A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 7.Bv.1525/2017/19. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 5.Bpkf.316/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Fahidi Gergely) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következő volt: az indítványozó, korábbi fogvatartott, kártalanítási kérelmet terjesztett elő védője útján alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 2017. június 12. napján 2013. december 23. és 2015. június 11. közötti időszak tekintetében.
[3] Kérelmét korábban az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (a továbbiakban: EJEB) is benyújtotta 2016. április 28-i dátummal, amelyet nyilvántartásba vettek, majd 2017. december 14-én elutasítottak.
[4] Az indítványozó előadta többek között, hogy a megjelölt időszakban jellemzően az előírt mozgástér hiányára, az illemhely nem megfelelő elkülönítésére, az önálló szellőzés hiányára, valamint a rovarirtás elégtelen voltára vonatkozóan sérültek az alapjogai.
[5] Az első fokon eljáró Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja a kérelmet részben alaposnak találta és 2013. december 23. napja és 2016. december 31. napja közötti fogvatartási időszakból összesen 540 napra 756.000 forint kártalanítást állapított meg. A kérelmet a 2017. január 1. utáni időszak tekintetében érdemi vizsgálat nélkül elutasította, hivatkozva arra, hogy az elítélt, illetve a jogi képviselője sem nyújtott be a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 144/B. § szerinti panaszt, amely a kártalanítási kérelem feltétele a 2017. január 1-jével hatályba lépő a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény (a továbbiakban Mód. tv.) alapján, amely módosította a Bv. tv. egyes rendelkezéseit.
[6] 1.2. Ügyészi fellebbezés folytán a másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék 5.Bpkf.316/2019/2. számú végzésében az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és a kártalanítási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, arra hivatkozva, hogy – a Bv. tv. 436. § (10)–(12) bekezdésében foglaltak – azon elítéltekre vonatkoznak, akik az előtt szabadultak, illetve az előtt szűnt meg az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény velük szemben, mielőtt a Mód. tv. rendelkezései 2017. január 1-jétől hatályba léptek.
[7] A végzés indokolásában az eljáró bíróság kifejtette, hogy a Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdése az ügy szempontjából nem volt alkalmazható. A rendelkezés szerint a kártalanítási igény 6 hónapon belül érvényesíthető az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűnését követően, valamint kifejti, hogy megszűnésnek kell tekinteni, amennyiben ezek a körülmények 30 napnál hosszabb időszakra megszakadnak.
[8] Erre tekintettel megállapítható volt, hogy – mivel a kérelmező 2017. augusztus 20-án szabadult a szabadságvesztés büntetéséből és az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények nem szűntek meg a törvénymódosítás hatálybalépése előtt (2016. december 31.), illetve ezt követően sem 30 napnál hosszabb időszakra – nem teljesültek a kártalanítási kérelem törvényi előfeltételei.
[9] Mindezekre tekintettel utasították el érdemi vizsgálat nélkül a kérelmet, ugyanis a Bv. tv. 144/B. §-ban foglalt panaszt a kérelmezőnek be kellett volna nyújtania, az EJEB-hez beadott kérelem azt nem váltja ki. Az eljáró bíróság arra is utalt, hogy az indítványozónak lett volna lehetősége a panasz benyújtására.
[10] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 7.Bv.1525/2017/19. számú végzése, és a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság 5.Bpkf.316/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, E) cikk (1) bekezdését, I. cikkét, II. cikkét és a III. cikk (1) bekezdését.
[11] 2.1. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó kifejtette, hogy a Mód. tv. által bevezetett rendelkezések értelmezése során az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a törvény és a jogalkotó célját, ezáltal nincs összhang az Alaptörvény és a támadott végzések között. A bíróságok téves jogértelmezését vitatta a Bv. tv. preambulumában foglaltak és egy szintén a Szegedi Törvényszék által meghozott alapvető jogokat sértő fogvatartási körülmények miatti kártalanítási végzésre hivatkozva (Budapest Környéki Törvényszék 10.Bv.1183/2018/20. számú végzése).
[12] Előadta, hogy a másodfokon történő elutasítás méltánytalan volt az eljárás elhúzódása és a megfelelő tájékoztatás hiánya miatt. A Szegedi Törvényszék szembe ment korábbi joggyakorlatával, amely veszélyes a jogbiztonság szempontjából és „kiszámíthatatlanná teszi az ítélkezést”. A végzés nem felel meg tehát a kártalanítás jogintézményéhez fűzött céloknak, ami álláspontja szerint felveti az alaptörvény-ellenességet.
[13] A Mód. tv. rendelkezései az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt kínzás és embertelen bánásmód megsértését kellene kompenzálnia a Bv. tv. rendelkezései adta lehetőségeknek megfelelően és az annak preambulumában foglalt célok tekintetében. Ezek ellenére a nem egységes a joggyakorlat a kártalanítási eljárások tekintetében, gyakran egymásnak ellentmondó végzések születnek akár egyazon bíróság ugyanazon tanácsán belül is.
[14] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[15] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[16] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – csak részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri a megsemmisítését. Ugyanakkor az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz releváns alkotmányjogi indokolást arra nézve, hogy a megjelölt alapjogokat miért és mennyiben sértik meg a támadott végzések, így az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt követelményeknek nem felel meg.
[17] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |