Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02612/2012
Első irat érkezett: 06/10/2008
.
Az ügy tárgya: a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet tárgyában benyújtott alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/02/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
2012.06.12
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó 2008. június 10-én benyújtott indítványában a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998 (XII. 31.) FVM rendelet (FVM rendelet), illetve annak 13. § (1) bekezdése ex tunc hatályú megsemmisítését, illetve 13. § (2)-(6) bekezdése alkalmazásának utólagos kizárását kérte a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.659/2010/4. számú végzése tekintetében.
A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületét (MEOE) az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Főigazgatója (FVM) határozataival közel 75 millió Ft állattenyésztési bírsággal sújtotta. A határozatok indokolása szerint a MEOE jogosulatlanul szervezett kutyakiállítást több ebfajta részvételével. A Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV.37.256/2008/14. számú ítélete az indítványozó keresetét elutasította, megállapította, hogy az FVM törvényes határozatokkal kötelezte a MEOE-t állattenyésztési bírság megfizetésére. Az ítélet indokolásának alapjaként a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott 13. § (1)-(2) és (5) bekezdéseire is.
Az indítványozó az Alkotmánybíróság IV/2612-1/2012. számú végzésére tekintettel, 2012. május 21-én benyújtott indítvány-kiegészítése szerint az FVM rendelet alkalmazásával meghozott bírósági döntés alaptörvény-ellenesen korlátozta az egyesüléshez való jogát, valamint sok más Alaptörvénybe foglalt rendelkezésbe is ütközött.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    a a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998 (XII. 31.) FVM rendelet
    Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.659/2010/4. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
18. cikk (3) bekezdés
Q. cikk (3) bekezdés
28. cikk
VIII. cikk (2) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
    .
    Egyéb mellékletek (pdf):
      .
      A határozat száma: 3114/2013. (VI. 4.) AB határozat
      .
      ABH oldalszáma: 2013/1798
      .
      Az ABH 2013 tárgymutatója: alkalmazási tilalom kimondásának feltételei; egyesülési jog; jogbiztonság mint jogsérelem alapja; jogforrási szint; tisztességes eljáráshoz való jog
      .
      A határozat kelte: Budapest, 05/27/2013
      .
      Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
      .
      Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
      B) cikk (1) bekezdés
      Q) cikk (3) bekezdés
      I. cikk (3) bekezdés
      VIII. cikk (2) bekezdés
      XXVIII. cikk
      XXVIII. cikk (1) bekezdés
      18. cikk (3) bekezdés
      24. cikk (2) bekezdés
      28. cikk

      .
      Testületi ülések napirendjén:
      .
      Testületi ülések napirendjén:
      2012.06.12 9:00:00 Teljes ülés
      2012.10.29 15:00:00 2. öttagú tanács
      2012.11.12 15:00:00 2. öttagú tanács
      2013.04.22 15:00:00 2. öttagú tanács
      2013.05.27 11:00:00 2. öttagú tanács

      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        h a t á r o z a t o t:

        1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.256/2008. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet 13. § (1) bekezdése – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére és a VIII. cikk (2) bekezdésére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt elutasítja.

        2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.256/2008. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet 13. § (1) bekezdése – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, a Q) cikk (3) bekezdésére, a XXVIII. cikk (1) bekezdésére, a 18. cikk (3) bekezdésére és a 28. cikkére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

        3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.256/2008. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

        4. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.256/2008. számú ítéletével összefüggésben előterjesztett, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet 13. §-ának (2)–(6) bekezdései egyedi ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        I.

        [1] 1. Az indítványozó egyesület 2009. július 22-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybíróságra, alkotmányjogi panaszát 2012-ben megújította.
        [2] Az alkotmányjogi panasz alapja, hogy az indítványozót az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Főigazgatója – megismételt eljárásban – határozataival állattenyésztési bírsággal sújtotta. A határozatok indokolása szerint az indítványozó jogosulatlanul kutyakiállítást szervezett több ebfajta részvételével úgy, hogy nem kérte – és így nem is kapta meg – a kinológiai szövetség előzetes hozzájárulását, és a tenyésztési hatóság szakhatósági hozzájárulását sem. (Mivel a határozatok egyforma tartalmúak, az indítványozó azokból csak az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet egy határozatát csatolta 5. sz. mellékletként, amely 2005. október 26. napján kelt.) Az indítványozó fellebbezései folytán a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (mint másodfokú hatóság) az elsőfokú közigazgatási határozatokat helybenhagyta. Az indítványozó keresettel fordult a közigazgatási határozatokkal szemben a Fővárosi Bírósághoz, amely 2008. április 8-án hatályon kívül helyezte a határozatokat. A jogerős ítélet ellen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium – és a beavatkozóként a perben fellépő Magyar Ebtenyésztő Szervezetek Szövetsége – felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melynek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság – a jelen ügyben támadott, 2009. június 3-án kelt Kfv.IV.37.256/2008/14. számú ítéletével – a Fővárosi Bíróság 3.K.30.698/2006/33. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. Indokolásában a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy a Pp. 339/A. §-a alapján a közigazgatási határozatot a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálta felül, ezért a közigazgatási határozatokat a 2006. január 24-én hatályban volt, az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Átv.) és a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezései alapján kellett vizsgálnia. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium törvényes határozatokkal kötelezte az indítványozót állattenyésztési bírság megfizetésére, mivel a jogszabályokban kötelezően előírt hozzájárulás nélkül szervezett, illetve tartott tenyészeb kiállítást.
        [3] Az indítványozó egyesület ezt követően, 2009. július 22-én érkezett indítványa révén fordult az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panasszal a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.256/2008/14. számú ítéletével szemben, és az R. 13. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, valamint kérte a 47/2008. (IV. 17.) AB határozattal „törvényi felhatalmazás hiányára tekintettel” ex nunc hatállyal megsemmisített R. 13. § (2)–(6) bekezdéseinek a konkrét ügyében történő alkalmazási tilalom kimondását.
        [4] Az indítványozó utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatatlanságát az 1989. évi XXXII. törvény, a korábbi Abtv. 43. § (1) bekezdése szerinti ex nunc hatálytól eltérően is meghatározhatja, ha ezt az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Indítványozó ezt a különösen fontos érdeket a mintegy 75 millió forintos bírság tényével kívánta igazolni, mondván, hogy miután a bírság alapját képező jogszabályok időközben módosításra kerültek, illetve a törvényi felhatalmazás nélküliség okán megsemmisítésre kerültek, ezért a bírság kiszabása állítása szerint szükségtelen. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a Legfelsőbb Bíróság ítéletében alkalmazott jogértelmezést, és mondja ki, hogy ez az értelmezés nem alkalmazható. Hivatkozott a korábbi Abtv. 27. § (2) bekezdésére, ami alapján az Alkotmánybíróságnak nemcsak a döntése, hanem a jogértelmezése is kötelező, a Legfelsőbb Bíróság pedig ezt megsértette.
        [5] Az indítványozót 2012. március 27-én kelt végzéssel hívta fel az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény, az új Abtv. hatályba lépésére tekintettel 2012. június 30-ig egészítse ki a kérelmét. A felhívásnak az indítványozó határidőben eleget tett, és megjelölte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, Q) cikk (3) bekezdése, a 18. cikk (3) bekezdése, a XXVIII. cikk, 28. cikk, VIII. cikk (2) és I. cikk (3) bekezdése rendelkezéseit. A kérelmező továbbá kiterjesztette az eredeti kérelmét, és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangját is kéri megállapítani.
        II.

        [6] Az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését:

        [7] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

        „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

        „Q) cikk (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.”

        „I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

        „VIII. cikk (2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.”

        „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

        „18. cikk (3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.”

        „28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

        [8] 2. Az R. indítványozó által vitatott szabálya:

        „13. § (1) Tenyészeb-kiállítás, -árverés a vonatkozó állat-egészségügyi, közegészségügyi és egyéb előírások megtartásával, csak az elismert tenyésztő szervezet előzetes hozzájárulásával a kinológiai szövetséghez történt bejelentést követően, több fajta részvétele esetén pedig a kinológiai szövetség előzetes hozzájárulásával a (4) bekezdés szerinti bejelentés alapján tartható.
        III.

        [9] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az eljárás alapjául szolgáló beadvány megfelel-e az alkotmányjogi panasszal szemben az Alaptörvény, valamint az Abtv. által támasztott követelményeknek.
        [10] Az indítványozó a panaszban megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, megjelöli a vitatott jogszabályi rendelkezést, és azt, hogy a vitatott szabály mely Alaptörvényben szabályozott jogait sérti, indokolja a vitatott szabály alaptörvény-ellenességét. A panasz kifejezett kérelmet tartalmaz az alaptörvény-ellenesnek ítélt szabály megsemmisítésére. Az indítvány tehát tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyeket az Abtv. 52. § (1) bekezdése az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványokkal szemben követelményként támaszt.
        [11] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek.
        [12] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság e döntése során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
        [13] Az indítványozó által benyújtott panasz tartalmi követelményeit az Abtv. 26. § (1) bekezdése határozza meg. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán
        [14] a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és
        [15] b) jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
        [16] Az Abtv. idézett szabálya alapján a panasz benyújtásának feltétele a jogorvoslat kimerítése. A támadott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben hozott meg, így ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre.
        [17] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy a panaszban támadott bírósági határozatban az alkotmányellenesnek vélt jogszabály valóban alkalmazásra kerüljön. A támadott ítélet tekintetében ez a feltétel teljesül, a felülvizsgálati kérelmet elutasító ítélet indokolása hivatkozik az R. 13. § (1)–(2) és (5) bekezdéseire is.
        [18] Az Abtv. idézett szabálya alapján alkotmányjogi panasszal az élhet, akinek Alaptörvényben biztosított jogát az egyedi ügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezés sérti. A panaszban az indítványozó megjelölte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a 18. cikk (3) bekezdése, a XXVIII. cikk, Q) cikk (3) bekezdése, 28. cikk, VIII. cikk (2) és I. cikk (3) bekezdése rendelkezéseit. Ezek közül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, Q) cikk (3) bekezdése, a 18. cikk (3) bekezdése és a 28. cikke ugyan nem minősül a polgárok Alaptörvényben biztosított jogának, ugyanakkor az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdésére alapított kérelemmel a panaszos Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét állítja, ezért az indítvány ebben a részében megfelel a panasz befogadhatósága feltételeinek.
        [19] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság a panaszt befogadta és érdemben bírálta el.
        IV.

        [20] 1. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV. 37.256/2008. számú ítéletével összefüggésben az R. 13. § (1) bekezdésének megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint az az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe és a VIII. cikk (2) bekezdésébe ütközik. Az R. 13. § (1) bekezdésének – 2004. május 26. napjától hatályos – rendelkezése szerint: „Tenyészeb-kiállítás, -árverés a vonatkozó állat-egészségügyi, közegészségügyi és egyéb előírások megtartásával, csak az elismert tenyésztő szervezet előzetes hozzájárulásával a kinológiai szövetséghez történt bejelentést követően, több fajta részvétele esetén pedig a kinológiai szövetség előzetes hozzájárulásával a (4) bekezdés szerinti bejelentés alapján tartható.”
        [21] Az egyesülési jog elsősorban a cél megválasztásának szabadságát jelenti, továbbá a célra rendelt szervezet alapításának szabadságát, az ehhez való csatlakozás önkéntességét, valamint az önkéntes kilépés lehetőségét. A tenyészállat-kiállítás és -árverés rendezésének a tenyésztési szövetség hozzájárulásához kötése nem korlátozza sem az alapítást megelőző szervezést, sem az alapítást, sem az egyesület nyilvántartásba vételét, sem a szervezet működését, illetve az ahhoz való csatlakozást, vagy abból való kilépést. Erre tekintettel megállapítható, hogy a tenyészállat-kiállítás és -árverés hozzájáruláshoz kötése az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése szerinti egyesülési joggal alkotmányosan értékelhető összefüggésbe nem hozható, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

        [22] 2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére, mondván, hogy „az eljáró bíróság megsértette [a] Kérelmező Alaptörvény által is garantált tisztességes eljáráshoz való jogát, mikor negligálva a rendelkezésére álló AB határozat számára is kötelező jogértelmezését, megváltoztatott egy közösségi jogon alapuló ítéletet” és a „Kérelmezőn kérte számon olyan jogszabály betartását, melynek személyi hatálya alá kizárólag elismert tenyésztő szervezetek tartoznak”.
        [23] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése a bírósághoz fordulás jogát, illetve a bíróságok tisztességes eljárásához való jogot, beleértve az eljárások ésszerű határidőn belüli elbírálásához való jogát deklarálja. Az indítványozó érveléséből kiderül, hogy valójában nem az R. 13. § (1) bekezdését tartja az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközőnek, hanem álláspontja szerint a bíróság eljárása – jogértelmezése által – sértette meg a tisztességes eljáráshoz való jogot.
        [24] Mivel az indítvány e részében nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvelést arra vonatkozóan, hogy a támadott jogszabály megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát, ezért a tartalmi követelményeknek meg nem felelő indítvány érdemben nem bírálható el. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványnak a R. 13. § (1) bekezdése – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló részét – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
        [25] A panaszban az indítványozó megjelölte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a 18. cikk (3) bekezdése, a Q) cikk (3) bekezdése és a 28. cikke rendelkezéseit is.
        [26] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdése szerinti visszaható hatályú jogalkotás tilalmára hivatkozik.
        [27] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogbiztonság nem alapjog, és annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén [ld. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés]. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó nem hozott fel olyan indokot, amely a támadott rendelkezés kapcsán a visszaható hatályú jogalkotás sérelmét támasztaná alá. Az indítványozó ugyan formálisan megjelölte a Jat. 2. § (2) bekezdés szerinti visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, ám ehhez kapcsolódó indokolása a „mintegy 100 éve szerzett és gyakorolt” egyesülési jogának „50%-os törvény, illetve annak végrehajtási rendelete által” történő „elvonása”, „korlátozása” miatt bekövetkező sérelmére utal csupán, nem igazolva ugyanakkor azt, hogy ezek a rendelkezések a hatályba lépését megelőző időre nézve állapítottak volna meg kötelezettséget, vagy tettek volna kötelezettséget terhesebbé, vontak volna el vagy korlátoztak volna jogot, vagy nyilvánítottak volna valamely magatartást jogellenessé. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – ebben a részében – visszautasította.
        [28] Az indítványozó az R. kapcsán hivatkozik továbbá az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdésének sérelmére is, amely azt mondja ki, hogy „[a] Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.”
        [29] Az Alkotmánybíróság szerint nem tekinthetőek Alaptörvényben biztosított jognak az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések sem. Ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        [30] Az indítványozó többször is hivatkozik az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdésére, amely szerint „Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.” Az indítvány utal az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvényre, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendeletre.
        [31] Nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát azonban nem indítványozhatja bárki. Az Abtv. 32. § (2) bekezdése megállapítja azon lehetséges indítványozók körét, akik valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezhetik. Az indítványozó nem tartozik az itt felsoroltak közé, ilyen indítvány előterjesztésére tehát nem jogosult. A kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.
        [32] Az indítványozó ugyancsak hivatkozik az Alaptörvény 28. cikkére, amely szerint „[a] bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” Az indítvány azonban nem tartalmaz érveket arra nézve, hogy az ilyenfajta bírói jogértelmezés hiánya mennyiben sértette az indítványozó alapvető jogait.

        [33] 3. Az indítványozó a hiánypótlásra adott válaszában kérelmét kiterjesztette, és kérte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a támadott bírói döntés felülvizsgálatát is. Mivel ez egy teljesen új indítványt jelent, e tekintetben az Alkotmánybíróságnak a befogadhatóságot külön kell vizsgálni. Az Abtv. 74. §-ából – mely az Abtv. hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárások esetében kifejezetten lehetővé teszi alkotmányjogi panasz kezdeményezését – egyértelműen az következik, hogy a törvényalkotó az Abtv. hatályba lépése (2012. január 1-je) előtt már jogerősen lezárt bírósági eljárások tekintetében nem kívánta megnyitni az alkotmányjogi panasz lehetőségét. {3072/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [11]} Ezért az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.256/2008/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.

        [34] 4. Az indítványozó kérte a megsemmisített R. 13. § (2)–(6) bekezdéseinek a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV. 37.256/2008. számú ügyében történő alkalmazhatatlanságának kimondását.
        [35] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenességet megállapító határozat meghozatalát követően alkalmazási tilalom kimondásának kezdeményezésére kizárólag a bíróságoknak van lehetőségük, és csak abban az esetben, ha a korábbi határozat bírói kezdeményezés alapján állapított meg alkotmányellenességet és rendelt el a bírói kezdeményezésekkel érintett konkrét ügyekben alkalmazási tilalmat. Ezek a megállapítások konkrét normakontrollra és bírói kezdeményezésre vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság nem terjeszti ki az alkalmazási tilalom önálló kezdeményezésének a lehetőségét az olyan esetekre, amikor egy alkotmánybírósági határozat hatályban lévő jogszabályról, absztrakt normakontroll eljárásban született. Az Alkotmánybíróság ezt az álláspontját a 34/2012. (VII. 17.) AB határozatban már rögzítette, kimondva, hogy „Alaptörvény-ellenességet megállapító, megsemmisítést tartalmazó és folyamatban lévő ügyekben alkalmazási tilalmat elrendelő határozat kihirdetését követően az Abtv. alapján csak bírói kezdeményezésben lehet kérni újabb, a határozatban foglaltaktól eltérő alkalmazási tilalom kimondását. Az Abtv. 25. §-a bírónak, és az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során teszi lehetővé, hogy olyan jogszabály alkalmazandóságánál, amelynek az alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, kezdeményezze az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.” (Indokolás [46]).
        [36] Tekintettel az imént kifejtettekre, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó indítványozási jogosultsága a megsemmisített jogszabály egyedi ügyben történő alkalmazhatatlanságára nem áll fenn, ezért az indítványt az erre irányuló részében is visszautasította.
            Dr. Balogh Elemér s. k.,
            tanácsvezető alkotmánybíró
            .
            Dr. Paczolay Péter s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Stumpf István s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Pokol Béla s. k.,
            előadó alkotmánybíró

            Dr. Szívós Mária s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            06/10/2008
            .
            Number of the Decision:
            .
            3114/2013. (VI. 4.)
            Date of the decision:
            .
            05/27/2013
            .
            .