A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.013/2021/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (dr. Kodela Viktor ügyvéd, Kodela Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben kérte a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.013/2021/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a megjelölt ítélet ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó kártérítés megfizetése iránt pert indított a Debreceni Törvényszék (a továbbiakban: alperes) ellen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 349. §-a és 339. §-a alapján, mert álláspontja szerint a bíróság megszegte a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 50. § (2) bekezdését és az 52. § (2) bekezdését, amikor azon adóst érintő felszámolási eljárásban, amelyben az indítványozó hitelezőként vett részt, elmulasztotta kikényszeríteni a közbenső mérlegek, illetve a felszámolási zárómérleg beadását. Az indítványozó keresete szerint amennyiben az alperes e kötelezettségeit nem mulasztja el, és nem engedélyezi az adós továbbműködését, akkor nem keletkezett volna több mint 50 millió Ft kiegyenlítetlen követelése az adós felé. Az indítványozó álláspontja szerint a közbenső mérlegek benyújtásának elmulasztása a bírói gyakorlat szerint már ebben az időszakban is olyan súlyos jogsértés volt, amely megalapozta volna, hogy az alperes korábban felmentse a felszámolót. Az indítványozó szerint a követelése nem évült el, mert a kára akkor következett be, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy felszámolási eljárás során nem fog kielégítéshez jutni.
[3] A kártérítési perben a Debreceni Törvényszék mint alperes eljárása az ügyben kizárt volt, az indítványozó az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közbizalom okán kérte a Debreceni Ítélőtábla és a Debreceni Ítélőtábla illetékességi területén működő három törvényszék ügyből történő kizárását is. A Debreceni Ítélőtábla a Nyíregyházi Törvényszék kizárását megtagadta, a Kúria pedig elutasította a Debreceni Ítélőtábla kizárására irányuló indítványt, így a perben első fokon a Nyíregyházi Törvényszék, másodfokon a Debreceni Ítélőtábla ítélkezett.
[4] A Nyíregyházi Törvényszék 1.P.20.240/2020/17. számú ítéletével elutasította az indítványozó keresetét. A Debreceni Ítélőtábla a másodfokú eljárás során észlelte, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban a Nyíregyházi Törvényszék eljáró bírója magát elfogultnak tartotta, ezért elrendelte, hogy az eljárást az elsőfokú bíróság másik bírója folytassa, ezt követően az elsőfokú eljárásban a Nyíregyházi Törvényszék kollégiumvezető bírója járt el. A Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.013/2021/9. számú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[5] 2. Az indítványozó a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.013/2021/9. számú ítéletének alaptörvény-ellenességnek megállapítását és megsemmisítését kérte az Abtv. 27. §-a alapján.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.013/2021/9. számú ítélete arra tekintettel sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, hogy a bírósági szervezetrendszer nem tudott olyan ítélőtáblát és törvényszéket kijelölni, amely az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közbizalmat fenn tudta volna tartani. Az indítványozó kifogásolta, hogy a kizárási indítványait követően a kijelölt Nyíregyházi Törvényszék szándékosan olyan elfogult bírójára szignálta az ügyét, amely az eljárás tisztességének látszatát sem biztosította.
[7] Az indítványozó kifogásolta, hogy végül elévülésre hivatkozással utasították el a keresetét, miközben bírósági jogkörben okozott kárigényt bírósággal szemben kizárólag azt követően lehet érvényesíteni, miután a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati eljárásokat eredménytelenül végigvitte. A jelen ügyben az indítványozó amennyiben 2009–2015. között, a felszámolási kifogási eljárás időtartama alatt bármikor a régi Ptk. 349. §-a szerint kártérítési pert indított volna, akkor a törvényes feltételek egyikének (a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette) hiánya miatt a keresete elutasításra került volna.
[8] Az indítványozó szerint sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, hogy a régi Ptk. 349. §-a alapján eljáró bíróságok szerint indokolása szerint az indítványozó igényének keletkezését (2009) követően ténylegesen nem volt egyetlen olyan időpillanat sem, amikor az indítványozó igényérvényesítésének a törvényes feltételei fennálltak volna, mivel a felszámolási kifogási eljárás 2015-ig tartott, miközben az eljáró bíróságok szerint az indítványozó igénye 2014-ben már elévült.
[9] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[10] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[11] A testület megállapította, hogy az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[12] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezésként az Abtv. 27. §-át. Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[13] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
[14] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.
[15] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[16] Az indítványozó az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy a kizárási indítványainak az eljáró bíróságok csak részben adtak helyt, ezáltal álláspontja szerint sérült az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közbizalom látszata, valamint a bíróságok által megjelölt időintervallumon belül nem volt jogi lehetősége kártérítési igényét érvényesíteni.
[17] Az Alkotmánybíróság a pártatlan bírósághoz való jogot a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik alapelemének tekinti. A 3109/2013. (V. 17.) AB végzés – az Alkotmánybíróság korábbi határozataira is utalással – kimondta, hogy „a pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján is – az eljárás alá vont személy iránti előítélet-mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében […]. A pártatlanság kérdését objektív és szubjektív nézőpontból egyaránt vizsgálni kell. A pártatlanság egyrészt azt a követelményt támasztja, hogy a bíróság tagjai személyes előítéletektől mentesek legyenek, másrészt – objektív nézőpontból vizsgálva – megvan-e a pártatlanság megfelelő látszata.” (Indokolás [7])
[18] Az Alkotmánybíróság legutóbb a 3186/2021. (IV. 30.) AB végzésében idézte fel a korábbi gyakorlatát (607/D/2003. AB határozat, ABH 2008, 1998), amely ügyben „az indítványozó akkor azt panaszolta, hogy kártérítési keresetét másodfokon a Legfelsőbb Bíróság bírálta el, holott az az alapperben is érintett volt. Az Alkotmánybíróság akkor kimondta, hogy az a szabály, amely a Legfelsőbb Bíróságra ruházta a másodfokú hatáskört a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben, nem eredményezi az ügyben ténylegesen eljáró bíró személyes függetlenségének, sem pedig személyes előítéletmentességének és elfogulatlanságának megszűnését, ezért nem sérti a függetlenség és pártatlanság követelményét. Az Alkotmánybíróság ezen álláspontja az Alaptörvény alapján sem változott. A bíróság és a fél perben állása tehát alapvetően nem érinti magának a fél más perében ténylegesen eljáró bírónak (tanács tagjainak) a jogszabályok által garantált függetlenségét és személyes pártatlanságát.” (607/D/2003. AB határozat, ABH 2008, 1998, Indokolás [8]–[9]; 3186/2021. (IV. 30.) AB végzés, Indokolás [29])
[19] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint tehát önmagában sem objektív, sem szubjektív szempontból nem eredményezi az eljáró bíróságok pártatlanságának sérelmét, hogy a kártérítési perben félként részt nem vevő Debreceni Ítélőtábla korábban fellebbezési fórumként eljárt a kártérítési pert megelőző felszámolási eljárásban. Tekintettel arra, hogy a Debreceni Ítélőtábla még az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően elrendelte, hogy az ügyben az elsőfokú bíróság másik tanácsa járjon el a magát elfogultnak tekintő bíró helyett, szintén nem veti fel a pártatlan bírósághoz való jog sérelmét. Az Alkotmánybíróság ezen alapjog kapcsán nem észlelt olyan körülményt, amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet valószínűsítene, továbbá az indítványozó állításai nem vetnek fel az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[20] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését az elévülés értelmezésével összefüggésben állító indítványi résszel összefüggésben az Alkotmánybíróság elöljáróban hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyítékértékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata {3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[21] Az Alkotmánybíróság szerint a Debreceni Ítélőtábla támadott ítélete indokolásában részletesen – a bírói gyakorlat és az ügy releváns tényei ismertetésével – számot adott arról, hogy az indítványozó nem igazolta az alperessel szembeni követelése elévülésének megszakítását. Másrészt a szerződésen kívüli kárigény érvényesítése előtt nem volt szükség a követelés kontraktuális jogcímen történő érvényesítésére, ily módon nem kellett bevárni annak tisztázását sem, hogy a követelés az adóstól a felszámolási eljárás során behajtható-e (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.013/2021/9. számú ítélete, Indokolás [40]). Ezen túlmenően a támadott ítélet indokolása arra is részletesen utalt, hogy az indítványozó keresete elévülés hiányában sem lett volna alapos (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.013/2021/9. számú ítélete, Indokolás [41]).
[22] Az Alkotmánybíróság az indítványozó elévülés vonatkozásában előadott érvelése alapján nem talált olyan egyéb körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[23] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 29. §-ában írt befogadási feltételek teljesülése hiányában – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre
alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró
. |
. |