogy
a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne
legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben
kiszámíthatatlan. Ezért az Alkotmánybíróság a jövőben az egyes
népszavazási kérdések alkotmányos megengedhetőségéről szóló
döntéseiben e szempontot is figyelembe fogja venni.” (ABH 2007,
332, 337.)
A kifogással élő érvelésében helyesen hivatkozik a Tny 18. §
(1) bekezdésének a)-g) pontjaira, amely az öregségi nyugdíjra
való jogosultság megállapításakor a biztosítottak születési
évéhez mérten különböző életév betöltéséhez köti az öregségi
nyugdíjra jogosító korhatárt. Az érvelés szintén helyesen
hivatkozik a hatályos nyugdíjrendszer feltételrendszerének
komplexitására.
A népszavazásra feltenni kívánt kérdés ezen komplex
feltételrendszer egyik elemét kívánja rögzíteni az öregségi
nyugdíjra jogosító nyugdíjkorhatár meghatározott életévhez való
kötésével; anélkül azonban, hogy a választópolgár számára
világossá tenné, hogy ez jár-e, és ha igen, milyen hatással,
változással az öregségi nyugdíj megszerzésének további
feltételeire nézve. Így a választópolgár döntése meghozatalakor
nem lehetne tisztában azzal, hogy a kérdésre igen-nel vagy nem-
mel szavazás esetén döntésének milyen pénzügyi, vagy egyéb
következményei lennének, például a szolgálati idő és a nyugdíj
mértékére nézve. A népszavazásra bocsátandó kérdésről tehát úgy
kellene döntésüket meghozniuk, hogy nem volna egyértelmű
számukra, a népszavazás sikere milyen változásokkal jár a
nyugdíjrendszerben, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és más
hatásaival kellene számolniuk.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
népszavazásra szánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1)
bekezdésében foglaltaknak, ezért az Alkotmánybíróság az
Országos Választási Bizottság 15/2010. (I. 14.) OVB határozatát
megsemmisítette, és a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján az
Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB
határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel
rendelte el.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András Dr. Holló András
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István
alkotmánybíró
. |