Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02311/2012
Első irat érkezett: 02/10/2012
.
Az ügy tárgya: a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.047/2011/11. számú ítéletével kapcsolatos alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/27/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Legfelsőbb Bíróság kártérítés megfizetése iránt indított perben hozott Pfv.III.20.047/2011/11. számú ítélete, valamint az ügyben hozott első- és másodfokú ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte alkotmányjogi panasz keretében.
Az indítványozó álláspontja szerint a bizonyítási eljárás során a bíróság jogszabálysértő módon járt el, aminek következtében az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított magántulajdonhoz való joga és a XXIV. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes eljáráshoz való joga sérült..
.
Támadott jogi aktus:
    Békés Megyei Bíróság 12.P.20.246/2008. sz. ítélete
    Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.177/2010/6. sz. ítélete
    Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.047/2011/11. sz. ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés

.
A határozat száma: 3099/2013. (V. 10.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/1676
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
.
A határozat kelte: Budapest, 04/22/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.04.22 15:00:00 2. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III. 20.047/2011/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] Az indítványozó 2012. február 10-én alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27.§-a szerinti alkotmányjogi panaszát a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.047/2011/11. ítéletével szemben terjesztette elő.

[3] 1. A tárgyi szántó ingatlan 2003 decemberétől az indítványozó (a perben: felperes) tulajdonát képezi. A földfelszín alá gázcsövet fektetett le 1984-ben az alperes jogelőde. Ezt a tényt azonban sem az ingatlan-nyilvántartásban, sem az önkormányzat közműnyilvántartásában nem tüntették fel.
[4] Az indítványozó az ingatlanon állami támogatás és kedvezményes hitel igénybevételével – két ütemben – két darab Richel gyártmányú fémvázas növényházat kívánt létesíteni hidrokultúrás növénytermesztés céljából. Az első növényház terv szerinti kialakítási költsége 100 000 000 forint volt, amelyből 34 986 000 forint a vissza nem térítendő állami támogatás és 39 984 000 forint a kedvezményes kamatozású hitel. A kivitelezési munkák megkezdése után – amelyre 2002-ben került sor – a kivitelező észlelte a lefektetett gázcsövet, melyet az alperes saját költségén áthelyezett. A beruházás ezután folytatódott, a növényház elkészült, erre az indítványozó a használatbavételi engedélyt 2004 szeptemberében kapta meg.
[5] Az indítványozó 2003. április 30-án pályázatot nyújtott be a második növényház létesítése iránt, amelynek tervezett költsége 99 742 000 forint volt, és ezen belül 45 000 000 forintra emelkedett a vissza nem térítendő támogatás mértéke. Az építkezést huszonnégy hónap alatt be kellett fejezni. Ajogerős ítélet szerint az indítványozó a pályázat idején önerővel nem rendelkezett, ezért az első növényházhoz felvett forgóeszköz hitelt a második növényház építéséhez használta fel. A beruházások időre nem készültek el a pályázat szerint és a hidrokultúrás növénytermesztés sem volt folytatható, a hagyományos uborkatermesztés pedig eredménytelen maradt.
[6] Az indítványozó először 2003. november 10-én indított pert a gázvezetékkel kapcsolatos kárfelelősség megállapítása miatt. A másodfokú bíróság a kárfelelősséget megállapító elsőfokú közbenső ítéletet, majd később az alperest 12 600 700 forint és kamatai megfizetésére kötelező elsőfokú ítéletet, azt követően pedig a keresetet elutasító ítéletet hatályon kívül helyezte és mindegyik esetben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra utasította.
[7] Az indítványozó a többször módosított keresetében végül 1 385 354 927 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését kártérítés címén, mert az ingatlan-nyilvántartásban fel nem tüntetett gázvezetékkel kapcsolatos késedelem miatt nem indíthatta be a növénytermesztést az első növényházban, ezért nem volt önereje a második növényház megépítéséhez. 2003. június 1-jétől 2008. december 31-ig pedig a keresetben megjelölt mértékű haszontól elesett. Az indítványozó hivatkozott a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésére és a Ptk. 339.§-ának (1) bekezdésére is.
[8] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság, a Békés Megyei Bíróság 12.P.20.246/2008/61. sorszámú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Megállapította, hogy a kárigény elbírálására a Ptk. 339. §-a az irányadó. A korábbi hatályon kívül helyező végzésben foglaltak szerint vizsgálta, hogy az indítványozó rendelkezett-e elegendő anyagi erővel a növényházak felépítéséhez és a termelés beindításához. A reális költségigények feltárása érdekében azonban a korábbi szakvélemények kiegészítése vált szükségessé, az indítványozó azonban a bizonyítás költségét a bíróság felhívása ellenére nem előlegezte meg. Az elsőfokú bíróság szerint az indítványozónak kellett bizonyítania a kár tényét, összegszerűségét és az okozati összefüggést, a bizonyítatlanságot pedig az indítványozó terhére kellett értékelni.
[9] Az indítványozó az elsőfokú ítélettel szemben fellebbezést terjesztett elő és a fellebbezési eljárás során keresetét 1 769 104 927 forintra felemelte.
[10] A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Pf.II.20.177/2010/6. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a másodfokú eljárás során felemelt keresetet elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint a Ptk. 345. §-ának alkalmazása fel sem merülhet. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kártérítési feltételek közül a kár tényét az alperes sem vitatta. A kár mértéke ugyan nem állapítható meg, de a másodfokú bíróság szerint ennek ellenére a fellebbezés érdemben elbírálható és megállapítható, hogy az alperes kárfelelőssége nem áll fenn. A másodfokú ítélet szerint az alperes jogellenes és felróható magatartása bizonyított, alaptalan viszont az alperesnek a károsulti közrehatásra hivatkozása. Az okozati összefüggés körében a másodfokú bíróság külön vizsgálta a beruházás két ütemét, arra is figyelemmel, hogy a második ütemnél az indítványozó már tudott a vezeték ottlétéről. Az indítványozónak az első növényházat 2003. május 31-ig kellett volna elkészítenie, ez a határidő 2004. május 31-re módosult. Ameghosszabbított határidőt figyelembe véve közel egy év állt az indítványozó rendelkezésére a beruházás befejezésére, hosszabb idő mint a vezeték kiváltásának ideje. A másodfokú bíróság szerint azért nem fejezte be az indítványozó a beruházást, mert az anyagi erőforrásokat át kellett csoportosítania a második ütemhez szükséges önerő megteremtése érdekében. A kényszerű leállás hiányában is csak öt hónap maradt volna a második pályázat benyújtásáig, ezalatt sem lehetett volna olyan terméseredményt elérni, amelyből a második növényház kivitelezése beindítható lett volna.
[11] A második pályázat benyújtásáról az indítványozó a bizonytalansági tényező ismeretében döntött a gázvezeték áthelyezése előtt, az ehhez kapcsolódóan megjelölt kár sincs okozati összefüggésben az alperes mulasztásával. A másodfokú bíróság szerint az alperes kártérítési felelőssége akkor lett volna megállapítható, ha az indítványozó a gázvezeték áthelyezése után a pályázat első ütemét megvalósítja és a termelést beindítja, ekkor lett volna igazolható a késedelem miatt elmaradt jövedelem.
[12] A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2011. november 16-án kelt Pfv.III.20.047/2011/11. számú ítéletével – az alábbi indokolással – a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[13] Megállapította, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság hivatkozott arra helyesen, hogy a jogvita elbírálásához további szakértői bizonyításra lett volna szükség. Ez azért maradt el, mert az indítványozó bírói felhívás ellenére a szakértői költség megelőlegezését elmulasztotta. A bizonyítási kötelezettség elmulasztását a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján az indítványozó terhére kellett értékelni.
[14] A perben a kár mértékének meghatározhatatlansága nem eredményezhette az általános kártérítés megállapítását sem, mert a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján erre csak akkor van lehetőség, ha a bíróság előzetesen minden rendelkezésre álló és célravezető bizonyítást lefolytatott a kár felderítése végett. Az adott esetben azonban erre az indítványozó mulasztása miatt nem került sor. Ezért a másodfokú bíróság is csak a meglévő bizonyítékokat értékelhette és ennek alapján a bizonyítékok okszerű és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével jól állapította meg, hogy az indítványozó nem bizonyította az alperes jogellenes magatartásával okozott kár mértékét és miután az általános kártérítés feltételei sem álltak fenn, a keresetet elutasító jogerős ítélet nem jogszabálysértő.

[15] 2. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2011. november 16-án kelt Pfv.III.20.047/2011/11. számú ítélete ellen élt alkotmányjogi panasszal. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszát vizsgálja ki, és a sérelmezett jogszabálysértő bírói döntést semmisítse meg. Az alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontjára, illetve az Abtv. 27. §-ára alapította.
[16] Az indítványozó szerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, miszerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. Továbbá sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék el.
[17] Az előbbieken kívül több – vélelmezett – eljárásjogi szabálysértést is felsorolt az indítványozó az alkotmányjogi panaszában. Így pl. hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadta, hogy az ügyében eljárt bíróságok megsértették a Pp. 252. §-ának (4) bekezdését, mivel a másodfokú bíróság nem kérte számon a megismételt eljárásra előírtakat és legutóbb a saját korábbi döntésével szemben az ügyben még a jogalapot sem tartotta megállapíthatónak. Az elsőfokú bíróság a szakértők együttes meghallgatása helyett új szakértői bizonyítást rendelt el, figyelmen kívül hagyva az indítványozó által előterjesztett indítványokat. A bizonyítási teher kiosztása is helytelen volt, az indítványozó által már bizonyított tényekkel szemben állítottakat az alperesnek kellett volna bizonyítania, így azt is, hogy az indítványozó nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének.
[18] Arra is hivatkozott, hogy amennyiben a Pp. 182. § (3) bekezdés alapján, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. Ha a bíróság a bizonyítást hivatalból rendelte el, szükség szerint hivatalból jogosult új szakértő kirendelésére is.
[19] Az indítványozó szerint lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság nem biztosít lehetőséget a szakvéleménnyel kapcsolatos kérdések felvetésére és azoknak a szakértő által történő megválaszolására, az érdekelt fél szakvéleménnyel kapcsolatos észrevételeinek a szakértővel törtnő megvitatására. A bíróságnak először fel kell hívnia a szakértőt, hogy a szakvéleménye írásbeli vagy szóbeli kiegészítésével szüntesse meg a szakvélemény fogyatékosságait, vagy adja meg azokat a további felvilágosításokat, amelyek elősegítik a szakvélemény tisztázását. Amennyiben a szakvélemény aggályosságát az okozza, hogy az adott perben két ellentétes szakvélemény áll rendelkezésre, a szakértők együttes meghallgatása indokolt. Ha ezen intézkedések ellenére a szakvélemény aggályossága nem szűnt meg, másik szakértő kirendelésének van helye. Ez azonban csak a felek indítványára történhet, kivéve, ha törvény értelmében a bíróság hivatalból is jogosult bizonyítást lefolytatni. Ezért a bíróságnak fel kell hívnia a bizonyító fél figyelmét arra a körülményre, hogy a bíróság a szakvéleményt alkalmatlannak találja az érdemi döntés megalapozására. Amennyiben az újonnan kirendelt szakértő véleménye a korábbi szakértői véleménytől lényegesen eltér, a bíróságnak az ellentmondás feloldása érdekében el kell rendelnie a szakértők együttes meghallgatását.
[20] Az indítványozó szerint a bíróságok ezeknek a lényeges eljárásjogi szabályoknak a megsértésével és mellőzésével hozták meg ítéletüket. Több szakértői vélemény is rendelkezésre állt a bíróságok számára, melyek egyértelműen bizonyították, hogy a felperest kár érte. Az egyes szakvélemények csak abban a tekintetben tértek el egymástól, hogy a megvalósított termelés esetén mekkora haszon realizálódott volna. Ezért az indítványozó szerint indokolatlan lett volna új szakértő bevonása az eljárása, ami csak további felesleges költségeket okozott volna, valamint a pertartamot növelte volna.

[21] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben írt feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az alkotmányjogi panaszban előadottak az Abtv. 29. §-ában előírt és az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott tartalmi követelményeknek nem felelnek meg.
[22] A Legfelsőbb Bíróság támadott ítéletével összefüggésben az indítványozó nem fejtette ki részletesen azokat az alkotmányjogi érveket, amelyek szerinte az ítélet alaptörvény-ellenességét megalapozzák. Csak általánosságban utalt az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére. Az Alaptörvény rendelkezésének idézésén kívül az indítvány az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét nem tartalmazza. Ebben a körben az alkotmányjogi összefüggés részletes bemutatására azért is szükség lett volna, mert a peres felek között nem tulajdoni per, hanem kártérítés iránti per volt folyamatban. Az indítványozó ugyanis a keresetét a Ptk. 345.§-ára (melyet a felülvizsgálati eljárás során visszavont), valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapította a perben.
[23] Alaptalan az indítványozó azon hivatkozása is, mely szerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését sérti. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Az Alaptörvénynek ez a cikke a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozik, nem a bírósági eljárásokra. A bírósági eljárásokban a tisztességes eljárás és az ésszerű határidő betartásáról szóló alkotmányos követelményt a XXVIII. cikk határozza meg. Az indítványozó által hivatkozott alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági ítélet közötti összefüggés ezért hiányzik.
[24] Mindezekre tekintettel az indítvány nem fejt ki releváns, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
[25] Ami pedig az indítványnak a Pp. bizonyítási teherre és a szakértői bizonyításra vonatkozó előadását illeti, ezek szintén nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi kérdést, mert itt a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó, törvényértelmezéssel megoldható kérdésekről van szó [3003/2012. (VI. 21.) AB végzés.] Továbbá az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének felülbírálatára, csupán a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére [3351/2012. (XII. 5.) AB végzés].

[26] 4. Az eddig kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.047/2011/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
      Dr. Paczolay Péter s. k.,
      tanácsvezető,
      előadó alkotmánybíró
      .
      Dr. Balogh Elemér s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      02/10/2012
      .
      Number of the Decision:
      .
      3099/2013. (V. 10.)
      Date of the decision:
      .
      04/22/2013
      .
      .