A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 1.Bf.383/2021/8. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Biczó László ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt, megtámadott határozat a következő.
[3] A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. október 20-án meghozott 1.Bf.383/2021/8. számú végzésével helybenhagyta a – terheltet hamis vád bűntettének vádja alól felmentő – Szigetszentmiklósi Járásbíróság 2021. április 29-én kihirdetett 4.B.271/2020/24. számú ítéletét.
[4] 1.1. Az indítványozó a feljelentése alapján indult nyomozás megszüntetését, majd a határozattal szemben bejelentett panasz elutasítását követően pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő a Szigetszentmiklósi Járásbíróságon, melyben hamis vád bűntettének elkövetésével vádolta a korábbi házastársát, közös kiskorú gyermekük édesanyját. Vádindítványának lényege szerint a terhelt valótlan tartalmú, pedofília gyanúját felvető bejelentésére tekintettel indult az indítványozó ellen korábban kiskorú veszélyeztetése és szexuális visszaélés bűntette miatt nyomozás, mely utóbb megszüntetésre került.
[5] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a terhelt egyetlen esetben sem adott elő olyan tényállítást, hogy az indítványozó bűncselekményt követett volna el, közvetlenül eljárást sem kezdeményezett ellene, valamint a gyámhivatalnál előadottak nem saját észlelésén alapultak, hanem azokról gyermeke elmondásából szerzett tudomást. Miután a bizonyítási eljárás alapján a hamis vád megállapításának valamennyi feltétele (másik személy ellen büntetőeljárás megindítására irányuló, kifejezett, közvetlen és objektíve valótlan tényállításban megnyilvánuló olyan kijelentés, amely kimeríti a Btk. valamely különös részi tényállását) hiányzott, a bíróság – mivel a cselekmény nem bűncselekmény, – felmentette a terheltet.
[6] Az indítványozó jogi képviselője a vádlott bűnösségének megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, ugyanis a bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, továbbá a tényállás részben felderítetlen is, így egy további tanú kihallgatására újból indítványt tett.
[7] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során nem történt eljárási szabálysértés, továbbá a bíróság tényállása megalapozott. A már az elsőfokú eljárás során is kihallgatni indítványozott tanútól nem várható olyan bizonyíték, ami további relevanciával bírna, így a bizonyítási indítványt az elsőfokú bíróság is már észszerűen utasította el. A BH2000.190. eseti döntés alapján kifejtette, hogy a hamis vád bűntette abban az esetben valósul meg, ha az elkövető a hatóság előtt meghatározott személyre vonatkozóan tett tényállítása objektíve valótlan, és ezt a tényt az elkövető tudata is átfogja, vagyis tudja azt, hogy a valóságnak meg nem felelő tényállításával ártatlan személyt bűncselekmény elkövetésével alaptalanul vádol. Abban az esetben, ha a megvádolt személy ellen bizonyítottság hiányában hoz a bíróság felmentő rendelkezést, a hamis vád tekintetében is felmentő ítéleti rendelkezés meghozatalának van helye. Az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította továbbá, hogy a vádlott nem állította a hatóságok előtt, hogy az indítványozó bűncselekményt követett volna el, hanem csupán a gyermekétől hallottakat követően, elmondás alapján élt jelzéssel a gyámhivatal felé. A tanácsülésen elbírálásnak nem látta akadályát, mivel a Be. alapján a már felmentett terhelt helyzete nem vált kedvezőtlenebbé a döntést helybenhagyó végzés meghozatalával, a számára legkedvezőbb döntés született, így értelemszerűen az eljárási garanciák (védekezéshez, tárgyaláshoz való jog) nem csorbultak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság határozatát.
[8] 1.2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Budapest Környéki Törvényszék 1.Bf.383/2021/8. számú végzése ellen.
[9] Indítványában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozva kérte a bírósági döntés megsemmisítését. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem teljesítette az indokolási kötelezettségét, mivel nem reagált az indítványozó jogi képviselőjének a fellebbezésben foglalt érveire, valamint megismételte az elsőfokú bíróság érveit. A nyilvános tárgyaláshoz való joga azáltal sérült, hogy kifejezetten tárgyaláson történő elbírálást indítványozott, mégis a másodfokú bíróság tanácsülésen döntött az ügyben. Álláspontja szerint a Be. alapján a másodfokú bíróság kizárólag abban az esetben járhatott volna el tanácsülésen, ha felmenti a terheltet, ugyanakkor jelen esetben nem mentette fel, hanem helybenhagyta az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezését. Ezáltal sérült a tárgyaláshoz való joga, a fegyveregyenlőség és a közvetlenség elve is, hiszen a másodfokú bíróság úgy bírálta el a fellebbezést, hogy nem engedte, hogy az indítványozó személyesen kifejthesse az érveit, csupán az írásbeli jogorvoslati kérelem alapján döntött. Ezen felül az indítványozót a bizonyítástól is megfosztották, mivel – a bizonyítási indítványa elutasításával – nem tudta tárgyaláson bemutatni a bizonyítékait.
[10] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően tanácsban eljárva először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[11] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára hivatkozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[12] Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján hatvan napon belül lehet benyújtani, az indítványozó az alkotmányjogi panaszát a törvényi határidőn belül terjesztette elő. Jogi képviselő útján jár el, a jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[13] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
[14] 2.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[15] Az indítványozó az alapügyben hozott – az elsőfokú bíróságnak a terheltet felmentő ítéletét helybenhagyó – másodfokú végzést támadta, mely döntés az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz tárgya lehet.
[16] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előterjesztését megelőzően a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az egyedi ügyben érintettség megállapítható, mivel az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyekben pótmagánvádló volt.
[17] 2.3. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[18] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy ügyében a másodfokú bíróság a törvényi rendelkezések ellenére tanácsülésen, a bizonyítási indítványának figyelmen kívül hagyásával, a személyes közreműködés lehetőségének biztosítása nélkül döntött a fellebbezéséről. A másodfokú bíróság döntése ezáltal sértette a nyilvános tárgyaláshoz való jogát, a fegyveregyenlőség, a közvetlenség elvét és megfosztotta a bizonyítás lehetőségétől.
[19] Amint az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben megállapította „az Alkotmánybíróság – egyébiránt mint az Emberi Jogok Európai Bírósága – bűnösség megállapítására nem rendeltetett. Ilyen az Alaptörvényből, sem pedig annak alapjogi rendelkezéseiből nem következik, arra vissza nem vezethető. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz célja, hogy olyan bírósági vagy hatósági döntésekkel szemben nyújtson jogvédelmet az indítványozók számára, akik az eljáró bíróságok vagy hatóságok eljárása és/vagy döntése értelmében szenvedtek alapjogsérelmet. Az Alaptörvény nem biztosít jogot a sértettnek a büntetőeljárás lefolytatására vagy a terhelt büntetőjogi szankcionálására” {3316/2022. (VI. 30.) AB végzés, Indokolás [15]–[16]}.
[20] Az állami büntető igény érvényesítése és az elkövető megbüntetése nem a sértettet, hanem az államot illeti. A büntető igény érvényesítése állami feladat, így sem a sértettnek, sem más harmadik személynek nincs alkotmányos alapjoga a büntető igény érvényesítésének kikényszerítésére és az elkövető megbüntetésére {3014/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[21] Az indítványozó valójában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének állításával megismételte az elsőfokú eljárással és döntéssel szemben felhozott, az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységével kapcsolatos – és a másodfokú bíróság által már megválaszolt – kifogásait. Amint az Alkotmánybíróság korábban is kifejtette, „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
[22] Az indítványozó alkotmányjogi panasza az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme címén valójában és kizárólag az indítványozó számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikája. Az indítványozónak a bírói döntés ellenében felhozott kifogásai törvényességi, szakjogi tárgyúak, a bírói mérlegelés támadását célozzák.
[23] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány egyik elemében sem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, következésképpen nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[24] 3. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |