English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00858/2021
Első irat érkezett: 04/15/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.178/2020/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (sajtó-helyreigazítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/17/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.IV.21.178/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
A támadott ítéletet a Kúria az indítványozó által indított sajtóperben hozta, az alperest sajtó-helyreigazítás közzétételére kötelező másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az indítványozó előadja, hogy helyi közügyekről vezetett blogja számára kerékpárral videófelvételt készített, amelyről az alperesi sajtótermék cikket közölt, amelyben tévesen azt állította, hogy az ügyvéd foglalkozású indítványozó a felvétel készítése közben szabálysértést követett el. Az indítványozó ezzel összefüggésben kérte a helyreigazítás közzétételét.
Alkotmányjogi panaszában a jóhírneve sérelmére hivatkozik, mivel álláspontja szerint a Kúria ítélete téves jogalkalmazáson alapul, és a helyreigazítani kért közlések tényállításnak minősülnek..
.
Támadott jogi aktus:
    A Kúria Pfv.IV.21.178/2020/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VI. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_858_2_2021_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdfIV_858_2_2021_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3081/2022. (II. 25.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/08/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.02.01 10:00:00 3. öttagú tanács
    2022.02.08 14:00:00 3. öttagú tanács

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3081_2022 AB végzés.pdf3081_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
      v é g z é s t:


      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.178/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria Pfv.IV.21.178/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      [2] Kérelmét az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltak sérelmére alapozta.

      [3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló történeti tényállás szerint az ügyvéd foglalkozású indítványozó civiljogi aktivistaként blogot vezet, és a Youtube-csatornáján közzéteszi az általa készített videókat. 2020. április 5-én videofelvételt hozott nyilvánosságra azzal kapcsolatban, hogy a Dozmati víztárolóhoz nem lehet gépkocsival szabályszerűen behajtani és ott parkolni. E tárgyban megkereste a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot, amely arról tájékoztatta, hogy a víztárolónál lévő behajtani tilos táblát és sorompót áthelyezik. Az indítványozó ezt követően kerékpárral közlekedve, a bukósisakjára helyezett videókamera segítségével felvételt készített a tábla és a sorompó új helyéről. A felvételt 2020. április 30-án közzétette a Youtube-csatornáján, majd 2020. május 1-jén megosztotta a blogja Facebook oldalán is.
      [4] Az egyik internetes hírportál (a továbbiakban: hírportál) 2020. május 2-án „Saját szabályszegését vette videóra az önjelölt séi blogger” címmel cikket jelentetett meg az indítványozó által közzétett felvételről, melyből a cikk egy részletet is tartalmazott.
      [5] A cikk közlése szerint: „A videós kerékpározva videózza a területet, ami már önmagában aggályos, hiszen a KRESZ előírja, hogy kerékpározás közben a kormányt mindkét kézzel tartani kell. De, ami ennél is látványosabb szabályszegés az az, hogy a kerékpáros simán továbbhajt a behajtani tilos tábla mellett, ezt pedig jól dokumentálva még videóra is vette.” A cikk idéz egy megkérdezett szakértőt is: „A behajtani tilos, vagyis ebben az esetben mindkét oldalról behajtani tilos tábla minden járműre, így a kerékpárra is vonatkozik. A biciklin ülve, azt hajtva csakis szabályt szegve lehet a táblán túl haladni. Ebben az esetben a kiegészítő tábla sem mentesíti a kerékpárosokat. A videós egyértelműen KRESZ szabálysértést követett el.” Majd a cikk írója még hozzátette, hogy „a legmegdöbbentőbb az, hogy a felvétel készítője egyébként ügyvédként dolgozik, ennek ellenére fittyet hány a szabályok betartására.”
      [6] Az indítványozó 2020. május 20-án postára adott tértivevényes levelében helyreigazgatási kérelemmel fordult a hírportálhoz. A küldeményt a posta 2020. május 21-én sikertelenül kísérelte meg kézbesíteni a hírportál impresszumban feltüntetett címén, végül a hírportál képviselője azt 2020. június 5-én vette át, majd a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget.

      [7] 1.2. Az indítványozó ezt követően sajtóhelyreigazítási pert indított, mert álláspontja szerint a hírportálon megjelent cikk valótlan állításokat tartalmaz, és kérte a hírportál helyreigazító közlemény közzétételére kötelezését. Az első fokon eljáró Győri Törvényszék P.20.301/2020/10. számú ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 495. § (1) bekezdése alapján a pert megelőző helyreigazítási kérelemnek a cikk közzétételétől számított 30 napon belül meg kellett volna érkeznie az alpereshez. E határidőt azonban az indítványozó elmulasztotta, mert a hírportál a postai úton küldött kérelmet csak 2020. június 5-én vette át. Indokolása alátámasztásul az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az indítványozó a kézbesítés kapcsán maga is felróható módon járt el, a kérelmét ugyanis csak a cikk megjelenését követő 18. napon adta postára, így nem hivatkozhat a hírportál felróható magatartására. A cikkben sérelmezett kijelentéseket illetően az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy azok nem valótlan tényállítások. A KRESZ ugyanis egyértelműen tiltja az elengedett kormánnyal történő kerékpározást, ennek ellenére a videón szereplő képanyag jobb megértéséhez az indítványozó többször is gesztikulált, eközben pedig a kormányt elengedte, amellyel megszegte a közlekedési szabályt. Az is közlekedési szabálysértésnek minősült, hogy az indítványozó kerékpárral behajtott egy „mindkét irányból behajtani tilos” jelzőtábla hatálya alá tartozó útszakaszra.

      [8] 1.3. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla Pfv.IV.20.114/2020/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a hírportált helyreigazító közlemény közzétételére ­kötelezte.
      [9] A másodfokú bíróság indokolásában a PK. 13. számú állásfoglalásra hivatkozott, mely szerint az előzetes helyreigazítást kérő iratnak az előírt 30 napos határidőn belül meg kell érkeznie a sajtószervhez, a megérkezés azonban nem feltétlenül esik egybe az irat tényleges átvételével. Különbséget kell tenni ugyanis az irat megérkezése és annak kézbesítése között, mert nem az irat tényleges átvételének van jelentősége, hanem annak, hogy a küldemény a szerkesztőség címére határidőben megérkezett-e. Ettől eltérő jogértelmezés oda vezetne, hogy a sajtószerv a saját egyoldalú magatartásával minden sajtó-helyreigazítási kísérletet meghiúsíthatna csupán azzal, hogy a tértivevényes iratot csak a határidő leteltét követően veszi át. A másodfokon eljáró bíróság a cikk sérelmezett kijelentéseit illetően úgy foglalt állást, hogy azok olyan valótlan tényállitások, melyek nem képezték közvita tárgyát, és amelyek a 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban és a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban foglaltakra tekintettel nem mentesülhetnek a helyreigazítás kötelezettsége alól.

      [10] 1.4. A jogerős döntéssel szemben az alperesi hírportál nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
      [11] A hírportál nem értett egyet a másodfokú bíróság érvelésével a helyreigazítási kérelem átvételét illetően, álláspontja szerint a PK. 13. számú kollégiumi állásfoglalás alapján a helyreigazítási kérelemnek a cikk közzétételétől számított 30 napon belül meg kell érkeznie a sajtószervhez, amely azt jelenti, hogy azt 30 napon belül át is kell venni, ekként az indítványozó helyreigazítási kérelme elkésett. Az alperes hírportál szerint továbbá a jogerős döntés sérti az Alaptörvény IX. cikkének (2) bekezdését, mert a megjelentetett cikk szerzője kizárólag az annak részévé tett felvételt értékelte, vagyis nem tényt állított, hanem csupán a véleményét fejezte ki az indítványozó magatartásáról, amelynek helyes vagy helytelen voltát az olvasók maguk is ellenőrizhették. Az írás nem szabálysértésnek, hanem csak aggályos magatartásnak minősítette azt, hogy az indítványozó egy kézzel kormányozta a kerékpárját, amelyet az elsőfokú eljárás során maga is elismert. Az, hogy az egyébként közéleti szereplőként ismert indítványozó szabályosan vagy szabálytalanul közlekedett-e a kerékpárjával, közéleti vita tárgyát képezhette, mint ahogy közérdeklődésre tartott számot az is, hogy szabad-e kerékpározni a Dozmati víztárolónál. Álláspontja szerint továbbá értékelni kellett volna azt is, hogy a hírportál lehetőséget adott az írástól eltérő vélemények kifejtésére is.
      [12] A Kúria Pfv.IV.21.178/2020/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria indokolásában osztotta a Győri Ítélőtábla álláspontját a helyreigazítási kérelem megérkezésének határidejével kapcsolatosan, és kifejtette, hogy a helyreigazítási kérelem sajtószervhez történt megérkezésének időpontja nem feltétlenül esik egybe azzal az időponttal, amikor a sajtószerv e kérelmet ténylegesen kézhez veszi és megismeri. A helyreigazítási kérelem megérkezésének azt az időpontot kell tekinteni, amikor már csupán a sajtószerven múlik, hogy azt ténylegesen mikor veszi át és mikor ismeri meg. Mindez a postai kézbesítés esetén megfelel annak az időpontnak, amikor a posta elsőként kísérli meg a kérelmet tartalmazó, megfelelő címre küldött küldemény kézbesítését oly módon, hogy a küldemény átvételének lehetőségéről értesítést hagy a címhelyen.
      [13] A Kúria ugyanakkor egyetértett az alperesi hírportál azon álláspontjával, mely szerint annak meghatározása során, hogy a per tárgyát képező kijelentések tényállítások vagy véleménynyilvánítások, a PK. 12. számú kollégiumi állásfoglalás szerint a közlést a maga egészében kell megvizsgálni, a sérelmezett kifejezéseket pedig nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint, a szavak általánosan elfogadott jelentését alapul véve kellett figyelembe venni. Ezen szempontok alapján a sérelmezett kijelentések a Kúria megítélése szerint nem minősülnek önálló tényállításoknak, hanem szervesen kapcsolódtak a cikk részévé tett videofelvételhez, amely az indítványozó magatartását mutatta be. A cikk sérelmezett kijelentései indítványozó magatartását ­értékelték, így pedig a Kúria szerint a cikk szerzője nem tényt állított, hanem véleményt, bírálatot fogalmazott meg. A véleménynek minősülő közlések helyreigazítására pedig nincs lehetőség még akkor sem, ha a hírportál a közzétett videofelvételből téves következtetést vont le és a felvételt helytelenül értékelte.

      [14] 2. Az indítványozó ezt követően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyet – főtitkári felhívásra – egy alkalommal kiegészített. Álláspontja szerint a Kúria Pfv.21.178/2020/6. számú ítélete sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében védett jó hírneve tiszteletben tartásához való alapjogát, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, az aláb­biak szerint.

      [15] 2.1. Az indítványozó a jó hírneve tiszteletben tartásához való jogának sérelmét egyrészt abban látta, hogy nem kapott elégtételt a sajtó-helyreigazítási eljárás keretében amiatt, hogy a hírportál – álláspontja szerint – alaptalanul szabálysértés elkövetésével vádolta az eljárás tárgyát képező cikkben. Az indítványozó szerint a Kúria ítélete ugyan megállapította, hogy a hírportál a közzétett videófelvételből téves következtetést vont le, és a felvételt helytelenül értékelte, azonban egy valótlan tartalmú tényállítást minősített eljárása során véleménynyilvánításnak. Ezzel szemben az indítványozó szerint egy „jogszabálynak laikus újságíró általi téves értékelése és minősítése nem minősülhet véleménynyilvánításnak, különösen nem úgy, hogy a cikk szövegében egyetlen szó, rag és írásjel sem utal erre, hanem kijelentő módban fogalmaz”. Azzal, hogy a „Kúria ítélete ezt véleménynek nyilvánította, gyakorlatilag legitimálta a sajtószerv rágalmazó jó hírnevet súlyosan sértő eljárását”, továbbá „amennyiben a Kúria sérelmezett döntésére precedensként lehetne hivatkozni, az önmagában üresítené ki a sajtó-helyreigazítás jogintézményét, mivel az újságírók minden valótlan tényállításukat véleménynyilvánításnak fogják beállítani, még akkor is, ha arra a cikkben semminemű utalás nem szerepel”.
      [16] Az indítványozó részletezte a tényállítás és véleménynyilvánítás megkülönböztetésének problematikáját és ennek alátámasztásául több, más bírósági – saját és egyéb ügyben hozott – ítéletet, és alkotmánybírósági döntést is [pl. 13/2014. (IV. 8.) AB határozat; 8/2018. (VII. 5.) AB határozat] idézett. Hivatkozott továbbá arra is (önálló alaptörvényi rendelkezés felhívása nélkül), hogy a kifogásolt cikkben foglaltak sértik az ártatlanság vélelmét.

      [17] 2.2. Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét egyrészt abban látta, hogy a Kúria a döntés elvi tartalmaként nem a tény-vélemény kérdéskört határozta meg, melyben egyébként a két alsóbbfokú bírósággal ellentétesen foglalt állást, hanem a sajtó-helyreigazítási eljárás határidőszámítását illetően határozta meg az értelmezési kereteket. Alapjoga sérelmét állítja amiatt is, hogy a Kúria eljárása során a 9 perces videóból mindössze 14 másodpercet vizsgált, a peres eljárás során alkalmazott jogszabályokat helytelenül értelmezte, és nem vette figyelembe az indítványozó által benyújtott hatósági állásfoglalásokat. Ezen túlmenően a Kúria – álláspontja szerint – nem vetette alá a sérelmezett kijelentéseket a bizonyíthatósági teszt próbájának sem, továbbá jogszabályellenesen járt el akkor is, mikor nem részletezte döntésének indokait. Az eljáró bíróságok indokolási kötelezettségének alkotmányos követelménye vonatkozásában hivatkozott a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban és a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban foglaltakra is. Sérelmesnek találta a Kúria döntését amiatt is, hogy a Kúria nem idézett az eljárás tárgyát képező cikkből, nem hivatkozott korábbi bírósági döntésekre, és jogszabályt sem hozott fel annak alátámasztására, hogy indítványozó miért nem jogosult a helyreigazításra.

      [18] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

      [19] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Kúria ítéletét 2021. január 26. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2021. ­március 29. napján, a 60. napon, határidőben nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, jogosultnak és érintettnek tekinthető, mert saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak.

      [20] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt – egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeknek megfelelő, határozott kérelmet tartalmaz.
      [21] Az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, és amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); az eljárás kezdeményezésének indokait; az Alkotmánybíróság által vizsgálni kért bírósági döntést; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [VI. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés]; indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés – az indítványozó álláspontja szerint – miért ellentétes az Alaptörvény általa megjelölt rendelkezéseivel; illetőleg kifejezetten kéri a sérelmezett bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

      [22] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-­ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.

      [23] 4.1. Az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírneve tiszteletben tartásához való jogának sérelmét egyrészt abban látta, hogy nem kapott elégtételt a sajtó-helyreigazítási eljárás keretében. Álláspontja szerint a hírportál alaptalanul szabálysértés elkövetésével vádolta az eljárás tárgyát képező cikkben. Sérült a jó hírneve tiszteletben tartásához való joga azzal is, hogy a Kúria a sérelmezett kijelentésekről az alsóbbfokú bíróságokkal szemben – jogszabályellenesen – azt állapította meg, hogy azok nem valótlan tényállítások, hanem véleménynek minősülnek. Annak alátámasztásául, hogy a cikkben foglaltak valótlan tényállítások részletesen elemezte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. KPM-BM együttes rendeletben foglaltakat, beidézte a Fővárosi Törvényszék, a Szegedi Ítélőtábla, a Győri Ítélőtábla és a Kúria más – álláspontja szerint – az érintett ügyet érdemben befolyásoló döntéseit, és az Alkotmánybíróság 13/2014. (IV. 8.) AB határozatában, illetőleg a 8/2018. (VII. 5.) AB határozatában foglaltakat.
      [24] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét látta megvalósulni amiatt, hogy a Kúria az eljárása során alkalmazott jogszabályokat helytelenül értelmezte, nem vette figyelembe az indítványozó által felhozott érveket, a peres eljárásban benyújtott hatósági állásfoglalásokat. Kifogásolta, hogy a Kúria nem vetette alá az eljárás tárgyát képező cikket a bizonyíthatósági teszt próbájának, és sérelemként fogalmazta meg azt is, hogy a Kúria nem indokolta meg részletesen a döntését. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértőként értékelte továbbá azt is, hogy a Kúria a döntése elvi tartalmaként nem a tény-vélemény kérdéskört határozta meg, melyben egyébként a két alsóbbfokú bírósággal ellentétesen foglalt állást, hanem a sajtó-helyreigazítási eljárás határidőszámítását illetően határozta meg az értelmezési kereteket.

      [25] 4.2. Az alkotmányjogi panasz sem a VI. cikk (1) bekezdésével, sem a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem fogalmaz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, figyelemmel az Alkotmánybíróság mind a VI. cikk (1) bekezdésével, mind a XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos korábbi, és jelen alkotmányjogi panasz elbírálása során is irányadó gyakorlatára. Az Alkotmánybíróságnak ezért azt kellett értékelnie, hogy az alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye felvetődik-e.
      [26] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítvány mind a jó hírnév tiszteletben tartásához való joggal, mind pedig a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben kizárólag olyan törvényességi, valamint bizonyíték-értékelési kérdéseket kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta „szuperbíróságként”, a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el {ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmány­bíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.
      [27] „Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3137/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [10]}.
      [28] Önmagában az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben nem osztja az ügyben eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok jogi álláspontját, illetőleg az indítványozó szerint valamely jogszabályi rendelkezést az eljáró hatóságok, illetőleg a bíróságok megsértettek, még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, függetlenül az indítványozó érveinek helytállóságától vagy azok esetleges helytelenségétől. Valamely jogszabályi rendelkezés sérelme (még az indítványban foglaltak helytállósága esetén is) legfeljebb törvénysértésként, és nem pedig alaptörvény-sértésként értékelhető, az Alkotmánybíróság hatásköre ugyanakkor a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség (és nem pedig törvényellenesség) vizsgálatára terjedhet csak ki. Hasonlóan nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe annak vizsgálata, hogy valamely kijelentés tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősül-e akkor, ha az eljáró bíróságok részletes indokolással támasztják alá ebben a kérdésben kifejtett álláspontjukat, és az eljáró bíróságok megközelítése pedig nem lépte túl az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságokat megillető értelmezési tartomány alkotmányos kereteit. Az alkotmányjogi panasz ilyen, az értelmezési tartomány kereteit túllépő és ezáltal a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét eredményező elemet egyáltalán nem jelölt meg; önmagában pedig az a tény, hogy a Kúria az indítványozó álláspontjával ellentétesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy tényállításról vagy véleménynyilvánításról van-e szó, egyéb feltételek hiányában még nem adhat okot alkotmányjogi panaszra. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna, melyre azonban (a fent említettek szerint) az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.
      [29] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó indokolási kötelezettség a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. A tisztességes bírósági eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképp megfogalmazza, hogy a bíróságnak az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal vizsgálja meg, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]–[34]}.
      [30] Jelen esetben az alapügy alperesi sajtószerv felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúriának két kérdésben kellett állást foglalnia: döntenie kellett arról, hogy az indítványozó sajtó-helyreigazítási kérelme határidőben érkezett-e meg az alperesi sajtószervhez, és amennyiben igen, úgy arról is döntenie kellett, hogy jogsértést követett-e el az alperesi sajtószerv akkor, amikor a sajtó-helyreigazítási kérelemben foglaltakat nem teljesítette. A Kúria ítéletében mind az első (Kúria ítélete, Indokolás [17]), mind a második kérdést (Kúria ítélete, Indokolás [18]) kétséget kizáróan, kellő részletességgel és érdemi jogi indokolással megválaszolta, a második kérdés vonatkozásában visszautalva az elsőfokú bíróság döntésére. A Kúria ezen túlmenően ugyancsak utalt a felülvizsgálati eljárás sajátosságaira is (Kúria ítélete, Indokolás [14]).
      [31] Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét az alkotmányjogi panasz sem az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, sem a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem vetett fel, így az nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek egyikének sem.

      [32] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján ­eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra, visszautasította.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szabó Marcel

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Salamon László

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          előadó alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [33] 1. A végzés rendelkező részében foglalt döntést támogatom, mivel a Kúria ítéletének indokolása meggyőző. Magam is úgy ítélem meg, hogy az indítványozó által kifogásolt közlés véleményt, és nem tényállítást tartalmaz, ezért az alapjogsérelem nem következhetett be.

          [34] 2. Egyetértek a végzésben foglalt azon megállapítással is, hogy annak eldöntése, hogy az adott közlés tényállítást vagy véleménynyilvánítást tartalmaz-e, alapvetően szakjogi kérdés. Nézetem szerint azonban a tényállítás vagy véleménynyilvánítás elhatárolásakor alkotmányjogi szakkérdésről van szó; a bíróságoknak elsősorban nem törvényességi, hanem alkotmányossági kérdésben kellett dönteniük, ennek okán az Alkotmánybíróság e vonatkozásban felülbírálhatja a bíróságok ítéleteit. (Ugyanígy ilyen, alapvetően alkotmányjogi szakkérdésnek tekinthető pl. hogy az adott adat közérdekű adatnak minősül-e.) Az Alkotmánybíróság több esetben bírált el kifejezetten vagy implicite módon olyan indítványokat, ahol alapvető jelentősége volt annak, hogy az adott közlés véleménynyilvánításnak vagy tényállításnak tekinthető-e.
          [35] Álláspontom szerint tehát az Alaptörvény VI. cikkének megsértését állító indítvány alaptalansága abból következik, hogy a Kúria helyesen állapította meg, miszerint a kifogásolt közlések a véleménynyilvánítás szabadsága alá eső körben nem tényállítást, hanem véleményformálást valósítanak meg.

          Budapest, 2022. február 8.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Salamon László
          alkotmánybíró helyett



          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/15/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.IV.21.178/2020/6 of the Curia (rectification in press)
          Number of the Decision:
          .
          3081/2022. (II. 25.)
          Date of the decision:
          .
          02/08/2022
          .
          .